A Rovatból

A közélet sem tabu a szegedi tanár médiaóráján

Erdélyi Eszter célja, hogy érdeklődő, a világra nyitott, kritikus szemléletű, a rászorulók problémáira érzékeny felnőtteket neveljen.


Erdélyi Eszter médiaóráin nincs tabutéma, a diákokkal az aktuális közéleti témákról is beszélgetnek, miközben összehasonlítják, hogy ugyanazt a hírt hogyan írta meg például az Origo és az Index. A szegedi tanárnő célja, hogy érdeklődő, a világra nyitott, kritikus szemléletű, a rászorulók problémáira érzékeny felnőtteket neveljen. Osztályaival szendvicscsomagokat állítottak össze hajléktalanoknak, élőláncot alkottak a fogyatékkal élőkért Szeged főutcáján, közös programokat szerveztek cigány gyerekekkel.

Erdélyi Eszter: "Miért nem volt igényed arra, hogy továbbolvass, hogy mit követett el Gruevszki miniszterelnök? Látunk egy szalagcímet, abból következtetéseket vonunk le, és el se olvassuk a cikket, csak folytatjuk magunkban az előítéleteink alapján, amit kikövetkeztetünk? De miért nem megyünk utána? Ezt most őszintén kérdezem tőletek. Honnan tudjuk akkor, hogy mit gondoljunk erről az esetről?

Diák: – "Szerintem azért, mert ha már elolvastunk egy ilyen szalagcímet, hogy egy politikus, aki mindenféle ellenőrzés nélkül kapott menekültstátuszt, ez már egy rossz érzést kelt bennünk, hogy persze a politikus rögtön kap menekültstátuszt.

Diák: – "Meg eddig úgy volt, hogy nem fogadunk be senkit.”

Bármilyen hihetetlen, ez a beszélgetés egy magyar gimnázium médiaóráján tanár és diákok között zajlott le. Néhány éve már nem szokás aktuális eseményekről, közéletről beszélgetni az iskolában sem történelem, sem irodalom, sem médiaórán. A tanároknak egyre nehezebb beszélni a jelenleg nagyon bonyolult médiapiacról vagy a hírgyártás módjáról, napi gyakorlatáról. Kivételek mindig akadnak, például a Szegedi Deák Ferenc Gimnázium médiatanára, Erdélyi Eszter, aki nem idegenkedik ezekről a kérdésekről vitatkozni a diákjaival.

A tanárnő nem akarja a gyerekek közéletről alkotott véleményét befolyásolni, egyszerűen csak azt szeretné, hogy gondolkodjanak, és értsék meg a médiakörnyezet tulajdonságait, sokoldalúan tájékozódjanak.

A 31 éve pályán lévő tanárnővel először a szertárában, az asztalánál beszélgetünk, amit filmes és kulturális eseményekről szóló plakátok vesznek körül, de ott van közöttük az emberi jogok tiszteletéről szóló matrica is. Kicsit szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy a mai Magyarországon hogyan lehet iskolai keretek között közéletről a beszélni. Már évekkel ezelőtt sem lehetett közéletről az iskolában hallani, pedig az önálló véleményalkotás és a kritikus szemléletmód a Nemzeti Alaptanterv, sőt az új NAT-tervezet része, számos tantárgy kerettantervi követelménye. Erdélyi Eszter tanárnő bebizonyítja, hogy ez nem lehetetlen, mert nemcsak beszélget a gyerekekkel, hanem filmes, színházi és egyéb, emberségről, szolidaritásról szóló programokat is szervez nekik, hogy megtanuljanak empatikusan gondolkodni, segíteni az elesetteken, legyenek azok hajléktalanok, roma gyerekek vagy menedékkérők.

Erdélyi Eszter - Fotó: Végh László

“Azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy a legnagyobb ellenségünk a fásultság, a közöny, az érdektelenség. Mindenki alakítsa ki a saját személyiségét, de lehetőleg úgy, hogy a környezetét formálni akaró, a másikra figyelni tudó, igényesen érvelő felnőtté váljon.”

– mondja.

Erdélyi Eszter magyar-történelem tanári szakon végzett a JATE Bölcsész Karán, majd az elsők között szerzett az ELTÉ-n médiatanári diplomát, nem sokkal később pedig, egyedülálló módon, kollégáival együtt média tagozatot indított a Deák Ferenc Gimnáziumban. A tanárnő két tantárgyat tanít, emellett még osztályfőnök is, a szemléletmódja viszont minden területen azonos.

"Az én pedagógiám lényege, hogy nem vagyok más ember az iskolán kívül sem, és amikor belépek a suliba, nem veszek fel semmilyen tanáros álarcot. A gyerekek úgy ismernek engem, ahogy élek, a legbelsőbb magánéletemen kívül szinte nyitott könyv vagyok. Nem arról van szó, hogy az iskolában átmegyek szigorúba, és csak a tananyagról vagyok hajlandó beszélni, bár a szakmai színvonal is nagyon fontos. Ugyanakkor minden, ami engem érdekel; film, színház, koncert, kiállítás, könyvek, cikkek, aktuális események, ezek valahogy megjelennek az órákon is.

De azzal semmit nem érnénk el, ha csak a szavak szintjén lennének jelen, hogy akkor most elmondom gyerekek, mit láttam, meg hogy szeressük a rászorulókat, és illik érzékenykedni a szegényekkel, hanem az egésznek egy koherens személyiségben kell megnyilvánulnia. Lássák rajtam, hogy én így élek, és ha ez nekik egy-egy ponton szimpatikus, netán követendő, akkor örülünk egymásnak”

– magyarázza a tanárnő.

A tanárnő rendszeresen szervez osztályaival olyan programokat, amikor az elesetteket karolják fel. A Szeged Bike Maffiával a tavalyi tanévtől kezdve csomagokat állítanak össze a hajléktalanoknak. Két éve, a fogyatékkal élők napján Szeged belvárosában négy osztályának diákjai élőláncot alkottak a Lépj, hogy léphessenek szervezet aktivistáival, a helyi fogyatékkal élőkkel és szegedi polgárokkal együtt, hogy ők is átérezzék embertársaik helyzetét. Amíg volt kihelyezve az evangélikus templom és a rókusi templom mellé szekrény, amibe ételt lehetett tenni, azt rendszeresen feltöltötték. A Mentőcsónak Egység Szociopoly és a Hajlék-kaland játékát is elhívták Budapestről, a menekültválság idején pedig egy eseményen vitatták meg, hogy a nemzetközi projekt résztvevői, a különféle irányultságú magyar médiaszereplők, mit tapasztaltak a határ menti településeken. Látogatásunkkor éppen a Verzio Dokumentumfilm-fesztiválra készülnek a média tagozatosokkal.

Nincs tabutéma

A tizenegyedikes média tagozatosoknak tartott órák első felében a tanárnő arra kéri a diákokat, hogy mondjanak olyan eseményeket, amelyek helyi, országos, európai és világszinten foglalkoztatják jelenleg a médiát.Azokban a félévekben, amikor nem filmtörténetet vagy filmelméletet, elemző gyakorlatokat tanulnak, minden óra ezzel a kérdéssel indul. Ez a feladat a tananyagnak egyébként része is, nem pedig a tanárnő erőltette bele az óra anyagába.

“A médiaoktatást nehéz elképzelni légüres térben, halott, régi anyagokon, vagy mondvacsinált mintákon. A média annyi tévutat, álhírt, közösségi oldalakon terjedő félinformációt hordoz, hogy jó megbeszélni a tőlünk telhető legszélesebb tájékozódással a minket körülvevő eseményeket. A cél sosem az, hogy egy-egy álláspontot üdvözítőnek kiáltsunk ki, vagy egy másikat látatlanban megbélyegezzünk, hanem hogy képet kapjunk a média működésmódjáról, stílusáról, színvonaláról. A gyerekek érdeklődnek, próbálnak eligazodni az információáradatban, nekünk, tanároknak pedig kötelességünk foglalkozni az ő kiváncsiságukkal. Ha elutasítanánk minden, a jelenlegi világunkra vonatkozó kíváncsiságot, akkor ki tudja, milyen bizonytalan hitelességű forrásokból szereznék be az információikat”

– magyarázza.

Fotó: Végh László

Erdélyi Eszter ezzel a szemléletmóddal egyáltalán nem megy a NAT ellen, sőt a legtöbb humán tantárgy kerettanterve elő is írja ezt a kritikus szemléletet, amit a tanárnő is tanít.

Az általunk látott óra elején a diákok rögtön sorolni is kezdik a szegedi híreket: nyílik a karácsonyi vásár, óriáskereket állítottak fel a Széchenyi téren, stadiont adnak át márciusban.

A diákok felsorolják a médiumokat, ahonnan az információt szerezték, megbeszélik, hogy ki fog majd felülni a “Szeged eye”-ra, de a stadion építésénél általános mosolygás lesz úrrá az osztályon. A tanárnő megkérdezi őket, hogy miért mosolyognak, miért baj az, ha stadion épül, hiszen Szegednek nincs ilyen építménye, pedig ott lehetne színvonalas sporteseményeket, koncerteket tartani.

"Van már elég.”

"Másra is lehetne költeni azt a pénzt”

– hangzanak a diákok válaszai.

Közösen megállapítják, hogy eszerint a stadion szónak jelenleg van valamilyen áthallása a magyar társadalomban, de ettől még ez nem feltétlen rossz dolog, lehetnek olyan szegediek, akik örülnek az új építménynek. Ezután sorra veszik, hogy egy stadion építésére honnan lehet előteremteni a költségeket, tisztázzák a TAO-támogatás és a közpénz fogalmát, megvitatják, hogy milyen problémák merülhetnek fel egy stadionépítés kapcsán. Azt is megnézik, hogy a különböző médiumok hogyan írták meg ugyanezt a hírt már a tervezés idején: az egykori Magyar Nemzet vagy a szegedma.hu.

Iyenkor nem pusztán a stilisztikát és a cikk felépítését vizsgálják, hanem a tartalmáról is beszélgetnek, hiszen sokszor alapfogalmakat vagy az előzményeket is tisztázni kell.

A tanárnő viszont leszögezi, hogy bár nyíltan beszélnek szakmapolitikai kérdésekről is, általános szidalmazása az egyik vagy másik politikai oldalnak sosem fordul elő. Nem az ítélkezés a lényeg, hanem az, hogy akkor is tudjanak a diákok logikusan érvelni, amikor egy nekik nem tetsző tartalommal találkoznak.

Mindig konkrét eseményekről beszélnek, ottjártunkkor ez éppen a hajléktalan-törvény, a CEU és a volt macedón miniszterelnök ügye volt.

A diákok több újságban is megnézték ugyanazt a hírt - Fotó: Hajdú D. András

Nem is kell feltétlen kimondani a politikusok vagy pártok nevét, de a tanárnő szerint felesleges kerülgetni a konkrét megnevezést.

"Ha hoznak egy törvényt, egy döntést, akkor az valakihez köthető, és az nem a szentlélek, hanem egy kormánypárt, egy törvényhozó parlamenti többség, amit most speciel úgy hívnak, hogy Fidesz, azelőtt meg úgy hívták, hogy MSZP, a jövőt meg még nem ismerjük. Ez egy teljesen normális, egzakt dolog, hogy ki van kormányon, nem világtalanok a gyerekek sem. Kerülgethetjük a megnevezéseket, de a gyerekek bemondják, akkor most erre én mit mondjak? Nevetséges lenne, ha nem nevezhetnénk meg pl. a köztársasági elnököt.” – magyarázza nekünk.

Az órákon nincs tabutéma, a gyerekek bármit kérdezhetnek, hiszen éppen a kérdezés jogát tanítja nekik Erdélyi Eszter. Sokszor viták is kialakulnak akár a diákok, akár a tanár és diák között is. Fontos, hogy ezek a kérdések sose maradjanak benn a gyerekekben, beszélhessenek arról, ami feszíti őket.

Olykor egy-egy témában nem érzi magát elég felkészültnek a tanárnő, ezért vendégeket hív meg, hogy a diákok közelebb kerüljenek egy-egy problémához. Amikor azt észlelte, hogy a cigányokkal szemben előítéletes sztereotípiákat kezdtek hangoztatni , egy volt tanítványát hívta meg, aki egy javarészt cigányok lakta településen lelkész. Úgy érzi, hogy ez a beszélgetés nagyon sokat segített a tanítványainak az elfogadásban, ahogy az is, amikor a budapesti volt Kesztyűgyárba vitte őket, ahol borsodi cigány gyerekekkel dolgoztak együtt, és meséltek egymásnak saját filmjeikről, terveikről. Feltérképezték a szabadkai zsidóság kulturális örökségét, személyesen találkoztak egy holokauszt-túlélő nénivel, akivel riportot is készítettek.

A tanárnő lát fejlődést a diákjai vitakultúrájában, szemléletmódjában. Sokan léptek közülük politikai pályára is, többen dolgoznak egyházi felekezetekben, vagy jótékonysági, civil szervezeteknél, filmes és médiás szakmákban. Abban egészen biztos, hogy az ő diákjai máshogy néznek filmeket, olvasnak és értelmeznek médiaszövegeket.

Egy tanárnak legyen határozott véleménye

Az órán, amin mi is részt vettünk, egyszer sem hallottuk nyíltan a tanárnő véleményét, pedig az előzetes beszélgetésünk alapján sejthettük, hogy mit gondol egy-egy kérdésről, mégis ő volt az, aki megkérdőjelezte a diákok szalagcím-tájékozottságát például stadion ügyben. Megvizsgálták, hogy ugyanazt a hírt hogyan írta meg az Origo, a Magyar Idők, az Index és a 24.hu. A tanárnő nem mondta, hogy melyiket olvassák, hanem arra buzdította a diákokat, hogy mielőtt véleményt alkotnak, minél több oldalról tájékozódjanak, különben nem kaphatnak teljes képet az adott ügyről, és mindig csak egyféle véleménnyel fognak találkozni, véleménybuborékjukon nem látnak majd túl. Ugyanakkor azt is kérte, hogy álláspontjuk kialakításakor hallgassanak a józan eszükre, döntsenek az általános és alapvető emberi értékek, a jó ízlés és a kölcsönös tisztelet figyelembe vételével. Alakítsanak ki magukban egy etikai balanszot, a gyűlölet semmilyen formáját ne tegyék magukévá.

A tanárnő gondolkodni tanítja diákjait - Fotó: Hajdú D. András

A tanárnő akkor sem foglalt nyíltan állást, amikor a “testtel szavazok” játék során a diákok két csoportot alkottak aszerint, hogy most egyszerűbb-e hiteles információhoz jutni vagy 30 évvel ezelőtt. Ha valakit sikerült meggyőzni a másik csoportból, akkor annak át kellett ülnie az ellentétes oldalra. Érdekes dinamikája lett így a vitának, mert nagyobb volt a tétje egy “átülésnek”, mint egy szimpla kézfeltartásnak. A tanárnő először a diákok egyik csoportjához szállt be érvekkel segíteni, majd a másikhoz.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne véleménye, de azt sosem nyomná le a diákok torkán. Szerinte az, hogy mit hoznak otthonról a gyerekek, nagyon sokszínű lehet, és ebbe ő nem akar beleszólni, az iskolai környezetben, az órákon, a kortárs közegben lefolytatott viták úgyis alakítják a világlátásukat.

Pesze neki is van egy erős véleménye, ami szerinte anélkül is látszik rajta, hogy ezt direktben fejtegetné, hiszen ahogy mondta, nem képvisel mást az iskolán belül és kívül. Erdélyi Eszter szerint ez így van rendjén, attól, hogy valaki tanár, még nem kell “neutrálisnak” lennie. Az, hogy mit tart értékesnek, a személyiségéből fakad és anélkül is nyilvánvalóak, hogy hangzatos kijelentéseket tenne.

"Nem tudom elfogadni az egyrészt-másrészt szemléletet, egy tanárnak legyen már véleménye. Nem vagyok egy “se hús, se hal” figura, hogy ezt így is lehet érteni, meg úgy is. Persze, el lehet ezeket mondani, de egy pedagógusnak legyen olyan etikai iránytűje, erkölcsi tartása, amit nem kell titkolnia a diákjai előtt, mert kultúrát, toleranciát és szolidaritást képvisel, és ezek egyike sem szégyellni vagy rejtegetni való” – mondja.

Az iskola nem egy rezervátum

Szerinte egy tanárnak az a feladata, hogy kinyissa a gyerekeket a világ dolgaira, a közélet és a felelős gondolkodás pedig ennek a része. A diákokat épp úgy érinti, ami körülöttünk zajlik, mint a felnőtteket, csak nehezebben tájékozódnak az információrengetegben, ehhez kell nekik segítséget adni. Ez persze nem működik úgy, ha a diákok azt érzik, hogy a tanár súlyos ítéleteket sulykol, amiket le kell írni a füzetbe. A tanárnak egy koherens egyéniségnek, hiteles személynek kell lenni, akinek van világnézete, ami mögött viszont ott van egy ember, aki nem akar maga mögé mindenáron mindenkit csatasorba állítani. Negatív visszajelzést a tanítási módszerére még se diáktól, se szülőtől soha nem kapott. Szemmel láthatóan jól együtt tud működni a tanítványaival.

Erdélyi Eszter arra buzdítja tanítványait, hogy mielőtt ítélkeznek, mindkét oldalt vizsgálják meg - Fotó: Hajdú D. András

"Az iskola nem egy rezervátum, ahová bejövünk a valódi világból, és mindentől megóvjuk a gyereket. Óriási nagy baj, hogy a tanárok többsége tabuként kezeli a közéleti kérdéseket, mert félnek a vitás helyzetektől, attól, hogy majd állást kell foglalniuk egy-egy kérdésben, netán maguk sem elég tájékozottak például környezetvédelmi vagy oktatási kérdésekben. Ha az osztályfőnök például fizikatanár, és reggel bemegy a gyerek, hogy mi az a nemzeti konzultáció, mert most kaptak ilyen levelet otthon, akkor szerintem a tanár nem mondhatja azt, hogy”ez egy fizikaóra, és ma csak a párhuzamos kapcsolásról beszélhetünk, nincs időnk erre” – fejti ki.

A tanárnő szerint pedagógusként időt kell szánni ezekre a kérdésekre is, mert az elhallgatás, a félelem, az, hogy nem lehet kérdezni, csak megmérgezi a tanárok és a diákok közötti bizalmat.

"Az a legeslegnagyobb probléma, hogy a politika szó említése már évekkel ezelőtt is tabu volt az oktatásban, a szülők körében is, holott a NAT-ban is benne van a demokratikus normákról való kritikai gondolkodás. Azt mondják a tanároknak is, hogy ne politizáljanak, hanem csak szakmapolitikai kérdésekben nyilatkozzunk, de hát a szakmapolitikát is csinálja valaki, és a NAT sem az űrből csapódott be hozzánk”

– mondja.

A tanárnő szerint az utóbbi években a médiaoktatás pozitív irányba fejlődött a színvonalas médiatanár-képzés miatt, ugyanakkor a hangsúlyok az oktatásában teljesen megváltoztak. Korábban országos konszenzus volt, hogy inkább a média oktatására helyezzék a hangsúlyt, most pedig újra a filmművészet és az alkotó projektmunka kap nagyobb szerepet az órákon.

A mostani médiakörnyezet olyan bonyolult problémákat vet fel, mint a közösségi média tudatos használata. Ezek olyan komplex jelenségek, és annyira gyorsan változik a mediális tér, hogy sok médiatanár inkább megkerüli vagy elhallgatja őket. Még nagyobb probléma, hogy a médiaóra szinte teljesen kezd kiveszni az oktatásból. Az általános iskolában beolvasztották négy tantárgyba, középiskolában pedig az intézmény dönti el, hogy kilencedikben médiát vagy drámát tanít, ahol pedig drámát tanítanak, ott a diákok úgy kerülnek ki az oktatásból, hogy 12 év alatt szinte semmit sem hallottak a média működésmódjáról, a közszolgálatiságról, az objektiv tájékoztatás modelljéről, a social media és a reklámok világáról.

"Nem tartom magam lázadónak” – feleli kérdésünkre Erdélyi Eszter. - "Lázadó volt például Jan Palach, aki felgyújtja magát a Vencel téren Prágában, vagy a srác a tankok elé állva a Tienanmen téren ‘89-ben. Én egy normális átlagember vagyok, aki gimnazista kora óta minden iránt érdeklődik. A világ változott meg, és az, hogy esetleg lázadónak számíthat valaki, aki tisztességesen foglalkozik a diákjai érdeklődésével, inspirálja őket a közéleti kérdésekről folytatott párbeszédre, a szabad véleménynyilvánításra, az nem az én problémám, ez már a jelenünk súlyos problémája” – zárja a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Megtört a lojalitás lánca: Zárug Péter Farkas szerint ezért hagyták magára Orbán Viktort a milliárdosai
Az elemző szerint a Fidesz gazdasági hátországának támogatása a választási vereség után elapadt. A konfliktus oka, hogy a lojalitás a hatalmi pozíción alapult, és mivel a remény elveszett Orbán Viktor visszatérésére, a gazdasági szereplők már nem finanszírozzák a pártot.


Zárug Péter Farkassal Benyó Rita beszélgetett a VálaszOnline podcastjában a Fidesz választási vereség utáni helyzetéről és a párt jövőjéről. Az elemző szerint a Fidesz nem nézett szembe a történtekkel, és a hétvégi kongresszus sem a megújulásról, hanem egy cég belső ügyeinek rendezéséről szól.

Zárug Péter Farkas szerint a Fidesz egy céghálóként működik, amelynek tulajdonos-ügyvezető igazgatója Orbán Viktor, a párt pedig most egy hatalmas piaci bukást szenvedett el.

Úgy látja, a cég „fogyasztóit elvesztette, lemérgezte”, de még egy bocsánatkérő közleményt sem adott ki.

„Úgy csináltak, mintha ez egy párton belüli dolog lenne, cégen belül kell rendezni a dolgokat, és először cégen belül rendezzük, aztán majd utána meglátjuk” – fogalmazott.

Állítása szerint a párton belül ugyan voltak kritikus hangok, de a választókkal azóta sem kommunikáltak érdemben. „Akik ott maradtak, azok irányába mi a mondás?” – tette fel a kérdést.

Az elemző szerint a párt a választók felé a „védvonal” kommunikációján és a Mi Hazánkkal közösen szervezett tüntetéseken kívül nem tudott mást felmutatni. Úgy véli, a Fidesz most a belső ügyeit rendezi, aminek semmi köze a magyar konzervativizmushoz vagy a polgári értékekhez.

A párt visszatérését a polgári vonalhoz kétségesnek tartja. A Fidesz jelenlegi állapotát úgy jellemezte: „szotyit  köpködve, zsebredugott kézzel billegek elő, és mondom, folytatjuk”.

Hozzátette, a polgári-nemzeti irányt maga Orbán Viktor cserélte le egy plebejus vonalra. „Én értem a paraszti erőkultuszt, de nem így indultunk el” – jegyezte meg. Zárug szerint „most ezen nem is kell már idegesítenie magát egy normális, polgári gondolkodású konzervatívnak. Ez egy cégügy.”

Zárug kitért Navracsics Tibor helyzetére is, akit tisztességesnek tart, amiért elmondta, hogy 65 százalékban ért egyet a Fidesz politikájával, de hiányolja, hogy a fennmaradó 35 százalékról sosem beszélt. Úgy látja, a mérsékelt fideszesek politikai jövője bizonytalan. „Ezeknek a meglévő pislákoló politikai fénye Orbán mellett teljes vaksötétbe tart” – vélekedett.

A Fidesz szervezeti átalakítását, amelynek keretében az önkormányzati hálózatra helyeznék a hangsúlyt, szintén cégszervezési kérdésnek tartja. Szerinte a 106 iroda fenntarthatatlan, ezért a karcsúsítás logikus lépés. „Elszálltak a táncos évek, gyerekek, most akkor a hét szűk esztendőre kell berendezkedni” – mondta.

A párt jövője szerinte a következő önkormányzati választáson dől el. „Ha ott egy DK-típusú, óriási visszazuhanás van, amihez a Fidesz esetében már elég, ha 20% alatti lesz ez az eredmény, akkor megpecsételődött a sorsa.”

Arra a kérdésre, hogy a TISZA Pártnak érdeke lenne-e egy előrehozott önkormányzati választás, Zárug azt mondta, hogy bár a politikai logika ezt diktálná, a jogállamiság elveivel ez ellentétes lenne. Szerinte a fennálló mandátumokat nem lehet politikai érdekek alapján megszüntetni. Úgy látja, a jelenlegi helyzetet csak egy átfogó alkotmányozási folyamattal lehet rendezni.

Arról, hogy Orbán Viktor miért nem vonul vissza, az elemző azt mondta, a miniszterelnök nem teheti meg, mert ő birtokolja a „céget” és annak minden titkát. „Orbán Viktor nem tud Boross Péter lenni, aki nagy idők nagy tanújaként, szimbolikus tanácsadással és mégiscsak ellentétes oldali rendszerváltóként háttérbe tud vonulni” – állította. „Le kell szerveznie a brigád levonulását, és le kell szerveznie, hogy ez a cég azért egy történelmi veresség után ne a büntetőjog alá kerüljön” – fejtette ki.

A párt jelenlegi állapotát egy temetéshez hasonlította. „Egy 16 évig hegemónként kormányzó pártnál, amelyiknek az utolsó egy hónapjában ezer milliárdok esnek ki a szekrényéből, szerintem a 10%-os lét is temetés.” „A Fidesz mint brand egyenlő a koponyás bélyeggel, hogy vigyázz, méreg” – fogalmazott.

A Fidesz-közeli vagyonok eltűnését azzal magyarázta, hogy a vereség megtörte a lojalitás láncát.

A rendszer alapja a hatalmi pozíció volt, és mivel a remény elveszett arra, hogy Orbán visszakerüljön a korábbi helyzetébe, a gazdasági szereplők már nem érzik kötelességüknek a párt finanszírozását. „Ott vannak a milliárdok, de nincs remény. Igaz? Nincs remény” – tette hozzá.

Az elemző nem ért egyet azzal, hogy a Fidesz rendszere egy kártyavár lett volna. Szerinte egy erős rendszer volt, amelynek egyetlen gyenge pontján sikerült áttörni, ami az egész szerkezetet szétpattintotta.  A belső káoszról szólva ironikusan megjegyezte: „Mráz Ágoston hajat növesztett, kontaktlencsét vett és hippiként járja a fesztiválokat, hogy ne ismerjék föl. Tehát, hogy itt teljes végórák vannak.”

A belső kihívó hiányát azzal magyarázta, hogy a potenciális utódjelöltek látják, hogy a megmaradt szavazóbázis még mindig Orbánhoz hűséges, másrészt pedig intézményi fogságban érzik magukat. „Ez egy súlyosan bántalmazott agyi állapot” – összegezte.

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Ami Magyar Péter jutalomjátékának indult, mostanra nagy kockázat lett
A politológus Sulyok Tamás alkotmánybírósági beadványát elemezte. Az államfő azután lépett, hogy a Magyar Péter által szabott lemondási határidő 11 napja lejárt.
F. O. - Fotó: - szmo.hu
2026. június 12.



Török Gábor politológus a Facebook-oldalán elemezte a köztársasági elnök legújabb lépését. Sulyok Tamás csütörtökön az Alkotmánybírósághoz fordult a leváltását célzó kormányzati tervek miatt. A politológus szerint „egyre érdekesebb ez a történet”, és a helyzetet úgy látja, mintha az államfő hirtelen egy aktív, politizáló szereplővé vált volna.

„Aki április 12-én született, akár azt is gondolhatná, hogy Sulyok Tamás egy aktív, politizáló, kreatív köztársasági elnök, akinek van álláspontja a politikai viták középpontjában álló kérdésekről, nem is fél elmondani azt, sőt, akár az államfő számára rendelkezésre álló eszközöket (nyilatkozat, interjú, közlemény, vagy éppen AB-hez fordulás stb.) is bátran igénybe veszi.”

Török szerint Sulyok mostani fellépésével azt is bizonyítja, „hogy hogyan és milyen eszközök használatával lehetett volna más az államfő (és szerepe + megítélése) az elmúlt két évben”.

A politológus a bejelentést „nem ügyetlen lépésnek” tartja, mivel 11 napja nem történt semmi a Magyar Péter által szabott határidő lejárta óta. Így az államfő még időben szerezhet egy „alkotmányértelmezést” az Alkotmánybíróságtól.

Török Gábor úgy látja, a korábban egyértelműnek tűnő helyzet megváltozott.

„A korábban Magyar Péter jutalomjátékának látszó ügy minden nappal egyre több politikai kockázatot hordoz a miniszterelnök számára” – zárta bejegyzését.

Május 31-én járt le a Magyar Péter miniszterelnök által több közjogi méltóság lemondására szabott határidő, miután egy keddi, utolsó, négyszemközti megbeszélésre tett ajánlat sem vezetett eredményre. Az államfő már korábban jelezte, hogy nem mond le, és a tervezett elmozdítása miatt a Velencei Bizottsághoz fordult. A csütörtöki, Alkotmánybírósághoz fordulás a védekezésének újabb lépése, amely egy lehetséges alkotmányos válsághoz vezethet.

A Sándor-palota közleményére a kormányfő szinte azonnal reagált, „szánalom kategóriának” nevezve az elnök lépését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Friss elemzés: Komoly hibákat vétett a Tisza-kormány, ennek még ára lesz
A Political Capital elemzése szerint a TISZA-kormány több vitatott lépést is tett, például a parlamenti szabályok fellazításával. Bár a népszerűségük töretlen, a hibáknak később politikai következménye lesz.


Miközben a közvélemény-kutatások történelmi előnyt mérnek a TISZA-nak, aközben gyűlnek a vitatott döntések: nem távozott egyetlen célkeresztbe került intézményvezető sem a határidőre, a Házszabály átmeneti fellazítása a Fidesz-éra eszköztárát idézi, és a vendégmunkás-szigorítás gazdasági feszültségeket kelt. A kérdés nem az, lesz-e ennek ára, hanem az, hogy mikor – írja a Political Capital friss elemzésében.

A leglátványosabb törésvonal az állami csúcsintézményeknél rajzolódik ki. A Magyar Péter által szabott május 31-i ultimátum eredménytelenül telt el, egyetlen, a Fidesz által kinevezett csúcsvezető sem mondott le. A határidő lejárta után a miniszterelnök ugyan egyeztetett az államfővel a Sándor-palotában, de ott nem tudott előállni kész jogi csomaggal a leváltásukra, csupán az alkotmánymódosítás előkészítésének szándékát jelentette be.

Az ügy azért bír kiemelt jelentőséggel, mert ez az egyik első, kézzelfogható ígéret, amelyen a kormány cselekvőképessége lemérhető.

A módszerek körüli viták a parlamenti eljárásoknál is előkerülnek. A TISZA-kormány egy javaslattal átmenetileg, 2026 végéig megemelné a sürgős és kivételes eljárások számát az Országgyűlésben, amit a befagyasztott uniós források minél gyorsabb lehívásával indokol.

Eközben a törvényjavaslatok továbbra is jellemzően egyéni képviselői indítványként kerülnek a Ház elé, noha ezt a gyakorlatot az ellenzék tizenhat éven át bírálta. Ezek a lépések, még ha hatékonysági célok is vezérlik őket, erősíthetik azt a vélekedést, hogy az új kormány is a fékek és ellensúlyok rendszerének gyengítésében érdekelt.

A személyre szabott jogalkotás vádja a miniszterelnöki ciklusok korlátozásánál csúcsosodott ki. Bár a lépés közjogilag védhető, politikailag támadási felületet ad, mivel visszamenőleges hatályúként és Orbán Viktor kizárását célzó intézkedésként is keretezhető. Az elemzés szerint egy 2026-tól induló korlátozás stratégiailag tisztább lett volna.

A stratégiai kockázatok mellett azonnali gazdasági súrlódások is jelentkeznek a vendégmunkások ügyében. A kampányban ígért teljes leállás helyett a kormány egy szigorítást vezetett be, amelynek értelmében szombattól nem adnak ki újabb vendégmunkás-tartózkodási engedélyeket. A lépés heves reakciókat váltott ki gazdasági szereplőkből, a Master Good nevű cég például beruházások leállításával fenyegetőzött.

Valójában a TISZA ugyanúgy a migrációellenesség csapdájában vergődik, mint korábban a Fidesz, amely szintén nem talált egyensúlyt a szigorú retorika és a gazdasági érdekek között.

Mindezt olyan kisebb, de sokasodó operatív zökkenők keretezik, mint a rapid igazságügyiminiszter-váltás vagy a kormányzati szereplők elhamarkodott kijelentései miatti kommunikációs helyreigazítások. Ezek önmagukban csekély súlyúak, de ha menetrendszerűvé válnak, ronthatják a kormány professzionalizmusába vetett bizalmat.

Május 9-én megalakult az új Országgyűlés, majd május 13-án megszűnt a több mint hat évig fennálló veszélyhelyzet, ami szimbolikusan a rendeleti kormányzás végét jelentette. A politikai figyelem ezt követően az állami csúcsintézmények, kiemelten Sulyok Tamás köztársasági elnök sorsára és a május 31-i ultimátum felé fordult.

Az elmúlt napokban két, a következő hónapok hangulatát meghatározó lépés történt: szombattól a kormány szigorította az EU-n kívüli vendégmunkások beléptetését, majd kedden benyújtotta a Házszabály átmeneti fellazításának tervét. Közben az intézményvezetői távozások elmaradtak, és az államfői egyeztetés után csak az alkotmánymódosítás előkészítésének szándéka hangzott el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Transparency International: Ettől a törvénytől Magyarország tényleg jobb hely lesz, a ciklus második felére kitörhet a korrupciós csapdahelyzetből
Ligeti Miklós szerint a kormány átláthatósági és korrupcióellenes törvénycsomagja nemcsak a NER-hez, hanem az azt megelőző időszakhoz képest is érdemi változást hozhat. Jó szándékkal lett összerakva, és hatásában is jó - mondja a szakértő.


A kormány történelmi jelentőségű törvénycsomagot nyújtott be, amely az átláthatóságot, a korrupció elleni harcot célozza. Ez a befagyasztott uniós források megszerzéséhez is nélkülözhetetlen, de a jogállamiság helyreállítását sem lehet elképzelni nélküle. A csomag részeként jelen formájában megszűntetnek egy sor emblematikus közérdekű vagyonkezelő alapítványt, például az Orbán Balázs által vezetett MCC-t, a Lázár János vezette Jövő Nemzedék Földje Alapítványt, Schmidt Mária Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítványát, és olyan pénzosztó helyeket, mint a MOL - Új Európa Alapítványa vagy a Batthyány Lajos Alapítvány. Megerősítik az Integritás Hatóság jogköreit, átláthatóbbá teszi a magántőkealapok működését és változtatnak a közbeszerzési szabályokon is.

Visszaáll-e a jogállam, és visszaszorítható-e a korrupció az új törvénycsomaggal? Miben hoz újat a javaslat a vagyonnyilatkozatok vagy a közbeszerzések terén? Elég-e a törvényeket módosítani, vagy a hatóságoknak kellene végre dolgozniuk? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International jogi igazgatójával.

— Mit kell tudni ezekről a javaslatokról?

— Ez az első olyan törvényjavaslat, amire tényleg azt lehet mondani, hogy általa Magyarország jobb hely lesz. Jó szándékkal lett összerakva, és hatásában is jó. A cél az, hogy a befagyasztott EU-s forrásokat kiolvassza, megszerezhetővé, elérhetővé tegye, és ehhez egy csomó mérföldkővel, és EU-s feltétellel szabályozott területen nagyon komoly előrelépések lesznek.

A vagyonnyilatkozatok ellenőrizhetősége, vizsgálata évtizedes elmaradásokat fog ledolgozni.

A KEKVA-k (közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok) megszüntetése, a Transparency legnagyobb örömére abban az irányban halad, és azon a módon történik, amit mi is javasoltunk. A kormánynál valószínűleg nyitott fülekre találtunk, hogy nem kell megkísérelni átvenni a kuratóriumokat vagy alapítványként kezelni ezeket a közpénznyelőket, hanem el kell törölni azokat. Ezt a vagyont vissza kell szerezni. Az más kérdés, hogy a vagyonból mi lesz visszaszerezhető, hogy az MCC hova és mit rakott abból a pénzből. Javulni fognak az átláthatósági szabályok a tényleges tulajdonosok révén, ez a pénzmosási szabályozásban van. Például a NER egyik kedvelt trükkjét, az elsőbbségi részvényt, ami picike tulajdoni hányadhoz nagy szavazati, illetve nyereségrészesedési jogosultságot társít, azt is bevonják az átlátható szervezet fogalmába.

Tényleges tulajdonosként az elsőbbségi részvényest is meg kell nevezni,

hogyha a tulajdoni mértékétől függetlenül 25 százalékot meghaladó szavazati arányt vagy nyereségrészesedést tud érvényesíteni. Van egy-két egész innovatív elképzelés a közbeszerzéseknél is. Például az egyajánlatos közbeszerzések megengedettségét még jobban szűkíti, és a tényleges tulajdonos problematikája bekerül a közbeszerzési joganyagba is. Mostantól az átláthatóság körében nem az lesz, hogy nyilatkozik a cég, hogy ő átlátható, és ennyi, hanem

az ajánlatkérő (önkormányzat vagy állam) részletes, konkrét felvilágosítást is kérhet.

Ez egy nagyon komoly, neuralgikus pont jelenleg. Ott van például a FaceKom Kft. az arcfelismerő rendszerrel, ami Tiborcz-közeli, és az IDOM Softnak fejlesztettek közbeszerzésben arcfelismerő rendszert. Én adatigénylésben betekintettem az átláthatósági nyilatkozatukba. Annyi szerepel benne, hogy az ügyvezető aláírásával nyilatkoztak, hogy a tulajdonosok közül senki sem közszereplő. Ennyi. Teljesen törvénysértő volt a nyilatkozat, és ezt tudomásul vette az IDOM Soft, mint ajánlatkérő. Az is érdekes lesz, hogy mostantól az ajánlatkérő feltételként előírhat korrupcióellenes vállalásokat, amiket konkretizálhat és megkövetelheti a teljesítését.

A magántőkealapokra vonatkozó tényleges tulajdonosi adatokat mostantól gyűjteni és regisztrálni kell,

és azokhoz civilek és újságírók egyszerűbben férhetnek hozzá, mint a jelenlegi szabályok szerint. A felülbírálati indítványnak a büntetőeljárási törvényben elfogadott szabályai is a jobb irányba mozdulnak el. Négy vagy öt kisebb észrevételt fogunk javaslatként megfogalmazni, talán már holnap sikerül elküldeni a feltételezett címekre.

— Ez a törvénycsomag jogállami szempontból egy fejlettebb, jobb, átláthatóbb konstrukciót hoz, mint ami 2010 előtt volt? Vagy csupán a korábbi állapotokat állítja vissza?

— Ezek nem voltak megoldva 2010 előtt sem. A vagyonnyilatkozati rendszer harminc éve fabatkát sem ér. Itt nem a tíz előttihez térünk vissza, hanem

sok területen évtizedes hiányokat pótol a szabályozás.

Csupa olyan rendelkezésről van szó, ami vagy egyáltalán nem létezett jogterületként 2010 előtt, vagy ugyanúgy vacakul működött, csak éppen nem biztos, hogy ekkora kockázatok származtak belőle. A magántőkealap és a kollektív befektetési formák 2014 óta vannak szabályozva, tehát itt nincs miért visszatérnünk a tíz évvel ezelőtti megoldáshoz. A vagyonnyilatkozatokat említettem, és ezek a közbeszerzési és átláthatósági hiányosságok szintén régtől fogva felmerülnek. A politika nem élt ennyit a titkos befektetési formákkal.

Úgyhogy ez most nem a „vissza a NER előtti szakaszba”, nem „vissza a jövőbe”, hanem egy előremutató szabályozás.

Persze nem old meg mindent, nagyon sok kérdést nyitva hagy, további szabályozásokra lesz szükség. Például a vagyonnyilatkozatoknál most jó lesz az ellenőrzés, de a nyilatkozat tartalmán még dolgozni kell. De ez egy nagy átláthatósági és korrupcióellenes csomag.

— És a közbeszerzések?

— A közbeszerzéseknél mindig van mit csinálni, bár ott nem annyira a szabályozással van a probléma. Például biztos, hogy a 115. paragrafus szerinti, valódi versenynövelő megoldások az építési beruházásoknál jó irányba mutatnak, de ez kevés. Ott igazából ki kellene vonni a NER alatt életbe léptetett összes korlátozó rendelkezést.

— Van olyan pont a csomagban, ami számszerűsíthető vagyongyarapodást vagy vagyonmegtartást jelent az államnak?

— A KEKVA világos, az visszatér az államhoz, ami abból megvan. Persze a kötelezettségek is, de az egy másik kérdés. A közbeszerzésnél ez még önmagában nem hoz áttörést. Kellene, hogy a Gazdasági Versenyhivatal és a Közbeszerzési Hatóság az összefonódásokat, kartelleket, összejátszásokat ellenőrizze, mert itt nemcsak az állam volt csalárd, a cégek is nagyon szerettek csalni.

— Tehát amikor többen összebeszélnek?

— Összebeszélnek, így van, hogy hol az egyik nyer, hol a másik A túlárazások ellen ez még kevés. A versenytorzító és versenykorlátozó magatartások ellen ez önmagában kevés, de jó irányba mutat. Számomra talán a legfontosabb szabály, hogy szigorodnak az összeférhetetlenségi követelmények. Eddig csak a vezető közjogi méltóságokkal egy háztartásban élő családtagok voltak kizárva, most minden hozzátartozó ki lesz zárva, függetlenül attól, hogy hova váltották ki a lakcímkártyáját.

— Milyen törvénymódosítás kellene ahhoz, hogy a magyar közbeszerzési rendszer valóban transzparens, nem korrupt és túlárazott legyen?

— Ezt nem lehet csak szabályozási eszközzel elérni. Mindig lehet minden szabályt még jobbá tenni, de itt arra lenne szükség, hogy az ellenőrző hatóságok, a GVH, KEHI, Közbeszerzési Hatóság, a Kincstár, tegyék a dolgukat, és menjenek utána a piactorzító összefonódásoknak és a csalárd magatartásoknak.

— A jogosítványaik most is elegendőek ehhez?

— Igen.

Itt tényleg csak arról van szó, hogy elkezdjenek dolgozni.

De most már el is kezdtek dolgozni. Úgy tűnik, hogy azért itt is van egy nekibuzdulás. Ez az elmúlt másfél hónap termése, ami nem kevés.

— Most a nekibuzdulásnak politikai hátszele van. De hogyan lehet végre elérni, hogy a hatóságok tényleg a politikai hatalomtól függetlenül működjenek?

— Én nem politikai hátszelet érzékelek. Inkább úgy képzelem, hogy azoknak az altatott vagy félretett ügyeknek a dossziégazdái, akik eddig hiába akartak, nem tudtak mit tenni, mert a főnökök nem engedték őket lépni, most azt mondják: „már nem tudsz megakadályozni benne, most megcsinálom”.

Ez egy belső forradalom lehet.

— Mit kell tenni egy olyan erős jogállamért, ahol a hatóságok akkor is elvégzik a dolgukat, ha az a hatalmon lévőknek kényelmetlen?

— Majd meglátjuk, hogy a most induló jogállami építkezés mit fog eredményezni a TISZA részéről, mert meg lehet csinálni. Ezt nem lehet előre számszerűsíteni, hogy hány méter Alkotmánybíróság kell hozzá és hány kiló ügyészség. Nincs rá olyan szakácskönyv, amiben a recept előre le van írva. Ezt ki kell tapasztalni a gyakorlatban. Például, hogy lehet a közbizalmat nem kockáztatva leváltani azokat a NER-enceket, akiket itt hagytak a nyakunkon. Ezt nem lehet most így előre megmondani, mert nincs egységes recept az összes intézményre. Más az érzékenység a médiahatóságnál, a Számvevőszéknél és a bíróságokon.

— Akkor lehet az ember nyugodt, ha azt látja, hogy bárki is van hatalmon, az ő stikijeit is lenyomozzák. Volt a magyar történelemben ilyen időszak?

— Magyarországon nem volt ilyen igazán. A Horn-kormány alatt a Tocsik-ügyet azért csak kivizsgálták. A Postabank-ügyet már kevésbé, az olajügyeket kevésbé. A „kis átkosban”, 2002 és 2010 között a BKV-ügy vagy a Hagyó-ügy azért meg tudtak kezdődni, de ez már inkább a vége felé volt.

— És ha nem Magyarországot nézzük, van mintaállam, ahol teljesen független a hatalomtól a nyomozó hatóságok munkája?

— Teljesen makulátlan nincsen. Dániában volt a Danske Bank-botrány, ahol Azerbajdzsánnak és Belarusznak mostak pénzt a bank balti fiókjain keresztül, és ezt a dán rendőrség kinyomozta. De van ellenpélda is: a Gripen-ügy, amire már talán kevesen emlékeznek, hogy a magyar vadászgép-beszerzéshez kenőpénz csatlakozhatott, ám azt az ügyet Svédországban végül eltusolták.

— Pedig Svédország egy mintaállam. Tehát az az út, amire a jelenlegi kormány lépett, még a fejlett demokráciákban is göröngyös.

— Ez nem egy könnyű út. Sok a göröngy, a kisebb-nagyobb árok, vízátfolyás és buktató rajta. De most láthatólag, élve a nagy felhatalmazásból fakadó felelősséggel, a kormány ezt az utat járja.

— Elképzelhető, hogy a magyarországi korrupciós szint a ciklus végére eléri az európai átlagot?

— Nem hiszem, hogy akkorát tudunk ugrani rögtön. De mire a következő adatgyűjtés lezárul, szerintem addigra már lesz valami meggyőző nyoma a magyar kormány cselekvésének. Mi is arra számítunk, hogy két év múlva, a ciklus második felére Magyarország kitörhet a korrupciós csapdahelyzetből.

Akkor már nem az Unió legkorruptabb országa leszünk, hanem a gazdasági-politikai súlyunknak megfelelően valahol az alsó harmad tetejénél állunk majd.

— Ez körülbelül mely országok szintjét jelenti a listán?

— A V4-ek, Szlovákia, Lengyelország, Csehország szintje az, ami megszerezhető. A balti államok vagy éppen Szlovénia, az már egy következő nagyságrend.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk