„A választás már félig-meddig eldőlt” - Magyarics Tamás a véghajrába fordult amerikai elnökválasztási kampányról
Vasárnap estig több mint 40 millióan szavaztak az amerikai elnökválasztáson, ami azt jelenti, hogy a négy évvel ezelőtti szavazatszám negyede már beérkezett. Nem csak ez az egy különlegessége van a november 5-re kitűzött választásnak. A demokraták menet közben cseréltek jelöltet, Trump ellen pedig merényletet kíséreltek meg a kampányban, ami kis híjján sikerrel is járt. Közben a közvéleménykutatások gyakorlatilag fej-fej mellé mérik a jelölteket.
Az elmúlt évtizedek legszorosabb és legmegosztóbb kampányáról Magyarics Tamás emeritus professzor, Amerika-szakértőt kérdeztük, aki az esélyeket latolgatva, a csatatér államok fontosságáról és a két jelölt közötti különbségekről is beszélt.
– Szinte hibahatáron belül vannak a különbségek országosan is, meg a billegő államokban is. Ennyi idő alatt mennyit lehet fordítani, vagy mennyire lehet egyértelművé tenni a helyzetet? Gondolom, most mind a ketten gőzerővel arra koncentrálnak, hogy döntést csikarjanak ki.
– A csatatér államokban kampányolnak elsősorban, és azokat a választói csoportokat próbálják meggyőzni, amelyeknél a felméréseik szerint van még valami mozgásterük, illetve amelyek fontosságúak. Ilyenek többek között a feketék, ahol Trump 2020-hoz képest javított. Nagyjából kétszer annyi afroamerikai szavazatra számíthat, mint 2020-ban. A spanyol nyelvűeknél ugyancsak sokat javított a helyzetén. 2020-ban Biden 21 százalékponttal vezetett előtte, most mindössze 12 ponttal vezet Harris Trump előtt a felmérések szerint ennél a szavazói csoportnál. Javított Trump az arab-amerikaiak között is. Itt nagyjából 42-45 százalékon állnak, tehát annak ellenére, hogy az arab-amerikaiak inkább demokrata szavazók, a körükben Trump népszerűbb lett, hasonlóképpen a zsidó-amerikaiak között. Ez a kettő utóbbi választói csoport főleg a közel-keleti háború miatt foglal állást így vagy úgy. Azonban az is elképzelhető, hogy
2020 például Covid-év volt, és a szavazópolgárok 70 százaléka már korábban leadta a szavazatát. Most is nagyon sokan adják le a szavazatukat, vagy levélszavazat formájában, vagy pedig személyesen. Például Georgiában, ami az egyik úgynevezett billegő állam, amikor megnyitották az urnákat, az első nap több mint 180 ezren adták már le a voksukat. Nyilvánvalóan a leadott szavazatokon nem lehet változtatni, a levélszavazás meg a személyes választás már szeptember közepétől elindult. Innen nézve még kisebb az a réteg, akiket adott esetben az utolsó egy-két hétben érdemben lehet befolyásolni.
– Mik azok a főbb témák, amik mentén fogást próbál találni egymáson a két jelölt?
– Elsősorban a gazdaság, hagyományosan. Az embereknek mindössze 25 százaléka véli úgy, hogy jó irányba halad az Egyesült Államok, egy másik felmérés szerint az emberek 52 százaléka úgy gondolja, hogy rosszabbul él most, mint négy évvel ezelőtt. Igaz, hogy 39 százalék azt gondolja ezzel szemben, hogy jobban él. Viszont ezeknek a felméréseknek a hitelességét lerontja az, hogy például ebben az utóbbi 39 százalékban a demokrata szavazók háromnegyed részben képviseltették magukat, és a republikánusok mindössze 7 százalékkal.
A gazdaság után a második számú kérdés a bevándorlás, illetve a határvédelem. A harmadik pedig általában a közbiztonság, a negyedik a megélhetési költségek, tehát a konyhai ügyek, árszínvonal, benzinárak és így tovább. Ezután jön nagyjából az abortusz, és csak utána a külpolitika, ami egy kicsit nagyobb szerepet kap most. Elsősorban nem is Ukrajna, hanem a Közel-Kelet miatt. És távlatilag a kínai kérdés az, ami az embereket izgatja. Ezeknél a kérdéseknél, kivéve az abortuszt, Trump vezet a választók között végzett felmérések szerint kisebb-nagyobb arányban. Például a külpolitikában az összes fontos kérdésben, tehát az orosz-ukrán háború kérdésében, a Kínával való kapcsolatoknál és a közel-keleti kérdésben Trumpban jobban bíznak az emberek, mint Harrisben. Harris egyfajta sötét ló. Nem nagyon lehet tudni, hogy mit tenne, vagy mit nem tenne, mivel eddig nem nagyon szerepelt ezekben a kérdésekben. Most Harris, illetve a demokraták azzal a megtévesztő kampánnyal élnek ebben a kérdésben, hogy Trump szeretné az abortuszt törvényileg tiltani az egész ország területén, amiről pedig szó sincs. Trump azt szeretné, hogy a tagállamok kezében maradjon a döntés ebben a kérdésben. Tehát ha azokat a kérdéseket nézzük, amelyek leginkább foglalkoztatják az amerikaiakat, ott Trump jobb osztályzatokat kap, mint Harris, viszont, ha a karaktert nézzük, akkor Harrist részesítik inkább előnyben az emberek Trumppal szemben.
– Mind a két jelöltnek van egyfajta hendikepje. Harris kívülről pottyant be a kampányba, töréspótlásként, nyilvánvalóan nincs rendesen felépítve, talán az ismertsége sincs olyan szinten. Trumpnál meg a korábbi botrányai, illetve az ellene folyó eljárások miatt lehet rajta fogást találni. Érezhető a kampányban a törekvés ezeknek a kölcsönös kihasználására?
– Szokták mondani a demokrata oldalon, hogy ha nem Harris lenne, akkor óriási fölénnyel győzhetne egy stabilabb, komolyabb jelölt. Ugyanezt elmondják a republikánus oldalon is, hogy ha nem Trump lenne, akkor könnyű dolga lenne a republikánus elnökjelöltnek, mivel az emberek döntő többsége elégedetlen a Biden-adminisztrációval. De ahogy ön is mondta,
Trumpnál természetesen az, hogy túlságosan is jól ismert, illetve a büntetőügyei is számítanak, még akkor is, ha nem mindegyik komoly, egy-kettő pedig politikailag tűnik motiváltnak. De a megnyilvánulásai, a retorikája kelthet visszatetszést, bár a republikánusok mindig azt mondják, hogy nem a szavakat kell nézni, hanem hogy mit tesz az ember. Végül is az első, vagy az eddigi egyetlen Trump-adminisztráció alatt azért olyan nagy drámák nem történtek, tehát sokkal erősebb a retorika, mint maga a kormányzás. Ennek ellenére emiatt valóban nem egy ideális jelölt Trump. Viszont nagyon sok embernek tetszik a stílusa, főleg azoknak - és ez több tízmillió ember, - akik úgy gondolják, hogy a keleti és a nyugati parti elit, tehát a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális elit, szimbólumokban elmondva „Washington és Hollywood” lenézik őket, és ennek megfelelően
A másik oldalon pedig valóban Harris nagyon gondosan kerüli, hogy bármi konkrétumot mondjon, nem nagyon tudja tulajdonképpen, hogy mit csináljon, mert félig-meddig a kört kellene négyszögesíteni. Egyfelől a népszerűtlen Biden-adminisztrációtól kell távolságot tartania, miközben a Biden-adminisztrációnak a tagja volt, a második ember ráadásul, harmadszor pedig azt kellene valahogy bizonyítania, vagy ígérnie, hogy ő más lesz és újat hoz. Ezt sokan kétségbe vonják, mert három és fél évig teljesen megegyezett Bidennel a politikája. Biden maga mondta, hogy egy kottából játszottak. Ráadásul
Amikor 2019-ben elkezdődtek az előválasztás előtti versenyek a demokrata elnökjelöltségért, akkor Harris végül el se jutott a hivatalos előválasztásokig, amelyek 2020 januárban kezdődtek, mert 2019. decemberben kiszállt, mivel a Demokrata Párton belül csupán 1 százalékos volt a támogatottsága. Tehát láthatóan ő nem az a jelölt, akit a demokraták óriási lelkesedéssel fogadnának. Pontosan amiatt, mert mind a két jelölt általában és relatíve eléggé gyenge, az embereknek egy jelentős többsége nem valakire szavaz, hanem valaki ellen.
– Ameddig Biden ki nem lépett a kampányból, járta az a mondat, hogy a késői Szovjetunió hangulata lengedez az amerikai elit körül, ami a gerontokráciát illeti. Az tény, hogy Trump lényegesen életerősebbnek tűnik, de azért letagadhatatlan, hogy ő is mindjárt a nyolcvanat fogja verdesni.
– Harris a kampánya elején megpróbálta ezt hangsúlyozni, mert a republikánusoknak volt az egyik fő érve Biden ellen a kora. Csak önmagában az, hogy valaki 80 év körüli, még nem jelenti azt, hogy olyan állapotban legyen, mint Joe Biden. Tehát Bident és Trumpot egy platformra hozni csupán a koruk miatt, nem teljesen helytálló. Persze a kampányban sok mindent megengedett, sok mindent mondanak is, de az utóbbi időben már kevésbé beszélnek erről. De az nem valószínű, hogy Trump ellen azért fognak szavazni, akik ellene fognak szavazni, mert 79 éves.
– A The New York Timesban október 18-án jelent meg egy hosszú cikk, ami arról szól, hogy a Szilícium-völgy egy csoportja, Elon Muskkal egyetemben, beálltak Trump mögé. Mi ennek az oka, hogy ezek a tech-óriások úgy érzik, hogy Trump adminisztrációja nekik megfelelőbb lenne?
– Azért a tech-óriások közül néhány az egyik, néhány a másik oldalon van. Jeff Bezos vagy Mark Zuckerberg egyértelműen a demokratákat támogatja. Zuckerberg olyan módon is támogatta a demokratákat 2020-ban, hogy
Jó, most megígérte, hogy legközelebb ilyen csúnya dolgot nem tesz, hogy ilyen módon segítsen egy pártot. De az igazság az, tudjuk, hogy a Google, és ezek a cégek mind demokrata szponzorok. Elon Musknak az X-e szabadabb, ott az algoritmusok nem szűrik ki az ellenvéleményeket, legalábbis olyan szinten nem, mint ahogy a Facebook csinálta ezt a liberális baloldalnak nem tetsző ellenvéleményekkel. Szerintük tehát Trump a sajtószabadság mellett van, és hangsúlyozza, hogy az alkotmány első kiegészítésének a híve, azaz semmifajta korlátozást nem kíván senkitől ezen a téren. A közösségi média is a vélemények szabad kicserélésének és ütköztetésének a fóruma. A másik oldal viszont a szélsőjobbra és fasizmusra hivatkozik, ennek megfelelően a sajtószabadság náluk nem annyira korlátlan ebből a szempontból. Tehát ez lehet az egyik oka, hogy az egyik vagy másik jelölt mögé beállnak. Harmadik pedig, hogy
így ők nem nagyon szoktak támogatni a konzervatív elnököket, vagy akár konzervatív beállítottságú elnököket.
– Egy kampányban általában teljesen más történik, mint utána, amikor felépül egy adminisztráció, de nagyjából érzékelhető, hogy az egyik vagy a másik jelölt kormányzásra jutása esetén milyen irányt vesz Amerika?
– Azért sem lehet erre egyértelmű választ adni, mert igaz, hogy az elnök a legfontosabb szereplő, de nem az egyetlen szereplő az amerikai kormányzati rendszerben. Fontos az is, hogy a kongresszusi választásokon milyen eredmények születnek. Például, ha Donald Trump nyer, viszont a demokraták megszerzik egyik, másik, vagy mindkét házat a törvényhozásban, akkor nyilvánvalóan mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy az elnök mozgásterét szűkítsék, törvényjavaslatait elgáncsolják, és minden eszközt felhasználjanak, hogy a hatalmat gyengítsék. Nyilvánvalóan fordítva ez ugyanígy történne. Emellett még ott van a Legfelsőbb Bíróság is, amit nem nagyon lehet felülírni. A szövetségi bíróság döntését csak szövetségi bírósági döntés írhatja felül. Tehát
És ott vannak negyedik hatalmi ágként a médiumok, aztán egyre inkább a közösségi média is, ráadásul az utóbbi egyre nagyobb befolyással. A legutóbbi felmérések szerint a hagyományos újságokról a megkérdezetteknek mindössze 30 százaléka gondolja, hogy megbízhatóak. Ami azért érzékelhetően különböző lehet, attól függően, melyik jelölt győz, az az adópolitika.
Például a vállalati adót levinnék 20-15 százalékra azoknál a vállalatoknál, amelyek Amerikában termeltetnek. Ezzel szemben Kamala Harris felemelné 28 százalékra, ami moderáltabb, vagy mérsékeltebb annál, mint amit Biden akart, ő ugyanis 39 százalék fölé akarta ezt emelni. Itt határozottan van különbség.
többek között a személyi jövedelemadót emelné, főleg a felsőbb adókategóriákban. Az itt szerzett jövedelmet Harris arra használná, hogy az első lakáshoz jutókat, a középvállalkozókat, a startupokat támogassa. Persze nem végig, csak az üzlet beindításakor. A trumpi politika többek között magasabb védővámokat irányozna elő 10-20 százalékkal, akár az összes külföldi országgal szemben, Kínával szemben pedig ez még magasabb is lehet. Ezen kívül természetesen a jóléti kérdésekben, kiadásokban a demokraták bőkezűbbek, a republikánusok szűkmarkúbbak. A határvédelmet illetően Trump radikálisabb, nála beleférhet deportálás és sok minden egyéb is. Harris megengedőbb ilyen szempontból. A külpolitikában Harris feltehetően egy Biden plusz lenne, tehát Ukrajna támogatása, illetve a Közel-Keleten egyfajta tojástánc az izraeliek és a Hamász, illetve a palesztinok között. Kínával szemben hivatalosan ők az erősebb kész politikáját hirdették meg. Trump azt ígérte, hogy véget vet az ukrajnai háborúnak, többek között azzal, hogy csökkentené az ukránoknak küldött amerikai segítséget, illetve áttolná az ukrajnai háború költségeinek nagy részét az európaiakra (ezt különben a demokraták is megtennék), adott esetben nyomást helyezne talán az oroszokra is. Kína esetében egy keményebb gazdaságpolitikát, illetve kereskedelempolitikát hirdetett, a Közel-Keleten pedig teljes mértékben kiáll Izrael mellett, és főleg Iránt fenyegetné meg komolyabb, akár katonai akciókkal, ha továbbra is támogatja a Hezbollah-t, vagy a Hamászt és a többi terrorcsoportot. Tehát bár különböző politikák vannak, de
Inkább az igaz, hogy az, hogy hogyan próbálják érvényesíteni az amerikai érdekeket, inkább hangsúly kérdése.
