Amber Heard tragédiája – a cuki, szöszi szociopatákat is földbe döngöli néha az élet
"Mondd el, Johnny, mondd el a világnak, hogy én, Johnny Depp, párkapcsolati erőszak áldozata vagyok. Mondd el, és nézzük meg, hányan hisznek neked."
Ezt Amber Heard mondta egy titkos hangfelvételen – az egyiken a sokból – amelyet a házaspár veszekedéseiről játszottak le a bíróságon.
És Johnny Depp elmondta. Amber Heard valószínűleg nem számított erre. A nárcisztikus szociopatáknak kicsi a veszélyérzetük, csak akkor állnak meg, ha akkora maflást kapnak (jelképesen), mintha egy barokk ruhásszekrény zuhant volna rájuk, és lapította volna őket szét a szőnyegen (szintén jelképesen).
Hogy Amber Heard nárcisztikus és szociopata, azt természetesen nem orvosi értelemben mondom, nem vagyok pszichiáter. De hát ezek a veszedelmes emberi ragadozók köztünk járnak, naponta használunk rájuk ilyen szavakat, sokszor teljes joggal. A törvényszéki pszichológus szakértő szerint egyébként borderline, de szerintem nem ez volt a legnagyobb baj vele. Az volt a legnagyobb baj vele, hogy aljas volt, öntelt, hazug, bosszúszomjas, és azt hitte, bármit megúszhat.
Hát úgy tűnik, az egész világ. Aki az elmúlt hat hétben végigkövette a virginiai bíróságon a Depp-Heard rágalmazási pert, az a kétségtelenül fájdalmasan mocskos, droggal, piával, brutális káromkodásokkal meg törés-zúzással tarkított „gazdag emberek cirkusza" mögött is megláthatta a kristálytisztán kirajzolódó lényeget: azt, hogy ebben a kapcsolatban nem Johnny Depp volt a bántalmazó.
Hanem Amber Heard. Mert ő kezdte a balhékat. Ő kötött bele az élő fába is. Ő üldözte szobáról szobára (egy hangfelvétel szerint egyszer hat fürdőszobába és két hálószobába egymás után) a hiszti, a megalázás és az órákon át tartó üvöltözés elől menekülő Deppet. Ő rúgta rá a fürdőszobaajtót úgy, hogy majdnem eltörte vele az orrát, és utána még jól állkapcson is vágta. Ő vagdosott hozzá Red Bullos dobozokat meg dögnehéz vodkásüvegeket, amelyekből az egyik darabokra törve levágta Depp ujjbegyét. Ő szart rá a férje ágyára. Ő gúnyolta, alázta őt sokszor órákon át, mondta el mindennek: ótvar apának, kövér vénembernek, kikukázott, lecsúszott színésznek, egy viccnek, egy kib...ott nyivákoló kisbabának (mondjuk cifra trágárságokkal Depp sem maradt adósa, igaz, ezeket inkább sms-ben intézte, a barátainak hordta el Heardöt mindennek, amikor elszakadt nála a cérna).
És amikor Depp besokallt, és közölte, hogy válni akar, Amber Heard vonult be látványosan, egy kék folttal az arcán, paparazzi-hordákkal körülvéve a Los Angeles-i rendőrségre, és az egész világ előtt megvádolta a férjét párkapcsolati erőszakkal. Ki is szedett belőle hétmillió dollár válási bánatpénzt, 15 hónapnyi házasság után. Elsétálhatott volna. Vidáman. Depp kérte is, hogy szépen váljanak el (erről is hangfelvétel van), ne legyen több cirkusz, vádaskodás. De nem. Amber Heard egy évre rá a Washington Postban megjelentetett cikkében újra kikiáltotta Deppet bántalmazónak, sőt, megfejelte azzal, hogy a volt férje meg is erőszakolta őt.
Ám úgy tűnik, az évtizedeken át híresen privát és visszahúzódó életet élő színészben mégiscsak buzog egy kis valódi Jack Sparrow vér. Felvette a kesztyűt. Beperelte a nőt, beleállt a per nyilvános közvetítésébe. Felvállalta az egész világ előtt, hogy ő, Johnny Depp sem szent, hanem egy droggal és alkohollal küzdő, olykor ocsmányul káromkodó, olykor konyhaszekrényeket rugdosó barom. De AKKOR SEM bántalmazó, és pláne nem erőszaktevő. Mindvégig azt mondta: ő csak az igazságot szeretné elmondani. Főleg a gyerekei miatt, akik hat éve, kiskamasz koruk óta abban élnek, hogy az apjuk egy nőverő szörnyeteg.
Azt, hogy ebből a perből eget rengető, százmilliókat megmozgató világszenzáció lesz, talán maga Depp sem sejtette. Vagy legalábbis nem ilyen mértékben. Hogy mégis így alakult, annak szerintem egy oka van: túl sokan, túl sok Amber Heardöt láttunk már. A mindennapjainkban. Lelkiismeretlen, manipulatív, hazug embereket, akik életeket tesznek tönkre. Akik kihasználnak másokat, visszaélnek minden jóindulattal, kompromisszumkészséggel, megértéssel. Akik páros lábbal gázolnak végig mindenkin, és ha valaki az útjukba mer állni, kicsinálják.
Nárcisztikusok. Szociopaták. Kizsákmányolók, bántalmazók. Összefoglalva: aljas gazemberek. Itt vannak közöttünk. És nem, nincs nemük, nincs koruk. Nincs bőrszínük. Bármilyenek lehetnek. Bárkik lehetnek.
És az áldozat – bármilyen furcsa – lehet férfi is.
Lehet egy kőgazdag, ünnepelt világsztár is.
Lehet egy drog- és alkoholproblémákkal küzdő, sokszor szétcsúszott, máskor zseniális, bizarr és szabálytalan alak is, akivel sokan egy percig sem tudnánk együtt élni.
Az áldozat lehet Jack Sparrow kapitány is.
