KULT
A Rovatból

A tanárnő leiskolázta a nagy halakat – belenéztünk a Cápák között új évadába

Moldován András hiányzik, Wéberer György bölcs és higgadt, az egyik próbálkozó alaposan kiosztotta a cápákat. Alapvetően azonban minden adott egy szórakoztató és hasznos kis műsorhoz.


Újra támadnak a cápák – bár a látottak alapján inkább koi pontyokról beszélhetünk. Legalábbis a 8. évad 2. részben nyoma sem volt a korábbi évadok adok-kapokjának, ami valamennyire szórakoztatóvá tette ezt a műsort.

Lehet, Moldován András távozása miatt van így, ő előszeretettel csipkelődött a többi befektetővel, ha nem értett egyet velük.

Bizony, Moldován András – akivel nem rég interjút is készítettünk – hét évad után otthagyta a műsort. Így már csak Balogh Levente maradt az „alapító tagok” közül, illetve Lilu, a műsorvezető. De azért vannak ismert arcok, és új befektetők is érkeztek.

A 7. évadban vezették be azt az újítást, hogy nem minden adásban ugyanaz az öt befektető fogadja a jelentkezőket. Tavaly hét cápa szerepelt két csapatra osztva, idén már tizen keresik a jó üzletet.

A második adásban, amit néztem a Szentkirályi Ásványvíz tulajdonosa, Balogh Levente szerepelt, Orbók Ilona „adócápa”, Csillag Péter a Magyar üzleti Angyal Egyesület elnöke, Szauer Tamás a HVG kiadó vezetője, illetve Wáberer György.

Ebben az epizódban is négyen érkeztek a cápák elé befektetési ajánlattal. A négygyermekes Dr. G. Kiss Orsolya kutatóorvos, aki sajátfejlesztésű funkcionális élelmiszerével érkezett a műsorba. Terméke abban emelkedik ki a „mezőnyből”, hogy kifejezetten magas a rosttartalma.

A vállalkozása impozáns eredményeket tud felmutatni, Orbók Ilona fel is tette a kérdést, hogy miért kell Orsolyának befektető, főleg, mivel nem nagy összeget, 15 millió forintot kért 5% részesedésért cserébe.

A doktornő elmondása szerint részben időre van szüksége, részben mentorálásra, coachingra egy olyan szakértőtől, aki segítheti a növekedésben.

Bár Orsolya és a terméke mindenkinek nagyon hiteles és szimpatikus volt, egyedül Wáberer György tett ajánlatot. Ami nem meglepő, hiszen ez az ő területe. Éppen most dolgozik a csapatával egy átfogó egészségügyi program kidolgozásában, mivel meggyőződése szerint a jövő egészségügyének a kulcsa a megelőzés.

Ebbe a rendszerbe tökéletesen illeszkedne G. Kiss Orsolya termékcsaládja, Wáberer szerint viszont 15 millió forinttal nem ér semmit. Ezért ő 70 millió forintot ajánlott 50%-ért, amit Orsolya némi mérlegelés és kérdezősködés után elfogadott.

Prémecz Gergely és Vavrovics-Berec Nóra a Melon nevű munkaerő kereső online programhoz kerestek befektetőket. A program lényege, hogy a kis és középvállalkozásoknak segít bármiféle HR tudás nélkül megfelelő álláshirdetés összeállítását, és azt fel is teszi a megfelelő platformokra. Két év alatt 2000 vállalkozást értek el, szeretnének külföldön terjeszkedni, 5 %-ért 60 millió forintot kértek. Az utolsó négy befektető már ezen a cégértéken érkezett. Mint kiderült, Gergőnek 19 tulajdonostársa van, leginkább rokonok és barátok.

A market fit időszak végéig – tehát mire piacképes lett a termék – 2000 eurót égettek el.

Ezen a ponton felszaladt a cápák szemöldöke. Bár vitába keveredtek arról, hogy vajon a Melon tech appnak számít, és úgy kell számolni az értékét, mint egy Amazon esetén, vagy egyszerű munkaerőközvetítő szolgáltatócégként kell tekinteni rá, összességében senki sem akart beszállni a buliba.

Álovits Márton és Pinczi Mihály a Sparkl könyvek megálmodói. Ez tulajdonképpen egy személyre szabott ajándék. A megrendelő egy egyedi kivitelezésű könyvet kap, ami lehet mese, emlékkönyv, receptkönyv. A vállalkozás igazán impozáns mutatókkal rendelkezik, 2023-ban 500 milliós nettó árbevételt könyvelhettek el, 2024-ben 700 milliót. Három év alatt 15 országba jutottak el, de terjeszkedni szeretnének, amihez mentorálásra van szükségük.

Azt is elmondták, hogy az IT-t és a marketinget csinálják házon belül, minden mást kiszerveznek. Négy fő piacuk Magyarország, Lengyelország, Görögország és Olaszország. 5% részesedésért 25 millió forintot kértek. Orbók Ilona ezért az összegért 10%-ot szeretett volna, de Csillag Péter megadta, amit a fiúk kértek mentori részvényopcióért.

Balázs Virág a Balázs-Diák kft vezetője egy oktatási platformmal érkezett. A Csillagsuli online rendszerrel egy szintfelmérő után, az AI segítségével mindenkinek személyre szóló fejlesztési utat tudnak készíteni.

Azért jött, mert a Csillagsulit szeretné kiszervezni külön cégbe. 150 millió forintért 15 százalékos részesedést kínált.

Az adás legmulatságosabb pillanata volt, amikor Virág kicsit helyretette Szauer Tamást, aki félreértette a cég nevét, majd a szemmel láthatóan felpaprikázódott tanárnő sorra osztotta ki a Cápákat. Szerencséje, hogy a profi befektetők nem jönnek zavarba, és mivel érdekes volt az ajánlat – bár főleg a Balázs-Diák kft. érdekelte őket, nem az egyelőre alapításra váró, ezért üres Csillagsuli cég – nem hagyták annyiban.

Bár Csillag Péter szerint amit a tanárnő előadott a Csillagsuli kilátásairól, az „bullshit”.

Komolyan mondom, ezt a szegmenst érdemes visszanézni.

A „fiatalok” végül sorban elmondták, miért szállnak ki. Volt, aki csak üzletileg érezte kockázatosnak, de szimpatizált a projekttel. Volt, aki Virág viselkedését is kifogásolta. Végül jött Wáberer György, aki a sokat látott, régebb óta fiatal higgadtságával és bölcsességével elmondta, hogy számára megnyugtató Virág biztosítéka (amennyiben a Csillagsuli projekt bedől, a befektetőnek részesedést ad a meglévő cégéből), és úgy véli, az oktatásba fektetett pénz sosem bukott.

Az üzleti ajánlata úgy szólt, hogy 150 millióért 30%-ot kér. Viszont feltételhez kötötte: Az első 150 milliót ne külföldi terjeszkedésre fordítsa Virág, hanem Magyarországon fektessék be. A tanárnő azonnal el is fogadta az ajánlatot.

Végezetül szeretném felhívni a figyelmet Lilu asztalára.

Ravasz kis bútordarab. Trapéz alakú, ami azért jó, mert ha egyik felén áll a műsorvezető, a másikon a szereplők, automatikusan jó szögben állnak a kamerának. Nyilván fontos egy ilyen helyzetben, hogy amikor kijön a vállalkozó a cápáktól, a valós érzelmeit lássuk. Megölné a hangulatot, ha le kéne állni, mert a delikvens rossz helyre állt - „Vegyük újra, légyszi gyere ki megint sírva!”. Színészekkel ez működhet, de civilekkel nem.

Viszont van a csodaasztalnak egy nagy hibája is. Mivel a kamera felé szélesebb, amikor Lilu nem a keskeny végén áll, túl messzire került a szereplőktől. Ezért néha, amikor a vállalkozó kijön a stúdióból, a műsorvezetőnek annyira át kell hajolnia a készfogáshoz, hogy félő, átesik az asztalon.

Egyelőre tehát minden újítása mellett ígéretes a Cápák között, a cégek irányvonala jó, minden adott, hogy egy szórakoztató, és netán még hasznos műsor is kerekedhessen belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk