SZEMPONT
A Rovatból

Anyám megkért, hogy öljem meg, amikor már csak feküdni tudott a rák utolsó fázisában

Elmondom, miért támogatom dr. Karsai Dánielt, akit egy ALS nevű halálos betegséggel diagnosztizáltak és az eutanáziáért küzd. Köszönöm neki, hogy az őt ért sorscsapásból erőt merít, és olyan harcra készül, amivel könnyebbséget hozhat szinte mindannyiunk életébe.


Anyám megkért, hogy öljem meg. Nem túl felemelő ezt a mondatot leírni. Rákos volt. Harmadszorra újult ki. És mire észrevették, megette a veséjét, a nyaki csigolyáját, és nagyon úgy nézett ki, hogy az agya fele tart a kórság. Csak feküdni tudott, és pelenkába tudta végezni a dolgát. Már ha tudta beöntés nélkül. Alig volt 58 éves.

Nagyon félt a fájdalomtól. Ezért kért meg, hogy ha elviselhetetlenné válnának a fájdalmak, szerezzek morfiumot, és adagoljam túl. Zsibbadnak az ujjaim, ahogy ezt most leírom, pedig már majdnem egy évtized telt el. Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, vagy a Jóistennek, hogy végül nem kellett ezt a döntést meghoznom. Mert valószínűleg meghoztam volna.

Ott és akkor, a húszas éveim elején, éppen felnőttként bevallom, nem igazán értettem egyet az eutanáziával. Mondjuk úgy, inkább a „nem” felé billent a mérleg. Anyámmal ellentétben. Ő mindig azt mondta, hogy amikor majd először kell egy szerettemet ápolnom, és végignéznem az elmúlását, máshogy fogom látni. Igaza lett.

De ott, amikor megkaptuk a Nagy Végső Diagnózist, és számolgattuk, hogy milyen évszak lesz, amikor letelik a megjósolt 3-6 hónap, még elveimmel ellentétes lett volna az, amit anyám kért. De engem úgy neveltek, hogy a szeretet igazsága felül kell, hogy írja az elméleti igazságokat. És mi szerettük egymást.

Furcsa, de talán a tagadás óvó-védő ködébe burkolva, nem is a tettől féltem elsősorban, hanem hogy ne kerüljek bajba. Joghallgató voltam. Tudtam, hogy idehaza nincs kivétel: az emberölés az emberölés, és kész. Pörgettem az agyamban, hogy honnan szerezzek morfiumot? Hogy magyarázzam ki, hogy több hiányzik? Ha boncolják, és felfedezik valahogy a túladagolás nyomait, mit mondjak?

Tagadjak? Fogjuk az ápolás okozta kimerültségre, hogy elszámoltuk? Adjam a hülyét, hogy azt hittem, ez még belefér? Találjunk ki valami kacifántos történetet, hogy mostohapám is beadott egyet, én pedig azt hittem, nekem kell, ezért „duplázódott” az adag?

Szoktak-e még boncolni? És egyáltalán mennyi morfium az „annyi”? Melyik az a pont, amikor már „ez nem lesz jobb”. Hisz a haldoklás nem egy egyenes vonalú dolog. Rémes és kétségbeejtően reményvesztett szakaszokat követ egy hirtelen javulás. Van-e orvos ismerősöm, akitől kérdezhetek, úgy, hogy nem keverjük bajba egymást? Ha a hospice nővért kérdezem, nem leszek-e gyanús?

Az meg se fordult a fejemben, hogy utána mi lesz? Kitől kérhetek segítséget, hogy feldolgozzam? Ha elmondom egy pszichológusnak, őt ilyen esetben is kötelezi a titoktartás? A barátok közül kire bízhatok egy ilyen titkot? Ott állok majd egyedül a gyászomban - életem végéig egy pusztító titokkal? De legalábbis az elévülési idő végéig?

Végül a csodálatos orvosoknak, és a lenyűgözően hatékony fájdalomcsillapítóknak köszönhetően anyám viszonylag fájdalmak nélkül, álmában ment el. A kemótól és a ráktól legyengül szervezete egy felsőlégúti bacival már nem tudott megbirkózni, és csendben megfulladt. Fel se ébredtem rá. Mert valami isteni sugallat miatt aznap éjjel nem bírtam a szobámban aludni, és befeküdtem mellé.

