SZEMPONT
A Rovatból

„Arról, hogy a munkások zöme kínai, thaiföldi, vietnámi, nem beszélünk” – Molnár László a magyar ipar jövőjéről

Miközben a magyar ipar teljesítménye visszazuhant a Covid utáni szintre, gőzerővel épülnek az akkumulátorgyárak. A GKI vezérigazgatója szerint ezek akkor is csak papíron javítják majd a magyar gazdaság helyzetét, ha elkészülnek.


Lesújtó adat, kemény pofon, a vártnál jóval gyengébb teljesítmény - ilyen szalagcímekkel fogadta a hazai sajtó a magyar gazdaság novemberi ipari teljesítményéről szóló KSH jelentést. Ebből kiderült, hogy az egy évvel korábbinál 5,8 százalékkal volt rosszabb a magyar ipar teljesítménye.

2023 első tizenegy hónapjában 4,8 százalékkal volt alacsonyabb az ipari termelés a 2022-es szintnél.

Mindez azt jelenti, hogy az ipar beesett a Covid-járvány vége utáni szintre. A Nemzetgazdasági Minisztérium bizakodik a kilábalásban, azzal számol, hogy a reálbérek emelkedése miatt élénkülhet a belső kereslet, és a kamatstop, valamint a bankok önkéntes kamatplafonja is „pozitív hatást gyakorol” az ipari teljesítményre. A GKI vezérigazgatójával, Molnár Lászlóval arról beszélgettünk, mi okozhatta a vártnál nagyobb beesést, és hosszabb távon változtathatnak-e a helyzeten például a most épülő akkumulátorgyárak.

– A KSH számai szerint 5.8%-kal teljesített rosszabbul a magyar ipar novemberben, mint egy évvel korábban. Ez nagyon nagy visszaesés.

– Továbbá októberhez képest is csökkent 2,3 százalékkal, tehát nem elég, hogy tavalyelőtthöz képest csökkent, hanem még az előző hónaphoz képest is.

– Hol lehet a gödör alja?

– Ezt nehéz megmondani, mert ellentétes folyamatok zajlanak. Egyrészt a hagyományos iparágakban, tehát az autógyártásban a külkereskedelmi statisztika szerint

rekord kivitel van, a gép- és berendezésgyártáson belül a személygépkocsiban, meg az akkumulátorban. Ugyanakkor ha az ipari termelést nézzük, ennek nem nagyon van nyoma.

Tehát itt most vagy az történik, hogy a korábbi raktárkészleteket söprik ki, és azt viszik külföldre, vagy egyszerűen csak valami számviteli különbség van, tehát másképp számolják az egyiket, mint a másikat. Kicsit ellentmondásos ez, hogy az ipar csökken, ugyanakkor meg az export szárnyal.

– Miért kezdenék el a raktárak kisöprését a gyártás helyett?

– Ez összefüggésben lehet azzal, hogy például az importvolumen is esik vissza, és nem csak az energia miatt, hanem amiatt is, hogy a konjunktúra Nyugat-Európában nem túl kedvező egyelőre. A Magyarországra települt vállalkozások jellemzően Nyugat-Európába kívánnak exportálni. A fő exportpiacunk az Európai Unió volt és marad, a kibocsátás közel 80 százaléka az EU-ba megy, sőt még ennél is több, mert kiderült, hogy például a dél-koreai akkumulátorgyárak termelése csak papíron megy Dél-Koreába, valójában Európába jut el, csak számlázási okokból dél-koreai a vevő, tehát valódi adat ennél még nagyobb is. És ha az Unióban a várható felhasználás csökken, akár a lakossági felhasználás, mint a gépkocsi, akár a vállalkozási felhasználás, mint mondjuk a haszongépjármű, akkor az nyilván kihat a magyar feldolgozóipar legnagyobb tevékenységére, a gépgyártásra, és azon belül is a személygépkocsi, tehergépjármű gyártásra.

– Eközben épp gőzerővel épülnek az akkumulátorgyárak.

– Igen, pedig az elektromobilitás, úgy tűnik, hogy lassulni fog Nyugat-Európában is. 2035-ig még az új autók piacán is maradhatnak a hagyományos meghajtású járművek, ezért igazából nem nagyon nyomják a gyártók sem azt, hogy még több elektromos autó legyen. Ráadásul most az uniós felülvizsgálatok során úgy tűnik, hogy a kínai nyomulást is meg fogják állítani, tehát erőteljesebben fogják vizsgálni az állami támogatásokat. És múlt heti hír volt az is, hogy a tengeri szállítás is nagymértékben megdrágult, pont az autókivitel miatt. Az elektromobilitás lassulása önmagában is kérdésessé teszi, hogy hova fogják eladni a termelendő akkumulátorokat.

– Ennek ellenére a kormány kitörési pontként tekint az akkumulátorgyártásra.

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez teljesen értelmetlen. Elég csak megnézni, mi történik az akkumulátorgyártásnál. Idejön mondjuk egy cellagyártó.

Most már tudjuk, hogy a munkaerőt szinte száz százalékban külföldről hozza. Felhasználja Magyarország vizeit, felhasználja az energiát, amiben nem dúskálunk, és utána exportál.

Ez javítja az export mutatót, de ugyanakkor rendkívül nagy mértékű az import is. A megtelepült akkugyártók esetében az importhányad 80-85 százaléka közvetlen import. És akkor még van a közvetett import, ami a beszállítókon keresztül zajlik. Tehát nagyon kicsi a magyar hozzáadott érték, és ennek a hozzáadott értéknek is nagyon kicsi a magyar munkaerő által előállított része. Azaz, ami az exporttöbbletben meg fog jelenni, az előbb-utóbb a folyó fizetési mérleg profitoldalán kimegy.

– A befizetett adók sem árnyalják ezt a képet?

– Nem nagyon van adóbevétel, hiszen adókedvezményekkel csábítjuk őket ide. 320 milliárd forintot fizetünk ki a kínai akkumulátorgyártónak közvetlen támogatás címén. Emellett még infrastruktúra-támogatás is van, tehát az állam épít meg utakat, vasutakat, bekötőutakat, iparvágányokat. És még csinálunk egy gázmotoros erőművet a gyáraknak, hogy az energiaigényüket biztosítani tudjuk. Tehát amikor maga a beruházás 300 milliárd, továbbá nagyságrendileg elköltünk 6-700 milliárd forintot erre az üzemre, milyen adóbevételt várunk a másik oldalon?

– Mi az, amit várhatunk?

– Azt tudjuk, hogy például a meglevő gyárakból nem nagyon van adóbevétel egyelőre. Adóbevétel képződhet a munkaerőn, de ha kifejezetten külföldről hozom be, akkor nagyon keveset fog Magyarországon költeni, tehát csak a közvetlen adóbevétel van rajtuk, ez a szocho, meg az szja, ha nálunk adózik, mert ez is egy kérdés, hogy hol adózik.

Ráadásul alacsonyabb béren jön ide, mintha a magyar munkavállaló jönne, azaz eleve egy alacsonyabb bérszintre vonatkoznak ezek az adók, így összességében sem túl magas ez az adóbevétel.

Van még a nyereségadó, ami lehet egy tétel, nem tudjuk mekkora. Ugye nyilván az a kérdés, mekkora nyereséget akarnak kimutatni nálunk.

– Mi a hatása mindennek a költségvetésre?

– Ezek a források elvonják az állam erőforrásait az állam funkcióiról. Ezt elköltjük, és reménykedünk benne, hogy valamennyi ebből vissza fog folyni, amikor már az üzem felállt és termel. Öt-hat év múlva talán majd valami bevételt is hoz. De addig ez a pénz hiányzik a költségvetésből. Ha hiányzik a költségvetésből, és a költségvetés hiánya így is magas, akkor nyilvánvalóan ezt valahol vissza kell szedni. Például nem emeljük a pedagógusok bérét megfelelően, nem emeljük az egészségügyi kiadásokat megfelelően, általában az állam tevékenységét, nem látjuk el elég jól. Ha megnézzük, hogy ez így van-e, akkor

látjuk, hogy a kórházi várólisták már az egekben vannak, látjuk, hogy már lassan mindenért fizetni kell. Látjuk a vízközműhálózatot, hogy rohad le, látjuk a szennyvízhálózatot, ugyancsak.

Az áramhálózat is már a kapacitásai végét járja, főleg a transzformátor-állomások, ott is erős beruházási igény van. Erre kellenének majd az Európai Újjáépítési Alap pénzei, melyekből ezt rendeznék, ha hozzáférhetnénk. Tehát minden olyan rendszer, ami az államhoz köthető, az oktatás, az egészségügy, a szociális tér, a kulturális szféra folyamatosan romlik le, egyre rosszabb a minősége, egyre rosszabb a hatásfoka, és egyre elégedetlenebbek a benne dolgozók is, mert a fizetésük nem emelkedik, ami nyilván összefügg a hatékonyság romlásával.

– Egy sokkal körültekintőbben felépített ipari szerkezetben elkerülhető lett volna mindez?

– Hát hogyne! Ez a fajta magyar kormánypolitika, azaz a gépgyártás megerősítése, az autóipari multik behozatala a '90-es évek elején reális alternatíva volt. Akkor nagy munkanélküliség volt, ráadásul nagy szakmunkás munkanélküliség, így logikus lépés volt, hogy ezeket támogatni kell. De ez 2015-re kifújt, onnantól kezdve inkább már munkaerőhiány van, és ez fokozódott, ahogy az újabb meg újabb beruházások bejöttek. Innentől kezdve nincs szabad munkaerő, főleg szakmunkás végzettségű munkaerő. A betanított munkások esetében meg olyan alacsony a bér, hogy már nem akar senki dolgozni, inkább elmegy külföldre, és ott háromszor ennyit keres. Az unión belül a munkaerő-elszívás így működik. Emiatt eljutottunk odáig, hogy

még a meglevő kapacitásokat is nehezen tudjuk üzemeltetni, majd ezek után újabb, meg újabb nagy volumenű beruházást hozunk, mert jól mutat.

Ezeknek a munkaerő igényét már nem tudjuk biztosítani. Nem sok értelme van ennek.

– Ha jól értelmezem, amit mond, akkor körülbelül 2015 táján mindenképpen váltani kellett volna valami magasabb hozzáadott értéket termelő modell felé. De a magasabb hozzáadott értékhez megfelelő szakértelem is kell.

– Ha megnézi a foglalkoztatási adatokat, és a GKI honlapjára felmegy, talál erről egy cikket. Ott lehet olvasni, hogy 2010 óta a foglalkoztatás bővülésének a kétharmadát a diplomások adták, és a maradék fele az érettségizettek számának bővüléséből fakadt. Vannak szolgáltató szektorok, amelyek valamiért jelentősen tudtak bővülni, és jelentős foglalkoztatási hatást tudtak gyakorolni. Ebből lett az államnak jóval több bevétele, hiszen a diplomás bérek eleve jóval magasabbak, mint a szakmunkásbérek. Spontán módon, tulajdonképpen

az állam akarata ellenére valósult meg, hogy Magyarország a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatások irányába ment el,

miközben a pénzek túlnyomó része meg az ipar erőltetett fejlesztését szolgálja.

– Ebben a helyzetben ön szerint mit kellett volna az államnak tennie?

– Ha az 1000 milliárdot, amit jellemzően az autóipar kapott egyedi kormánydöntések alapján, mondjuk a felsőoktatásra, a közoktatásra fordította volna az állam,

javította volna a humánerőforrás minőségét, plusz továbbképzésekre, tehát a meglévő munkaerő állomány minőségének javítására fordította volna, és mellette támogatta volna a szolgáltató szektorban lévő vállalkozások megtelepedését, akkor nagyságrendileg jobb állapotba került volna a költségvetés.

– Rövid távon is? Vagy ez egy hosszú távú projekt?

– Maga az oktatás hosszú távú projekt, de az, hogy az oktatás ne romoljon, az rövid távú. A javításhoz már nyilván változtatni kell a módszereken, változtatni kell a tananyagon, egy csomó mindent változtatni kell, de az, hogy ne romoljon tovább, azért az már rövid távú kérdés. Erre azért vannak tapasztalatok nemzetközileg, hogy viszonylag rövid távon is lehet nagyon gyors eredményeket elérni az oktatás területén, csak bátornak kell lenni.

– És ez jó hatással lehet a gazdaságra a későbbiekben?

– Ha a pedagógus pálya vonzóbbá válik, akkor megszűnik például a reáltárgyakat tanítók hiánya. Ez már önmagában javítja például az ipar pozícióit, elég csak a mérnököre gondolni.

Hogy lesz valaki mérnök úgy, hogy nem tudja a matematikát, a fizikát, a kémiát, a biológiát, mert ezeket nem sikerült rendesen megtanulni a középiskolában?

Minden szempontból érdeke lenne az államnak is, hogy ezek a rendszerek jól működjenek, de ennek nincsen közvetlen, azonnali, politikailag jól mérhető hatása. Ellentétben az, hogy átvágom a szalagot, mert átadtam egy újabb üzemet, és ott ötszáz, ezer, kilencezer ember dolgozik, egy jól eladható termék. Persze arról, hogy a munkások zöme kínai, thaiföldi, vietnámi, nem beszélünk. A politika, főleg a mai politika nem annyira vevő a hosszú távú dolgokra, csak azonnali tűzoltás van, tehát nincsenek stratégiák, csak papíron.

– Nagy Mártonék a kamatstopra és a bankok önkéntes kamatplafonjára is úgy hivatkoznak, mint az ipar szempontjából bizakodásra okot adó tényezőkre. Ezt hogy kell értelmezni?

– Az az elgondolás, hogy olcsón kell adni a hiteleket, adósodjon el a lakosság. Az persze, hogy mire adósodjon el, az a probléma, mert legyünk őszinték, a lakosság túlnyomó része nem hitelképes, az embereknek nincs megtakarításuk, a jövedelmükből hónapról hónapra élek, hogy akarjuk azt, hogy hitelt vegyenek föl?

– A vállalkozásoknak sem jók a hitelek?

– A vállalkozások nagy részének nem ez a problémája, hanem a piac. Nincs a termékeikre megfelelő fizetőképes kereslet, amely alapján növekedni tudnának. Tehát ez nagyobb gond. Csak sokkal nagyobb munka lenne ezt megoldani, mint egyszerűen csak rámutatni a bankokra, hogy oldjátok meg.

– A minisztériumi reagálásból kikerült a háborúra való hivatkozás, pedig eddig ez volt minden baj okozója.

– Legyünk őszinték, a háború kitörése az energiapiacokra hatott erőteljesen. Egyébként az Unió köszöni szépen, jól van, az orosz piac nélkül is. Más okai vannak az Unió gazdasági nehézségeinek, nem az orosz piac. Tehát a háború valójában a pszichózison túlmenően, azon a veszélyforráson túlmenően, hogy fegyverkeznünk kell, mert az oroszok kiszámíthatatlanok, gazdasági értelemben csak az energiaárakon keresztül hatott ránk. Megnövelte főleg a gáz árát, és emiatt a villamos energia ára is elkezdett emelkedni. De láthatóan ezt sikerült megoldani, azaz igazából hiába mutogatunk a háborúra, valójában az energiaárak, ha nem is mélyponton vannak, mert a korábbiaknál még magasabbak, de körülbelül tizedén vannak annak, mint a háború kitörésekor.

– Van valami, ami esetleg bizakodásra adhat okot, hogy nem csökken tovább az ipari termelés?

– Hát persze, a statisztika. Lesz egy mélypont, ami után már nem esik vissza.

– Tehát nem a reálfolyamatok, hanem csak a statisztikai törvényszerűségek?

– Reálfolyamat abban az értelemben, hogy azért nyilván azok a gyárak, amiket most vaskos támogatással idehoztunk és elkezdek termelni, meg az ipari termelési oldalt jelentősen megnövelni, megnövelik az exportot és az importot is.

Megnövelik a GDP-t is, csak a magyar jövedelmeket nem fogják.

A sajátos helyzet az, hogy ezek az üzemek a magyar gazdaság helyzetét csak papíron javítják. Csak ez kívülről nem fog látszani, mert a számok szépek lesznek.

– Jól mutat, de az a bizonyos Mari néni nem él ettől jobban?

– Gyakorlatilag senki nem él ettől jobban, sőt, mint mondtam, a támogatások miatt inkább erőforrásokat vonnak el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tölgyessy: Ha Orbán emeli a tétet, a halálos párbaj felé viszi
A politikai elemző nem tudja elképzelni azt a forgatókönyvet, hogy a Fidesz-veresége esetén Orbán egy „fehérorosz fordulattal” kivezetné az országot az unióból. „A Fidesz lefelé menő ágban van, ahonnan nincs visszaút” - mondta.
F. O. - szmo.hu
2025. július 13.



Átadja-e Orbán Viktor a hatalmat egy elvesztett választás esetén? Ez a téma is terítékre került a ZaccPerKávé Extra című műsorban, ahol Tölgyessy Péter volt a vendég. A politikai elemző nem tudja elképzelni azt a forgatókönyvet, hogy a Fidesz-veresége esetén Orbán egy „fehérorosz fordulattal” kivezetné az országot az unióból.

„Magyarországon ezt nem lehet megcsinálni, és ezt a Fidesz vezetői is pontosan tudják.

Lehet persze halálos párbajt is csinálni ebből a dologból, de ez a játék arról is szól, hogy lesz-e létezése a jövőben a Fidesz vezetőinek Magyarországon.

A Fidesz most úgy viselkedik, mint egy sárkány, tüzet okád, minden nap eltipor valamit. Borzalmas, elviselhetetlen, de bárhogy is van, jövőre választás lesz Magyarországon.

Minden családban dönteni kell arról, akarják-e, hogy Orbán folytassa” – fogalmazott Tölgyessy a műsorban, majd arról beszélt, hogy most először a Fidesz valóban veszíthet.

„A Fidesz lefelé menő ágban van, ahonnan nincs visszaút.

Ugyanakkor jöhet bármikor egy olyan nemzetközi konfliktus, ami felforgathat mindent. Áldomást viszont csak akkor szabad inni, ha a hombárban van az előző évi termés. A történelem olyan, mint a vasút: van, hogy száguld a pályán a vonat, és sokáig nem történik semmi. Ez történt a Fidesz-időszak középső részében is. Most váltó közeleg, és ha elszúrjuk, sokára lesz újra váltó” – összegezte napjaink politikai helyzetét Tölgyessy.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Magyar Péter azt üzente, hogy az ő kétharmadát nem Felcsúton jelölik ki, hanem maguk a választók
A Tisza képviselőjelöltjeinek hétvégén bejelentett kiválasztási módja igazi politikai innováció az elemző szerint, az előválasztás lefoglalja majd az őszi politikai napirend komoly részét. Egyben reakció a tiszás kétharmaddal kapcsolatos félelmekre is.


Szombaton tartotta második kongresszusát a Tisza párt Nagykanizsán. A látványos külsőségek között megtartott rendezvényen Magyar Péter az uniós pénzek hazahozatalát, bérlakásprogramot, vasútfejlesztést ígért, és bejelentette, hogy felállítják a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési- és Védelmi Hivatalt. Arról is beszélt, „ami államadósság a mai naptól keletkezik, azért nem fogunk mi magyarok mindannyian helytállni, kizárólag azok, akik meggazdagodtak ebből a rendszerből.” Emellett kiderült, hogy milyen előválasztási rendszerben zajlik majd a párt képviselőjelöltjeinek kiválasztása.

Jó-e ez a modell, milyen következményekkel jár, ha a Tisza így választja ki a képviselőjelöltjeit? És mit jelenthetnek az új üzenetek? Erről beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológussal.

– A nagykanizsai Tisza-kongresszuson bejelentették, hogyan választják majd ki a párt országgyűlési képviselőjelöltjeit.

– Szerintem ez egy nagyon ügyes kiválasztási rendszer. A dolog az én értelmezésemben arról szól, hogy először kijelölnek három embert, és a Tiszán belül preferenciális szavazással döntenek róluk. Végül kettőt mutatnak be a választóknak, akik között előválasztást tartanak. Ez igazi politikai innováció, méghozzá nem is rossz, mert először a Tiszán belüli közösséget mozgatja meg: ők dönthetnek, szavazhatnak arról, kiket vigyenek a választók elé, majd a választókat szólítja meg, hogy szavazzanak arról, ki legyen az ő jelöltjük. Ráadásul az előválasztással a Tisza le fogja foglalni az őszi politikai napirend egy komoly részét.

– Az előválasztás hagyományosan is párton belüli választást jelent, nem? Ugyanakkor Magyarországon a 2022-es gyakorlat pártok közötti előválasztás volt.

– Valójában a választási rendszer határozza meg, milyen keretek között érdemes előválasztást tartani. Magyarországon alapvetően kétpárti politikai rendszer működik, amit a Fidesz az újraszabott választási rendszerrel alakított ki. Ez az egyfordulós rendszerből, az egyéni választókerületek túlsúlyából és a győztes kompenzáció elemeiből adódik ki így. Az történt, hogy a választók nem vártak az előválasztással, kijelöltek egy pártot, amelyik szembeszállhat a Fidesszel a választáson, ez pedig a Tisza. Az elmúlt hetekben már komoly vita volt a nyilvánosságban arról, hogy helyes-e, ha az egyik kétharmadból egy másik kétharmadba esik az ország. Egyesek szerint máshogy nem lehet legyőzni a Fideszt, ebben talán igazuk van. Mások szerint már önmagában a kétharmados többség is veszélyes lehet, ebben meg nekik van igazuk.

Magyar Péter erre azzal reagált, hogy az ő kétharmadát nem Felcsúton jelölik ki, hanem maguk a választók. Ez sokkal erőteljesebb egyéni politikusi pozíciókat teremt, mint az orbáni, felülről kijelölős, vezérfüggő modell.

Lehetőséget ad a Tisza előválasztási modellje arra, hogy felnőjenek erős személyiségek, kialakulhassanak a párton belül platformok, amire a Fideszen belül nem volt példa. Magyar Péter azt üzeni, hogy nem kívánja kijelölni a saját politikusait, bízik abban, hogy ezt a választók megteszik helyette. Tehát egy sokszínű frakciót képzel el, és talán még kétharmad esetén is vissza kell majd hoznia a politikát a kompromisszumok területére, ami valójában a demokratikus politika lényege.

– Az előválasztást nem hekkelheti meg a Fidesz?

– Az Egyesült Államokban több államban például republikánusok is részt vehetnek a demokraták előválasztásán. Azt gondolják ugyanis, hogy azt a jelöltet kell előre megtalálni, akiben a legszélesebb körben megbíznak, és ezt a jelöltet érdemes már a választások előtt megtalálni. Éppen ezért ennek a veszélyét, mármint hogy a Fidesz is szervezkedik, nem tekintem nagyon súlyosnak.

– A kongresszus után Hadházy Ákos is bejelentkezett, hogy indulna a tiszás előválasztáson, de Magyar Péter visszautasította. Majd Tordai Bence arról írt, a Fidesz lehet a nevető harmadik, ha a Tisza teljesen kizárja a többi ellenzékit.

– A preferenciális rendszer első lépcsője, amely során a Tisza tagjai eldönthetik, hogy ki ne indulhasson el, talán kezelni tudná ezt a helyzetet. Ha úgy döntenek, hogy nem kérnek egy olyan politikusból, akitől elvi alapon vagy pártlogikai okból tartanak, azt egyszerűen nem engedik tovább az előválasztásra. De ez csak egy ötlet, nyilván megoldják valahogy ezt a problémát.

– Amerikában gyakran még a saját pártbéli képviselőivel is keményen kellett alkudoznia az elnök embereinek egy-egy törvényért. Lehet-e nálunk esély egy ilyen típusú parlamentáris demokráciára?

– Volt már ilyen szakasz a rendszerváltás után: az MDF vezetése például rengeteg kompromisszumot volt kénytelen megkötni. Ott volt például a Csurka-féle platform, amit végül kizártak, mert tarthatatlanná vált a jelenléte, de előtte többször próbáltak velük kompromisszumot kötni. Ugyanez történt a nemzeti liberálisokkal is: Debreceni Józseffel, Elek Istvánnal, végül őket is kizárták, taktikai okokból egyébként.

Az ideológiai és érdekalapú frakción belüli lobbizás akkor jelen volt, meg kellett szerveznie a miniszterelnöknek a parlamenti többséget a saját frakcióján belül is. Ez egy tanulható tudás.

Egyébként ma is látjuk ezt működni például a fővárosi közgyűlésben.

– A Fidesz részéről már megjelent a kritika, hogy a Tisza még mindig nem mutatta be a képviselőjelöltjeit.

– A Tisza több dologban is kihívást intézett a Fideszhez. Van programja, amely konkrét, alternatív szakpolitikai állításokat tartalmaz. Vannak szakpolitikusai, bemutatták például a szakpolitikai kerekasztalok tagjait. Megjelentek ismert személyiségek a kongresszuson, ami erőt demonstrált. A kormányzati oldal ezt nyilván nem fogja elismerni. A Tisza kongresszusa valóban nem nevezett meg politikusokat, mert az előválasztáson fogják kiválasztani őket. Nincs 106 jelöltjük, csak egy - állítja a kormánypárt. 318 lesz – állítja a Tisza, amelyből 212 jelöltet a választóknak bemutatnak ősszel, közülük lesz meg a 106 induló képviselőjelölt. Ősszel meglátjuk, kinek volt ebben igaza.

– Magyar Péter a kongresszuson arról is beszélt, hogy létrehozzák a Vagyonvisszaszerzési Hivatalt, ami szuperjogköröket kapna, adatokat kérhetne például az ügyészségtől, nyomozhatna. Ez esetleg arra szolgálna, hogy kétharmad híján, ez hivatal átnyúljon a fideszes káderekkel feltöltött intézményeken?

– Sokan követelnek elszámoltatást és vagyonvisszaszerzést, ezért ennek a hivatalnak erős politikai üzenete van a kampányban. Egy ilyen hivatal meghirdetése azt jelzi, a Tisza érzi a választói igényeket.

– A párt elnöke arról is beszélt, hogy az ország további eladósításáért a NER-elit, például Mészáros Lőrinc, Tibocz Istvám a saját vagyonával felel. Ez hogyan lenne kivitelezhető?

– Ez inkább a hitelezők felé tett üzenet volt. Arra vonatkozott, hogy Magyar Péter nem szeretné, ha az Orbán-kormány komoly hitelekkel vásárolná meg a választók szimpátiáját a kampányban, mert ennek megint infláció és pénzromlás lehet a vége.

Tehát kétszer is gondolja meg egy hitelező, hogyan és mire ad hitelt ilyen környezetben.

– A hitelezők figyeltek Nagykanizsára?

– Szerintem a gazdasági és közéleti szereplők egyre inkább figyelnek a Tisza pártra. Félszemmel a Tiszára, félszemmel a Fideszre.

– Egy másik ígéret szerint 2027 végéig maximum 6 hónapra csökkentik a kórházi várólistákat. Ez óriási vállalás, egyben komoly kockázat is, hiszen ha nem sikerül, az azonnal számonkérhető.

– A kampányban sok mindent lehet ígérni, miközben nem tartom kizártnak, hogy a várólisták rövidítésében valóban lehet valamit tenni. A lényeg inkább az, hogy Magyar Péter ezzel is azt mutatja, hogy olyan problémákkal foglalkozik, amelyek a választók számára fontosak.

– Itt van Ruszin-Szendi Romulusz ügye. Elolvastam a KEHI-jelentést, és úgy tűnik, tényleg nincs minden rendben. A Tisza kommunikációja viszont erősen emlékeztet a Fidesz módszereire: „nincs itt semmi látnivaló”. Ez a hozzáállás hosszú távon árthat a pártnak? Nem kellene inkább transzparensnek lenni?

– Nyilván kellemetlen nekik ez az egész, de a Fidesz számára sem kényelmes, hiszen Ruszin-Szendi bármit is kapott szolgálati időben, annak a hátterében mindig volt kormányzati döntés, valaki aláírta azokat a papírokat. A kormány saját magát jelentené fel, ha komolyan kivizsgálna ilyen ügyeket.

– A Tisza-kongresszussal csaknem egy időben Tölgyessy Péter egy előadáson azt mondta, hogy Orbán Viktor sokáig élezheti a helyzetet, de a végén át fogja adni a hatalmat, ha veszít. Ön is hasonlóan látja?

– Mitől kellene különösebben félni? Az a kormányzat, amelyik nem meri benyújtani az ellehetetlenítési törvényt a parlamentnek, miután majdnem az összes képviselő aláírta, az már gyengeséget mutat. Az a kormányzat, amelyik Ruszin-Szendi Romulusz esetében hagyja, hogy egy nyugdíjas alezredes megfenyegesse az államot, mondván, hogy kiszabadítják a volt vezérkari főnököt, ha elvinnék, az az állam nem erős, hanem gyenge. És az a kormány, amelyik bejelenti, hogy nem lesz Pride, törvényt is hoz róla, a rendőrség is közli, hogy az egy illegális vonulás, majd több százezer ember mégis elmegy, már nem kelt félelmet.

A Tisza Párt, azzal, hogy létezik és nagyjából 2,5 millió ember támogatását élvezi, azt is megmutatja, hogy a társadalom számos pontján többségben van. Olyan területeken is igaz lehet ez, mint például a rendvédelmi szervek, vagy az államapparátus.

Miért gondolnánk azt, hogy bárkit is rá lehetne venni, hogy ne tartsanak választásokat? A valódi probléma inkább az informális hatalom esetleges ellenzékből történő megtartásával van, nem a formális hatalomátvétellel akkor, ha esetleg nyer a Tisza.

– Harmincöt éve volt egy rendszerváltásunk, különböző közép-európai modellekkel. A jelenlegi magyar helyzet inkább az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia vagy Románia útját követheti?

– Azt mondanám erre, hogy klasszikus kelet-európai úton járunk. Lehetne viccesen azt is mondani, hogy amikor a „legvidámabb barakk” voltunk, ez attól volt, mert mi, magyarok a kommunizmust is „lustán” csináltuk. Most, amikor a szabadságot és a demokráciát lehetne élvezni, ebben is lustábbak, lassabbak vagyunk, mint mások. De ha ezt a viccet félretesszük: az ország nem tudott gyorsan leválni az 1970-es, 1980-as évek gondolkodásmódjáról. Orbán Viktor is viszonylag hamar felismerte, hogy a korábbi, radikális, rendszerváltó politikájával nem lehet előrébb jutni, mert akkor még a parlamentből is kiesik. Nem akart később már szembemenni azzal az attitűddel, amely a magyar társadalom egy nagy részét jellemzi. Az emberek ugyanis nem szabadságra, hanem biztonságra, gondoskodásra vágytak. Orbán Viktor is inkább belekényelmesedett ebbe a gondolkodásba, átvette annak logikáját. Nem segítette a magyarokat abban, hogy valóban elinduljanak a szabadabb, demokratikusabb, polgári működés felé.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina a Tisza és a Fidesz közti különbségről: Az a dilemma, hogy Kasza Tibivel randiznál vagy a Kaszással
A humorista ezen a héten többek között a Tisza Párt hétvégi kongresszusáról, Orbán Viktor fapados repüléséről, Nagy Márton gazdasági sikertelenségéről és Orbán Ráhel Amerikába költözéséről készítette videóját.


Új videóval jelentkezett Pottyondy Edina, aki ezúttal is elemében volt, és ízekre szedte az elmúlt hét politikai-közéleti történéseit.

A humorista videójában többek között arról beszélt, hogy míg a miniszterelnök és a kormány a digitális harcosok toborzásával volt elfoglalva, Magyar Péter pártja kongresszusán lényegében programot és szakpolitikát hirdetett. Ahogy fogalmazott:

„Ez nem pusztán az a minőségi különbség a két párt között, mint Schobert Norbi és Schwab Richárd vagy Kubatov Gábor és Florentino Pérez között feszül. Hanem az a dilemma, hogy Kasza Tibivel randiznál vagy a Kaszással.”

Pottyondy a gazdaságpolitika Lázár Jánosának nevezte Nagy Mártont, akinek szerinte soha semmilyen számai nem stimmeltek még. Ezúttal azt az állítását szedte szét, ami szerint a Fidesz megduplázta a magyar állami vagyont. A volt momentumos politikus ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az inflációt figyelembe véve valójában ez a pénz kevesebb, mint a fele a 2010-es adatoknak.

„Márton, még a saját számaitok alapján is elloptátok az ország vagyonának nagyobbik felét”

– üzente a miniszternek.

A humorista bírálta Orbán Viktor fapados útját is, illetve annak kitalálóit is. Szerinte hiteltelen ez a miniszterelnöktől, ahogy fogalmazott: „Mára az a rogáni boszorkánykonyha innovációja, hogy azt a kapzsi pénz-Gombóc Artúrt egy fénykép erejéig erasmusos diáknak hazudják, aki 200 euróval a zsebében megy a brüsszeli hostelba a csajával”.

Hosszabb időt szentelt Pottyondy az Amerikába készülő Orbán Ráhelnek is, megemlítve, hogy az előző választások előtt szintén elköltöztek férjével, Tiborcz Istvánnal. A házaspárról szólva úgy fogalmazott:

„Magyarország addig érdekli őket, épp addig kötődnek az itt élőkhöz, amíg Drakula gróf az aktuális áldozatához”.

Pottyondy Edina teljes videója

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kapu Tibor ma indul vissza a Földre, mutatjuk, pontosan hogyan tér vissza a második magyar űrhajós
A Nemzetközi Űrállomásról várhatóan 13 óra 5 perckor válik le a Crew Dragon. Ezután még hosszú út vár az űrhajósokra, akik kedden dél körül landolnak majd a Csendes-óceánban, Kalifornia partjainál.


Az Axiom–4 legénysége két és fél hetett töltött a Nemzetközi Űrállomáson, ahová június 26-án érkeztek meg. A tervek szerint a visszaút hétfőn 13 óra körül kezdődik, és majdnem másnap délig tart. Ez lesz a küldetés legbonyolultabb manővere.

A Crew Dragon fedélzetén ott lesz a négy űrhajós: Kapu Tibor, Peggy Whitson, Shubhanshu Shukla és Sławosz Uznański-Wiśniewski is. Több mint 260 kilogrammnyi rakománnyal és azokkal az adatokkal érkeznek majd haza, amelyek az űrben elvégzett, több mint 60 tudományos kísérlet eredményeit tartalmazzák.

Akárcsak az ISS-re történő érkezésük során, úgy visszafelé is egy precízen kidolgozott folyamatot követ majd. Az űrhajósok biztonsági okokból még az átszállás előtt beöltöznek a szkafandereikbe. Ez 1971 óta kötelező, amikor a Szojuz–11 űrhajó fedélzetén holtan találták a visszatérő űrhajósokat, akik nem viseltek szkafandert, és egy szelephiba miatt megfulladtak.

Kapu Tiborék hazatérése a Nemzetközi Űrállomásról lekapcsolódással kezdődik, amit undockingnak hívnak. Ez egy lassú, aprólékos manőver, aminek során a űrkabin és a Nemzetközi Űrállomás közötti összes elektronikai, illetve fizikai kapcsolatot megszüntetik. A műveletet az űrhajósok és a földi irányítóközpont közösen hajtják végre. A folyamat végén kinyílnak a dokkolószerkezet reteszei, és a kabin megkezdheti majdnem 24 órás útját.

A Crew Dragon, amit a legénység Grace-nek nevezett el, először nagyon lassan távolodik el az űrállomástól.

Ebben kiemelt szerepet kap majd az indiai légierő csoportparancsnoka és berepülőpilótája, Shubhanshu Shukla. Miután biztonságos távolságra került az ISS-től, a Crew Dragon egy darabig még orbitális pályán marad a Föld körül. Hogy meddig, az elsősorban attól függ, milyenek az időjárási körülmények a landolási területen, vagyis Kalifornia közelében, a Csendes-óceánon.

Ha minden optimális, még egyszer ellenőriznek minden fedélzeti rendszert, majd jön a deorbit manőver, amikor a kapszula hajtóműveit a haladási iránnyal ellentétesen gyújtják be 10-15 percre. Ez a manőver lelassítja az addig 28.000 km/órás sebességgel haladó kapszulát annyira, hogy a Föld gravitációja elkezdje „lehúzni” az orbitális pályáról.

Innentől már nincs visszaút, a Crew Dragon visszafordíthatatlanul a Föld felé halad.

A következő lépésben leválasztják a Dragon külső részét, ami a napelemeket és hűtőradiátorokat tartalmazza. Mivel ez a rész nem rendelkezik hőpajzzsal, a légkörbe érve elégne. A legénységet csak a kapszula szállítja tovább.

Ezután jön a küldetés legveszélyesebb része. Amikor a kapszula eléri a Föld légkörét, vagyis a belépési pontot, körülbelül 120 kilométeres magasságban, több mint 20 ezer kilométer/órás sebességgel halad majd.

Az atmoszférába való belépés (a re-entry manőver) közben a kapszula körül ionizálódik a levegő, és plazma képződik. A hőmérséklet pedig a súrlódási hő miatt elérheti az 1600-2000 Celsius-fokot. Ekkor a kapszula egy izzó tűzgolyóként száguld az égen.

A Crew Dragon alján egy speciális, PICA nevű anyagból készült hőpajzs védi a járművet. Ez az anyag elpárolog és elszenesedik, így elvezeti a hőt. A kapszula sebessége eközben drámaian csökken, akár 500-600 kilométer/órára.

Minél nagyobb sűrűségű légrétegbe ér az űrhajó, annál intenzívebbé válik a lefékeződése. Az űrhajósokat közben 4-5 g terhelés éri, vagyis a testsúlyuk négy-ötszörösét érzik majd.

A visszatérés ezen szakaszában a plazmaréteg miatt megszakad a rádiókapcsolat a földi irányítással.

Amikor a kapszula elég lassúvá válik, körülbelül 5,5 kilométeres magasságban két kisebb stabilizáló ernyő nyílik ki, majd 1,8 kilométeres magasságban a négy nagy főernyő. Ezek segítségével a kapszula 25-30 kilométer/órás sebességgel ér vizet, amit splashdownnak neveznek.

Az űrhajó a Csendes-óceánbanban, Kalifornia partjaitól néhány száz kilométerre landol. Ez lesz az első alkalom, amikor a visszatérő űrhajósok nem az Egyesült Államok keleti partján, a Floridához közeli térségében, hanem a nyugati oldalon landolnak.

A helyszínen egy speciális mentőhajó várja a kapszulát. Gyorsnaszádok közelítik meg, ellenőrzik a levegő minőségét, majd a hajó daruja a fedélzetre emeli. Az űrhajósok ezután szállnak ki orvosi felügyelet mellett.

Visszatérésüket a NASA honlapja és a Spacejunkie YouTube-csatornája is élőben közvetíti.

Kapu Tibor munkája azonban itt nem ér véget, néhány hét regenerálódás után kutatóként és mérnökként bekapcsolódik az általa elvégzett kísérletek adatainak értékelésébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: