SZEMPONT
A Rovatból

„A túloldalra születni kell” - útnak indultunk percekkel az évszázad vihara után, ami a fél országot megbénította

Szubjektív beszámoló a Napról Amit Mindenki Kihagyott Volna. Rövid túra sok képpel, kidőlt fával, kimaradó vonattal, leszakadt vezetékkel és egy hosszú áramszünettel, ami miatt majdnem ez a riport sem született meg.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 08.



Apró dolgom akadt egy pilisvörösvári intézménynél, az autómmal parkolóhelyet kerestem. Lett volna egy, de úgy éreztem, macerás lenne onnan kitolatni, megálltam inkább kicsit odébb, kis gyaloglás belefér. Ügyem intézése közben ért a vihar, természetesen kényszerű várakozás lett a dologból.

Kiérve szembesültem azzal, hogy a kiszemelt parkolóhelyre rádőlt egy fa.

No nem nagy, de arra pont elég lett volna, hogy összezúzza az autót. Nem hiszek az égi jelekben, ez tehát véletlen volt, de micsoda véletlen. Közben az otthonomban el is ment az áram. Illetve hát: hol visszajött, másodpercekre, aztán megint el. Majd végleg elszállt. Mivel ezek a lökésszerű vissza-visszakapcsolások nem tesznek jót az eszközöknek, lekapcsoltam a biztosítékot, mentsem, ami menthető. De hát mit tehet az ember, ha otthon úgysincsen áram? Persze nekivág a környéknek, mert kezdtek érkezni a hírek, hogy a hirtelen jött vihar amilyen rövid volt, olyan pusztító is. Az első úticél Solymár, vasútállomás, ahol egy fa dőlt az egyik vágányra, a felsővezetéket is leszakítva. Már útközben is találkozni itt-ott kidőlt fákkal.

Az állomásnál már el van kordonozva a baleset helyszíne, rendőr vigyázza, érthető is, hiszen a felsővezetéket teljesen a földig húzta le a hatalmas fa. Vitt mindent.

Szétzúzott egy elektromos szekrényt is a peronon. Rönkdarabok, melyeket egy ember megemelni egyedül nem is tud.

Látszik, hogy a fa nemcsak kidőlt, de a zuhanás energiájától darabokra is tört. Ami feltűnt, hogy a másik, szabad vágánynál viszont sokan várakoznak a vonatra. Pár szót sikerült váltanom az állomáson dolgozó vasutassal, aki magát az eseményt nem látta, a felhőszakadás miatt senki sem volt kint akkor, ami nagy szerencse is egyben.

Óbuda és Pilisvörösvár között egy vágányon megy a forgalom, ami miatt ritkábban tudnak járni a szerelvények. „Nyilván ritkábban” – mondja, de menetrendet mondani nem tud, jön a vonat, amikor tud. Nem értem, hogyan lehet átjutni a túloldalra, mert a fa az átjárót is elbarikádozta. Oda születni kell, vetem fel. Kiderül, hogy szerencsére van másik átjáró, igaz, jó messze, a szemközti peron végénél, oda terelik az embereket.

Mindez jól hangzik, de amott tanácstalan utazni vágyók ácsorognak, értetlenkednek, nem tudják, mitévők legyenek, amikor meglátják a kordont. Egy férfi kérdezősködik a rendőrtől, ő mondja el, hol lehet átjutni. Mellé szegődöm. Budapestre menne, most már késni fog, így hát tartom vele a tempót. Több mint tíz éve lakik itt, ilyen esettel még nem találkozott. Idegesen telefonál egy nő, ő sem érti, hol kell átmenni, de aztán a többiek után indul.

Elég nagy kerülő, amit így le kell gyalogolni, rossz esetben az ember közben megnézheti, ahogy elmegy a vonata.

Mivel menetrendről szó sincsen, ilyenkor legalább fél órát kell várni a következőre.

Budapest, come, come!

Mindeközben kollégám az alábbi történetet osztotta meg velem: „Hat körül indultam Rákospalota-újpestről, Szob volt a célállomás. Azt nem tudom, mikor kellett volna indulnom, mert sem az app, sem a mavcsoport.hu nem jelezte a valós helyzetet. Kiderült, hogy Gödtől Vácig vonatpótló busz jár. Kb 10 percet várt a tömött emeletes vonat közönsége, mire szólt egy alkalmazott, hogy ki kell sétálniuk a főútig, majd oda érkezik a busz. És valóban, pár perc múlva jött egyetlen pótlóbusz, még jó, hogy Volán menetrendszerinti járata is akkor érkezett a megállóba. Persze ez a két jármű még mindig csak a töredékét tudta elvinni az egész szerelvény utasmennyiségének. Félóra után küldtek még kettőt, kijött az állomásfőnök szólni, hogy bocsi, az egész országban ez van. 19.10-re Vácra érkeztünk. A 19.33-mas vonatot (bent állt, zárt ajtókkal) egyszerűen törölték a kijelzőről, majd a 22.33-mast merték kiírni.

Közben beérkezett a prágai vonat is (az sem tudott továbbjutni Váctól), és az onnan lekecmergő turistákat egy síppal felszerelt vasutas terelte a buszok felé „Budapest come come” kiáltásokkal.”

Közben hír érkezik, hogy a HÉV Rómaifürdő megállójánál is egy fa vetett véget a forgalomnak. Indulok hát tovább. Az utat végestelen végig, mintha szőnyeg lenne, leszakadt gallyak borítják. Minden fát megtépett a vihar. Van, ahol az út szélére zuhant nagyobb ágak miatt egy sávra szűkül a forgalom. Aggódva vezetek, elképzelhető, hogy akad olyan fa, amit kigyengíthetett annyira a szél, hogy bármikor kidőlhet. Szerencsére ilyen nem történik. Bár rövidebb úton is jöhettem volna, de Aquincum felől közelítek a Szentendrei úton.

Az aquincumi HÉV-megállóval szemben, a buszmegállóban rengetegen várakoznak. A beérkező szerelvényről minden utas leszáll. Valóban baj lehet a Rómainál.

Megérkezve a strandfürdőhöz vezető utcában parkolok le, óvatosságból ott, ahol nem a százados jegenyék állnak, hanem egy kis facsemete mellett. Persze tudom én is, hogy azok a nagy fák még onnan is rádőlhetnek az autóra, de most ezzel nem foglalkozom.

Az állomáshoz egy nem túl kellemes illatú aluljárón át vezet az út: Magyarország fővárosának e festői kerületében nyilván nincs pénz a rendszeres fertőtlenítő takarításra, marad a húgyszag. Felszíni zebra nincs a közelben, képzelem, milyen érzés lehet nap mint nap átsétálni itt. Fent, az állomáson tanácstalankodók. HÉV sehol, tájékoztatás szintén sehol. Egy nő nézegeti a telefonján az információkat, ahonnan láthatóan információt próbál kinyerni. Egy fiatalabb férfi próbál segíteni neki, amikor megszólítom őket.

„Azt, hogy felszállni hol kell, nem lehet megtudni innen csak azt, hogy buszos pótlás Szentendre és Aquincum között, annyit ír.”

– mondja a nő éppen. Azon tanakodnak, mi éri meg jobban. A vélhetően fél kilométerrel feljebb lévő buszhoz kisétálni, vagy akkor már elsétálni Aquincumig. Tőlem kérdi a nő, milyen messze van az aquincumi megálló. Megmutatom a távoli gyalogoshidat, az van innen félúton, nem vészes. Azért az elég messze van, szerinte. A férfi szerint a Papírgyár utca mellett van egy lámpás átkelő a síneken, és annak a túloldalán van a buszmegálló. A nő onnan jött. Visszafelé menni nincs kedve, egyszerűbb akkor már lesétálni, legalább előre megy. Közben elhúz a Szentendrei úton egy zsúfolt HÉV-pótló busz, sóvárogva nézik a peronon rekedtek. Én jó utat kívánok nekik, és tovább sétálok, mert arrafelé lesz a fa, ami rádőlt a felsővezetékre. Meg is találom.

A solymárival ellentétben ez a fa, bár kifordult a földből, de nem szakította le a vezetéket, csak rádőlt. Közlekedni így sem lehet. Az az autó sem tud moccanni, amit ezzel sorompóként zárt el a külvilágtól a fa törzse. Egy férfi és egy nő áll az autónál, idegesen telefonálnak. A férfié az autó, menne már, de egy centit sem engedi a fa. Tűzoltókat hívnak (szakszerűen: katasztrófavédelmet), hogy segítsenek szabadulni. Tudják ők is, hogy rengeteg helyre kell menniük most, nem valószínű, hogy egyhamar pont egy úrvezető kiszabadítására lesz idejük.

„Gondoltam, hogy megfogjuk azt a fekete autót, és arrébb visszük. Ha nincs behúzva a kézifék”

– mutat rá a nő a foglyul esett autó mellett parkoló kocsira. „Vagy felgyújtjuk a fát, leég, és akkor kész, utána el tudunk menni.” – ereszt meg egy sötét poént a férfi. Nyilván marad a várakozás. Ki tudja, meddig. Próbálom vigasztalni őket, nézzék a félig teli poharat: dőlhetett volna az autóra is a fa, ami azonban sértetlen maradt, ami nagy szerencse. „Nyilván” – mosolyog kényszeredetten a férfi, és a telefonjába temetkezik.

Ennyi lenne, gondoltam naivan, és az autóm felé vettem az irányt. Még egyszer át a sajátosan illatosított aluljárón, majd indulás haza. Ez egyirányú utca, a part felé kell kerülni, úgy lehet lejjebb visszajutni a Szentendrei útra. Pár száz méter után kordon:

itt nemcsak egy nagy fa, de vele együtt egy oszlop is az útra dőlt, teljes szélességében.

Szemben is áll egy autó. Megfordul, ahogy én is, és teljesen szabálytalan módon, a kijáraton keresztül hajtok rá az útra, nyilván mindenki azt gondolja rólam, hogy eszetlen vagyok, büntetnek is rendesen, alig akarnak beengedni. Közben két autó is csúnyán összeütközött a szemközti sávban. Megúszták a ledőlő fákat, ők egymást intézték el.

Hazaérve várt a fekete leves. Már lassan sötétedett, és még mindig áramszünet volt. Majd megjött az áram, és akkor derült ki, hogy bár a ledőlő fát megúsztam, de az áramlökéseket az eszközeim nem:

tönkrement a wifi, amiből egy egységet helyre tudtam állítani nagy nehezen, de a kommunikációt a napelemek inverterével nem, ahogy a biztonsági kamera is offline maradt.

Néhány óra gépészkedés után a légkondi kommunikációját helyre tudtam állítani, de maga a készülék szintén károsodott: hol lekapcsol, hol visszakapcsol, valami nem stimmel nála sem. Kedden tehát már csak azt kell kitalálnom, milyen sorrendben hívom fel a szerelőket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET: