UTAZZ

„Több életre szóló barátunk lett, mint eddig bármikor” – Napi pár száz forintból utazta be Latin-Amerikát a magyar-svéd pár

Andi és Tobi kereken egy évig voltak úton, a kontinens összes országába eljutottak. Elmesélték többek között, mik voltak a legváratlanabb stoppos élményeik, hogyan keveredtek véletlenül kokainföldekre Peruban, és mennyire tette próbára kapcsolatukat az együtt töltött idő.

Láng Dávid - szmo.hu
2023. február 02.

Sokan álmodoznak arról, hogy mindent maguk mögött hagyva bejárják a világot, addig viszont jóval kevesebben jutnak el, hogy meg is valósítsák ezt.

A harmincas éveik elején járó pár, Andi és Tobi a kivételek egyike: 2021 szilveszterén felkerekedtek, hogy a tavalyi évet Közép- és Dél-Amerika hátizsákos felfedezésével töltsék. Útjukat végig dokumentálták Europeans On The Go nevű Instagram-oldalukon és YouTube-csatornájukon.

Az út végén részletesen kikérdeztük őket élményeikről, valamint arról, hogyan készüljön fel és mire számítson az, aki a nyomukba eredne.

– Hogyan ismerkedtetek meg, mikor és hová utaztatok először együtt?

– Tobi Svédországban született, élt és dolgozott a 20-as évei közepéig, amikor egyszer csak úgy döntött, ideje országot váltani. Megpörgetett egy asztali földgömböt, és Magyarországon landolt az ujja, így összepakolt és vonattal elindult Budapestre. Itt utcazenészként kezdte a pályafutását, ahonnan aztán átszegődött egy hostelbe (később az IT világban kötött ki, de ez részletkérdés). A hostelen keresztül megismerkedett egy olasz fiatalemberrel, aki szintén zenész, létrehoztak egy duót Fjord néven. Marcello (az olasz muzsikus) felesége egy fondorlatos orosz nő, és éppenséggel Andi egyik legjobb barátnője. Az ő finom közreműködésével találkoztunk több mint 6 évvel ezelőtt Budapesten, “a többi pedig már történelem…”. Ezután 2 évig távkapcsolatban éltünk: Andi Londonban, Tobi pedig Andi szülővárosában, Budapesten. Ez idő alatt havonta egyszer különböző európai városokban találkoztunk, úgyhogy az utazás a kezdetek óta része a közös kalandjainknak.

– Ki vagy mi inspirált benneteket a hosszú távú utazásra, és miért a hátizsákos, low-budget formát választottátok?

– Az inspiráció először is Andi apukája volt, aki fiatal korában rengeteg helyen járt, és ha most a 30-as éveiben lenne, valószínüleg jött is volna velünk a nagy utazásra! Mi ketten a megismerkedésünk óta beszéltünk már arról, hogy egyszer, mielőtt belevágunk az úgynevezett “felnőtt életbe”, egy évre világgá megyünk kalandozni, de ennek részleteit csak az utazás előtt nem sokkal kezdtük pedzegetni.

Mivel legalább egy évre akartunk menni, és közben nem terveztünk dolgozni, így a low-budget forma kézenfekvőnek tűnt. Mindketten különböző célokat tűztünk ki erre az évre, főleg Andi számára fontos volt egyrészt megtapasztalni azt, hogy mi az a minimális költségvetés, amiből még boldognak érzi magát az ember. Másrészt szerettünk volna csak annyit költeni az egész évben, amennyit meg is keresünk, ami további kalandokra késztetett bennünket.

Például dolgoztunk egy bolíviai hostelben recepciós-pénzügyesként és bartenderként 130 Ft-os órabéren, amiből egyébként sikerült is megélnünk… Krumplit és banánt ettünk napi háromszor ugyan, miután azokat a helyi piacon a cholitákkal (helyi fiatal nőkkel) lealkudtuk, de túléltük! Emellett beneveztünk utazós fotópályázatokra, és nyertünk is néhány díjat, aminek volt pénzbeli jutalma is.

Inspiráció szempontjából szintén meg kell említenünk Andi egyik kedves gimnáziumi barátnőjét, Asbóth Fannit és az ő ma már férjét, Agócs Tomit, akik évekig hátizsakoltak a pandémia előtt, és az ő jótanácsaiknak köszönhetően vált a mi utazásunk is csodálatossá! Fanni és Tomi továbbra is oszt meg hasznos infókat a fenntartható életmódról és low-budget utazásról, ők az @ontheway_hungarians Instagram-fiókon találhatóak meg.

– Miben különbözik a felkészülés egy ilyen útra ahhoz képest, ha csak pár napra vagy hétre utaztok el?

– Először is teljesen meg kellett változtatnunk a gondolkodásmódunkat, elfogadva a tényt, hogy egy ideig távol leszünk a megszokott mindennapoktól, a barátoktól és a családtól. Ami a gyakorlati részt illeti, igyekeztünk minden lehetséges helyzetre felkészülni. Például mi történik akkor, ha elakadunk a semmi közepén? Minden évszaknak és időjárási körülménynek megfelelő ruhákra volt szükségünk, saját mini patikára az összes gyakori betegség gyógyszerével, sátorra, jó hálózsákokra, tűzhelyre a reggeli kávéhoz (ez különösen fontos! :D), stb.

A legnagyobb különbség az, hogy amikor bepakolsz egy hét nyaralásra, nagyjából tudod, milyen időjárásra számíthatsz, viszel sok mindent, amire talán szükséged lesz, de az se gond, ha valamit végül mégse használsz, hiszen úgyis hamarosan hazajössz. Ha viszont hosszú távú utazásra indulsz, amikor a hátizsákod legtöbbször nálad van, egyfajta háztartás lesz belőle válladon. A lehető legkevesebb cuccot kell bepakolnod, miközben gondoskodsz arról is, hogy mindened legyen.

Ezen kívül jobb, ha nem viszel semmilyen értékes tárgyat, mert nagy az esélye, hogy elvesznek, megsérülnek vagy ellopják őket. Így az erre való felkészülés több tervezést és időt igényel. Nyitottnak kell lenned arra is, hogy elengedd a nem feltétlenül szükséges dolgokat, hiszen mindent a hátadon cipelsz. Mi néhány hónap után rájöttünk, hogy mindent felhasználtunk a nálunk lévő dolgok közül – ezért külön köszönet a fent említett Fanninak és Tominak, nagyon jól felkészítettek bennünket!

Ezen kívül nagyon fontos a megfelelő védőoltások és vízumok megszerzése. Mivel nem tudtuk pontosan, melyik országokat látogatjuk meg, inkább beszereztük az összes oltást, amelyre Latin-Amerikában szükség lehet (szerencsére a legtöbb helyen ezek nagyon hasonlóak). Aztán persze, mivel akkor kezdtük, amikor a Covid még mindenhol jelen volt, sokat kellett kutakodnunk a szabályokért és előírásokért, és fel kellett készülnünk arra, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt várnánk. Rá kellett jönnünk, melyik szárazföldi határok vannak lezárva, milyen oltások szükségesek, hol korlátozzák a mozgást, és mindez folyamatosan változott... Ehhez készítettünk jó néhány Google-táblázatot.

– Miért Dél-Amerikát választottátok?

– Eleinte három kontinensben gondolkodtunk. Ezek név szerint Dél-Amerika, Ázsia és Afrika, mivel ezeken a területeken nem nagyon jártunk még, a repülőjegyet leszámítva általában kevésbé költségesek, sokat lehet itt segíteni önkénteskedéssel a helyieknek és sokszor hálásak is érte, és a sokféle kultúra is kifejezetten érdekelt bennünket, amelyek meglehetősen különböznek az általunk ismert európai szokásoktól.

Azért kezdtünk Dél-Amerikával, mert már tapasztalt utazóktól kaptunk sok tanácsot ezzel a területtel kapcsolatban, illetve Andi beszélt spanyolul (ma már Tobi is), ami a legtöbb itteni országban beszélt nyelv, így bemelegítésnek ez a kontinens logikusnak tűnt. De utazás közben rájöttünk, hogy a távolságok hatalmasak, és ha meg is szeretnénk ismerni bizonyos helyeket és valóban kb. napi 1 dolláros költségvetésen utazunk, akkor a kevesebb több… Így végül Latin-Amerikában maradtunk, ami egyébként magába foglalja Dél- és Közép-Amerikát, illetve Mexikóval Észak-Amerika egy részét is.

Ennek köszönhetően elegendő (legalábbis valamennyi) időnk volt arra, hogy meglátogassuk mind a 13 ország legalább egy részét, amelyeken áthaladtunk, és a “lassú utazás” révén sokszor szinte helyinek éreztük magunkat: a helyiekkel laktunk, dolgoztunk, mulattunk, és számunkra ez a valódi utazás szépsége. Turistákkal máshol is lehet találkozni.

– Konkrét útitervvel indultatok el, vagy menet közben, spontán alakult az útvonal?

– Kicsit mindkettő, ami szépen illusztrálja a kettőnk közötti különbségeket, amikor tervezésről van szó. Andi nagyon szeret mindent megtervezni és általában van B, C, D és E terve is, ha az A-terv nem működőképes, míg Tobi szeret a mának élni. Alapvetően a nyárban akartunk maradni egész évben, mert úgy könnyebb volt kivitelezni a vadkempingezést (fagyfok alatt sokkal komolyabb felszerelésre lett volna szükségünk), illetve a Covid időkben Chile volt a legszigorúbb a korlátozások tekintetében, úgyhogy ott kezdtük az utazást januárban (amikor Chilében nyár van), mert arra könnyebb volt otthonról felkészülni. Plusz minden országban kb. egy hónapot terveztünk eltölteni, hogy egy év alatt sikerüljön teljes Latin-Amerikát bejárni.

A pontos helyszíneket viszont útközben találtuk ki vagy a véletlenül keveredtünk bizonyos helyekre. Az utazás formája miatt beleszoktunk és beleszerettünk abba, hogy néhány helyre ugyan nem juthattunk el, ahova szerettünk volna, mert éppen senki nem vett fel minket egy irányban, de olyan csodálatos helyeken is jártunk, amiknek a létezéséről sem tudtunk előtte néhány perccel. Angolul létezik a “serendipity” kifejezés, ami a pozitív véletlenre való hagyatkozásról szól. Ezt a képességet mára tökéletesítettük!

Az egy év alatt bejárt teljes útvonal térképen:

– Mi volt a legpozitívabb vagy legváratlanabb stoppolós élményetek?

– Ezekből rengeteg van! Kettőt is kiemelünk, ha lehet. Az első történet Argentínában játszódik, ahol egyébként az emberek általánosan a legnagylelkűbbek voltak velünk minden egyes alkalommal… Az utazás alatt általában kerültük a nagyvárosokat, mert összességében nehezebb stoppolni, vadkempingezni és low-budget módon utazni.

Viszont Buenos Airesről remek történeteket hallottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ha valaki, aki felvesz minket Mendozában, éppen arra tart, akkor megyünk mi is (különben rögtön Brazília felé vettük volna az irányt)! Mendozához közel egy kamionsofőr, Carlos vett fel minket, aki Buenos Aires felé tartott (1045 km ~ 11 óra autóval), és azt mondta, hogy hajnali 2-re meg is érkezünk, majd reggelig aludhatunk a kamionjában. Sajnos azonban a sebességváltója este 10-kor meghibásodott, 4 óra távolságra Buenos Aires-től, így mindannyian a kamion utazó részében aludtunk másnap reggelig. Délelőtt 10-kor elbúcsúztunk Carlostól, mert még mindig nem tudtuk, mikor érkezik meg a szerelő, hogy megjavítsa a sebváltót.

Mindezen véletlenszerű események sorozatának köszönhetően volt szerencsénk Pablóval találkozni, aki ezután vett fel minket, és akivel nagyon gyorsan egy húron pendültünk Buenos Aires felé tartó utunk során. Az utazásokról, a megújuló energiáról és a kedvenc ételekről szóló remek beszélgetések után Pablo és barátnője meghívott minket vacsorára, és elkészítették nekünk a világ legfinomabb argentín steakjét!

Mialatt itt tartózkodtunk, le is betegedtünk, de úgy vigyáztak ránk, mintha a családtagjaik lennénk, pedig csak néhány napja ismertük egymást. Végül 4 napig maradtunk a gyönyörű Buenos Aires-i házukban, és életre szóló barátokat ismertünk meg ebben a két fantasztikus emberben. Még vitorlázni is elvittek minket a saját kis jachtjukon, és egy csodaszép napot töltöttünk el együtt San Fernandóban, nem messze Buenos Airestől. Köszönetképpen készítettünk nekik svéd húsgombócot krumplipürével (Tobi ugyebár svéd) az utolsó esténken. Azóta is tartjuk velük a kapcsolatot, és remélhetőleg nemsokára jönnek minket meglátogatni, bárhol is kötünk ki a nagyvilágban.

Egy másik szerencsés stoppos élményünk Tarapoto és Chincha Alta között esett Peruban, köszönhetően Elmernek, a legvidámabb kamionsofőrnek, akivel valaha találkoztunk!

Nemcsak ő volt az első ember, aki felvett minket aznap, amikor elhagyni készültünk Tarapotót, de amellett, hogy lényegében háztól házig vitt bennünket 1450 km-en és 5 napon keresztül, meg is hívott minket első nap az otthonába, bemutatta nekünk az egész családját, köztük feleségét, Rocio-t, aki szerintünk megérdemli a Peru legjobb szakácsának járó díjat és végtelen mennyiségű sörrel is megvendégeltek minket… Az első közösen töltött esténket végig karaokéztunk, perui és nemzetközi dalokat énekeltünk közösen és salsára táncoltunk mezítláb.

Elmer Tarapotóból egészen a következő úticélunkig, Chincha Alta-ig vitt minket teherautójával, ahol együtt ültünk, aludtunk, perui cumbiát hallgattunk és rengeteget nevettünk 5 napon át. Sokat tanultunk abból, ahogy Elmer bárkivel bánik az utcán, bőséges optimizmusából, segítőkészségéből és nagylelkűségéből, és az ő személyében ismét egy életre szóló barátra tettünk szert!

– Hol ment a legjobban és hol a legrosszabbul a stoppolás? Mi volt a legtöbb idő, amit várakoznotok kellett?

– Érdekes, hogy minden országban és bizonyos régiókban is különbözik a stoppos kultúra. Emberek régiónként hasonlóan reagálnak a stoppolásra. Általában szerencsénk volt a stoppolással, átlagosan nem kellett fél óra/óránál többet várakoznunk.

Abból a szempontból is szerencsések voltunk, hogy – mint azt útközben megtapasztaltuk –, az emberek általában a fiú-lány párokban hamarabb megbíznak, mint más kombinációkban, és Tobiról elég távolról látszott, hogy külföldi (avagy gringo, ahogy sokan hívták itt…), amit sajnos néhány helyi atrocitás miatt a legtöbb helyen előnyben részesítettek, így gyakran nem kellett sokat várakoznunk.

Egyszer Argentína patagóniai részén azonban több mint 10 órát töltöttünk el egy helyen várakozva. Akkor jól is jött a pakli francia kártya, amit unalmas órákra tartogattunk magunknál. A pandémia hatására bizonyos helyek teljesen kihalttá váltak, mert előtte főként a turizmus tartotta fent őket, és egy ilyen útszakaszon be is ragadtunk. Egész nap, ami alatt ezen a ponton várakoztunk El Calafate felé (ami a gyönyörű gleccsereiről híres) Gobernor Gregores mellett, összesen 5 autó tartott az általunk kitűzött irányba, és mind tele is volt utasokkal.

Így aztán több mint 10 óra várakozás után, Tobi javaslatára ismét a véletlenre hagyatkoztunk, és mindkét irányba kezdtünk el stoppolni. Néhány perccel később az első autó, amelyik az ellenkező irányba tartott, mint terveztünk volna haladni, meg is állt, és az úriember 1500 km-t vitt minket északra 2 nap alatt. Utazásunk alatt ő volt az első vezető, akinek az autójában aludtunk együtt, hogy aztán reggel folytassuk közösen az utat. A gleccserekig végül ugyan sajnos nem jutottunk el, de cserébe hamarabb kezdhettünk el önkénteskedni a következő úticélunkon, és ismét egy új barátra tettünk szert.

– Okozott-e bárhol gondot a Covid-para, vagy már ott is túl vannak rajta?

– Valójában rosszabbra számítottunk... Chilében, ahonnan 2022 januárjában elindultunk, nagyon szigorúak voltak a szabályok, sok dokumentumra volt szükség az egyszerű mozgáshoz is, de ezen és néhány trükkös határátkelőhelyen kívül, ahol nehezen beszerezhető PCR-teszteket kértek, a Covid nem volt túl nagy probléma.

A járvány kapcsán a legszürreálisabb dolgot akkor láttuk, amikor átléptük a szárazföldi határt Bolíviából Peruba. Összebarátkoztunk egy francia sráccal, akinek csak 2 bejegyzett oltása volt a hivatalos egészségügyi nyilvántartásban (bár már 3 oltást kapott). Az okmányok ellenőrzésekor a határőrök azt mondták: „ne aggódjon, foglaljon itt helyet”. Majd anélkül, hogy kérdéseket tettek volna fel, egyszerűen beadták neki az oltást, csak úgy! Észre sem vette, amíg meg nem látta a tűt a karjában. Később megtudta, hogy egyébként Pfizert kapott...

– Kerültetek-e valahol bajba?

– Igazi bajba sosem kerültünk, többek között azért, mert az őrült utazási stílusunkhoz képest mindig óvatosan közlekedtünk. Csak olyan helyeken vadkempingeztünk, ahol tudtuk, hogy nincsenek életveszélyes vadállatok, és többnyire a lakott területektől távol, így senki sem láthatott bennünket felverni a sátrat. Nagyvárosokban mindig helyiekkel közlekedtünk, többnyire a Couchsurfing applikáció segítségével. A sofőrökkel persze szerencsénk is volt, de ha valaki nem tűnt megbízhatónak vagy beszámíthatónak, akkor udvariasan visszautasítottuk a lehetőséget, plusz mi ketten mindig együtt utaztunk (annak ellenére, hogy néha csak egyikünket akartak felvenni…)

Egyszer Peruban véletlenül kokainföldekre tévedtünk, mert a Google Maps szerint az azokon keresztül vezető út gyorsabban vitt minket a következő úticélunkhoz Cuscóból Huancayóba. Persze a térkép azt nem jelezte, hogy közben veszélyes földeket szelünk majd át. Egyszercsak gyanúsnak tűnt, hogy minden fiatalnak fegyver van a kezében az utcákon a dzsungel kellős közepén, ahol nem nagyon vannak már lakóépületek… És amikor már kellően a sűrűjében voltunk, az egyik vezető felvilágosított minket, hogy nem erre kellett volna jönnünk az említettek miatt, és hogy ez a környék nem éppen biztonságos, de akkor már legalább annyi idő lett volna visszafordulni, mint továbbmenni, hogy kijussunk ebből a szakaszból, úgyhogy folytattuk a megkezdett irányt. Azon a 3 estén, amíg ezt a szakaszt átszeltük, volt egy kis görcs a gyomrunkban látva a rengeteg fegyvert, de egy-egy helyi minden este befogadott minket a háza területére, ahol lesátrazhattunk, és így végül a hajunk szála sem görbült.

Nagy tanulság viszont, hogy a Google Maps helyett érdemes vidéki területeken a helyieket megkérdezni, ha lehet, többet is egy helyen, és az ő iránymutatásukra hagyatkozni. Azért is, mert a helyiek általában mindent megtesznek azért, hogy a külföldiek biztonságban érezzék magukat, amolyan küldetéstudat-szerűen.

– Milyen munkákat vállaltatok útközben, mennyit kellett dolgozni és mire volt ez elég? Félre is tudtatok tenni, vagy inkább önkénteskedés volt, szállásért és ellátásért?

– Az eredeti tervünk az volt, hogy leginkább az önkéntességre koncentrálunk (amit előre le tudtunk szervezni a Workaway alkalmazáson keresztül), majd megpróbálunk keresni néhány fizetett lehetőséget is, amikor már ott vagyunk. Mindketten kíváncsi természetűek vagyunk, szeretjük a kísérletezést és az új dolgok kipróbálását, ezért mindig erre törekedtünk.

Az önkéntesség során általában napi 4-5 órát kell dolgozni, cserébe a szállásért, napi 3 étkezésért, zuhanyzási és ruhamosási lehetőségért. Néhány házigazda nagylelkűbb volt, néhányan viszont olcsó munkaerőként, elég lekezelően bántak velünk, de ez csak egyszer-kétszer fordult elő.

Házakat építettünk fából és agyagból, bútorokat bambuszból, takarító-kertészeti munkákat végeztünk, arattunk, kávét szedtünk és dolgoztunk fel, majd mindenféle állatot gondoztunk, illetve angolt, zenét és programozást tanítottunk gyerekeknek közösségi iskolákban. Tobi hangmérnöki munkákat is végzett, Andi Photoshopot tanított egy 85 éves bácsinak, közben pedig digitális marketinget, videózást és fotózást is vállaltunk néhány kisvállalkozásnak.

Somotóban, Nicaraguában kifizettünk egy éjszakát egy hostelben, de szerettünk volna tovább maradni. Ezért megállapodtunk a tulajdonossal, hogy készítünk egy promóciós videót a szálló számára, valamint megszervezzük hirdetéseiket a Booking.com-on és az Airbnb-n. Ezért ingyenes szállást kaptunk egy kétágyas szobában, napi 3 étkezést az igazán szép éttermükben, és ismét egy új barátot szereztünk! Ahogy haladtunk előre, mindig kerestük az új lehetőségeket, így egy argentin étteremben dolgozhattunk pár napig pénzért, és mint korábban említettük, Bolíviában is dolgoztunk egy hostelben, kb. 100 Ft-ért óránként...

– Mekkora megtakarítás szükséges ahhoz, ha valaki hasonlóba fogna, mint ti? Mennyi idő alatt lehet minimum önfenntartóvá válni utazóként?

Ez főként az ember kényelemküszöbétől függ, illetve attól, milyen élményekben szeretne részt venni. A repülőjegyeket leszámítva – amelyeket szintén olcsón szereztünk meg, mert december 31-én utaztunk egy szinte üres gépen –, kb. napi 1-2 dollárból is tudtunk utazni minden nehézség nélkül.

De ehhez hozzátartozik az, hogy nem bántunk vadkempingezni teljesen random helyeken, ha éppen senki sem fogadott be minket, vagy egy vadidegen nappalijának a padlóján aludni, ha éppen igen. Volt olyan nap, amikor semmit sem ettünk egész nap, és a legtöbb fizetős élményt kihagytuk.

Ellenben a véletlenre való hagyatkozásunk miatt rengeteg váratlan csodálatos élményben volt részünk, és fantasztikus emberekkel találkoztunk.

Az önfenntartás szintén személyre szabott kérdés, nincs hozzá varázsrecept, de ez pedig attól függ, hogy az ember mennyire leleményes és nyitott a kapcsolatteremtésre, illetve bármilyen munka elvállalására. Ahogy már említettük, mi dolgoztunk Bolíviában kb. 100 Ft-os órabéren, és ez a kaland szempontjából egy kifejezetten érdekes élmény volt, de hamar rájöttünk, hogy ezáltal nehezen válunk önfenntartóvá, ha folyamatosan úton is leszünk közben.

Érdekes felfedezés, hogy az ember sokkal kevesebbet költ, ha úton van, mintha egy helyben stabilan. Ha hátizsákkal utazol egy olyan országban, mint Mexikó, és nem félsz a street foodtól (bevállalva azt is, hogy időnként hasmenésed lesz, amit persze eleve nehéz elkerülni egy ilyen életmóddal), nagyon finom dolgokat találhatsz szinte minden sarkon, fillérekért.

– Átlagosan mennyit maradtatok egy helyen? Volt-e példa arra, hogy valahonnan nehezetekre esett elindulni, vagy épp annyira nem jött be, hogy idő előtt továbbmentetek?

– Az utazásunk első felét az önkénteskedési lehetőségek határozták meg. Ehhez a már említett Workaway appot javasoljuk, mert az a legsokoldalúbb a versenytársai között. Általában 5-7 napot preferáltunk eltölteni egy helyen önkénteskedéssel, mert az az idő számunkra elég volt arra, hogy megismerjük a szállásadóinkat és új potenciális barátokra tegyünk szert, tanuljunk valami újat és minőségi segítséget is tudjunk nyújtani, de nem gátolt meg minket abban, hogy lássunk is valamit az 1 ország - 1 hónap felosztásban.

Amikor úton voltunk, általában nem pihentünk meg több napra, kivéve amikor valakivel nagyon összebarátkoztunk, és szívesen maradtunk egy kicsit a társaságában. Az egyhuzamban stoppolásokat pedig igyekeztünk maximum 3-4 napra lerövidíteni, mert számunkra az volt már a határ, hogy mennyi ideig lógunk szívesen a levegőben. Ezalatt értjük azt, hogy ezeken a napokon nem tudtuk, ki vesz majd fel (mennyire lesz szórakoztató vagy fárasztó), meddig jutunk el, tudunk-e enni. Ha igen, mikor és mit (Tobi allergiás a gluténra, úgyhogy az még egy plusz kihívást jelentett olykor), valamint hol, milyen formában alszunk.

Az út második felét pedig már a távmunka határozta meg, mivel heti 2 napot dolgoztunk, így azokra a napokra álltunk meg vagy Couchsurfing-gelve vagy valami olcsó hostelben, ahol volt wifi. A trip folyamatos új izgalmai miatt igazából nem nagyon volt olyan hely, ahonnan nehéz volt távozni, vagy ha valami nagyon tetszett, esetleg elfáradtunk vagy lebetegedtünk, akkor maradtunk egy kicsit tovább. Ez az egyik csodálatos dolog a “lassú utazásban”, hogy az ember megengedheti ezt magának. Nagyon sok hely van viszont, ahova szeretnénk egyszer visszamenni, és reméljük, hogy az új barátaink is jönnek majd látogatóba valamikor...

Egyszer fordult csak elő, hogy idő előtt távoztunk, de azt is tudtuk már nagyjából az elején. Bolíviában a hostelben, ahol lényegében éhbérért dolgoztunk, legalább 2 hétig akartak minket foglalkoztatni, és nem voltak nyitottak az 1 hetes, rövidebb időtartamra. Sajnos azonban amellett, hogy nehézkesen jöttünk ki az összegből, amit kaptunk, a tulajdonos borzasztóan is bánt velünk. Lekezelt minket, a vendégek előtt becsmérelt, és sosem köszönte meg a munkánkat, pedig mindketten lelkesen dolgoztunk, és a vendégektől rengeteg pozitív visszajelzést is kaptunk. Volt ott egy másik önkéntes pár is, akik 1 nap után el is tűntek, mert nem voltak kíváncsiak ezekre a munkakörülményekre. Így aztán a mi eredetileg javasolt 1 hetünk letelte után szedtük a sátorfát, elbúcsúztunk, és útra is keltünk. A tulajdonos még utánunk eresztett valami káromkodást a végén a biztonság kedvéért, csakhogy ne hazudtolja meg önmagát.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára, hogy folyamatosan együtt voltatok, ráadásul csupa új, ismeretlen helyen? Voltak hullámvölgyek?

– Őszintén szólva, a karantén alatt hónapokig ugyanabban a lakásban ragadni Londonban, ahol az utazás megkezdése előtt együtt laktunk, sokkal nagyobb kihívást jelentett. Valószínűleg az a tény, hogy folyamatosan új helyeken jártunk együtt, életben tartotta a kaland érzését és izgalmassá tette az utat. Mivel mindketten nagyon megszoktuk – és élvezzük is – az egyedüllétet, persze volt néhány alkalom, amikor elegünk lett. De amikor ennyi időt töltesz együtt valakivel útközben, tudatosabbá válik a dinamikátok, így könnyebben tudtunk teret adni a másiknak, ha arra volt szükség.

Összességében közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha, határozottan jobb barátok és csapatjátékosok lettünk. Ez a fajta utazás tényleg lebontja a határaidat és minden olyan tabut, ami korábban megvolt a kapcsolatodban, mert néha nagyon nyers kihívásokkal kell szembenézned, amikor csak túl akarsz élni egy szituációt.

– Nem volt megterhelő egy idő után, hogy nincs egy biztos pont, ahová hazamehettek, hanem folyamatosan változik az aktuális otthonotok?

– Egyértelműen! Főleg Tobinak, aki kicsit jobban rabja a rutinjainak.

Sokszor ott volt az a szinte eufórikus érzés, amikor úgy éreztük, soha nem lehet betelni az utazással, a stoppolással, a folyton új emberekkel való találkozással és az új helyszínekre való eljutással. Aztán időnként ott volt a "Mi a fenét csinálok itt?!" érzés, amikor úgy tűnt, mintha végtelenül és céltalanul szelnénk át a kontinenst.

Ez persze valamennyire várható volt: amikor hosszabb ideig utazol, anélkül hogy tudnád, mikor mész haza, valószínűleg olyan helyzetekbe kerülsz, ahol megkérdőjelezed a motívációidat, sőt akár a létezésedet is. Van egy varázsa annak, hogy soha nem tudhatod, mi van a sarkon, ugyanakkor rendkívül fárasztó is, főleg egy 5 napos folyamatos stoppolás után. Többek között ezért döntöttünk úgy, hogy egy időre abbahagyjuk ezt a fajta életformát. Ennek ellenére 2022-ben egyetlen dolgot sem bántunk meg!

– Január elején posztoltatok arról, hogy egy időre ennyi volt. Hogyan tovább innentől, folytatjátok-e később, mik a terveitek addig?

– Egészen pontosan egy évig voltunk úton: 2021. december 31-én hagytuk el Budapestet, és Andi 2022. december 31-én indult el a dél-amerikai kontinensről, Tobi pedig január elsején, hiszen a repjegyek ugyebár akkor a legolcsóbbak. Andi most éppen Ázsiában, majd Afrikában folytatja az önkénteskedést, specifikusan szexuális visszaéléssel foglalkozó non-profit szervezeteknek segít stratégiai tanácsadással és mentális jóléttel (mental health) kapcsolatos workshopokkal. Tobi pedig visszatért Svédországba, ahol tovább építi karrierjét a zeneiparban, mint label manager (PR & marketing), hangmérnök és zeneszerző. Néhány hónap múlva pedig ismét egy városban szeretnénk majd élni Európában, de még nem tudjuk pontosan, hogy hol.

A következő években szeretnénk egy kicsit stabilizálódni az életstílusunk tekintetében, de az előző év tanulságait beépítve ebbe. A későbbiekben mindenképpen szeretnénk folytatni majd a kalandozást, viszont akkor már remélhetőleg családos és kevésbé (vagy másként) őrült formában, például egy karavánnal utazgatva Ázsiában, vagy családosan önkénteskedve Afrikában.

Annyit megtanított nekünk ez a véletlenre hagyatkozó életforma, hogy érdemes tervezni ugyan, de aggódni a jövő miatt felesleges, mert “valahogy úgyis lesz”, és általában, ha az ember jószándékú, akkor az események a nap végén jól is alakulnak!

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KULT

A Vaják-univerzum tele van politikai intrikával, filozófiai kérdésekkel és erkölcsi dilemmákkal, de a 4. évad sekélyes akciók és felszínes párbeszédek tengerében evickél

Geralt visszatért, a varázs viszont elveszett, talán sose volt meg. Liam Hemsworth próbálja megmenteni, amit a Netflix már régen elrontott, ám sajnos még mindig nem találja a megfelelő kardot. Sapkowski regényeit sikerül tovább rontani.

KULT

Kiderült, mikor tartják meg jövőre a Szigetet

Az idei fesztiválról készült kisfilmben jelentették be a dátumot a szervezők.

KÉK HÍREK

Videó: kétszer is büntetőfékezett az ámokfutó autós, majd üldözőbe vette a rollerest

A balhé egy vasúti átjáróban kezdődött, ahol az autós szabálytalanul előzött. A rolleres dudált, a sofőr pedig ettől teljesen elvesztette a fejét, és bosszút akart állni.

Címlapról ajánljuk

UTAZZ

Nádasdy-kastély: Az örök szerelem jelképe lett a romantikus, angol Tudor-stílusú kastély

Gróf Nádasdy Ferenc és gróf Zichy Ilona szerelmi házasságot kötöttek, és közösen tervezték meg jövendő új otthonukat. Ám a családot több tragédia is érte. Az özvegy gróf azonban mindent megvalósított, amit imádott feleségével kigondoltak.

szs - szmo.hu
2025. október 14.

A Fejér megyei Nádasdladányban álló Nádasdy-kastély nemcsak látványos épület, hanem egy különleges történelmi múlt képviselője is. A romantikus, angol Tudor-stílusú kastély a 19. század második felében épült, és egészen a második világháborúig a Nádasdy család otthonául szolgált.

Képgaléria: A kastély épülete (Fotókért kattints a képre)

A kastély története egy barokk kúriával indult, amit Nádasdy Lipót vásárolt meg 1851-ben. A települést is ekkor nevezték át Sárladányról Nádasdladányra. A birtokot később fia, Ferenc örökölte, aki ifjú feleségével, gróf Zichy Ilonával együtt kezdte el megtervezni az új családi rezidenciát. A grófnő azonban nem érhette meg az épület elkészültét – 24 éves korában elhunyt.

Az örök szerelem emléke

Gróf Nádasdy Ferenc és gróf Zichy Ilona 1868. június 6-án kötött szerelmi házasságot a pesti egyetemi templomban. A fiatal pár először Agárdpusztán, a családi kastélyban élt, de néhány évvel később úgy döntöttek, hogy saját otthont építtetnek a megörökölt vagyonból.

Az 1870-es évek elején Nádasdladányba költöztek, ahol akkor még egy régi barokk kúria állt, ezt az épületet 1873-ban alakították át. A házaspár aktívan részt vett a munkában, még közös hálószobát is terveztettek maguknak, ami abban az időben különlegesnek számított. A kastélyt kibővítették egy toronnyal és egy kétszintes főszárnnyal. Az épület a 16. századi angol és skót kastélyokat idézi, a historizáló, Tudor-stílusú átalakítás 1876-ban készült el.

A pár négy gyermeket nevelt, de 1872-ben tragédia árnyékolta be a család életét: alig félévesen meghalt Anna nevű kislányuk. Egy évvel később, a bécsi kolerajárvány idején Ilona is megbetegedett, és 24 éves korában elhunyt, nem sokkal negyedik gyermekük születése után. Abban az évben fejezték be a kastély újjáépítésének terveit, az alapkőletételen még mindketten részt vettek.

A 31 évesen megözvegyült Nádasdy Ferenc ezután egyedül folytatta a kastély építését. Úgy alakította ki a helyiségeket, mintha felesége is ott élne, minden részletben jelen volt az emléke. Többé nem nősült meg, életét gyermekeinek, a közügyeknek és a kultúrának szentelte.

Nádasdy Ferenc (1842–1907) jogi végzettséget szerzett, majd a sportélet aktív szereplője lett. Szenvedélyesen vadászott, és az ő kezdeményezésére alakult meg az Országos Vadászati Védegylet, amelynek elnöke is lett. Fontos szerepet vállalt a balatoni vitorlássport fejlesztésében.

Zichy Ilona 1849-ben született Pozsonyban. Gyerekkorát Pozsonyban és a Zichy család Alsóbogát-pusztai kastélyában töltötte. Családjával bejárta Nyugat-Európát, ahogy az akkoriban a főúri családoknál szokás volt.

Az új kastély 1873 és 1876 között épült meg Hübner Nándor és Linzbauer István tervei alapján. A belső tereket Hauszmann Alajos álmodta meg, többek között a gyönyörű könyvtártermet és az Ősök csarnokát. Az épület különlegessége, hogy a konyha nem a kastélyon belül, hanem egy különálló épületben kapott helyet, az ételt föld alatti síneken szállították a főépületbe. A korszerű megoldások közé tartozott a vízvezeték, a gázvilágítás, a csatornahálózat és a légfűtés is.

Képgaléria: A kastély könyvtár és Ősők csarnoka (Fotókért kattints a képre)

A kastély díszes termei közül kiemelkedik az Ősök csarnoka, ahol a család híres tagjainak egész alakos portréi kaptak helyet. A könyvtár kazettás mennyezetével, faragott bútorzatával és kovácsoltvas mellvédjeivel a Nádasdy-ak kifinomult ízlését tükrözi. A helyiségeket neves mesterek munkái tették egyedivé – például Thék Endre és Pecz Samu tervei alapján.

A második világháború idején a család elhagyta a kastélyt, amelyet kifosztottak és államosítottak. Az épület hosszú éveken át elhagyatottan állt, állapota folyamatosan romlott. 1993-ban nyilvánították kiemelt műemlékké, felújítása pedig 2009-ben indult el.

Képgaléria: A kastély pinceszintje (Fotókért kattints a képre)

A teljesen megújult Nádasdy-kastély 2021 augusztusában nyitotta meg újra kapuit a látogatók előtt. A földszinten korhűen berendezett szalonok, a könyvtár és az Ősök csarnoka mellett kávézó és múzeumpedagógiai tér is helyet kapott. A multimédiás eszközök segítségével a látogatók interaktív módon ismerhetik meg a Nádasdy-család történetét.

A kastélyhoz tartozó, közel 20 hektáros angolpark is teljesen megújult.

Képgaléria: A kastélypark (Fotókért kattints a képre)

A 19. század végére nyerte el végleges formáját az a kastélypark, amely egykor a Schmidegg grófok birtokához tartozott. A területet Nádasdy Ferenc fejlesztette tovább, Kálmán János kertész közreműködésével, majd a munkát Berger János folytatta egészen 1911-ig. A kor ízlésének megfelelően tájképi kertet hoztak létre, amelynek különlegessége a mesterséges tó lett. Ennek közepén egy kis sziget is helyet kapott, amelyet egy fahídon keresztül lehetett megközelíteni. A tó mellé vízesést építettek, amely díszítőelemként és a víz oxigénellátásáért is felelt.

A tóból kiásott földből dombokat alakítottak ki, ezek közül a legmagasabbra egy bástyaszerű víztorony került, ami a park vízellátó rendszeréhez tartozott. A vízvezeték-hálózat a közeli Nádor-csatornából hozta a vizet. A park északi részében templomot emeltek, a főkapu mellett pedig a porta állt. A különböző épületeket föld alatti folyosók kötötték össze, a felszínen pedig sűrű fenyősorok választották el egymástól.

A kastélyhoz kapcsolódó melléképületek között volt a kulcsárság, a déli oldalon pedig a lovarda, az istálló és a kocsiszín kapott helyet. Itt állt Valentyin János, a család festőjének háza és műterme is. A park különleges elemei közé tartozott a pálmaház és az a parasztház, amelyet játszóháznak használtak a gróf gyermekei. A téli hónapokban a befagyott tavon korcsolyáztak, a víztorony dombjáról pedig szánkóztak.

A második világháború után a kert állapota jelentősen leromlott. A nyári szalon, az üvegház és a játszóház megsemmisült, a tó kiszáradt, és az eredeti növényzet egy része is elpusztult. Ennek ellenére több száz éves fák máig megmaradtak. A kastély renoválásakor a parkot is felújították, és a tavat is helyreállították.

A területen ma is változatos növényállomány található. A lombos fák közül előfordul a bükk, az éger, a juhar, a magas kőris, a platán, a tövises lepényfa, az ostorfa, a kocsányos tölgy, valamint a fűzfafajok és a fekete és fehér nyár. Ezen kívül nő itt fekete dió és császárfa is. Az örökzöldek között megtalálható a virginiai boróka, az andalúziai jegenyefenyő, az európai vörösfenyő, a tiszafa és a tuja. A tekervényes ösvények, a tágas tisztások és a különleges fafajok mind hozzájárulnak a park varázslatos hangulatához.

Képgaléria: A kastély berendezése (Fotókért kattints a képre)

Az eredetihez hasonló enteriőrök és a modern, digitális technológia révén bepillanthatunk a kastély történetébe és mindennapjaiba. A gyerekeket pedig korabeli játékok replikáival berendezett játszószoba várja. Az óratorony tetőkilátója külön jeggyel látogatható, a vendégek itt a kilátásban gyönyörködhetnek. A legizgalmasabb családtörténeteket animációs filmen mutatják be.

Bővebb információk ITT

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Öt gyerekét étlen-szomjan hagyta az anya, egyiküket megölték – most neki is bíróság előtt kell felelnie

A várandós asszony napokra magukra hagyta a gyerekeit, akik gyakran az utcán kóboroltak. A kicsiket elhanyagolta, tetvesek, rühesek voltak.

KÉK HÍREK

„Ha ilyen lenne, zárjanak be engemet is” – horrorisztikus képek készültek budapesti gyrosozókban

Az ellenőrzések során lesújtó eredmények születtek: 10-ből 7 gyrosos esetén súlyos problémákat találtak. Volt azért jó példa is.

KÉK HÍREK

Halála után is fotókat készített mobiljával az áldozatról az amerikai lány gyilkosa – újabb megrázó részletek derültek ki

A 31 éves amerikai turista 2024 novemberében tűnt el egy belvárosi romkocsmából távozva. A gyanúsított egy apartmanba vitte, a nő onnan már nem került elő.

UTAZZ

Szigorúbb szabályok jönnek januártól: ezeket kell az autóban tartani, ha külföldre utazol

Spanyolországban például az elekadásjelző háromszög helyett már jelzőfényt kell majd használni. Horvátországban és Lengyelországban kötelező felszerelés a tűzoltókészülék.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2025. október 30.

Több európai országban január 1-től változnak a kötelező autós felszerelésekre vonatkozó előírások – írta a Blikk.

Spanyolországban 2026-tól minden sofőrnek elektromos jelzőfényt kell használnia a klasszikus elakadásjelző háromszög helyett.

A készülék narancssárga, minden irányból látható fényt ad, az autó tetejére kell tenni, és GPS-en keresztül továbbítja a jármű pontos helyét a mentőszolgálatoknak.

Csehországban egyszerű a lista: kötelező az elakadásjelző háromszög, a fényvisszaverő mellény (legalább a vezetőnek) és az elsősegélycsomag. A pótkerék a legtöbb autónál kell, de nem kötelező, ha van defektjavító és tömítő készlet, vagy ha az autó defekttűrő abroncsokkal fut.

Ausztriában, Olaszországban, Szlovákiában és Szlovéniában minden utasnak viselnie kell a fényvisszaverő mellényt, ha műszaki hiba miatt kiszáll a kocsiból. Franciaország külön kér még egy tételt: az autóban alkoholszondát is kell tartani.

Horvátországban és Lengyelországban kötelező felszerelés a tűzoltókészülék.

Ausztriában az elsősegélycsomagot védőtokban kell tartani, és a mellények színe nem hasonlíthat a rendőrség által használt mellények színére.

Alapszabály, hogy az elakadásjelző háromszögnek használatra kész állapotban kell lennie. A B típusú elsősegélydoboz az MSZ 13553 szabvány szerint 5 évig őrzi a sterilitását, és steril kötszereket, gumikesztyűt, ollót és egyéb alapvető eszközöket tartalmaz. A láthatósági mellényt az utastérben, könnyen hozzáférhető helyen kell tárolni (nem a csomagtartóban), és minden utas számára rendelkezésre kell állnia.

Kapcsolódó

Tovább drágul a dízel csütörtöktől

Szerdáig két nap alatt 18 forinttal drágult a gázolaj. Mindennek oka, hogy a Brent olaj hordónkénti ára emelkedett az újonnan bejelentett olajszankciók miatt.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Leszakadt a római Torre dei Conti egy része, egy munkást maga alá temetett, többeket menteni kellett a tetőről

A torony belseje omlott le, több szint is leszakadhatott. Még mentés közben is omlottak le kövek a tűzoltókra.

KÉK HÍREK

Eltévedt, két éjszakát a hidegben töltött – Élve került elő a 68 éves mátraszőlősi asszony

Az idős asszony napokig bolyongott egyedül a kéktúra útvonalán, majd több falunyira találtak rá. A mentők kórházba vitték megfigyelésre.

KÉK HÍREK

Kiderült, hogy bukott le T. Danny, akit drogbirtoklással gyanúsítanak

A rendőrség elárulta, mik kerültek elő a rapper kocsijából, amikor igazoltatták őt még szeptember végén.

UTAZZ

Erzsébet királyné látványos fénykertje ismét elvarázsol Gödöllőn

A fénykiállítás idén a zene, gyermekek, Sisi kertje és barokk témákkal vár. Ráadásul egy harminc méter magas óriáskerékre is felülhetsz, amelyről madártávlatból élvezhető a kivilágított kastély és park.

Fotók forrása: Gödöllői Királyi Kastély - szmo.hu
2025. október 23.

Gödöllőn, a Királyi Kastélyban tavaly már nagy siker volt az adventi-karácsonyi időszakban a pompás kastélykertben kialakított fénykert. A látványos rendezvény idén is megnyitja kapuit.

Október 24-én este újranyílik Erzsébet királyné fénykertje a Gödöllői Királyi Kastélyban a DECOLED Story of Lights keretében.

A fénykiállítás idén új témákban – zene, gyermekek, Sisi kertje és barokk – vezeti végig a látogatókat az ikonikus helyszínen az est leszálltával. A kiállítás különlegessége egy óriáskerék is, amelyről madártávlatból látható a kivilágított kastély és park.

Mindössze 30 kilométerre Budapesttől, a Gödöllői Királyi Kastély kertjében – Erzsébet királyné, ismertebb nevén Sisi kedvenc nyári rezidenciájában – található kiállítás mintegy 32 000 négyzetméteren valósul meg, százharmincnál is több installációval.

Az idei látványt 370 000 izzó és több mint 12 kilométernyi fényfüzér biztosítja, a homlokzatokon dinamikus vetítések futnak, miközben hangszerformájú fényszobrok gombnyomásra megszólalnak.

A kert különlegessége egy 30 méter magas óriáskerék is, amelyről madártávlatból látható a kivilágított kastély és park, valamint egy „twinkly” (okos LED) technológiával megvalósított „Sisi kert”, ahol programozható LED-mintázatok rajzolják tovább a Sisi történetet. Ezeken túl a 116 méter hosszú, alagútszerűen kivilágított barokk fasoron sétálva, valóban időutazásban lehet része a látogatóknak.

Képgaléria: A fénypark (képekért kattints a fotóra)

Az idei évben a fénypark működtetése során befolyt bevétel egy részét a kastélykertben az elmúlt években elpusztult fák pótlására tervezik fordítani.

A gödöllői látványprojekt abban is egyedi, hogy az ikonikus kertben az elegancia és a játékosság egyszerre jelenik meg, így a barokk örökség családbarát, interaktív esti sétává válik az őszi-téli hónapokban.

Dr. Ujváry Tamás, a Gödöllői Királyi Kastély ügyvezető igazgatója elmondta: „A kastélykert esti fényei időutazássá állnak össze: a történeti örökség és a kortárs technológia ötvöződik a séta során. Célunk, hogy Gödöllő télen is élő, közösségi tér legyen — ahol zene, játék és történelem találkozik.”

A Gödöllőn idén is létrejövő DECOLED Story of Lights fénykiállítás-sorozat koncepciója a fény, a művészet és a helyi történetek összefonódására épül, hogy a látogatók ne csupán fényeket lássanak, hanem élményekkel és történetekkel is gazdagodjanak.

„Erzsébet királyné fénykertje az elegancia és a játékosság ünnepe. A barokk motívumoktól a gyerekek nevetéséig és a zenei témákig – a fénykiállítás több fejezetben meséli el a történetet, és mindenkit arra hív, hogy lépésről lépésre fedezze fel azt” – fűzte hozzá Eva Poláčková, a DECOLED ügyvezető igazgatója.

A Gödöllői Királyi Kastély fénykiállítása 2025. október 24. és 2026. február 1. között, minden nap 17:00 és 21:00 óra között látogatható, kivéve október 24–25-én, amikor 18:00 és 21:00 óra között tart nyitva.

Bővebb információk ITT

A kivitelezést húsznál több helyszíni szakember végezte körülbelül két hét alatt, míg a háttérmunkában pedig harmincnál is több kolléga vett részt.

A kivitelezést végző DECOLED csak modern, alacsony energiafogyasztású LED-technológiákat használ. A fénypark egy óra működés alatt ugyanannyi energiát fogyaszt, mint egy óra elektromos tűzhelyen való főzés. A DECOLED 2023-ban jelentős összeget fektetett be újrahasznosított műanyaghulladékot használó új, nagyszabású 3D-nyomtatási technológiába. Céljuk, hogy a termelést fokozatosan felváltsák ezzel a technológiával, amely nem új anyagokat állít elő, hanem a meglévőket dolgozza fel újrahasznosítással.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Életeket mentett a hős vasúti dolgozó, amikor megpróbálta megállítani a vonaton késelő férfit

A saját testi épségét kockáztatta az utasokért a brit vasúttársaság alkalmazottja, aki életveszélyes sérüléseket szenvedett.

KÉK HÍREK

Válasz Online: 67 milliárd adó tűnt el a döbbenetes gázmutyi során, a szálak a legfelsőbb körökig érhetnek

Frissen alapított cégek adták áron alul a gázt, amivel letarolták a piacot. A vállalatokat mit sem sejtő emberek és fellelhetetlen külföldiek nevére íratták, a valódi fejesek láthatatlanok maradtak.

KÉK HÍREK

Kommandósok törték rá az ajtót a luxusautós áfacsalókra: 2,7 milliárdot tüntettek el

Öt év alatt csaltak el milliárdokat a magyar bűnszervezet tagjai. Luxusautók adták az álcát.

UTAZZ

Párkány: ideális célpont a termálfürdőzés, kerékpározás, túrázás és kulturális élmények kedvelőinek

Itt található Szlovákia egyik legnagyobb fürdő- és élménykomplexuma. A fürdés után pedig lehet pecázni, vagy felfedezni a közeli kiváló borvidéket, a szép tájakon áthaladó túraútvonalat és egy csodás kastélyba is érdemes betérni.

szs, Fotók forrása: Dunamente Tourist Nonprofit Kft. - szmo.hu
2025. október 21.

Sokak kedvelt kirándulóhelye a Dunakanyar. Akik pedig eljutnak Esztergomba, gyakran átlátogatnak a Duna túlpartján álló Párkányba is. Akár pár órás sétára, akár több napos pihenésre, lazításra is kiválóan alkalmas ez a folyóparti "szomszéd". Nem beszélve arról az előnyös lehetőségéről, hogy szemben van az Esztergomi Bazilikával, azaz a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyházzal, így innen sokkal jobb fotózni az impozáns épületet, és még egy szelfipadot is kihelyeztek a partra.

A várost azonban több ok miatt is érdemes felkeresni. Kellemes sétát tehetünk a vízparton, vagy a felújított belvárosban, ahol jó éttermek és cukrászdák is várnak. De érdemes átmenni egy fürdőzésre, vagy a Château Bela Kastély meglátogatására, vagy borkóstolásra a Világi Winery-hez. Lássuk mi mindent nyújt ez a városka az ide érkezőknek:

Párkány, Esztergommal szemben, a Duna bal partján fekszik, festői természeti környezetben. A várost kelet felől a vulkanikus eredetű Kovácspataki-hegyek sziklái övezik, legmagasabb pontjuk a 395 méteres Keserős-hegy. Nyugaton a Hegyfarok természetvédelmi terület húzódik, ahol a helyiek szőlőt termesztenek. A Duna, a Garam és az Ipoly is kedvezően befolyásolják a város klímáját.

A város egyik leghíresebb nevezetessége a Mária Valéria híd.

Mária Valéria híd

Eredetileg Feketeházy János tervei alapján 1893-ban kezdték el építeni, és két és fél év alatt készült el. Az 1895. szeptember 28-i átadás napján éjfélig nem kellett vámot fizetni az átkelésért, ám utána 1918-ig vámfizetéshez kötötték a használatát. A hidat Mária Valériáról, I. Ferenc József lányáról nevezték el. A trianoni döntés után a Duna lett a határ, így a híd szerepe megváltozott. 1919-ben a csehszlovák oldalon robbantás rongálta meg, majd 1927-ben ismét megnyitották. 1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a középső három nyílást. A híd újjáépítéséről szóló megállapodást 1999-ben írták alá, és 2001. október 11-én adták át hivatalosan az új hidat, amelyen autóval vagy sétálva is átkelhetünk a túlpartra.

A város nyaranta változatos rendezvényeket kínál. Gyermekprogramokat és esti filmvetítéseket tartanak, zenei estek várják a vendégeket a százéves platánfák alatt. Színpadi koncertekkel készülnek, a mozi udvarában vetítenek filmeket, míg a sétálóutcán táncos estek zajlanak.

Párkány egyik legnagyobb őszi eseménye a Simon–Júda-napi vásár, amelyet 1546 óta rendeznek meg. Ilyenkor több száz árus kínálja portékáit, helyi és országos finomságokat, édességeket, italokat, kézműves- és népművészeti termékeket.

A város északi részén, 24 hektáron terül el a négy évszakos Vadas termálfürdő, amely Szlovákia legnagyobb ilyen létesítménye. Az 1973-ban kezdődött fúrás során 39,7 Celsius-fokos termálvizet tártak fel.

Ma már 14 medencével – köztük úszó-, pezsgő-, élmény- és gyermekmedencékkel, hullámmedencével és nudista napozós medencével – várják a vendégeket. Nyáron csúszdapark, kalandpark, animációs programok, buggy kocsik, strandröplabda, strandfoci, horgászat, vidámpark és légvárak is szerepelnek a kínálatban. Fedett uszoda és wellnessrészleg is van. A fürdő egész évben működik, családok, fiatalok, céges csoportok is megtalálják itt a kikapcsolódást. A téli időszakban horgászatot és wellnesscsomagokat kínálnak.

Képgaléria: A fürdő és hotel (Fotókért kattint a képre)

A Vadas területén működik a Thermal Wellness Hotel is, amely 47 szobával, két konferenciateremmel, tárgyalóval, étteremmel, wellnessközponttal, csomagmegőrzővel, játéksarokkal és kilátóterasszal várja a vendégeket. A szálláshelyről pazar kilátás nyílik az Esztergomi Bazilikára.

Egy városi séta során érdemes megnézni III. János lengyel király lovasszobrát is, amelyet 2008 októberében avattak fel a párkányi csata 325. évfordulója alkalmából. A Párkányi Városi Múzeumban pedig a várostörténeti és néprajzi gyűjtemény mellett időszaki kiállításokat is bemutatnak.

A párkányi Vadas Thermal Hotelről és Aquaparkról bővebb információk ITT.

A 395 méter magas Burda-hegység, bár kevésbé ismert, mint a Pilis vagy a Börzsöny, csendes, természetközeli élményt nyújt. A Kovácspataki-hegyek területén két természetvédelmi területet is találunk. A térségben három jelezett turistaút halad. Ideális célpont azoknak, akik a Dunakanyar panorámáját keresik. A Garamkövesd és Kovácspatak között haladó, kb. 2 óra alatt bejárható, öt km hosszú természetvédelmi tanösvény bemutatja a vidéket az erre sétálóknak.

Párkányban járva érdemes a környéket is felfedezni. A Château Bela kastélyszálló rövid utazással elérhető. Ez a sok vihart megélt kastély mára egy igazán impozáns, egyedülálló, történelmi hangulatot árasztó hely lehet, melyet a régi tulajdonosok leszármazottjai az emlékeiket, régi dokumentumokat felhasználva újjáépítettek, és turistáknak is látogatható.

Kapcsolódó

Egy elhivatott grófnőnek köszönhető, hogy újra életre kelhetett a nyugalom elegáns szigete, a Château Bela Kastély

Egy festői szépségű szlovákiai vidéken található a romantikus, gyönyörűen felújított és berendezett kastély, amely a története során volt elegáns otthon, börtön és vegyi üzem is. Mára azonban régi pompájában tündököl, és bárki megcsodálhatja.

A város mellett található borvidék remek kirándulóhely, és kiváló program egy igazán minőségi környezetben, a Világi Winery-ben elfogyasztott borkóstolás.