A közmunkások szavazatait fenyegetéssel megszerző politikus két legyet üt egy csapásra
Fontos kutatás született a vidéki Magyarországon zajló politikai klientúra építésről, és ezen belül is a közmunka szerepéről a szegény, függő helyzetben élő falusiak szavazataiért folytatott harcban.
A közmunkaprogram elindulása óta figyelmeztetnek kutatók, hogy nem vezet sok jóra, ha a polgármesterek egy személyben dönthetnek arról, kit alkalmaznak közfoglalkoztatásban és kit nem. Ez ugyanis olyan túlhatalmat jelent, amivel könnyen visszaélhetnek a helyi politikusok, és amint egy friss kutatás megmutatja, sokan vissza is élnek: politikai klientúra építésre használják a közmunka ígéretét, vagy épp az elvételével való fenyegetést.
A Yale Egyetem kutatója 93 magyar falu lakossága körében készített felmérése alapján a válaszadók 5-7 százaléka számolt be arról, hogy megpróbálták valamilyen korrupt módon megszerezni a szavazatát a 2014-es parlamenti választáson. Ez az arány első látásra alacsonynak tűnhet, de valójában a politikai kliensrendszer riasztó méretű elterjedtségét mutatja Magyarországon.
Isabela Mares tízezer lakos alatti magyar falvakban gyűjtött adatokat arról, milyen szavazatszerzési kísérletekkel környékezték meg a lakosokat a 2014. áprilisi országgyűlési választásokon a körzetükben induló politikusok. A kutatást csak pár hónapja, idén áprilisban publikálták Mares-ék a Comparative Politics című folyóiratban, de a 2018-as, a Fidesz újabb kétharmados választási győzelmét hozó választások, sőt, a közelgő önkormányzati választások dinamikáját is könnyebb lehet megérteni a segítségével.
Egyfajta választási korrupció
A politikai klientúra építés tulajdonképpen egyfajta választási korrupció, az állampolgár a szavazatáért valamilyen ellentételezést kap, vagy legalábbis remél a politikustól. A szavazatvásárlás egyik formája, amikor az állampolgár pénzt, élelmiszert, esetleg alkoholt kap a szavazatáért.
Ide tartozik, és jóval problémásabb, a szavazat fenyegetéssel való kikényszerítése.
Ebben az esetben a szavazatát adó választó nem valamilyen ellentételezést remél a politikustól, hanem azt, hogy az illető ne váltsa be a fenyegetését, amit a választás előtt tett. A fenyegetésnek akkor van kényszerítő ereje, ha a szavazó egzisztenciája függ a fenyegetés teljesülésétől.
Márpedig Magyarországon van egy nagyjából százharmincezres tömeg, aminek a megélhetése a közmunkaprogramtól függ. A program felett pedig helyi politikusok, a települések polgármesterei diszponálnak, akik könnyen használhatják politikai klientúra építésre, tisztességtelen szavazatszerzésre a közfoglalkoztatást.
És Isabela Mares kutatása alapján úgy tűnik, vannak, akik használják is.
A kutatás Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei településeken véletlenszerűen kiválasztott résztvevőinek
5-7 százaléka számolt be arról, hogy megpróbálták valamilyen korrupt módon megszerezni a szavazatát.
Összehasonlításképpen: Argentínában – ahol a Freedom House értékelése szerint a demokrácia hasonló állapotban van, mint Magyarországon – szintén 5-7, az egyértelműen autoriter politikai rendszerrel rendelkező Venezuelában pedig 10-12 százalékos eredményeket hoztak hasonló kutatások. Isabela Mares egy, a kutatás eredményeit bemutató cikkben elmondta, megdöbbentő volt számára, hogy egy EU- és NATO-tagállamban még él a szavazatok kikényszerítésének “19. századi” módszere.
A kérdőíves kutatás mellett a kutatók interjúkat is készítettek választópolgárokkal.
Volt, aki elmesélte nekik, hogy a falu polgármestere a választás előtt összehívta egy terembe az összes közmunkást, és “tájékoztatta őket, hogy ha a közmunkaprogramban szeretnének maradni, a polgármester támogatta jelöltre kell szavazniuk”.
Egy másik válaszadó szerint a közmunkások befenyítése hatékony mozgósító stratégia volt, mert akkor az egész család a “megfelelő” jelöltre szavazott.
Persze, a fenyegetés mellett megjelenik a közmunkába felvétel ígérete is.
“Kaphat közmunkát, de akkor a szavazólapon az ikszet a jó helyre kell húznia”
– mondták a polgármester emberei az egyik válaszadónak, aki szeretett volna bekerülni a programba.