SZEMPONT
A Rovatból

„Alice in Orbanland” – németországi sajtóvisszhang az AfD társelnökének budapesti látogatásáról

Állami látogatásnak kijáró külsőségek, szövetségépítés, és a nagy példakép, Magyarország. Ezek a legfontosabb megállapítások, melyek a német sajtóban a szélsőjobboldali német vezér budapesti útjáról megjelentek.


Orbán Viktor és Alice Weidel, az AdD vezetőjének budapesti találkozója nagy sajtóvisszhangot kapott Németországban. Mindez összefügg a tíz nap múlva esedékes német szövetségi választásokkal: a második helyre mért szélsőjobboldali AfD igyekszik magát valódi kormányképes alternatívaként pozícionálni. Próbálja felmutatni, hogy nem elszigetelt többé, hanem képes akár külföldi kormányokkal is együttműködni.

A Die Welt „Szövetséget építenek?” című cikkében kiemeli, hogy az AfD vezetése egyre kiterjedtebb hálózatot szeretne kiépíteni az EU-n belül azokkal a pártokkal, amelyek támogatják a „nemzetállami szuverenitás” eszméjét. Mivel a 2024-es EP-választáson az AfD a reményeik ellenére nem tudott bekerülni semmilyen, valóban erős koalícióba, most a meglévő kapcsolataik mélyítését célozzák.

A Die Welt szerzője, Philipp Fritz azt írja:

„Weidel igyekszik kiszélesíteni az AfD európai kapcsolatait. A 2025-ös szövetségi választásra tekintve Budapesten azokat az impulzusokat kívánja begyűjteni, amelyek már Viktor Orbán Fideszét is erőssé tették: szigorú migrációs politika és konzervatív családtámogatás.”

A Süddeutsche Zeitung „Nagy példakép: Magyarország” címmel számolt be a találkozóról. A lap, amely már a 2023-ban és 2024-ben lezajlott AfD-látogatásokat is élénken követte, ezúttal arra keresi a választ, hogy miért pont most és miért pont újra Budapest a célpont?

Azt írják, hogy Weidel fogadtatása állami látogatásnak tűnt, a külsőségek alapján. Arra viszont emlékeztetnek, hogy habár a február 23-i Bundestag-választások közvélemény-kutatásaiban az AfD jelenleg a második helyen áll az CDU-CSU mögött 20-22 százalékkal, azonban a kormányban való részvételre nincs esélye, mert egyetlen más párt sem akar vele koalícióra lépni. Az AfD pedig évek óta hangsúlyozza, hogy közel áll a Magyarországon 2010 óta hatalmon lévő Orbán jobboldali populista és EU-kritikus politikájához.

A cikkben szó szerint idézik az AfD társelnökét:

„Arra az esetre, ha az AfD részt venne a német kormányban, nagy példaképünk, Magyarország útját fogjuk követni.”

A Süddeutsche szerint a migrációs politikán túl a médiafölény és a civil szféra befolyásolása is téma lehetett a találkozón.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) „Isten hozta, Elnökasszony!” címet viselő beszámolója elsősorban politikai szempontból tartja jelzésértékű útnak Weidel találkozóját, amely mögött a lap szerint az a szándék húzódik, hogy az AfD nagyobb nemzetközi beágyazottságot demonstráljon a német választók felé.

A 2025-ös Bundestag-választási kampány már a küszöbön áll, a pártok kezdenek mozgósítani, és az AfD-n belül is erősödik az a hang, hogy „nem lehet csak a belpolitikai konfliktusokra” hagyatkozni.

A FAZ újságírója, Stephan Löwenstein szerint Orbán, aki közel 15 éve van hatalmon Budapesten, különösen 2015 óta azt a politikát folytatja, hogy gyakorlatilag egyetlen menedékkérőt sem fogad be Magyarországon (kivéve válogatott korábbi potentát barátait). A migránsokat a határoknál visszafordítják, lehetőség szerint határkerítés segítségével is, vagy diszkréten átintegetik őket nyugat felé. Orbán Európa "várkapitányának" nevezte magát egy olyan metaforával, amely egy fiatalkorában népszerű televíziós sorozatból származhatott. Vendégéről az elemző ezt írta:

„Weidel többször is áhítattal hangoztatta, hogy Orbán mennyire a példaképe.”

A Welt „Orbán úr, Ön példakép. Magyarország útját fogjuk követni” című írásában vitriolos felütéssel indít: a terem szerintük úgy nézett ki, mintha Weidel állami látogatásra készülne.

Az ezt követő sajtótájékoztatón a lap szerint a közönség a magyar államfőt dicsőítő himnusznak lehetett tanúja.

