SZEMPONT
A Rovatból

Anyám megkért, hogy öljem meg, amikor már csak feküdni tudott a rák utolsó fázisában

Elmondom, miért támogatom dr. Karsai Dánielt, akit egy ALS nevű halálos betegséggel diagnosztizáltak és az eutanáziáért küzd. Köszönöm neki, hogy az őt ért sorscsapásból erőt merít, és olyan harcra készül, amivel könnyebbséget hozhat szinte mindannyiunk életébe.


Anyám megkért, hogy öljem meg. Nem túl felemelő ezt a mondatot leírni. Rákos volt. Harmadszorra újult ki. És mire észrevették, megette a veséjét, a nyaki csigolyáját, és nagyon úgy nézett ki, hogy az agya fele tart a kórság. Csak feküdni tudott, és pelenkába tudta végezni a dolgát. Már ha tudta beöntés nélkül. Alig volt 58 éves.

Nagyon félt a fájdalomtól. Ezért kért meg, hogy ha elviselhetetlenné válnának a fájdalmak, szerezzek morfiumot, és adagoljam túl. Zsibbadnak az ujjaim, ahogy ezt most leírom, pedig már majdnem egy évtized telt el. Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, vagy a Jóistennek, hogy végül nem kellett ezt a döntést meghoznom. Mert valószínűleg meghoztam volna.

Ott és akkor, a húszas éveim elején, éppen felnőttként bevallom, nem igazán értettem egyet az eutanáziával. Mondjuk úgy, inkább a „nem” felé billent a mérleg. Anyámmal ellentétben. Ő mindig azt mondta, hogy amikor majd először kell egy szerettemet ápolnom, és végignéznem az elmúlását, máshogy fogom látni. Igaza lett.

De ott, amikor megkaptuk a Nagy Végső Diagnózist, és számolgattuk, hogy milyen évszak lesz, amikor letelik a megjósolt 3-6 hónap, még elveimmel ellentétes lett volna az, amit anyám kért. De engem úgy neveltek, hogy a szeretet igazsága felül kell, hogy írja az elméleti igazságokat. És mi szerettük egymást.

Furcsa, de talán a tagadás óvó-védő ködébe burkolva, nem is a tettől féltem elsősorban, hanem hogy ne kerüljek bajba. Joghallgató voltam. Tudtam, hogy idehaza nincs kivétel: az emberölés az emberölés, és kész. Pörgettem az agyamban, hogy honnan szerezzek morfiumot? Hogy magyarázzam ki, hogy több hiányzik? Ha boncolják, és felfedezik valahogy a túladagolás nyomait, mit mondjak?

Tagadjak? Fogjuk az ápolás okozta kimerültségre, hogy elszámoltuk? Adjam a hülyét, hogy azt hittem, ez még belefér? Találjunk ki valami kacifántos történetet, hogy mostohapám is beadott egyet, én pedig azt hittem, nekem kell, ezért „duplázódott” az adag?

Szoktak-e még boncolni? És egyáltalán mennyi morfium az „annyi”? Melyik az a pont, amikor már „ez nem lesz jobb”. Hisz a haldoklás nem egy egyenes vonalú dolog. Rémes és kétségbeejtően reményvesztett szakaszokat követ egy hirtelen javulás. Van-e orvos ismerősöm, akitől kérdezhetek, úgy, hogy nem keverjük bajba egymást? Ha a hospice nővért kérdezem, nem leszek-e gyanús?

Az meg se fordult a fejemben, hogy utána mi lesz? Kitől kérhetek segítséget, hogy feldolgozzam? Ha elmondom egy pszichológusnak, őt ilyen esetben is kötelezi a titoktartás? A barátok közül kire bízhatok egy ilyen titkot? Ott állok majd egyedül a gyászomban - életem végéig egy pusztító titokkal? De legalábbis az elévülési idő végéig?

Végül a csodálatos orvosoknak, és a lenyűgözően hatékony fájdalomcsillapítóknak köszönhetően anyám viszonylag fájdalmak nélkül, álmában ment el. A kemótól és a ráktól legyengül szervezete egy felsőlégúti bacival már nem tudott megbirkózni, és csendben megfulladt. Fel se ébredtem rá. Mert valami isteni sugallat miatt aznap éjjel nem bírtam a szobámban aludni, és befeküdtem mellé.

Mélyre temettem minden emléket. Azt is, amikor egy rettenetes fulladásos roham közben mentőt hívtunk. De mire kiértek, pont elmúlt az, amiről azt hittük, itt a vég. A mentők megértőek voltak, de azt mondták, ha még egyszer hívjuk őket, be kell vinni – pedig ő otthon akart meghalni.

És akkor eldöntöttük, hogy nem hívunk mentőt többé. Mi legyünk vele, ne idegenek. Szóval végig kell majd néznünk, ahogy megfullad. „Pokoli látvány lesz, de ki kell majd tartanod. Ki fogod bírni?” „Ki.”

Köszönöm Istenem, hogy kíméletes voltál mindkettőnkhöz, és nem volt mit kibírni.

Pár hónappal később anyám nagynénjét látogattam meg a kórházban. Búcsúzni mentem. Hónapok óta bent feküdt. Öreg volt már. Ami érdekes, hogy kora és súlyos betegségei ellenére, egész jó volt a vérképe. A lenyűgözően hatékony gyógyszeres kezelés tartotta életben.

Azt hittem, egy haldokló ápolása után nem lepődöm meg semmin. De ahogy beléptem a kórterembe, sokkot kaptam. A nagynéném, aki egy masszív, vastag, kerek asszonyság volt – Maci volt a beceneve – ott feküdt a magas ágyon. Vagyis csak a feje és a mellkasa. Valami „ZS” kategóriás horrorfilmbe illően fel volt püffedve és el volt folyva. Nem tudok rá jobb szót. Mint egy napon felejtett olvadó gyurma figura. Még anyámtól tanultam, hogy a fekvő betegeknek át kell masszírozni a lábát, hogy élénkítsük a vérkeringését. De hiába puhatoltam végig a takarót, nem találtam, hogy hol kezdődnek a végtagjai – kitakarni meg nem akartam. A keze és a lába összezsugorodott és szétaszott. Szinte négy csonk állt ki a töpörödött és püffedt testből. Magánál volt. Valamennyire. Kicsit észlelte, hogy ott vagyunk. A rokonai emiatt látogatták is minden nap. De a nap további 23,5 órájában riadt, kidülledt szemekkel bámulta a plafont. Kicsit megsimogattuk. Mutattunk képeket az unokákról, aztán eljöttünk.

A kórház kertjében elkezdtem fulladva zokogni. Dühös voltam. Dühös voltam legalább három dolog miatt – de persze akkor ezt nem számoltam.

Dühös voltam a büntetőjog tanáromra, aki egész meggyőzően magyarázta, hogy az eutanázia legalizálása miccccsoda jogtechnikai akadályokba ütközne. És mennyire megzavarna öröklésjogi viszonyokat, és még a legszabályozottabb jogi környezetben előállhatna – amúgy Agatha Christie regényekbe illően csavaros – eset, amikor egy gyilkosságot fednének el eutanáziával.

Én meg ott zokogtam, hogy hogyan lehet a jogtechnikával takarózni? Pedig ha adótörvényekről van szó, zokszó nélkül csinál a jogalkotó fából vaskarikát – kivételekkel, vélelmekkel, fikciókkal és egyéb jogi varázsigékkel. De ha az emberi méltóság a kérdés, akkor hirtelen jajj, de fontos a kristálytiszta jogegység és kivétel nélküli logika! Egyáltalán, hogy lehet öröklési jogi kérdéseket előrébb sorolni, mint a legfontosabb és legalapvetőbb emberi jogot: az emberi méltóságot. Anyagi-pénzügyi kérdések nem sérülhetnek az emberi jogok kárára?! És tényleg hagyunk évente sokezer kegyes halált választó haldoklót minden, emberi mivolt minimumát jelentő méltóságtól megfosztva szenvedni, hogy nehogy valami furmányosan ritka csavaros esetben visszaéljen valaki az eutanázia adta lehetőségekkel? Nem értem. Nem értem, hogy történhet ez meg.

Ami a jogi egyetem egyik poros előadójában olyan érthető, az a valóságban hogy lehet ennyire gyomorbavágóan más? Hol van itt kérem az Élet Szentsége? Ezentúl, aki erre mer hivatkozni, az menjen be egy elfekvőbe és keresse meg, hogy hol van, mert én nem találtam. Pedig vallásos emberként nagyon akartam látni.

És haragudtam azért is, mert minket, hozzátartozókat, magunkra hagynak. Hiába kéri a haldokló, hogy otthon szeretne meghalni, ritka, amikor ez békésen megy végbe. És az a nagy helyzet, ha valaki nem olyan szerencsés, hogy ne egy utolsó, nagy és látványos rohammal támadjon a betegsége, a szervezet ellen, akkor bizony lesz egy „csúnya jelenet”. Ám ha ekkor nem hívjuk ki a mentőt, az segítségnyújtás elmulasztása. Kettőtől öt évig tartó szabadságvesztés. Erre senki se készít fel, és nem is hallhattál ilyen történetekről, nem lehet párbeszéd része, nem kapsz tanácsot. Így hát reflexből tárcsázod a 112-t. Mert soha senki nem beszélt arról, hogy a mikor lehet még valóban „menteni”, és mikor „nyersz” csak 5-15 kórházi napot, ahol majd magányosan kell elmúlnia a szerettednek. Ott állsz egyedül. Magadra hagyva. És dönts, ahogy bírsz.

És haragudtam, mert úgy, hogy kegyes volt hozzám a Jóisten, és nem kellett se a lelki se a jogi következményeivel szembenéznem annak, hogy anyámat nem hagytam volna kínok közt elpusztulni, mégis hatalmas segítség volt a gyászcsoport, ahova jártam. És még ettől az őszinte megnyíláson alapuló feldolgozástól is megfosztottak volna a valami „életvédelmi” megfontolásból a törvények – ha máshogy alakul, és magányosan kell hordoznom egy „bűnös” titkot.

Évi sokezer méltatlanul haldokló – aki kérné a kegyes halált – még több gyászolót hagy maga után, akiket a jogi és lelki sötétségbe löknek. Ha megteszik, azért. Ha megtagadják, és végignézik a méltatlan kínlódást, akkor azért. Az ő emberi méltóságuk se számít. Viseljék. Az őrjítő lelki terhet egyedül. Örüljenek, ha nem kerülnek börtönbe…

Én nem így képzeltem el a Rendet.

Utólag, sok sorstársi történeteket végighallgatva haragszom azért is, mert emberségből jelesre vizsgázó orvosok és nővérek fölött lóg a szabadságvesztés damoklészi kardja, akik félrenézve nem számolják a felírt és elfogyott morfium injekciók számát. Akik nem kérdeznek, és nem írnak elő boncolást. Akik nem értik, mire mennek ki a kérdések. Akik elöl felejtik a gyógyszert a kórházban az ágy melletti éjjeliszekrényen. Aztán sose számolnak utána. Isten áldja őket, mert jobban védik az emberi méltósághoz fűződő emberi jogot, mint sok nagytudományú jogász, aki erre esküdött fel.

Ezért most szívből támogatom dr. Karsai Dániel Andrást, akit egy ALS nevű halálos betegséggel diagnosztizáltak – amitől Stephen Hawking is szenvedett. Ő most Strasbourghoz fordul, hogy ha eljön az a pillanat, amikor létezése már nem tartalmaz emberi méltóságot – de szenvedést annál inkább – emberhez méltóan fejezhesse be az életét. Anélkül, hogy szeretteit bajba keverné.

Köszönöm neki, hogy az őt ért sorscsapásból erőt merít, és olyan harcra készül, amivel könnyebbséget hozhat szinte mindannyiunk életébe. Mert hiába nem gondolunk bele, csak a legszerencsésebbek azok, akik így vagy úgy, de sose kell hogy találkozzanak a dilemmával – akár meg kell lépniük végül, akár nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szijjártó Péter súlyos betegségéről, a jachtozásáról és felesége százmilliókat termelő cégének titkáról is beszélt
Szijjártó Péter a Telexnek adott interjújában azt mondta, több orvosi beavatkozáson is átesett. A 2020-as adriai jachtozásának szerinte semmi köze nem volt a pozíciójához, azt pedig nem tudja, kiknek dolgozik felesége cége, ami évente 4-500 milliós profitot hoz.


Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Telexnek adott több mint 3 órás interjút, amelyben beszélt a miniszterelnök „luxizást” emlegető kritikájáról, a 2020-as jachtozásáról, felesége cégének sikereiről, valamint a Fidesz jövőjéről és saját politikai ambícióiról is.

Az interjú első részéből kiderült, hogy a miniszter a saját gyerekeit távoltartja a politikától. „Én azt is megtiltottam a fiúknak, hogy túl sok politikát fogyasszanak, meg nézzenek, mert a magyar politika sokkal brutálisabb, mint lennie kellene” - jelentette ki. „Én próbálom a fiúkat megóvni. És nagyon remélem, hogy ez az ország nem fog eljutni oda soha, hogy gyerekek váljanak politikai viták áldozatává” - fogalmazott. Így otthon nem volt téma a Fidesz kampányban elhangzott állítása, hogyha a Tisza nyer, az ukrán frontra vihetik a mai fiatalokat. Az is kiderült, Szijjártó maga sem néz tévében híreket, és az interneten sem olvas ilyesmit, a média ugyanis szerinte „öli a lelket”.

A gyűlöletkeltésben játszott szerepükről azt mondta, 28 éve ismeri Rogán Antalt, és ő nem úgy ismeri, mint aki bárki ellen is gyűlöletet akar kelteni.

Az oroszokkal való viszonyáról azt mondta, elintézhetné egy mosollyal a hazaárulás és a kémkedés vádját, mert nonszensz, „de mégis ezek olyan durva szavak, amikre muszáj érdemben reagálni.” Szerinte ők csak Magyarország energiabiztonságát tartották szem előtt. „De emiatt a hazaárulás, meg a fogottság vádját kiáltani, na ezt gondolom én soknak, őszintén.”

Szerinte ők senkinek az érdekét nem szolgálták ki.

Kijelentette, mindig nagyon rosszul esik neki, amikor oroszbarátnak állítják be a politikájukat.

„Mi nem oroszbarát, hanem magyarbarát politikát folytatunk. Az miért nem jó Magyarországnak, hogy sokkal olcsóbban vehetjük az orosz energiát, mint bármely más ország?” - tette fel a kérdést.

Szóba került a kegyelmi ügy is, aminek kapcsán Szijjártó Péter szerint alapvető motivációkra nem született kielégítő válasz. Ő is „áll a sorban”, és várja a választ. Bár megkérdezhetné, szerinte a volt köztárasági elnöknek és a neki tanácsot adó Balogh Zoltánnak az ország számára kellene választ adniuk. „Ha az illetők, akik ebben benne voltak, nem adnak rá választ, én mi tudok csinálni?” - kérdezte.

Arra a kérdésre, hogy a választási vereségben szerepet játszott-e Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Szijj László, és a többiek gazdagodása, a külügyminiszter azt válaszolta, „a mi teljesítményünket az emberek nagyrészt azon a prizmán keresztül ítélték meg, hogy nem politikai szereplők hogyan használták ki azt a becsületes kormányzati munkát, amit a miniszterelnök és kormányának tagjai elvégeztek.” Azt mondta, személyesen dühíti, hogy míg ő 11 éven át éjt-nappallá téve dolgozott, olyan emberek tevékenysége alapján ítélik meg őket, akik nem viseltek politikai felelősséget.

Fábián Tamás erre megkérdezte, hogy az ő felemelkedésükhöz önöknek semmi köze nincs?

Erre Szijjártó azt válaszolta, ő a saját döntéseiről tiszta lelkiismerettel el tud számolni, Orbán Viktor pedig valóban nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Szerinte a miniszterelnök teljesítményét is méltánytalan olyan szereplők magatartásán, gátlástalanságán megítélno, akik nem viselnek politikai pozíciót.

Mészáros Lőrinc gazdagodásáról azt mondta, arról Mészáros Lőrincet kell megkérdezni. „Egy felnőtt ember, aki nyilvánvalóan el tudja mondani, hogy miből mi lett neki. Én nem tudok ezért felelősséget vállalni” - jelentette ki. Azt elismerte, hogy 22 éve nem jutott volna eszébe, hogy akivel beszélget, egyszer a világ leggazdagabb embere lesz.

„Tudom, hogy ez sok emberben kérdéseket vet fel, de nem a gyerekem, nem az apám, azt javaslom, hogy akinek kérdése van, az tegye fel neki.”

Ezután szóba került Szijjártó 2020-as jachtozása is. A külügyminisztert 2020. augusztus 16-án fotózták le egy Szíjj László kormányközeli oligarchához köthető jachton. Erről most azt mondta, hogy a legjobb barátja, Benkő Szilárd hívta meg a családjával egy hajóútra. Állítása szerint a döntést az is befolyásolta, hogy a Covid-helyzet miatt bonyolult lett volna más nyaralást szervezni a kevés rendelkezésre álló időben. „Így döntöttem. És elmentünk velük” – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy véletlen egybeesés-e, hogy a jacht egy olyan oligarchához, Szíjj Lászlóhoz köthető, akinek cégei állami támogatásokat és megbízásokat kaptak, például a Külügyminisztériumtól is 6 milliárd forintot, Szijjártó Péter azt felelte, a kettő között semmilyen kapcsolat nincs.

„Soha semmilyen összefüggés nem volt az én nyaralásom meg a hajó tulajdonosának gazdasági támogatásai között” – jelentette ki.

Az interjúban szóba került az is, hogy az őt jachtozni hívó legjobb barátja, Benkő Szilárd egyik cége is kapott 280 millió forint állami támogatást a Külügyminisztérium által felügyelt pályázaton. A miniszter elmondása szerint fogalma sem volt arról, hogy a barátja pályázott.

„Szeretném aláhúzni, hogy nem tudtam róla, hogy pályázott, nem szólt, hogy pályázik” – fogalmazott.

„A Szilárd soha egyetlen egy alkalommal sem kért tőlem semmilyen segítséget az ő gazdasági tevékenysége során, soha a büdös életben. És ezt most vagy elhiszik, vagy nem, ez ettől még így van” – mondta. Szerinte több száz másik cég is megkapta ezt a támogatást, és nem lett volna jogos kizárni Benkő cégét a pályázatból csak azért, mert ismerik egymást.

A felesége cégének, az Interior Design Kft.-nek a kiugró, évi 400-500 millió forintos nyereségével kapcsolatban Szijjártó Péter azt mondta, ez a pénz nincs a családi kasszában, a felesége befekteti azt.

A legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy ő közbenjár-e a cég érdekében, amire a válasza egyértelmű nem.

„Soha semmilyen módon nem folytam bele a feleségem tulajdonában lévő vállalkozásoknak az ügyeibe. Ő soha semmilyen segítséget tőlem nem kért, soha semmilyen állami támogatást, állami megbízást nem kapott” – hangsúlyozta.

Szerinte felesége cége azért lehet sikeres, mert „valószínűleg jó menedzsmentet választott, valószínűleg jó munkatársai vannak, jól dolgoznak.” Ezen a ponton a riporter emlékeztette Szijjártót, hogy a cégről nyilvánosan gyakorlatilag semmilyen információt nem lehet elérni, még azt sem lehet megtalálni, mivel foglalkoznak. Ráadásul míg más, hasonló méretű cégek évente 10%-os nyereséget érnek el, a külügyminisztere feleségének cége 20-30%-ot, de volt olyan is, amikor 50%-ot.

Szijjártó Péter azt ismételgette, ő nem folyik bele felesége cégügyeibe, náluk ez nem téma otthon. Arra a kérdésre, hogy kik a cég megrendelői, azt válaszolta: „fogalmam sincs.” Azt azonban tudja, hogy a felesége vállalkozásai nem állnak üzleti kapcsolatban állami cégekkel, mert ezt már az elején tisztázták.

A Fidesz jövőjét firtató kérdésre úgy reagált, „a Fidesz jövője Orbán Viktor nélkül nem elképzelhető”. A választási vereségben szerinte mindenkinek van felelőssége, de Orbán Viktor erről nyíltan beszélt. A jövőbeli feladatairól szólva egy személyesebb témát is érintett.

„Tavaly egy szűrővizsgálat során született egy olyan diagnózis, amit ha az ember szemébe mondanak, azt nem szívesen hallgatja” – mondta, hozzátéve, hogy több beavatkozáson is átesett, és ez a helyzet befolyásolja a jövőbeli szerepvállalását.

„Van egy családom. És van két gyerekem, akik az elmúlt 12 évben nem a nyertesei voltak annak, hogy az édesapjuk sokat volt távol. A legdrágább mindig az elszalasztott idő. Ilyenkor, mikor az emberrel közölnek egy ilyen diagnózist, akkor azért elgondolkodik, hogy hol van a teherbíróképesség vége.”

Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor nem említette őt a lehetséges utódok között, azt mondta, hálás ezért. „Hál’ istennek soha nem volt ilyen ambícióm. Nekem soha nem volt ilyen ambícióm. Én azt gondoltam mindvégig, hogy a külügyminiszteri pozíció az a csúcs, amit én elérhetek” – fogalmazott.

Kijelentette, hogy biztosan nem lesz a Fidesz vezetője. „Én a miniszterelnök miatt, Orbán Viktor miatt jöttem a politikába, és soha nem vágytam, és nem is vágynék az ő pozíciójára. Ebben biztosak lehetnek” – tette hozzá.

A Fidesznek szerinte változnia kell, mert a politika alapvetően megváltozott, és a teljesítményt ma már leginkább a közösségi médián keresztül mérik.

„Engem nagyon frusztrált, hogy ha az ember elér egy sikert, mert mondjuk egy nagy beruházás eljön Magyarországra és létrehoz sok ezer munkahelyet, az sokkal kevésbé érdekes annál, mint hogy tud-e három jópofa mondatot mondani a TikTokon” – mondta.

Zárásként megerősítette, hogy továbbra is büszke fideszes, de elismerte, hogy a közösségük nem hibátlan, és a jövőben sok mindent másként kell majd csinálniuk.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Az ország megtörhetetlen gerince” – így reagáltak a kommentelők arra, hogy Ruff Bálint kancelláriaminiszter lesz
Nem örültek még úgy miniszternek, mint Ruff Bálintnak. A Partizán Vétójából ismert médiaszemélyiség, egykori tanácsadó Gulyás Gergelyt váltja a poszton, a Miniszterelnökséget fogja vezetni a Tisza-kormányban.


Magyar Péter bejelentette, hogy a Partizán Vétó című músorából ismert Ruff Bálintot kérte fel Miniszterelnökséget vezető miniszternek.

Mint írta, Ruff Bálintot a nyilvánosság főként közéleti szerepvállalásai miatt ismeri, de számára a közigazgatási tapasztalata is kiemelten fontos. Úgy véli, Ruff bizonyította rátermettségét az elmúlt években.

„Az elmúlt években közéleti megszólalásaival nemcsak széles látókörűségét, hanem kérlelhetetlenségét és felelősségtudatát is bizonyította. Magyarországnak pedig hatalmas szüksége van erre”

– véli Magyar Péter.

Mutatjuk, hogy hogyan reagáltak a hírre a leendő miniszterelnök támogatói:

„Ruff Bálint az ország megtörhetetlen gerince. Kiváló választás!”

„Ruff Bálint nekem a biztosíték, hogy jó irányba fogunk menni.”

„Wow, Ruff Bálint miniszter lesz, ez egyszerűen csodálatos! A legjobb embert választotta ki a Miniszterelnökség élére, hogy felügyelje, hogy a valódi rendszerváltáltás tényleg megtörténjen! Bálint nem csak okos, tisztánlátó és egyenes, de érzékeny, csupaszív ember is: a kormány lelkiismereteként fog működni!”

„Gratulálok Bálint, így egy kicsit kevésbé fáj a Vétó megszűnése.”

„Better Call Ruff!”

„Pont most délelőtt hallgattam az utolsó Vétó adást, leülök a géphez, erre ez fogad...”

„És akkor ez most ilyen lesz, hogy kompetens személyek töltenek be pozíciókat? Kell idő mire megszokjuk.”

„Best crossover ever."

„Én most sírva fakadtam a boldogságtól, dr. Ruff Bálint miniszter.

Gratulálok Neki és dr. Lőrinc Viktóriának is! Köszönjük.”

„Ruff Bálint. Már egy hete nem sírtam, úgyis ideje volt.”

„Azt a mindenit! Nagyon-nagyon örülök, hogy Bálint ekkora szerepet kap a kormányban. Hajrá, Bálint, veled vagyunk!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az MTVA egykori riportere: A közmédiában nem tájékoztatás folyt, hanem narratívaépítés
Balogh Krisztina egy Facebook-posztban írt arról, milyen utasításokat kaptak a riporteri értekezleteken, amelyeken a hírigazgató is részt vett. Azt is elárulta, hogy az állami ünnepségeken az élő bejelentkezésekhez is előre megmondták nekik Rogán Antal minisztériumából, hogy mit szabad mondaniuk és mit nem.


Balogh Krisztina, a közmédia egykori híradós riportere egy Facebook-posztban írt arról, miért hagyta ott a munkahelyét 2018-ban.

Felidézte, hogy 2016-ban, egy roma fiataloknak szóló ösztöndíjprogram keretében került a közmédiához. „Többen biztattak, hogy próbáljam meg, hiszen ez volt a gyerekkori álmom” – írta. Bár nehéz szívvel hagyta ott korábbi, a Református Egyház Cigánymissziójánál végzett kommunikációs munkáját, bizakodva tekintett a jövőbe. „Vidéki lányként, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, nulla kapcsolati tőkével ez nekem óriási lehetőség volt.”

A híradóban kezdett dolgozni, amit az alapozásnak tekintett, és meg is szerette a hírírást. Miután gyakornokból alkalmazott lett, akkor kezdte átlátni a körülötte zajló folyamatokat.

Azt állítja, „a riporteri értekezleteken nem ötletek születtek, hanem előre eldöntött témákat osztottak ki. A politikai anyagokat csak a „megbízható” riporterek kapták.” Hozzáteszi, „a fontos eseményekről eleve tudni lehetett, ki fog tudósítani. Nem azért, mert ő volt a legfelkészültebb, ő azt hozta ki a riportból, ami az elvárás volt.”

Leírása szerint a hírigazgató, akit „Pitbull”-nak becéztek, maga is részt vett az értekezleteken és utasításokat adott.

„Sokszor lejött a szerkesztőségbe is, és a riporterrel együtt találták ki, hogyan kell felépíteni egy anyagot úgy, hogy abból ne tájékoztatás legyen, hanem karaktergyilkosság.”

A cél szerinte az volt, hogy „nevetségessé kellett tenni az ellenzéki politikusokat, úgy kellett őket ábrázolni, mintha önmaguk paródiája lennének, és alkalmatlanok arra a feladatra, amit csinálnak.” Felidézett egy személyes esetet is, amikor elmosolyodott azon, hogyan keresgélik, melyik szó lenne a legalkalmasabb egy ilyen riportba. A hírigazgató ekkor megkérdezte tőle, hogy „mit vigyorog”.

„Azt válaszoltam: mosolyogni szép dolog. Főleg annak, aki őszintén, tiszta lelkiismerettel tud. Azt mondta, ne mosolyogjak, mert nem áll jól. Ez a mondat valahogy mindent elmondott számomra arról a helyről.”

Állítása szerint a közmédiában nem tájékoztatás folyt, hanem narratívaépítés.

„Az állami ünnepségeken az élő bejelentkezésekhez előre megkapták a paneleket: milyen szavakat kell használni, mit szabad mondani, mit nem. Rogán Antal minisztériumából küldték ezeket.”

Azt is állítja, „volt egy utasítás, hogy mely kulcsszavakat használják a szerkesztők: migráns, Brüsszel, terrorizmus.”

Említ egy konkrét esetet, amikor arra kérték, keressen egy orvost, aki kamera előtt elmondja, hogy a migránsok veszélyesek, mert betegségeket terjesztenek. „Félelmet akartak kelteni. Mert ez volt a cél, nem az igazság leírása” – fogalmazott.

Úgy véli, ez a rendszer óriási károkat okozott az országban, mert félelemre nevelte az embereket, és lerombolta a bizalmat és az empátiát. „Én ezt mind láttam belülről. Ezért mondtam fel 2018 végén.” A döntését azzal indokolta, hogy egy ponton fontosabb lett a lelkiismerete, mint a gyerekkori álma. „Inkább otthagytam azt, amire kislányként vágytam, mint hogy asszisztáljak ahhoz, ami emberek fejében, szívében és egy egész ország lelkében rombol” – írta.

Bár a döntés nem volt könnyű, ma már élete egyik legtisztább döntéseként tekint rá. A történtek óta még erősebben hisz abban, hogy az újságírásnak van értelme, de csak akkor, ha az embereket szolgálja, nem pedig egy rendszert. Posztjában hozzáteszi, hogy nem most beszél először ezekről a tapasztalatairól, utalva egy 2019-es interjújára és egy 2022-es dokumentumfilmre. „Csak akkor kevesen hallották meg” – tette hozzá végül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina a NER összeomlásáról: Most már Orbánnak és a milliárdos haverjainak kell félniük
A közéleti influenszer hisz abban, hogy Magyar Péter és miniszterei le fogják bontani a NER-t. Szerinte a félelem iránya megfordult, és most már nem az állampolgároknak, hanem a volt hatalomnak kell tartania az elszámoltatástól.


Pottyondy Edina egy Facebook-posztban reagált mindarra, ami az elmúlt napokban történt a politikai életben. Mint írja, „volt két-három nap, amikor alig hittem el, hogy ilyen gyorsan és látványosan összeomlott a NER.” Akkor tudatosult benne a változás, amikor Orbán Viktor interjúját nézte, amelyben egy meggyötört embert látott.

Úgy véli, a leköszönő miniszterelnök egy „erőtlen, hiteltelen gazember, akinek a hazugságai is üresen konganak most, hogy nincs mögötte az államhatalom.”

Pottyondy szerint így, hogy a korábbi kormányfő már nem írhatja át a törvényeket, a félelem iránya is megfordult. „Most, hogy nem nekünk kell félnünk a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak nevezett politikai rendőrségtől, hanem neki és a milliárdos haverjainak az igazságszolgáltatástól” – fogalmaz.

A közéleti influenszer elmondása szerint elbizonytalanodott a változás minőségét illetően, amikor a leendő oktatási miniszter személye körüli találgatások és viták, „a Pankotai Lilit érő indokolatlan és sokszor kioktató sértegetések, meg a tizenhét igazgató levele, meg Magyar Péter »hol voltatok négy éve, de spongyát rá« dumája” voltak porondon. Azonban úgy véli, „ez a kijózanító közjáték, minden szánalmas nyomorúságával és kisstílüségével együtt is valamiféle demokratikus működés csírája.” Szerinte a közbeszéd végre nem a propagandáról szól.

„Végre nem arról szól a közélet, hogy ukrán ügynök, meg háborúpárti, meg »piros lett a paradicsom, nem sárga«, hanem arról, hogy milyen oktatási minisztert képzelünk el” – jelenti ki. Bár elismeri, hogy a vita stílusa nem volt a legjobb, de szerinte „legalább nem az volt a célja, hogy egy velejéig rothadt rendszer alkalmatlanságáról elterelje a figyelmet.”

Az influenszer kitér az új kormányzat személyi döntéseire is, megemlítve, hogy Magyar Péter bejelentése szerint Forsthoffer Ágnes lesz a házelnök, Orbán Anita váltja Szijjártó Pétert (akit Pottyondy „agresszív orosz ügynöknek” nevez), az egészségügyi minisztériumot pedig Hegedűs Zsolt vezeti majd. Külön kiemeli, hogy a nyíregyházi állatkert-igazgató lesz a környezetvédelmi miniszter, és ünnepli a tényt, hogy egyáltalán lesz környezetvédelmi minisztérium. Azt is megjegyzi, hogy bár vannak fenntartásai „a színpadon fekvőtámaszozó Ruszin-Szendi Romulusszal kapcsolatban, de a kaszinóminiszterhez képest akkora változás, mintha Rákay Philip filmjei helyett a Roland Emmerich-összesből válogatnánk.”

Pottyondy számára Ruff Bálint személye jelenti az igazi megnyugvást, akiről szerdán derült ki, hogy a Miniszterelnökséget fogja vezetni.

„Végre egy miniszter, akiről tudjuk, hogy mit gondolt a világról az elmúlt években, hogy milyen politikai kultúrát képvisel”

– írja. Úgy gondolja, „ha végig tudná vinni az elszámoltatást, az már önmagában hatalmas politikai bravúr lenne.” Meggyőződése, hogy Ruff képes erre a feladatra.

Zárásként elismeri, hogy optimizmusát a választási győzelem okozta eufória is táplálhatja, de hisz abban, hogy Magyar Péter és miniszterei le fogják bontani a NER-t, aminek eredményeként „elindul a felzárkózás Lengyelországhoz, a visszailleszkedés Európába.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk