KULT
A Rovatból

Alvilági hősköltemény, amely mozitörténelmet csinált – 50 éve mutatták be A keresztapát

A film soha nem készülhetett volna el a Cosa Nostra „áldása” nélkül.


A gengszterfilm a hangos mozi kezdete óta az egyik legkapósabb műfaj volt. Az 1930-as években, amikor még virágzott az amerikai gengsztervilág, egymás után születtek az azóta is ikonikusnak számító filmek: A sebhelyesarcú, A kis Cézár, az Út a vérpad felé - és akkor váltak sztárrá a kőkemény, bűnös életű, ám valahol mégis rokonszenvet keltő hősöket megformáló színészek, mint James Cagney, Edward G.Robinson és Humphrey Bogart. Olyan mélységben azonban egyetlen film sem mutatta be az Amerikába bevándorolt olaszok bűnszövetkezetének működését, mint az 1972-ben bemutatott A keresztapa, amelyet a fél évszázados évforduló alkalmából február 10-től egy hétig a budapesti Cinema MOM-ban vetít a Pannonia Entertainment.

Halk, rekedt hang, kimért gesztusok, szertartásosan viselkedő úriemberek, fülbesúgások. A család szentsége, hűség, árulás, bosszú. Véres lófej, hidegvérű gyilkosság, kíméletlen mészárlás. És persze szállóigévé vált mondatok: „Csak azt ne mondd, hogy ártatlan vagy”. „Bosszút emlegetsz. A bosszú visszaadja a fiadat, vagy az enyémet?”

„Tettem egy ajánlatot, amit nem lehet visszautasítani”.

Csupán néhány felejthetetlen pillanat Francis Ford Coppola hőskölteményének 178 perces első részéből, amely a manhattani születésű, a dél-olaszországi Campaniából származó ősökkel rendelkező Mario Puzo regénye nyomán született.

Puzo indította el az amerikai filmiparban azt a tendenciát, hogy a korábbiakkal ellentétben ne angolszászok készítsenek filmeket a Cosa Nostráról, hanem olasz származású rendezők, akik – túl azon, hogy esetleg könnyebben kapcsolatba kerülhettek a „családokkal”, vagy hiteles forrásokkal – ismerték és értették az olasz néplelket, amelyet a bevándorlók Amerikába is magukkal vittek és megőriztek. Így vált a téma mesterévé Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Brian de Palma, és olyan színészekhez nőttek hozzá a maffiózó szerepek, mint Robert de Niro, Al Pacino, Joe Pesci, Chazz Palminteri vagy Joe Mantegna.

Puzo (1920-1999) pályája elején olcsó regényújságoknak szállított történeteket, de az 1965-ben megjelenő Szerencsés zarándok (Fortunate Pilgrim) című regénye már egy olasz bevándorló család történetét vitte végig a 20-as évektől a II. világháborúig. Miközben a ponyvafüzeteknek írt, számos pletykát hallott a maffiáról, és ez adta az ötletet, hogy komoly kutatásokba kezdjen a Cosa Nostra keleti parti szárnyáról.

1969-ben jelent meg A keresztapa című regény, amelynek fekete-fehér borítója S. Neil Fujita alkotása, a képen „rejtélyes szálakat” mozgató kéz ugyanúgy fogalommá vált, mint Don Vito Corleone, az ambiciózus szicíliai bevándorló alakja (eredeti nevén Vito Andolini, Corleone a szülőfaluja neve, amit az amerikai bevándorlási hivatal tisztviselője tévedésből vezetékneveként ír be), aki egy vérbosszú elől elmenekülve érkezik a 20. század elején a Lower East Side-ra, ahol aztán az évek során nagy hatalmú bűnszövetkezetet épít ki. Kikezdhetetlen tekintélyű főnök lesz: nemcsak félelmet, tiszteletet is ébreszt, mert Don Vito szigorú becsületkódexet állított fel magának, amiből nem enged. A hűségen, a „kölcsönös szívességeken” alapul a paternalista rendszer, azaz a család, ahol az adott szó szentsége mindennél fontosabb. Csak ez biztosíthatja a „törvénytelen” üzelmek zavartalanságát („védelem”, szerencsejáték, bírák, politikusok, szakszervezetek kézben tartása, zsarolás).

Az öreg Corleonét forrófejű fia, Santino (Sonny) meggyilkolása után megpróbálja megállítani a családok közötti háborút, békülni és összebékíteni őket. Ő valóban az a személyiség, aki bárkinek „tehet egy olyan ajánlatot, amit nem lehet visszautasítani”. Ez az a mondat, amelyet ma már minden idők egyik leghíresebb filmes idézeteként emlegetnek, eredetileg Honoré de Balzac Goriot apó című regényében hangzik el…

A hagyományokhoz való ragaszkodást is jelzi, hogy az olyan családi események, mint az esküvő, a keresztelő és a temetés hangsúlyos szerepet kapnak A keresztapa cselekményében, a szereplők egymáshoz való viszonyában.

Ugyancsak a tradíció tiszteletének mondható, hogy „ebédnél nem beszélnek üzletről” (az „üzlet” szó persze a lehető legtágabb értelemben értendő), hogy megvédik a nőket, ha becsületükön foltot ejtenek, vagy bántalmazzák őket, de a férfiak dolgában a nőknek „hallgass” a nevük.

Don Vito fia, Michael, háborús hős, akit apja távol akar tartani az „üzlettől”, de a sorsa elől nem menekülhet: egy bosszú után ősei földjére menekül, ahol megnősül, ám felesége áldozatul esik egy neki szánt pokolgépnek. Majd Sonny halála miatt hazatérve kénytelen a bátyja helyére lépni. Gyorsan beletanul a szerepbe, de őt már nem kötik apja „régimódi” elvei, így rövid úton leszámol a legfőbb ellenségekkel és az árulókkal, az életben maradottaknak pedig nincs más választásuk, mint elé járulni a hagyományos kézcsókra…

A „Keresztapa” kifejezés a legfőbb maffia-főnökök jelzőjeként is Puzo regénye után került át a köztudatba, de ezt sem ő használta először, hanem Joe Valachi, aki 1963-ban első ízben tárta fel az amerikai szenátus vizsgálóbizottsága előtt a Cosa Nostra belső működését. E névvel Valachi az akkor a „főnökök főnökének” tartott Don Vito Genovesét illette, és ő maga is a New York-i „Öt Család” legrégebbijének, a Genovese-klánnak volt a tagja.

Nem véletlen az sem, hogy Puzo éppen Corleonét teszi meg főhőse szülőhelyének. Innen származott a szesztilalom idején működő több klán főnöke, mint például Jack Dragna (1891-1956) akit a „Los Angeles-i Al Caponeként” emlegettek, vagy Giuseppe Morello (1867-1930), a Genovese-klán „atyja”. Mi több, a Michael Corleonét alakító Al Pacino nagyszülei is Corleonéból származtak el…

Irodalmárok és szociológusok szerint A keresztapa fordulópont volt az amerikai kulturális tudatban, az etnikai büszkeség megítélésében. Innentől kezdve nem csupán az olasz-amerikaiak látták másképpen magukat, hanem a legkülönbözőbb hátterű amerikaiak is felfedezték saját egyéni és nemzeti identitásukat. Puzo ugyanakkor alapos tanulmányozás alá vette az „amerikai álom” tündöklését és bukását, melynek során arra a következtetésre jutott, hogy „a maffia és a „törvényes” hatalom ugyanannak az éremnek két oldala: mindkettő korrupt, mindkettő csak szelektív módon mond igazat, és mindkettő végső soron azt csinál, amit akar.”

A regénynél még nagyobb szenzáció lett az 1972-ben bemutatott filmváltozat, amelyet 1974-ben a második, majd 1989-ben a harmadik rész követett. Mario Puzo mindegyikben közreműködött forgatókönyvíróként, miközben a rendezést a Paramount egy korábban B-kategóriás filmeket készítő, bár forgatókönyveivel már magasan jegyzett 32 éves fiatalemberre, Francis Ford Coppolára bízta.

Ahogy ez számos híres filmnél előfordult, nem Coppola volt az első számú választás, hanem Sergio Leone, a „spagetti-western” atyja. Robert Evans, a Paramount igazgatója azonban mindenképpen olasz-amerikai rendezőt szeretett volna. Coppola először habozott, attól tartott, hogy a film a maffiát fogja dicsőíteni, és féltette ettől a kétes hírnévtől ősei szülőföldjét (Coppola maga Detroitban született, szülei a dél-olasz Basilicata tartományból érkeztek Amerikába), Evans azonban végül meggyőzte őt..

Ennél is nehezebb volt a főszereplő kiválasztása: a jelöltek között volt Edward G. Robinson, Orson Welles, Ernst Borgnine, és tekintélyes pátriárkákat többször is alakító Anthony Quinn. A fiatal rendező azonban közölte: Laurence Olivier vagy Marlon Brando. A Paramount-főnök először hallani sem akart a „rémséges hírű” Brandóról, de végül Coppola megígérte, hogy a színészóriás beéri a szokottnál alacsonyabb gázsival, hajlandó próbafelvételt csinálni, és szeszélyeivel nem fogja nehezíteni a produkció elkészültét. A többi már filmtörténet: Brando bulldogszerű arcával, rekedt torokhangjával, méltóságteljes gesztusaival, a megöregedett, esendővé vált családfő portréjával a mozi egyik legnagyobb karakterét alkotta meg.

Magát a figurát több nevezetes maffiafőnök alakjából gyúrták össze. Don Vito nemcsak nevében, hanem történetében is Vito Genovesét idézte, bár Puzo bevallotta, hogy a Keresztapa jelleméhez sokat merített saját édesanyja természetéből. Igazi dél-olasz paradoxon: az apa a családfő, az abszolút tekintély, a családot mégis az anya, a „mamma” tartja össze és óvja meg a bajoktól. A keresztapa hangját Frank Costello ihlette: a Genovese-klán egyik vezéralakja, akit ügyeit „az alvilág miniszterelnökeként” emlegettek. Costello befolyására jellemző, hogy összebarátkozott J. Edgar Hooverrel, és mintegy viszonzásul „holtbiztos lóverseny-tippeket” szállított az FBI-főnöknek…

De más szereplőknek is megvoltak a maguk valóságos megfelelői: Johnny Fontanéban mindenki Frank Sinatrára ismert. Az énekes-színészt ez annyira feldühítette, hogy még a forgatás idején egy New York-i étteremben szó szerint rátámadt az íróra.

Sinatrát azzal gyanúsították, hogy személyes kapcsolatban áll olyan maffiafőnökökkel, mint Carlo Gambino és Sam Giancana. Ez utóbbival való kapcsolatát még az 1940-es évekből eredeztették, amikor állítólag Giancana vásárolta ki Sinatrát a Tommy Dorsey zenekarával kötött szerződéséből. John F. Kennedy 1960-as elnökké választása kapcsán felmerült az a gyanú is, hogy a JFK minimális győzelmét azoknak a szavazatoknak köszönhette, amelyet Giancana „szerzett neki” Illinois államban, éppen Sinatra és az énekes által szerzett „szeretők” közvetítésével. Ami viszont Sinatrát illeti, hiába figyelte őt az FBI már a 40-es évektől egészen az 1998-ban bekövetkezett haláláig, soha nem esett bántódása.

Fontane figurájának további pikantériája, hogy egy másik népszerű énekes, Al Martino elevenítette meg, akinek az 50-es évek idején alvilági kapcsolatai miatt egy időre el is kellett hagynia az Egyesült Államokat. A filmszerepet pedig úgy kapta meg, hogy Russell Bufalino, a legnagyobb pennsylvaniai klán főnöke gyakorolt nyomást a producerekre védence érdekében.

A Sonny-t játszó James Caan jó ismerőse volt a Genovese-klán egyik tagjának, Carmine Persicónak, akinek a gesztusait beleépítette a szerepébe. A Luca Brasit játszó kétméteres egykori pankrátor, Lenny Montana maffiózók testőre volt, mielőtt a színészetre adta volna a fejét. A Michaelt „oktató” Peter Clemenzát megszemélyesítő Richard Castellano is otthonról hozta tapasztalatait nagybátyja Paul Castellano révén, aki a Gambino-klánt vezette 1985-ös meggyilkolásáig.

A keresztapa filmre vitelének más nehézségei is voltak – például az olasz-amerikai maffia-családok ellenállása, amelynek élén Joe Colombo állt. Colombo 1970 áprilisában hozta létre az Olasz-Amerikai Polgárjogi Ligát (Italian-American Civil Rights League), miután fiát egy zsarolási ügy miatt letartóztatta az FBI. Colombo ezt a hatóságok általi zaklatásnak, az olasz közösséggel szembeni előítéleteknek minősítette, és ezek ellen alapította meg a Ligát. Amikor a Paramount elkezdte 1971-ben A keresztapa forgatását, Colombóék kampányt kezdtek az „olaszellenes” film ellen. Evans önéletrajzában azt is állítja, hogy a nagyfőnök felhívta őt és megfenyegette családjával együtt. Ugyancsak fenyegető és tiltakozó levelek özönlöttek más olasz-amerikaiaktól, köztük politikusoktól is. Végül azonban Albert S. Ruddy producer találkozott Colombóval és megegyeztek, hogy nem használják a filmben a „maffia” és a Cosa Nostra kifejezést, továbbá Ligának joga van a forgatókönyv elolvasására és változtatások követelésére. Amikor Charlie Bluhdorn, a Paramount tulajdonosa olvasta a The New York Times-ban a megállapodás hírét, azonnali hatállyal kirúgta Ruddyt és leállította a produkciót. Evans azonban meg tudta győzni gazdáját, hogy ezzel a megállapodással mindenki jól jár. „Egy szívesség neked, egy szívesség nekem” – ahogy a filmben is elhangzik. A munka folytatódott, Ruddy visszakapta állását, a forgatáson pedig egyre-másra megjelentek a „tiszteletre méltó urak”…

A keresztapa ráirányította a figyelmet magára Corleonéra is, annak ellenére, hogy a szicíliai jeleneteket a Taormina közelében fekvő Forza d’Agróban és Savocában forgatták. A média mégis ez Corleonának csinált kéretlen reklámot, erősítve a kisváros „maffiózó-bölcső” hírnevét. Ez idővel olyan kényelmetlenné vált a helyiek számára, hogy az utóbbi években különböző „ellenkampányokkal” és a település nevét viselő borokkal, sörökkel, sajtokkal próbálják tisztára mosni szülőhelyük nevét.

A film óriási kasszasiker lett, és ebben fontos szerep jutott Gordon Willis operatőr fényeinek és árnyékainak, valamint Nino Rota egyszerre baljós és romantikus hangulatú zenéjének.

A kritikusok is lelkesedtek érte. „A keresztapa félresöpri a hagyományos gengszterfilm csillogását, és azt adja, ami marad belőle: a törzsi lojalitást, a halálos kis brooklyni szomszédvár-perpatvarokat és a minden összecsapást meghatározó bosszút” – vélekedett az egyik legtekintélyesebb filmesztéta, Roger Ebert. De maguk a maffiózók is szerették: Salvatore Gravano, a Gambino-család egyik „alvezére” így nyilatkozott a bemutató után: „Teljesen megdöbbenten jöttem ki a moziból. Lehet, hogy fikció, de számunkra ez a valóságos élet”. A Patriarca-klánhoz közel álló Anthony Fiato Brando 2004-ben bekövetkezett halálakor elárulta a sajtónak, hogy a film után a banda több tagja is elkezdte utánozni Don Vito beszédstílusát és szókincsét…

A keresztapa 1973-ban elnyerte a legjobb film, a legjobb férfi főszereplő és a legjobb forgatókönyv Oscar-díját. Ez utóbbit Puzo és Coppola közösen vehették át. A legjobb férfi alakításért díjazott Brando nem tagadta meg önmagát: a díjosztóra Sacheen Littlefeather indián emberi jogi harcos lányt küldte maga helyett, aki előbb egy kézmozdulattal visszautasította a szobrot, majd politikai nyilatkozatot tett az amerikai őslakosok jogaiért, a washingtoni kormánnyal kötött szerződések tiszteletben tartásáért. Ugyancsak bojkottálta az ünnepséget Al Pacino, aki azért duzzogott, mert csak a „legjobb mellékszereplő” kategóriájában jelölték. Két évvel később a Keresztapa II-ért már a főszereplők között versenyzett, akkor viszont a ma már szinte elfelejtett Art Carney vitte el az orra elől a díjat A macskás öregúrral…

Magyarországon annak idején csak 10 év késéssel, 1982. márciusában mutatták be A keresztapát. Nem túlzás azt állítani, hogy még a jegyüzérek is sorban álltak a mozipénztárnál, majd éveken át az egyik legnagyobb „fekete” üzletnek számított a film „kalóz” VHS-kazettáinak terjesztése. A legális kiadásra ugyanis egészen 1990-ig várni kellett…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Bakács Tibor Szőke Andrásról: Őt tartom a fő csicskának. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak
Augusztus közepén derült ki, hogy Szőke András filmrendező-színész csatlakozott a Gyopáros Alpár által vezetett Vidéki Digitális Polgári Körhöz.


A hírre Bakács Tibor a Facebookon reagált, majd a Blikknek is elmondta a véleményét.

Bejegyzésében több kérdést is feltett Szőkének. Arra volt kíváncsi, „egyetért-e a magyar szuverenitás feladásával az orosz hatalmi politika miatt”, illetve hogy „tetszenek-e neki Rákay Philip, mint a legtámogatottabb mozgóképes alkotó filmjei”. Azt is megkérdezte, „milyen pálinkát iszik, s mennyit”. Posztját azzal zárta: „nekem nem Dopeman, hanem Bandi lett a vezércsicska”.

Bakács szerint egy művészembernek nagyobb a felelőssége a közéletben, mint egy rappernek.

„Szőke Andrást nagyon régóta ismerem, és megkérdezném tőle a posztomban említetteket, hogy mi a véleménye azokról a dolgokról. Itt nem arról van szó, hogy melyik politikai párthoz tartozik, csak megdöbbentő volt számomra, hogy pont ő… Az a legkétségbeejtőbb gyanúm, hogy András nem gondolja, hogy ez a rendszer jó, hanem csak pénzre van szüksége. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak, és mivel ő művész, ez jobban fáj, de joga van ehhez, viszont akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy egy csicska! A legijesztőbb az lesz, hogy ha ez a Digitális Polgári Harcos Kör még egyszer eléri a győzelmet, akkor az egész magyar népre fogom ezt mondani” – mondta.

Hozzátette, körülbelül tíz éve nem tartja a kapcsolatot Szőkével, így nem emiatt romlott meg a viszonyuk.

„Őt tartom a fő csicskának az értelmiségieken belül, nem Dopemant, bár nem tudom, mennyire tanult. Meg kell értenem azt, hogy a pénz nagyobb úr mindennél, csak lassan jut el ez a tudatomig” – fogalmazott.

A Blikk kereste Szőke Andrást is, de a rendező nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meglőtte a menyasszonyát, állítása szerint 5000 nővel feküdt le, és volt egy Guinness-rekordja is – 30 érdekesség a 60 éves Charlie Sheenről
Hollywood hivatalos rosszfiúja, akinek szinte az egész élete botrányokból állt, és csak a 10 évvel ezelőtt bevallott súlyos betegsége után tért jó útra. Nem semmi élet, nem semmi karrier.


1. Carlos Irwin Estevez 1965. szeptember 3-án született a félig spanyol, félig ír származású színész, Martin Sheen (született Ramon Antonio Estevez), illetve az angol és skót származású Janet Templeton gyermekeként.

2. Kék baba szindrómával született. Irwinnek hívták az orvost, aki megmentette az életét, ezért a szülei úgy döntöttek, róla nevezik el, így kapta Carlos, azaz Charlie a második keresztnevét.

3. Jó tanuló volt az általános iskolában, a középsuliban aztán elkezdtek leromlani a jegyei, mivel egyre többet lógott az órákról, hogy baseballozzon.

4. Véletlenül meglőtte a menyasszonyát, Kelly Prestont a karján. Az eset után nem sokkal a színésznő elhagyta őt, és hozzáment korábbi plátói szerelméhez, John Travoltához, és vele maradt 2020-ban bekövetkezett haláláig.

5. Keith David színésznek köszönheti az életét. A szakasz (1986) felvételein egy nyitott ajtós Huey helikopterben forgattak egy csatajelenetet, amikor a pilóta túl erősen döntötte meg a gépet, Sheen pedig ajtó felé repült. David azonban megragadta, és visszahúzta őt az ülésre.

6. Egy drogos szerepet játszott a Meglógtam a Ferrarival (1986) című filmben. Annak ellenére, hogy a való életben még nem volt drogfüggő, Sheen egy magazinnak elmondta, hogy 48 órán át nem aludt, hogy hiteles legyen a szerepben.

7. 1990-ben a családja kénytelen volt beavatkozni az életébe, hogy rávegyék, kontrollálja drog- és alkoholfüggőségét, és hogy menjen rehabilitációra. Be is jelentkezett egy 30 napos elvonóra, ami után pontosan 366 napig maradt józan. A fő célja az volt, hogy egy évet kibírjon, s miután sikerült, másnap már Nicolas Cage otthonában ivott.

8. A családjában ő az egyetlen, aki hivatalosan is Sheenre változtatta a nevét, s ezt adta tovább a gyermekeinek. Az apja még mindig hivatalosan Ramon Estevez, csak művésznévként használja a Martin Sheent, a testvérei pedig továbbra is az Estevez nevet használják, még a szintén híres bátyja, Emilio Estevez is.

9. 1998. május 20-án egy kokaintúladagolás után agyvérzést kapott, és kórházba került. Sheent egy barátja találta meg a tengerparti otthonában, majd a mentősök életmentő beavatkozást hajtottak végre rajta. A gyomormosás után is súlyos állapotban volt. Két nappal később, a kórházból való kiengedése után bejelentkezett a Promises nevű rehabilitációs központba, ahol csak egy napot töltött. Nem sokkal később a rendőrök megállították az autóját, és letartóztatták alkoholfogyasztás miatt. Sheen orvosi utasításra újra bevonult a Promisesbe, a próbaidejét pedig egy évvel meghosszabbították. Egy 2004-es interjúban a színész elismerte, hogy a túladagolást a kokain injekciózása okozta.

10. 2015. november 17-én Matt Lauer interjújában a Today című műsorban elismerte, hogy HIV-pozitív, és elmondta, hogy négy évvel korábban diagnosztizálták nála a betegséget. Azért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza, hogy megakadályozza az embereket abban, hogy pénzért zsarolják. A bejelentése másnapján pedig felhagyott az alkoholfogyasztással.

11. Hatalmas baseballrajongó, és rendkívül jól ismeri ezt a sportot, a korábbi és jelenlegi játékosokat egyaránt. Anno annyira jól is játszott, hogy a Kansasi Egyetem ösztöndíjat ajánlott neki.

12. Az állán látható heg a Porschetolvajok (1987) forgatásán keletkezett. Egy kellék robbanószer véletlenül felrobbant, és megsebesítette az állát, amit nyolc öltéssel kellett összevarrni.

13. Fontolóra vették Maverick szerepére a Top Gun (1986) című filmben, de végül túl fiatalnak ítélték a szerephez, így a nála 3 évvel idősebb Tom Cruise kapta azt. Később Charlie azonban eljátszhatta a Top Gun paródiája, a Nagy durranás (1991) főszerepét.

14. Rebecca Gayheart és Eric Dane színészpáros 2006 májusában egy partin mutatták be neki a harmadik feleségét, Brooke Muellert. Charlie és Brooke Los Angelesben, egy zárt körű ceremónián kötöttek házasságot.

15. Gyermekei: az exbarátnőjétől, Paula Profittól Cassandra Jade Estevez (1984), Denise Richardstól Sami Sheen (2004) és Lola Rose Sheen (2005), Brooke Muellertől pedig az ikrek Bob Sheen és Max Sheen (2009).

16. Lemondott a lányairól, Samiről és Lola Rose-ról a volt neje, Denise Richards javára, aki a teljes felügyeleti jogot kérte, miután Sheent letartóztatták akkori felesége, Brooke Mueller bántalmazásáért 2009 karácsonyán.

17. Sheen mellkasán egy tetoválás látható, amely úgy néz ki, mint egy odatűzött cetli, amelyen az áll: „15 perc múlva visszajövök”.

18. A következő, neki felajánlott szerepeket utasította el többek között a karrierje során: Daniel LaRusso, Karate kölyök (1984); Henry Hill, Nagymenők (1990); Leonard Shelby, Mementó (2000); Negan, The Walking Dead; John Nash, Egy csodálatos elme (2001), Billy Hoyle, Zsákolj, ha tudsz! (1992); David Murphy, Tisztességtelen ajánlat (1993). Az utóbbi kettőt Woody Harrelson vállalta be helyette, az előbbieket pedig sorrendben Ralph Macchio, Ray Liotta, Guy Pearce, Jeffrey Dean Morgan és Russell Crowe.

19. 2019 júliusában tette le a cigit, korábban 33 évig masszívan dohányzott: 1986-ban kezdte A szakasz forgatása alatt, s később elismerte, hogy azóta óta kb. napi 40 cigarettát szívott.

20. Fontolóra vették Tom Cruise szerepére a Született július 4-én (1989) című filmben. Azt hitte, hogy a szerep már az övé, amíg Emilio Estevez be nem jelentette neki, hogy Cruise lett a befutó. Sheen annyira dühös volt, hogy évekig nem beszélt a rendező Oliver Stone-nal (vele forgatta korábban A szakaszt és a Tőzsdecápákat).

21. Ő és Denise Richards mindketten kaptak egy kis cameoszerepet a Haláli fegyver (1993) című filmben (nem közös jelenetben), évekkel azelőtt, hogy megismerkedtek és egymásba szerettek az Eltanácsolt tanácsadó (2001) forgatásán.

22. Határozottan ellenzi az oltásokat. Miután elvált Denise Richardstól, egy hivatalos értesítést küldött a lányaik orvosának, amelyben kijelentette, hogy nem járul hozzá az oltásukhoz. Úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos vita fontos szerepet játszott a házasságuk megromlásában. Richards egy 2008-as interjúban így nyilatkozott: „Amikor beoltattam Samet, azzal vádolt, hogy megmérgeztem. Amikor ezt mondta, tudtam, hogy a házasságunknak vége.”

23. 2009 decemberében letartóztatták a felesége, Brooke Mueller bántalmazásáért, amiből bírósági ügy lett. A június 7-i meghallgatásán nem vitatta a vétség vádját, ami után 30 napos börtönbüntetésre ítélték. A vádalkunak köszönhetően azonban elkerülte a próbaidőt, miután letöltötte a büntetését.

24. 2011-ben Guinness-világrekordot állított fel a Twitteren (azóta X-en) a „leggyorsabban elért 1 millió követő” kategóriában, 25 óra és 17 perc kellett neki ehhez. Azóta ketten is megelőzték már, az egyikük Barack Obama volt, jelenleg pedig Caitlyn Jenner tartja ezt a rekordot, akinek 2015-ben 4 órára és 3 percre volt szüksége ennek eléréséhez.

25. 1994. szeptember 23-án csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a 7021 Hollywood Boulevard címen.

26. Az 1990-es évek végén egy rövid ideig Charles Sheen néven szerepelt, ami egybeesett azzal, hogy komolyabb és drámaibb szerepeket próbált elvállalni. Amikor visszatért a komédiához, felhagyott ezzel a gyakorlattal.

27. 1997. május 21-én vádat emeltek ellene, mert bántalmazta a barátnőjét, Brittany Ashlandet. Sheen további kapcsolatai között egyébként számos hírességet találni: például Robin Wrightot, Winona Rydert, Kelly Prestont és Denise Richardsot, de előszeretettel randizott pornósztárokkal is, köztük pl. Ginger Lynnel, Capri Andersonnal, Bree Olsonnal, Melanie Riosszal, Kacey Jordannel, Georgia Jonesszal vagy Brett Rossival.

28. Egyszer a Maxim magazinnak adott interjújában a szexuális partnereiről, illetve azok számáról kérdezték. „Ha azt akarod, hogy találgassak, akkor azt mondom, hogy 5000.” Sheen szerint a fénykorában olyan sok szexuális kapcsolata volt, hogy senki sem tudta felülmúlni a rekordját.

29. Mielőtt kitették volna a Két pasi – meg egy kicsi című sorozatából a botrányai miatt, ő volt a televíziózás történetében a legjobban fizetett színész egy főműsoridős sorozatban. Abban az időben epizódonként 2 millió dollárt keresett.

30. A 60. szülinapja alkalmából, szeptember 10-től látható a Netflixen az életéről szóló alias Charlie Sheen című dokumentumfilm, amelyben hét évnyi teljes józanság után őszintén beszél hírnevének növekedéséről és nyilvános bukásáról, a családtagjai és barátai társaságában, akik eddig nem hallott történeteket osztanak meg róla, a sztárságáról, a küzdelmeiről és a megváltásáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Ha Szergejnek ajándék kell, elviszi magángéppel” – Repülős Petiről szól a Bankrupt legújabb dala
A rendszerkritikus, közéleti punkrock slágereket futószalagon szállító zenekar ismét odaszúrt egyet a hatalomnak. Premier!


„Peti szeret repülni. De nem fapadoson nyomorogva, hanem privát luxus repcsivel. Peti szereti a medvét. De nem a rendes medvét, hanem a vodkaszagú, rosszarcú, részegen lövöldöző suttyó medvét. Peti nem szereti a Nyugatot. Mi meg nem szeretjük Petit, ezért írtunk róla egy számot.”

A fenti szavakkal jellemzi a Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a most debütáló, Repülős Peti című dalukat. A zenekar legutóbbi slágere, a Zebra 3 hónap alatt 140 ezres nézettséget ért el „a Zebratagadó DPK legnagyobb bánatára, és a sugárhajtással közlekedő Repülős Petitől is hasonló teljesítményt várunk el, különben bekéretjük” – teszi hozzá.

A klip szokás szerint a szövegre asszociáló filmes montázs lett, és megint készült belőle angol változat Jet Set Pete címmel, ami nem egészen same in English.

Repülős Peti:

Jet Set Pete:

Repülős Peti szeptember 12-én landol majd Spotify-on és valamennyi streaming platformon. Élőben pedig a zenekar valamennyi őszi koncertjén felcsendül majd, Budapesten először szeptember 19-én, az Akváriumban. (A folyamatosan frissülő koncertlista a Bankrupt honlapján érhető el.) A borítógrafika Vass Richárd munkája, a hangfelvétel pedig a Grenma Stúdióban készült Botlik Matyival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A legjobb Guy Ritchie-film, amit nem Guy Ritchie rendezett – A Rajtakapva vicces, véres, szívvel teli és kegyetlen
Mintha a ’90-es években forgatták volna, csak most került elő: a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú, A pankrátor és A bálna rendezője bebizonyítja, hogy ehhez is ért.


Na, ezt nem vártuk Darren Aronofskytól! Az 56 éves direktor gyorsan nevet szerzett magának a szakmában, amikor néhány rövidfilm után 1998-ban megrendezte a Pi című agymenést, majd 2000-ben a Rekviem egy álomért című, a drog- és egyéb függőségekről szóló filmek közt alapműnek számító zseniális őrületet. Később Aronofsky olyan, főként művészi, független, de mindenképpen szerzői filmeket dobott össze, mint A forrás (2006), A pankrátor (2009), a Fekete hattyú (2010), az Anyám! (2017) vagy A bálna (2022), szóval igen, a kemény dráma műfaján belül mozgott többnyire, csak maximum megspékelte azt más zsánerek (sci-fi, fantasy, thriller, horror stb.) elemeivel. Egyetlen kivételt eddig maximum a 2014-es, nagy költségvetésű bibliai látványfilmje, a Noé jelentett, amely, bár sikeres lett a mozik kasszáinál, azért keményen megosztónak bizonyult mind a kritikusok, mind a nézők körében.

Szóval a fenti filmográfiát tekintve a Rajtakapva egyértelműen rendhagyónak, kitérőnek mondható Aronofsky pályáján belül, hiszen a filmet nézve olyan érzésünk támadhat, mintha a kilencvenes években Guy Ritchie és Quentin Tarantino együtt leforgattak volna egy filmet, ám az elveszett, és csak most, 30 évvel később került elő, s pattant fel a mozik vásznaira.

Nyilván azért is lehet ilyen benyomásunk, mivel a film cselekménye 1998-ban játszódik. De hogy Aronofsky ennyire ért a humorhoz is, azt nem sejtettük.

A Rajtakapva eredetileg Charlie Huston 2004-ben megjelent regénye, egyben a Henry Thompson-trilógia első kötete. Huston pedig abban a kivételes kegyben részesült, hogy ő maga írhatta át a könyvét forgatókönyvvé, amikor a Sony lecsapott a megfilmesítésre. Hustonnak persze volt már tapasztalata e téren is, hiszen sokat dolgozott a Powers (2015-2016) című sorozaton, valamint a Gothamen (2014-2019) is.

A sztori szerint Henry „Hank” Thompson (Austin Butler), egykori baseballjátékos egy súlyos és traumatikus baleset után lesérül, ezért kénytelen abbahagyni a sportot, jelenleg pedig egy New York-i kocsma csaposa, és bár van egy csini és határozottan jófej barátnője, Yvonne (Zoë Kravitz), végső soron nem éppen azt az életet éli, amit anno eltervezett. Egy nap a punk szomszédja, Russ (Matt Smith) rábízza Hankre a macskáját, Budot, mert neki el kell utaznia pár napra.

Amikor azonban nem sokkal később orosz maffiózók Hanken keresik Russt, majd félholtra verik, a srác gyanítani kezdi, hogy a szomszédja igen nagy bajba keveredett.

Valamit nagyon keresnek az oroszok, sőt, nemcsak ők, hanem a Puerto Ricó-iak (Bad Bunny) és egy kegyetlen hászid zsidó testvérpár (Liev Schreiber, Vincent D’Onofrio) is. Hank egyetlen reménye pedig az ügyben nyomozó detektív, Roman (Regina King).

Ennél többet nem szabad elárulni, de igazából nem is érdemes, vagy kvázi nem is lehet, annyira gubancos, fordulatos, sokrétű és káosszal teli a cselekmény, amelynek közepén akarata ellenére a boxzsákká avanzsáló Hank kerül, akit igen sokszor helyben hagynak a sztori során.

Ezért pedig nemcsak az meglepő, hogy Darren Aronofsky egy „gájricsis” vicces-véres-krimis, az alvilág furcsa figuráit mozgató filmet hozott össze, hanem az is, hogy Austin Butler végre egyáltalán nem a coolságát és a keménységét kiemelő figurát játszik.

Hanket ugyanis tényleg sokat vegzálják, ő pedig ezek hatására éppúgy reagál, ahogy egy átlagember tenné: kihívja a rendőrséget, bevallja, hogy fél, és eleinte próbál elmenekülni az őt üldözők/keresők elől. Amikor azonban igazán komolyra fordulnak a dolgok, és számára is több mint személyes üggyé válik a titokzatos kulcs által kinyitható „valami” utáni hajsza, sőt, még Russ is visszatér, végre kezdeményezővé válik, és megpróbálja rendbe hozni az életét. Persze ez sem jelenti azt, hogy mindig tudja, mit csinál…

A Rajtakapva első körben a kilencvenes évek atmoszférájával varázsolja el a nézőit: a ruhák, a kütyük, az akkori New York, sőt, még valahogy a film minősége is olyan, mintha konkrétan ’98-ban rögzítették volna mindezt – ez utóbbi Aronosfky állandó operatőre, Matthew Libatique szakértelmét dicséri. Ezután kapjuk meg a szórakoztató karaktereket, köztük olyanokat, akikért szívből tudunk szurkolni és olyanokat, akiket szívből tudunk gyűlölni. Majd egyre jobban bepörög a sztori is, de ne egy körmönfont történetre gondoljunk, már ami a karakterek döntéseit és cselekedeteit illeti, a dolgok alakulását sokkal inkább a rengeteg bénázás, véletlen, pech, avagy épp szerencse határozza meg.

Szóval Aronofskyhoz képest egy jóval könnyedebb, ugyanakkor egyáltalán nem súlytalan filmről van szó, amelynél a rendező most inkább a szórakoztatófaktort helyezte előtérbe a mondanivaló helyett. És ennek eleget is tesz.

Talán annyit lehet felróni neki, hogy néha identitászavaros, vagyis nem tudja, hogy vígjáték vagy komoly krimi akar lenni, mivel, bár a poénok folyamatosan érkeznek, a hangvétel néha olyan súyos, hogy eszünk ágában sincs nevetni, s ilyenkor kissé idegen testként löki ki a film szervezete az oda nem illő poénokat.

De ez legyen a legnagyobb baj, mivel Aronofsky profin levezényelt egy ilyen retró krimi-komédiát is, ami végig fenntartja a figyelmet, fergeteges jelenetekben bővelkedik, kiváló színészek alakítanak benne nagyot, és ami a legfontosabb, odafigyel a karaktereire, még a kevésbé fontosakra is.


Link másolása
KÖVESS MINKET: