SZEMPONT
A Rovatból

„A választás már félig-meddig eldőlt” - Magyarics Tamás a véghajrába fordult amerikai elnökválasztási kampányról

Rengetegen már most leszavaztak, miközben a felmérések szerint még mindig hibahatáron belüli a különbség Trump és Harris között. Hogyan próbáltak fogást találni egymáson kampányban, és mi lesz, ha az egyik, mi, ha a másik győz? Ezekről beszélgettünk az ismert Amerika-szakértővel.


Vasárnap estig több mint 40 millióan szavaztak az amerikai elnökválasztáson, ami azt jelenti, hogy a négy évvel ezelőtti szavazatszám negyede már beérkezett. Nem csak ez az egy különlegessége van a november 5-re kitűzött választásnak. A demokraták menet közben cseréltek jelöltet, Trump ellen pedig merényletet kíséreltek meg a kampányban, ami kis híjján sikerrel is járt. Közben a közvéleménykutatások gyakorlatilag fej-fej mellé mérik a jelölteket.

Az elmúlt évtizedek legszorosabb és legmegosztóbb kampányáról Magyarics Tamás emeritus professzor, Amerika-szakértőt kérdeztük, aki az esélyeket latolgatva, a csatatér államok fontosságáról és a két jelölt közötti különbségekről is beszélt.

– Szinte hibahatáron belül vannak a különbségek országosan is, meg a billegő államokban is. Ennyi idő alatt mennyit lehet fordítani, vagy mennyire lehet egyértelművé tenni a helyzetet? Gondolom, most mind a ketten gőzerővel arra koncentrálnak, hogy döntést csikarjanak ki.

– A csatatér államokban kampányolnak elsősorban, és azokat a választói csoportokat próbálják meggyőzni, amelyeknél a felméréseik szerint van még valami mozgásterük, illetve amelyek fontosságúak. Ilyenek többek között a feketék, ahol Trump 2020-hoz képest javított. Nagyjából kétszer annyi afroamerikai szavazatra számíthat, mint 2020-ban. A spanyol nyelvűeknél ugyancsak sokat javított a helyzetén. 2020-ban Biden 21 százalékponttal vezetett előtte, most mindössze 12 ponttal vezet Harris Trump előtt a felmérések szerint ennél a szavazói csoportnál. Javított Trump az arab-amerikaiak között is. Itt nagyjából 42-45 százalékon állnak, tehát annak ellenére, hogy az arab-amerikaiak inkább demokrata szavazók, a körükben Trump népszerűbb lett, hasonlóképpen a zsidó-amerikaiak között. Ez a kettő utóbbi választói csoport főleg a közel-keleti háború miatt foglal állást így vagy úgy. Azonban az is elképzelhető, hogy

a választás ezekben az államokban és máshol is félig-meddig eldőlt, hiszen nem ötödikén szavaz egységesen mindenki.

2020 például Covid-év volt, és a szavazópolgárok 70 százaléka már korábban leadta a szavazatát. Most is nagyon sokan adják le a szavazatukat, vagy levélszavazat formájában, vagy pedig személyesen. Például Georgiában, ami az egyik úgynevezett billegő állam, amikor megnyitották az urnákat, az első nap több mint 180 ezren adták már le a voksukat. Nyilvánvalóan a leadott szavazatokon nem lehet változtatni, a levélszavazás meg a személyes választás már szeptember közepétől elindult. Innen nézve még kisebb az a réteg, akiket adott esetben az utolsó egy-két hétben érdemben lehet befolyásolni.

– Mik azok a főbb témák, amik mentén fogást próbál találni egymáson a két jelölt?

– Elsősorban a gazdaság, hagyományosan. Az embereknek mindössze 25 százaléka véli úgy, hogy jó irányba halad az Egyesült Államok, egy másik felmérés szerint az emberek 52 százaléka úgy gondolja, hogy rosszabbul él most, mint négy évvel ezelőtt. Igaz, hogy 39 százalék azt gondolja ezzel szemben, hogy jobban él. Viszont ezeknek a felméréseknek a hitelességét lerontja az, hogy például ebben az utóbbi 39 százalékban a demokrata szavazók háromnegyed részben képviseltették magukat, és a republikánusok mindössze 7 százalékkal.

Azt azért elég nehéz elképzelni, hogy a republikánus érzelmű szavazók mindössze 7 százaléka került jobb anyagi helyzetbe most, és 90 százalék mind rosszabb helyzetbe. Azaz ezeket a számokat befolyásolta a politikai hovatartozás, vagy politikai szimpátia is.

A gazdaság után a második számú kérdés a bevándorlás, illetve a határvédelem. A harmadik pedig általában a közbiztonság, a negyedik a megélhetési költségek, tehát a konyhai ügyek, árszínvonal, benzinárak és így tovább. Ezután jön nagyjából az abortusz, és csak utána a külpolitika, ami egy kicsit nagyobb szerepet kap most. Elsősorban nem is Ukrajna, hanem a Közel-Kelet miatt. És távlatilag a kínai kérdés az, ami az embereket izgatja. Ezeknél a kérdéseknél, kivéve az abortuszt, Trump vezet a választók között végzett felmérések szerint kisebb-nagyobb arányban. Például a külpolitikában az összes fontos kérdésben, tehát az orosz-ukrán háború kérdésében, a Kínával való kapcsolatoknál és a közel-keleti kérdésben Trumpban jobban bíznak az emberek, mint Harrisben. Harris egyfajta sötét ló. Nem nagyon lehet tudni, hogy mit tenne, vagy mit nem tenne, mivel eddig nem nagyon szerepelt ezekben a kérdésekben. Most Harris, illetve a demokraták azzal a megtévesztő kampánnyal élnek ebben a kérdésben, hogy Trump szeretné az abortuszt törvényileg tiltani az egész ország területén, amiről pedig szó sincs. Trump azt szeretné, hogy a tagállamok kezében maradjon a döntés ebben a kérdésben. Tehát ha azokat a kérdéseket nézzük, amelyek leginkább foglalkoztatják az amerikaiakat, ott Trump jobb osztályzatokat kap, mint Harris, viszont, ha a karaktert nézzük, akkor Harrist részesítik inkább előnyben az emberek Trumppal szemben.

– Mind a két jelöltnek van egyfajta hendikepje. Harris kívülről pottyant be a kampányba, töréspótlásként, nyilvánvalóan nincs rendesen felépítve, talán az ismertsége sincs olyan szinten. Trumpnál meg a korábbi botrányai, illetve az ellene folyó eljárások miatt lehet rajta fogást találni. Érezhető a kampányban a törekvés ezeknek a kölcsönös kihasználására?

– Szokták mondani a demokrata oldalon, hogy ha nem Harris lenne, akkor óriási fölénnyel győzhetne egy stabilabb, komolyabb jelölt. Ugyanezt elmondják a republikánus oldalon is, hogy ha nem Trump lenne, akkor könnyű dolga lenne a republikánus elnökjelöltnek, mivel az emberek döntő többsége elégedetlen a Biden-adminisztrációval. De ahogy ön is mondta,

mind a kettő kicsit „sérült áru”.

Trumpnál természetesen az, hogy túlságosan is jól ismert, illetve a büntetőügyei is számítanak, még akkor is, ha nem mindegyik komoly, egy-kettő pedig politikailag tűnik motiváltnak. De a megnyilvánulásai, a retorikája kelthet visszatetszést, bár a republikánusok mindig azt mondják, hogy nem a szavakat kell nézni, hanem hogy mit tesz az ember. Végül is az első, vagy az eddigi egyetlen Trump-adminisztráció alatt azért olyan nagy drámák nem történtek, tehát sokkal erősebb a retorika, mint maga a kormányzás. Ennek ellenére emiatt valóban nem egy ideális jelölt Trump. Viszont nagyon sok embernek tetszik a stílusa, főleg azoknak - és ez több tízmillió ember, - akik úgy gondolják, hogy a keleti és a nyugati parti elit, tehát a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális elit, szimbólumokban elmondva „Washington és Hollywood” lenézik őket, és ennek megfelelően

támogatják Trumpot, annak ellenére, hogy ő egyáltalán nem ideális jelölt mondjuk akár vallási, akár konzervatív értékek szempontjából.

A másik oldalon pedig valóban Harris nagyon gondosan kerüli, hogy bármi konkrétumot mondjon, nem nagyon tudja tulajdonképpen, hogy mit csináljon, mert félig-meddig a kört kellene négyszögesíteni. Egyfelől a népszerűtlen Biden-adminisztrációtól kell távolságot tartania, miközben a Biden-adminisztrációnak a tagja volt, a második ember ráadásul, harmadszor pedig azt kellene valahogy bizonyítania, vagy ígérnie, hogy ő más lesz és újat hoz. Ezt sokan kétségbe vonják, mert három és fél évig teljesen megegyezett Bidennel a politikája. Biden maga mondta, hogy egy kottából játszottak. Ráadásul

Harris nem annyira népszerű még a demokraták között sem.

Amikor 2019-ben elkezdődtek az előválasztás előtti versenyek a demokrata elnökjelöltségért, akkor Harris végül el se jutott a hivatalos előválasztásokig, amelyek 2020 januárban kezdődtek, mert 2019. decemberben kiszállt, mivel a Demokrata Párton belül csupán 1 százalékos volt a támogatottsága. Tehát láthatóan ő nem az a jelölt, akit a demokraták óriási lelkesedéssel fogadnának. Pontosan amiatt, mert mind a két jelölt általában és relatíve eléggé gyenge, az embereknek egy jelentős többsége nem valakire szavaz, hanem valaki ellen.

– Ameddig Biden ki nem lépett a kampányból, járta az a mondat, hogy a késői Szovjetunió hangulata lengedez az amerikai elit körül, ami a gerontokráciát illeti. Az tény, hogy Trump lényegesen életerősebbnek tűnik, de azért letagadhatatlan, hogy ő is mindjárt a nyolcvanat fogja verdesni.

– Harris a kampánya elején megpróbálta ezt hangsúlyozni, mert a republikánusoknak volt az egyik fő érve Biden ellen a kora. Csak önmagában az, hogy valaki 80 év körüli, még nem jelenti azt, hogy olyan állapotban legyen, mint Joe Biden. Tehát Bident és Trumpot egy platformra hozni csupán a koruk miatt, nem teljesen helytálló. Persze a kampányban sok mindent megengedett, sok mindent mondanak is, de az utóbbi időben már kevésbé beszélnek erről. De az nem valószínű, hogy Trump ellen azért fognak szavazni, akik ellene fognak szavazni, mert 79 éves.

– A The New York Timesban október 18-án jelent meg egy hosszú cikk, ami arról szól, hogy a Szilícium-völgy egy csoportja, Elon Muskkal egyetemben, beálltak Trump mögé. Mi ennek az oka, hogy ezek a tech-óriások úgy érzik, hogy Trump adminisztrációja nekik megfelelőbb lenne?

– Azért a tech-óriások közül néhány az egyik, néhány a másik oldalon van. Jeff Bezos vagy Mark Zuckerberg egyértelműen a demokratákat támogatja. Zuckerberg olyan módon is támogatta a demokratákat 2020-ban, hogy

a Facebookon letiltották azokat az írásokat, amelyek Hunter Biden laptopjának az ügyéről szóltak, mert az csökkentette volna Biden esélyét.

Jó, most megígérte, hogy legközelebb ilyen csúnya dolgot nem tesz, hogy ilyen módon segítsen egy pártot. De az igazság az, tudjuk, hogy a Google, és ezek a cégek mind demokrata szponzorok. Elon Musknak az X-e szabadabb, ott az algoritmusok nem szűrik ki az ellenvéleményeket, legalábbis olyan szinten nem, mint ahogy a Facebook csinálta ezt a liberális baloldalnak nem tetsző ellenvéleményekkel. Szerintük tehát Trump a sajtószabadság mellett van, és hangsúlyozza, hogy az alkotmány első kiegészítésének a híve, azaz semmifajta korlátozást nem kíván senkitől ezen a téren. A közösségi média is a vélemények szabad kicserélésének és ütköztetésének a fóruma. A másik oldal viszont a szélsőjobbra és fasizmusra hivatkozik, ennek megfelelően a sajtószabadság náluk nem annyira korlátlan ebből a szempontból. Tehát ez lehet az egyik oka, hogy az egyik vagy másik jelölt mögé beállnak. Harmadik pedig, hogy

hagyományosan a Szilícium-völgy és Hollywood demokrata beállítottságú, azaz többnyire a liberális oldalon állnak,

így ők nem nagyon szoktak támogatni a konzervatív elnököket, vagy akár konzervatív beállítottságú elnököket.

– Egy kampányban általában teljesen más történik, mint utána, amikor felépül egy adminisztráció, de nagyjából érzékelhető, hogy az egyik vagy a másik jelölt kormányzásra jutása esetén milyen irányt vesz Amerika?

– Azért sem lehet erre egyértelmű választ adni, mert igaz, hogy az elnök a legfontosabb szereplő, de nem az egyetlen szereplő az amerikai kormányzati rendszerben. Fontos az is, hogy a kongresszusi választásokon milyen eredmények születnek. Például, ha Donald Trump nyer, viszont a demokraták megszerzik egyik, másik, vagy mindkét házat a törvényhozásban, akkor nyilvánvalóan mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy az elnök mozgásterét szűkítsék, törvényjavaslatait elgáncsolják, és minden eszközt felhasználjanak, hogy a hatalmat gyengítsék. Nyilvánvalóan fordítva ez ugyanígy történne. Emellett még ott van a Legfelsőbb Bíróság is, amit nem nagyon lehet felülírni. A szövetségi bíróság döntését csak szövetségi bírósági döntés írhatja felül. Tehát

nagyon fontos az, hogy ezek a hagyományos hatalmi ágak hogyan működnek együtt, vagy nem működnek együtt.

És ott vannak negyedik hatalmi ágként a médiumok, aztán egyre inkább a közösségi média is, ráadásul az utóbbi egyre nagyobb befolyással. A legutóbbi felmérések szerint a hagyományos újságokról a megkérdezetteknek mindössze 30 százaléka gondolja, hogy megbízhatóak. Ami azért érzékelhetően különböző lehet, attól függően, melyik jelölt győz, az az adópolitika.

Trump, ahogy általában a republikánusok, csökkentené az adókat.

Például a vállalati adót levinnék 20-15 százalékra azoknál a vállalatoknál, amelyek Amerikában termeltetnek. Ezzel szemben Kamala Harris felemelné 28 százalékra, ami moderáltabb, vagy mérsékeltebb annál, mint amit Biden akart, ő ugyanis 39 százalék fölé akarta ezt emelni. Itt határozottan van különbség.

A különböző jóléti programokat Harris adóemeléssel szeretné finanszírozni,

többek között a személyi jövedelemadót emelné, főleg a felsőbb adókategóriákban. Az itt szerzett jövedelmet Harris arra használná, hogy az első lakáshoz jutókat, a középvállalkozókat, a startupokat támogassa. Persze nem végig, csak az üzlet beindításakor. A trumpi politika többek között magasabb védővámokat irányozna elő 10-20 százalékkal, akár az összes külföldi országgal szemben, Kínával szemben pedig ez még magasabb is lehet. Ezen kívül természetesen a jóléti kérdésekben, kiadásokban a demokraták bőkezűbbek, a republikánusok szűkmarkúbbak. A határvédelmet illetően Trump radikálisabb, nála beleférhet deportálás és sok minden egyéb is. Harris megengedőbb ilyen szempontból. A külpolitikában Harris feltehetően egy Biden plusz lenne, tehát Ukrajna támogatása, illetve a Közel-Keleten egyfajta tojástánc az izraeliek és a Hamász, illetve a palesztinok között. Kínával szemben hivatalosan ők az erősebb kész politikáját hirdették meg. Trump azt ígérte, hogy véget vet az ukrajnai háborúnak, többek között azzal, hogy csökkentené az ukránoknak küldött amerikai segítséget, illetve áttolná az ukrajnai háború költségeinek nagy részét az európaiakra (ezt különben a demokraták is megtennék), adott esetben nyomást helyezne talán az oroszokra is. Kína esetében egy keményebb gazdaságpolitikát, illetve kereskedelempolitikát hirdetett, a Közel-Keleten pedig teljes mértékben kiáll Izrael mellett, és főleg Iránt fenyegetné meg komolyabb, akár katonai akciókkal, ha továbbra is támogatja a Hezbollah-t, vagy a Hamászt és a többi terrorcsoportot. Tehát bár különböző politikák vannak, de

drámai változás nem várható, mert az Egyesült Államok érdekei alapvetően nem fognak megváltozni 2025. január 20-án 12 órakor.

Inkább az igaz, hogy az, hogy hogyan próbálják érvényesíteni az amerikai érdekeket, inkább hangsúly kérdése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk