SZEMPONT
A Rovatból

Akkumulátorgyárak: kellenek nekünk egyáltalán?

Röviden: kellenek. Kicsit hosszabban: nem így. Jóval hosszabban: olvasd el, miért igen és miért nem!

Link másolása

Szép lassan lopakodott be a köztudatba az a kormányzati törekvés, hogy akkumulátorgyártó nagyhatalom leszünk. Az országban legalább huszonnyolc olyan üzem létesült, ahol akkumulátorokat, illetve az akkumulátor gyártáshoz szükséges alkatrészeket gyártanak.

Debrecenben, Fóton, Gödön, Iváncsán, Komáromban, Miskolcon és Vácon, is komplex autóakkumulátor-gyártás van, illetve indul hamarosan. Sőt, a tervek szerint Győrben is ilyen üzem épülhet.

A tiltakozásokról sokat olvashattunk, most viszont megprobáljuk tárgyilagosan megnézni, jó-e nekünk, hogy Magyarország világviszonylatban is a harmadik legnagyobb akkugyártó kapacitását építi ki?

Ebben Szűcs Gábor, a Villanyautósok portál szakújságírója, Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője, és Faluvégi Balázs, ESG és technikai elemző lesz a segítségünkre.

Mi az az ESG?

A rövidítés az angol Environment (környezet), Social (társadalom), Governance (vállalat vezetés/irányítás) szavakból ered. Az ilyen megközelítés lényege, hogy a befektetők a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe vegyék, ezáltal a rövid távú profitmaximalizálás helyett etikusabb, hosszabb távú szemlélettel közelítsenek a projektekhez, ezáltal az fenntarthatóvá váljon.

Miért van szüksége a világnak az akkumulátorgyártásra?

Nem is olyan nehéz belátni. Bár év(tized)ek óta tudjuk, hogy a fosszilis energiahordozók elégetése előbb-utóbb a Föld klímájának megváltozásához vezethet, ez a folyamat igazából az utóbbi években rúgta ránk az ajtót. A műholdfelvételeken régóta nyomon követhető a jégsapkák olvadása, és a tudósok évről-évre magasabb átlaghőmérsékleteket jegyeznek fel, de igazán érzékelhetővé az elmúlt évtizedben vált a folyamat. Ne csak a forró nyarakra és az enyhe telekre gondoljunk, ezek még annyira nem is súlyos következmények. Azonban a kiszámíthatatlanná váló időjárási jelenségek, a hirtelen áradások, szárazságok, extrém hidegek is mind-mind ennek rovására írhatók.

Ha azt hisszük, hogy Magyarországon megússzuk majd ezt is, nagyobbat nem is tévedhetnénk. A Kárpát-medencében például az elmúlt években a nyári aszályok nyomán a talajvíz folyamatosan csökken, ami elsivatagosodáshoz vezethet. Nem az a kérdés, hogy van-e globális felmelegedés, hanem csupán annyi, meg tudjuk-e állítani a folyamatot, amíg még élhető marad a bolygó. Mindez a növekvő széndioxid-kibocsátás miatt. És a széndioxid forrása a légkörben pedig nem más, mint az energiahordozóink jó része: a kőolaj, a földgáz s kis részben még mindig a szén.

A legnagyobb kibocsátók egyike a közlekedés. Az elektromos autózás fenntarthatóbb, de ahhoz a kőolaj helyett áram kell, aminek tárolásához természetesen akkumulátorok.

Tehát a zöld fordulathoz szükség van az elektromos autózásra, az elektromos autókhoz meg kellenek az akkumulátorokat termelő, úgynevezett gigafactoryk.

Mi a gigafactory?

A kifejezést először a Tesla használta autóakkumulátor gyáraira. A „giga” ebben az esetben nem a gigantikusra utal, bár ezek hatalmas gyárak, hanem a gigawattórára, ami a gyárakban előállított elektromos tárolókapacitásra. Ma már nemcsak a Tesla gyáraira használjuk a kifejezést, hanem minden olyan létesítményre, ahol nagy mennyiségben gyártanak akkumulátorokat elektromos járművekhez.

De valóban kisebb a karbonlábnyoma a villanyautóknak, mint a fosszilis üzemmódú autózásnak? Gyakran azzal érvelnek, hogy bár maga az autó nem szennyezi a környezetet, de az akkugyártás környezetterhelése olyan magas, hogy szó sincsen semmiféle zöld fordulatról.

Faluvégi Balázs szerint ez a gondolkodás nem helytálló, mert

bár természetesen az akkumulátorgyártás szennyező üzem, de az „egyenleg” globális szinten még mindig sokkal jobb, mintha kőolajszármazékokat égetnénk az autók motorjában.

Attól is tartanak sokan, hogy ezek az akkumulátorok, miután kiszolgáltak az autókban, tizenegynéhány év múlva veszélyes hulladékként végzik, de jó esetben is egy másik, szintén környezetszennyező üzemnek kell szétbontania azokat. Szűcs Gábor erre azt válaszolta, hogy

egy kiszolgált akkumulátor, ami autóban már nem gazdaságos, napelemrendszerek melletti energiatárolóként még további 10-15 évet tud működni. Tehát ezeknek az akkuknak a teljes életciklusa így, két „élettel” 25-30 év is lehet akár.

A bontás során „gyakorlatilag ledarálják az akkumulátorokat, és visszanyerik belőle a fémeket. Az akku teljes tömegének 90%-át lehet így újrahasznosítani. Egy ilyen üzemnek a legnagyobb hulladékai a munkavédelmi eszközök, tehát a kesztyű, bakancs és egyéb védőfelszerelések, amit az ott dolgozók hordanak.”

Mire kell vigyázni egy akkumulátorgyárnál?

Egyetértve azzal, hogy a zöld átálláshoz szükség van akkumulátorgyártásra, Simon Gergely a Greenpeace részéről hozzáteszi, hogy minden a technológiai fegyelmen múlik. Például az akkumulátorok gyártása során használt NMP (N-methyl-2-pyrrolidon) Göd kapcsán többször szóba került. Az NMP a gödi Samsung gyár környéki talajvízben megjelent, és Simon Gergely szerint nyilvánvalóan a gyárból jutott oda. Viszont a mértéke, egyelőre nem jelentős, közvetlen veszélyt így nem jelent.

Mi az NMP?

Az N-metil-2-pirrolidon (NMP) egy szerves vegyület. Színtelen folyadék. Vízzel és a leggyakoribb szerves oldószerekkel elegyedik. A vegy- és műanyagiparban oldószerként használják. Reprodukciót károsító anyag (károsíthatja a születendő gyermeket), bőr- és légúti, valamint súlyos szemirritációt okozhat.

Ami még gondot jelent, az az erőteljes zajszennyezés. Ezek a gyárak a technológiából adódóan zajosak. Nyilván ezért sem szerencsés közvetlenül a lakott terület mellé telepíteni az üzemeket.

Jó ötlet ilyen gyárakat Magyarországra telepíteni?

Erre sincsen egyszerű válasz. Egyre több autógyár épül az országban, és nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy ezek az üzemek elég hamar átállnak az elektromos modellekre. Ha eddig kétségeink lettek volna, az EU minap meghozott döntése ezt egyértelművé teszi.

Az akkumulátorgyártás telepítésével az eljövendő járművek lelkét adó, egyik legértékesebb alkatrészét helyben gyárthatják majd, ami a jócskán csökkentheti a szállítási költségeiket. Hogy persze az így megtakarított költségeket a tulajdonosok megosztják-e a fogyasztókkal, vagy sem, az más kérdés.

Emiatt tehát érdemes az országon belül megépíttetni ezeket a gyárakat.

Az ellenzők viszont arra is hivatkoznak, hogy a gyáraknak óriási energia és vízigényük van. A kormány által szorgalmazott újraiparosítás koncepciója miatt is (amitől az ország gazdasági helyzetében remélnek fordulatot elérni) Lantos Csaba miniszter a minap arról beszélt, hogy az évtized végére a hazai elektromos energiaigény a mainak másfélszerese lesz. A korábbi, Holoda Attilával folytatott beszélgetésemből viszont az látszik, hogy az ehhez szükséges erőművi kapacitás nemcsak nem áll rendelkezésre, de nem is reális, hogy addig megteremtődik.

A másik, a víz. Nem véletlenül települt például a Samsung Gödre, ahol a város a Duna partján fekszik.

A debreceni beruházás miatt sokan azért is aggódnak, mert ott nincsen ilyen vízkivételi kapacitás.

Szűcs Gábor ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy már létezik az úgynevezett száraz elektródás technológia, ahol mind az NMP igény, mind a mai nagy vízigény, de a hatalmas energiaigény is jócskán csökken. Debrecenben pedig 2025-ben kezd el termelni az üzem. Bár Szűcs Gábor is óvatosan fogalmaz, de úgy gondolja, hogy „könnyen elképzelhető”, hogy mire a gyártás felfut, már ezt a technológiát használják. Hozzáteszi, hogy a száraz elektródás akkumulátor már kilépett a laborból, hiszen a Tesla már bizonyos típusú autójába az ilyen technológiájú akkumulátorokat szereli.

Mi van, ha mégsem az akkumulátor a megoldás?

Jó lovon ülünk? Elképzelhető, hogy mire az akkumulátorgyártást felfuttatjuk, kopogtat az ajtón a hidrogénhajtás? Hiszen már évtizedek óta megfogalmazta az EU, hogy a hidrogénalapú közlekedés felé kellene elmozdulni, sőt Németországban, és az Egyesült Királyságban is már működik hidrogénhajtású vonat is.

Korábban Holoda Attila is elmondta, hogy a hidrogén jóval kisebb molekulamérete miatt teljesen más technológiát igényel, mint a földgáz. Tehát ami berendezéseink most vannak, azok nem alkalmasak a hidrogén kezelésére, és a technológia olyan bonyolult, hogy igazából még nagyon az elején vagyunk. Lehet, hogy nagyobb járművek meghajtására hamarabb megjelenhet a hidrogénhajtás, de személyautó méretben ennek sokáig nincsen reális esélye.

„Ha zöldhidrogént akarunk termelni, akkor körülbelül 20 százalékát tudjuk visszanyerni a befektetett energiának, míg az akkumulátoros technológia esetén ez 90 százalék” – mondja Szűcs Gábor.

Ráadásul a hidrogéntermelésnek csupán 2-3 %-a zöldhidrogén, a többi földgázból és olajból szénhidrogén átalakításával készül.

A hidrogéntechnológia mellett Szűcs Gábor szerint a korábbi fosszilis enregiaforgalmazók lobbiznak, az ő technológiai túlélésüket jelentené, ha a fejlődés ebbe az irányba menne. De az iparági lobbizás nem biztos, hogy elegendő lesz. Ugyanis a technológiai okok mellett az emberi kényelem is számít.

Az elektromos autózás egyik előnye Faluvégi Balázs szerint, hogy az autót egyszerűen otthon is lehet tölteni. Nem kell elmenni a töltőállomásra, és ezt a kényelmet azok, akik már használtak elektromos autót, nem fogják feladni a hidrogéntechnológia kedvéért.

Akkor mégis, mi a baj?

Abban mindhárom interjúalanyom egyetértett, hogy jobb kommunikációval nem itt tartanánk. Célszerűbb lett vona transzparensebben intézni az ügyeket. Faluvégi Balázs szerint például a gödi példa az, ami nagyon mellément. „Ott tényleg nagyon sok minden el lett rontva. Ráadásul veszélyesen közel is épült a lakott területhez. De ha már ez így történt, nagyon sokat lehetett volna menteni a helyzeten, ha a későbbiekben a hatóság sokkal következetesebben jár el a gyárral szemben, mert akkor erre a további telepítéseknél lehetett volna hivatkozni, de még ez sem történt meg.

Ebből szép lassan politikai ügy lesz, ugyanúgy, mint ahogy a Bős-Nagymarosból lett, és ki tudja, hol áll meg.”

Szinte ugyanezt fogalmazza meg Szűcs Gábor is: „Ha azt látnánk, hogy Gödön bármilyen környezetszennyezés merül fel, arra a hatóságok azonnal korrekten keményen fellépnek, akkor én úgy gondolom, nyugodtabbak lennének a debreceniek is.”

A németországi kommunikációs gyakorlatról Faluvégi Balázs beszél:

„Egyetlen egy esetre sem emlékszem, ahol lett volna népszavazás, viszont a közmeghallgatások azok jóval korábban elkezdődnek, mint ahogy egyébként Magyarországon ez egyáltalán felmerült. Tehát tipikusan már akkor elkezdődik ez, amikor az engedélyek még nem születtek meg.”

Továbbá az itteni üzemek Faluvégi Balázs szerint túlságosan közel épülnek meg a lakóházakhoz. A korábban említett technológiából adódó veszélyek mellett ez egyértelműen csökkenti az ottani lakóingatlanok értékét. Könnyű belátni, hogy nem szívesen költözne senki egy gyár mellé, így valószínűleg csak azok vásárolnak majd házat itt, akiknek csak erre marad pénzük. Ezt úgy is fel lehet fogni, hogy a lakosságot arra kényszerítették, hogy az ingatlanvagyonuk egy részével a tőkés vállalkozót támogassák. Az önkormányzatok feladata lett volna megvédeni a lakosság érdekeit, vagy kompenzálni az érintett ingatlantulajdonosokat, amit sajnos nem tett meg.

Simon Gergely ezt még annyival egészíti ki, hogy a zöldmezős beruházások helyett érdemes lenne meggondolni a barnamezős telepítéseket, tehát már a korábban is ipari használatban lévő területeket felhasználni. Igaz, ezek többsége is sajnos eléggé közel van a lakott területekhez. Mindazonáltal a legtöbb akkugyár Európában rozsdaövezetben épül, és a zajvédő falakat sem spórolják ki jellemzően.

Azt tudjuk, hogy a Tesla az Egyesült Államokban, Nevadában konkrétan a sivatagba telepített ilyen üzemet, gyéren lakott területre. Ezzel szemben például a németországi Arnstadtban a város közvetlen határába települt a Debrecenben is beruházó CATL egy gyára, amitől másik irányba is 400 méterre már lakott település van. Ez durvább, mint ami Gödön történt. Mégsem tiltakoztak a jóval öntudatosabb németek. Nyilván megfelelő egyeztetések után kezdődött el beruházás. Berlin mellett viszont a várostól 30 kilométerre, egy erdő közepébe épített szintén a Tesla egy gyárat, ahol nemcsak akkumulátorokat, de gépkocsikat is gyárt majd.

Epilógus

Az évtizedek óta előrejelzett klímaváltozás nem volt elég, hogy teljes gázra kapcsoljunk, ami a fosszilis energiáról való leválást illeti, holott élet-halál kérdése ez, szó szerint. Putyin háborúja azonban berobbantotta a zöld átállás motorját is. Kell az elektromos autózás, jobb is, és fenntarthatóbb is, mint a robbanómotoros technológia. Tehát szükség van akkumulátorokra.

Sajnos az elrontott kommunikáció, a titkolózás, a hatósági mismásolás táptalaja volt a tiltakozások kirobbanásának, ami jelzi, hogy a lakosság cseppet sem bízik a hivatalos ígéretekben.

A helyzet mára ott tart, hogy politikai hovatartozás kérdése, ki miként vélekedik az akkumulátorgyárakról. Nem is lehet derék kormánypárti, aki nem támogatja azokat, és persze egy valamirevaló ellenzékinek a tiltakozók közt a helye.

Emlékeztet a helyzet arra, ami azután alakult ki, hogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal minden előzetes nyilvánosság nélkül aláírta a paksi bővítésről szóló szerződést. Utána évekig nem lehetett értelmesen beszélgetni, vitatkozni az atomenergiáról. A sors iróniája, hogy újból Putyin kellett ahhoz, hogy sokan kijózanodjanak, és belássák, atomenergiára szükség van (még ha nem is biztos, hogy oroszra, de ez már értelmesebb vita tárgya).

Az akkugyárakkal sem az a probléma, hogy ide települnek, hanem az, hogy milyen módon és pontosan hol épülnek meg, és képes-e a hatóság hatékonyan ellenőrizni a működésüket. A legfőbb tanulság pedig talán az, hogy ebben a kérdésben sem spórolható meg az a fajta ügymenet, amit demokráciának neveznek.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Szemembe nézett a rendőr, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk” - a Magyar Anyák is ott voltak a Fidesz-székháznál
A nőkből álló aktivista csoport az anyák napján tartott demonstrációján megígérte, hogy kiállnak a gyerekekért, ezért csatlakoztak hozzájuk most is. Elmesélték, hogy látták ők a pénteki eseményeket.

Link másolása

A második könnygázas rendőri fellépés után jelképes tiltakozást hirdetett a Várba a Magyar Anyák nevű aktivista csoport, még anyák napján. Fehér ruhában vonultak fel a Karmelita elé, hogy kiálljanak a gyerekek mellett.

A Magyar Anyák pénteken is ott voltak a tüntetésen, majd a Fidesz-székháznál, ahol könnygáz ugyan nem került elő, de a tömeg nekifeszült a rendőröknek, akik több szemtanú szerint is gumibotot használva reagáltak.

László Györgyi azt mondja, először a Hősök terénél voltak, ahol nyugodtabb volt a helyzet.

„Az emberek leültek a zebrára, elállva az autósok elől a forgalmat. Rengeteg rohamsisakos rendőr jött, de ők átmentek a székház túloldalára, mert ott volt feszültebb helyzet. Mi egy rendőrrel beszéltünk, akitől azt kérdeztük, hogy emberileg meddig lehet bírni.

Megvonta a vállát, a szemembe nézett, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk.

Utána hangosan szólt a „Neked is van gyereked”, és őszintén sajnáltam, hogy ez komolyan megtörténik. Ott csak skandáltunk."

Ezután átmentek a másik oldalra, a Lendvay utca-Rippl Rónai utca sarkára. „Ott két helyszínen történtek az események. Kicsit kijjebb, egy békés, főleg idősebb, gondolom szülőkből álló csoport leült a rendőrsorfallal szemben és énekelni kezdtek, aztán megafonban beszéltek a lelkükre. Egy idő után a rendőrök elmentek onnan."

Györgyi szerint a másik, bentebbi helyszínen volt veszélyesebb a szituáció.

„Két srácot hallottam beszélni (ők nagyobbak voltak), hogy megverték őket a rendőrök. Kérdeztem, hogy történt. Azt mondták, hogy természetesen

nem a fejüket ütötték, „csak” gumibottal a combjukat, de oda kaptak rendesen. Állításuk szerint nem csináltak semmit, amiért ez volt a reakció.

Györgyi Pankotai Lilivel is beszélt, aki szerint sokkal durvább volt a helyzet, mint múltkor. Háromszor is úgy érezte, életveszélyben van. „A rendőrök megindultak, a tömeg is hátulról tolta előre az embereket a szűk utcában, és így teljesen összepréselődtek."

Ekkor a diákok már mindenkit arra kérte, húzódjon hátrébb, hogy levegőhöz jussanak az elől állók. Így tett Györgyi is.

„Egy srác jött ki teljesen elázva. Kérdeztük, hogy csak nem könnygázt kapott, azért mosták ki a szemét? De megnyugtatott, hogy nem volt könnygáz, csak annyira szoros volt a tömeg, hogy így leizzadt, és muszáj kimennie a tömegből, mert nem bírja."

A Magyar Anyák csoportjának egy másik tagja, Hajnal Edina azt mondja, folyamatosan kapták az üzeneteket. "Egy édesanya üzente, hogy többször megütötték gumibottal és remegett utána perceken keresztül."

Edina úgy gondolja, nem a diákok voltak erőszakosak, hanem a rendőrök, ez szerinte számos videón is látszik. „Gumibotozást sokszor alkalmaztak, nőket is megütöttek" - állítja.

Egy anyuka ezt írta nekik:

„A második sorban álltunk es előrenyúltak a rendőrök, mellettem a férjem is kapott, meg egy gyerek is. Azt mondta ott valaki, lehet, hogy nem gumibot volt, mert annak más az érzése( én nem tapasztaltam). Az valami keményebb volt, amivel a fejüket ütötték.”

Az anyuka szerint a férje hátranézett, amikor megütötték, mert háttal voltak a rendőrsorfalnak. Nem látott gumibotot a rendőr kezében, csak egy gázspray palackot, az is lehet, hogy azzal ütötték meg. Bár sokkoló is volt a rendőrök egy részénél, azt nem használták a szemtanúk szerint.

A rendőrség szombati közleményében azt állította, sörösdobozokkal, üveg-, fém- és műanyagpalackokkal, füstgránáttal, sőt, nagyméretű vascsavarral is dobálták őket, de ők „a lehető leghumánusabb módon”, „óriási türelmet tanúsítva, kizárólag testi erővel” tartották vissza az „agresszív tömeget”.

Azt is írták, négy embert, akiket a tömeg csaknem összepréselt, „saját biztonságuk érdekében” emeltek ki a veszélyzónából. A helyszínről két embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, és több feljelentést is tettek az ügyészségen.

A tüntetésről készült fotóinkat itt lehet megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Mit tegyünk, hogy ne bukjunk 28% adót a megtakarításainkon?
A szakértő szerint ki lehet kerülni a kormány lakossági megtakarításokra kivetett plusz adóját, de mindenképpen számolni, mérlegelni kell. Kármentő interjú.

Link másolása

Május 31-én szerda este kiadott rendeletében a kormány gyakorlatilag megduplázta a lakossági betéteket eddig is terhelő kamatadót. Ennek módja nem az adó megemelése volt, hanem a 15 százalékos eddig meglévő teher mellé újabb 13 százaléknyi szociális hozzájárulást (szocho) vetett ki. A lakossági megtakarítások közül kivételt az állampapírok és az ingatlanalap befektetési jegyek jelentenek. A rendelkezés minden bizonnyal átalakítja a lakossági befektetési piacot. Azok, akiknek megtakarításaik vannak, jól teszik, ha tájékozódnak a lehetőségeikről, hogy elkerüljék, de legalábbis mérsékeljék a plusz terheket.

Argyelán Józsefet, a Bankmonitor munkatársát kerestem meg, segítsen megérteni, mi történt, illetve mit tehet, akinek megtakarítása van.

– Mennyire volt váratlan, hogy az év közepén, szinte egyik napról a másikra bevezetnek egy új adót?

– Váratlannak váratlan volt. Nem készültek a piaci szereplők, nem voltak ilyen típusú hírek korábban.

A rendelet éjszaka jelent meg, viszont azt hozzátenném, hogy július elsejétől indulnak az új szabályok, tehát azért van 30 napos átfutási idő.

A jövő évi költségvetési törvény benyújtása körül megjelent ilyen típusú rendeletek egyértelműen azt mutatják, hogy a korábban több elemző által is jelzett, törvényben szereplő bizonytalansági tényezőket próbálják kivédeni, a költségvetést egyéb dolgokkal megtámasztani. Az intézkedésnek, itt most különösen a szocho bevezetésére gondolok, két célja lehet. Az egyik közvetlenül a bevételi lábak növelése, tehát az, hogy a megtakarítások utáni szocho fizetés megjelenjen a költségvetésben. A másik, közvetett hatás az, hogy

mivel kivételt tettek a magyar állampapírokkal, a kormány ezekbe a befektetési formába tereli a magyar lakosság megtakarításait.

Vagyis nemcsak a bevételi oldalon szeretne növekedést, hanem a hitelfinanszírozási oldalon szeretne egy még nagyobb keresletet.

– Ingatag lábakon áll az állami költségvetés?

– Nem tudom megítélni, hogy mennyire áll ingatag lábakon, bár több elemzőtől hallottunk kritikus megjegyzéseket, amik erre utalnak. Ha ingatag lábakon áll, ha nem, ezek az intézkedések stabilabb helyzetbe hozhatják.

– Ön szerint valóban az állampapírok felé mozdulnak a megtakarítások ezek után?

– Azt gondolom, hogy igen. Nagy Márton miniszter is azt nyilatkozta, hogy a lakossági betétek 5-10 százaléka is megmozdulhat. A szocho bevezetése csak a természetes személyekre, azaz a lakosságra érvényes. Eddig is igen népszerűek voltak a magyar állampapírok. Ez köszönhető egyrészt a rugalmas visszaváltásnak, másrészt a kockázati szinthez kapcsolódó, kiemelten magas kamatozásnak. A jövőben ez még vonzóbbá válik,

hiszen az adómentesség, ami eddig 15 százalékos előnyt jelentett a hasonló típusú megtakarításokkal szemben, a jövőben 28 százalékos előnyt fog jelenteni.

Hozzátenném, hogy a többi intézkedés, melyek ugyanezen Magyar Közlönyben jelentek meg, szintén az állampapírok felé terelnek.

Argyelán József

– Milyen nagyságrendben lehet így pluszbevétele a költségvetésnek?

– Érdekes módon nem adott erről információt ki a kormány, sőt Nagy Márton kifejezetten azt jelezte, hogy

nem is érdekli, mekkora lesz a bevétel növekedése. Ez azt sugallja, hogy az intézkedésnek az állampapír felé terelési hatását nagyobbnak és fontosabbnak tartják.

Ettől függetlenül az, hogy a bevételi oldalon plusz tételek jelennek meg, még mindig több milliárd forintot jelenthet.

– Már második éve tart a huzavona a helyreállítási alapokkal és a kohéziós alapokkal. Tehát, hogy egyszerűen nem érkezik meg az a pénz, amire eddig üzembiztosan lehetett számítani a költségvetésben. Lehet ez az oka az intézkedéseknek?

– Az kétségtelen, hogy a költségvetésből hiányoznak ezek az elemek, de legjobb tudomásom szerint a kormány - legalábbis a kommunikációja alapján - számít arra, hogy ezek a pénzek megérkeznek. Én nem tudom megítélni, hogy állnak az Európai Unió és a magyar kormány tárgyalásai jelenleg. De tény, hogy függetlenül attól, megérkeznek-e ezek a pénzek, vagy sem, ezen intézkedésekkel stabilabbá válhat a magyar költségvetés helyzete.

– Más országokkal összehasonlítva ez az adóteher sok vagy kevés?

– 28 százalék adót azt én mindenképpen soknak ítélek. Nincsenek pontos nemzetközi számaim, de szerintem nemzetközi összevetésben az élmezőnybe tartozhatnak. Persze ki kell hangsúlyozni azt, hogy bizonyos elemekre nem vonatkozik, és itt nemcsak az állampapírt kell megemlíteni, de például az ingatlanalapokra sem fog vonatkozni. Ettől függetlenül valóban, ha a többi formát nézzük, akkor ez egy elég jelentős adónemnek tekinthető így összességében.

– Mit tehet az, aki enyhíteni akarja a várható veszteségeit?

– Azt tudni kell, hogyha június 30-ig történik meg az adott típusú befektetés, legyen az betétek lekötése, értékpapír vásárlása vagy biztosítási szerződés aláírása, akkor arra nem lesz érvényes a szocho.

Tehát ha már van egy lekötött betétem, akkor az nem lesz szocho köteles, függetlenül attól, hogy a lejárata július elsejét követően történik meg vagy sem.

De az elképzelhető, hogy valamilyen megtakarítás például július elsejét követően igen hamar lejár, és ezért végiggondolom, érdemes-e már most, az új szabályok bevezetése előtt lépni. Itt két dolgot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy mennyibe kerül az, hogy most kiveszem a pénzem. Egy betét esetében ez jellemzően azt jelenti, hogy elveszítem a kamatígéretet, amit a bank adott felém, tehát visszakapom a betett pénzemet. Tegyük fel, hogy egymillió forintot 10 százalékra helyeztem el. Ekkor ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint ugrik. Ez az ára annak, hogy én feltöröm. Viszont a másik oldal, amit nézni kell, hogy mi az, amibe el tudnám helyezni most, és milyen futamidőre. Azaz, ha most indítok egy kétéves lekötést, szintén 10 százalékra, akkor azt látom, hogy 200 ezer forint lesz a várható nyereség. Ennek 15 százalékos adója lesz, de a 13 szocho még terheli. Tehát a 200 ezer forintnak a 13 százaléka, ami 26 ezer forint. Ez lesz az, amit megspórolok azáltal, hogy most indítottam a lekötést, és nem júliusban.

Más a helyzet azokkal a pénzösszegekkel, amelyek lekötetlenül vannak, parlagon hevernek, és eddig várták a jó ajánlatot.

Azokat már nem érdemes tovább parkoltatni, hanem el kellene helyezni valahova június 30-ig. Azoknak érdemes gondolkodni, akik valamilyen nagyon rugalmas, extra rugalmas, takarékszámla típusú megoldást választottak, tehát lekötetlenül kamatozik a pénzük magasabb kamat mellett, ilyet is lehet találni, már egyébként 8-9 százalékosat is jelenleg. Ezek a napi kamatozású termékek július 30-ig szocho mentesen kamatoznak, de július 1-től szochoval terhelten. Itt érdemes elgondolkodni, hogy a lekötetlen takarékszámlákról áttegyük a pénzt valamilyen lekötésbe, hogy a szocho-mentességet meghosszabbítsuk.

– A bankok meg fogják érezni, hogy ilyen tömegben kiviszik a befektetéseiket az emberek?

– A bankoknál több érdekes kérdés van. Az első, hogy a szocho hogyan hat a banknál lévő állományra. Nyilván a lekötetlen pénzekre jelenleg leginkább az infláció hat, tehát a 24%-os áprilisi infláció azt jelentette, hogy a lekötetlenül, 0 százalékon on ketyegő pénzek vásárlóértéke negyedével csökkent. Azért ez egy elég komoly hatás, ez már önmagában arra sarkallja az embereket, hogy a lekötetlen összegeket helyezzék máshova. Sajnos a lekötött betétek kamatai igen alacsonyak. Kisebb bankoknál találhatunk kétszámjegyű értékeket, de a nagyobb pénzintézeteknél 1-2-3 százalékos lekötött betéteket láthatunk. Azért valljuk be, ez nem érdemi vetélytársa a lakossági állampapírokon elérhető hozamoknak. Összességében ennek az intézkedésnek lehet egy olyan hatása, hogy a szocho bevezetés elirányítja a banki betétekből vagy a bankszámlán látra szóló állományban lévő pénzeket állampapírba.

Ráadásul a bankoknak maguknak minden ügyfelüket értesíteni kell, hogy mennyit nyerhettek volna, ha a pénzüket korábban állampapírban helyezik el. Tehát a banknak ingyen reklámként fel kell hívni a saját ügyfelei figyemét arra, hogy jobban jártak volna, ha állampapírt vásárolnak.

Hogy mennyit vesztettek azért, mert nem ezt választották. Ez egy másik rendeletben van.

– Jól értem, a bank a saját kontójára reklámozza a konkurenciáját?

– Ez csak félig-meddig igaz. Igen, reklámozza, és egy olyan terméket reklámoz, ami a betéteinek konkurencia. Tehát eddig ez egy igaz állítás. Érzek ebben egyfajta fricskát is, mert a betéti kamatok nagyon alacsonyak, ezt a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is nehezményezte már, azonban a nagyobb pénzintézetnél érdemben nem indult el emelkedés. Mostantól ez a figyelemfelhívás azt is jelenti, hogy a bankokkal magukkal elmondatják azt, hogy igen, mi alacsony betéti kamatokat kínálunk az állampapírokhoz képest. Azt hozzátenném, hogy

persze egy „konkurencia” termékét reklámozzák, de a bankoknál is lehet vásárolni állampapírokat.

Tehát, ha egy bank ebben meglátja a lehetőséget, akkor azt is mondhatja, hogy igen, kiküldöm ezt a tájékoztató levelet, és utána minden eszközt biztosítok az ügyfélnek, hogy nálam vásárolja meg az állampapírt. Tehát a pénz tőlem, az én kezelésemből ne kerüljön ki. Ráadásul az extraprofit adót megtartották az elkövetkező évre is, és a bankok esetében úgy állapították meg, hogy amennyiben a bank állampapírt vásárol, az valamilyen mértékben csökkentheti az adóterheket. Tehát a kormány a bankot is abba az irányba tereli, hogy maga is vásárolja ezeket a papírokat, csökkentve az adóterhét. Nagy Márton várakozása szerint az intézkedések miatt a bankok mintegy 1300 milliárddal, míg az alapok 500 milliárddal „jelenhetnek meg” pluszban az állampapírpiacon.

– Mennyire szokásos dolog az év kellős közepén egy ilyen adóátalakítás?

– Az tény, hogy az adózásokhoz jellemzően év elején szoktak hozzányúlni, bár hozzátenném, hogy a költségvetéssel együtt be szokták nyújtani azokat a csomagokat is, amik az adózási változásokra, egyéb elemekre vonatkoznak, mondjuk úgy, a költségvetés adó oldali megalapozását segítik. Bár hozzátenném, hogy az adott évi költségvetéshez olyan adóváltozásokat szoktak benyújtani, amik az a tárgyévtől hatályosak. Jelen esetben pedig ez nem így történt. Valóban egy évközepi változtatást léptek meg, ezt tekinthetjük szokatlannak is. Amint említettem, ez egy elég gyors döntés, nagyon váratlan volt, de szerencsére nem egyik napról a másik napra lépett érvénybe, tehát nem arról beszélhetünk, hogy május 31-én megjelent és másnaptól hatályos. Ezt kiemelném pozitívumként, bár valóban nem január 1-től változnak ezek a dolgok. Ha a külföld szemszögéből nézzük, mindenképpen egy negatív üzenet az, hogy ilyen gyorsan átalakítanak valamit és egy hónapos átfutást adnak csupán.

Ez mindig rossz üzenet. Jó üzenet viszont az, hogy ezekkel a kiegészítő változásokkal a költségvetés bevételi oldala mindenképpen stabilabbnak, megalapozottabbnak tűnik.

Ez az olvasat viszont a külföldiek számára azt sugallja, hogy biztosabb a magyar költségvetés, kiszámíthatóbb, biztonságosabb a magyar gazdaság. Ez egy pozitívabb üzenet. Ezt az olvasatot erősíti az a tény is, hogy a forint árfolyama nem omlott össze a hír hallatára. Márpedig ha valamilyen váratlan hír jön, arra a külföldi befektetők adott esetben tudnak reagálni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Dominóhatás az ingatlanpiacon: egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el, mert valahol Borsodan beragadt egy kis ház vásárlása
Drasztikusan, 40-50 százalékkal csökkentek az adásvételek - mondja az ingatlanpiaci szakértő. Az is bajba kerülhet, akinek amúgy nem lenne szüksége a költözéshez hitelre, mert minden mindennel összefügg.

Link másolása

Elég érdekes időszakot él az ingatlanpiac is, mert semmi sem úgy történik, ahogy korábban vártuk. Ősszel még arról beszélgettünk, hogy az elszabaduló rezsiköltségek miatt értékesebbé válnak a jó energetikájú ingatlanok, és ennek ez év elején már meglesz a hatása. Ez nem így történt.

Ehelyett jöttek az infláció miatt égbe szökő hitelkamatok, az ingatlankereslet pedig drasztikusan csökkent. A lakásárak elindultak lefelé, az albérletárak pedig felfelé. A legújabb folyamatokról Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

– Hogy állunk most májusban ahhoz képest, amit vártunk korábban, és mire számítsunk nyáron?

– Nagy átalakuláson ment keresztül a piac az elmúlt fél évben. Ahogy haladtunk előre az időben, 2022-ben nőtt az infláció, emelkedtek a hitelkamatok is, ami pedig a vásárlási kedv csökkenésével járt együtt. Korábban minden második lakás vásárlásához hitelt vettek fel az emberek. De amíg 2021-ben nyarán 2-3 százalékos kamattal lehetett hitelt venni, most már 9-10 százalék az átlag.

Emiatt a felvett hitelek volumene 70%-kal csökkent.

Ez kihatott az árakra is. Az elmúlt hét évben háromszorosára nőttek az ingatlanárak Magyarországon. De ha nincsen annyi vevő, akkor az eladóknak kell versenyezni értük, ami mostanra kifogta a szelet a drágulás vitorlájából. Az árak stagnálásba váltottak át, sőt helyenként megindult az árcsökkenés. Persze ez nem olyan drasztikus, tehát nem estek a felére az ingatlanárak, csupán néhány százalékos csökkenésről beszélünk. Azaz még mindig viszonylag magasak a lakásárak szinte minden településtípusnál, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban. Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás átlagos ára 40-45 millió forint, tehát még mindig a 800-900 ezer forintos négyzetméterárak jellemzik a fővárosi ingatlanpiacot. A megyeszékhelyeken, az egyetemvárosokban 6-700 ezer forintos négyzetméterárakon cserélnek gazdát az ingatlanok. Azaz még ott sem indult be az a fajta drasztikus árcsökkenés, amire a vevők várnak. Mindez oda vezetett, hogy

a lakáspiaci adásvételek körülbelül 40-50 százalékkal csökkentek, legalábbis az ingatlan.com adatai alapján.

Ezzel szemben a kiadó lakások iránti kereslet a 2023 első négy hónapjában 17 százalékkal haladta meg 2022 első négyhavi szintjét. Ez a bérleti díjakat is folyamatosan egyre magasabbra löki. Lehet úgy fogalmazni, hogy az inflációnak is köszönhető ez a változás, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Tehát nem azért, mert a tulajdonosok mindenáron tartani akarják azt a reáljövedelem szintet, amit az infláció emelkedése miatt elvárnak, hanem az infláció inkább úgy járul hozzá a bérleti díjak növekedéséhez, hogy az áremelkedések miatt a jövedelmek is nőnek, még akkor is, ha az inflációtól elmaradó mértékben, és ez a magasabb jövedelem már lehetővé teszi a bérbeadóknak is, hogy árat emeljenek.

– Nem, inkább arról van szó, hogy az infláció miatt befagyó ingatlanpiac miatt csökkent a vásárlási kedv, emiatt sokan kényszerülnek inkább lakást bérelni, mivel vásárolni nem tudnak? És ez nyomja fel az árakat?

– Biztos, hogy van ilyen élethelyzet is, de ez nem tömeges. Tömegesen nem ugrott meg ugyanis a kiadó lakások iránt érdeklődők száma.

– Ha valaki elkezd lakást bérelni, akkor pontosan azokat a szűkös forrásait éli fel, amivel önerőt gyűjthetne egy saját ingatlan vásárlásához, és beleragadhat ebbe a helyzetbe. Ez a korábbról is ismert zsákutca most még egyirányúbbá vált azáltal, hogy a bérleti díjak növekedtek, és a hitelek meg drágábbak lettek?

– Itt az infláció lehet a kivárásra alapozó lakásvásárlók fő ellenfele. Az a pénz, amit félretettek lakásvásárlásra, egyre kevesebbet ér, még akkor is, ha a lakásárakra most inkább a stagnálás jellemző. Ugyanis az elmúlt hét évben 2015-től 2022-ig a lakásinfláció sokszorosa volt a KSH által meghatározott fogyasztói árindexnek, Budapesten és a nagyvárosokban éves szinten 20-25%-kal drágultak a lakások.

Azaz ha valaki azt mérlegelte, hogy van mondjuk 10 millió forintja, amiből el tudna indulni hitelfelvétellel a saját lakás vásárlása felé, reálértelemben évről évre 20-25 százalékot veszített a pénze értékéből, mert ugyanannyi pénzből ennyivel kisebb ingatlanba tudott beköltözni.

Ha egyáltalán kapott hitelt annyi önerővel, amennyi a rendelkezésére állt, mert a minimális önrész is egyre magasabb lett. Ma már a bankoknak az ingatlan értékének legalább 20 százalékát el kell, hogy kérjék önerő formájában, az MNB által bevezetett adósságszabályok miatt. Tehát egy 50 négyzetméteres, 40-45 millió forint értékű budapesti lakás esetében legalább 8-10 millió forint önrésszel kell valakinek rendelkeznie. Ez főleg az első lakásvásárlóknak okoz fejtörést, mert nekik ezt az összeget nagyon nehéz előteremteni. Viszont a jelenlegi lakáspiaci folyamatok a vevőknek kedveznek, az alkupozíciójuk jelentősen nőtt. A korábbi 4-5% helyett már 6-8 százalékot is engednek a vevők az árból.

A másik dolog, ami a jelenlegi piacon veszélyes, az a dominó hatás. Ez azt jelenti, hogy hiába van olyan ingatlantulajdonos, akit ez a válsághelyzet, a hitelkamatok megugrása nem érint, mert lenne annyi megtakarítása, hogy amikor piaci áron el tudja adni az ingatlanát, akkor tovább tudna költözni, de ha az ő vevőjét viszont hátrányosan érintik a jelenlegi folyamatok, akkor mindketten beragadnak. Ezen a láncolaton mehetünk tovább, és ez a dominóhatás az, ami megfogja a lakáspiaci tranzakciókat.

Lehet, hogy egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el azért, mert valahol Borsod megyében beragadt egy kis ház vásárlása.

Ugyanis a láncolatban van mondjuk 3-4-5 tranzakció, és a rózsadombi lakás eladásához az kell, hogy ez az egész láncolat végiggördüljön. Ennek is köszönhető, hogy drasztikusan, 40-50 százalékkal estek vissza a lakáspiaci adásvételek.

– Úgy tűnik, hogy a mostani helyzetben viszont lakást venni jó. Jól gondolom?

– Igen, ez így van. Aki tud és akar lakást venni, az most jó helyzetben van, mert feleannyi vevő van most a piacon, mint egy évvel korábban. Persze nem ennyire egyértelműen rózsás a helyzet, a finanszírozás miatt. Az biztos, hogy akinek most aktuális, jobban jár, ha lép, mintha kivár. Amikor nagyon drasztikus volt a drágulás, és pörögtek az adásvételek, akkor nagyon sok olyan véleménnyel lehetett találkozni a lakáspiacon, hogy mivel most nagyon drágák az ingatlanok, én most nem veszek, hanem inkább majd akkor, amikor csökkennek az árak. Most csökkennek, még ha minimális mértékben is, de most nem látom azt, hogy nagyon sokan megrohannák az ingatlanpiacot. Most ugyanis az az irányadó vélemény, hogy majd akkor vásárolok, amikor a mélyponton lesznek a lakásárak. De amikor mélypontra kerülnek, és mire ez eljut a köztudatba, akkorra már egyértelműen be fogják árazni a tulajdonosok. Tehát ha valaki akkor nem lesz elég gyors, akkor már nemhogy elsőként, hanem sokkal inkább tíz- vagy tizenkétezredikként állhat be a sorba vevőként, és már sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett tud majd vásárolni, ugyanis akkorra a tulajdonosok már beárazzák ezeket a fellendüléssel kapcsolatos várakozásokat. Tehát még mindig jobban jár, akinek aktuális ez a kérdés, ha most, megbecsült vevőként tud a piacon érvényesülni, nagyobb alkupozícióval, mert most nem kell mással konkurálni egy-egy eladó lakás esetében.

– Tavaszig még nem láttuk jelét, csak jósolták, hogy a jobb energetikájú ingatlanok keresettebbek lennének. Most már bekövetkezett ez a változás?

– Igen, ezeket könnyebben lehet eladni, illetve jobban tartják az értéküket. A csökkenő árak közepette a közepes vagy felújítandó állapotú ingatlanok értéke jobban esett, mint a jó energetikájúaké.

Tehát az olló nyílt, és ez minden bizonnyal tovább nyílik. De drágábbak nem lettek, egyszerűen azért, most nem ez a tendencia, most a vevők nem hajlandóak többet fizetni.

Egy olyan szegmens van, ahol az áremelkedés nem múlt el, és ez nagyon szorosan összefügg az inflációval, ez pedig az újépítésű lakások piaca. Amikor emelkednek az építőanyagárak, a tégla, a beton, a fa, az acél, akkor ezek beépülnek az eladó új ingatlanok áraiba is. Az még kérdés, hogy elindítják-e azokat a további beruházásokat az építtetők, amiket terveztek, vagy ők is a kivárásra alapoznak. Ez inkább a kisebb építtetők esetében lehet nyerő stratégia, mert a legnagyobb cégeknek már kiépült az elmúlt években az az infrastruktúrája, ami nem állhat le, mert akkor ténylegesen veszteséget termelnek.

– Mennyi idő alatt lehet eladni átlagosan egy ingatlant?

– A leggyorsabban a budapesti és a megyeszékhelyeken található ingatlanokat lehet értékesíteni. Ezeknek az eladási ideje most körülbelül 75-80 nap, ami magasabb, mint a válság előtt tapasztalt 65-70 napos átlagos értékesítési idő, de nem sokkal. A kisebb településeken, tehát a falvakban, községekben az átlagos értékesítési idő van, ahol 100 nap fölött jár, van, ahol ez akár 120 nap is lehet.

Az agglomerációs települések érdekes módon a válság idején is előnyt élveznek a vásárlók körében.

Egyrészt azért, mert a home office, a távmunka miatt már nem feltétlenül kell annyit ingázni az embernek a munkahelyére bizonyos munkakörökben és bizonyos pozíciókban, másrészt pedig az agglomerációs övezetben olcsóbban lehet ingatlant vásárolni, és ez nemcsak a fővárosi agglomerációra, hanem az összes megyeszékhelyre igaz. Itt az energetika már fokozottan számít, tehát hogy milyen a fűtési rendszer, van e szigetelés az ingatlanon. Ezek az „apróságok” akár 10-15 százalékos árkülönbözetet is jelenthetnek a vételárban.

– Van-e eladhatatlan ingatlan?

– Van, mindig is volt. Azonban 2015 és 2022 között azok voltak az eladhatatlan ingatlanok, ahol az eladó aránytalanul magasan árazott, és a vevők emiatt már fel sem hívták. Most viszont vannak olyan ingatlanok, amik azért váltak eladhatatlanná, mert a nagyon nagy alapterületűek, rossz energetikai adottságúak. Például egy két-három-négy generációs szigeteletlen családi ház, aminek a fűtési költsége akár több millió forintra is nőhetett az elmúlt időszakban. Az ilyen ingatlant sok esetben a tulajdonosok maguk nem akarják olyan áron piacra dobni, amennyiért hajlandó lenne valaki azt elvinni, mert egész egyszerűen már aránytalanul kicsi összegnek tartják az ilyen ajánlatokat. Ezeknek az ingatlanoknak nem csak az csökkenti az értékét, hogy nagyon nagy az energiafogyasztásuk, és nem a legjobb az elrendezésük, hanem az is, hogy az elszabaduló árak miatt sokkal többe kerül a felújításuk is. Így ezek a házak duplán kerültek hátrányos helyzetbe.

– A most épülő akkumulátorgyárak közelében, például a gödi Samsung közelében el lehet adni egy ingatlant?

– Vizsgáltuk a helyzetet Gödöllőn és Debrecenben is, de

egyelőre nem látunk arra utaló jelet, hogy ezek a ingatlanok kevesebbet érnének, mint eddig.

Az játszik ebben valószínűleg szerepet, hogy Göd például a budapesti agglomeráció részét képezi, közel van a Dunához, tehát ezek inkább támaszt adnak az áraknak, mint lehúznák azokat. Ráadásul az is nagyon jellemzővé vált mostanában, hogy amikor ezek az új üzemek felépülnek, nemcsak az akkumulátorgyárakra gondolok, akkor ott

rendkívül sok új munkavállaló jelenik meg, akiknek sok esetben a lakhatása nem megoldott,

mert messzebbről kell őket odavinni, adott esetben külföldiek. Vagy ők bérelnek, vagy a munkáltatójuk vásárol ingatlant, ez a többletkereslet, ami ezeknél az üzemeknél vagy gyáraknál megjelenik, inkább támaszt ad, vagy egyenesen megnöveli az árakat. Gödön, vagy Debrecenben a bérleti díjak is elindultak igen tempósan felfelé, pedig korábban ezek egyáltalán nem voltak a legdrágább egyetemvárosok.

– És mi várható az egyetemi felvételik után?

– Arra számítunk, hogy az idei albérletszezon intenzív lesz. Július 25-e környékén hirdetik ki a felvételi ponthatárokat, tehát augusztus elejétől kezdve szeptember elejéig tart a klasszikus albérletszezon. Ebben az időszakban arra számítunk, hogy nőni fog a kereslet, nőni fog a kínálat, mert ilyenkor a tulajdonosok is pontosan tudják, hogy ez az az időszak, amikor a kiadó lakásukat érdemes feltölteni az ingatlanhirdetési portálokra. Mivel megnövekszik a kereslet, az árak emelkedésére is számítunk. Valószínűleg tempósabb lehet a drágulás a tavalyihoz képest, amikor a rezsifélelmek erősen tompították a szezonális hatásokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina összehasonlította az Orbánnak és a Rákosinak Oroszországból írt születésnapi köszöntéseket: „Megnyugtató tudni, hogy most sokkal szívélyesebb a viszony”
A stand upos szerint a nyilvánvaló különbségek mellett letagadhatatlan hasonlóságok is vannak. Idézte a szovjet kommunista párt és Kirill pátriárka szülinapi üdvözletét is.

Link másolása

Új videóval jelentkezett Pottyondy Edina egykori momentumos politikus, aki ezúttal Orbán Viktor múlt heti 60. születésnapjára húzta fel negyedórás YouTube-videóját.

A stand-upos először azon lepődött meg, hogy a kormányhoz hű politikusok és influenszerek nem köszöntötték nyilvánosan a miniszterelnököt. Illetve aki igen, az később eltávolította kommentjét vagy bejegyzését.

Pottyondy ezután kitért Rákosi Mátyás 1952-ben tartott országos születésnapi eseménysorozatára, amihez képest szerinte meglehetősen visszhangtalan maradt Orbán ünneplése. Ugyanakkor a humorista nem késlekedett megemlíteni a kommunista diktátor és a magyar miniszterelnök mondanivalójában és retorikai fogásában rejlő hasonlóságokat.

Egy ponton feladványba foglalva igyekezett megmutatni, hogy 70 év után sem sokat változott az Egyesült Államok kritikája, a "dollárért" elárult haza képe vagy (Szovjet)Oroszország és hazánk megbonthatatlan barátságának képe.

A stand upos két köszöntés bemutatásával is készült: az elsőt Rákosi, a másodikat Orbán kapta a keleti nagyhatalomtól születésnapja alkalmából. Utóbbi ráadásul a Nyugaton háborús bűnösnek tartott, egykori KGB-ügynök, Putyin-párti milliárdos Kirill pátriárkától.

Ahogy a videóból kiderül, mindkét üdvözlés lényege, hogy az ország vezetőjét az évtizedes munka és a béke kérlelhetetlen előrevivőjeként említik, de Kirill pátriárka sorai hosszabbak és szívélyesebbnek tűnnek, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözlete. Pottyondy szerint ez a bizonyítéka, hogy „most sokkal szívélyesebb a viszony” a két ország között, mint a kommunizmus legsötétebb évtizedeiben volt.

Pottyondy Edina Rákosi Mátyás és Orbán Viktor 60. születésnapjáról

Link másolása
KÖVESS MINKET: