SZEMPONT
A Rovatból

100 mondat, amely megváltoztatta az életemet – egy könyv, ami megváltoztathatja a tiédet is

Beszélgetés Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal transzgenerációs téglákról, lelki erőforrásokról és célokról az idő sodrában.


Egy könyv, amit mindannyian megírhatnánk, és mindannyiunknak meg kellene írnunk ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat. Limpár Imre 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet – Metszetek egy pszichológus lelkéről című könyve, amely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg, egyszerre őszinte, nem ritkán kegyetlen önvallomás, másfelől olyan elmélkedések gyűjteménye, amelyek sok embert foglalkoztatnak, legfeljebb nem jutnak el addig, hogy e gondolatokat meg is tudják fogalmazni, addig pedig még kevésbé, hogy kimondják. E mondatokból, amelyek mind egy-egy rövid fejezet címei, sokan ráismerhetnek saját történetükre, élethelyzetükre és talán kulcsokat is kapnak a megoldásokhoz.

Számomra külön élmény volt, hogy a szerzője egy 40 év alatti fiatalember, aki ráadásul irigylésre méltó műveltségről tesz tanúságot, és ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy egyetemes kulturális örökségünk mennyi rejtett erőforrást kínálhat nekünk.

– Hogyan született meg ez a könyv?

– Amióta az eszemet tudom, az igazi miértek és mozgatórugók érdekelnek. Imádom az egzisztencialistákat, Martin Heideggert, Jean-Paul Sartre-ot, Irvin Yalomot. Ők valahol mindannyian létezni tanítanak. Én állandóan jegyzetelek, kis cetlikre, de van egy fekete füzetem, ami szinte a részem. Írva, írogatva villant be a cím a mondatokról, amik megváltoztatták az életemet. A 100 mondatnak pedig megvan a maga „marketing-hatása” is. Ekkor indult a gyűjtőmunka. Ennek a könyvnek meg kellett íródnia, úgy éreztem magam, mint a versenylovak a start előtt. Nagyon sok előadás-felkérésem van, ezekben extrovertált módon kell pörögnöm. Tudtam, hogy le kell nyugodnom és magammal beszélgetnem. Egy Excel-táblába gyűjtöttem a mondatokat, ezekből szűrtem ki a 100-at, majd a rövid szócikkek után következett az egész felfűzése.

– A könyvnek egyfajta vázát adják a „transzgenerációs téglák”. Valamennyien hordozunk ilyeneket, akár tudatában vagyunk, akár nem. Sokszor még abba sem gondolunk bele, hogy honnan hoztuk, mégis meghatározhatják az életünket.

– Ezek „élet-narratívák”, annak a tükrei, hogy szüleink hogyan látják, érzékelik az életet. Mi, pszichológusok, gyakran hangoztatjuk: az első 1-2 év az ősbizalom kialakulásának korszaka, és ezek a korai élmények belénk vésődnek. Legtöbbször ezek nem tudatosak, de ahogy később érnek minket különböző hatások, a mély rétegekben ezek az érzelmi lenyomatok berezonálnak. Sokszor ezek nem teszik lehetővé, hogy igazán örüljünk annak, aminek lehetne. Főleg negyvenesek mondják nekem, hogy „papíron” boldognak kellene lenniük, mert megvan a társadalmi „check-list”-jük, jó állás, kocsi, lakás, de az élmény mégsem jön. És nagyon fontos felhang a bűntudat, amelybe a szülők lökik bele, megint csak nem tudatosan, gyermekeiket. Ma egy mérnök, vagy informatikus többet tud keresni pályakezdőként, mint például pedagógus szülei együttvéve. Elvileg mindenki örül, de ez a mélyben rengeteg konfliktust okozhat. De ilyen az igényszintek belövése is. Azoknak, akik a szocialista rendszerben nőttek fel, vannak zsigeri tiltásaik. Hogy egy személyes példát mondjak: anyám a haláláig nem értette meg, hogy miért éri meg néha anyagilag is pizzát rendelni, hogy a főzés ideje hatalmas költség. Ezeket az élet-narratívákat nehéz meghaladni.

Akik ezekkel az érzelmi problémákkal hozzánk fordulnak, manapság sokszor azt várják, hogy a megoldás pontszerű legyen, megkapják a megfelelő információt, azt integrálják és minden máris jó lesz. Pedig a változások mindig folyamatok, amihez nekik is hozzá kell tenniük a magukét.

Néha úgy érzem magam, mintha műbútorasztalos lennék, akihez elhoznak a régmúlt időkből egy komódot, hogy szereljem meg. Sajnos ez nem így működik…

– Az Ön egyik szakterülete a tanatológia. Mondhatják erre, hogy egy ilyen fiatalember mit tudhat a halálról…

– Nem is az objektív tudás a gond, hanem az, hogy ki lehet hiteles. A fejlődéshez elég az ismeret és a tudás, de az éréshez nem, ahhoz idő kell, esetemben az, hogy a segítő lelke is „megkopjon” egy kicsit.

– A könyvben is utal a halál tabu-jellegére, az egyik mondat éppen a „halottról vagy jót, vagy semmit”… A másik nagyon fontos dolog ebben a témában az elengedés kérdése.

– Úgy érzem, mintha a halál témáját a társadalom egy távoli bolygóra száműzte volna, közben pedig napi szinten vannak vele problémái. Nem tudunk mit kezdeni a nagy veszteséggel, és emiatt a kis veszteség is abnormálisnak tűnik: vannak kudarcok, csalódások, nem sikerül mindig az, amire vágyunk. Ha valaki kibékül a halállal, elfogadja, hogy múlandók, esendők, emberek vagyunk, azzal segíti a napi konfliktusait. Fiataloknál látom parkapcsolati témákban, hogy amikor előjönnek a nagyobb konfliktusok, egyből arra gondolnak, hogy már nem is a másik az igazi. Mert addig az idill illúziójában éltek.

A halálnak a normalitás részének kellene lennie, és bár sokan tiltakoznak ellene, előbb-utóbb az élet megtanítja őket: meghalnak a szülők, jön az életközépi válság, a normatív krízisek sora, majd a nyugdíj. Előbb-utóbb a téma elhessegetése tehát visszaköszön, de akkor kamatostól. Az elengedésnek is az egyik módja, ha elkezdünk foglalkozni a halandóságunkkal.

Van egy technika, amit a karriertréningekbe szoktam becsempészni: felrajzolok egy táblára egy jó hosszú egyenest, amelynek egyik végére felírjuk a születési évszámunkat, a másik végére pedig, hogy R.I.P. És akkor felteszem a kérdést: jelöld be, hol tartasz. És rögtön kiderül, milyen típus az illető. Hú, már ennyit leéltem? Hú, még ennyi van? De rögvest szembesül azzal is, hogy megy az óra.

Én napokban gondolkodom: átlagosan 27.375 napot élünk. Ha napokban merünk gondolkodni, több beavatkozási pont lesz az életünkben.

– Mondatainak forrásai az ókori klasszikusoktól, Marcus Aureliustól, Senecától, Lao-cétől Oscar Wilde-ig Márai Sándorig terjednek, de bőségesen szolgáltattak nyersanyagot szülők, tanárok, haverok is. Tanulságaik pedig egyenértékűek, függetlenül a forrás „nemességétől”.

– A lelkünket nem érdekli, hogy „ki mondta”, lényeg, hogy berezonáljon, és érezzem, hogy dolgom van vagy volt velük. Ez egy visszatekintő elemzés. Sokat gondolkodom azon most, hogy túl vagyok „életem felén”, mi jön majd a második felében. És ha valaki tudatosítja visszamenőleg ezeket a nagy mondatokat, akkor az aktuális jelenben, az itt és mostban, jobban észreveszi-e őket, vagy csak 30 év múlva?

– Nyilván Ön is járt már úgy, hogy újra elolvasott egy régi kedves könyvet, újra megnézett egy filmet, és most mást jelentett, mint annak idején. Így járhatunk a mondatainkkal is.

– Vajon mi ér többet: egy nemes forrást újra elővenni, újra átélni, elmerengeni felette, vagy egy új élményt keresni? Én ebben régi típusú vagyok: kész vagyok akár hatszázadszor is újraolvasni Márai Füveskönyvét. Nagyon hiszek abban, hogy ki kell tennünk magunkat újra és újra ugyanannak a hatásnak.

– Akkor csemegézzünk egy kicsit a mondatokból: „Majd ha annyi idős leszel, mint én, megérted”.  Aki ezt mondja, azt várja, hogy ugyanazt átéljük?

– Ebben egy felülről lefelé való, már-már agresszív kommunikációt érzek. Amikor véleményt mondunk, a magunk szempontjait foglaljuk össze. Könnyen lehet, ezzel meg is fogom a másikat, de amikor ő már ezzel nem tud mit kezdeni, bedobja ezt az atombombát. A szülő részéről egy ilyen mondat mindig egy kétségbeesett lépés. Ha azon kapjuk magunkat, hogy idősödvén ilyet mondunk, akkor álljuk meg: miért volt erre szükség? Azt sugallja: lássa a gyerek úgy az életet, ahogy én, kutyakötelessége továbbvinni a sorsomat, és előbb-utóbb megjön az esze, mert nálunk az igazság. Tévedünk. Pedig mi is hányszor ráütöttünk a kalapáccsal az ujjunkra, hányszor megégettük magunkat. Ezt a tapasztalási jogot akarjuk elvenni a gyerekünktől? Ebből jön létre az „én tudom, ő nem tudja” kezdetű túlféltés, majd én megvédelek és 40 évesen is a mamahotel lakója lesz.

– Nekem is kedvencem Seneca mondása: „Céltalan hajónak egy szél sem jó”. Sokan csak élnek bele a világba, aztán majd csak lesz valahogy…

– A mindenkori hatalmaknak – média, politika – van egy közvetett célja: ne nagyon legyenek nekünk céljaink. Ha csak vágyaink vannak, akkor leszünk a legjobb fogyasztók, akkor lehet bennünket a legjobban manipulálni. A célok feltételeznek egy tudatos belassítást, gondolkodást, az életemnek felülnézetből való szemlélését, rájövök, hogy mi fontos és mi nem, látom saját életem összefüggéseit. Ez nem érdekük. A magyar közoktatásban – az elmúlt 30 év aktuális vezetésétől függetlenül – a mai napig nem tanítják meg a gyerekeket, hogy célokat tűzzenek ki maguk elé. Pedig például a SMART-célfelosztást bárkinek át lehet adni 10 perc alatt! (SMART: Specific (Konkrét), Measurable (Mérhető), Achievable (Elérhető), Relevant (Releváns), Time-boxed (Időben korlátozott)).

Ha egy cél mellett döntök, azzal felelősséget is vállalok, és nem ácsorgok a kereszteződésben, hogy majd lesz valami, és akkor mutogathatok másra. Holott azt kell kimondanunk, hogy életünkért elsődlegesen mi vagyunk felelősek.

Én egy időben annyira beleszerettem a célokba, hogy túl is toltam. Először azt hittem, hogy azt a bizonyos „100 célt” el kell érni, aztán rájöttem, hogy megélni kell. Ha az utazás nem okoz örömet, nem biztos, hogy érdemes a célig elmenni.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk