„A Maduro elleni amerikai fellépés halálos csapást mért az eddigi világrendre” – a nemzetközi lapok szerint új korszak jön
Alig ért évéget a venezuelai rajtaütés, Donald Trump jelezte: az Egyesült Államok további országok ellen is kész fellépni – Kolumbiától Mexikón és Kubán át egészen Iránig, miközben ismét felvetette Grönland amerikai megszerzését. Az elnököt azóta faggatják a terveiről, hogy egy amerikai akcióban Caracasban elfogták Nicolás Maduro venezuelai elnököt, akit New Yorkba vittek, hogy szövetségi kábítószer-kereskedelemmel és fegyverekkel kapcsolatos vádakkal nézzen szembe.
Arról is beszélt, hogy Kolumbiát „egy beteg ember vezeti, aki kokaint gyárt és ad el az Egyesült Államoknak”. Gustavo Petro kolumbiai elnökre utalva hozzátette: „Már nem sokáig fogja ezt csinálni.” A két elnök vitája az Egyesült Államok karibi és kelet-csendes-óceáni tengeri csapásai miatt egy ideje egyre élesebb. Amikor rákérdeztek, hogy a kormány indítana-e Kolumbiát célzó műveletet, Trump annyit mondott: „Nekem jól hangzik.”
Trump a térség más országait sem kímélte. Azt mondta, a drogok „ömlenek” Mexikón keresztül, ezért „tennünk kell valamit”, hozzátéve, hogy az ottani kartellek „nagyon erősek”.
Figyelme ezután a Közel-Kelet felé fordult. A tüntetésektől sújtott Iránról úgy fogalmazott: „Ha elkezdenek embereket ölni, ahogy tették a múltban, úgy gondolom, az Egyesült Államok nagyon keményen meg fogja torolni.”
Trump Kubáról azt mondta, ott katonai beavatkozásra nincs szükség, mert az ország „összeomlás előtt áll”. „Nem hiszem, hogy bármilyen lépésre szükség van. Úgy tűnik, lefelé tart” – mondta, majd azzal indokolt, hogy a venezuelai olajbevételek elapadása miatt „Kubának most nincs bevétele”. Ezzel szemben Marco Rubio külügyminiszter korábban az NBC „Meet the Press” című műsorában azt sugallta, hogy Kuba amerikai katonai akcióval is szembesülhet.
„A kubai kormány óriási problémát jelent” – fogalmazott Rubio, aki szerint a kubai rezsim „nagy bajban van”, és eddig is a Maduro-kormányt támogatta.
„Nemzetbiztonsági szempontból szükségünk van Grönlandra” – mondta, a térséget pedig úgy írta le, mint amelyet „orosz és kínai hajók lepnek el mindenfelé”.
Mette Frederiksen, Grönland miniszterelnöke úgy reagált: „Semmi értelme sincs arról beszélni, hogy az Egyesült Államoknak át kellene vennie Grönlandot. Az Egyesült Államoknak nincs joga annektálni a dán királyság három országának bármelyikét.”
Úgy tűnik, Trump vérszemet kapott, és egyáltalán nem zavarják a Maduro elhurcolásával kapcsolatos kritikák. A nagy nemzetközi lapok többsége mindebből azt a következtetést vonja le, hogy alapvetően átalakul a globális rend.
A New York Times véleménycikke szerint
A cikk szerint Nicolás Maduro elhurcolása megerősíti Putyin világképét, és precedenst teremt arra, hogy visszatérjen a nagyhatalmi befolyási övezetek logikája. Azt írják, bár a nemzetközi intézmények már eddig is gyakran akadoztak, mégis léteztek működő jogérvényesítő mechanizmusok. Ez a maradék legitimáció foszlik most szét.
Emlékeztetnek rá, hogy Putyin évek óta hangoztatja egy olyan világról alkotott vízióját, amelyet néhány befolyásos ember oszt fel befolyási övezetekre. A szerző szerint Trump retorikája épp ezt a gyarmatosító logikát tükrözi. A cikk ezt a szemléletet a Monroe-doktrína „Donroe-doktrínára” átkeresztelt változatának nevezi, amely a Nyugati Félteke feletti amerikai befolyás kiterjesztését célozza.
Caracas invázióját kísértetiesen hasonló módon hajtották végre ahhoz, amit Moszkva egykor Kijevvel tervezett, és ez tovább fogja bátorítani Putyint. „Kétségtelenül hasonló üzenetet kaptak Pekingben is: Ha Trump be tudja venni Venezuelát, és Putyin be tudja venni Ukrajnát, akkor Hszi Csin-ping kínai elnök biztosan be tudja venni Tajvant."
A Le Monde szerzője úgy látja, Washington ismét minden jogot magának követel a térségben, amit a saját hátsó udvarának tekint. A lépés a lap szerint nemcsak a nemzetközi jogot sérti, de az Egyesült Államok alkotmányát is, amely kimondja, hogy háborút csak a Kongresszus hirdethet.
Emlékeztetnek rá, higy az iraki invázió volt az első csapás a második világháború után kialakult nemzetközi rendre, a megnyílt résbe pedig később Vlagyimir Putyin is benyomult Grúziában és Ukrajnában, halált és pusztítást okozva.
A venezuelaiaknak Washington nem hagyott beleszólást abba, hogy meghatározatlan ideig irányítani kívánja az országukat, a népakaratot és a szuverenitást az amerikai olajvállalatok érdekei mögé sorolva. Ha a caracasi precedens követőkre talál, azok, akik most az amerikai beavatkozás erényeit hangsúlyozzák, keserűen megbánhatják majd, amikor a saját érdekeiket is ugyanilyen önkényesen zúzzák porrá - figyelmeztet a lap.
Az amerikai vezetés kísérletet sem tett a beavatkozás jogi vagy morális indoklására. Emlékeztetnek rá, hogy Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter arról beszélt, „Amerika bárhol, bármikor képes érvényesíteni az akaratát.”
A Venezuelában történtek egyértelművé teszik, hogy illuzió azt hinni, "van bármilyen akarat kiállni a globális biztonságot megalapozó normákért", illuzió az az érzés, hogy "lesznek anyagi vagy társadalmi következmények, amelyek elrettentenek a földszerzésektől, annexióktól vagy rezsimváltásoktól."
A Guardian is úgy látja, a venezuelai eset precedenst teremthet, és más regionális hatalmakat is a nemzetközi normák határainak tesztelésére bátoríthat. Ilyen feszültséggóc lehet Kína és Tajvan viszonya, Oroszország ukrajnai háborúja, vagy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek szembenállása Jemenben.
