SZEMPONT
A Rovatból

Anyám megkért, hogy öljem meg, amikor már csak feküdni tudott a rák utolsó fázisában

Elmondom, miért támogatom dr. Karsai Dánielt, akit egy ALS nevű halálos betegséggel diagnosztizáltak és az eutanáziáért küzd. Köszönöm neki, hogy az őt ért sorscsapásból erőt merít, és olyan harcra készül, amivel könnyebbséget hozhat szinte mindannyiunk életébe.


Anyám megkért, hogy öljem meg. Nem túl felemelő ezt a mondatot leírni. Rákos volt. Harmadszorra újult ki. És mire észrevették, megette a veséjét, a nyaki csigolyáját, és nagyon úgy nézett ki, hogy az agya fele tart a kórság. Csak feküdni tudott, és pelenkába tudta végezni a dolgát. Már ha tudta beöntés nélkül. Alig volt 58 éves.

Nagyon félt a fájdalomtól. Ezért kért meg, hogy ha elviselhetetlenné válnának a fájdalmak, szerezzek morfiumot, és adagoljam túl. Zsibbadnak az ujjaim, ahogy ezt most leírom, pedig már majdnem egy évtized telt el. Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, vagy a Jóistennek, hogy végül nem kellett ezt a döntést meghoznom. Mert valószínűleg meghoztam volna.

Ott és akkor, a húszas éveim elején, éppen felnőttként bevallom, nem igazán értettem egyet az eutanáziával. Mondjuk úgy, inkább a „nem” felé billent a mérleg. Anyámmal ellentétben. Ő mindig azt mondta, hogy amikor majd először kell egy szerettemet ápolnom, és végignéznem az elmúlását, máshogy fogom látni. Igaza lett.

De ott, amikor megkaptuk a Nagy Végső Diagnózist, és számolgattuk, hogy milyen évszak lesz, amikor letelik a megjósolt 3-6 hónap, még elveimmel ellentétes lett volna az, amit anyám kért. De engem úgy neveltek, hogy a szeretet igazsága felül kell, hogy írja az elméleti igazságokat. És mi szerettük egymást.

Furcsa, de talán a tagadás óvó-védő ködébe burkolva, nem is a tettől féltem elsősorban, hanem hogy ne kerüljek bajba. Joghallgató voltam. Tudtam, hogy idehaza nincs kivétel: az emberölés az emberölés, és kész. Pörgettem az agyamban, hogy honnan szerezzek morfiumot? Hogy magyarázzam ki, hogy több hiányzik? Ha boncolják, és felfedezik valahogy a túladagolás nyomait, mit mondjak?

Tagadjak? Fogjuk az ápolás okozta kimerültségre, hogy elszámoltuk? Adjam a hülyét, hogy azt hittem, ez még belefér? Találjunk ki valami kacifántos történetet, hogy mostohapám is beadott egyet, én pedig azt hittem, nekem kell, ezért „duplázódott” az adag?

Szoktak-e még boncolni? És egyáltalán mennyi morfium az „annyi”? Melyik az a pont, amikor már „ez nem lesz jobb”. Hisz a haldoklás nem egy egyenes vonalú dolog. Rémes és kétségbeejtően reményvesztett szakaszokat követ egy hirtelen javulás. Van-e orvos ismerősöm, akitől kérdezhetek, úgy, hogy nem keverjük bajba egymást? Ha a hospice nővért kérdezem, nem leszek-e gyanús?

Az meg se fordult a fejemben, hogy utána mi lesz? Kitől kérhetek segítséget, hogy feldolgozzam? Ha elmondom egy pszichológusnak, őt ilyen esetben is kötelezi a titoktartás? A barátok közül kire bízhatok egy ilyen titkot? Ott állok majd egyedül a gyászomban - életem végéig egy pusztító titokkal? De legalábbis az elévülési idő végéig?

Végül a csodálatos orvosoknak, és a lenyűgözően hatékony fájdalomcsillapítóknak köszönhetően anyám viszonylag fájdalmak nélkül, álmában ment el. A kemótól és a ráktól legyengül szervezete egy felsőlégúti bacival már nem tudott megbirkózni, és csendben megfulladt. Fel se ébredtem rá. Mert valami isteni sugallat miatt aznap éjjel nem bírtam a szobámban aludni, és befeküdtem mellé.

Mélyre temettem minden emléket. Azt is, amikor egy rettenetes fulladásos roham közben mentőt hívtunk. De mire kiértek, pont elmúlt az, amiről azt hittük, itt a vég. A mentők megértőek voltak, de azt mondták, ha még egyszer hívjuk őket, be kell vinni – pedig ő otthon akart meghalni.

És akkor eldöntöttük, hogy nem hívunk mentőt többé. Mi legyünk vele, ne idegenek. Szóval végig kell majd néznünk, ahogy megfullad. „Pokoli látvány lesz, de ki kell majd tartanod. Ki fogod bírni?” „Ki.”

Köszönöm Istenem, hogy kíméletes voltál mindkettőnkhöz, és nem volt mit kibírni.

Pár hónappal később anyám nagynénjét látogattam meg a kórházban. Búcsúzni mentem. Hónapok óta bent feküdt. Öreg volt már. Ami érdekes, hogy kora és súlyos betegségei ellenére, egész jó volt a vérképe. A lenyűgözően hatékony gyógyszeres kezelés tartotta életben.

Azt hittem, egy haldokló ápolása után nem lepődöm meg semmin. De ahogy beléptem a kórterembe, sokkot kaptam. A nagynéném, aki egy masszív, vastag, kerek asszonyság volt – Maci volt a beceneve – ott feküdt a magas ágyon. Vagyis csak a feje és a mellkasa. Valami „ZS” kategóriás horrorfilmbe illően fel volt püffedve és el volt folyva. Nem tudok rá jobb szót. Mint egy napon felejtett olvadó gyurma figura. Még anyámtól tanultam, hogy a fekvő betegeknek át kell masszírozni a lábát, hogy élénkítsük a vérkeringését. De hiába puhatoltam végig a takarót, nem találtam, hogy hol kezdődnek a végtagjai – kitakarni meg nem akartam. A keze és a lába összezsugorodott és szétaszott. Szinte négy csonk állt ki a töpörödött és püffedt testből. Magánál volt. Valamennyire. Kicsit észlelte, hogy ott vagyunk. A rokonai emiatt látogatták is minden nap. De a nap további 23,5 órájában riadt, kidülledt szemekkel bámulta a plafont. Kicsit megsimogattuk. Mutattunk képeket az unokákról, aztán eljöttünk.

A kórház kertjében elkezdtem fulladva zokogni. Dühös voltam. Dühös voltam legalább három dolog miatt – de persze akkor ezt nem számoltam.

Dühös voltam a büntetőjog tanáromra, aki egész meggyőzően magyarázta, hogy az eutanázia legalizálása miccccsoda jogtechnikai akadályokba ütközne. És mennyire megzavarna öröklésjogi viszonyokat, és még a legszabályozottabb jogi környezetben előállhatna – amúgy Agatha Christie regényekbe illően csavaros – eset, amikor egy gyilkosságot fednének el eutanáziával.

Én meg ott zokogtam, hogy hogyan lehet a jogtechnikával takarózni? Pedig ha adótörvényekről van szó, zokszó nélkül csinál a jogalkotó fából vaskarikát – kivételekkel, vélelmekkel, fikciókkal és egyéb jogi varázsigékkel. De ha az emberi méltóság a kérdés, akkor hirtelen jajj, de fontos a kristálytiszta jogegység és kivétel nélküli logika! Egyáltalán, hogy lehet öröklési jogi kérdéseket előrébb sorolni, mint a legfontosabb és legalapvetőbb emberi jogot: az emberi méltóságot. Anyagi-pénzügyi kérdések nem sérülhetnek az emberi jogok kárára?! És tényleg hagyunk évente sokezer kegyes halált választó haldoklót minden, emberi mivolt minimumát jelentő méltóságtól megfosztva szenvedni, hogy nehogy valami furmányosan ritka csavaros esetben visszaéljen valaki az eutanázia adta lehetőségekkel? Nem értem. Nem értem, hogy történhet ez meg.

Ami a jogi egyetem egyik poros előadójában olyan érthető, az a valóságban hogy lehet ennyire gyomorbavágóan más? Hol van itt kérem az Élet Szentsége? Ezentúl, aki erre mer hivatkozni, az menjen be egy elfekvőbe és keresse meg, hogy hol van, mert én nem találtam. Pedig vallásos emberként nagyon akartam látni.

És haragudtam azért is, mert minket, hozzátartozókat, magunkra hagynak. Hiába kéri a haldokló, hogy otthon szeretne meghalni, ritka, amikor ez békésen megy végbe. És az a nagy helyzet, ha valaki nem olyan szerencsés, hogy ne egy utolsó, nagy és látványos rohammal támadjon a betegsége, a szervezet ellen, akkor bizony lesz egy „csúnya jelenet”. Ám ha ekkor nem hívjuk ki a mentőt, az segítségnyújtás elmulasztása. Kettőtől öt évig tartó szabadságvesztés. Erre senki se készít fel, és nem is hallhattál ilyen történetekről, nem lehet párbeszéd része, nem kapsz tanácsot. Így hát reflexből tárcsázod a 112-t. Mert soha senki nem beszélt arról, hogy a mikor lehet még valóban „menteni”, és mikor „nyersz” csak 5-15 kórházi napot, ahol majd magányosan kell elmúlnia a szerettednek. Ott állsz egyedül. Magadra hagyva. És dönts, ahogy bírsz.

És haragudtam, mert úgy, hogy kegyes volt hozzám a Jóisten, és nem kellett se a lelki se a jogi következményeivel szembenéznem annak, hogy anyámat nem hagytam volna kínok közt elpusztulni, mégis hatalmas segítség volt a gyászcsoport, ahova jártam. És még ettől az őszinte megnyíláson alapuló feldolgozástól is megfosztottak volna a valami „életvédelmi” megfontolásból a törvények – ha máshogy alakul, és magányosan kell hordoznom egy „bűnös” titkot.

Évi sokezer méltatlanul haldokló – aki kérné a kegyes halált – még több gyászolót hagy maga után, akiket a jogi és lelki sötétségbe löknek. Ha megteszik, azért. Ha megtagadják, és végignézik a méltatlan kínlódást, akkor azért. Az ő emberi méltóságuk se számít. Viseljék. Az őrjítő lelki terhet egyedül. Örüljenek, ha nem kerülnek börtönbe…

Én nem így képzeltem el a Rendet.

Utólag, sok sorstársi történeteket végighallgatva haragszom azért is, mert emberségből jelesre vizsgázó orvosok és nővérek fölött lóg a szabadságvesztés damoklészi kardja, akik félrenézve nem számolják a felírt és elfogyott morfium injekciók számát. Akik nem kérdeznek, és nem írnak elő boncolást. Akik nem értik, mire mennek ki a kérdések. Akik elöl felejtik a gyógyszert a kórházban az ágy melletti éjjeliszekrényen. Aztán sose számolnak utána. Isten áldja őket, mert jobban védik az emberi méltósághoz fűződő emberi jogot, mint sok nagytudományú jogász, aki erre esküdött fel.

Ezért most szívből támogatom dr. Karsai Dániel Andrást, akit egy ALS nevű halálos betegséggel diagnosztizáltak – amitől Stephen Hawking is szenvedett. Ő most Strasbourghoz fordul, hogy ha eljön az a pillanat, amikor létezése már nem tartalmaz emberi méltóságot – de szenvedést annál inkább – emberhez méltóan fejezhesse be az életét. Anélkül, hogy szeretteit bajba keverné.

Köszönöm neki, hogy az őt ért sorscsapásból erőt merít, és olyan harcra készül, amivel könnyebbséget hozhat szinte mindannyiunk életébe. Mert hiába nem gondolunk bele, csak a legszerencsésebbek azok, akik így vagy úgy, de sose kell hogy találkozzanak a dilemmával – akár meg kell lépniük végül, akár nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás egyetlen posztban beszólt Rákay Philipnek és Balásy Gyulának is
Új filmjének bejelentése mellett Lengyel Tamás kemény politikai-üzleti utalásokat is tett a közösségi médiában. A színész Rákay Philip mellett Balásy Gyulát és a NER-hez köthető „kitartott oligarchákat” is bírálta.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Lengyel Tamás egy keddi bejegyzésben számolt be legújabb filmje, Az örökség elkészültéről. A színész a posztot azzal a felütéssel indítja, hogy „Jó hát nem Rákay Philip volt a producere a nyolc éve dédelgetett filmtervünknek, mert akkor nem annyi lett volna a film költségvetése, mint a producer úr két autója, hanem valószínűleg milliárdos nagyságrend.”

A színész szerint a független filmekkel foglalkozó Vertigo Média látta meg a lehetőséget a projektben.

„Végre elkészült Az örökség című trhillerünk.”

A színész ezután felvetette, hogy vajon az ő alkotásuk sikeresebb lesz-e a kormányközeli producer filmjénél.

Lengyel szerint az biztos, „hogy a filmben, amikor harcolni kell nem egy narrátor érkezik elmesélni, mit kellene látnunk, mint az Aranybullában, hanem komoly verekedés van.”

Az akciójelenetek forgatásának nehézségeiről szólva bevallotta, hogy eléggé megterhelő volt.

A színész a forgatási nehézségeket egy politikai párhuzammal zárta: „Mondhatom, eléggé tele is volt a gatya, mint ahogy Balasy Gyulának tegnap, vagy a többi érdemtelenül, verseny és szakmaiság nélkül meggazdagodott és kitartott oligarchának most.”

A szóban forgó filmben szerepel még rajta kívül többek között Molnár Áron és Mucsi Zoltán is. Az új magyar thriller előzetesét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Geszti Péter elmagyarázza, hogyan kereshetett Balásy Gyula ennyi pénzt, és felteszi a kérdést: hol lehet a többi?
A dalszerző-reklámszakember egy posztban fogalmazott meg súlyos állításokat Balásy Gyuláról. Szerinte a 2015 után bevezetett 15%-os jutalékrendszer torzította a piacot és károsította az államot.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Geszti Péter dalszerző-reklámszakember egy közösségi médiában közzétett bejegyzésben fejtette ki véleményét a kormányzati kommunikációs költésekről és annak vélt rendszeréről. A poszt apropóját az adta, hogy Balásy Gyula, a kormányzati kommunikáció kulcsszereplője egy hétfői interjúban bejelentette, cégcsoportját és magántőkealapokban lévő vagyonának jelentős részét felajánlja a magyar államnak.

Geszti a posztját egy drámai felütéssel kezdi: „Megborult az első dominó. Hamarosan dől a többi is. Szinte magától.” A bejegyzés visszatérő mondata, hogy „Balásy sír”, de a szerző szerint nincs ok az örömre, mert a probléma az egész rendszert érinti. „De mi sem nevetünk” – teszi hozzá.

A dalszerző felidézi, hogy állítása szerint 2015 után az állami reklámtendereken egy fix, 15 százalékos ügynökségi jutalékot vezettek be. Úgy véli, ez az arány „messze fölötte volt a piaci átlagnak, hiszen a nagyobb cégek akár 2-3%-ért is vállaltak ilyen munkát komoly megrendelések esetén”. A poszt írója szerint ez a gyakorlat egyszerre torzította a piacot, károsította meg az államot, és „brutális fix nyereséget biztosított a kijelölt csókosoknak”.

A bejegyzés szerint az állam vált a legnagyobb hirdetővé az országban, ami felveti a kérdést a visszacsorgatott pénzekkel kapcsolatban.

„Adja magát a kérdés, hogy mindazok a cégek, amelyek kijelölésre kerültek, mennyi alkotmányos költséggel kellett, hogy számoljanak, vagyis mennyit kellett visszatömni megrendelőik zsebébe?”

Geszti Péter szerint ezek a „pénzszivattyúk” nélkülözhetetlenek voltak a NER korrupciós rendszerének működéséhez.

A szerző úgy látja, a korábban ismeretlen Balásy Gyula súlytalansága miatt válhatott ideális, problémamentes közvetítővé. „Kellett valaki, aki bevállalta a szakmailag védhetetlen médiaelhelyezéseket, például azt, hogy egy - egy útszakaszon rendszeresen eszetlen mennyiségben jelent meg ugyanaz a plakát.” Ezt a gyakorlatot Geszti „totálisan felesleges pénzszórásnak” nevezi, amely szerinte ráadásul árt az üzenetnek.

A poszt szerint a túlzásba vitt kormányzati hirdetések sokakat elidegenítettek. „A mindent ellepő kormányzati hirdetésektől egyre többen fordultak el undorodva, és az ilyen »túlhirdetés« nemcsak a politika felé terelte a korábban közélettel nem foglalkozó választókat, hanem felbőszítette a későbbi szavazók nagy részét.”

Geszti Péter úgy fogalmaz, a megrendelő ezzel saját magának ártott. A dalszerző szerint a közpénz nem volt szempont. „De a közpénz nem számított, orrán-száján dőlt a propaganda, mert közben csengett a fix jutalék. De kinek?” – teszi fel a kérdést.

A bejegyzés számszerűsíti is a vélt profitot. Azt állítja, Balásy Gyula cégein 2017-től legalább 1200 milliárd forint közpénz folyt át. Ennek 15%-os jutalékát 180 milliárd forintra teszi, majd hozzáteszi: „Ebből 1500 Ferrarit lehet venni. Balásynak egy tucat sincs. Ki járhat a többivel? Egy feltaláló? Egy gázszerelő? Egy utcai harcos?” A legfrissebb sajtószámítások szerint egyébként Balásy államnak felajánlott cégei 2017 óta 92,5 milliárd forint osztalékot fizettek ki.

Geszti Péter szerint a történet a pénzügyi oldalon túl morálisan is siralmas. Felteszi a kérdést, „hogy milyen emberek azok, aki a gyűlöletkampányokat kitalálták, kivitelezték, akik bevállalták a védhetetlent?”

„Mi lehet a lelkiismeretük helyén? Egy széf?”

A poszt konkrét példákat is említ, szerinte voltak, „aki bombákat nyomtattak az utcai hirdetésekre fenyegetésként, és kampányvideókban magyar apákat küldtek AI üzemmódban meghalni egy kitalált és sosem létezett háborús frontra”.

Geszti szerint a kampányok készítői „cselekvő bűntársak lettek abban, hogy szénné abuzálták a magyar társadalmat”. Majd felteszi a kérdést: „És vajon mikor jön el a pillanat, amikor előkerül a rémisztő mondat: parancsra cselekedtem?”

A posztot a refrén ismétlésével és egyfajta figyelmeztetéssel zárja: „Balásy sír. Felkészül Matolcsy, Mága, a tizedes meg a többiek…”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs az ukrán arany visszaadásáról: Ez egy újabb beismerése annak, hogy az egész pénzszállítós történet, illetve az arra felhúzott kampány teljes kamu volt
Az oknyomozó újságíró Volodimir Zelenszkij bejelentésére reagált, miszerint Magyarország visszaadta az Oschadbank lefoglalt 82 millió dollárnyi vagyonát. Panyi szerint ez beismeri, hogy a kormány „háborús maffiára” hivatkozó kampány-narratívája hamis volt.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 06.



Panyi Szabolcs a Facebookon reagált a hírre, miszerint Ukrajna visszakapta a márciusban lefoglalt készpénzt és aranyrudakat. Az oknyomozó újságíró ebből arra a következtetésre jutott, hogy a szállítmány nem kapcsolódhatott bűncselekményhez, mert akkor a magyar hatóságok nem szolgáltathatták volna vissza. Álláspontja szerint

„ez tehát egy újabb beismerése annak, hogy az egész ukrán pénzszállítós történet, illetve az arra felhúzott kampány teljes kamu volt.”

Az újságíró szerint azonban a pénz visszaadása nem jelenti az ügy végét.

„Csakhogy a történetnek ezzel nincs vége, az ukrán bank és pénzszállítók feljelentései alapján ugyanis zajlanak a nyomozások – mégpedig a finoman szólva is illegálisnak tűnő rajtaütés körülményei, így az ukrán pénzszállítók jogalap nélküli fogvatartása miatt.”

Panyi a posztjában felidézi a történteket. Állítása szerint „Március 5-én a TEK lekapcsolta az ukrán állami Oscsadbank két pénzszállító furgonját Magyarországon, hét alkalmazottat előállított, és kb. 82 millió dollár értékű készpénzt és aranyat lefoglalt.” Hozzáteszi, a kormányzati kommunikáció ezt követően azonnal azt kezdte terjeszteni, hogy a szállítmány illegális és egy „háborús maffiához” kötődik.

Ezzel szemben Panyi négy, az ügyet ismerő forrásra hivatkozva azt állítja, „a valóságban ez egy politikailag motivált titkosszolgálati akció volt, amelyet Farkas Örs — Rogán Antal kulcsembere, titkosszolgálati államtitkár — személyesen felügyelt,

célja pedig egy Ukrajna elleni konfliktus kiprovokálása volt az április 12-i választások előtt.”

Az oknyomozó szerint a magyar szolgálatok már januártól figyelték az ukrán pénzszállítók útjait. Az eredeti szándék az volt, hogy fegyvereket találnak, amivel egy terrorizmus- vagy fegyvercsempészet-narratívát építhettek volna fel, de ez a terv meghiúsult. Panyi szerint miután ez nem sikerült, egy sebtében kidolgozott megoldás következett: „a NAV-ot kérték meg, hogy pénzmosás gyanúja címén utólag legitimálja az akciót, ami súlyos belső felháborodást keltett a hatóságnál.”

Panyi szerint a művelet szervezői a kudarc ellenére is sikerként tekintettek az akcióra.

„úgy vélik, a razzia hírére tette Zelenszkij azt a kijelentését egy aznap délutáni sajtótájékoztatóján, amelyet Orbán elleni fenyegetésként lehetett beállítani — komoly propagandaajándékként a Fidesz kampányának.”

Azonban Panyi szerint „ez a húzás sem jött be, ahogy az Orbán-rezsim egész ukránozós kampánya egy hatalmas kudarcnak bizonyult.”

Az újságíró azzal zárja posztját, hogy az akciót nem lehet meg nem történtté tenni, és most a magyar igazságszolgáltatáson a sor, hogy kiderítse, kit és milyen felelősség terhel. Az ukrán bank jogi képviselője korábban hivatali visszaélés és terrorcselekmény gyanújával tett feljelentést, a hét ukrán pénzszállító nevében pedig jogellenes fogvatartás és hivatali visszaélés miatt kezdeményeztek jogi lépéseket. Egy másik cikkben Hennagyij Kuznyecov, az Oschadbank munkatársa azt állította, hogy az akció után erőszakkal injekciót adtak be neki.

„Az ügyben annyi egyéni és intézményi szereplő – Miniszterelnöki Kabinetiroda, NAV, TEK, IH, AH stb – érintett, hogy várhatóan lesz elegendő együttműködő tanú és dokumentum az akció részleteinek rekonstruálásához”

- írta zárásként Panyi Szabolcs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Megmagyarázhatatlan a gazdagodásuk” - Bárándy Péter szerint Orbán és a családja nem úszhatja meg a bíróságot
A volt igazságügyi miniszter az Alaptörvényre hivatkozva fejtette ki, hogy az új, kétharmados többségnek joga és kötelessége a NER struktúráinak felszámolása. Szerinte a Fidesz által bebetonozott tisztségviselők eltávolítása nélkül a megválasztott hatalom működésképtelen lesz.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 06.



Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter a Kliktv Mélyvíz című műsorában beszélt a NER bukása utáni elszámoltatás jogi és politikai lehetőségeiről. Az interjúban kitért Balásy Gyula propaganda-vállalkozó vagyonfelajánlására, az igazságszolgáltatási szervek megváltozott hozzáállására, valamint az új, kétharmados többséggel rendelkező hatalom alkotmányos kötelezettségeire.

Balásy Gyula váratlan vagyonfelajánlását Bárándy nem tartja klasszikus vádalkunak. Szerinte az a köznyelvben vádalkuként ismert jogintézmény csak büntetőeljárás keretein belül valósulhat meg.

„Hát ez így nem tud megvalósulni, mert amit az utca népe vádalkuként szokott jegyezni, az a büntető eljáráson belül köthető megállapodás”

– magyarázta, hozzátéve, hogy Balásy ellen egyelőre nincs folyamatban eljárás. Az ügyvéd kétségeit fejezte ki a felajánlott cégek tényleges értékével kapcsolatban is, mivel azok értéke szerinte a korábbi politikai kötődésből fakadt. „Ezeknek a cégeknek az értéke az államhoz, a kormányzathoz, a lebukott párthoz való kötődésből adódott” – állította.

Az én meghatódásomhoz mondjuk az kellene, hogy a magánvagyonát ajánlja föl önkéntes államosításra.

Arra a felvetésre, hogy Balásy védekezhet-e azzal, hogy parancsra cselekedett, Bárándy Péter röviden úgy reagált: „Mondhatja, ha nagyon buta.” A volt miniszter kifejtette, egy valódi vádalku feltétele a beismerő vallomás, amely más bűnelkövetők felelősségre vonását is segíti. „A beismerésével, beismeréséhez kapcsolódóan még szolgáltat a nyomozóhatóság számára olyan ismereteket, olyan adatokat, amelyek nagy valószínűség szerint mások bűnösségének megállapításához bizonyítékokat adnak” – részletezte. Bárándy szerint Balásy esetében a leginkább elvárható az lenne, ha Rogán Antal irányába tenne terhelő vallomást.

„Ebben az esetben valószínűleg az várható el tőle, hogy hogy a Rogán irányába nyisson” – vélekedett.

Bárándy Péter szerint a Sára Botond ellen indult eljárás, bár pitiánernek tűnhet a hét üveg bor miatt, valójában komoly jelzésértékkel bír. Úgy látja, a büntetőjogi súlyt nem az ajándék értéke, hanem a megvádolt személy magas beosztása adja.

Hát szégyenletesen pitiáner a dolog, de egy súlyos büntetőjogi pozícióba viheti az egész ügyet, az, hogy ki kapja, hogy egy milyen beosztású ember kapja.

A volt igazságügyi miniszter szerint ez a lépés a hatóságok részéről egyfajta nyitás a társadalom felé. „Ez inkább a nyomozóhatóság az ügyészség oldaláról egy nyitás. Egy jelzés a társadalom számára, ha úgy tetszik, hogy elindultunk a borzalmas korrupt világ föltárása irányába” – fogalmazott. Az ügyvéd meggyőződése, hogy az igazságszolgáltatás és a nyomozóhatóságok derékhada régóta várta a lehetőséget a bűnök feltárására. „Tanúm van rá, hogy én évek óta védem ebben a rémes rendszerben ezeket a szervezeteket, és őszintén hittel védem őket, hogy főként a bíróságnál, de az ügyészségnél és a nyomozóhatóságoknál is a derékhad azt tisztességgel várta, hogy a bűnöket feltárhassa” – jelentette ki.

A választások utáni társadalmi hangulatot egy politikai diktátor halála utáni felszabaduláshoz hasonlította, a választást pedig forradalomnak nevezte, amelyet a politika iránt addig nem érdeklődő fiatalság nyert meg.

„Ez egy forradalom volt. Forradalom az nem azonos azzal, hogy géppisztollyal lövöldöznek egymásra az emberek, hanem az egy a megszokott társadalmi rendből való fölszabadult kilépés”

– mondta. Bárándy szerint elkerülhetetlen, hogy a NER vezetői és családtagjaik bíróság elé kerüljenek.

Megmagyarázhatatlan a gazdagodásuk. Megmagyarázhatatlan másként, mint hogy bűncselekmények útján gazdagodtak meg.

Az új igazságügyi miniszter személye körüli vitát validnak tartja, és bár a jelölt képességeit nem vonja kétségbe, a családi összefonódást problémásnak látja. „Hogyha egy nepotizmusra épült rendszer leváltásáról van szó, márpedig most arról van szó, akkor az én ízlésem szerint talán egy nagyon-nagyon kifinomult és magas szintre emelt igényességgel kell kezelni az ilyen személyi összefüggéseket, és itt ebben van egy kis hiba” – fogalmazott.

Az interjú végén a volt miniszter Vörös Imre alkotmányjogász gondolataira hivatkozva kifejtette, hogy

az Alaptörvény ellenállási záradéka jogi és erkölcsi alapot ad a NER struktúráinak felszámolására.

„A hatalom kizárólagos birtoklásával szemben mindenki nem csak jogosult, hanem köteles is föllépni minden törvényes eszközzel” – idézte a jogelvet. Szerinte a kétharmados választási győzelem a társadalom részéről ennek a kötelezettségnek a teljesítése, amely felhatalmazást ad az új hatalomnak a Fidesz által bebetonozott tisztségviselők eltávolítására.

Ezeket az embereket el kell távolítani a pozíciójukból, a struktúrát át kell építeni, pont azért, mert erre kapott felhatalmazást az új politikai erő.

Arra a kérdésre, hogy az új hatalom hogyan tudja megvédeni magát a kétharmad csábításától, azt válaszolta, bízik a demokratikus elkötelezettségükben. Ennek bizonyítékát abban látná, ha a „szolgák” eltávolítása után egy olyan struktúrát hoznának létre, amely a jövőben megakadályozza a korlátlan hatalom kialakulását. „Utána létrehoz egy olyan struktúrát, ez már az alkotmányozás kérdése, egy olyan struktúrát, ahol minden igyekezetével azt fogja szolgálni, hogy soha többet ilyen korlátlan hatalomhoz senki ne jusson” – zárta gondolatait Bárándy Péter.

A TELJES VIDEÓ


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk