Deadpool és Hulk együtt próbálják megmenteni a világot - Az Adam-projekt
Lehet hogy a Netflix ismétli önmagát, de amíg ilyen minőségű a végtermék, nem panaszkodhatunk. A Netflix próbálkozik, nagyon-nagyon próbálkozik. Ryan Reynolds előző filmje, a Különösen veszélyes bűnözők a streaming szolgáltató kevésbé jól sikerült darabjai közé tartozott, pedig megnyerték hozzá Dwayne Johnsont és Gal Gadot-ot is.
Hát semmi új, de még mindig szórakoztató. Én továbbra is kedvelem a színészt, és felőlem bátran mellé állhat a rendező Shawn Levy is.
Az Adam-projekt semmi eget rengetőt nem mutat, nem váltja meg a világot, nem lesz klasszikus, ámde piszok szórakoztató zsánerfilm. Shawn Levy teljesen újraértelmezte pályafutását az utóbbi időben. Régebben olyan filmek rendezőjeként ismerhettük, mint az Éjszaka a múzeumban-trilógia vagy a Vasököl, ám valljuk be, ezek kissé feledhető családi filmek.
Ekkor megfertőzhette valami a 80-as évek hangulatából, mert azóta valahogy minden munkája hasonló atmoszférájú. De ez abszolút nem baj. A Stranger Things utáni mozija a Fox stúdió utolsó nagy blockbustere volt, amit aztán megvett a Disney kilóra: ez volt a Free Guy. Szintén könnyed családi mozi volt, borzasztó sok számítógépes utalással és egy nagy falat Ryan Reynoldsal. Levy-nek annyira bejött a közös munka, hogy vitte is magával a következő filmjéhez.
Az Adam-projekt pont úgy kezdődik, mint egy klasszikus 80-as évekbeli sci-fi. Egy űrhajó menekül egy másik elől, nem ismerjük még a történetet, de
Majd időutazás, találkozunk a szereplők fiatalabb énjével és elkezdődik egy idősíkokon átívelő kaland. A mostani trend, vagyis a 80-as évek majmolása sokaknak már unalmas lehet, de itt valahogy nem volt zavaró. A történet butácska, sok lényeges információt kihagytak, nem magyaráznak meg bizonyos dolgokat. Mi miért történik, és hogyan? Ki miért lesz gonosz? Ilyen kérdéseket fel se tegyünk. Kellett egy gonosz és voilá? Lett egy. Ha mindezek felett szemet hunyunk, akkor egyszerűen csak magával ragad a hangulat, és a játékidő végig leköti a figyelmet.
A 106 perc hamar elröppen, és amikor vége, elégedetten felállunk a kanapéról, de egy hét múlva már valószínűleg nem fogunk rá emlékezni, ezért akár újra is lehet nézni. Az Adam-projekt ezért készült.
Lássuk a szereplőket: mindenki papírvékony karakter, de ide nem is kell más. Ryan Reynolds megint hozza a Deadpool-figurát, most szupererő nélkül, de a dumája megvan. Jennifer Garner bájos és szerethető, Zoe Saldana nagyon kemény, Catherine Keener piszkosul gonosz, Mark Ruffalo pedig Dr. Bannert játssza a Bosszúállókból: egy bohókás, de zseniális tudós. Érdekes volt látni, hogy ez a két „karakter” milyen jól mutat együtt, igazából el tudnék képzelni egy hasonló felállású Marvel-filmet is – kicsit olyan lenne, mint a Thor: Ragnarök. Ennyi hatalmas hollywoodi név mellett a film igazi sztárja Walker Scobell, aki az ifjú Ryan Reynoldsot alakítja, méghozzá nem is akárhogy.
Ő a film végére, a nagy akciófináléra kicsit eltűnik érthető módon, de ő a film szíve és lelke. Fantasztikusak ketten együtt Reynoldssal. A forgatókönyv azon része kiemelkedőre sikeredett, amikor ez a két karakter együtt van: szellemes, gyors, repülnek a poénok, ügyes munka.
A castingra nem lehet panaszunk, de a tempóra és atmoszférára sem. A Free Guy is hasonló volt, de ott talán kicsit túlnyújtották a sztorit, Az Adam-projekt viszont megtalálta a tökéletes játékidőt. Több idősíkban járunk kalandjaink során, hiszen klasszikus időutazós film, de az egészből mégis az említett 80-as évek hangulata köszön vissza, hiába 2022-t írunk, kicsit olyan, mint A Galaxis őrzőiben – modern sci-fi, nosztalgikus hatással. A zenék, a stílus és még a tempó is hasonló.
Kő egyszerű, semmi meglepetés, minden pont úgy és akkor történik, amikor számítunk rá. Egy-két bátrabb döntés van a szkriptben, de ha abból indulunk ki, hogy régen mit engedhettek meg maguknak a „családi filmek”, akkor itt semmin nem fogunk meglepődni. Cserébe a megvalósítás kárpótol mindezekért. A CGI jól néz ki TV-n, meg merem kockáztatni, hogy akár moziban is megállná a helyét, az akció követhető és látványos, a zene pedig fantasztikusan sikerült és a soundtrack is megér egy misét.
Aki akar egy jó estét, családdal, vagy barátokkal az bátran rányomhat a lejátszás gombra. Egy kis Vissza a jövőbe, Kincsvadászok és E.T. nosztalgia hullámvasút,
Tudtam én, hogy a Különösen veszélyes bűnözők csak egy pillanatnyi képzavar volt, és a Netflix tudja, hogy kell szórakoztató filmet csinálni. Ha így folytatják következő Reynolds-Levy projekt még jelen filmünknél is jobb lesz.
