prcikk: Anyám megkért, hogy öljem meg, amikor már csak feküdni tudott a rák utolsó fázisában | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Anyám megkért, hogy öljem meg, amikor már csak feküdni tudott a rák utolsó fázisában

Elmondom, miért támogatom dr. Karsai Dánielt, akit egy ALS nevű halálos betegséggel diagnosztizáltak és az eutanáziáért küzd. Köszönöm neki, hogy az őt ért sorscsapásból erőt merít, és olyan harcra készül, amivel könnyebbséget hozhat szinte mindannyiunk életébe.


Anyám megkért, hogy öljem meg. Nem túl felemelő ezt a mondatot leírni. Rákos volt. Harmadszorra újult ki. És mire észrevették, megette a veséjét, a nyaki csigolyáját, és nagyon úgy nézett ki, hogy az agya fele tart a kórság. Csak feküdni tudott, és pelenkába tudta végezni a dolgát. Már ha tudta beöntés nélkül. Alig volt 58 éves.

Nagyon félt a fájdalomtól. Ezért kért meg, hogy ha elviselhetetlenné válnának a fájdalmak, szerezzek morfiumot, és adagoljam túl. Zsibbadnak az ujjaim, ahogy ezt most leírom, pedig már majdnem egy évtized telt el. Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, vagy a Jóistennek, hogy végül nem kellett ezt a döntést meghoznom. Mert valószínűleg meghoztam volna.

Ott és akkor, a húszas éveim elején, éppen felnőttként bevallom, nem igazán értettem egyet az eutanáziával. Mondjuk úgy, inkább a „nem” felé billent a mérleg. Anyámmal ellentétben. Ő mindig azt mondta, hogy amikor majd először kell egy szerettemet ápolnom, és végignéznem az elmúlását, máshogy fogom látni. Igaza lett.

De ott, amikor megkaptuk a Nagy Végső Diagnózist, és számolgattuk, hogy milyen évszak lesz, amikor letelik a megjósolt 3-6 hónap, még elveimmel ellentétes lett volna az, amit anyám kért. De engem úgy neveltek, hogy a szeretet igazsága felül kell, hogy írja az elméleti igazságokat. És mi szerettük egymást.

Furcsa, de talán a tagadás óvó-védő ködébe burkolva, nem is a tettől féltem elsősorban, hanem hogy ne kerüljek bajba. Joghallgató voltam. Tudtam, hogy idehaza nincs kivétel: az emberölés az emberölés, és kész. Pörgettem az agyamban, hogy honnan szerezzek morfiumot? Hogy magyarázzam ki, hogy több hiányzik? Ha boncolják, és felfedezik valahogy a túladagolás nyomait, mit mondjak?

Tagadjak? Fogjuk az ápolás okozta kimerültségre, hogy elszámoltuk? Adjam a hülyét, hogy azt hittem, ez még belefér? Találjunk ki valami kacifántos történetet, hogy mostohapám is beadott egyet, én pedig azt hittem, nekem kell, ezért „duplázódott” az adag?

Szoktak-e még boncolni? És egyáltalán mennyi morfium az „annyi”? Melyik az a pont, amikor már „ez nem lesz jobb”. Hisz a haldoklás nem egy egyenes vonalú dolog. Rémes és kétségbeejtően reményvesztett szakaszokat követ egy hirtelen javulás. Van-e orvos ismerősöm, akitől kérdezhetek, úgy, hogy nem keverjük bajba egymást? Ha a hospice nővért kérdezem, nem leszek-e gyanús?

Az meg se fordult a fejemben, hogy utána mi lesz? Kitől kérhetek segítséget, hogy feldolgozzam? Ha elmondom egy pszichológusnak, őt ilyen esetben is kötelezi a titoktartás? A barátok közül kire bízhatok egy ilyen titkot? Ott állok majd egyedül a gyászomban - életem végéig egy pusztító titokkal? De legalábbis az elévülési idő végéig?

Végül a csodálatos orvosoknak, és a lenyűgözően hatékony fájdalomcsillapítóknak köszönhetően anyám viszonylag fájdalmak nélkül, álmában ment el. A kemótól és a ráktól legyengül szervezete egy felsőlégúti bacival már nem tudott megbirkózni, és csendben megfulladt. Fel se ébredtem rá. Mert valami isteni sugallat miatt aznap éjjel nem bírtam a szobámban aludni, és befeküdtem mellé.

Mélyre temettem minden emléket. Azt is, amikor egy rettenetes fulladásos roham közben mentőt hívtunk. De mire kiértek, pont elmúlt az, amiről azt hittük, itt a vég. A mentők megértőek voltak, de azt mondták, ha még egyszer hívjuk őket, be kell vinni – pedig ő otthon akart meghalni.

És akkor eldöntöttük, hogy nem hívunk mentőt többé. Mi legyünk vele, ne idegenek. Szóval végig kell majd néznünk, ahogy megfullad. „Pokoli látvány lesz, de ki kell majd tartanod. Ki fogod bírni?” „Ki.”

Köszönöm Istenem, hogy kíméletes voltál mindkettőnkhöz, és nem volt mit kibírni.

Pár hónappal később anyám nagynénjét látogattam meg a kórházban. Búcsúzni mentem. Hónapok óta bent feküdt. Öreg volt már. Ami érdekes, hogy kora és súlyos betegségei ellenére, egész jó volt a vérképe. A lenyűgözően hatékony gyógyszeres kezelés tartotta életben.

Azt hittem, egy haldokló ápolása után nem lepődöm meg semmin. De ahogy beléptem a kórterembe, sokkot kaptam. A nagynéném, aki egy masszív, vastag, kerek asszonyság volt – Maci volt a beceneve – ott feküdt a magas ágyon. Vagyis csak a feje és a mellkasa. Valami „ZS” kategóriás horrorfilmbe illően fel volt püffedve és el volt folyva. Nem tudok rá jobb szót. Mint egy napon felejtett olvadó gyurma figura. Még anyámtól tanultam, hogy a fekvő betegeknek át kell masszírozni a lábát, hogy élénkítsük a vérkeringését. De hiába puhatoltam végig a takarót, nem találtam, hogy hol kezdődnek a végtagjai – kitakarni meg nem akartam. A keze és a lába összezsugorodott és szétaszott. Szinte négy csonk állt ki a töpörödött és püffedt testből. Magánál volt. Valamennyire. Kicsit észlelte, hogy ott vagyunk. A rokonai emiatt látogatták is minden nap. De a nap további 23,5 órájában riadt, kidülledt szemekkel bámulta a plafont. Kicsit megsimogattuk. Mutattunk képeket az unokákról, aztán eljöttünk.

A kórház kertjében elkezdtem fulladva zokogni. Dühös voltam. Dühös voltam legalább három dolog miatt – de persze akkor ezt nem számoltam.

Dühös voltam a büntetőjog tanáromra, aki egész meggyőzően magyarázta, hogy az eutanázia legalizálása miccccsoda jogtechnikai akadályokba ütközne. És mennyire megzavarna öröklésjogi viszonyokat, és még a legszabályozottabb jogi környezetben előállhatna – amúgy Agatha Christie regényekbe illően csavaros – eset, amikor egy gyilkosságot fednének el eutanáziával.

Én meg ott zokogtam, hogy hogyan lehet a jogtechnikával takarózni? Pedig ha adótörvényekről van szó, zokszó nélkül csinál a jogalkotó fából vaskarikát – kivételekkel, vélelmekkel, fikciókkal és egyéb jogi varázsigékkel. De ha az emberi méltóság a kérdés, akkor hirtelen jajj, de fontos a kristálytiszta jogegység és kivétel nélküli logika! Egyáltalán, hogy lehet öröklési jogi kérdéseket előrébb sorolni, mint a legfontosabb és legalapvetőbb emberi jogot: az emberi méltóságot. Anyagi-pénzügyi kérdések nem sérülhetnek az emberi jogok kárára?! És tényleg hagyunk évente sokezer kegyes halált választó haldoklót minden, emberi mivolt minimumát jelentő méltóságtól megfosztva szenvedni, hogy nehogy valami furmányosan ritka csavaros esetben visszaéljen valaki az eutanázia adta lehetőségekkel? Nem értem. Nem értem, hogy történhet ez meg.

Ami a jogi egyetem egyik poros előadójában olyan érthető, az a valóságban hogy lehet ennyire gyomorbavágóan más? Hol van itt kérem az Élet Szentsége? Ezentúl, aki erre mer hivatkozni, az menjen be egy elfekvőbe és keresse meg, hogy hol van, mert én nem találtam. Pedig vallásos emberként nagyon akartam látni.

És haragudtam azért is, mert minket, hozzátartozókat, magunkra hagynak. Hiába kéri a haldokló, hogy otthon szeretne meghalni, ritka, amikor ez békésen megy végbe. És az a nagy helyzet, ha valaki nem olyan szerencsés, hogy ne egy utolsó, nagy és látványos rohammal támadjon a betegsége, a szervezet ellen, akkor bizony lesz egy „csúnya jelenet”. Ám ha ekkor nem hívjuk ki a mentőt, az segítségnyújtás elmulasztása. Kettőtől öt évig tartó szabadságvesztés. Erre senki se készít fel, és nem is hallhattál ilyen történetekről, nem lehet párbeszéd része, nem kapsz tanácsot. Így hát reflexből tárcsázod a 112-t. Mert soha senki nem beszélt arról, hogy a mikor lehet még valóban „menteni”, és mikor „nyersz” csak 5-15 kórházi napot, ahol majd magányosan kell elmúlnia a szerettednek. Ott állsz egyedül. Magadra hagyva. És dönts, ahogy bírsz.

És haragudtam, mert úgy, hogy kegyes volt hozzám a Jóisten, és nem kellett se a lelki se a jogi következményeivel szembenéznem annak, hogy anyámat nem hagytam volna kínok közt elpusztulni, mégis hatalmas segítség volt a gyászcsoport, ahova jártam. És még ettől az őszinte megnyíláson alapuló feldolgozástól is megfosztottak volna a valami „életvédelmi” megfontolásból a törvények – ha máshogy alakul, és magányosan kell hordoznom egy „bűnös” titkot.

Évi sokezer méltatlanul haldokló – aki kérné a kegyes halált – még több gyászolót hagy maga után, akiket a jogi és lelki sötétségbe löknek. Ha megteszik, azért. Ha megtagadják, és végignézik a méltatlan kínlódást, akkor azért. Az ő emberi méltóságuk se számít. Viseljék. Az őrjítő lelki terhet egyedül. Örüljenek, ha nem kerülnek börtönbe…

Én nem így képzeltem el a Rendet.

Utólag, sok sorstársi történeteket végighallgatva haragszom azért is, mert emberségből jelesre vizsgázó orvosok és nővérek fölött lóg a szabadságvesztés damoklészi kardja, akik félrenézve nem számolják a felírt és elfogyott morfium injekciók számát. Akik nem kérdeznek, és nem írnak elő boncolást. Akik nem értik, mire mennek ki a kérdések. Akik elöl felejtik a gyógyszert a kórházban az ágy melletti éjjeliszekrényen. Aztán sose számolnak utána. Isten áldja őket, mert jobban védik az emberi méltósághoz fűződő emberi jogot, mint sok nagytudományú jogász, aki erre esküdött fel.

Ezért most szívből támogatom dr. Karsai Dániel Andrást, akit egy ALS nevű halálos betegséggel diagnosztizáltak – amitől Stephen Hawking is szenvedett. Ő most Strasbourghoz fordul, hogy ha eljön az a pillanat, amikor létezése már nem tartalmaz emberi méltóságot – de szenvedést annál inkább – emberhez méltóan fejezhesse be az életét. Anélkül, hogy szeretteit bajba keverné.

Köszönöm neki, hogy az őt ért sorscsapásból erőt merít, és olyan harcra készül, amivel könnyebbséget hozhat szinte mindannyiunk életébe. Mert hiába nem gondolunk bele, csak a legszerencsésebbek azok, akik így vagy úgy, de sose kell hogy találkozzanak a dilemmával – akár meg kell lépniük végül, akár nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs: Orbán Viktor katonaéveiről lehet kompromittáló anyaga a Kremlnek
Az oknyomozó újságíró szerint zsarolásra alkalmas iratok lehetnek Moszkva birtokában. Az újságíró szerint ez magyarázatot adhat a miniszterelnök oroszbarát fordulatára, miközben a Szemjon Mogiljevics-féle zsarolási teóriát kamunak tartja.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 10.



Panyi Szabolcs, a Direkt36 és a VSquare oknyomozó újságírója volt a Helyzet van podcast vendége, ahol a magyar választási kampányt övező titkosszolgálati játszmákról, az ellene indított lejárató kampányról és az orosz befolyás mélységeiről beszélt.

Az újságíró szerint a mostani intenzív kampányidőszak nagyjából az ő március 6-i, a VSquare-en megjelent cikkével kezdődött, amelyben arról írt, hogy az orosz katonai hírszerzés, a GRU emberei jelentek meg Magyarországon, hogy Orbán Viktor érdekében befolyásolják a választásokat. Panyi elmondta, maga a tény, hogy orosz befolyásolási kísérlet zajlik, több mint tízéves kutatómunkája után nem lepte meg.

„Ami meglepett, az az, hogy ez a helyzet odáig eszkalálódott, hogy a magyar kormány az igazából semmit nem tesz ez ellen”

– fogalmazott. Állítása szerint olyan információk jutottak el hozzá, majd később a Financial Times által megszerzett dokumentumok is ezt erősítették meg, hogy a Kreml egy 80 fős kormánypárti influenszerhálózaton keresztül terjesztett volna mesterséges intelligenciával generált, orosz dezinformációs tartalmakat, miközben 30 ellenzéki véleményvezért próbáltak volna elnyomni. Szerinte az teszi unikálissá a magyar esetet más országokéhoz képest, hogy

míg máshol az állam ellenállt az orosz beavatkozásnak, „Magyarországon ez a magyar kormány hatalomban tartása érdekében történik”.

A cikk megjelenése után szerinte a kormányoldal és a propaganda sajtó példátlan támadást indított ellene. „Ez volt az első olyan eset, hosszú-hosszú évek óta, amikor átlépte a határt, mondjuk Kocsis Máté, Fidesz frakcióvezető és mások is. Retorikailag és jogilag is átlépték azt a határt, amit korábban igyekeztek betartani” – mondta Panyi, aki szerint korábban kerülték a direkt vádakat, hogy egy bíróságon véleménynyilvánításnak minősüljön a kijelentés.

„Itt átlépték azt a határt, hogy direkt módon kijelentették azt, hogy én egy kém vagyok, meg hazaáruló vagyok.”

Hozzátette, Kocsis Máté a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának tagjaként letagadta, hogy a testületben elhangzottak volna a GRU-s ügynökök magyarországi jelenlétére vonatkozó információk.

Az elmúlt hetekben megszaporodott, nyugati lapokban megjelent, nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozó cikkek kapcsán Panyi Szabolcs úgy véli, nem egy, a nyugati szövetségeseknek tulajdonítható, összehangolt akcióról van szó. Szerinte

a helyzet egyszerűen annyira súlyossá vált, hogy az már nemzetbiztonsági kihívást jelent a NATO és az EU számára is.

Úgy látja, az események inkább „hólabdaszerűen” indultak el, miután ő nyilvánosságra hozott egy részletet egy lehallgatott Szijjártó-Lavrov beszélgetésből, ami más újságírókat is arra ösztönözhetett, hogy megkérdezzék a saját forrásaikat.

A lehallgatott beszélgetések eredetéről szólva kifejtette, a nyugati titkosszolgálatok vélhetően nem a magyar politikusokat, hanem orosz célpontokat figyelnek meg, és a magyar vezetők egyszerűen „a vonal túlsó oldalán” bukkannak fel.

„Túl sokat telefonálnak Moszkvába, ennyiről van szó”

– jelentette ki. Szijjártó Péter esetében szerinte a külügyminiszter többszöri figyelmeztetés ellenére sem használ biztonságos kommunikációs csatornákat, ami Panyi szerint, ha nem Magyarországon történne, súlyos büntetőeljárásokat vonna maga után.

„Az én feltételezésem az az, hogy a legsúlyosabb dolgok, azok mind privátban, a személyes találkozókon hangzanak el.”

Az ellene indított lejárató kampány második, intenzívebb hullámát egy másik cikke váltotta ki, amely egy ukrán pénzszállító elfogásáról szólt. Ennek hatására jelent meg a Mandineren egy vágott és vélhetően manipulált hangfelvétel egy forrásával folytatott beszélgetéséről. Az újságíró szerint ez egyértelműen bosszú volt, amelynek valódi kiváltó oka egy korábbi, a brüsszeli „pancser kémtevékenységről” szóló cikke lehetett. Az ukrán pénzszállítós akciót egy tudatos, Farkas Örs, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár által vezényelt provokációnak tartja, aminek célja egy Ukrajnával való konfliktus gerjesztése volt.

A Farkas Örs nevével fémjelzett időszakról szólva Panyi a titkosszolgálatok működésében kontinuitást lát, de az elmúlt hetek eseményei szerinte brutális eszkalációt jelentenek. Úgy véli, a szolgálatoknál eltűnt a szakmai középvezetés, és a szerveket teljesen Orbán Viktor újraválasztásának szolgálatába állították. „Ki fog ezután bármit megosztani egy magyar titkosszolgálattal, hogyha azt látják, hogy a következő pillanatban azt mondjuk egy újságíró ellen tudják felhasználni. Tehát ez elképesztően felelőtlen” – mondta. A saját lehallgatásával kapcsolatban megjegyezte, elképzelhető, hogy egy új, a Pegasus utódjának számító magyar kémszoftverrel hajtották végre az akciót.

A kémkedés vádjával tett feljelentést Panyi Szabolcs a politikai kommunikációs gépezet részének, jogi szempontból komolytalannak tartja.

„A kémügyek nem úgy működnek, hogy bejelenti a kormány sajtótájékoztatóján, a kormányinfón a miniszter, hogy ő egy kém és ezzel feljelentést teszünk.”

A valódi veszélyt nem a jogi eljárásban látja.

„Amitől igenis tartani kell az az, hogy mindig vannak mentálisan, pszichológiailag instabil emberek, akik elhiszik, hogy én tényleg egy ukrán kém, én tényleg egy hazaáruló vagyok, és esetleg ők azt gondolják, hogy nekik kell igazságot szolgáltatni.”

Az orosz befolyásról szóló könyvén is dolgozó újságíró beszélt arról is, hogy mi állhat Orbán Viktor oroszbarát fordulata mögött. A Szemjon Mogiljevics nevével fémjelzett zsarolási teóriát „full kamunak” tartja. Ehelyett szerinte a magyarázat sokkal hétköznapibb.

Kutatásai alapján létezik olyan, a Kreml által is őrzött kompromittáló anyag, amely Orbán Viktor katonaéveire és a 3/4-es csoportfőnökséggel való állítólagos együttműködésére vonatkozik. Bár ez szerinte erkölcsileg nem lenne elítélhető, egy antikommunista imázsra építő politikus számára a 2000-es években rendkívül súlyos lehetett volna.

Emellett már a 2000-es években létezett egy olyan orosz titkosszolgálati kapcsolattartó, aki a Kreml és a magyar kormány között a korrupt üzleteket menedzselte, és már akkor felvette a kapcsolatot a Fidesszel, amikor Orbán még a Gazprom legvidámabb barakkjáról beszélt.

Panyi a megnövekedett nyilvános szerepléseit tudatos stratégiának nevezte, amellyel a lejárató kampányra reagál, és amellyel a hatalmas nemzetközi szakmai szolidaritást is viszonozza. Szerinte az európai közvélemény a magyar eseményeket nem a helyi kampány, hanem az orosz befolyás kontextusában értelmezi.

„Ők úgy értelmezik, hogy ez az orosz befolyásolási kísérlet, ez az orosz módszerek átvétele, és amikor egy újságírót kémkedéssel vádolnak, az konkrétan az a putyini mintázatnak az átvétele.”

Saját munkájára egyfajta kémelhárításként tekint, mivel állítása szerint a magyar állami szervek nem végzik el ezt a feladatot.

„Mi történik akkor, ha egy miniszter olyan dolgokat csinál, amit ha bárki más csinálna, akkor kattanna a bilincs?”

Ezt a kérdést Szijjártó Péter tevékenységére utalva tette fel, akinek Lavrovval való viszonyát egyenlőtlennek és alárendeltnek írta le.

Arra a kérdésre, hogy milyen érzés az állam ellenségeként élni, úgy reagált, hogy a magyar kormányt nem tekinti szuverénnek, a módszereket és a vádakat pedig orosz mintázatúnak tartja. „Én nem vagyok közellenség, lehet, hogy az államnak az ellensége vagyok, de hogy én újságíróként a magyar nyilvánosságot, a magyar közönséget, a magyar olvasókat szolgálom. Az, hogy most van egy olyan rezsim, amelyik nem feltétlenül a magyar szempontokat tekinti a legfontosabbnak, (...) hát ezért hadd ne érezzem már rosszul magam.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr András Orbán péntek reggeli beszédéről: Az ország egy nagy cselt várt a „NER csodacsatárától”, de ehelyett csak egy erőtlen akciót kapott
A politikus a választás előtti utolsó pénteken reagált Orbán Viktor bejelentésére. A Momentum alapítója szerint a kormányoldal ezzel a lépéssel egy „szánalmas öngólt” rúgott.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 10.



A Momentum Mozgalom alapítója szerint a kormányoldal „tényleg elfogyott” a vasárnapi választás előtt. Fekete-Győr András egy pénteki Facebook-posztban úgy fogalmazott, az ország egy nagy cselt várt a „NER csodacsatárától”, de ehelyett csak egy erőtlen akciót kapott.

„Tizenhat éven át tartó, gátlástalan egész pályás letámadás után egy ország várta, hogy a NER csodacsatára a legvégén még bemutasson egy utolsó nagy cselezést.

Ha valamikor, hát most tényleg sikerült magára terelnie a figyelmet: húszezren figyelték élőben a beígért »rendkívüli bejelentést«. Az egész ország várta lélegzetvisszafojtva a titkos fegyvert, a mindent elsöprő ellencsapást a hetek óta rájuk szakadó botránylavinára...” – írta Fekete-Győr.

A politikus által említett „rendkívüli bejelentés” Orbán Viktor pénteki üzenete volt, amely a kampányhajrában nagy figyelmet kapott. Az üzenetet Lakner Zoltán politológus Grósz Károly egykori MSZMP-főtitkár hírhedt beszédéhez hasonlította, amelyben a rendszerváltás előtt a fehérterrorral riogatott. A miniszterelnök most egy szervezett, káosszal fenyegető kísérletről beszélt.

Fekete-Győr szerint ez a bejelentés nem érte el a célját, sőt, a visszájára sült el.

„Erre a nagy roham helyett mit kapunk? Még csak nem is kapufát, hanem egy a saját térfélen botladozva rúgott szánalmas öngólt. Már ahhoz is kevesek, hogy vergődjenek.”

A kampány utolsó napjait amúgy is a kölcsönös vádaskodás jellemezte. Dömötör Csaba bejelentette, a Fidesz Demokrácia Központot hoz létre, hogy a polgárok jelezhessék a Tisza Párt által elkövetett választási visszaéléseket. Ezzel párhuzamosan Magyar Péter azt állította, a kormány orosz dezinformációval terjeszt hamis híreket a pártja jelöltjeinek állítólagos visszalépéséről.

A Momentum alapítója a bejegyzésében egyenesen Rogán Antalt szólította meg, és a rendszer végéről írt.

„A szemünk láttára omlik össze az a bizonyos legyőzhetetlennek hitt gépezet, és a nagy fináléra a gigantikus leszámolás helyett szerencsére nem maradt más, csak egy erőtlen, tartalom nélküli semmi.”

Úgy véli, a választók fogják megadni a kegyelemdöfést vasárnap. „Ennek a rendszernek tényleg vége van. Úgy tűnik, nem maradt több ász az ingujjukban, vasárnap pedig mi magunk, magyarok milliói fogjuk megadni a kegyelemdöfést ennek a szánalmas agóniának!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Választási puccsról szóló orosz álhírek árasztották el a netet, kritikus napok jönnek
A „Matrjoska” nevű orosz dezinformációs hálózat koordinált kampányban terjeszt hamis videókat a magyar választási kampány utolsó napjaiban - állítja a nemzetbiztonsági szakértő. A tartalmak más platformokon már közel 300 ezer megtekintést gyűjtöttek össze.


Két nappal a vasárnapi választás előtt az orosz és a magyar kormánybarát médiában is egyre többet emlegetik a „magyar Majdan” lehetőségét, miközben elemzők szerint egy hamis zászlós művelet következő, akár erőszakos szakasza is előkészítés alatt állhat - írja Buda Péter legújabb Substack bejegyzésében.

A dezinformációs kampány egyik eleme szerinte egy, a „Pravda Magyarország” nevű csatornán április 6-án közzétett videó, amelyen állítólag ukrán katonák egy budapesti akciót készítenek elő.

Bár a konkrét klip független hitelesítése nehézkes, a módszer illeszkedik a hálózat által használt mintázatokhoz.

A felvétel több ponton is gyanús: az „akciótérkép” közepén feltűnően nagy betűkkel szerepel a BUDAPEST felirat, ami egy titkos műveletnél életszerűtlen. A rejtett kamerás felvétel látszatát keltő snittek is beállítottnak tűnnek, az eligazítás szövegét pedig nyilvánvalóan felolvassák.

Buda Péter szerint a narratívát a hazai közéletben is felerősítik, az Alapjogokért Központ főigazgatója, Szánthó Miklós például arról beszélt:

„Minden egyes nappal egyre egyértelműbb, hogy az ukránok és az őket kiszolgáló Tisza már arra készülnek, hogy a választási vereségük után puccsal kíséreljék meg átvenni a hatalmat.”

Mint arról korábban írtunk, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró már felhívta a figyelmet a „Matrjoska” nevű orosz bothálózatra, amely vélhetően az orosz katonai titkosszolgálathoz köthető, és ismert médiumok arculatát ellopva terjeszt ukránellenes álhíreket.

A hálózat működéséről és a magyar kampányról részletesen írt a Kyiv Independent. Elemzésük szerint a hálózat rendszeresen hamisít médialogókat és koordináltan posztol feltört közösségi média fiókokból. Bár a videók elérése az X-en egyenként alacsony, más platformokon a kapcsolódó Ukrajna-ellenes tartalmak összesen közel 290 ezer megtekintést értek el.

A mostani orosz beavatkozási kísérlet Buda Péter szerint március 23-án indult, amikor Vlagyimir Kornyilov Kreml-barát propagandista egy Telegram-posztban bedobta a „magyar Majdan” narratíváját, azt írva: „Mindenki érti, hogy Ukrajna Maidanra készül Magyarországon.” Két nappal később az orosz állami RT hírcsatorna már arról cikkezett, hogy egy Orbán-győzelem kiválthat-e egy „szteroidon pörgetett Majdant”.

A LetsData nevű elemzőcég kutatói szerint a kampány célja egyértelmű.

„Ez a narratíva azt célozza, hogy hiteltelenítsen minden lehetséges tiltakozást, és delegitimálja Orbán ellenzékét” – közölték.

A dezinformációs műveletben a Kreml-barát és a magyar kormányközeli narratíva lényegében megegyezik: Brüsszel és Kijev beavatkozik a választásba, Orbán Viktor győzelme esetén pedig zavargások vagy puccs jöhet. Ezzel szemben független elemzők egy koordinált orosz dezinformációs műveletet látnak, amelynek célja az ellenzék és a lehetséges tiltakozások hiteltelenítése.

Az elkövetkező napok Buda Péter szerint kritikusak lehetnek.

A műveletek legvalószínűbb forgatókönyve szerinte valamilyen közintézmény megtámadása vagy tömegrendezvények felhasználása olyan tömegriadalom keltésére, amely erőszakba fordulhat át és amely aztán a résztvevők fizikai épségét is fenyegetheti.

„Képzeljünk el például egy súlyos pánikot egy zsúfolt tömegrendezvényen, ahonnan mindenki menekülni próbál” - írja a nemzetbiztonsági szakértő.

Mindez szerinte ürügyet adhat olyan propaganda-tevékenység kifejtésére vagy vészforgatókönyvek alkalmazására a kormány részéről, amely alapjaiban befolyásolhatja a választást vagy akár annak elhalasztását is eredményezheti, nem beszélve a választást követő időszak történéseinek befolyásolásáról egy hamis zászlós narratíva mentén.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Egy 8 éves kislány a Híradótól rettegve akart elmenekülni az országból - személyes történettel illusztrálta a propaganda mérgező hatását Pottyondy Edina
A youtuber egyik ismerőse a „háborúpárti, éhező, fázó nyugatról” látogatott haza a húsvéti ünnepekre, és esténként az M1 és a TV2 híradóit nézték.


„Apa, azonnal menjünk haza, mert itt háború lesz” – Pottyondy Edina szerint egy nyolcéves kislány mondta ezt az apjának, miután pár napot Magyarországon töltött és megnézte a híradókat. A youtuber egy Facebook-bejegyzésben ezen a történeten keresztül írt arról, szerinte milyen pszichológiai hatással van a kormányzati háborús kommunikáció a gyerekekre és a társadalomra.

Pottyondy azzal kezdi a posztját, hogy egy ismerőse a „háborúpárti, éhező, fázó nyugatról” látogatott haza a húsvéti ünnepekre. A család estékenként megnézte a Híradókat az M1, az RTL és a TV2 csatornákon.

„A harmadik nap, fektetéskor a nyolcéves kislánya felült az ágyban, nagy, komoly szemekkel ránézett, és azt mondta: »Apa, azonnal menjünk haza, mert itt háború lesz.«”

A youtuber szerint nem egyedi esetről van szó.

Azt írta, mióta meséli ezt a történetet, a barátai rendre azzal válaszolnak, hogy az ő ismeretségi körükben is van olyan gyerek, aki szorong a háború miatt. „Hallottam olyan kislányról, akinek az óvónők pszichológust javasoltak, mert annyira szorongott” – tette hozzá.

Pottyondy a kormányzati kommunikációt tette felelőssé a jelenségért.

„Ez az iszonyú göbbelsi gonoszság hatással van mindannyiunkra. Mérgez bennünket a propaganda, a hazugságok, az összeesküvés-elméletek, a paranoia, a háborús pszichózis, a polgárháborús logika.”

A „háborús pszichózis” vádja nem új a kormánykritikus oldalon. Korábban Magyar Péter is azzal vádolta a kormányt, hogy „évek óta háborús pszichózisban és riogatásban tartja az országot”.

Pottyondy a bejegyzésében a saját tapasztalatairól is beszámolt, utalva a kegyelmi botrány után szervezett influenszer-tüntetésre.

„Minket, az influenszer-tüntetés szervezőit azért kergettek szorongásba, álmatlan éjszakákba, valakit majdnem a halálba, mert YouTube-videókat készítettünk, és politikusi ambíció nélkül felszólaltunk valami ellen, ami baszta a csőrünket.”

Úgy látja, a legrosszabb következmény a társadalmi megosztottság, hogy „magyar gyűlöl magyart, mert mást gondol a politikáról”.

Bejegyzését egy felhívással zárta: „Most itt a lehetőség véget vetni az őrületnek. Hajrá!”


Link másolása
KÖVESS MINKET: