A szegedi Öreg Hölgy több mint száz éve áll és a mai napig működik
Szegedi sétánkat egy különleges épületnél folytatjuk. A város egyik jelképévé vált a Szent István téren álló és már messziről is jól látható ipartörténeti különlegesség. Most a vasbetonból készült víztorony tetejére indulunk.
A Zielinski Szilárd tervezte torony 1904-ben készült el, 1004,8 m3 vizet képes befogadni és a mai napig eredeti funkciója szerint működik. Itt tényleg minden beton, még az ajtó és a zászlórúd is.
A toronymászást a földszinten kezdenénk, de egy érdekesség azonnal megállít. A tíz éve felújított toronyban egy Foucault-inga található, amellyel bizonyítható, hogy a Föld forog.
Mellette pedig egy szódásüvegeket, és a szódagyártást bemutató kiállítást készítettek. A Szódamúzeum anyagát egy szegedi szikvizes, Bánffi István gyűjtötte össze. Megismerheted a szikvíz történetét, Jedlik Ányos találmányától napjainkig. Egy állandó kiállítás pedig a torony építését és felújítását mutatja be és rendszeresen vannak időszaki tárlatok is az első-második szinten.
A következő kanyarnál pedig be lehet pillantani a víztároló tartályba is. Elég fura érzés látni, hogy tényleg tele van vízzel, és mindez nemsokára valamelyik szegedi lakás csapján fog kifolyni. De irány tovább.
A torony tetejére ugyanis kötelező felmászni, mert a körpanorámás kilátás egészen fantasztikus.
A túrából visszatérve pedig levezetésként érdemes körbesétálni az épületet, mert a kellemes parkos környezetben hét neves építész mellszobra látható, akiknek a munkássága alapvetően hozzájárult Szeged arculatának kialakításához.
De lássuk, miért is különleges ez a víztorony
A szegedi víztorony vasbetonból készült, és ez az ország második ilyen építménye. Zielinski Szilárd tervezte, aki a vasbeton építészet nagy híve volt. Az épületet Freund Henrik és Fiai építették fel. A szecessziós homlokzati megjelenítés Korb Flóris és Giergl Kálmán munkája.
A kuriózumnak számító víztorony 2003 óta egyedi ipartörténeti műemléki védettséget élvez.
A víztornyot három artézi kút táplálta és az egész szerkezet a korszak bravúros vállalkozásának számított. A vízvezetékek kiépítésével a város nagyot lépett előre.
Sokan még az építkezés idején is azt gondolták, hogy az új módszer nem válik be és összedől a torony. A legenda szerint az építész végül a tartály alá állt, hogy bizonyítsa, igenis megbízik a vasbetonban, és biztos benne, hogy stabil marad a víztorony. Az élet pedig őt igazolta.
A víztorony teljes magassága, a zászlórúddal együtt 54,9 méter,
az alapja 2,9 méterre nyúlik le. A nagy súlyt egy alaplemez viseli, melyet 20 oszlop köt össze. Ezekre támaszkodik a henger alakú medence, melyet egy 90 cm széles hőszigetelő folyosó vesz körül. A medence falvastagsága felül a peremnél 10 cm, alul és a medence alján 15 cm.
A tervező Zielinski az 1900-as párizsi világkiállításon ismerte meg a francia vasbetonépítési módszereket, és megszerezte a szabadalom magyarországi használatához a jogokat. Kezdetben francia szakemberekkel dolgozott, majd szegedi ácsok vették át a munkákat.
Az építkezés során számos akadályt kellett leküzdenie az építésznek és csapatának. Az engedélyek kiadását egy feljelentés lassította, majd egy hatalmas esőzés után keletkezett károkat kellett rendbe tenni. A sztrájkok is nehézséget jelentettek, így végül az eredeti időpont helyett két hónap csúszással, 1904. november 26-án töltötték fel először a víztorony medencéjét.
A folyamatosan üzemelő víztorony átvészelte a háborúkat, és többször is felújították. Legutóbb 2006-ban, amikor a környékét is rendezték. A város továbbra is megtartja a víztorony funkcióját, hiszen a vízellátás 20 százalékát ma is ez biztosítja.
Köszönet a segítségért Tasnádiné Zsikének, a szegedi Tourisma idegenvezetőjének.
Fotók: Söptei Zsuzsanna, Wikipédia
