„Láttunk gyerekeket az éhségtől haldokolni” – éhhalál fenyegeti a gyermekeket Madagaszkáron a klímaváltozás miatt
A Föld negyedik legnagyobb szigete, az Afrika keleti partjaitól az Indiai-óceánban fekvő Madagaszkár ritkán szerepel a hírekben, mivel a harmadik világ azon kevés régióinak egyike, ahol nincsen háború. Lehet, hogy ha dörögnének a fegyverek, jobban odafigyelnének arra az ott pusztító kegyetlen szárazságra, amit a klímaváltozás okoz és amelynek legveszélyeztetettebbjei a kisgyermekek.
Éppen ezért indult, a glasgow-i COP26 csúcsra időzítve riportútra a Sky News stábja Alex Crawford vezetésével Madagaszkárnak az aszály által legjobban sújtott déli csücskére, a Grand Sudre, hogy meghallják az ott élők segélykiáltásait, akiket még a koronavírus miatti korlátozások is elvágtak a külvilágtól.
Már az ENSZ is elismerte, hogy Madagaszkáron súlyos éhínség pusztít, és valószínűleg ez az első ország a történelemben, ahol mindezt a szélsőséges időjárási viszonyok okozzák. Egy olyan országról van szó, amely nemcsak békében él, hanem a legnagyobb biodiverzitásúak egyike és gyakorlatilag nulla a CO2-kibocsátása – az elmúlt 80 évben mindössze 0,01% volt az évi hozzájárulása az összkibocsátáshoz - de a hatalmas méretű légköri szennyezésnek, az ezzel járó felmelegedésnek és következményeinek mégis kárvallottjaivá váltak.
A sziget nem csupán az elhúzódó száraz évszakot és a 40 év óta legsúlyosabb aszályát szenvedi meg, hanem az egyre gyakoribb ciklonokat, szél- és homokviharokat is, amelyek maguk alá temettek falvakat, a földönfutóvá tették az embereket és terméketlenné a talajt. Az idén áprilisban a Grand Sud 70%-a maradt víz nélkül, az élelmiszertermelés az ötéves átlag egyharmadára csökkent. Mindemellett még sáskajárás is pusztított, mintegy 400 ezer hektárnyi termőföldet taroltak le. És az előrejelzések alapján még ennél is rosszabbra lehet számítani.
Az ENSZ Világélelmezési Programja és más segélyszervezetek szerint a katasztrofális körülmények a lakosság többségét érintik, közülük több mint egymillió ember él „akut élelmiszer-bizonytalanságban”, ebből több mint 700 ezer az alultáplált gyermek. Ez utóbbiak száma az elmúlt egy évben megkétszereződött, és különösen rohamosan nő az öt éven aluli éhezők száma. A brit alapítású, Nairobi központú Oxfam International egyenesen „éhség-pandémiáról” beszél Madagaszkár kapcsán.
Crawfordék megrázó képet festettek a déli Androy tartomány legnagyobb kórházában látottakról. Különösen megdöbbentő volt számukra egy 14 hónapos kislány, aki annyira legyengült az éhségtől, hogy sírni sincs ereje, és nemhogy járni nem tud, mint a legtöbb kortársa, hanem ülni, sőt a fejét tartani sem. Alig 5 kilogramm a súlya. Tüdőbaj támadta meg, nem sok esélyt adnak a túlélésére. A kislány édesanyjának további öt gyermeke van, akiket neki kell eltartania. Naponta 10 kilométert gyalogol, hogy vizet hozzon családjának, és fát vág faszénnek, hogy azért kapjon némi élelmet. Rivo Razasifon, az UNICEF vezető táplálkozás-szakértője, aki közel 20 éve dolgozik ebben a régióban, azt tapasztalja, hogy a kórházba került gyerekek elsősorban az éhség miatt lesznek fogékonyak a súlyos betegségekre.
Az ENSZ gyermekalapjának egészségcentrumát elárasztják a kisgyermekes anyák, akiknek csak az élelem- és orvosi segélyeknek köszönhetik életüket. A sátornál lélegzetvisszafojtva várják, hogy a kicsiket megmérjék és kiderüljön: híztak, fogytak, vagy tartják-e súlyukat. Minden kis súlygyarapodás reménykeltő, de nem azt jelenti, hogy a gyermek túl van az életveszélyen.
Madagaszkár gondjait az sem oldaná meg, ha visszatérne egy átlagos esőzés, olyan hosszú ideig tartott a szárazság. A Sky News által megszólaltatottak arról beszéltek, hogy az aszály miatt már nem tudnak élelmiszert termelni. Ezzel szemben, mint a fent említett anyának, sokaknak jelenthet bevételt a faszén-eladás, mivel az ország lakosságának alig 15% jut elektromos áramhoz. Vannak, akik tisztában vannak azzal, hogy a faszén-tüzelés növelné a környezeti problémákat, de nincs más választásuk.
A madagaszkári kormány próbál erőfeszítéseket tenni a hanyatlás megállítására. Nagyon sok fát ültettek az elmúlt években, hogy megfékezzék az óriási mértékű talajeróziót. De ez csak csepp a tengerben az egyre nagyobb kihívásokkal szemben.
A bajok fő okozója ugyan a klímaváltozás, de azért a francia gyarmatosítóktól 1960-tól kivívott függetlenség óta gyakori politikai instabilitás és rossz kormányzás is felelős mindezért. A két évvel ezelőtt békés körülmények között újraválasztott, 2009-as puccsa óta hatalmon lévő Andry Rajoelina elnök ellen az idén júliusban merényletet kíséreltek meg, amely után hivatalosan azt közölték, hogy „egy elmebeteg akciója volt”.
A koronavírus halálos áldozatai ugyan még az ezret sem érték el, a járvány azonban gazdasági szempontból katasztrofális következményekkel járt. A Covid előtt a Világbank 5,2%-os GDP-növekedést jósolt a szigetországnak, ehhez képest 4,2%-kal csökkent, miközben a lakosság évente 3%-kal növekszik. A nagy család általánosnak mondható, de minden újabb gyermekáldás egy újabb éhes szájat jelent, miközben egyre kevesebb az élelem. A rizs ára az egekbe szökött, a másik fő táplálék, a manióka termése egyes körzetekben 90%-kal csökkent. A pandémia miatt az ország határait le kellett zárni, és megszűnt az idegenforgalom, Madagaszkár legfőbb bevételi forrása és munkalehetősége. Novemberben talán sorra kerül némi nyitásra, de aligha lesz elegendő arra, hogy véget vessen milliók szenvedéseinek.
