SZEMPONT
A Rovatból

Klein Dávid: A pozitív és a negatív kritikák sem raknak rám nagyobb terhet

Az egyik legismertebb magyar hegymászó Suhajda Szilárddal közösen indul a Föld második legmagasabb csúcsára, immár másodjára. Páros interjú.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. március 07.


Link másolása

Mint azt megírtuk, a napokban hivatalosan is bejelentették, hogy Klein Dávid és Suhajda Szilárd júniusban újra megpróbálja megmászni a 8611 méter magas K2-t.

A páros először 2016-ban tűzte ki ezt a célt – az volt az első közös expedíciójuk –, de akkor egy lavina miatt vissza kellett fordulniuk.

A budapesti sajtótájékoztató után meséltek terveikről.

– Miben fog különbözni a mostani K2-expedíció a három évvel ezelőttitől?

Klein Dávid: Remélhetőleg abban, hogy feljutunk a csúcsra... (nevet) De komolyra fordítva, 2016 óta szerintem sokkal összeszokottabb csapat lettünk, valamint vannak objektív körülmények is, amik biztatóak. Idén különösen sok erős expedíció lesz fent a K2-n, és bár a tömeg egy nyolcezres hegyen inkább hátrány, mint előny, de ha erős és kompetens csapatok vonulnak fel, akkor az egyes táborok kiépítése sokkal könnyebb, hiszen mindenki összedolgozik.

– Három hónap múlva indultok, hogyan telnek majd addig a napjaitok, mennyire szoros az időbeosztás?

Suhajda Szilárd: Ami állandó munkát jelent, az a felkészülés, folyamatosan edzünk egyénileg és párban is. Emellett a jelenlegi szakaszban még bőven akad logisztikai, adminisztratív teendő is, ez szintén sok időt elvesz. De minél közelebb kerülünk az induláshoz, annál jobban tudunk csak a konkrét feladatra, tehát a hegyre és az edzésmunkára koncentrálni.

– Hány fős lesz a csapatotok? Utazik még valaki rajtatok kívül?

KD: Az alaptáborig egy-két partnerünk lehet, hogy elkísér majd bennünket, ez egy nagyon szép és izgalmas, kihívásokban gazdag túra. Valószínűleg egy operatőr is jön majd, hogy addig is minél intenzívebben tudósíthassunk az expedícióról. Utána viszont a hegyen már nem lesz velünk más.

Az itthoni csapat az edzővel, kommunikációs szakemberrel, meteorológussal együtt 4-5 főt tesz ki, de ők persze mással is foglalkoznak az expedíció mellett.

Azt viszont érdemes kihangsúlyozni, hogy bár mi ketten vagyunk a reflektorfényben, ez az egész valójában mégis csapatmunka. A háttérben maradók ugyanannyira megérdemlik az elismerést, hiszen nélkülük elindulni se tudnánk.

– Kettőtök között milyen a dinamika, miben különbözik leginkább egy páros expedíció ezen a szinten attól, ha egyedül másztok?

KD: A mászás ketten fizikai értelemben is könnyebb: ha egyedül mész, az nem azt jelenti, hogy feleannyi cuccot kell vinned, mintha ketten mennétek. Csomó dologra így is, úgy is szükség van, ezért jóval könnyebb elosztani a terhet, ha többen vagytok.

Ennél még fontosabb, hogy a szakmai döntéseket is ketten hozzuk meg. Ha valamiben bizonytalanok vagyunk, tudunk egymásnak segíteni, ütköztetni az érveinket.

SSZ: Igen, valóban kiegészítjük egymást... Az első kérdésre visszatérve, a 2016-oshoz képest a jelenlegi expedíciónk abban is nagyon más, hogy akkor, 2016-ban indultunk útnak először közösen. Idén már összeszokott párosként vágunk neki a hegynek és talán az is igaz, hogy az idei expedícióra készültünk a legalaposabban, ebbe raktuk bele a legtöbb munkát. Reméljük, meglesz az eredménye.

– Dávid, rólad szerintem mondhatjuk, hogy elég megosztó személyiség vagy: főleg a legutóbbi sikertelen Everest-expedíció után jelentek meg olyan vélemények, amelyek azt firtatták, „kamugép vagy bölcs hegymászó” vagy-e a többszöri visszafordulás miatt. Mekkora figyelmet, illetve jelentőséget tulajdonítasz ezeknek?

KD: Nem tudom, hogy én személy szerint mennyire vagyok megosztóbb személyiség a többieknél, az expedíciós hegymászók alapvetően azok szoktak lenni. Hol azért, mert a közvélemény szerint túl sok kockázatot vállalunk, hol pedig azért, mert úgy vélik, hogy túl óvatosak vagyunk.

Én igyekszem csak a szakmai visszajelzésekre koncentrálni, például arra, hogy két egymást követő évben kaptam meg a hazai szövetségtől az Év mászása elismerést. A jól sikerült 2015 és 2016 után 2017 és 2018 valóban nehéz évek voltak.

– Akkor a közvélemény nem is rak rád nagyobb terhet, vagy plusz elvárást a mostani expedíció előtt?

KD: Nem, szerintem nem is volna szerencsés, ha akár a pozitív, akár a negatív kritikák befolyásolnák a tevékenységemet. A feladat önmagában is elég nehéz, szakmai értelemben kell megoldani, és a döntésekre csak olyan dolgoknak szabad hatnia, mint például az aktuális időjárás, vagy a fizikai állapotom. Annak, hogy idehaza az emberek lelkesednek, vagy éppen mérgesek, vagy csalódottak, egyáltalán nem szabad hatással lennie rám.

– Egy csúcs megmászása (adott esetben első magyarként) számotokra mekkora részben egyéni siker, és mennyire az országé?

KD: Sosem köntörfalaztam, ha erről volt szó: elsősorban azért mászok hegyeket, mert szeretek hegyeket mászni. Én, illetve jelen esetben mi ketten vagyunk azok, akik ezt az egészet átéljük. Ugyanakkor nagyon jó érzés, ha közben mások is örülnek az elért eredményeinknek, és dicsőségnek tartják a magyar expedíciós hegymászásra nézve. A motivációmat viszont nem ez adja.

SSZ: A hegymászás abból a szempontból fekete báránynak számít a többi sportág között, hogy nincs a szó szoros értelmében vett közönsége. Ott vagyunk a világ végén, és élsportolói attitűddel küzdünk egy adott cél eléréséért, viszont senki nincs körülöttünk, aki a helyszínen szurkolna értünk. Persze nagyon sokan kíváncsiak, és a technikai fejlődésnek hála egyre több mindent tudunk már élőben, a hegyről közvetíteni, de a dolgok egy része továbbra is csak utólag jut el a nagyközönséghez.

Abban én is egyetértek, hogy maga a tevékenység kicsit öncélú, ugyanakkor örömmel tölt el, hogy ennyi ember követi figyelemmel és érzi magáénak a sikereinket. De amikor kint vagyunk, elsősorban a feladatra és a túlélésre koncentrálunk.

– Nem sok profi magyar hegymászóról hallani rajtatok kívül, legalábbis ekkora médiafigyelmet biztos nem kap senki más az utóbbi években. Milyennek látjátok a sportág helyzetét idehaza?

KD: Először is fontos tisztázni, maga a sportág nagyon összetett. Ha korcsolyát veszel a lábadra, akkor is rengeteg mindent csinálhatsz, a gyorskoritól kezdve a jégtáncig. Kicsit ilyen a mi helyzetünk is: az expedíciós hegymászáson túl létezik például teremmászás, vízjégmászás, klasszikus alpinizmus és még hosszan lehetne sorolni.

Igaz, hogy a himalájai hegymászás mindig kiemelt figyelmet kap – hiszen a nyolcezres csúcsok valóban grandiózusak –, és ez valószínűleg így is fog maradni mindig. Mi viszont feladatunknak érezzük, hogy ebből a kiemelt figyelemből kicsit visszaforgassunk, és felhívjuk a figyelmet a magyar hegymászók által elért más teljesítményekre is.

SSZ: Szerintem sem az expedíciós hegymászás a sportág csúcsa, ez csak egy műfaj a sok közül. Azt viszont nagyon is fontos kiemelni, hogy mindegyiknek megvannak a maga rendkívüli tehetségei hazánkban is – erre igyekszünk rendszeresen rámutatni a nyilvánosság előtt is.

– Vannak mentoráltjaitok, akik a következő generációt adhatják a ti műfajotokban?

KD: Azt hiszem, látni már azt a következő generációt, akik a hazai expedíciós hegymászásban is meghatározók lesznek utánunk.

Három nyolcezres csúcs hiányzik még a Himalája Koronája projekt teljesítéséhez és bízom benne, hogy ebben azért még nekünk is részünk lesz – emiatt is megyünk most a K2-re. Ha sikerül mindegyik, a magyar expedíciós hegymászásnak új célokat kell keresnie, amiben már az utánunk jövőknek is komoly szerepe lehet.

Amennyiben megkeresnek minket, mi nagy örömmel adunk tanácsot, segítünk és adjuk át azt, amit tanultunk az évek során.

– Tehát most a maradék három csúcs megmászása az elsődleges cél. Ameddig nem sikerül, máshová nem is szerveztek expedíciót?

KD: Ilyen ígéretet nem tennék, mert sok szép cél és álom kavarog a fejemben, de annyi biztos, hogy ez áll a tevékenységünk fókuszában jelenleg.

SSZ: Számos egyéb hegymászó-ambíciónk is van, de ami a nyolcezreseket illeti, mindenképp erre a három csúcsra szeretnénk koncentrálni a következő években.

– Együtt mentek mindenhová?

KD: Igen, mi vagyunk az Eseményhorizont csapat, így tervezünk indulni minden alkalommal.

– Hány éves korig lehet fizikai kondival bírni az évi rendszerességű expedíciózást? Van tervetek arra, meddig folytatnátok?

KD: Az egyik kritika az expedíciózással kapcsolatban, hogy ez egy önző tevékenység. Erre két dolgot lehet válaszolni – vagy szabadkozni, hogy „nem, én márpedig nem ezért csinálom”, vagy beleállni.

Én az utóbbit választom: ahogy az előbb is elmondtam, nagyon örülök neki, ha az, amit csinálok, másokat is jó érzésekkel tölt el, de az expedíciózást szerintem csak azért érdemes csinálni, mert te magad szeretnéd. Ad valamit, tanulsz belőle, örömet okoz, satöbbi.

Amíg ezek adottak, és amíg képes vagyok rá, hogy oxigénpalack nélkül csináljam, nem fogom abbahagyni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk