Keserű lett a svájci csoki - a helyzet nem jó, de egyáltalán nem reménytelen
A négy pont – pláne a hat – simán továbbjutást ér. A németekkel mostanában rendre jó meccset játszunk, skótokat pedig le fogjuk győzni, mert jobbak vagyunk.
A magyar válogatott kikapott Svájctól a labdarúgó Európa-bajnokság nyitányán. A 3–1-es vereség nem csoda kategória, az ellenkezője lett volna az, hiszen Szoboszlaiék a világranglistán 19. helyezett csapattal találkoztak (a magyar a 26.), de ennél is fontosabb adat hangzott el a közvetítésben Hajdu B. István szájából.
A svájci Manuel Akanji a Manchester City játékosaként megnyerte az angol bajnokságot (a világ egyik legerősebb pontvadászatát), miközben Nagy Ádám megúszta a kiesést az olasz második ligából a Spezia játékosaként. Ez sokkal nagyobb különbség, mint amit a FIFA rangsora mutat.
Akár ez is magyarázat lehetne arra, ami az első félidőben történt, vagyis arra, hogy a svájci gárda lefutballozta a magyar együttest. Bár rég volt ilyen jó csapatunk az nem fér bele, hogy Orbán Willi, Lang Ádám és Kerkez Milos egyszerre gyengélkedjen.
A védelem két oszlopa és a balszélső nem nagyon tudta merre van az előre, azt pedig kifejezetten rossz volt nézni, ahogy az első svájci gól előtt Kwadwo Duah faképnél hagyta a Orbánt és Langot. Ahogy azt is, amikor Kerkez elpasszolta a tizenhatos előtt a labdát, de az is csak a rémálmainkban jöjjön elő, amikor Orbán a harmadik kapott gól előtt az égbe fejelte a labdát, ami végül Breel Embolo elé került, aki nem is rontotta el a ziccert.
Persze nem az említett három játékoson múlt kizárólag ez a zakó. Az első félidőben a magyar válogatottban nem volt igazán értékelhető teljesítmény. Talán csak Gulácsi Pétert lehet dicsérni, hiszen a kapusnak több bravúrja is akadt – ez is sokat elmond a védekezésről.
Aztán jött a második félidő és Varga Barnabás gólja, ami visszahozta a reményt. Ezt követően sokkal jobb volt a magyar csapat, a svájci meg kifejezetten antipatikus, hiszen a játékosai, némi túlzással, percenként színleltek sérülést, hogy húzzák az időt.
Aztán a remény, az utolsó pillanatban elszállt, pont nélkül maradt a csapat.
„Én vagyok a felelős, én választom ki, hogy kiket küldök pályára” – mondta a meccs után Marco Rossi szövetségi kapitány. Szép dolog ez, de nem kell. Kétségtelen, hogy az olasz születésű szakember manapság hazánk legnépszerűbb ember, ilyen formán neki mindent (is) megbocsát a szurkoló, nem kell felmenteni a hibázókat.
Mert ez is benne van a fociban. Lehet az embernek rossz napja, lehet ideges, lehet zavart – előfordulhat mindenkivel.
A helyzet nem jó, de egyáltalán nem reménytelen.
Szerdán a németekkel, jövő vasárnap pedig a skótokkal találkozik a magyar csapat. A négy pont – pláne a hat – simán továbbjutást ér. A németekkel mostanában rendre jó meccset játszunk, az utolsó három találkozóból egyet megnyertünk, kettő döntetlen lett. A skótokat pedig le fogjuk győzni, mert jobbak vagyunk. Ráadásul három éve 3–0-s vereséggel kezdtünk és akkor is majdnem meglett a továbbjutás.
A svájci csokiból most keserű jutott, de a csapatunk semmivel sem rosszabb, mint amelyik miatt futball-lázban ég az egész ország. Erre lehet alapozni az optimizmust.
Meg arra, amit Szoboszlai Dominik mondott a meccs lefújása után: „Ilyen szinten semmit nem adnak ingyen, ezért meg kell dolgozni. Az, hogy idáig elértünk, nem véletlen, megdolgoztunk érte, ugyanúgy kell innentől kezdve folytatnunk, mert nem lesz olyan, hogy azt mondja majd a német vagy a skót válogatott, hogy nincs kedvünk, jussatok tovább ti. Elég sok dolgunk van még, rajta vagyunk.”
És a csapatkapitány még azt is hozzátette, hogy innen szép a győzelem. Az se baj, ha ronda lesz, csak legyen.
