Az a jó gyerekszínész, akit nagyon el tud találni egy szerep – beszélgetés Geszti Péterrel
- Neked azért nyilván van egy alapadottságod is a szerepléshez, mert azokban az években olyan gyerekszínész-sztárok voltak, mint Kovács Krisztián, Jelisztratov Szergej, Berkes Gábor vagy szegény Olvasztó Imre, és felnőttként egyikük sem maradt a pályán…
- Nagyon emlékszem arra, hogy azok a szakemberek, akik velünk foglalkoztak, a szinkronrendezőktől a felnőtt színészekig, figyelmeztettek minket: ne készüljünk arra, hogy felnőtt korunkban színészek leszünk, mert a gyerekszínészekből a legritkább esetben lesz jó felnőtt színész. Ezt olyan sokszor elmondták, hogy nagyon komolyan vettem, nem is voltak ilyen ambícióim. Ami van, azt kiélem a koncertjeimen. Tehát ilyen értelemben nagyon felelősségteljesen bántak velünk. Legfeljebb az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában létezik olyan háttéripar, amely a gyerekszínészeket tovább neveli, nálunk ez nem nőtt ki soha. Láttuk is például A Pál utcai fiúk musicalnél, milyen probléma egyes színházakban, hogy kellő számú gyereket tudjanak összeszedni, akik egyszerre ráérnek betanulni egy színdarabot, esetleg egy mögöttük lévő „második sorral.”
- Nálunk mintha a gyerekfilm-műfaj is kihalt volna.
- Ennek több oka is lehet. Például az, hogy manapság nemigen születnek olyan sikeres gyerekkönyvek, mint korábban. Az 1960-as, 70-es, 80-as években a gyerekirodalom nagyon magas színvonalú volt. Akadtak olyan írók, akiket a politika parkolópályára tett, és a gyerekirodalomban találták meg magukat. A másik, hogy manapság a világban készülő gyerekfilmek többsége mesefilm, fantasztikus látványvilággal, elképesztő anyagi háttérrel összerakott csodákkal. Ezt a magyar filmipar képtelen előállítani. De valóban, ha az utolsó gyerekfilm-élményemet kellene elővenni, akkor az Az égig érő fű volt, ami több évtizeddel ezelőtt készült. Ezért is hangsúlyozzuk, hogy a Ha elfárad, viheti nem gyerekfilm, nem is családi film, hanem felnőtteknek szóló vígjáték. Biztosan lenne igény arra, hogy jó gyerekfilm szülessen, de az akkor tudna igazán megélni, ha könyvként, vagy a film köré rakott „körítéssel” tudna olyan érdeklődést szülni, amely jelentős nézőszámot hozna. Mert azt se felejtsük el, hogy annak a korszaknak a legsikeresebb gyerekfilmjei mindig tv-filmek voltak.
- Én úgy gondolom, hogy ilyen élményekre a 21. század gyerekeinek szükségük van. Te hogyan látod ezt a saját lányaidnál?
- Kisebbik lányom most lett kilenc éves, már ő is kapott egy mobiltelefont, a nagyobbiknak már egy éve van. Természetesen sokat csüngenek rajta. Én úgy érzem, hogy mindig a józan mérlegelésnek és arányérzéknek kell a szülőt vezetnie abban, hogy mennyit és mit enged fogyasztani a gyerekeinek a digitális tartalomból, legyen az játék, videó, vagy akár hírek.
A járványhelyzet viszont óriási fordulatot hozhatna Magyarországon, kitárulhatnának az on-line oktatás dimenziói. A mi gyerekeink olyan iskolába járnak, ahol már eddig is minden osztálynak külön blogja volt. Épp a mai napon (március 17.) kaptuk meg a különleges helyzetre vonatkozó tantervet, hogy melyik nap mit kell a gyereknek házifeladatként elvégeznie. Mi hagyjuk őket játszani tableten és mobiltelefonon is, de legfeljebb egy óra hosszat, mert utána úgy látjuk, hogy „bezombulnak”, nem tudnak kijönni abból a körből, amit az állandóan újrainduló játék pszichológiailag rájuk kényszerít, ezért ki kell szedni őket belőle. Szeretjük, ha „régimódi” gyerekként is jól érzik magukat, például a minap a kertben sátort állítottunk fel nekik.
Nem szabad eltiltani őket ezektől az eszközöktől, mert akár le is maradhatnak. Ezek számukra olyan alapdolgok, mint nekünk voltak a Delfin-könyvek az indián regényekkel. Nagyon boldog vagyok, ha könyvet látok a kezükben – a nagyobbik lányom rengeteget olvas, a kisebbiket most próbáljuk felzárkóztatni – de nem akarok megkeseredett matuzsálem sem lenni.
- Januárban volt a Jazz+Az nagy Aréna-koncertje. Merre vezetnek tovább zenei útjaid?
- Második éve megy egy koncertsorozatom, a Best of Geszti, amiben összeraktam legismertebb dalaimat. Ezt most kicsit megújítom, új dalokkal és két új fiatal és ígéretes énekesnővel. Emellett két musical-tervvel foglalkozom. Az egyik az Ezeregyéjszaka meséiből merít, közben Dés László barátommal nagy fába vágtuk a fejszénket: egy Petőfiről szóló zenés darabra készülünk.