Az elemzők bár szót ejtettek a sajtótájékoztatóról, leginkább az AfD vezetőjének a magyar miniszterelnök iránti csodálatát emelték ki, hosszas, szó szerinti idézetekkel. Végül megállapították, hogy az AfD évek óta hangsúlyozza, hogy közel áll a Magyarországon 2010 óta hatalmon lévő Orbán jobboldali populista és EU-kritikus politikájához, viszont egyelőre az AfD még nem ül be az Orbán által alapított Patrióták Európáért jobboldali európai parlamenti frakciójába.

A jobboldali populista AfD közvélemény-kutatások szerinti erősödése azonban érdekessé teheti Orbán számára a német pártot, különösen azért, mert a magyar politikus évek óta azon dolgozik, hogy összefogja a jobboldali és szélsőjobboldali erőket Európában - írják.

A Tageszeitung, a berlini baloldali-liberális napilap „Alice in Orbanland” címmel írt cikke üti meg a legkritikusabb hangot. Az írás szerzője, Gareth Joswig azt emelte ki a két politikus sajtótájékoztatójáról, hogy önkéntelenül is viccessé vált, amikor Weidel kikelt a német közszolgálati műsorszolgáltatás ellen. Mert pontosan leírta, mit tett Orbán a magyar médiakörnyezettel. A szerző ezen a ponton emlékezteti az olvasókat, hogy míg Németország a 10. helyen áll a világon a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexén, és a közszolgálati műsorszolgáltatás szerkesztőségei függetlenek és szabadok, addig Magyarország viszont a 67. helyen áll. Joswig szarkasztikusan hozzáteszi: By the way, a közös barát Oroszország a 162. helyen áll a sajtószabadság rangsorában.

A szerző szerint Orbán és Weidel találkozója egyben következménye is annak, hogy Friedrich Merz (CDU) megdöntötte a tabukat, miután a Bundestagban először vitte keresztül a migrációról szóló indítványt a jobboldali szélsőségesek szavazataival. Akkor Orbán stílusosan így kommentálta a történteket az X-en: „Jó reggelt, Németország! Üdvözlünk a klubban!”

Alice Weidel 2025-ös budapesti útja a lap szerint leginkább azt mutatja: a német jobboldali-populista erő és a magyar kormány közös nevezőre talál a brüsszeli kritika elutasításában és a „nemzeti határvédelem” magasztalásában.

Magyarország számára jó pont lehet, ha bizonyítja: még mindig vonzó minta a kelet- és közép-európai térségben a „határozott” migrációs politikájával. Az AfD-nek pedig hasznos, ha egy uniós kormányzópárt (a Fidesz) legalább részben igazolja az álláspontját, hiszen ezzel Weidelék hirdethetik: „nem csak mi gondoljuk így, hanem egy egész ország kormánya is.”

A német sajtó zöme azonban kritikus vagy legalábbis szkeptikus a találkozó eredményét illetően. Jól hangzik a szigorú migrációellenes retorika, de a gyakorlati együttműködés, például uniós szinten, korántsem olyan sima. Ráadásul a Fidesznek is egyensúlyoznia kell a Néppárttól való elszakadás óta: keresi a szövetségeseket, de túl messzire sem mehet az EU-ellenes retorikában, mert közben szüksége van uniós forrásokra.

A német lapok szerint az az igazi kérdés: lesz-e ebből valódi politikai szövetség, vagy megmarad a kapcsolattartás a sajtótájékoztatók és a zárt vacsorák szintjén? A német sajtó szerint Weidel a „meg nem értett, de lassan erősödő” pártvezető képében tetszeleg, a magyar kormány pedig a „hatékony szuverenitásvédelem” példájaként jelenik meg retorikájában. Az azért biztos, hogy a következő hónapokban az AfD és a magyar kormány kapcsolata újra meg újra a figyelem középpontjába kerül, ahogy közeledik a 2025-ös német szövetségi választás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyen helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 106 helyre, illetve a még hiányzó 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Orbán Viktort a történelemkönyvek emlegetni fogják, Magyar Pétert nem” – Győrben jártunk
A Fidesz rendezvényén és a TISZA Párt gyűlésén többek közt arról kérdeztük a résztvevőket, hogyan értékelik az Orbán-Trump találkozót, és mit gondolnak a tiszás adatszivárgási botrányról.


Nagy nap volt a szombat Győrben: Orbán Viktor és Magyar Péter is a városban járt, bár nem találkoztak egymással.

A miniszterelnök és a Fidesz több vezető politikusa a Digitális Polgári Körök (DPK) országjárásnak első állomásán lépett színpadra, Magyar Péter és a TISZA Párt pedig a Bécsi kapu téren tartott gyűlést, ahol a pártelnök immár miniszterelnök-jelöltként mondott beszédet.

Mi is ott jártunk a két gyűlésen, mindkét helyen a résztvevőket kérdeztük. Mi a véleményük arról, hogy ugyanabban a városban, ugyanazon a napon tart rendezvényt a két rivális párt? Hogyan értékelik Orbán Viktor washingtoni útját? Mit gondolnak a tiszás adatszivárgási botrányról? Kiderül a videóból.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a magyar-ír focimeccsről: Kevesebb urambátyám és sikerpropaganda, több verseny és tudás
A politikai elemző méltatta a magyar válogatottat és Marco Rossit, bár elismerte, hogy vasárnap hibáztak. Ugyanakkor szerinte át kellene gondolni, hogy a soha nem látott mennyiségű közpénz és a soha nem tapasztalt politikai figyelem ellenére hol tart ma a magyar labdarúgás.


Török Gábor politikai elemző a Facebook-oldalán fejtette ki a véleményét a magyar labdarúgó-válogatott teljesítményéről. Szoboszlai Dominikék a vasárnapi világbajnoki selejtezőben az utolsó percekben veszítettek Írország ellen hazai pályán, ezzel pedig biztossá vált, hogy Magyarország nem lesz ott a labdarúgó-világbajnokságon.

Az elemző azzal kezdi posztját, hogy ritkán ír fociról, de most kivételt tesz, különösen, mivel szerinte „a politikai haszonlesők szelfijei mintha elakadtak volna”.

Török Gábor leszögezi, hogy a mostani magyar csapat messze nem tartozik a legrosszabbak közé. Elismeri, hogy a válogatott hibázott, különösen a tegnapi meccs utolsó öt percében, és úgy véli, ebben a szövetségi kapitánynak is volt felelőssége. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy aki régóta figyeli a magyar labdarúgást, az tudja, mekkora értéket képvisel Marco Rossi munkája.

„Hogy a sorozat legjobb mérkőzését játszotta a csapat Portugáliában, hogy Dublinban és most Budapesten is elég sokszor messze az ellenfél felett teljesített. Az ellenfél felett és még inkább a magyar futball általános színvonala felett. Mert ez a lényeg: a Rossi-csapat, minden hibája ellenére, nem főszabály volt, hanem kivétel”

– írja Török Gábor.

Szerinte bár a világbajnokság még egy döntetlennel is messze lett volna, a kijutás mégis sokkal közelebbnek látszott, mint az elmúlt 40 évben bármikor. Úgy véli, a megoldás nem a kapitány elküldése, aki szerinte lehet, hogy magától is távozik. A tartós változáshoz Török Gábor szerint a rendszert kellene átgondolni.

„Aki tartós változást szeretne, annak inkább azt kellene átgondolnia, amit a számok mutatnak: hogy a soha nem látott mennyiségű közpénz és a soha nem tapasztalt politikai figyelem ellenére hol tart ma a magyar labdarúgás a tehetségek kinevelésében és menedzselésében. Kevesebb urambátyám és sikerpropaganda, több verseny és tudás - szerintem ez kellene, nem a csapat és a kapitány keresztre feszítése”

– zárja gondolatait Török Gábor.

Az általa is említett rendszerszintű problémákról évek óta folyik a vita a magyar futballban. Az elmúlt évtizedben jelentős mennyiségű, részben közpénz eredetű forrás érkezett a sportágba, miközben az utánpótlás-nevelés minősége és a tehetségek menedzselése folyamatos kritikák tárgya. Az MLSZ a 2025–2030 közötti időszakra szigorúbb, a magyar játékosok szerepeltetését ösztönző szabályokat tervez bevezetni.

A magyar válogatott a 2026-os világbajnokság selejtezőjében Portugáliával, Írországgal és Örményországgal szerepelt egy csoportban. A sorozat emlékezetes meccse volt a lisszaboni 2–2-es döntetlen, ahol Szoboszlai Dominik a 91. percben egyenlített Cristiano Ronaldo duplája után. A november 16-i, budapesti mérkőzésen azonban Írország Troy Parrott 96. percben szerzett góljával 3–2-re győzött, amivel Magyarország lemaradt a pótselejtezőt érő második helyről.

A selejtezők előtt a szakértők a csoport második helyét jelölték meg reális célként a Nemzetek Ligája-győztes Portugália mögött. Marco Rossi, aki 2018 óta vezeti a nemzeti csapatot, és akinek a szerződését 2030-ig meghosszabbították, a sorozat alatt többször is arról beszélt, hogy a csapat teljesítményben előrelépett, de a pontszerzés apró részleteken múlt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk