Öregebb, mint Woodstock – idén 50 éves a SZIN
A jubileumi év apropóján Szegeden a Stefánia sétányon nyílt kiállítás összegzi a Szegedi Ifjúsági Napok ötven évét, a kiállítás nyomán pedig mi is bemutatjuk, hogyan is született meg Magyarország legöregebb fesztiválja, miként volt a fiatalok fontos találkozási helye a ’70-es években, hogyan maradt életben a rendszerváltás után és miként éledt fel és vált a nyár legnagyobb egyetemista záróbulijává.
Kép forrása: a Móra Ferenc Múzeum archívuma
Woodstock előtt egy évvel
A SZINes történelemleckét 1968-ban kezdjük, amikor Magyarországot „a legvidámabb barakként” említik. A legelső ifjúsági napokat a KISZ, azaz a Kommunista Ifjúsági Szövetség támogatásával rendezték meg a szegedi városháza előtt. Ekkor még Karneválnak hívták és már az első alkalommal kiderült, hogy egy este és a városháza előtti tér nem elég a több ezer összegyűlt fiatal számára. Az ország legjelentősebb kommunista seregszemléje volt a pártnak, a Tisza-parton összegyűlt több 10 ezer fiatal számára azonban egy olyan hely, ahol kivételesen nem szólnak a trapéznadrág vagy a hosszúhaj miatt, ahol filmvetítések és koncertek várták őket. Akkoriban a zenekarokat három kategória szerint osztályozták: volt tűrt, tiltott és támogatott, itt azonban még a tiltott kategóriába sorolt zenekarok is felléphettek cenzúra nélkül.
Képek forrása: a Móra Ferenc Múzeum archívuma
“A fesztiválra érkező fiatalok ezen a néhány napon elengedhették magukat, önfeledten szórakozhattak, mindenféle retorzió nélkül. Az akkori államhatalom nem véletlenül hagyta ezt, hiszen az év többi napján nem néztek jó szemmel azokra a fiatalokra, akik hosszú hajjal, trapéznadrágban jártak és nyugati zenéket hallgattak.” – emlékszik vissza egy fesztiválozó a kezdeti időkre.
Ekkoriban a SZIN-t a KISZ Szegedi Városi Bizottsága és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezte. A ma jól ismert Újszegedi Partfürdő helyett a város különféle helyszínein zajlottak a programok, például a Dugonics téren, a Stadionban, az IH-ban vagy éppen az Úttörőházban.
A hetvenes években szinte az összes, akkor népszerű zenekar játszott itt, függetlenül attól, hogy a hatalommal milyen barátságban álltak.
Plakát forrása: Horváth András gyűjteménye
Többek között a Locomotiv GT, a Benkó Dixiland Band, Szécsi Pál, a Syrius, az East vagy éppen a Bergendy is megmozgatta a fesztiválozókat, egy 1990-es plakáton pedig már ott szerepel a Kispál és a Borz és a szegedi származású NYERS is, a két napos belépő pedig pusztán 300 Ft-ba került.
Rendszerváltás után
A rendszerváltás után a fesztivál szervezők nélkül maradt. Mindenki élvezhette a hirtelen jött szabadságot és a SZIN is végre valóban politikamentesen kereste a helyét. Azt, hogy a SZIN túlélte ezt az időszakot Szurdi Zsoltnak köszönhetjük, aki az ország első rockklubját is megalapította Szegeden 1980-ban. Édesanyja énektanárnő volt, így szinte az anyatejjel szívta magába a zene szeretetét, a Szegeden legendássá vált Gőzerő zenekar motorja volt.
Szurdi és pár barátja „őrizte a lángot”, a kitartásuknak és állhatatos munkájuknak hála a rendszerváltás után is életben tudták tartani a fesztivált és annak szellemiségét. A SZIN ekkoriban sokat költözködött: megjárta a Vidámparkot, a Lapost, a Regős Bendegúzt és a Városi Rock Klubot is.
SZINezd újra
2002-re egyre több fesztivál került fel a hazai térképre és a szegedi városvezetés is úgy gondolta, ideje, hogy az EFOTT, a Hegyalja és a VOLT Fesztivál mellé a SZIN is felkerüljön. Ekkor talált új otthonra is a fesztivál az Újszegedi Partfürdőn és ekkor kérte fel a városvezetés a Szegedi Ifjúsági Házat is szervezőként – akik egyébként kis kitérőtől eltekintve a mai napig szervezik a fesztivált. A nyár közepéről is ekkor került át a fesztivál augusztus végére és vált a vakáció tökéletes záróakkordjává.
2003-ban már egy teljesen megújult SZIN köszöntötte az egyetemistákat és szépen lassan a hazai kedvencek mellett feltűntek a színpadokon a világsztárok is.
Az Újszegedi Partfürdő ideális helyszínnek bizonyult, hiszen közel van a belvároshoz, mégis egy saját kis birodalom a Tisza mellett, közel a természethez. A szervezők a marketingben is ráerősítettek. 2006-ban választották meg elsőként a SZIN arcát, aki a közönség szavazatai alapján a szegedi születésű Jáksó László lett. A vele promotált fesztivál minden addigi rekordot megdöntött, míg 2007-ben itt dőlt meg egy új rekord: Badár Sándor 7 óra 26 percen keresztül stand upolt a közönségnek, felállítva ezzel a dumarekordot. Ebben az évben született meg a SZIN himnusza is, a Magna Cum Laude SZINezd újra című száma egész nyáron pörgött a rádiókban is.
A SZIN az évek során arra is ügyelt, hogy ne csak diákbarát, de környezetbarát is maradjon.
A szervezők ilyesfajta törekvését 2009-ben Greener-díjjal is jutalmazták, ami azoknak a fesztiváloknak jár, akik a szórakoztatás mellett arra is figyelnek, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak a négy napos rendezvény után. Éppen ezért itt nem szokatlan, hogy a re-poháron túl van komposzt wc és hulladékmentesen üzemelő rekocsma is, ahol szolgáltak fel levest ehető kanállal, az italokat pedig szalma szívószállal is lehetett kérni. A SZIN a mai napig a Greener-díj egyetlen hazai tulajdonosa és nem mellesleg a Glastonbury-vel egyidőben kapták meg ezt az elismerést.
Szabadság, szerelem, zene – szól évtizedek óta a fesztivál szlogenje, ami 2018-ban is a nemzetközi és a hazai porondról válogatva hozza el a kedvenc előadóinkat és ami még fontosabb, hogy egy igazán szerethető, négynapos búcsúbulival teszik fel a koronát minden egyes nyárra.
