SZEMPONT
A Rovatból

„A valószínűbb forgatókönyv, hogy az idei évben megy tovább a kivéreztetés” – Feledy Botond az orosz agresszió első évéről

A külpolitikai szakértő nem számít radikális változásokra, ameddig mindkét fél úgy gondolja, elérhető számára a győzelem. Ami biztos, hogy Magyarország közben egyre inkább kiszorul a nyugati körökből.
Fischer Gábor - szmo.hu
2023. február 24.



Az orosz támadás egyéves évfordulóján sokan talán már kezdjük megszokni a megszokhatatlant. Azt, hogy különösen kegyetlen, oktalan és véres háborúban pusztítja a putyini hadsereg nap mint nap egy szuverén európai állam polgárait, javait. Értelmes magyarázat nincs, csak birodalmi frázisok. Egy év alatt a világ sokkal kényelmetlenebb, ridegebb hely lett. A történelemkönyvekkel ellentétben, melyekben minden háború végkifejlete már le van írva, most ezek a lapok még üresek, és nem kevés múlik azon, mi is lesz az utolsó mondata a történetnek.

Erről is beszélgettem Feledy Botond politológussal, a Partizán külpolitikai szakértőjével, a Heti Feledy külpolitikai hírlevél szerzőjével.

– Mást gondoltunk erről a háborúról, amikor elindult, mást később, más látszott ősszel, mára már azt sem tudjuk mi van. Mi van?

– Még az amerikaiak részéről is vegyes az értékelésok, pedog feltehetőleg ők rendelkeznek a legtöbb információval. Így többek egy elnyúló konfliktusra számítanak, mint Petraeus tábornok. Ezzel szemben létezik a hurráoptimista tábor.

Miközben a kijevi stratégiai kommunikáció arra épül, hogy akár a Krímet is vissza lehet foglalni a következő offenzívák során idén, addig például a müncheni biztonsági konferencián éppen egy amerikai megszólaló részéről az hangzott el, hogy ez azért túlmutat a háború jelenleg elérhető céljain.

Tehát vegyes a kép. A harcban közvetlenül érintett két fél pedig reménykedik: hiszen mindkettejüknek úgy tűnik, hogy még elérhető a saját győzelme. Az oroszok taktikája a lassú felőrlés, a tűzerő, az emberelőny visszaszerzése és megtartása. Már a finn háborúban is ezt csinálták. Az ő szempontjukból azt is mondhatjuk, hogy ráérnek, amennyiben a gazdaság ezt bírja.

Azt is hozzá kell tenni, hogy ez a háború csak részben dől el a frontvonalakon, de ugyanannyira az orosz hátországban. Sok múluk azon, hogy megkapja-e az orosz hadsereg azokat a szükséges technikai eszközöket, melyekkel a háborút folytatni tudja. A másik oldalon a fő változó, hogy a nyugati tábor meddig lesz egységes Ukrajna támogatásában, mennyire működnek a szankciók, beindul-e az európai hadiipar, hogy alakul a gazdasági környezet.

– Ha a finn háborúra gondolunk, ott közelébe sem jutottak a kitűzött céloknak, az csúfos kudarc volt a szovjet hadseregnek.

– Csúfos kudarc abban az értelemben, hogy az első szakasza a háborúnak finn taktikai győzelemmel zárult, de a második szakaszában az oroszok újraszervezték magukat, sokkal több embert vittek oda. Hogy úgy mondjam, „megengedhették maguknak” a hibákat, mert utána akármennyi embert hajlandók voltak feláldozni a fronton. És most is ezt látjuk.

– Ahogy Finn Szovjet Köztársaság sem lett az akkori háborúból, csupán egy korlátozott területet tudtak megszerezni, itt sem tűnik reálisnak egy ukrán bábállam.

– Óriási vereség lenne, hogyha Kijevet be tudnák venni, és oroszbarát kormányt állítanának fel. Ezzel a forgatókönyvvel ugyanúgy nem számolunk most, mint azzal, hogy a következő hónapokban ki tudnánk pucolni az utolsó orosz katonát is az ukrán területekről.

– Érdekes pillanatban beszélgetünk. 20-án meglepetésszerűen megjelent Biden Kijevben. Putyin is jelentős beszédben értékelte a háború elmúlt egy évét Moszkvában, miközben az amerikai elnök Varsóban beszélt. Mindez nem erősítheti-e azt a putyinista narratívát, miszerint ez a háború valójában az orosz és az amerikai elnök küzdelme?

– A nemzetközi kapcsolatok mindig több rétegből állnak. Ez most sincs másképp. A mai napig a hegemón hatalom az Egyesült Államok, így tehát érintett minden esetben, amikor a szövetségi rendszere, a NATO, illetve az Európai Unió keleti határán háború zajlik. Ha nem lenne az, akkor nem nevezhetnénk hegemón hatalomnak. Ez a konfliktus természetesen nem csak arról szól, hogy Donyeck hova tartozik, orosz részről is van ennek egy sokkal tágabb narratívája, a putyini birodalmi szemlélettől a különböző teokratikus megközelítésekig, és európai szempontból is abszolút meghatározó, hogy vajon az eggyel tőlünk keletebbre fekvő országot elfoglalhatja-e egy agresszív hatalom. Ennek hosszútávú biztonságpolitikai következményei lennének Európára nézve, míg most „csak” a gazdasági következményekkel élünk együtt. Nem tudom, hogy a kérdést mennyire válaszoltam meg.

Természetesen ez nem egy orosz-amerikai háború, azonban érintettek az amerikaiak is, mint ahogy Berlin, Magyarország, Csehország és mindenki más is.

– Orbán Viktor pozícióját mennyiben erősíti az, hogy ennek a látogatásnak segítségével úgy is keretezheti a történteket, hogy lám-lám mégiscsak Biden az, aki igét hirdet Kijevben?

– Az az igazság, hogy a tények egyre kevésbé zavarják a nemzetállami belpolitikai keretezéseket. Tulajdonképpen bárki keretezheti ezt akár amerikai háborúnak, akár kínai háborúnak, vagy aminek éppen a belpolitikai érdekei megkívánják. Ezért én nagyon elválasztanám a politikai, belpolitikai fogyasztásra szánt narratívákat, melyeket, ha azok barátiak, akkor stratégiai kommunikációnak hívunk, ha ellenségesek, akkor pedig dezinformációnak, illetve azt, ami egyébként a valóságban történik. Tehát, ha meg akarjuk érteni az ukrajnai háborút és az orosz agressziót, akkor nem a politikai kommunikációból kell kiindulni.

– Akkor próbáljuk megérteni. Nekem úgy tűnik, Oroszország ezeket a konfliktusokat már betárazta szépen a '90-es években a különböző befagyott háborúkkal. A helyzet emlékeztet arra, amit a britek is előszeretettel csináltak, hogy úgy vonultak ki a gyarmati területekről, hogy azért otthagytak komoly ellentéteket, például India esetében. Ez nem hasonló folyamat, történelmi távlatból nézve? Nem egy gyarmatbirodalom szétesésének a konfliktusos időszakát szenvedjük meg?

– Nagyon jó felvetés, van is ilyen olvasat a nemzetközi szakértők között, ami alapvetően egy szovjet dezintegrációs perspektívába helyezi az eseményeket. Ennek adott egy klasszikus geopolitikai, történelmi vonulata, ami a földrajzi területekről szól, és egy nagyon erős személyi vonala is van. Amit itthonról ritkán érzékelünk kellően, az

az egykori szovjet erőszakszervezeti elit, akiket sziloviki klánnak szoktunk hívni, illetve ők magukat néha csekistáknak is nevezik, még a bolsevik titkosrendőrség nyomán. Ez az elit, a '90-es évektől próbálta visszaállítani a hatalmát, rögtön a Szovjetunió összeomlása pillanatától, de ez végül csak '99-ben sikerült, Putyin miniszterelnökké választásával.

Ők a mai napig uralják Oroszországot, amelynek a szocializációja – Putyint is ideértve, – még a Szovjetunió utolsó birodalmi éveire esik. Nem szabad alábecsülni, hogy ez a szemlélet mit hordoz. Amikor ők a ‘90-es évek végén újból hatalomra kerülnek, onnantól kezdve sok helyen látszik az, hogy hogyan építik fel a konfliktusokat, Ukrajnával bezárólag. Azt sem tavaly februárban találták ki, hanem katonai és társadalmi szempontból is egy nagyon tudatosan épített kampány volt.

Ilyen szempontból, amit Putyin mondott, el is kellett volna hinni neki, hogy ő tényleg a XX. századi világtörténelem legnagyobb tragédiájának a Szovjetunió szétesését, felbomlását tartotta. Ezért akarja ezt visszaépíteni.

– Tudjuk, hogy erős támogatottsága van az orosz lakosság körében a szovjet nosztalgiának.

– Ez megint egy belpolitikai kommunikációs kérdés, hogy melyik történelmi korszakot milyen színben tüntetem fel. Ebben nemcsak az oroszok tehetségesek, de biztos, hogy ők különösen erősek benne. Nem véletlen, hogy az egykori Sztálingrádban (ma: Volgográd) Putyin néhány hete januárban, Sztálin szobrot avatott. Ezek nagyon-nagyon erős képsorok.

Sokatmondó, ahogy a Sztálin-szobrok szép lassan telepednek vissza Oroszországba.

Ráadásul Sztálin az a vezető, akit még a szovjet rendszer maga is egy ideig renegátnak nyilvánított, most mégis visszacsempészik az aktuálpolitikai kommunikációs narratívába.

– Jóval a bukása után, egy időben például Franciaországban is megerősödött Napóleon kultusza. Ennek vannak erős történelmi analógiái.

– Persze.

– Ukrajna hirtelen megjelent Európában, és mostantól tartósan számolnunk kell vele. Ez pedig a nyugati világon belüli erőviszonyokat jócskán meg fogja változtatni. Mostantól az európai térségnek, az Európai Uniónak nemcsak az eddig hagyományos nyugati centruma lesz, ami máig dominál (ez a német-francia tengely), hanem lesz egy nagyon erős lengyel-ukrán tengely is, melyek ki fogják egyenlíteni egymást, és ez teljesen más jövőt is adhat az európai perspektívának, mint amire eddig gondoltunk.

– Így van, abszolút. Nem véletlen az az óriási vita, ami övezi Ukrajna esetleges csatlakozásának a kérdését. Az, hogy az Unióban a keletre tolódás elindult, nem is a Brexittel kezdődött, valójában már a mi belépésünkkel, a 2004-es bővítési körrel. Akkor megjelentek az unión belül a hagyományos német közép-európai partnerek. Nem véletlen, hogy a visegrádiakkal való kereskedelem milyen fontos Németországnak, az exportvezérelt német gazdaságnak. Ezután indult el, svéd-lengyel kezdeményezésre, a keleti partnerség politikája, a posztszovjet tagállamok felé. Ebben nemcsak Ukrajna, hanem mások is benne voltak. Most látható, hogy maga a háború az, ahol ez nemcsak gazdasági értelemben, hanem már katonai és politika dimenzióban kőkeményen megjelenik.

Lengyelország atlanti bástyaként Romániával versenyez abban, hogy ki hogyan tudja segíteni a NATO-t, és érthető módon ugyanez történik a Balti államokkal is.

Azzal, hogy London kiesett a játékból, látszik, hogy Párizs számára is komoly fejtörést okoz a keletre tolódás, vagyis Berlin szerepének növekedése. A keleti bővítés megemésztéséhez az Uniónak intézményeket kellett módosítani, például ide tartozik a Magyarországgal szemben elindított költségvetési feltételességi eljárás. Tehát a keleti adaptáció szerintem szisztematikusan zajlik az Európai Unión belül. Ebben egyetértünk.

– Az Európai Unión belül felvetették a közös, tehát az uniós fegyvervásárlást Ukrajnának, ami ismerve a magyar kormány álláspontját, újabb konfliktusokat generálhat, ha ez így tényleg napirendre kerül.

– A háború fenntarthatósága szempontjából alapvető kérdés, hogy Ukrajna számára hogyan lehet eljuttatni eszközöket, és ezek egyáltalán léteznek-e? A nagyobb tagállamok is kezdenek kifutni a készletekből, amiket át tudnak adni, illetve a gyártási kapacitásokat a lőszer szintjén elképesztően beszűkítették az elmúlt két évtizedben, tehát itt egy nagyon komoly védelmi ipari bővítés előtt állunk. Erről sokat beszéltek Münchenben is, a biztonságpolitikai konferencián a múlt héten. Az európai hadiipar kapacitása régi kérdés, a háború lassan kezdi beindítani a szükséges politikai kooperációt. A védelmi kiadások radikális emelkedését látjuk.

Hogy Magyarország hogyan viselkedik az Ukrajnával szembeni közös uniós döntésekben, az évértékelő miniszterelnöki beszéd fényében nem hagy sok kétséget.

De azért ne felejtsük el azt sem, hogy most pénteken 18 orosz szankcionált parlamenti képviselő tart Bécsbe, a Szabadságpárt (FPÖ) meghívására egy bálba, tehát nem Magyarország az egyetlen, amely nyíltan kokettál Moszkvával. Más kérdés, hogy ebből a magyar gazdaság vajon húz-e hasznot, vagy milyen más ideológiai-érzelmi és nem nemzetgazdasági érdekek mozgathatják ezt.

– Amikor elindult a háború, sokan azt mondták, hogy ez egy történelmi pillanat az Orbán-féle vezetés számára, hogy most korrigáljon. Ez a korrekció akkor nem történt meg, és azóta sem történik meg.

– A magyar kormányzat részéről 180 fokos hátraarcra biztos nem számítok, semmilyen erre utaló jel nincsen. A sikeres belpolitikai kommunikációja mellett a magyar kormányzatnak egyelőre a választóktól sincs tartanivalója.

Láttunk eközben egy cseh elnökválasztást, ahol egy keményvonalas, atlantista egykori tábornokot választottak meg, az oroszbarát elnököt leváltva.

Érdekes lesz megnézni, hogy Szlovákiában az előrehozott választás hogyan alakul. Illetve Lengyelországban is parlamenti választás jön, bár ott nyilván az oroszbarátság fel sem merül. Tehát Magyarországon külpolitikai irányváltásra utaló jelek nincsenek, sőt, igazából az elmúlt egy évben, ha lehet, még szókimondóbb, illetve még határozottabb lett a magyar politikai vonalvezetés abban, ahogy Moszkva és Kína felé kommunikál. Miközben Blinken amerikai külügyminiszter már arról beszélt Münchenben, hogy a kínaiak sokat kockáztatnak, ha segítik az orosz háborús gazdaságot, eközben Budapesten vasárnap este az egykori kínai külügyminisztert, a Kommunista Párt külügyi vezetőjét a magyar miniszterelnök magánvacsorán fogadta. Innen ráadásul Moszkvába ment tovább Vang Ji. Ez megint azt mutatja, hogy

Magyarország egyre inkább tudatosan választja ezeket a köröket, és mivel a helyzet kiélezett, ezzel párhuzamosan kiszorul a nyugati körökből.

Nem látunk olyat, hogy Szijjártó Péter Brüsszelben magántanácskozásokat folytatna egy-két napon keresztül a tanácsülések előtt vagy után. Nem látunk túl sok nyugati irányba történő miniszterelnöki állami vizitet, bár vannak ilyenek, de pont ebben az időszakban sokkal több is lehetne. Tehát volt egy történelmi pillanat február 24. után néhány hétig, amíg lehetett volna váltani, ha akartak volna. Ami biztos, hogy ezután a középutasság lehetősége jelentősen beszűkült. Így egyértelműen a radikális, USA-kritikus, EU-szkeptikus irányba megy tovább a magyar kormányzati politika.

– Nézzünk egy kicsit előre. A kezdeti orosz, aztán az ukrán lendület is megtört, és jelenleg egy állóháború alakult ki. Úgy látni, hogy sem emberi, sem technikai szinten még nincsenek lefutva a dolgok.

– A frontvonalon az egyik fő kérdés, hogy mennyi ember mozgósítható érdemben, és ezeknek milyen a kiképzése. Az ukránoknál sokkal inkább látszik az amerikai taktikai kiképzés nyoma, tehát a veszteségeknek a minimalizálása okán meg is tudnak menteni olyan katonai személyzetet, akik aztán tapasztaltként bevethetőek. Nem csak Ukrajnában zajlik a kiképzésük. A britek nem olyan régen bejelentették, hogy NATO-kompatibilis légi kiképzésben is részesítik majd az ukránokat. Tehát nagyon-nagyon sok helyen képzünk Európában ukrán katonákat.

Oroszország ehhez képest elítélteket, Wagner zsoldosokat, és az orosz föderációs etnikai kisebbséghez tartozó embereket soroz be.

Ezután a másik kérdés, hogy milyen technikát lehet a kezükbe adni. És ez az, ami el tudja dönteni a csatákat. A cocom-listás hadiipar működtetésében az oroszoknak nem csak évtizedes tapasztalatuk, hanem rengeteg ajánlkozó partnerük is van a szankciók kijátszásában. Az iráni drónok és a kínai IT-eszközök is ide tartoznak. Bár az amerikaiaknak van gyakorlata a szankciók kikényszerítésében, Európának igazából nincs. Nem véletlen, hogy elindult egy uniós szintű kezdeményezés a hollandok részéről, hogy legyen egy európai szankciós ellenőrző iroda. Ráadásul az első, igazán durva energetikai szankciók majdnem egy évvel később léptek hatályba, mint ahogy elindult a háború, például a decemberi olajembargó, vagy a februári finomított termékekre vonatkozó embargó. Tehát majd csak a következő negyedévben látjuk, hogy ez végül mekkora bevételkieséshez vezet az orosz költségvetésben.

Emellett van itt még egy óriási kockázat. Mégpedig az, hogy a szankciókkal mennyire adunk lovat egy euroatlanti táborral szembeni koalíció megerősödéséhez.

És nyilván ez az, amit stratégiailag mindenképp el kell kerülni.

– Van-e valami realista forgatókönyv, a háború kimenetelét illetően?

– A harctéri események előrejelzését hagyjuk meg a katonai szakértőknek. Politikai szinten az egyik forgatókönyv, amivel számolnak nyugaton, hogy az orosz szakadár köztársaságokban egyre inkább Moszkva-ellenes hangulat alakul ki, és nem látványosan, de politikai értelemben Moszkva számára érezhetően felerősödik a dezintegrációs szándék. Ez azért is lehetséges, mert a közép-ázsiai országokban történik ilyen, például ha a kazah elnök, Tokajev törekvéseit nézzük. Kína is kemény nyomulásba kezdett Közép-Ázsiában. Az Európai Unió pedig szépen megjelent azeri–örmény diplomáciában. A Putyin-féle Kremlnek mindenképpen szűkülő erőforrásokkal kell számolnia, nem szólva a népességről. Ez persze mind hosszútávú hatás.

– Ez még nem dönti el a háború kimenetelét. Mit tud a Nyugat tenni?

– Két dolog adott. Egyrészt Ukrajnát jobban és jobban fel kell fegyverezni. Most épp meg fog duplázódni az amerikaiak által átadott tüzérségi eszközök hatótávolsága. Szerintem a következő hónapokban beszélünk még repülőgép-átadásokról is. Növekvő mennyiségű fegyverzetet adtunk át, főleg ahhoz képest, hogy

tavaly ilyenkor Berlin még csak ötezer rohamsisakról beszélt, most pedig már Leopárd tankokról,

de ennek a listának még egyáltalán nem vagyunk a végén. Másrészt, a NATO-tagok nemcsak katonai, hanem morális, pénzügyi és humanitárius támogatást is nyújtanak. Végül, dolgozni kell rajta, hogy a harmadik országok ne Moszkva mögé soroljanak, hanem visszatérjenek a Nyugathoz.

– Ne felejtsük el az 500 liter misebort sem, amit a magyarok küldtek.

– Így van. A szimbolika beszél, bár mise apropóján az jut eszembe, hogy nagyobb láthatóságot kapott Kirill pátriárka és Hilarion metropolita magyar kapcsolata, kiváltva ezzel számos kérdést a szövetségesek közt. Ennek kapcsán, ahogy előbb beszéltük, nem valószínű, hogy önmagában csak a fronton dől majd el ez a háború. Ahogy számít a szankciók kikényszerítésének a hatékonysága, Oroszország destabilizációja, úgy persze Moszkva is dolgozik az európai törésvonalak kihasználásán. Ezt látjuk a dezinformációs hadviselésben, vagy ha úgy tetszik, információs műveletekben, és a gázfegyver használatában. A szankciók alá soha nem került orosz gázexportot Putyin remekül használja nyomásgyakorlásként. Magyarország kapcsán az orosz kötődésű Nemzetközi Beruházási Bank jelenléte régi kérdés, főleg most, hogy feltörték a levelezését, várható, hogy többet is hallunk majd róla.

– Engem ez két dologra emlékeztet: az egyik az iraki-iráni háború, ami nagyon sokáig egy értelmezhetetlen öldöklés volt, aztán egyszer csak vége szakadt, mert kifulladt mind a két fél. A másik pedig Orwell 1984-e, hogy valahol a távolban mindig van egy háború, aminek zajlania kell ahhoz, hogy itt megerősítsék a társadalmi összetartást. Egy orwelli, vagy egy iraki-iráni-féle kimenet felé nem tarthatunk esetleg?

– Az orwelliben már benne vagyunk az orosz dimenzióban, hiszen a háború megindítása előtt szisztematikusan építették le az orosz ellenzéket, a civil társadalmat, felszámoltak számos NGO-t, illetve látjuk, hogy a sajtószabadság maradékát is beszántották Oroszországban. Tehát ha így vesszük, akkor rohamléptekben haladnak az autoritertől egy totalitáriusra emlékeztető berendezkedés felé. Eközben minimum félmillió jól képzett, illetve sorozásban érintett fiatal már elhagyta az országot. Ezek a nagyságrendek már szép lassan a '17-es bolsevik forradalom, vagy pedig a Szovjetunió összeomlása időszakának számait idézik. Tehát van vesztesége Oroszországnak, nem csak eszközben, szankciókban, hanem saját emberfőben is. Hogy ebben ki bírja tovább?

A valószínűbb forgatókönyv, hogy az idei évben megy tovább a kivéreztetés, és csak kisebb a valószínűsége annak, hogy valamelyik fronton radikális változás következik be.

Ilyen lehet nyilván, ha Putyinnal bármi történik, és ne felejtsük el, hogy jövőre orosz elnökválasztás lenne. És jön egy amerikai elnökválasztás is '24-ben. Tehát ha a háború '23-nál tovább tart, akkor a '24-es évben láthatunk olyan eseményeket, melyek kőkeményen befolyásolhatják a háború sorsát.

– Sőt, Ukrajnában is elnökválasztás lesz.

– Így van. És lesz Európai Parlamenti választás is. Tehát, ha ezt a négy választást egymás mellé tesszük, az már teljesen új térképet rajzolhat.

– A végére hagytam a nukleáris opciót. Félnünk kell ettől?

– Egy objektív válasz az lenne, hogy a Végítélet Óráját, a Doomsday Clock-ot épp most közelebb állították az éjfélhez, mint a hidegháború során bármikor. Ez jelzésértékű, és ez nem csak Oroszországot érinti. A nukleáris fegyverek további elterjedésével számolhatunk. Nem kizárólag Észak-Korea, de Irán is növekvő probléma, és ne felejtsük el Pakisztánt és Indiát sem. Ezzel párhuzamosan Kína erőteljesen rákapcsolt az atomeszközök fejlesztésére és a robbanófejek számának növelésére.

Tehát a nukleáris probléma velünk marad, és növekszik majd akkor is, amikor már csendesebb lesz az orosz front.

Nem feltétlenül csak egy Doctor Strangelove-szerű végkifejlettől kell tartani, hogy egy amerikai–orosz termonukleáris háborúban kihal a civilizáció, hanem akár egy vagy két, mondjuk pakisztáni rakéta is tudja befolyásolni a Földre érkező napsugár mennyiségét, a felszálló por miatt. Azt pedig már kiszámolták amerikai kutatók, hogy mekkora kalóriaveszteséggel járhat egy ilyen incidens a világ élelmiszerellátásában. Tehát a konfliktus hatása annál kiterjedtebb, mint pusztán az, hogy bevetnek-e egy taktikai nukleáris eszközt valahol az oroszok. Ezt az opciót sem zárhatjuk ki, sajnos a valószínűsége nem csökken. Igazából nagyon kevéssé láthatunk bele Putyin, illetve az ilyen csapás indításához elengedhetetlenül szükséges parancsnoki láncolatnak a racionalitásába, az ellenállási képességébe illetve szándékaiba.

Feledy Botond külpolitikai hírlevele itt érhető el

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: Ami az Orbán-rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt
Fülöp Botond, a Vidéki prókátorként elhíresült ügyvéd a Magyar Hang műsorában összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást, és elmondta, miben más az Orbán-rendszer leváltása, mint a Kádár-korszaké. Szerinte ha a jogállam helyreáll, elkerülhetetlen lesz a volt miniszterelnök felelősségre vonása a családja gazdagodása miatt.
F. O. - szmo.hu
2026. június 10.



Fülöp Botond, a magát korábban a „Vidéki prókátor” álnév mögé rejtő ügyvéd volt a Magyar Hang Kompország című műsorának vendége, ahol a közéletbe való visszatéréséről, a kegyelmi ügy kirobbantásának hátteréről és a rendszerváltás utáni politikai helyzetről beszélt. Elmondta, hogy az élete nem változott meg negatív irányba azután, hogy a választások után felfedte kilétét. Állítása szerint ez is jelzi a magyarországi komoly változásokat.

„Igazából csak pozitív visszajelzések jöttek. Tehát egyetlenegy negatív visszajelzés nem jött, egy negatív tartalmú gyalázkodó vagy sértő hangnemű üzenetet nem kaptam” – fogalmazott.

Mint mondta, mindig is természetesnek tartotta a közéleti szerepvállalást. „Nagyon fiatal korom óta részt veszek a közéletben, névvel, arccal, mindenhogy, tehát számomra ez a normális állapot, és nagyon örülök annak, hogy a normális állapot, most úgy néz ki, hogy visszaállt Magyarországon” – mondta, hozzátéve, hogy a közéleti szerepvállalásait az ügyvédi munkájától szigorúan elválasztja.

Arra a kérdésre, hogy mi történt volna, ha a Fidesz nyeri a választást, nem tudott egyértelmű választ adni; úgy véli, egy újabb kétharmados győzelem esetén valószínűleg olyan lelkiállapotba került volna, hogy felhagy a közéleti írással: „Könnyen lehet, hogy úgy döntöttem volna, hogy nincs értelme”.

A kegyelmi ügy kirobbantása előtti időszakról elmondta, hogy a 2022-es választás után az egész országra jellemző apátiába süllyedt, és elhatározta, hogy kevesebb időt tölt politikai tartalmak fogyasztásával, mert nem látott reményt a közeli változásra.

„Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez így egy-két éven belül meg fog történni” – jelentette ki.

A botrányt elindító információra egy kúriai határozat böngészése közben, szakmai munka során bukkant rá. Amikor a 444 megjelentette az erről szóló cikket, és beindult a lavina, az egyszerre volt számára ijesztő és jóleső érzés. Úgy fogalmazott, „egyfajta jóleső érzést is okozott, hogy ezt én okoztam, ezt én indítottam el”, és bízott abban, hogy az eseményeknek pozitív hozadéka lesz az ország számára.

Az ügy jogi és politikai hátterét elemezve Fülöp Botond kifejtette, hogy Novák Katalin és Varga Judit is súlyos hibákat követett el. Novák Katalinnal kapcsolatban úgy véli, egy komoly köztársasági elnök nem engedheti meg, hogy protekciós alapon járjanak ki nála közjogi döntéseket, és fel kellett volna mérnie a politikai kockázatokat is. Varga Judit felelősségét az ellenjegyzési jog természetével magyarázta, amely szerinte a felelősség átvállalását jelenti a kormány részéről.

„Tulajdonképpen közjogi értelemben Novák Katalin nem terhelte felelősség. Tehát ha Novák Katalin azt mondta volna, hogy a kormány magára vállalta az én egyébként rossz döntésemért a politika és a közjogi felelősséget, és én meg innentől kezdve mosom kezeimet, akkor tulajdonképpen jogi értelemben Novák Katalinak igaza lett volna” – magyarázta.

Véleménye szerint egy komolyabb alkotmányos hagyományokkal rendelkező országban az ügy kormányválságot okozott volna. A parlamenti vizsgálóbizottság munkájától nem vár sokat.

„Csodálkoznék azon, hogyha a parlamenti vizsgálóbizottság előtt megjelenő bármelyik személy, ha valóban van köze, akkor ezt ott elmondaná, hogy van köze” – mondta az Orbán család esetleges érintettségére utalva.

Saját életútjáról elmondta, hogy bár gépészmérnöki diplomát szerzett, mindig is humán beállítottságú volt, és a rendszerváltás idején, 19 évesen aktívan politizált az MDF-ben. Később elvégezte a jogi egyetemet, majd hat évet dolgozott az Európai Bíróságon Luxemburgban. A hazatérését a hazaszeretettel és azzal indokolta, hogy mindig is ügyvéd szeretett volna lenni. „Az ember igazán boldog, igazán teljes életet, azt a hazájában tud élni” – idézte Eötvös Józsefet.

Az Orbán-kormány és az Európai Unió konfliktusát Fülöp Botond logikus következménynek tartja. Szerinte a Fidesz hatalomgyakorlása összeegyeztethetetlen volt az uniós értékekkel, ezért az ebből fakadó konfliktusokat egy Brüsszel-ellenes narratívával kellett leplezniük a szavazóik előtt.

Azt a döntést, hogy a hatalom megtartása érdekében lemondtak az országnak járó uniós forrásokról, egyértelműen nemzetárulásnak nevezte: „Erre szerintem nincs jobb szó, ez konkrétan nemzetárulás volt”.

Azt is hozzátette, hogy az Orbán-kormány működése minden tekintetben abnormális volt.

„Ami itt az Orbán rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt, és olyan mértékben volt ellentétes a nemzeti érdekeinkkel, hogy szerintem ez mégis sokkal inkább elmondható volt rájuk, mint akár a 80-as évek késő Kádár-rendszerére”

– jelentette ki.

Az interjúban összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást. Úgy látja, a mostani fordulat sokkal inkább a nép által kiharcolt esemény volt, szemben a '90-es, elitek által letárgyalt váltással.

„Ez sokkal inkább a társadalom által akart, várt és kiharcolt változás volt, mint a 90-es” – mondta. Szerinte az Orbán-rendszert a társadalom jelentős része jobban gyűlölte, mint a késő Kádár-korszakot, amivel sokan pozitívan tudtak azonosulni.

„A Kádár-rendszerrel a magyar társadalom nagy része pozitív módon tudott azonosulni. Én arra nem számítok, hogy a Kádár nosztalgiához hasonlóan majd egyfajta Orbán-nosztalgia is ki fog alakulni.”

Az új kormány előtt álló kihívásokról és az igazságtétel kérdéséről is beszélt. A közjogi méltóságok eltávolítását azzal indokolta, hogy itt nem egy normális kormányváltás, hanem egy maffiaállam lebontása zajlik, ugyanakkor elismerte, hogy ez egy normális jogállamban elfogadhatatlan lenne.

„Egy normális jogállami működés során egy új többség alkotmányozó hatalmat szerez, és ezt arra használja fel, hogy idő előtt megszünteti közjogi méltóságok megbízatását, ez álláspontom szerint sem férne össze mindazzal, amit mi a jogállamról gondolunk” – vezette fel, majd így folytatta: „Itt arról van szó, hogy egy maffiaállamot kell lebontani<, és helyébe fel kell építeni egy jogállamot. A magyarok, akik a Tisza Pártra szavaztak, kifejezetten arra adtak felhatalmazást a Magyar Péternek, hogy ezt a rendszerváltást valósítsa meg”.

Úgy véli, az Orbán-rendszer lényege az volt, hogy a jogállami intézményeket a saját embereikkel töltötték fel.

„Ők azáltal tudták ezt a jogállami működést kisiklatni és elvinni egy maffiaállam felé, hogy megfelelő embereket helyeztek a megfelelő pozíciókba” – magyarázta.

Emiatt szerinte „azok a közjogi szereplők, akik egyébként a maffiaállamot kiszolgálták, méltatlanná váltak arra, nem is élvezik a társadalom bizalmát sem, hogy ők egy jogállomban is közjogi méltóságot töltsenek be.”

Az eltávolításuk azért is szükséges – tette hozzá –, mert „ők ennek a maffiarendszernek személyükben is jelképeivé váltak.”

„Az egész, amit mi elszámoltatásnak nevezünk, ez lényegében semmi mást nem jelent, mint hogy az országnak úgy kellene működnie, ahogy egyébként tényleg a jogszabályok szerint kell.”

Ennek következménye szerinte egyértelmű: „Ha az állam mostantól kezdve úgy működik, ahogy egy jogállamnak kell, hogy tényleg kompromisszumok nélkül, kíméletlenül működik a törvény előtti egyenlőség, akkor mindenki, aki bűncselekményt követett el, azért menni kell, és őellene büntetőeljárást kell indítani.” Úgy véli, ez Orbán Viktorra is vonatkozik.

„Azt, hogy egy politikai vezető regnálása alatt a családjának minden tagja milliárdos lett, a gyerekkori barátja milliárdos lett, és őt ezért semmilyen adott esetben büntetőjogi felelősség ne terhelje. Hát ez azért szerintem elég nagy fantázia kell, hogy ezt így elképzeljük” – fogalmazott.

Az interjú végén elmondta, hogy Magyar Péterrel még nem találkozott, és az új kormány részéről sem keresték, de nyitott lenne egy felkérésre. „Ha olyan feladatra érkezne mondjuk megkeresés vagy felkérés, ami úgy érzem, hogy nekem való, és legalább olyan mértékben hasznosnak is látom a közösség, a nemzet számára, mint a mostani munkámat, akkor persze, akkor nyitott lennék rá” – árulta el.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vitézy Dávid: Magyar Péter kemény főnök, a Tisza-kormány nyomokban sem emlékeztet arra, ahogyan az Orbán-kormány működött
A közlekedési miniszter a 444-nek adott interjújában mondta el, mi az alapvető különbség az előző és a mostani kormány működése között. Élesen bírálta elődjét, Lázár Jánost, aki szerinte mindent lerombolt, és arról is beszélt, hogy az előző vezetés után szinte csak anomáliákat talált.
DKA - szmo.hu
2026. június 11.



A 444 stúdiójának vendége volt Vitézy Dávid, a Tisza Párt vezette kormány közlekedési és beruházási minisztere. Az interjút azzal kezdte, hogy bár a 2022-es Orbán-kormányban is betöltött közlekedéspolitikai államtitkári pozíciót, miután felkérést kapott szakmai munkára, abból végül a kormány semmit nem tett meg, így útjaik néhány hónap után elváltak. Ezt követően szerinte Lázár János „gyakorlatilag mindent lerombolt”, nemcsak az ő néhány hónapos munkáját, hanem a magyar vasútfejlesztés korábbi pozitívumait is. Elődje tevékenységét egy 1968-as, vasútellenes politikához hasonlította.

„Engem erre a kommunista, vasútleépítő politikára emlékeztetett az, amit Lázár János végigvitt” – mondta.

Hozzátette, a miniszteri pozíció lényegesen nagyobb felelősséggel és mozgástérrel jár, mint egy államtitkári, például rendszeresen részt kell vennie a kormányüléseken, éppen onnan érkezett az interjúra is.

Az Orbán-kormány és a mostani magyar kormány működése között Vitézy Dávid szerint radikális a különbség. Állítása szerint azon kívül, hogy a döntéseket ugyanúgy kormányhatározatnak hívják, jóformán csak eltéréseket lát. Úgy véli, most nem magánérdekek, hanem a közérdek által vezérelt kormányzás zajlik, ahol a viták a Tisza-program teljesítéséről szólnak.

„Ahol nem különböző, ilyen-olyan módon előnyben részesíteni kívánt különböző tőkecsoportok, cégek, érdekek alapján próbálnak valamiféle kormányzást végrehajtani, ahol a közérdek, a szakpolitikai érdek ezek alá szorul” – fogalmazott, utalva arra, amit Orbán Viktor politikai kormányzásnak nevezett.

Hozzátette, a mostani kormány működése „nyomokban sem emlékeztet engem arra, ahogyan az előző kormány működött, bármely részletét is nézem”.

Korábbi és mostani főnökét összehasonlítva elmondta, Palkovics Lászlóval a kapcsolata kifejezetten szakmai volt, míg Magyar Péterrel korábban nem dolgozott együtt.

Magyar Pétert nagyon kemény főnöknek tartja, aki nem tolerálja a hatalmi gőgöt, és szakmai döntéseket vár el a miniszterektől.

Eddig semmilyen vitája nem volt a miniszterelnökkel, az elmúlt hetek a közös, intenzív munkáról szóltak, elsősorban az európai uniós források hazahozatala miatt.

A kormány látványosan mediatizált működésével kapcsolatban Vitézy elmondta, számára ez nem újdonság, mert a Fővárosi Közgyűlésben is hasonlóan dolgozott, de országos szinten ezt jónak és fontosnak tartja. Úgy látja, az embereknek van igényük arra, hogy lássák, hogyan születnek a döntések. „Én ezt látom gyakorlatban annak, amikor tényleg látják, hogy mi történik, hogyan születnek döntések, és elmagyarázzuk azt, hogy mi miért történik” – tette hozzá.

Azzal kapcsolatban, hogy a kormány a Fidesz bűneinek feltárására vagy a kormányzati munkára koncentráljon-e, Vitézy azt mondta, mindkettő teljesíthető. „Azért dolgozunk két műszakban, hogy mindkettőre jusson idő” – jelentette ki. Szerinte a két feladat sokszor összefügg, példaként a mohácsi hidat és a Budapest-Belgrád vasútvonalat említette, ahol a múlt feltárása és a jövőbeli döntések kéz a kézben járnak.

Államtitkári időszakából Vitézy szerint vannak olyan információi, amelyek most segítenek abban, hogy tudják, hol érdemes körülnézni. Példaként említette a Budapest-Belgrád vasútvonal építését, ahol állítása szerint Mészáros Lőrinc cégét amerikai dollárban fizetik. Beszélt a Balásy Gyula nevével fémjelzett Lounge Group-hoz hasonló, jogszabályokkal bebiztosított monopóliumokról is, amelyek szerinte rendkívül drágán és lassan dolgoztak az államnak. A miniszter elmondta, ahol tudta, igyekezett kikerülni ezeket a cégeket. Hozzátette, a felelősség azokat terheli, akik a jogszabályi kényszert megteremtették.

Az uniós források hazahozatalának koordinálását azért kapta feladatul a miniszterelnöktől, mert korábban a főváros képviseletében is sokat foglalkozott ezzel a területtel, és rálátása volt az akadályokra. A felkérés már a közös munka során, a kormányalakítás után érkezett. Elmondása szerint a tárgyalások során az Európai Bizottság eredetileg úgy vélte, Magyarország a 10 milliárd eurós helyreállítási alap felét el fogja bukni a szűk határidők miatt. A magyar tárgyalódelegáció azonban a teljes összegért ment.

„A magyarok a teljes keretre jöttek, ezt Magyar Péter többször nagyon világossá tette, és hát erről szóltak a tárgyalások az utolsó percig” – mondta.

A megállapodás az utolsó pillanatban született meg. „Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és Magyar Péter miniszterelnök ki tudott állni, és be tudták jelenteni azt, hogy megvan a megállapodás, ez tényleg még előző nap is legalábbis kétséges volt” – idézte fel. A kedden benyújtott korrupcióellenes törvénycsomag a jogállamisági feltételek teljesítését célozza, de Vitézy szerint további, ágazati törvénymódosításokra is szükség lesz.

Ha a 16,4 milliárd euró hazahozatala nem sikerül, azt a saját felelősségének is fogja érezni, de hangsúlyozta, hogy az egész kormánytól ezt várják a választók. „Az én dolgom az, hogy a lehetőségét megteremtsük annak, hogy a 16,4 milliárd eurót Magyarország megkaphassa” – jelentette ki. Hozzátette:

„Nem szoktunk ilyen beszélgetéseket folytatni, hogy kinek a felelőssége lesz, ha valami nem sikerül, hanem alapvetően az a feladat egy ilyen 24 órás, éjjel-nappali munkában, hogy sehol ne akadhasson el a folyamat.”

Lázár János hírhedt mondatára, miszerint a magyar vasútnál „szarból kell várat építeni”, Vitézy úgy reagált, hogy Lázár minden döntésével csak mélyebbre lökte a MÁV-ot. Szerinte „a magyar vasút, ha Ausztriához mérjük, óriási elmaradásokkal küzd, infrastruktúra, járműpark, működéskultúra terén”. Úgy véli, a helyzet az elmúlt négy évben csak romlott, mert leállítottak minden fejlesztést és hagyták elveszni az uniós pénzeket.

>„Azt lehet most már teljesen világosan mondani, hogy a magyar korrupció fenntartása volt az, ami miatt az Orbán-kormány lemondott az uniós pénzekről” – jelentette ki.

Egy hónapnyi miniszterség után Vitézy azt mondta, az előző vezetés után szinte csak anomáliákat talált. „Röviden ezt nagyon nehéz összefoglalni, mert csak anomáliákat találunk. Nem is tudom, hogy hol nincs anomália” – fogalmazott. A legkirívóbb példaként a mohácsi híd ügyét hozta fel, ami szerinte egy feleslegesen túlméretezett és túlárazott beruházás. Részletezte, hogy a tanulmányok szerint indokolatlan 2x2 sávos hidat két héttel a választások előtt 76 milliárd forinttal drágították meg, a Duna Aszfaltnak pedig 98%-os előleget utaltak ki bankgarancia nélkül.

„Soha nem hallottam ilyet. Soha. Hogy ilyet lehetne” – mondta a miniszter.A kifizetés a választások előtt történt meg. „A választások előtt kettő nappal, április 10-én kiutalják 94 milliárd forintot, illetve pár nap előtte még kettő, tehát összességében 97 milliárd forintot kiutalnak a Duna Aszfaltnak” – állította. Szerinte a fedezetet a MÁV és a Volán közszolgáltatási pénzeiből vonták el, a hiányt a következő kormányra hagyva.

A ciklus végéig megvalósuló közlekedési projektekről elmondta, a vasúti beruházások hosszúak, de sok, Lázár János által leállított projektnek már kész tervei vannak. „Ha vannak rá források, akkor azért nagyon sok olyan terv van, amit fel tudunk éleszteni” – mondta.

Az uniós forrásokból ezeket újra lehet indítani, így a következő négy évben már látható építkezések kezdődhetnek, sőt, akár átadott szakaszok is lehetnek. Ígérete szerint a járműparkban is lesznek látható eredmények.

A HÉV-kocsik cseréjéhez kapcsolódóan elmagyarázta, hogy az új szerelvényekhez új infrastruktúra is kell. „Az új járművek nem tudnak olyan régi infrastruktúrán közlekedni, mert például nincs olyan kocsiszín, ahol befér egy 120 méter hosszú új, egyben egyterű szerelvény” – részletezte. Emellett a nem villamosított vonalakra is gondolnak. „Kell Magyarországnak korszerű dízelmotorvonatokat is venni a BZ-k, tehát a kis piroskák helyett, meg a csörgők helyett” – jelentette ki.

A Fidesz történelmi vereségét Vitézy Dávid három fő okra vezette vissza:

„Korrupció, belharcok és az, hogy a választókat elvesztették a kormányzás közben.”

Szerinte a politikai kormányzás öncélúvá vált, és már csak a belső hatalmi harcokról és gazdasági érdekekről szólt. A felelősség elsősorban a volt miniszterelnöké.

„A miniszterelnök, mivel minden hatalom tőle származott ebben a kormányzásban, nyilván elsőszámú és bizonyos szempontból politikai értelemben egyedüli felelőse ennek” – állapította meg.

A Fidesz jövőjével kapcsolatban úgy látja, a párt nem néz szembe a történtekkel. „Nem azt érzem, hogy bármiféle szembenézés történt volna azzal, hogy miért történhetett ez meg” – mondta, majd hozzátette: „A Fidesz helyzetének romlása nem fog megállni addig, ameddig ilyenkor nem válaszolnak arra, hogy mégis szerintük lehet-e 98%-os előleget fizetni.” Szerinte a párt számára a valódi kérdés a választók bizalmának visszaszerzése. „A kérdés, hogy van-e Fidesz választók nélkül” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Ami Magyar Péter jutalomjátékának indult, mostanra nagy kockázat lett
A politológus Sulyok Tamás alkotmánybírósági beadványát elemezte. Az államfő azután lépett, hogy a Magyar Péter által szabott lemondási határidő 11 napja lejárt.
F. O. - Fotó: - szmo.hu
2026. június 12.



Török Gábor politológus a Facebook-oldalán elemezte a köztársasági elnök legújabb lépését. Sulyok Tamás csütörtökön az Alkotmánybírósághoz fordult a leváltását célzó kormányzati tervek miatt. A politológus szerint „egyre érdekesebb ez a történet”, és a helyzetet úgy látja, mintha az államfő hirtelen egy aktív, politizáló szereplővé vált volna.

„Aki április 12-én született, akár azt is gondolhatná, hogy Sulyok Tamás egy aktív, politizáló, kreatív köztársasági elnök, akinek van álláspontja a politikai viták középpontjában álló kérdésekről, nem is fél elmondani azt, sőt, akár az államfő számára rendelkezésre álló eszközöket (nyilatkozat, interjú, közlemény, vagy éppen AB-hez fordulás stb.) is bátran igénybe veszi.”

Török szerint Sulyok mostani fellépésével azt is bizonyítja, „hogy hogyan és milyen eszközök használatával lehetett volna más az államfő (és szerepe + megítélése) az elmúlt két évben”.

A politológus a bejelentést „nem ügyetlen lépésnek” tartja, mivel 11 napja nem történt semmi a Magyar Péter által szabott határidő lejárta óta. Így az államfő még időben szerezhet egy „alkotmányértelmezést” az Alkotmánybíróságtól.

Török Gábor úgy látja, a korábban egyértelműnek tűnő helyzet megváltozott.

„A korábban Magyar Péter jutalomjátékának látszó ügy minden nappal egyre több politikai kockázatot hordoz a miniszterelnök számára” – zárta bejegyzését.

Május 31-én járt le a Magyar Péter miniszterelnök által több közjogi méltóság lemondására szabott határidő, miután egy keddi, utolsó, négyszemközti megbeszélésre tett ajánlat sem vezetett eredményre. Az államfő már korábban jelezte, hogy nem mond le, és a tervezett elmozdítása miatt a Velencei Bizottsághoz fordult. A csütörtöki, Alkotmánybírósághoz fordulás a védekezésének újabb lépése, amely egy lehetséges alkotmányos válsághoz vezethet.

A Sándor-palota közleményére a kormányfő szinte azonnal reagált, „szánalom kategóriának” nevezve az elnök lépését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Egy év múlva Sulyok Tamás nevére sem fog senki emlékezni
Kéri László politológus értékelte az új kormány első hónapját: bizonyos területeken már most meglepően sikeresnek látja Magyar Péteréket. Ugyanakkor figyelmeztet, határozott korrupcióellenes fellépés nélkül bajok lesznek.


A Népszava Kéri László politológussal beszélgetett az új kormány hivatalba lépése utáni első, eseményekkel sűrűn telezsúfolt hónapról.

A politológus szerint a Sulyok Tamás köztársasági elnök személye körüli vita eltereli a figyelmet a valódi problémáról, mert a kérdés sokkal szélesebb körű, és a teljes, Fidesz által kinevezett vezetői elitet érinti. Úgy véli, a sajtó aránytalanul sokat foglalkozik az államfővel, miközben a valódi kérdés az, hogy mi lesz a sorsa a többi, kulcspozícióban lévő, a korábbi rendszer által kinevezett vezetőnek.

„Én ezt inkább gumicsontnak tartom, mert itt nem Sulyok Tamásról van szó, hanem az összes többiről. Tehát néha ki szokták rakni ezt az osztálytablót, ugye, hogy minimum 8-10 vezetőről van szó”

– mondta Kéri, aki szerint ha az új kormányzat alkotmánymódosítással meg tudja oldani Sulyok Tamás eltávolítását, akkor azt a többi vezetővel együtt, egy csomagban kellene megtennie.

A politológus szerint az államfő jelentősége csak most, a menesztése kapcsán merült fel, korábban két évig senki sem vette észre a létezését, hozzátéve, hogy Sulyok nem is adott alkalmat arra, hogy fontosnak tartsák. Éppen ezért Kéri szerint a távozása semmilyen veszteséget nem jelentene a magyar demokráciának.

„Egy év múlva a nevére se fog senki emlékezni” – jósolta.

A politológus szerint a korábbi rendszer által pozícióba juttatott teljes elit leváltása természetes folyamat lenne egy ekkora horderejű győzelem után. „Ezek az emberek egytől egyig ennek a rendszernek a kegyeltjei.” Úgy látja, a választási eredmény elsöprő erejű népítélet volt, amely a Fidesz egész rendszerére és elitjére vonatkozott. Nevetségesnek tartja pusztán százalékokban mérni a győzelem mértékét, mivel szerinte az egyéni választókerületi eredmények a döntőek. „A választási eredmény az 96-10 volt” – jelentette ki, utalva a 106 választókerület eredményére. Ebből kiindulva a vitát arról, hogy a győzelem mire jogosítja fel a Tiszát, puszta szócséplésnek tartja.

„36 év távlatában a legnagyobb arányú győzelmét aratta egyik tábor a másik fölött, és ez a győzelem egyúttal egy rendszer bukását is, egy 16 évig létező rendszer bukását is jelenti” – fogalmazott.

Szerinte az eredmény egyértelmű felhatalmazás.

„Kétharmaddal lecserélhető a rendszer.”

Az új kormány elsöprő győzelmét Kéri élesen szembeállította a Fidesz 2010-es kétharmadával. Álláspontja szerint 2010-ben nem egy kiépített rendszert, hanem egy válságkezelő, átmeneti kormányt kellett legyőzni, mivel a Gyurcsány-korszak rendszere már 2009-re összeomlott.

„A 2010-es elsöprő győzelem az inkább az ölébe esett a Fidesznek, úgy nem nagyon kellett megharcolni, mert annyira szétverte magát az ellenfél. 2026-ban nem verte magát szét az ellenfél” – magyarázta a különbséget.

Az új kormányzás első hónapját értékelve Kéri László elmondta, a bírálók által emlegetett Facebook-kormányzás és a rohamtempójú jogalkotás mellett rendkívül sok minden történt. Szerinte a korábbi kormányváltások utáni első 30 napban szinte semmi érdemi nem szokott történni, ehhez képest a mostani helyzetben már össze sem tudja számolni az eseményeket.

A kormány teljesítményét négy fő mérce alapján fogja értékelni száz nap után, de már most látja, hogy a közvélemény egy része türelmetlen és irreális elvárásokat támaszt.

Az első és legfontosabb mérce szerinte az uniós pénzek sorsa, mert a magyar gazdaság stagnálásának legfőbb oka ezek hiánya volt. Úgy látja, a nemzetközi bizalom jelei már látszanak, és a kormány harminc nap alatt „baromi nagyot lépett előre” a források visszaszerzése érdekében.

A második mérce a korábbi rendszer elitjének leváltása. Kéri szerint bár a legfelsőbb vezetők még a helyükön vannak, alattuk, a „vezérkari szinten” már naponta történnek a cserék. A legnagyobb változást azonban az új kormánytagok és államtitkárok hátterében látja.

„Magyarországon soha nem volt magas tisztségben ennyi olyan ember, akiknek elég jelentős nyugati munkatapasztalataik vannak” – emelte ki.

Úgy látja, ez nem egyszerűen rendszerváltás, hanem egyben generációváltás is. „Miniszterek, államtitkárok lettek azok, akiknek már a 90 előtti múlthoz az égvilágon semmi közük nincsen” – magyarázta. Ezt éles kontrasztba állította az Orbán-kormányzattal. „A Viktorék kormányzása az én legnagyobb elkeseredésemre hihetetlenül provinciálissá vált” – mondta, majd hozzátette: „A legrémesebb volt ebben a 16 évben ez a hihetetlen bezárkózása az országnak.”

A harmadik, legkínosabb területnek a vagyonvisszaszerzést és az elszámoltatást tartja, amire szerinte a legnagyobb a „népi várakozás”. Problémának látja, hogy bár naponta derülnek ki újabb és újabb korrupciós ügyek, a határozott fellépés még várat magára. Figyelmeztetett:

„ha naponta halljuk, hogy ide ment ennyi milliárd, oda ment ennyi milliárd, de nem látjuk a számonkérést és a visszaszerzést, akkor ebből komoly gondok lesznek.”

A negyedik szempont a külpolitika, amelyben a kormány szerinte váratlanul sikeres. Kiemelte a lengyelországi látogatást, „hát ez egy diadalmenet volt, ahogy fogadták” – fogalmazott. Ugyanakkor hiányolja a határon túli magyarság felé tett gesztusokat.

A politológus szerint a kormányzás sikerének kulcsa a teljes körű leltár elkészítése lesz augusztus végéig, amelynek horizontálisan és vertikálisan is le kell fednie az ország állapotát.

Kéri Lászlót meglepte, hogy a Fidesz-frakció a súlyos vereség után úgy viselkedik a parlamentben, mintha győzött volna. A leginkább felháborítónak azt tartja, hogy a korábbi kormánypárt képviselői a jogállamiságot kérik számon az új kabineten.

„Na most ennél képmutatóbb, ennél szemetebb eljárás, mint hogy ezek az emberek elkezdik a jogállamiságot reklamálni négy hét után ezen a kormányon, akiknek egyetlen szavuk nem volt” – mondta.

Úgy látja, Magyar Péter láthatóan élvezi a parlamenti csatákat. „Azt látom, hogy ebben Magyar Péter lubickol” – fogalmazott, amit Kéri egyrészt felesleges energiafecsérlésnek tart, másrészt megérti, hogy a miniszterelnök ezzel a saját táborának elvárásait elégíti ki. Ugyanakkor óva intett attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak a Fidesz felszólalásainak. „Nem kell fölértékelni ezeket a teljesen szemérmetlen Fidesz-kritikákat, azzal, hogy te még érdemben komolyan is veszed” – tanácsolta.

Összességében az első hónapot egy „meglehetősen ellentmondásos folyamatnak” látja, amit elsősorban szereptanulásként fog fel.

„Ha minden hónap ennyire termékeny lesz, mint ez az, akkor azt hiszem, hogy az első száz napra azt tudjuk mondani, hogy tényleg látszik, hogy ebből rendszerváltás is lehet.”

Legnagyobb csalódásának a Fidesz viselkedését nevezte, mivel szerinte a párt képtelen szembenézni a vereség okaival. „Én azt hittem, hogy egy ekkora vereség az elegendő ok lesz arra, hogy szembenézzenek a 16 évvel, de nem látom a nyomát ennek” – mondta. Szerinte ez káros, mert az országnak szüksége lenne egy hiteles ellenzékre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk