A Rovatból

"30 év után először láttam színházat" – előadások a hajléktalanszállón vagy az idősotthonban

Miért ne juthatna a kultúrából azoknak is, akik nem tudnak színházba menni? Sokan vannak így, akár azért, mert nincs rá pénzük, akár azért, mert már idősek, és nehezen mozognak.
Szurovecz Illés írása (Abcúg) Fotók: Hajdú D. András - szmo.hu
2018. január 23.



Tóth Simon Ferenc színész szerint nincs rendjén, hogy a rászoruló emberek és a művészi értelmiség ennyire távol van egymástól, ezért úgy döntött, hajléktalanszállókra, fogyatékos otthonokba és idősek otthonába viszi a legmenőbb budapesti színészeket. Az első alkalomból kiderült, hogy Örkény-egypercesekkel és egy százlábú lesántulásának szomorú történetével nem nagyon lehet mellényúlni.

– Nem tudom, mennyire járnak önök színházba – kezdte Tóth Simon Ferenc színész. Gondolhatja! – vágta rá az egyik a nagyjából húsz hajléktalan emberből, akik összezsúfolódtak a Vöröskereszt Madridi utcai hajléktalanszállóján. A nappali melegedőben papírdobozok sorakoztak a bejáratnál, az egyik polcon villanyborotva töltődött, a pulton pedig egy nagy kupac Lokál várta, hogy valaki vegyen belőle. Hétfőn este egyáltalán nem fogyott a Lokálból, hiszen mindenki a Katona József Színház színészeire, Pálos Hannára, Mészáros Blankára, Ujlaki Dénesre és Mészáros Bélára figyelt.

Egy órával korábban négy Örkény Színházas színész, Mácsai Pál, Csuja Imre, Bíró Kriszta és Polgár Csaba adott elő a Református Szeretetszolgálat Schweitzer Albert Szeretetotthonában idős és fogyatékkal élő embereknek. Tóth Simon Ferenc a magyar kultúra napja miatt gondolt arra, miért ne lehetne elvinni ismert színészeket olyan emberekhez, akiknek valamiért nincs lehetőségük színházba menni. Például azért, mert nincs pénzük, vagy mert az életkoruk miatt nehezen mozognak.

“Hallod jól? Jól van, jó szórakozást!” – simított végig az idősotthon egyik lakójának vállán egy középkorú nő, valószínűleg a lánya. Éppen Darvas Ferenc zongorista következett, aki a Meseautót és a “Köszönöm, hogy imádott” című dalt játszotta el a Hyppolit, a lakájból.

A színészek szándékosan olyan művekkel készültek, amelyeket a többség valószínűleg ismer, akár még az iskolából is. Így került elő az Anyám tyúkja is, vagy Tóth Árpád Esti sugárkoszorúja. “Köszönöm, nagyon köszönöm a Kosztolányit!” – kiáltotta oda már a műsor végén valaki Mácsai Pálnak, aki többek közt a Hajnali részegséget mondta el. De a legnagyobb tapsot talán egy másik zongoradarab, az “Egy százlábú lesántulásának szomorú története kapta”.

Tóth szerint nincs rendjén, hogy a művészi értelmiség és a rászorulók ennyire zárt, külön világot alkotnak, ezért próbál valamilyen kapcsolatot teremteni a kettő közt. “Ha már bekerült az alkotmányba a művelődéshez való jog, akkor tényleg legyen hozzá joga mindenkinek”. Január 22-e csak az első lépés volt, Tóth szeretne más budapesti és vidéki intézményekbe is eljutni, amiről már meg is állapodott hét nagy segélyszervezettel.

“Sokan nyitottak a kultúrára, diplomások is vannak köztük” – hallottuk a hajléktalanszállón, ahol színjátszó kör is működik AHA Színpad néven. A társulat ötlete Füsti-Molnár Sándor, becenevén Fecske fejéből pattant ki még 2001-ben, azóta egy sor darabot előadtak már, Örkény István “Kivégzési szabályzat” című egypercesével még Portugáliába is eljutottak. Örkény-novellából bőven jutott a hétfői előadásra is, nem is volt semmi, ami népszerűbb lett volna.

“Szokatlan terep ez egy színésznek” – mondta Tóth Simon Ferenc, aki nem először szervezett hasonló eseményt, Csuja Imrével többször jártak már hajléktalanszállókon. Itt bármi előfordulhat, előfordul, hogy valaki együtt mondja a verset a színésszel, vagy éppen táncra perdül, ha olyan nótát játszanak. “Ezekre nem lehet felkészülni” – mondta a műsor után Csuja, akivel hétfőn is együtt szavalta valaki az Anyám tyúkját. Egy férfi még a szöveget is tudta, de hiába, senki se akart énekelni vele.

Sándor nem szeret verseket olvasni, mert úgy nehezen éli át, inkább csak átfutja. De ha valaki más mondja, az mindjárt más. “Ha látom, hogy szenvedéllyel mondja, hogy átérzi, akkor nekem is könnyebb”. Ezért is élvezte nagyon, amikor a színészek hétfőn verset olvastak, többek közt Pilinszky Jánostól vagy Peer Krisztiántól. De nemcsak verset, hanem regényrészletet is, például Háy Jánostól. Sándor 1990-ben vált el a feleségétől, azóta hajléktalan, színházban pedig még régebben, több mint harminc éve járt utoljára. Úgy emlékszik, “Hawaii nők” volt a darab címe, amit Pécsen játszottak, és a Pa-dö-dő tagjai is szerepeltek benne. Manapság krimiket olvas, főleg Leslie L. Lawrence-t.

Tóth szerint “kicsit olyan ez, mint a gyerekszínház, mert itt is olyan emberek vannak, akik nem úgy viselkednek, ahogy a színházban általában kell. Sokkal oldottabb a légkör, nem olyan, mint a szokásos színházi környezetben: a művész a színpadon, a néző a sötétben, aztán a végén taps. Ebből elég megrázó helyzetek is kialakulhatnak” – mondta. Például egy hasonló eseményen egy nagyon idős nő “félkatatón állapotban a színésszel együtt szavalni kezdte a Szózatot. Azért ennek van ereje”.

Kocsis Jánosnak húsz éve már készült egy közös képe Mácsai Pállal. “A régi gyógyszergyárban kiállítást rendeztem az Örkény-relikviákból, akkor volt ott ő is” – emlékezett vissza János, aki ma már szintén a Hermina úti szeretetotthonban lakik. Azt mondta, valaha Örkényt is közelről ismerte, sokat beszélgettek a Lukács fürdőben. Bár nem ismeri az örkényes színészeket, ő örült a “szabad versmondásnak” és meglepően eredetinek tartotta aműsort. Jánost jó érzéssel tölti el, ha arra gondol, hogy egyetlen trolijárat köti össze az idősek otthonát és a Madách téri színházat, de lehetetlen lenne megszervezni egy színházlátogatást. “Nem is lenne érdemes belefogni” – mondta a botjára támaszkodva.

Az idősek otthonában nem mindenki tudott lemenni a földszinti aulába, hogy megnézze a műsort. Ők a szobájukban, a falra szerelt hangszóróból hallgatták végig a műsort. “Gondoltam, lemegyek, de olyan huzat van, meg hideg. Itt fent meleg van, és hát, nem is ismerem őket” – mondta az első emeleten lakó Gitta néni. A színészek nevei nem sokat mondtak neki, pedig valaha sokat járt színházba a férjével. “Akiket mi néztünk, azok már rég meghaltak”. Azért voltak, akik várták, hogy találkozzanak Csuja Imrével, hiszen a tévében futó sorozata, a “Mi kis falunk” elég népszerű az otthonban. Még úgy is, hogy az egyik gondozó szerint a többség azért a régi filmeket, meg persze a híradót szereti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Már több mint százan jelentkeztek önkéntes babasimogatónak a kistarcsai kórházban maradt csecsemők szeretgetésére
A Flór Ferenc Kórházban hivatalos önkéntes program indul a kórházban maradt csecsemők megsegítésére. Olyan emberek jelentkezését várják, akik időt töltenek a babákkal, ringatják, szeretgetik, megnyugtatják őket és játszanak velük, hogy a kicsik az alapellátáson túl a szükséges szeretetet és törődést is megkaphassák.


Szervezett keretek között, önkéntes szerződéssel és kötelező oktatással babasimogató programot indít a kistarcsai Flór Ferenc Kórház. Az ötletgazda, Balogh Tamás egy Facebook-posztban jelentette be a kezdeményezést, amelynek célja egy országos modell kidolgozása. Azt írta, „a Flór Ferenc kórház lesz a minta kórházunk”.

Múlt héten nagy sajtóvisszhangot kapott a hír, miszerint a kistarcsai kórház csecsemő- és gyermekosztálya öt újszülött kisfiúról gondoskodik, akiket nem vittek haza a születésük után. A kórház közzétette, milyen adományokat – például egyes tápszert, pelenkát és légzésfigyelőt – fogadnak szívesen a babák ellátásához. Az ott dolgozók elmondása szerint azonban a kórházban hagyott babáknak leginkább szeretetre, törődésre, érintésre van szükségük, ehhez kellenének önkéntesek.

„Olyan emberek, akik időt töltenek olyan újszülöttekkel és csecsemőkkel, akik hosszabb ideig kórházban maradnak, mert a szüleik nem tudják vagy nem akarják hazavinni őket. Ölbe venni és ringatni a babát, megnyugtatni sírás esetén, beszélni hozzá vagy játszani velük, bőrkontaktust biztosítani, és úgy általában jelen lenni”

– foglalta össze Balogh Tamás a feladatokat egy ápoló elmondása alapján.

Az ötletgazda közölte, hogy a napokban hosszas és eredményes megbeszélést folytatott a kórház csecsemő- és gyermekosztályának főnővérével, valamint a főorvos jóváhagyásával kötöttek megállapodást. Ennek keretében bemutatják, hogyan is képzelik el a babasimogatást szervezetten, a szabályok betartásával, a megfelelő oktatások elvégzésével. Cél, hogy a program „legfőképpen a babákra nézve biztonságos keretek között legyen megszervezve”.

A jelentkezés feltételeihez tartozik, hogy az önkénteseknek szerződést kell kötniük a kórházzal. A szerződés semmire nem kötelez, viszont kizárólag a szerződés meglétével, és az alábbi pontok teljesítésével lehet csak belépni a babákhoz.

Az önkéntesek a papírok megléte után hivatalos babasimogatók lesznek. Ehhez részt kell venniük egy másfél órás képzésen, amely tűz- és munkavédelmi, adatvédelmi, minőségirányítási, valamint kórházhigiéniai oktatást foglal magában. Emellett szükségük lesz egészségügyi alkalmassági igazolásra is,

amihez EKG-, labor- és mellkasröntgen-vizsgálatokat kell elvégezni. Balogh szerint ezt a kórház soron kívül és azonnal elvégez az önkénteseken.

A babasimogatók a feladatukat fehér köpenyben, hivatalos kitűzővel fogják végezni, és szigorú szabály, hogy a babákról kép, videó és hanganyag rögzítése szigorúan tilos.

Az önkéntesektől heti minimum egy, de lehetőség szerint két óra jelenlétet kérnek, és csak olyanok jelentkezését várják, akik a rendszeres utazást Kistarcsára meg tudják oldani. Az ötletgazda hangsúlyozza: „Egyszeri babasimogatók ne jelentkezzenek. Ez nem turista látványosság”.
Így jelentkezhetsz babasimogatónak:

Írj egy e-mailt Ágoston Ibolya főnővérnek az alábbi címre: agoston.ibolya@florhosp.hu. Az ötletgazda azt kéri, hogy senki ne keresse fel személyesen a kórházat a jelentkezés céljából, ez csak e-mail küldésével lehetséges.

Balogh Tamás nem sokkal a felhívás megosztása után arról tájékoztatott a Facebookon, hogy

alig pár óra alatt már több mint százan jelentkeztek babasimogatónak.

A távlati cél egy olyan egységes rendszer kidolgozása, amelynek a végén, az ország összes kórházban maradt babája mellett ott lesz legalább egy, de remélhetőleg 4-5 babasimogató.

Azt is közölte, hogy már felvette a kapcsolatot a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikaval, de tervben van a Bethesda Gyermekkórház is, és sorban jön majd az ország összes többi kórháza is. A rendszert lassan, de stabilan építenék fel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg!” – egy idegen cetlije mentette meg a bírságtól a rosszulléttel küzdő autóst Pécsen
Egy pécsi áruház parkolójában lett rosszul egy férfi, akit kórházba szállítottak, az autója azonban a parkolóban maradt, ahol egy óra várakozás után fizetni kell. Egy szemtanú nemcsak üzenetet hagyott a szélvédőn, de a parkolóőrrel is egyeztetett a méltányosságról.
DKA – Fotó: - szmo.hu
2026. július 06.



„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg! Köszi” – ez az üzenet állt azon a kis papírcetlin, ami néhány nap alatt bejárta a magyar internetet. Múlt hét szerdán Pécsen, kora reggel egy áruház parkolójában egy autós rosszul lett, mentő vitte kórházba. Később, amikor visszatérhetett a kocsijához, egy kézzel írt üzenetet talált a szélvédőjén. A cetlit lefotózta és megosztotta a Facebookon, hogy köszönetet az írójának.

„Szeretném szívből megköszönni annak a kedves, ismeretlen embernek, aki ezt a szélvédőmre tette. Ez a figyelmes és önzetlen gesztus igazán megmelengette a szívemet, és mosolyt csalt az arcomra. Jó érzés tudni, hogy vannak még ilyen kedves emberek. Kívánom, hogy az élet sokszorosan adja vissza ezt a jóságot Önnek. Legyen csodálatos napja, és köszönöm még egyszer ezt a szép gesztust!”

– üzente a sofőr a megmentőjének.

A kedves történetről az Országos Mentőszolgálat is beszámolt a Facebookon, a poszt alatt pedig megszólalt a cetli írója, Solymosi-Kisfalvi Anita is. Azt írta kommentben, hogy ott csak az járt a fejében, hogy meg fogják büntetni az autó tulajdonosát, ezért nem sokat mérleget, tette, amit jónak látott. A Blikknek részletesebben is elmesélte, mi történt. Mint mondta, az egyre hangosodó szirénára lett figyelmes a parkolóban.

„Közelebb mentem, és akkor láttam, hogy egy ott parkoló autóhoz érkeztek, ahol egy úr állt, aki a mellkasát szorította. Még be tudta zárni az autóját, aztán betették a mentőbe, én pedig vártam, hogy elviszik-e, vagy sem”

– idézte fel a történteket.

Mivel az áruház parkolójában egy óra várakozás után fizetni kell vagy komoly büntetést kockáztat az ember, Anita cselekedett, miután a mentő elhajtott a beteggel. Először megírta a cédulát, amit a szélvédőre tett, majd felkereste a parkolóőrt is.

„Ismerem Tamást, aki a parkoló autókra figyel, és mondtam neki, hogy egy kórházi kivizsgálás nem csak egy órán át tart, így ne büntesse meg a tulajt. Részemről ez volt a legkevesebb, amit tehettem. Nem azért csináltam, mert viszonzást várnék, egyszerűen így éreztem helyesnek”

– mondta a nő.

A parkolóőr egyetértett vele abban, hogy egy ilyen esetben el lehet tekinteni a büntetéstől.

Az autó sofőrje, Csaba később írásban köszönte meg a segítséget, és elárulta, mi történt vele. „Szívinfarktusra utaló tünetek miatt hívtam magamhoz a mentőt. Munkába menet, vezetés közben lettem rosszul.”

„Abban a pillanatban nem az járt a fejemben, hogy szabálytalan helyen parkolok-e, vagy hogy ezért esetleg büntetést kapok.”

A férfi hozzátette, csak az volt a fontos, hogy minél hamarabb segítséget kapjon. Külön megköszönte Anita kedvességét és emberségét, ami sokat jelentett számára a nehéz pillanatokban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Saját vizéből itatott meg egy szomjas gólyát a közutas a 40 fokos hőségben
Nagy Árpád a Tiszakécske melletti kánikulában segített a madáron, miután észrevette, hogy az a bokrok leveleit csipkedi. A férfi a Facebookon osztotta meg a történetet, ahol azt írta, az eset jól mutatja, mennyire megviseli az állatokat is a rekkenő hőség.


A 38-40 fokos hőségben egy szomjazó gólyával találkoztak a Magyar Közút dolgozói Tiszakécske határában, miközben hidegkátyúzást végeztek. Egyikük, Nagy Árpád a saját védőitalából itatta meg a madarat. Az esetről kedden posztolt a Facebookon „Szavak nélkül” címmel, a történet pedig gyorsan terjedni kezdett az interneten.

A közutasok az út menti árokban figyeltek fel a madárra, ami a bokrok leveleit csipkedte, láthatóan megviselte a kánikula – írta a Sokszínű Vidék. Nagy Árpád a bejegyzésében leírta a váratlan találkozást és a madár reakcióját.

„A reggel kapott hideg vizünkből – amit védőitalként kaptunk – megpróbáltam odacsalogatni. Meglepő módon a gólya átsétált az árkon, odajött hozzánk, és ivott a vízből. Egy apró pillanat volt a mai munkanapból, de jól megmutatta, mire képes a szomjúság, és mennyire megviseli az állatokat is ez a 38–39–40 fokos hőség” – részletezte a férfi. A posztjában arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy melegben nemcsak egymásra, hanem az állatokra is vigyázni kell. „Mi, közutasok nap mint nap az utakon dolgozunk, és ilyenkor nemcsak egymásra kell figyelnünk, hanem a körülöttünk élő állatokra is.

Egy tál víz, egy kis odafigyelés, egy perc törődés akár életet is menthet” – fogalmazott Nagy Árpád.

Nem ez az első eset, hogy a Magyar Közút munkatársai állatok segítségére sietnek. Korábban országszerte híre ment, amikor dolgozóik egy nehezen világra jövő kisborjú születésénél segédkeztek, egy másik alkalommal pedig egy útszélén talált, elhagyott kiskutyát fogadtak örökbe a veszprémi mérnökségen. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a cég munkatársai a terepen végzett feladataik mellett gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ahol gyors reagálással és lélekjelenléttel tudnak segíteni a bajba jutott állatokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egész falu énekelve virrasztott a partra sodort 18 éves lány holtteste mellett
A Djaul-sziget lakói a közösség hagyománya szerint nem hagyták magára a partra sodort lányt, akinek édesanyját is ugyanott találták meg. A két holttest több mint 200 kilométerre került elő attól a helytől, ahol a két csónak felborult.


A Djaul-sziget egyik falujának lakói egész éjjel énekelve virrasztottak egy 18 éves lány holtteste mellett, akit a tenger sodort partra. A lány annak a múlt szombati pápua új-guineai hajószerencsétlenségnek az egyik áldozata, amelyben két, családokat szállító csónak borult fel. Péntek reggelig kilenc áldozatot találtak meg. A hatóságok ekkorra hivatalosan is az áldozatok felkutatására összpontosító szakaszba léptették a keresést – írja az ausztrál ABC News.

Michael Rangrang helyi tanító szerint a közösség számára természetes volt, hogy nem hagyják magára a lányt.

„Ez a kultúránk része. Ha valaki meghal, tennünk kell valamit” – mondta.

A lány és édesanyja holttestét három nappal a baleset után találták meg, több mint 200 kilométerre a tragédia helyszínétől. A keresésben több mint húsz hajó vesz részt, de a viharos idő és az erős áramlatok nagyon megnehezítik a munkát.

Byron Chan, Új-Írország tartomány kormányzója is beszélt a nehéz körülményekről.

„A holttestek elsodródnak az emberek és a szigetek mellett. Különösen a fiatalabb áldozatoké, mert könnyebbek, így messzire sodorja őket a víz” – mondta.

A kormányzó közölte, hogy nagyobb hajók bevetéséhez a pápua új-guineai haditengerészet segítségét kérte. Rebecca Marigu helyi újságíró arról számolt be, hogy szerdán három holttestet is láttak. Mire azonban a hajó vissza tudott térni értük, a magas hullámok miatt már nem találták őket. A rendőrség cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint kalóztámadás történt. Az egyik azonosított áldozat a helyi egészségügyi hatóság munkatársa volt. Kollégái díszsorfallal búcsúztak tőle.

A tragédia múlt szombat délután történt a Bismarck-tengeren. A két csónak fedélzetén 27 ember, köztük több kisgyerek utazott. A családok a Pangpang Beach Resortban tartott születésnapi ünnepségről tartottak hazafelé, amikor a csónakok felborultak. Csak a két hajóvezető élte túl a balesetet. Hat órán át sodródtak a vízen, mire partot értek.

Ez volt az ország egyik legsúlyosabb tengeri szerencsétlensége a Rabaul Queen 2012-es kompkatasztrófája óta, amelyben több mint 140 ember halt meg.

A tragédia ismét felhívta a figyelmet a tengeri közlekedés biztonsági hiányosságaira egy olyan országban, ahol a szigetek közötti utazás a mindennapok része. A hatóságok szerint szigorúbban kellene ellenőrizni a kötelező GPS-jeladók és mentőmellények használatát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk