„A diktátorok csak az erőből értenek” – ukrán katona figyelmeztet, milyen vége lehet a háborúnak
„Pár nappal a háború előtt sétáltunk a menyasszonyommal a Kijev melletti kisvárosokban, Irpinben és Buchaban. Arról álmodoztunk, hogy egyszer összegyűjtünk elég pénzt, és veszünk ott egy lakást. Sok fiatal család szeret ott élni. Ezek modern városok sok parkkal, és nincsenek messze Kijevtől” – idézi fel a közelmúltat a Szeretlek Magyarországnak Victor Kryvonosov, az ukrán fegyveres erők 34 éves alhadnagya. A főváros, Kijev egyik toborzóhelyén mesél, ahol épp fél órája hallotta az utolsó robbanást.
Irpint ábrázolják azok a képek, amelyeken a felrobbantott híd alól mentik a menekülő embereket.
Victor régész, aki soha nem akart fegyvert fogni. Legalábbis 2014-ig nem.
„Az orosz agresszió nem adott választási lehetőséget. Önkéntesként beálltam a seregbe, majd 2015-től 3 évig gyalogsági és tüzérségi katona voltam” - meséli.
Tavaly katonai végzettséget szerzett, pszichológia-szakon. „Most katonáink pszichológiai támogatásával foglalkozok, valamint a hadsereg és a civil önkéntesek együttműködését szervezem.”
Ahogy mindenkit, őt is nagyon meglepte, ami történt. Sokan kérdezték tőle a kijevi támadás előtt, hogy mi lesz most. Katonaként azt gondolta, hevesebb harcok lesznek keleten, de fel sem merült benne, hogy békés városokat bombázhatnak.
A háború előtt a maidani múzeumban dolgozott. A kollégája hívta reggel 7-kor, mert aggódott a kiállítási tárgyak miatt. Azonnal útnak indult a katonai bázisra. A pakolással nem volt gondja, a katonai holmikat régen bekészítette egy táskába.
Immár két hete egy irodában él, a toborzóközpontban. „Ezek a helyek nem arra vannak, hogy éjjel-nappal itt legyél, ráadásul hetekig” - mondja.
Telefonon próbál segíteni azoknak, akik a fronton harcolnak vagy a körbekerített városokban élnek.
Felháborodva panaszkodik, hogy az oroszok azt ígérték, kiengedik a civileket az ostromlott városokból, de közben folyamatosan támadják őket. Kijev közelében Bucha, Hostomel és Irpin van a legrosszabb helyzetben. Ahol született, azon a környéken is vannak gondok, Orihivben és Pologyban.
Victor azt mondja, a rakéták humanitárius katasztrófát okoznak a körbezárt városokban. Nincs mit enni és inni, nincs fűtés és áram. Érthetetetlen számára, ami történik.
„Amit telefonon hallok az emberektől, az nem háború, hanem népirtás.”
Azt mondja, Kijevtől 25 km-re, Hostomelnél akkor öltek meg egy őrnagyot, amikor kenyeret osztott az embereknek.
Különösen „Kadirov embereire”, vagyis az Ukrajnába küldött csecsenekre panaszkodnak, „akiket egyedülálló barbárságukról ismernek.” Nem egy történetet hallott arról, hogy a megszállók civileket gyilkolnak, és nemi erőszakot követnek el az elfoglalt területeken.
De az egész orosz támadást is ehhez hasonlítja. „Amit Oroszország tesz Ukrajnával olyan, mint a nemi erőszak. És mint minden erőszakoló, azt állítja, hogy az áldozat provokálta.”
Úgy látja, hogy Putyin tetteire semmiféle logikus magyarázat nincs.
Szerinte az orosz elnök gyengeségnek tekintette, hogy békésen tárgyaltak vele, ezért úgy döntött, megteszi, amit már régen eltervezett, megtámadja Ukrajnát, hogy újra megalkossa a Szovjetuniót.
Azt mondja, a földi támadásokat az ukránok tökéletesen képesek elhárítani. Sokan vannak és végtelenül elszántak.
„Putyin egyesítette nemzetünket. Hihetetlen a hangulat. Az emberek megpróbálják támogatni katonaságunkat mindennel, amire szükségünk lehet. Hatalmas sorok állnak a toborzó központoknál.”
Amitől félnek, az a légitámadás.
„500 kilós, nem irányított bombákat dobnak ránk. Minden ukrán fő imája, hogy zárják le a légterünket!”
Erre azonban a NATO egyelőre nem hajlandó, attól tartva, hogy egy ilyen lépés az Észak-Atlanti Szövetséget is háborúba sodorná Oroszországgal.
A Kijev körüli tankok megjelenése óta minden pillanatban az ostromra gondolnak a fővárost védő ukrán katonák és az önkéntesek. Nem tudják, mikor, honnan, milyen gyorsan és milyen mélyen tud bejutni a területükre az ellenség, de mindenre készek.
Szerinte senkinek nem lehet örök hatalma és úgy érzi, Putyinnak itt a vége.
„Történész végzettséggel azt mondhatom, hogy egyetlen birodalom sem halhatatlan. Ráadásul Putyin csak felgyorsítja országa pusztulását. Az oroszoknak nagyobb kárt okoz, mint az ukránoknak, mivel ők fizetnek majd minden kártérítést és jóvátételt értünk, a győzelmünk után.”
Victor azt üzente, lehet támogatni a Putyin-féléket, de előbb-utóbb mindenki az áldozatuk lesz.
A beszélgetés után nem sokkal Victor utasítást kapott, hogy induljon délre, a frontra harcolni.