Rengeteg lezárás lesz Budapesten szombaton: a Pride, futóverseny, focimeccs és filmforgatás miatt is

Van egy hely Budapest belvárosában, ahol egészen természetesen mosódik össze múlt és jelen. A Centrál Grand Café nem egyszerűen egy elegáns kávéház a sok közül, hanem egy olyan tér, ahol a kultúra ma is élő dolog. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb múltú irodalmi kávéházként tartják számon, amely 2026. április 11-én, a költészet napján ünnepelte újranyitásának negyedik évfordulóját. Belépve az ember egyszerre érzi a nagykávéházi hagyomány súlyát és azt a könnyedséget, amivel a hely képes ezt a több mint százéves örökséget a jelenhez igazítani.

Az Eventrend Group korábbi, nagy sikerű középiskolai programjainak tapasztalataira építve a kezdeményezés most még egy lépéssel tovább megy: a cél változatlanul az, hogy a fiatalabb generációhoz is közelebb hozza az irodalmat – csak éppen egy még élményszerűbb formában. Ebben a gondolkodásban a társadalmi felelősségvállalás is fontos szerepet kap: az Eventrend évek óta támogat civil szervezeteket – többek között a SINOSZ-t, vagyis a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségét, valamint a Lámpás ’92 Közhasznú Alapítványt –, miközben kiemelt célja az edukáció is.

Ennek egyik legfontosabb lépése, hogy a Centrál irodalmi programjai nemcsak folytatódnak, hanem új elemekkel is bővülnek. Így válik a találkozás igazán kézzelfoghatóvá: a Nobel-díjas életművek itt nemcsak megszólalnak, hanem bizonyos értelemben az asztalra is kerülnek.

Irodalomóra, ami kilép a tankönyvek világából

Elsőre talán merész vállalásnak tűnik közelebb hozni a középiskolásokhoz olyan szövegeket, amelyekkel sokszor még felnőttként sem könnyű azonnal kapcsolódni. A Centrál azonban nem „megmagyarázni” akarja ezeket a műveket, inkább teret ad annak, hogy a diákok saját élményként találkozzanak velük. Erre épül legújabb programjuk is, amely a két Nobel-díjas magyar író munkásságát rövid, élményszerű formában teszi elérhetővé a mai fiatalok számára, és közben finoman kimozdítja az irodalmat a tankönyvek világából.

A kávéház emeletén zajló, 45 perces élményalapú irodalomórák tanítási időszakban, minden második kedden délelőtt (9:00 és 10:30 kezdéssel) inkább emlékeztetnek egy közös gondolkodásra, mint hagyományos tanórára.

A foglalkozások során például mesél a Krasznahorkai Lászlóval közösen készített Tarr Béla-filmekről, vetít jeleneteket, ezen keresztül is megidézve az író sajátos világát. Majd a látottak és hallottak nyomán a résztvevők maguk is alkothatnak. Egyetlen mondatot kell írniuk, méghozzá a jellegzetes, hömpölygő, „krasznahorkais” stílusban. Mindeközben pogácsa és ásványvíz kerül az asztalra, és beszélgetések alakulnak ki, amelyek sokkal inkább emlékeztetnek egy közös gondolkodásra, mint egy kötelező tanórára.

Ezek együtt nemcsak vizuálisan, hanem hangulatukban is tovább mélyítik az élményt, finoman összekapcsolva az irodalmat a gasztronómiával. Az egész program mögött az a gondolat húzódik meg, hogy az irodalom eredeti közege nem az osztályterem, hanem az a fajta inspiráló, közösségi tér, amilyen a kávéház is volt mindig és amilyen ma is lehet. A Centrál Grand Café programja egyszerre szól a múltról és a jelenről, alapja pedig az, hogy az irodalom nem tananyag, hanem tapasztalat. A pro bono élmény irodalomóra 2026 szeptemberétől foglalható az erre a célra létrehozott aloldalon.

Amikor az irodalom tényleg az asztalra kerül

És miközben a szellemi élmény ilyen hangsúlyosan jelen van, a gasztronómia sem marad háttérben - sőt, finoman rá is kapcsolódik a tematikára. A kávéház új desszertjei szintén a két magyar Nobel-díjas szerző előtt tisztelegnek. A Mascarponés Vadmálna Krasznahorkai László világát idézi meg, és már az érkezése is külön élmény: könyvlapokba burkolva kerül az asztalra, amelyeken egy idézet olvasható, majd a papírt meggyújtják, és a lángok közül bukkan elő maga a desszert. A sajtóeseményen ezt élőben látni kifejezettenkülönleges pillanat volt - az a fajta, amikor előbb a látvány, majd az illat, végül az íz hoz lázba. A krémes mascarpone és a savanykás vadmálna játéka kiegyensúlyozott, mégis izgalmas, és az egész desszertben van egy könnyed elegancia, ami nem akar túl sok lenni, mégis emlékezetes marad.

A Vaníliás Körte ezzel szemben Kertész Imre emlékét idézi meg egy visszafogott, finoman elegáns desszertként. Az ízek rétegről rétegre bontakoznak ki: a körte természetes édessége, a vanília lágy, krémes karaktere és a különböző textúrák váltakozása együtt egy kifejezetten frissítő, harmonikus élményt ad. A koncepció mögött Takács Judit patisserie séf áll, aki a klasszikus cukrászati alapokat kortárs kreativitással ötvözi.

Klasszikusok újragondolva

A konyha egészére is ez a szemlélet jellemző: tisztelet a hagyomány iránt, de határozott nyitás az új felé. Gáspár Gergely ügyvezető szerint az új irány tudatosan épít erre az egyensúlyra: a klasszikus magyar ízeket úgy tartják meg, hogy közben a mai vendégek elvárásaira is reagálnak. Gáspár Gergely mellett Gácsi Gergő üzletigazgató nemzetközi tapasztalatával hoz friss szemléletet a működésbe, míg Ványik Ádám séf a fine dining és a street food világából szerzett tudását ötvözi a konyhában. A cukrászati kínálatért felelős Takács Judit patisserie séf pedig évek óta meghatározza a Centrál desszertjeinek karakterét. Ez a négyes együtt alakítja azt a „modern klasszikus” irányt, amely egyszerre épít hagyományra és nyit az új felé.

A sajtóbemutatón több fogást is megkóstolhattunk, és az volt az érzésünk, hogy itt nem egyszerűen újragondolják a klasszikusokat, hanem valóban új jelentést adnak nekik.

A gulyás például három formában található meg az étlapon. A klasszikus változat mély, telt ízű, a vegán verzió viszont meglepően komplex: a füstölt tofu, az édesburgonya és a korianderolaj együtt egy olyan rétegzett ízvilágot hoz létre, ami nem helyettesíteni akarja az eredetit, hanem saját jogán működik. A kacsás változat pedig már-már ünnepi fogás, a konfitált hús gazdagságával és a leves karakterével egyszerre.

Hasonlóan izgalmas a shakshuka, amely többféle verzióban is megjelenik az étlapon. Megtalálható a klasszikus verzió, van továbbá húsgolyós, buggyantott tojásos változat kifejezetten komfortos, fűszeres, mégis kiegyensúlyozott, míg a falafelgolyós vegán verzió frissebb, könnyedebb irányba viszi el ugyanazt az alapot. Ezeknél az ételeknél különösen jól érződik az a fajta játékosság, amivel a konyha a klasszikus fogásokhoz nyúl.

Mindehhez tavaszi desszertek közül is választhatunk: ilyen a crème brûlée rebarbarás eperszósszal, vagy a csokoládéval és epervelővel kínált crème brûlée palacsinta. Közös bennük, hogy a cukorréteget közvetlenül előttünk karamellizálják meg, így az utolsó simítás nemcsak látványos, hanem az élmény része is.

Irodalmi Zsúr és élő hagyomány

A Centrálban tehát a gasztronómia és az irodalom továbbra is kéz a kézben jár, és a hely igazi ereje abban rejlik, hogy képes valódi közösségi térként létezni. Ennek egyik legfontosabb eleme a Centrál Irodalmi Zsúr, amely az elmúlt években a kávéház egyik legsikeresebb középiskolai programjává vált, és ma már heti három alkalommal várja a diákokat. A zsúr tulajdonképpen egy különleges, interaktív irodalomóra, amely a Nyugat nemzedékének világát idézi meg, nem tankönyvi módon, hanem élményszerűen.

„A Centrálban a kultúra nem dekoráció, hanem működési alapelv. Itt olyan térben tanulhatnak a fiatalok, ahol az irodalom természetes közegében van jelen” – mondta Nagy Gábor, az Eventrend Group alapító társtulajdonosa, és az egyik első számú vezetője. A Centrál Grand Café ugyanis 1887 óta része Budapest kulturális életének, történetében a Nyugat nemzedéke meghatározó szerepet játszott - ez a szellemiség ma is jelen van, de kortárs formában.

A program során a diákok nemcsak hallgatják a történeteket, hanem aktívan részt is vesznek bennük: megismerkednek a kávéház múltjával, a korabeli irodalmi élettel, majd kreatív feladatokon keresztül saját szövegeket is alkotnak. Az órákat Meskó Zsolt író-rendező és „Bence úr”, a főpincér vezeti, ami már önmagában is ad egyfajta színházi, játékos keretet az egésznek. A hangulat sokkal inkább emlékeztet egy közös gondolkodásra, mint egy tanórára: van benne humor, improvizáció, és az a fajta felszabadultság, ami ritkán társul az irodalomhoz az iskolai keretek között. A legjobb alkotásokat ráadásul díjazzák is, a résztvevők pedig egyfajta kortárs „kávéházi közösség” részévé válhatnak. Nem véletlen, hogy a program szinte azonnal teltházas lett, és ma már heti több alkalommal fut.

Egy hely, ahol minden összeér

A nap végén pedig minden visszatér ahhoz az alapélményhez, amiért a Centrál 1887 óta része Budapest kulturális életének. Az étlapon a klasszikus nagykávéházi bisztrókonyha találkozik a modernebb, „comfort food” jellegű fogásokkal: a bőséges reggeli- és brunch kínálattól az egész nap elérhető leveseken és főételeken át egészen az esti vacsorákig minden napszakban mást kínál a hely - így tényleg könnyű megtalálni benne azt, ami épp az adott pillanathoz illik, legyen szó egy gyors kávéról vagy egy hosszabb, ráérős vacsoráról.

A finomabbnál finomabb ételek mellett a hatalmas ablakokon beáramló fény, a növényekkel teli terasz és a klasszikus, mégis könnyed belső tér mind azt az érzést erősítik, hogy itt egyszerre lehet jelen lenni és egy kicsit kiszakadni a város ritmusából.

A Centrál Grand Café tehát nem egyszerűen megőriz egy hagyományt, hanem használja is. Úgy, hogy közben új jelentéseket ad neki, és megmutatja: az irodalom, a gasztronómia és a közösségi élmény nem különálló világok, hanem ugyanannak a történetnek a részei. És ebbe a történetbe ma is bárki beülhet – egy reggeli mellé, egy kávéra és desszertre, vagy akár egy tartalmas ebédre vagy vacsorára.

Tacskók és gazdáik lepték el ma délután a Városligetet, ahol 13 órakor elrajtolt a DOGZ Fesztivál egyik leglátványosabb programja, a tacskós falkaséta.

A fesztivál a Városligeti Nagyréten zajlik, a részvételhez a kutyáknak kötelező a póráz használata és az érvényes oltási könyv felmutatása.

A We love Dogz magazin által szervezett esemény azonban nemcsak a rekorddöntésről szól. A rendezvényen külön TacskóLand is várta a tacskósokat, ahol egész nap a fajtáé volt a főszerep: a programok között szerepelt a leghosszabb és legszebb tacskó versenye, valamint fajtabemutatók és kerekasztal-beszélgetések is.

A tavalyi DOGZ Fesztiválon már sikerült 502 tacskót egy helyre gyűjteni, amivel magyar rekord született.

A 2026-os rekordkísérlet hivatalos végeredményéről egyelőre nincs hivatalos szervezői közlés.

Fotókon a tacsik!

A Városligetben sétálva az ember inkább pokrócokon heverésző baráti társaságokra, futókra, kutyásokra, gyerekzsivajra és kézenfogva sétáló szerelmesekre számít.

Arra már jóval kevésbé, hogy a gyepen andalogva egyszer csak egy sírkőbe botlik.

Tavasztól őszig emberek százai piknikeznek, napoznak a közelében, és sejtelmük sincsen, hogy egy férfi végső nyughelye mellett beszélgetnek önfeledten.

Sem más felirat, sem név, sem évszám, sem megható búcsúmondat nem könnyíti meg a néző dolgát. A fuit latinul annyit tesz: „volt”. És még mielőtt felháborodnál, hogy a felirat nem is fuit, hanem fvit, tájékoztatlak, hogy a v betű a latinban u és v hangot is jelölhet.

A kutatások szerint a Városliget titokzatos sírjában Horváth Jakab ügyvéd nyugszik, aki nem mindennapi figurája volt a régi Pestnek. Toporcon született 1738-ban, tanult Késmárkon, Pozsonyban és Pesten is, majd ügyvédként futott be szép pályát. Grassalkovich herceg jogi igazgatójaként dolgozott, komoly vagyont szerzett, és a korabeli feljegyzések szerint tekintélyes ember volt: irodájában harminc jurátus is dolgozott. Mégsem a vagyon, a társasági élet vagy a látványos polgári csillogás érdekelte.

Horváth Jakabot különcnek tartották. Nem nősült meg, a legendák szerint nem kereste a földi örömöket, nem adott a divatos ruhákra, sőt állítólag még tükröt sem tartott a lakásában. Inkább a munkába és a könyvekbe temetkezett, hatalmas könyvtárat gyűjtött össze, és a bölcselkedés jobban vonzotta, mint az élet kényelmei.

Vagyis olyan ügyekben is fellépett, amelyektől mások inkább távol tartották magukat.

És talán éppen ezért nem meglepő, hogy a halála után sem hétköznapi kívánságot fogalmazott meg.

Ma ezt nehéz elképzelni, de amikor Horváth Jakabot ide temették, a Városliget még egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ma. Nem voltak széles sétányok, múzeumok, játszóterek és hétvégi tömegek. A környék erdős, mocsaras, elhagyatott vidék volt, nádasokkal és vízimadarakkal – valóban alkalmas arra, hogy valaki csendes, világtól félrehúzódó végső nyughelyet válasszon magának. Horváth Jakab kívánsága eredetileg tehát egy nyugodt, félreeső temetkezési helyre vonatkozott.

A sír történetét hosszú ideig homály fedte. Bár maga a kő ismert volt, az már kevésbé, hogy valóban sírbolt is tartozik hozzá. A 20. század közepére még a liget gondozói közül sem mindenki tudta, mi van alatta.

A rejtély megfejtése azonban csak később, az 1990-es években történt meg igazán.

Az 1995-ös feltárás során sikerült megtalálni a sír pontos helyét, és amikor felnyitották, Horváth Jakab földi maradványait kettős koporsóban, korabeli ruházatban találták meg. A sírhelyet ezután lezárták, a követ helyreállították, a sír köré pedig kovácsoltvas kerítés került, amely ma is kijelöli ezt a furcsa, egyszemélyes temetőt a park közepén.

A Budapesti Városvédő Egyesület rendszeresen megemlékezik róla: tavasszal szezonnyitó alkalmakkor meg is koszorúzzák a sírt.

@mysecretbudapest Budapest’s City Park hides a misterious tomb. The inscription on the thombstone reads simply “fuit”. The word in classical Latin means “was”. The grave hides the remains of Jakab Horváth, Hungarian lawyer, who died in 1809. In his will, he requested to be buried here. #mystery #mysecretbudapest #nekedbelegyen #nekedbe #basszadbeforyouba #basszadkinekedbe #nekedbelegyen❤️ #budapesthungary #budapest #városliget #tomb #creepy #bizarre ♬ Suspense, horror, piano and music box - takaya

A sírhely Arany János képzeletét is megragadta, megemlékezett róla az Ének a pesti ligetről című versében:

„Nyerd bár világi életedben

Ég és föld minden koszorúit:

Neved csak az, mit e ligetben

Egy sírkő rád olvas: Fuit.”

És hogy miért tartom érdekesnek? Mert a sírhely egy valamikor volt, régen elmúlt Pest emléke. Egy olyan városé, amely ebben a formájában már nem létezik.

Újra megnyit a hétvégéken a rakpart Budapesten. Az első tavaszi eseményről a főpolgármester számolt be.

"Szabad ország, szabad város, szabad rakpart" - írta Karácsony Gergely a közösségi oldalán.

Képgaléria: A rakpart

Az Én Budapestem oldalon azt közölték az eseménnyel kapcsolatban: "Az első időszakban hétvégenként és ünnepnapokon várnak mindenkit a Duna mellett, azonban május 26. és augusztus közepe között indul az új, rugalmas nyitási rend, amikor hétköznapokon délután 17 órától autómentes a pesti rakpart. A hétvégéket és ünnepnapokat érintő forgalmi változás október 25-ig megmarad. Az érintett rakpartszakaszra a csütörtöktől péntekre virradó éjszakától hétfő hajnali 5 óráig nem hajthatnak be a gépjárművel és taxival közlekedők. A fővárosiak és az idelátogatók tehát csendes, nyugodt környezetben élvezhetik Budapest egyik legszebb, világhírű panorámával büszkélkedő területét."