Az a jó gyerekszínész, akit nagyon el tud találni egy szerep – beszélgetés Geszti Péterrel
Személyesen tán több mint két évtizede beszélgettünk, az újabb találkozást a koronavírus húzta keresztül, így maradt a telefon. Mint Péter elmondta, feleségével, Ditz Edittel és két lányával, Sárával és Lenkével már az iskolabezárás előtti héten izolálták magukat, csak kertjükben szívnak friss levegőt, és munkájukat is otthonról végzik. Egyik nap produkciós cégük értekezletét is online konferenciahívással oldották meg.
A Ha elfárad, viheti gyerekszereplő válogatásának jelenlegi szakaszát azonban nem befolyásolja a járvány, mivel első körben bemutatkozó videó-felvételeket, fényképeket kérnek a jelentkezőktől.
Geszti hangsúlyozza: semmiképpen nem várják a szülőktől, hogy személyesen hozzák el a gyerekeket, mert a kiválasztásra és a forgatásra majd a helyzet alakulásától függően későbbi időpontban kerül sor.
- A filmet úgy harangozzátok be, mint „fantasy elemekkel turbózótt vígjátékot”. Hogyan kell ezt érteni?
- Ez egy felnőtteknek szóló vígjáték, még akkor is, ha egyik főszereplője egy kisfiú lesz. Szellemes, humoros, fordulatos, de nagyon szívhez szóló forgatókönyv született Vékes Csabának köszönhetően, aki egyben a film társrendezője Rohonyi Gábor mellett. Nagyon beleszerettem ebbe a történetbe, amikor Csaba megkeresett vele, hogy vállaljuk el a produceri munkákat. Ritkán látok ennyire jól megírt, igényes, színvonalas forgatókönyvet, ami vígjáték, de azért közben drámai elemeket is tartalmaz. A sztori szerint a felnőtt főszereplő, akit Scherer Péter alakít, egy ihlethiányos fantasy-író, aki elég lúzer életet él, nem sikerült megismételni egykori nagy sikerét, amiért még díjat is kapott. Új regényét visszadobja a kiadó, és tíz napot kap arra, hogy újraírja, ha nem akar teljesen tönkre menni. Ekkor csönget be hozzá egykori szerelme, akitől született egy fia, akit még sosem látott, és az anya most megkéri őt, hogy vigyázzon a gyerekre, mert halaszthatatlan dolga van külföldön.
Egyszerre két probléma szakad tehát az író nyakába: a regény, amit meg kell írnia, és a sosem látott kisfia. A gyerekkel való kapcsolata kezdetben meglehetősen konfliktusos, aztán egyre inkább egymásra találnak. Elkezdenek közösen írni egy mesét, mert a kisfiú unatkozik. Így, a kicsi által megálmodott valóság-elemekből szövődik a filmnek egy fantasy-vonala.
- A castingről szóló felhívásban olvastam: Geszti Péter utódát keresi. És a csatolt videóban Scherer Péterrel el is mondjátok, hogy milyen gyereket kerestek – legalábbis külső paraméterek alapján.
- Egy gyerekszínésznél az a fontos, hogy természetes maradjon, miközben szerepel. Képes legyen reprodukálni a kapott instrukciókat, de ez ne váljon nála merev, művi viselkedéssé. Igazából az a jó gyerekszínész, akinek van karaktere, természetes kisugárzása, akit nagyon jól el tud találni egy szerep. Persze sok próba lesz a 30 napos forgatás során, mert a kisfiú szinte minden snittben benne lesz, és ez mentálisan megterhelő dolog. Bár ha visszaemlékszem saját gyerekkori szerepléseimre, én mindig játéknak éreztem azokat. Éppen ezért fontos, hogy a forgatás során olyan körülményeket tudjunk teremteni, amelyek között a kiválasztott kisfiú is játéknak érzi a szereplést.
- Voltak emlékezetes szerepeid - nemrég láttam újra a Kisfiúk és nagyfiúk című tv-filmet – de te voltál Mézga Aladár hangja a Vakáción a Mézga család rajzfilm-sorozatban.
- Nagyon színes, érdekes világba kerültem be. A 70-es években, amikor én gyerekszínész voltam, nagyon magas presztízse volt a színháznak, a filmnek, a televíziónak, ezek messze kiragadták az embert a szocializmus 50 szürke árnyalatából. Nem is beszélve arról, hogy olyan sztárokkal találkozhattam, akiket folyamatosan néztünk a tv-ben. Ráadásul még egy kis zsebpénzhez is jutottam, ebből vettem az első Csepel camping kerékpáromat. Ma már felnőttként tudom, hogy mindez mennyire meghatározó lett egész életemben: utána a nyilvános szereplések teljesen természetessé váltak számomra. Megteremtette a koncentráció-készségemet is, hogy tudjam: mikor kell fejben nagyon ott lenni.