Mélyre temettem minden emléket. Azt is, amikor egy rettenetes fulladásos roham közben mentőt hívtunk. De mire kiértek, pont elmúlt az, amiről azt hittük, itt a vég. A mentők megértőek voltak, de azt mondták, ha még egyszer hívjuk őket, be kell vinni – pedig ő otthon akart meghalni.

És akkor eldöntöttük, hogy nem hívunk mentőt többé. Mi legyünk vele, ne idegenek. Szóval végig kell majd néznünk, ahogy megfullad. „Pokoli látvány lesz, de ki kell majd tartanod. Ki fogod bírni?” „Ki.”

Köszönöm Istenem, hogy kíméletes voltál mindkettőnkhöz, és nem volt mit kibírni.

Pár hónappal később anyám nagynénjét látogattam meg a kórházban. Búcsúzni mentem. Hónapok óta bent feküdt. Öreg volt már. Ami érdekes, hogy kora és súlyos betegségei ellenére, egész jó volt a vérképe. A lenyűgözően hatékony gyógyszeres kezelés tartotta életben.

Azt hittem, egy haldokló ápolása után nem lepődöm meg semmin. De ahogy beléptem a kórterembe, sokkot kaptam. A nagynéném, aki egy masszív, vastag, kerek asszonyság volt – Maci volt a beceneve – ott feküdt a magas ágyon. Vagyis csak a feje és a mellkasa. Valami „ZS” kategóriás horrorfilmbe illően fel volt püffedve és el volt folyva. Nem tudok rá jobb szót. Mint egy napon felejtett olvadó gyurma figura. Még anyámtól tanultam, hogy a fekvő betegeknek át kell masszírozni a lábát, hogy élénkítsük a vérkeringését. De hiába puhatoltam végig a takarót, nem találtam, hogy hol kezdődnek a végtagjai – kitakarni meg nem akartam. A keze és a lába összezsugorodott és szétaszott. Szinte négy csonk állt ki a töpörödött és püffedt testből. Magánál volt. Valamennyire. Kicsit észlelte, hogy ott vagyunk. A rokonai emiatt látogatták is minden nap. De a nap további 23,5 órájában riadt, kidülledt szemekkel bámulta a plafont. Kicsit megsimogattuk. Mutattunk képeket az unokákról, aztán eljöttünk.

A kórház kertjében elkezdtem fulladva zokogni. Dühös voltam. Dühös voltam legalább három dolog miatt – de persze akkor ezt nem számoltam.

Dühös voltam a büntetőjog tanáromra, aki egész meggyőzően magyarázta, hogy az eutanázia legalizálása miccccsoda jogtechnikai akadályokba ütközne. És mennyire megzavarna öröklésjogi viszonyokat, és még a legszabályozottabb jogi környezetben előállhatna – amúgy Agatha Christie regényekbe illően csavaros – eset, amikor egy gyilkosságot fednének el eutanáziával.

Én meg ott zokogtam, hogy hogyan lehet a jogtechnikával takarózni? Pedig ha adótörvényekről van szó, zokszó nélkül csinál a jogalkotó fából vaskarikát – kivételekkel, vélelmekkel, fikciókkal és egyéb jogi varázsigékkel. De ha az emberi méltóság a kérdés, akkor hirtelen jajj, de fontos a kristálytiszta jogegység és kivétel nélküli logika! Egyáltalán, hogy lehet öröklési jogi kérdéseket előrébb sorolni, mint a legfontosabb és legalapvetőbb emberi jogot: az emberi méltóságot. Anyagi-pénzügyi kérdések nem sérülhetnek az emberi jogok kárára?! És tényleg hagyunk évente sokezer kegyes halált választó haldoklót minden, emberi mivolt minimumát jelentő méltóságtól megfosztva szenvedni, hogy nehogy valami furmányosan ritka csavaros esetben visszaéljen valaki az eutanázia adta lehetőségekkel? Nem értem. Nem értem, hogy történhet ez meg.

Ami a jogi egyetem egyik poros előadójában olyan érthető, az a valóságban hogy lehet ennyire gyomorbavágóan más? Hol van itt kérem az Élet Szentsége? Ezentúl, aki erre mer hivatkozni, az menjen be egy elfekvőbe és keresse meg, hogy hol van, mert én nem találtam. Pedig vallásos emberként nagyon akartam látni.

És haragudtam azért is, mert minket, hozzátartozókat, magunkra hagynak. Hiába kéri a haldokló, hogy otthon szeretne meghalni, ritka, amikor ez békésen megy végbe. És az a nagy helyzet, ha valaki nem olyan szerencsés, hogy ne egy utolsó, nagy és látványos rohammal támadjon a betegsége, a szervezet ellen, akkor bizony lesz egy „csúnya jelenet”. Ám ha ekkor nem hívjuk ki a mentőt, az segítségnyújtás elmulasztása. Kettőtől öt évig tartó szabadságvesztés. Erre senki se készít fel, és nem is hallhattál ilyen történetekről, nem lehet párbeszéd része, nem kapsz tanácsot. Így hát reflexből tárcsázod a 112-t. Mert soha senki nem beszélt arról, hogy a mikor lehet még valóban „menteni”, és mikor „nyersz” csak 5-15 kórházi napot, ahol majd magányosan kell elmúlnia a szerettednek. Ott állsz egyedül. Magadra hagyva. És dönts, ahogy bírsz.

És haragudtam, mert úgy, hogy kegyes volt hozzám a Jóisten, és nem kellett se a lelki se a jogi következményeivel szembenéznem annak, hogy anyámat nem hagytam volna kínok közt elpusztulni, mégis hatalmas segítség volt a gyászcsoport, ahova jártam. És még ettől az őszinte megnyíláson alapuló feldolgozástól is megfosztottak volna a valami „életvédelmi” megfontolásból a törvények – ha máshogy alakul, és magányosan kell hordoznom egy „bűnös” titkot.

Évi sokezer méltatlanul haldokló – aki kérné a kegyes halált – még több gyászolót hagy maga után, akiket a jogi és lelki sötétségbe löknek. Ha megteszik, azért. Ha megtagadják, és végignézik a méltatlan kínlódást, akkor azért. Az ő emberi méltóságuk se számít. Viseljék. Az őrjítő lelki terhet egyedül. Örüljenek, ha nem kerülnek börtönbe…

Én nem így képzeltem el a Rendet.

Utólag, sok sorstársi történeteket végighallgatva haragszom azért is, mert emberségből jelesre vizsgázó orvosok és nővérek fölött lóg a szabadságvesztés damoklészi kardja, akik félrenézve nem számolják a felírt és elfogyott morfium injekciók számát. Akik nem kérdeznek, és nem írnak elő boncolást. Akik nem értik, mire mennek ki a kérdések. Akik elöl felejtik a gyógyszert a kórházban az ágy melletti éjjeliszekrényen. Aztán sose számolnak utána. Isten áldja őket, mert jobban védik az emberi méltósághoz fűződő emberi jogot, mint sok nagytudományú jogász, aki erre esküdött fel.

Ezért most szívből támogatom dr. Karsai Dániel Andrást, akit egy ALS nevű halálos betegséggel diagnosztizáltak – amitől Stephen Hawking is szenvedett. Ő most Strasbourghoz fordul, hogy ha eljön az a pillanat, amikor létezése már nem tartalmaz emberi méltóságot – de szenvedést annál inkább – emberhez méltóan fejezhesse be az életét. Anélkül, hogy szeretteit bajba keverné.

Köszönöm neki, hogy az őt ért sorscsapásból erőt merít, és olyan harcra készül, amivel könnyebbséget hozhat szinte mindannyiunk életébe. Mert hiába nem gondolunk bele, csak a legszerencsésebbek azok, akik így vagy úgy, de sose kell hogy találkozzanak a dilemmával – akár meg kell lépniük végül, akár nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy tapasztalatú ügyvéd, Magyar Péter sógora – Kicsoda az új igazságügyi miniszter
Magyar Péter a Tisza Párt jogi igazgatóját, Melléthei-Barna Márton ügyvédet jelöli az igazságügyi tárca élére. A leendő miniszter feladata lesz a jogállamiság helyreállítása és azoknak a jogszabályi kereteknek a megteremtése, amelyek a befagyasztott forrásokhoz vezetnek.


Magyar Péter csütörtökön jelentette be, hogy Melléthei-Barna Mártont, a TISZA jogi vezetőjét kéri fel az Igazságügyi Minisztérium vezetésére. Igazságügyi miniszterként a jogállam és a jogbiztonság helyreállításáért felelne, és feladata lenne az uniós források hazahozatalához szükséges jogszabályi keretek megteremtése is.

Az igazságügyi tárca szerepe azért is kulcsfontosságú a TISZA terveiben, mert a jogállamisági eljárások lezárása és az uniós források megszerzése a párt gazdasági programjának egyik alapfeltétele. Magyar Péter szerint a cél a jogalkotás minőségének helyreállítása, az átláthatóság biztosítása, valamint a megfelelő szakmai és társadalmi egyeztetések lefolytatása lesz.

Magyar Péter szerint az új tárcavezetőnek kell „gondoskodnia a magyar embereknek járó uniós források hazahozatalát lehetővé tevő jogszabályi keretek kialakításáról”.

Melléthei-Barna Márton egyetemista kora óta ismeri Magyar Pétert, évfolyamtársak voltak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán, ahol 2004-ben végzett. Pályafutását egy Washington D.C. környéki civil jogvédő szervezetnél kezdte, majd a Freshfields Bruckhaus Deringernél, később pedig az Oppenheim Ügyvédi Irodánál dolgozott, mielőtt 2020 elején saját irodát alapított.

Már a párt indulásakor csatlakozott Magyar Péterhez, az első tíz belépő tag egyike volt, és a 2024-es pénzügyi beszámoló szerint kétmillió forinttal támogatta a szervezetet. A sajtó már korábban is a legesélyesebb jelöltként tartotta számon a posztra.

Az ügyvédet a kormányközeli média korábban a Freshfields irodánál végzett munkája alapján támadta. Azt próbálták kimutatni róla, hogy „komoly nemzetközi jogász hálózat rajzolódik ki a Tisza Párt mögött, amelynek szálai egészen az ukrán kormányzatig és Soros Györgyig érnek”. Magyar Péter erre úgy reagált, hogy a támadás visszafelé sült el, mivel korábban volt felesége, Varga Judit egykori igazságügyi miniszter is ennél a nemzetközi ügyvédi irodánál dolgozott, és Melléthei-Barna éppen Varga helyét vette át.

Melléthei-Barna ügyvédként több esetben képviselte Magyar Pétert és a Tisza Pártot a kormányközeli médiumok ellen indított perekben. Az irodája képviselte a pártot a Magyar Nemzet és a Ripost ellen is, miután a lapok azt állították, hogy a Tisza adóemelésre készül. A bíróság helyreigazításra kötelezte őket, a Magyar Nemzetnek pedig egy másik ügyben bocsánatot kellett kérnie, amiért kiirtandó poloskának nevezték Magyar Pétert.

A 444.hu a jelölés kapcsán megjegyzi, hogy Melléthei-Barna 2025. szeptembere óta Magyar Péter sógora. Böjthe Péter, a Fővárosi Közgyűlés fideszes tagja a közösségi oldalán azt írta: "Magyar Péter ma bejelentette, hogy a sógora lesz az igazságügyi miniszter. Ugyanis dr. Melléthei-Barna Márton – aki Magyar Péter barátja az egyetem óta – 2025. őszén megházasodott a TISZA párt elnökének húgával, Magyar Anna Ilonával".


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Ha valahol diktatúra van, az a Fidesz” – Áldozatnak tartja Orbán Viktort a párt egyik képviselője
Hajnal-Nagy Gábor jászberényi önkormányzati képviselő egy interjúban beszélt a pártről. Szerinte a helyi kudarcokért egyértelműen a választókerületét elveszítő, de mégis mandátumhoz jutó Pócs János a felelős.
F. O. - Fotó: - szmo.hu
2026. május 01.



Despotikus működést lát a Fideszben, Orbán Viktort viszont bizonyos szempontból áldozatnak tartja Hajnal-Nagy Gábor fideszes önkormányzati képviselő. A jászberényi politikus a Telexnek adott interjúban beszélt arról, hogy a könnyeivel küszködött a legutóbbi testületi ülésen, amikor megtudta, hogy a választókerületét elveszítő Pócs János mégis beülhet a parlamentbe. Hajnal-Nagy szerint ez a döntés megalázó a helyi közösségre nézve. Úgy véli, a Fidesz helyi szintű, 2019 óta tartó folyamatos kétharmados vereségeiért egyértelműen Pócs János a felelős.

A képviselő felidézte, hogy a 2019-es önkormányzati választáson a Fidesz jelöltje mindössze 14 szavazattal kapott ki, amire a párt reakciója a választási eredmény megtámadása volt. „Erről nem kérdeztek meg senkit a helyi Fideszben, hogy mi erről a véleményük. Ez Pócs János egyszemélyes döntése volt” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a fideszes tagoknak lehajtott fejjel kellett végigcsinálniuk a megismételt választás kampányát.

Tehát az, hogy ez az ember, aki ezt elkövette a saját közösségével, az most megint ott ülhet a parlamentben.

Hajnal-Nagy Gábor szerint Pócs János tevékenysége idézte elő azt a helyzetet, amiből azóta sem tud felállni a jászberényi Fidesz. Állítása szerint a helyi Fidesz-tagokkal semmilyen egyeztetés nem történt a döntés előtt, egyszerűen csak megtudták, hogy megtámadták az eredményt. Véleménye szerint a megismételt választáson azért szenvedtek súlyos vereséget, mert az emberek nem fogadják el, ha egy párt nem ismeri el a vereségét.

Úgy látja, Pócs János személyesen „építette fel” a későbbi győztes polgármestert, Budai Lórántot azzal, hogy országgyűlési képviselőként folyamatosan vitába szállt vele, és ezzel a saját szintjére emelte.

A legsúlyosabb lépésnek azt tartja, hogy Pócs kirúgatta Budait a kórházi állásából. „El lett mondva, hogy mártírt fog csinálni belőle. (...) Persze, tudjuk, hogy nem csak egy hiba” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a politikai vélemény miatti elbocsátás óriási hiba volt.

A képviselő elmondta, hogy a 2024-es önkormányzati választáson úgy lett polgármesterjelölt, hogy semmi esélyt nem látott a győzelemre. Mivel a helyi Fideszben senki nem akarta elvállalni a jelöltséget, ő jelentkezett. „Mondom, gyerekek, tudjátok mit, ha nem lesz, akkor szóljatok, elvállalom, tök mindegy, úgyis elvernek minket, mindegy” – idézte fel a döntését.

Szerinte a Fidesznek Jászberényben legalább 10-15 évig nincs esélye a visszatérésre.

A párt belső működéséről rendkívül éles kritikát fogalmazott meg. Szerinte a pártban teljhatalmú választókerületi elnökök uralkodnak, nincsenek megfelelő információs csatornák, a kritikát pedig retorzió követi. Mint mondta, a rendszert a feltétlen hűség tartja össze, aminek ékes példája Pócs János.

Hát, hogyha valahol van diktatúra az országban, akkor az mondjuk a Fidesz.

Annak ellenére, hogy diktatúrának látja a párt belső viszonyait, Hajnal-Nagy Gábor továbbra is tagja a Fidesznek, mert a politikájával alapvetően egyetért. „Szerintem iszonyatosan hatalmas az a teljesítmény, amit Orbán Viktor elért” – mondta, kiemelve, hogy a miniszterelnök megpróbálta visszaépíteni azt, amit a rendszerváltás után „kifosztottak” az országból. A NER gazdasági holdudvarát azonban már más kérdésnek tartja, itt már neki is vannak kérdőjelei.

Orbán Viktorral kapcsolatban meglepő kijelentést tett. „Nem csalódtam benne, hanem sajnálom” – fogalmazott, és a riporter kérdésére, hogy áldozatnak tartja-e a miniszterelnököt, azt válaszolta: „Bizonyos szempontból igen.”

Szerintem rengeteg visszaélést követtek el. És ő ezt nem kontrollálta.

Szerinte Orbán egy globális rendszeren belül próbált politizálni, és csoda, hogy 16 évig hagyták vezetni. Úgy véli, a miniszterelnököt a körülötte kialakult körök sodorták bajba, akik visszaéltek a nevével és a hatalmukkal. Hozzátette, hogy szerinte a rendszer kicsúszott az alapítója kezéből. „Na most, ha egy rendszer elmegy ebbe az irányba, akkor kicsúszik annak a keze közül, aki ezt a rendszert létrehozta.”

A Fidesz háborús kampányát teljes tévútnak tartja, a 2022-es győzelmet pedig egy „kegyelmi pillanatnak”, amit Márki-Zay Péter hibáinak és az ukrán-orosz háború kitörésének köszönhettek.

„Szerintem kaptak négy évet ajándékba, de nagyon el kéne gondolkozni a dolgokon” – mondta. Megérti azokat, akik a Tisza Pártra szavaztak, mert jobb világot akarnak, de szerinte ettől nem lesz rendszerváltás, legfeljebb a NER-nek nevezett szisztéma íródik felül.

A Fidesz megújulási esélyeit sötéten látja. Szerinte a párt Pócs Jánossal biztosan nem tud megújulni, Orbán Viktor nélkül pedig nincs Fidesz. „Na most kérdés az, hogy ezt hogy sikerül majd feloldani ezt a nem is annyira látszólagos ellentmondást, hogy meg kéne újulni, de azzal kéne megújulni, akivel úgy tűnik, hogy nem sikerül megújulni. Nem egyszerű” – vázolta a szerinte csapdahelyzetet.

Saját jövőjével kapcsolatban elmondta, eredetileg ki akart lépni a pártból, ha a Fidesz nyer. „Nem nyert, most így nem érzem annyira elegánsnak, hogy kilépjek, úgyhogy most akkor, ha nem zárnak ki, akkor maradok” – közölte. Kíváncsian várja, hogy a rendszer el tud-e mozdulni egy normálisabb működés irányába, vagy megmarad a „hűbéri szisztéma”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor megvédte Magyar Péter sógorát: Nem oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva
Szerinte Melléthei-Barna Márton igazságügyi miniszterként felelős szolgálatra kapott felkérést. Élesen kritizálta a Fidesz-kormányok gyakorlatát a rokonok - más típusú - helyzetbe hozását illetően.


A Vidéki Prókátor álnéven író jogász a Fidesz támogatóinak címezte bejegyzését, akik szerinte éppen a választási eredményeket próbálják feldolgozni. A poszt írója szerint Magyar Péter sógorának felkérése alapvetően különbözik a Fidesz-kormány alatt megszokott gyakorlattól.

A kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd szerint „Melléthei-Barna Márton felelős szolgálatra és embert próbáló feladat teljesítésére kapott megtisztelő felkérést a sógorától, nem pedig oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva, mint a fideszes rokonok.”

A Vidéki Prókátor szerint a két helyzet közötti különbség óriási. Úgy fogalmaz,

„ez pontosan akkora különbség, mint amekkora különbség a hazájáért dolgozó államférfi és a ruszki diktátornak felajánlkozó kisegér-maffiafőnök között van.”

A bejegyzést azzal a mondattal zárja, hogy „Örülök, ha segíthettem”, majd azt írja, hogy

szerinte Melléthei-Barna Márton számíthat a jogállamiság iránt elkötelezett magyar jogászok támogatására.

Magyar Péter tegnap bejelentette: sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelöli igazságügyi miniszternek. A Tisza Párt jogi igazgatójaként ismert szakember, aki Magyar Péter bizalmasának számít, már a választások után a Parlamentben is feltűnt a pártelnök mellett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lilinek nem annyira tetszik Magyar Péter sógorának miniszteri kinevezése
Szerinte a családtag kinevezése sok mindent jelezhet, de nem feltétlenül cseng jól a nepotizmus ellen kampányoló Magyartól, és támadási felületet biztosít vele. Minden választót éberségre kért, hogy ne ismétlődjön meg az, ami 2010 és 1989 után.


Pankotai Lili egy bejegyzésben elemzi Magyar Péter döntését, miszerint sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelölte igazságügyi miniszternek. A poszt írója szerint a leendő tárcavezető feladatai Magyar Péter nyilatkozata alapján egyebek mellett „a jogállam helyreállítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a magyar emberek jog előtti egyenlőségének megteremtése, a korrupció megszüntetése, az átláthatóság megteremtése, a hatóságok szakmaiságának és a független ellenőrző intézmények helyreállítása, valamint azok politikamentes működése.”

Pankotai elismeri, hogy a jelöltnek megvan a szükséges szakmai múltja. „De néhány szempontot nem engedhetünk el, és nem hagyhatunk figyelmen kívül” – teszi hozzá. A szerző azt a kérdést veti fel, milyen következményei lehetnek a közeli rokoni szálnak egy kormányon belül.

„Lehetséges-e, hogy a minisztériumi dolgozók nemcsak a szimpla főnöküket látják majd a miniszterben, hanem az is befolyásolja őket, hogy családtagja a miniszterelnöknek?”

A poszt szerint felmerül az is, hogy a többi tárcavezető vagy a képviselők nem „csak” egy minisztert látnak majd benne, hanem a „nagyfőnök” rokonát. Pankotai szerint ezek a folyamatok a mindennapokban is ismerősek lehetnek. „Ilyen lehet az öncenzúra, a kritikák elhallgatása, ha esetleg nem jeleznek egy-egy problémáról, vagy nem jeleznek feljebb egy-egy kényesebb ügy kapcsán.”

A poszt írója szerint a dolog fordítva is működhet. „Az is előfordulhat, hogy mivel szoros rokoni szál köti össze a miniszterelnökkel, ezért pont hogy megkörnyékezik annak reményében, hogy közelebb férkőzhessenek a közvetlen hatalomhoz, kedvében járjanak, vagy harcoljanak a »kegyeiért« egy magasabb pozíció elnyerésének reményében.”

A bejegyzés azt is feszegeti, hogy Magyar Péter vajon képes lesz-e pusztán miniszterként tekinteni a rokonára. Pankotai szerint ez „kétélű kimenetel lehet”. Egyfelől elképzelhető, hogy elnézőbb lesz vele, sőt, annyira azonosulhat a sógorával, hogy a neki szóló kritikákat személyes támadásnak érezheti. „Az azonosulás veszélyes, és kizárja az objektivitás lehetőségét.”

Másfelől, írja, „az is lehetséges természetesen, hogy ebből fakadóan akár szigorúbb lesz sógorával szemben, és 170%-ot vár majd el tőle annak érdekében, hogy a döntése bizonyítva legyen a teljesítmény által, hogy az jónak bizonyult.”

A bejegyzés szerint mindez könnyen azt az üzenetet közvetítheti a választók és a fiatalok felé, hogy nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok számítanak. A poszt szerzője szerint ez támadási felületet adhat, amely azt sugallja, hogy a Magyar Péter által korábban bírált rendszer „most csak brandet váltott”.

Pankotai Lili szerint persze lehetséges, hogy nem egy családi vállalkozás kiépítése a cél. „Sőt, sokat agyaltam, mi lehetett vajon a szándék emögött. És én nem a kifizetőhelyet láttam benne, sokkal inkább azt, hogy erre a pozícióra Magyar Péter minél közelebb, minél bizalmasabb embert szeretne.” A poszt írója szerint bár ez egy „kevésbé fájdalmas forgatókönyv”, mégis van benne némi rossz szájíz.

Úgy véli, a korábbi rendszer is a személyes lojalitáson alapult, amit le kellene bontani: „Hogy ne személyekre legyen építve a rendszer, és ne személyes bizalmakra, hanem az intézménybe vetett bizalom épüljön vissza.”

Pankotai Lili felidézi Magyar Péter korábbi nyilatkozatát, amely szerint azért nem lépett fel korábban az Orbán-kormánnyal szemben, mert a családi érdek – volt felesége pozíciója – ezt felülírta. A poszt szerint ebből az következik, hogy a politikában újra előállhat olyan helyzet, amikor „a helyes döntést felülírja a családi szempont”.

A poszt végkövetkeztetése szerint a jelölés sok mindennek a jele lehet, de hogy valóban az-e, az a jövőben dől el. A szerző szerint a döntés mindenesetre azt jelzi, hogy a választóknak ébernek kell maradniuk. „És nem hagyhatjuk meg csak a lehetőségét sem annak, hogy abba a hibába essünk, mint ’89 vagy 2010 után.”

A kritikákra reagálva Magyar Péter bejelentette, hogy húga a férje és bátyja kormányzati megbízatásának idejére [felfüggeszti aktív bírói tevékenységét], hogy elkerüljék a hatalmi ágak összefonódásának látszatát is. A leendő miniszterelnök egyúttal átlátható miniszteri döntéseket és nyilvánosan kezelt összeférhetetlenségi helyzeteket ígért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk