hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Amikor a cipész dönt az atomfizikus helyett – miért vitt be ekkora gyomrost az oroszoknak a Csernobil-film?

Van egy mondás: aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé. A szovjet/orosz fejeseknek Csernobil eddig nem fájt eléggé. A több tízezer halott nem fájt eléggé. Hát most fáj. Mert kiderült.
hj. Fotó: HBO - szmo.hu
2019. június 20.

hirdetés

Aki látta az HBO sorozatát, biztos vagyok benne, hogy több jelenete is egy életre a retinájába égett. Az utolsó részben van az a kép, ahol Borisz Scserbina miniszterelnök-helyettes és Valerij Legaszov akadémikus az atomreaktor-katasztrófát kivizsgáló bírósági tárgyalás szünetében kint ülnek egy padon, a fa alatt.

Végig ők vezették a mentési munkálatokat, tisztában vannak vele, hogy maximum öt éven belül ők is halottak lesznek. Scserbina (Stellan Skarsgård) a kézfejét nézi, amin egy pondró mászik. “De gyönyörű” – mondja.

Milyen értékes lesz az élet, ha már mi magunk is haldoklunk. Milyen empátiával, könnyes ellágyulással nézünk még egy pondróra is, ha már mi is ketyegünk az elmúlás felé. Milyen szívesen dobnánk sutba rangot, karriert, hatalmat és pártérdeket, milyen feszült, remegő figyelemmel kapaszkodnánk a hozzáértők szaktudásába, a saját hülye, gőgös fejünk helyett, csak hogy megmentsenek minket.

Scserbina (a filmbeli, az eredetiről fogalmam sincs) ezt értette meg azon a padon. És véleményem szerint ez az, amit az oroszok még mindig nem értenek. Mármint a politikai elit, az átlagemberek, úgy hírlik, nagyon pozitívan fogadták a filmet. A fejesek viszont felháborodottan prüszkölnek, be akarják tiltatni, sőt, saját verziót is forgatnak, ahol természetesen a CIA tehet majd mindenről.

Mondhatnám, hogy az orosz elit harminc év alatt nem tanult az égvilágon semmit, de ez csak részigazság. Szerintem a világ vezetői úgy en bloc nem tanultak semmit, eddig soha, sehol, összegészében.

hirdetés

Igen, a szovjetek kiépítettek egy rendszert, amelyben 15 ezer röntgen/óra sugárzásnál (500 röntgen/órának való kitettség öt órán át már halálos) Uljana Komjuk atomfizikusnő hiába győzködi a cipőgyári munkásból párttitkárrá avanzsált kádert, hogy óriási baj van Csernobilban, ő közli vele, hogy “Moszkva szerint nincs, itt én döntök, elmehet.”

Kiépítettek egy rendszert, amelyben a leghülyébbek mondták meg a legokosabbaknak, hogy mi legyen. Sőt, ha egy hozzáértő ellenkezni merészelt, jött a teljes szakmai-emberi ellehetetlenítés, rosszabb esetben Szibéria.

Egy rendszert, ahol a rang, a potentátokhoz simulás, a gyötrő középszerűség-érzést kompenzáló kaviárvacsorák, elvtársi luxusvadászatok és a hatalom akolmelege felülírt mindent.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„9 hónapja költözött belém a koronavírus és még nem enged” – megszólalt a tatai kórház fertőzött nővére

Nagy Gergelyné Hajnalka 68 napot volt lélegeztetőgépen. Azt mondja, megjárta a poklok poklát. Legidősebb lánya azt meséli, írásba adták, hogy nem mondanak le róla.
Belicza Bea, Fotó: Nagy Hajnalka - szmo.hu
2021. március 05.

hirdetés

Egyetlen dolgot bocsát meg a koronavírusnak Nagy Gergelyné Hajnalka. Azt, hogy elvette tőle az inzulint.

„Cukorbetegként sosem akartam napi 4-5-ször szúrni magam. Aztán, miután magamhoz tértem a fertőzés után, kiderült, nincs többé szükségem szúrásra, egyre sem. Hogy miért, arra nincs magyarázat” – meséli a tatai kórház nővére. De míg a fertőzés pozitív oldalán csak ez van, a túloldal tele rossz emlékkel, fájdalommal.

„Még mindig nagyon erősen fáj a hátam, mellkasom, de nem akarok már több fájdalomcsillapítót, igyekszem anélkül elviselni. Zsibbad mindkét lábam és a jobb kezem is. A lábfejek még nem mozognak, kell hozzá a lábfejemelő. A kezemen, a körmökön még megvan a feketeség, érzékeny, és nem tudom behajlítani az ujjaimat.”

Figyelem, felkavaró fotók következnek!

Le akarták vágni két ujját, de már sokat javultak

Ezek mind a covid szövődményei, és nincs még vége a felsorolásnak.

hirdetés

„A bőröm teljesen levedlett, pörgött le rólam mindenhonnan. Voltak kiütéseim, azok mostanra halványodtak, de még mindig rajtam vannak.”

A legutóbbi vizsgálaton azt állapították meg, hogy 50 százalékos a tüdőkapacitása. Ebből ő most nem érez semmit, mert nem terheli magát annyira.

„Belémköltözött a covid, a panaszok azt mutatják, aktívan bennem van.”

Tökéletes láb és kéz nélkül, gyenge tüdővel esélye sincs visszamenni dolgozni, pedig nagyon szeretne már ott állni a betegek mellett.

„Nem értem, miért kerültem ebbe a börtönbe” - mondja. Bár a nővérek tudják, hogy a betegágyon bárki lehet, egy napon akár ők is, ezt mégis elviselhetetlen volt megtapasztalnia Hajnalkának.

„Magatehetetlenül feküdtem, menekülni akartam, de mozdulni sem bírtam. Haza akartam menni, de nem tudtam. A düh, hogy a kollégák dolgoznak, én meg nem tudok. Én beteg vagyok? De én nem szoktam beteg lenni!” – eleveníti fel, mi foglalkoztatta elsőként, amikor levették a lélegeztetőgépről 68 nap után. Ez volt októberben.

Az első hullámban kezdődött

Menjünk vissza május közepére, amikor elkezdődött a harca a vírussal. Ahol ő dolgozott a tatai kórházon belül, ott elvileg nem volt covidos beteg, de a járvány felfordulást okozott a kórházban, a költöztetés alatt a dolgozók a különböző osztályok és szakrendelők között szaladgáltak. Szerinte akkor fertőződhetett meg, annak ellenére, hogy maszkjuk és kesztyűjük is volt. Hajnalka azt mondja, a veszélyekkel nem törődve mindenki kivette a részét a munkából.

„Nálunk senki nem futamodik meg. Hajnali kettőkor is bemegyünk kollégák helyett, ha kell. Ez a dolgunk, ott vagyunk, ha kell, a betegért.”

Ő három krónikus betegséggel dolgozott. Cukorbeteg, asztmás és pajzsmirigy alulműködése van.

„Hetente szűrték a betegeket és minket is. Nem is volt nálunk fertőzött sokáig. Nekem a 4-5. negatív teszt után jött a betegség.”

Belázasodott, de azt gondolta, sima megfázás, elkezdett köhögni, azt gondolta, ez az asztma. Felettese azonban jobbnak látta hazaküldeni az éjszakai műszakról. Felhívta a háziorvost, aki felírt neki antibiotikumot, két napig semmi baja nem volt, aztán folyamatosan romlott az állapota, a hetedik napon fulladni kezdett. Hívtak hozzá mentőt, nem kellett kivinni, maga ment ki.

„Befeküdtem és válaszolgattam kérdésekre, odáig jutottam, hogy anyja neve. Ott elsötétült minden. A család elmondása szerint 30-40 percig dolgoztak rajtam, hogy elindulhassunk. Menetközben felébredtem és ahogy meghallottam a szirénát, megsajnáltam a szegény embert, akit visz a mentő. Majd rájöttem, én vagyok az. A főnökömmel beszéltem utoljára, azt mondtam neki, hogy én most meghalok.”

Két hónapig semmiről nem tudott

A következő 68 napról semmilyen emléke nincs. A három gyerekének, férjének és anyósának hosszú, nehéz időszak volt ez. Egy bő hónapig mást sem tehettek Hajnalkáért, csak telefonálgattak, hogy valami információt kapjanak.

A nagyobbik lánya - szintén Hajni - mesélte, hogy rémes napok voltak.

„Négy napig vérzett az orra, a szája az altatásban. Nagyon féltünk. Volt olyan orvos, aki azt mondta, legyünk a telefonnál, mert nem ad sok esélyt a túlélésre. Hajnalig ébren voltunk akkor. Miközben anyuról próbáltam minden nap infót kapni, otthon vigyázni kellett mindenkire. Könyörögtem a bátyámnak, húgomnak, apunak és nagyinak, hogy egyenek, különben, ha kihozzuk anyut a kórházból, vihetem be őket.”

A 44. napon behívták a családot elbúcsúzni. Hajni az apjával ment, de eszükben sem volt búcsúzni, támogatni akarták Hajnalkát.

„Mondtuk, hogy nem mondtunk le róla. Írásba is adtuk, hogy legyen nyoma”

– mondta Hajni.

Ő volt az első, akit beengedtek.

„Védőruhába öltöztettek, izzadtam nagyon. Egy hosszú folyosón mentünk, ahol csak a lélegeztető gépek pittyegését hallottam és egyszercsak befordultunk oda, ahol anyu egyedül feküdt a szobában. Olyan volt, mint egy maci, fel volt vizesedve teljesen. Csúnya volt, hogy a nyelve el volt tekerve, bedagadva. Láttam a két fekete ujját és a filctollas rajzolást, hol akarták levágni.”

Hajni ma is elsírja magát, amikor felidézi, miket mondott az anyjának, és hogy az asszony szeme megmozdult. Azt mondta a doktornő neki, hogy hallja őt. Apját neki kellett felkészítenie, hogy bemenjen.

„Ő nagyon elgyengült, mondtam neki, hogy össze ne ess, mert azt hiszik, covidos vagy!”

Aztán ment a másik két testvér is. „A húgom első látogatásán rosszul lett. Akkor még anyu nem beszélt, mert a nyakában volt egy cső, csak a szemével kommunikált. A teste minden részéből jöttek ki a csövek, a rengeteg gép sok volt neki, kikísérték.”

Anyja, Hajnalka csak két hónap múlva tudta meg, hogy a tüdeje gyakorlatilag eltűnt, ezért kapcsolták műtüdőre, ECMO-ra. Van az országban pár ilyen gép, amit műszívként is használnak, gyakorlatilag az utolsó lehetőséget adja, ha két szerv valamelyike nem működik. A testén kívülre vezették a vérét, oxigenizálták és utána vezették vissza. Nővérként sem hallott erről a gépről eddig, ő is az interneten nézett utána, mit tud ez a szerkezet.

„Ha nem a Korányiba kerülök, talán nem élem túl. Az ébresztés után bármikor felébredtem, mindig más orvos volt körülöttem, azt sem tudtam, kihez tartozom. Igazából mindenkié voltam, mindenki odatette magát.

Elképzelni is nehéz, mennyien küzdöttek értem”

– vette vissza a szót Hajnalka.

105 nap múlva ment haza a kórházból, utána Madurka Ildikóval, a Korányi Intézet főorvosával adott interjút a MTV-ben

Fekvőbetegként is ápolni akart

A betegeknek korábban mindig azt mondta, hogy nélkülük nem tudják őket meggyógyítani, 95 százalékban azon múlik, hogy akarjanak jobban lenni.

Saját esetében most úgy látta, az orvosok nélkül esélytelen lett volna életben maradnia.

Viszont utómunka maradt neki is hosszú hónapokra.

„Altatás alatt a teljes izomzatom elszállt. Nekem erős vádlim és erős karom volt, ébredés után meg csak lötyögött rajtam a bőr. Minden egyes mozdulat nagyon nehéz volt, minden nap ki volt tűzve, hogy valamit meg kell csinálni.”

Az elmúlt kilenc hónap alatt rengeteg munkával sem jutott oda, hogy ugyanúgy járjon, mint a fertőzés előtt. Hetente két-háromszor gyógytornásszal erősít, másfél órát edz otthon, és szobabiciklizik 2-3-szor 4-5 kilométert. Emellett van még a napi 2700 lépés és a házimunka.

„Azért az nagy siker, hogy újra van karizmom, lábizmom is. Micsoda munka van benne, hogy mozogni tudjunk, azt csak ilyenkor fogja fel az ember. Nem beszélve arról, hogy a saját cipőmet 5 és fél hónapig nem bírtam felhúzni.”

Emlékszik, hogy a 88. nap után sikerült zuhanyoznia. A családot kérte, hogy tolják ki és majd megoldja. Kis segítség azért így is kellett.

40 napot volt ébren a kórházban, megterhelő volt számára az is, hogy a nővéreknek vele kell foglalkozniuk, ő pedig nem tud segíteni.

„Idegesített, hogy hozzám kellett jönnie az ápolónak, amikor még sok embert kellett etetni. Amikor egy szemközti beteg vizet kért, semmit nem tehettem, se csengetni, se beszélni, se odamenni nem tudtam. Nyomasztó volt.”

Nem elég, hogy nem tudott ápolni, úgy érzi, betegnek sem volt túl jó.

„Minden nap hoztak egy marék gyógyszert, én meg mondtam, hogy ez sem kell, az sem kell, potyogtak a könnyeim. Én, aki nem bírom az injekciót, most visszakaptam mindet, amit kiosztottam a harmincvalahány év alatt” – mondja nevetve.

Mindenki azon dolgozott, hogy jobban legyen.

„Szmájlikkal érkeztek a kajáim. Jöttek adományok, négyféle ételt kaptam, de én azt nem bírom megenni, kértem, adják valakinek.

A kórház után nagy élmény volt a szépítkezés a tévés interjúra

Látogatók csak a járvány után jöhetnek

105 napot volt kórházban, a család alig várta, hogy újra otthon legyen. Most kényeztetik, minden kérését próbálják teljesíteni.

„Nem szabad, hogy elszaladjon velem a ló, nekik is van életük. Elég az, hogy folyamatosan vinni kell engem gyógytornára, orvosokhoz. Van, hogy pár perc alatt végzünk, de van, hogy egész nap ott ülünk és várunk a sok beteg között. Imádom a családom, igyekszem mindig sütni, főzni nekik, amit szeretnek.”

Látogatóban a férje az intenzív osztályon

Látogatókat egyáltalán nem fogadnak, Hajnalka szeretné, ha nem kerülne többet vírus az otthonukba.

Biztos abban, hogy vissza fog menni dolgozni, de tudja, ez nem a közeljövőben lesz. “Munkahelyi, üzemi balesetként van elkönyvelve a fertőzésem. Szeretném meghosszabbítani a táppénzt, mert még körülbelül egy év kell, mire visszakapom a régi énem.”

"Megjártam a poklok poklát, csak nem fogadott be, kidobott"

- mondja összegzésként.

A betegeinek mindig azt mondta, örüljenek, hogy életben maradtak, hogy találkozhatnak a családdal, örüljenek minden pillanatnak, éljenek a mának. Magának is ezt üzeni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Még mindig nem elég felkészült a magyar oktatás a digitális átállásra a Pedagógusok Szakszervezete szerint

A pedagógus szakszervezetek üdvözölték az iskolabezárásokat és az online oktatásra való átállást, de az intézkedéseket kevésnek tartják.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. március 04.

hirdetés

A csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely a koronavírus felfutóban lévő harmadik hulláma miatt újabb korlátozó intézkedéseket jelentett be. A szigorítások között szerepel, hogy március 8-tól április 7-ig bezárják az iskolákat és az óvodákat. Az általános és a középiskolákban pedig digitális oktatás lesz. (Utóbbi csoportban ez a meglévő helyzet meghosszabbítását jelentette.)

A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke, Totyik Tamás a Szeretlek Magyarország kérdésére közölte: ők régóta szorgalmazzák, hogy az általános iskolákban is tantermen kívüli oktatást kell elrendelni, sőt, a legutóbbi napokban kérték, hogy a tavaszi szünetig ne legyen hagyományos oktatás, mert mindenkinek az egészsége a legfontosabb, vagyis ők üdvözlik a döntést.

Arról is érdeklődtünk, hogy álláspontjuk szerint a magyar oktatás felkészültebb-e a digitális átállásra most, mint közel egy évvel ezelőtt, az első átállás alkalmával. Totyik Tamás válaszában arról ír, hogy

a PSZ szerint sajnos nem ez a helyzet, bár sok pedagógus rutint szerezhetett, de nagyon sok a hiányosság, különösen a hátrányos helyzetű térségekben. Ha a 2016-ban elfogadott Digitális Oktatási Stratégiában kitűzött célokat a kormány végrehajtotta volna maradéktalanul, ma sokkal kisebb gondja lenne a pedagógusoknak a tantermen kívüli oktatás miatt.

„A lelkiismeretes intézményvezetők már augusztus végén elkezdték a kollégák felkészítését az esetleges online oktatásra, hiszen lehetett tudni, hogy jön egy újabb járványhullám. A kollégák felkészültebbek, de a tananyag digitális lefedettségében még mindig óriási hiányosság mutatkozik” - vélik.

hirdetés

Az oktatási kormányzat részéről kisebb támogatás érkezett a pedagógusok online munkájához. Mint Totyik elmondta, a KRÉTA rendszerben létrehozták a digitális kollaborációs teret, amely a Google Classroom-ot vagy a Microsoft Teams-t kiválthatja, de még sok hiányossága van, további fejlesztésekre van szükség. A PSZ ugyanakkor továbbra is várja a kormánytól az egyszeri 100 000 Ft-os támogatást a pedagógusok részére az otthoni munkavégzés támogatására, hiszen saját pénzükből kellett eszközöket vásárolniuk a digitális oktatáshoz már tavaly tavasszal.

A Szülői Hang nevű civil szervezet korábban felelős magatartásra kérte a szülőket, hogy ne vigyék iskolába a gyermekeiket. A PSZ pedig azt is kéri, hogy

a kisebb gyerekekkel otthon maradó (egyik) szülő kapjon 100 százalékos táppénzt, ösztönözve őt az otthon maradásra, ráadásul az alsósoknak szükségük is van a segítségre a tanulásban.

Rákérdeztünk a hónapok óta forró témának számító érettségi felkészülésre is. Korábban többen (így a PSZ is) szerették volna, ha a kormányzat átgondolja, hogy a végzős diákok hosszú, digitális oktatásban eltöltött időszaka vajon kellő felkészültséget biztosít-e az érettségi sikeres abszolválásához. Maruzsa Zoltán államtitkár azonban egyértelművé tette, hogy az érettségiket a szokásos időpontban és formában kívánják megtartani.

Totyik Tamás elmondta, a most érettségizők harmadik fél éve tanulnak online, felkészülésük nyilván nem lehet olyan hatékony, mintha ezt az időt iskolai tanulással töltötték volna. Különösen nehéz helyzetben vannak a szakmunkásvizsga után kétéves intenzív nappali tagozatos érettségi felkészítésben részt vevő diákok. Nekik úgy kell felkészülniük, hogy a négy félévből gyakorlatilag hármat online oktatásban töltöttek. A technikumban érettségizők és a szakgimnáziumokban érettségizők helyzete még nehezebb.

A PSZ szerint a járvány alakulásának figyelembevételével a kormánynak több forgatókönyvet kellene kidolgozni és minél előbb nyilvánosságra hoznia.

„Meg kell fontolni azt a lehetőséget, hogy azokból a tárgyakból, amelyek a továbbtanuláshoz nem szükségesek, súlyozott átlaggal érdemjegyet ajánljanak meg, és csak azokból a tárgyakból érettségizzenek a diákok, amelyek a felsőfokú tanulmányaikhoz kellenek”

- fogalmazott Totyik Tamás.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) a Nedolgozzingyen.hu oldalon kiemelte, hogy az intézkedés az utolsó utáni pillanatok után több nappal érkezett.

Szerintük az intézkedés azért is időszerű volt, mert több intézmény van, ahol már nincs kellő számú tanár az órák megtartásához, és a helyettesítések is gondot okoznak.

A PDSZ azt írja, elvárja, hogy

„a Tankerületek – mint a pedagógiai szakszolgálatok munkáltatói – is eleget tegyenek a Kormány kérésének és online munkarendet alakítsanak ki az ottani szakfeladatok ellátásához (pl. nevelési tanácsadás, fejlesztő nevelés, logopédiai ellátás).”

Azt is írják, hogy a digitális oktatás zökkenőmentes ellátásához is szükség van a tanárok azonnali oltásának megkezdésére. Mint fogalmaznak

„oltsák be soron kívül az oktatásban dolgozókat a zárás ideje alatt! Ha a pedagógusok betegek, akkor digitális oktatás sem lesz. Akkor csak szünet van. Veszélybe kerül az érettségi felkészítés is”.

A PDSZ (hasonlóan a PSZ-hez) azt írja, a kormány feladata a kisgyermekeikkel otthon maradó szülők kompenzálása is, így azt is kérik, hogy részesítsék a munkahelyüktől távolmaradni kényszerülő szülőket azonnali támogatásban – fizessenek számukra 100%-os táppénzt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Az emberek hálásak és megértőek” – így lett egy kisvárosi művelődési házból oltópont

Dunaföldváron az önkormányzat sietett a háziorvosok segítségére azzal, hogy leveszi a vállukról az oltások megszervezésének adminisztratív feladatát. Az ötlet pedig nagyonis bevált.
Szer Noémi - szmo.hu
2021. március 06.

hirdetés

Dunaföldváron négy háziorvosi körzet szolgálja ki a közel 9000 lakost. Az oltások megszervezése pedig gyakorlatilag ellehetetleníti a normális betegellátást.

A művelődési ház és a könyvtár zárva van, Horváth Zsolt polgármester ezért kitalálta, hogy miért ne működhetne egy oltópont a városban, amivel némileg tehermentesíteni tudnák a háziorvosokat. Legalábbis az adminisztráció terén.

A rendszer úgy működik, hogy a háziorvosokhoz folyamatosan érkeznek a listák az oltandó páciensekről, és hetente megkapják, hogy melyik oltóanyagból hány darab fog érkezni hozzájuk. A listák alapján pedig nekiállnak telefonon értesíteni az oltakozókat, hogy hova, mikor és milyen oltásért menjenek. No, ezt a feladatot vették át a kulturális szférában dolgozók – köztük én is.

Az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani, mint a művelődési központ munkatársa, hátha más települések is átveszik a módszert, ami szerintem tökéletesen tud működni. A továbbiakban pedig, amikor már annyi oltóanyag lesz, hogy az oltásra várók nem férnek el – a nem túl nagyra méretezett rendelők, nem túl nagy várótermében – a művelődési házban kialakított oltóponton történhet az oltások felvétele is. De ez már egy másik történet lesz…

A művelődési központ előtere, ami majd az Oltópont várakozó helyisége lesz

Térjünk vissza az adminisztrációhoz és a végeláthatatlan telefonáláshoz. Egyelőre a négyből két háziorvos élt a lehetőséggel, hogy az oltópont értesítse azokat, akik előzetesen regisztráltak. Ehhez rendelkezésre bocsátották a listákat, megjelölve benne azokat, akiknek csak egy bizonyos oltás adható.

hirdetés

Jelen állás szerint nálunk Pfizer, Moderna és Sinopharm (kínai) oltás érhető el. A Pfizer oltásért a Paksi Oltóközpontba kell elmenni, ami 25 km-re van Dunaföldvártól.

Itt megint az önkormányzat lépett közbe, hiszen átvállalták a betegszállítást. Aki igényli – térítésmentesen – szállítják az oltóközpontba és vissza.

Ebben a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezete, a Napsugár Idősek Otthona, a helyi önkéntes tűzoltóság és a Holler Ufc kisbuszai vesznek részt. A településen belül az oltakozók szállítását pedig a helyi polgárőrség biztosítja. Természetesen az is a feladataink közé tartozik, hogy ezt megszervezzük.

A legfontosabb azonban, hogy az oltásra regisztráltakat be kell osztani a háziorvosok által megadott időpontokra. Mivel időnk van, már csak türelemmel kellett felszerelkeznünk.

A telefonos értesítések alapján azonban egy csomó regisztrációs és/vagy központi hibára fény derült:

  • olyan beteg van a listán, aki teljesen más (esetenként más város) háziorvosához tartozik: ilyenkor felvesszük a másik háziorvossal a kapcsolatot és megállapodunk, hogy az illető hol kapja meg az oltást
  • előfordul – főleg levél-regisztráció esetén – hogy eltűnik a rendszerben az illető: ilyen esetben megkérjük, hogy online regisztráljon újra egy olyan email-címmel, amivel még senki nem regisztrált. Mivel idős emberekről van szó, sokuknak email-címe sincs, ilyenkor mi létrehozunk egyet, és a regisztrációt is elvégezzük

Alapvetően türelmetlen ember vagyok, és azt gondoltam, az a kevés is hamar el fog veszni. De valamiért nem így történt, és huszadszor is angyali nyugalommal tudom elmondani, hogy mikor és hova kell menniük, mit kell magukkal vinni.

Bár a hozzájárulói nyilatkozat említésekor porszem kerül a rendszerbe, mert a legtöbb embernek nincs.

Néhányan összekeverik a regisztrációs levéllel, de miután rájönnek, hogy azt már feladták, nincs náluk, így elvinni sem tudják, még saját magukon is nevetnek az emberek. Megoldás: kiküldjük emailben (akár az unokáknak is) vagy elmennek a polgármesteri hivatalba, ahol a portán átvehetik.

Az a lényeg, hogy ne akkor menjen a kitöltéssel az idő, amikor már csak az oltást kéne beadni.

Visszatérve a telefonos értesítésre, természetesen ez sem megy zökkenőmentesen, mert ahány ember, annyiféle probléma. Előfordult például olyan eset, hogy a regisztrációkor valaki elírta a telefonszámát. Jó szolgálatot tesz ilyenkor az online tudakozó vagy a helyi ismeretség. Eddig még mindenkit valahogy elértünk.

A művelődési központban kialakított oltópont

A híváskor sokan elkezdik sorolni a betegségeiket, de mivel sem én, sem a kollégáim nem orvosok, nem tudunk segíteni. Illetve úgy, hogy felírjuk, továbbítjuk a háziorvosnak, aki válasz e-mailben megmondja, milyen oltást kaphat az illető.

Sokszor kérik azt is, hogy házastársak, családtagok együtt mehessenek oltásra. Mivel születési idő szerint számít a sorrend, előfordul, hogy 50-100 ember is van a házastársak között. Ilyenkor megértik, hogy nem mehetnek együtt, de igyekszünk ezt a kérést is teljesíteni.

Gyakori probléma még, hogy nem veszik fel a telefont (pedig kijelzett számról megy a hívás). A legtöbbször azért, mert vonalas számot adtak meg és csak a mobiltelefont hordják magukkal. Természetesen javítjuk a listán. De ennek kinyomozása is a mi feladatunk.

Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy az emberek aranyosak. Azt hiszem, ez a legjobb szó… de mondhatnám, hogy hálásak, kedvesek, türelmesek, megértőek és segítőkészek. Elsősorban annak örülnek legjobban, hogy törődik velük valaki, hiszen sokan már nagyon régen regisztráltak, és azóta semmilyen értesítést nem kaptak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Jobban kerestem volna, de ez az egész felháborító, és ellenkezik az értékrendemmel”

A lapunknak nyilatkozó belgyógyász egy fővárosi kórházban dolgozott. Nem írta alá az új szerződését, önkéntesként folytatja. „Ha az amúgy is éppen csak működő covid-osztályról elmegyek, akkor majdhogynem bedől az osztály és a belgyógyászat is.”
Fartek Patrícia, A címkép illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2021. március 03.

hirdetés

Március elsejével több egészségügyi dolgozó elbúcsúzott az eddigi munkahelyétől, sőt sokan pályától is. Nem írták alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésüket. A Szeretlek Magyarországnak korábban már két ápolónő és egy rezidens is elmesélte, miért döntöttek így, és hogyan folytatják tovább az életüket.

Most egy belgyógyász szakorvossal beszélgettem, aki 15 éve végzett az orvosi egyetemen. Sürgősségi ellátásban kezdte meg a munkát az egészségügyben, később aztán külföldön is szerencsét próbált. Egy betegség miatt hazajött, és egy ideig nem dolgozott a betegellátásban. Négy éve aztán visszatért, egy fővárosi kórház belgyógyászatán kezdett dolgozni. Most ő sem írta alá az új szerződést. De nem távozik teljesen, egyelőre önkéntesként folytatja tovább.

- Mi volt a helyzet a koronavírus-járvány előtt? Milyen volt akkor egészségügyi dolgozóként?

- Annak a kórháznak a területe, ahol dolgozom, viszonylag kicsi. Minket - tudom, nem szép kifejezés - ledobóként használ egy nagyobb intézmény. Nálunk nem nagyon speciális, hanem részben szociális igényeket kielégítő, de azért viszonylag nagy betegforgalom volt.

hirdetés
Egyébként mi dolgozók mindig is kevesen voltunk, már 3-4 éve is. Orvosi és ápolói szinten is túl voltunk terhelve.

- Mennyivel lett nagyobb a terhelés a járvány miatt?

- Tavaly tavasszal, a járvány első hullámában voltak hetek, amikor csak malmoztunk, mert le voltunk zárva. Nyáron területet láttunk el, akkor is kevesebb beteg volt, az nem volt annyira megterhelő. Októberben viszont nagyon beindultak a dolgok. Ekkor már nem a kijelölt kórházakban helyezték el a koronavírusos betegeket, hanem nagyjából minden kórháznak ki kellett állítania covid-ágyakat. Így október közepe óta főként koronavírusos betegeket látunk el.

- Mikor értesültetek az új törvényről? Milyen információkat kaptatok az egészségügyi szolgálati jogviszonyról?

- Kórházszinten nem kaptunk több információt, mint ami a médiában megjelent. Ez valószínűleg azért lehetett, mert a kórháznak sem volt több információja. Vártuk, hogy kiderüljenek a részletek. A törvényt olvastuk, amikor október elején kijött.

Első körben sokkal nagyobb volt a tiltakozás orvosszinten is az 1+1 éves kirendelhetőség, a másodállások megszüntetése miatt. Aztán, amikor december elején megjelentek a kiegészítő rendeletek, akkor egy kicsit kezdett csillapodni a felháborodás. Bár még akkor sem lehetett mindent pontosan tudni.

Az egészet még bonyolította az is, hogy decemberben elkezdődtek a kórházösszevonások. Minket is összevontak két másik intézménnyel, így egyébként sem lehet tudni, hogy hosszútávon mi lesz az egyes osztályok sorsa.

- Mikor kaptad meg az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést?

- A szerződést február 22-től vehettük át. Az előtte lévő két hétben viszont már jöttek tájékoztatók az Országos Kórházi Főigazgatóságtól. Ezeket a kórházvezetés mindig továbbította nekünk. A kórházvezetésnek feltett kérdéseinket pedig összegyűjtötték, és február 15-18. körül ők már tartottak tájékoztatókat.

- Hogy nézett ki a szerződés?

- Nálunk a szerződés elég minimális volt.

Az adatok szerepeltek benne, meg az, hogy egészségügyi szolgálati jogviszonyt létesítünk. Ezen kívül körülbelül csak a kirendelésre vonatkozó dolgok. A kórházvezetés próbálta menteni, hogy minden egyéb majd a munkaköri leírásban lesz.

Azt szeretném megjegyezni, hogy a kórházvezetés igyekezett mindent nagyon korrekten csinálni. Pedig eleve nagyon nehéz helyzetben vannak az intézmények összevonása miatt, hiszen teljesen bizonytalan, hogy mi lesz.

- Te végül úgy döntöttél, hogy nem írod alá a szerződést. Miért?

- A kamarának már októberben is voltak felmérései, hogy ki írná alá, ki az, aki esetleg változtatásokkal aláírná. Én már akkor is azt mondtam, hogy nem fogom aláírni. Nem is konkrétan a kivezénylés vagy az anyagi dolgok miatt.

Szerintem egy elhibázott döntés, hogy a hálapénz kivezetését, a bérek emelését - amire már amúgy elég nagy szükség volt - összekötik ennyi más dologgal, egyeztetés nélkül, átgondolatlanul. Mindezt a járvány kellős közepén.

Én jobban kerestem volna, mint előtte, ha aláírom. Másodállásom amúgy sem volt. A törvény engem nem érintett hátrányosan, de ez az egész felháborító és ellenkezik az én demokratikus és liberális értékrendemmel. Az persze jó, hogy végre hozzányúltak ehhez az évtizedek óta alulfinanszírozott, rosszul működő rendszerhez, mert ez már így tarthatatlan volt. De az, hogy ezt az egészet ennyire átgondolatlanul, előzetes egyeztetések, hatástanulmányok nélkül vitték végig egy járványidőszakban, egyáltalán nem elegáns.

Tudjuk, hogy a magyar egészségügyet már nagyon régóta a benne dolgozók hivatástudata tartja fent. Pont erre alapoztak, hogy egy járványidőszakban a hivatástudat miatt nem fogjuk otthagyni a koronavírusos betegeket.

Illetve, szerintem azért is írták alá végül ennyien a nagy felháborodás után, mert jelenleg a járvány miatt egészségügyön kívül nem könnyű állást keresni. Ha ez az egész nem ebben a helyzetben jön, akkor valószínűleg sokkal többen nem írták volna alá szerintem.

- A kollégák közül sokan nem írták alá egyébként?

- Nagyon sokan fontolgatták például az intenzív osztályon dolgozó nővérek közül, de végül aláírták. A többi osztályon is többségében így tettek. Összesen körülbelül 20-25 ember lehet, aki nem írta alá, pontos számot nem tudok.

- Most hogyan tovább? Milyen terveid vannak, maradsz az egészségügyben?

- Igen, átmenetileg önkéntesként folytatom tovább a kórházban.

Ha az amúgy is éppen csak működő covid-osztályról elmegyek, akkor majdhogynem bedől az osztály és a belgyógyászat is. Úgy gondolom, vagyok ennyire lojális a kórházhoz és a koronavírusos betegekhez.

Egyébként a kórházvezetés nagyon korrekten kezelte ezt az egészet. Nem volt olyan, hogy ha nem írom alá a szerződést, akkor annak következményei lesznek. Sőt, amikor szóltam az orvosigazgatónak a döntésemről, még ő mondta, hogy nem szeretné, ha ingyen dolgoznék. De most átmenetileg önkéntesen viszem tovább, aztán az a terv, hogy csinálok egy egyéni vállalkozást, és egyéni közreműködőként megpróbálok leszerződni a kórházzal. Persze, a tövény szerint nem lehet egyéni vállalkozóként dolgozni, de egyéni közreműködőként lehet, ha a betegellátási érdek úgy kívánja. Nálunk pedig a betegellátási érdek egyértelműen így kívánja. Hosszútávon pedig vagy magánellátás, vagy ismét külföld.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: