SZEMPONT
A Rovatból

A balatoni éttermekben évek óta nem ehetük Balatonból fogott fogast – törvényesen legalábbis

Ezt, hogy a Balatonon nem balatoni, Szegeden meg nem tiszai halat főznek, nem titkolják, de nem is reklámozzák a vendéglősök.


Öt éve nem kerülhet legálisan tiszai, dunai, balatoni hal a vendéglők konyhájára, csak tógazdasági. Két embert egy halétteremnél állítottak meg a rendőrök a Tiszából kifogott kétméteres harcsával. Véletlen?

Némely rendőrségi rövidhírben benne van Magyarország minden íze, mint cseppben a tengeré.

A police.hu szerint két tiszaburai férfi csónakból horgászott január 23-án 13 óra körül Kiskörénél, a Tisza folyó 392. folyamkilométerénél. Fogtak egy 56,6 kilós, 212 centiméter hosszú harcsát, amit ilyenkor – bármekkora is – a törvény szerint nem szabad elvinni, ha horogra akad, kíméletesen vissza kell engedni a vízbe.

Ők viszont „a kifogott halat telefonon eladásra kínálták egy halétteremnek, azonban a kiérkező egyenruhások a vendéglőnél tetten érték a feltételezett elkövetőket, akiket elfogtak és előállítottak a Kiskörei Rendőrőrsre. A nyomozók a két férfit gyanúsítottként kihallgatták, továbbá a szürkeharcsát lefoglalták. (…) A Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság lopás vétség elkövetése miatt folytat eljárást.”

Jó néhány adat olvasható itt, a vízen járó emberben mégis egy sor kérdés tolul föl.

Két ember horgászott. Ez önmagában nem tilos, ha van nekik horgászengedélyük. Ha harcsát tilos is fogni, pecázhattak mondjuk süllőre, érzékeny bottal, vékony zsinórral. Ebben az esetben nagyon megszenvedhettek, mire olyan fölszereléssel kivették azt a hatalmas halat. Előfordulhat továbbá, hogy ekkor, hirtelen ötlettől vezérelve, fölhívták a haléttermet, kellene-e egy harcsa, aztán elindultak vele. Lehet, hogy eddig törvénytisztelő horgászok voltak, ez az első szabálytalanságuk.

Valószínűbb azonban, hogy nem először csináltak ilyet. Pontosan tudták, hol találnak ilyenkor harcsát a folyón, és olyan fölszerelést használhattak, amivel biztosan célt érnek.

Az is lehet – bár erre sem utal semmi a hírben – hogy ólomba öntött hármashoroggal fésülték át a medret, vagyis gereblyéztek. Ez régóta tiltott, barbár eszköz, megsebez egy csomó halat.

Nem tudtuk meg, hogy a vendéglős vevő volt-e a harcsára. Bár az, hogy elvitték neki, erre utal. Ilyen romlandó és drága, illegális holmit nem célszerű fölöslegesen furikázni.

És vajon a rendőrök véletlenül jártak a halétterem parkolójában, vagy tudták, hogy abban az időpontban oda kell menniük? Ha tudták, vajon honnan? Ha a vendéglősnek kellett a hal, tőle biztosan nem. Vagy a konkurenciától jött a tipp – ami lehetett másik vendéglős, másik árubeszerző csapat –, vagy már eleve ismerték és figyelték a rendőrök a két embert, olyan eszközökkel, amelyekkel biztosan horogra keríthették őket.

Eddig ebből az írásból sem derült ki, de legyen egyértelmű:

örülök, hogy a rendőrök tetten érték a két tiszaburai embert. Ezt diktálja az anyagi érdekem.

Több mint harminc éve horgászom a Tiszán. Azért, hogy ezt törvényesen megtehessem, tavaly például huszonötezer forintot fizettem. A kifogott hal, amit hazahoztam, körülbelül ötezer forint árú. Ez az arány az előző években is hasonló volt. Vannak ügyes horgászok, akik visszafogják az engedély árát, de olyanok is, egyre többen, akik minden halat visszaengednek a vízbe, legföljebb a telefonnal kattintanak egy fényképet emlékbe.

A horgászengedélyek árából telepítenek halat a Tiszába, mert gátak közé szorított állapotában a folyónak kevés ívóhelye van, a természetes halszaporulat kevés. Az a két ember tehát az én pénzemből is lopott. Ki lehet számolni, nagyjából mennyit. Egy ekkora harcsa elsősorban komoly természeti érték, de húsként is drága. A kibelezett, tisztított harcsa kilója 3200 forint, a filéé 4500 a halforgalmazó cégek honlapjai szerint. A rendőrök által lefoglalt zsákmány tehát, attól függően, mennyi a hulladék, 100 ezer forintnál többet ér.

Arra, hogy miért szerez be ilyen regényes úton tiszai halat egy Tisza-parti halétterem, az a magyarázat, hogy 2013 óta a Balatonból, 2016 óta a Tiszából, Dunából, más folyókból és tavakból kifogott hal törvényes úton nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, éttermek konyhájára.

A horgászok már azelőtt sem adhatták el pénzért a zsákmányukat, de attól kezdve betiltották a hivatásszerű halászatot is a természetes vizeken. Addigra a legtöbb étterem már egyébként is tógazdaságokból szerezte be a nyersanyag nagyobbik felét. Kisebb arányban vásároltak a halászoktól, olyan halfajtákat, amelyek üzemi tenyésztése körülményesebb.

Ezt a csatornát 2016-tól mindkét végén lezárták, hiszen az éttermek azontúl csak olyan halat kínálhattak, amelynek eredetét származási bizonyítvánnyal tudták igazolni. Ezt az érintettek nehezen fogadták el.

Bár az idő tájt lehetett olvasni arról, hogy ellenőrzik a vendéglőket, és firtatják az elszámolást a beszerzett halról, ez mégsem lehetett általános.

Amikor egy Tisza-parti büfénél az ismerősömmel arról beszéltem, hogy fogtam reggel süllőt, a tulajdonos, bár nem ismert, azonnal közbeszólt, hogy nagyon szívesen megvenné a halamat.

Korábban is léteztek illegális beszerzési csatornák. Az olasz újságok rémtörténeteket írtak magyar horgászokról, akik a Pó folyóból kisüzemi méretekben fogták ki a harcsákat, és hozták hűtőkocsiban Magyarországra, vendéglőknek. Az akkori törvényi háttér mellett ezt kiszűrni, de a legális utakat ellenőrizni is nehezebb volt.

Emellett a Tisza némely szakaszain a halászok és a horgászok ellenségként tekintettek egymásra, kölcsönösen vádaskodtak, hogy a másik több halat visz el, tilalmi időben sem engedi vissza az épp védelem alatt álló zsákmányt. Tény, hogy a horgászok összesen évről évre több halat fogtak, mint a halászok, és szórakozásból, nem a megélhetésükért.

Ám ehhez azt is tudni kell, hogy a halászat megszüntetésének pillanatában országszerte már csak százötven halász dolgozott, viszont már 407 ezer horgász váltott engedélyt, és ez a szám évről évre nőtt. A nemzetgazdaságnak több pénzt hozott ez és a horgászturizmus, ellenőrizhetőbb viszonyok jöttek létre, és valószínűleg a természet is jobban járt. Tehát kemény, de ésszerű és védhető döntés volt az, ami a természetes vízi halászat kiiktatásával járt.

A halászokat ettől még felnőttnek tekinthette volna az állam.

Az érintettek demonstrációkat szerveztek, kártérítést szerettek volna kapni, tárgyaltak a minisztériummal. Biztatták is őket. Nem a pártálláson múlott, honnan, kitől kapnak néhány jó szót, hanem az illető politikus szociális érzékenységén, vagy azon a fura meggyőződésén, hogy egy döntés nyomán hátrányos helyzetbe hozott embereknek nem szabad egyenesen megmondani, nincs visszaút, inkább ámítani kell őket.

Egy csongrádi halász mesélte az idő tájt, hogy egy összejövetelen, ahol halászlevet főzött, a köztársasági elnök szájából hallotta: „nem fogjuk elengedni a kezeteket”. Az nem derült ki, hogy ez alatt azt érti Áder János, hogy Magyarországon mindenki, aki rászorul és jogosult az állami segítségre, kap, vagy azt, hogy tud arról, kifejezetten a halászok esetére kidolgoznak valamilyen kártérítési formát.

A sonline.hu archívuma őriz olyan cikket, amely szerint „Orbán Viktor felháborodott azon, hogy a kereskedelmi halászat betiltása miatt nem jutnak hal alapanyaghoz a balatoni és a Tisza menti vendéglátóhelyek”. Egy kormányinfón elhangzott, hogy a miniszterelnök sürgős megoldási javaslatot kért, de a nemzetgazdasági miniszter azt mondta, a probléma megoldott. Azt nem fejtette ki, melyik probléma. Agrárminisztériumi államtitkár is érvelt nyilvánosan úgy, hogy ami történt, a közérdek szempontjából jól végződött.

Lázár János kancelláriaminiszter viszont azt mondta, az államtól elvárható – ő is ezt várja el – hogy ha megszüntet törvénnyel egy tevékenységet, akkor a tevékenységet végzőkkel korrektül számoljon el.

Az én jogérzékem szerint igaza volt. Arról, hogy ez az elszámolás azóta nem történt meg – és végül az elkeseredett halászokról forgatott híradós tudósításban lehetett látni olyan terepjárót, amelynek a hátuljára az volt írva, „Lázár megígérte” –, nem tehet. Utódja, Gulyás Gergely az RTL Klub tavalyi tévériportjában, amikor a kártérítésre vonatkozó kérdést kapott, időt kért, hogy utánanézzen a problémának.

A Természetes Vízi Halászok és Halkedvelők Facebook-oldalán azóta is lehet látni azoknak az embereknek a történeteit, akik megélhetés nélkül maradtak. Az én ismeretségi körömben is akad, akinek nem sikerült új életet kezdeni, de olyan is, akinek igen. A fiatalabbakból halőr lett, másvalakiből gátőr, akadt, aki tógazdasági vállalkozást alapított.

Ma sincs, aki törvényesen foghatna eladásra tiszai, dunai, balatoni halat, és a vendéglők is csak olyan árut vehetnek, amelynek származási bizonyítványa van. A természetes vízből származó halat sokan finomabbnak tartják, mint a tógazdaságit. Ilyet ma csak a horgászok családja ehet, vagy olyasvalaki, akinek baráti körében van horgász, aki néha ad neki ajándékba a fogásából.

Kétségtelenül furcsa helyzet egy vendég számára – ha ez szóba kerül –, hogy egy Balaton partján működő étteremben nem ehet Balatonból fogott fogast roston, szegedi halászcsárdában pedig tiszai harcsából halászlevet.

Ezt, hogy nem balatoni, tiszai halat főznek, nem titkolják, de nem is reklámozzák a vendéglősök.

Nyilván azért, mert körülményes lenne elmagyarázni, miért alakult így. Illúzióromboló is lehet a valóság olyan ember szemében, akit nem érdekel, hogy ellenőrizhető eredetű étel van-e előtte, csak az, hogy finom legyen, vagyis „igazi”. Jellemző, hogy egy ismert szegedi mesterszakács tavaly augusztusban a szeged365.hu kérdésére – miből készül az igazi halászlé – azt felelte, csak öt dolog kell hozzá: víz, só, makói hagyma, szegedi paprika, és tiszai hal.

Azt nem mondta, hogy a vendéglőiben – ezek szerint – már nem igazi halászlevet főznek. Fiatal kolléganőm sem kérdezte meg tőle, honnan szerez tiszai halat, vagy makói hagymát, amit nagy tételben már nem termelnek Makó környékén.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: