Hogyan élj meg a hobbidból? – nem lehetetlen, mutatunk három példát, akiknek sikerült
Csináld azt, amit szeretsz!
Annyiszor halljuk ezt a mondatot, de valahogy a megvalósítás rögös útján sokan elveszünk. Szerencse, tehetség vagy hatékony időbeosztásra van-e szükségünk ahhoz, hogy sikeresen megéljünk a hobbinkból? Egyre többen vágyunk arra, hogy szabadon, függetlenül dolgozzunk, és azt csináljuk minden nap, amit igazán szeretünk. Ha téged is foglalkoztat, hogy vajon meg tudnál-e élni a hobbidból, akkor olvass tovább! Cikksorozatom első részében három sikeres embert mutatok be, akik nap, mint nap a szenvedélyüknek élnek, szabadúszóként, örömmel dolgoznak. Inspirálódj, és tudd meg a titkukat!
1. A legegyedibb kutyás ékszerek megálmodója: Kun Dorka | Rubia Jewellery
"Gazdiként azonosulni tudok a megrendelőimmel, tudom milyen fontos számukra a kedvencük, akit ékszer formájában szeretnének megőrizni az örökkévalóságnak"
- A Facebook oldalad tele van szebbnél szebb állatos ékszerekkel, igazán egyedi, különleges ékszereket készítesz. Mivel foglalkozol pontosan és hogyan neveznéd magad? A kézműves ékszerész találó?
- A kézműves ékszerész nem rossz megfogalmazás. Végzettségemet tekintve aranyműves ötvös vagyok, viszont amit most csinálok az nem épp a hagyományos ötvöstechnikákra épül. Többnyire kutyás témájú ékszereket készítek viaszmintázással. Ez azt jelenti, hogy nem fémből kezdek neki a munkának, hanem viaszból faragom ki a különböző formákat, domborműveket vagy kis szobrokat, amiket később a kívánt nemesfémből le lehet önteni. Így valahol az ötvös és szobrász között vagyok félúton.
- Honnan indultál? Mit csináltál előtte, és mi adta az inspirációt ahhoz, amit most csinálsz?
- Kiskoromtól kezdve szeretem a kézműves dolgokat. Mindig volt egy aktuális hobbim, amiben kiélhettem a kreativitásomat, és ez egészen a gimnázium végéig megmaradt, ahol rajz és vizuális kultúra szakos voltam. Abban biztos voltam, hogy olyan foglalkozást szeretnék majd végezni, amiben örömömet lelem, így amikor eljött a továbbtanulás ideje, végiggondoltam mi lenne az, amit szívvel-lélekkel tudnék csinálni. Abban az időszakban rengeteg gyöngy és drót ékszert készítettem, így az ötvösség adta magát. Érettségi után a Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskolába jelentkeztem aranyműves szakra, az iskola elvégzése után pedig egy egyedi ékszerek készítésével foglalkozó ötvösműhelyben kezdtem dolgozni. A másik meghatározó dolog az életemben a kutyák iránti rajongásom, így csak idő kérdése volt, hogy a két szenvedélyem mikor kapcsolódik össze.
- Hogyan néz ki egy napod?
- Itthon van a műhelyem, így nagyon szoros napirendet nem kell követnem. Általában 9-kor kezdem a munkát és délután 17-18 óráig dolgozom, de ez függ az aktuális megrendelések számától is. Heti egy-két délelőtt van, amikor a munkákkal kapcsolatos ügyeket intézem. Igyekszem az 5 munkanapos hetet tartani (a karácsonyt megelőző időszakot kivéve), de ha egy új ékszer nagyon befészkeli magát az agyamba, addig nem nyugszom, amíg meg nem csinálom. Mivel hétköznap csak a megrendelésekre van kapacitásom, így a hétvégékre marad az ilyen késztetések kiélése.
- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?
- Egy kicsit speciális a helyzetem, mert amikor megfogalmazódott bennem a kutyás ékszerek készítése, két évre külföldre költöztünk a párom munkája miatt. Ez az időszak jó lehetőség volt, hogy elkezdjem építeni a leendő vállalkozásom. Rengeteget terveztem és mintáztam, amíg kint voltunk. Szerettem volna különleges, minőségi ékszereket készíteni, így sokat kellett fejlődnöm, hogy meg is tudjam valósítani, ami a fejemben volt. Nem akartam, hogy karikatúrának tűnjenek a munkáim. Bár korábban is dolgoztam viasszal, a domborműjellegű és 3D-s kis szobrok készítése teljesen új terület volt. Gazdiként azonosulni tudok a megrendelőimmel, hiszen tudom milyen fontos számukra a kedvencük, akit ékszer formájában szeretnének megőrizni az "örökkévalóságnak", ezért törekedni szeretnék a minél élethűbb és részletgazdagabb ábrázolásra akkor is, ha 1,5 cm nagyságú darabról van szó.
Amikor a közösségi oldalamra feltettem a munkáimat, rengeteg érdeklődő volt a magyar és külföldi kutyás ismerőseim között, mire hazajöttünk már várólistám volt megrendelésekből. Onnantól pedig, hogy kiváltottam az engedélyem, nem volt megállás. Először csak az ismerősök rendeltek, majd az ő ajánlásuk alapján mások is, mára pedig a világ minden tájáról megkeresnek anélkül, hogy bárhol hirdetnék.
Nem tudom, hogy alakultak volna a dolgok, ha nem megyünk ki külföldre és a munkahelyem mellett kell elkezdenem az egészet. Valószínűleg hamarabb el tudott volna indulni a vállalkozásom, de sokkal megterhelőbb lett volna főállás mellet belefektetni azt az energiát, amit így gond nélkül bele tudtam, így ebből a szempontból szerencsés voltam.
- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek?
- Csinálják! A saját vállalkozás mindig valamennyire kockázatos, de az érzés, hogy abból élsz, amit igazán szeretsz, minden kockázatot megér. Örömmel dolgozol, ezáltal kreatívabb és sokkal motiváltabb vagy, és sokkal több energiát teszel a munkádba. A célközönséged pedig látni és értékelni fogja ezt, ami a sikeresség kapuja. Hatalmas szabadságot ad, hogy nincs rajtad külső nyomás és magadnak osztod be az idődet (oké, a munkaidő és munkaszüneti napok fogalma időnként erősen relatívvá válik). Problémák és nehézségek mindig adódnak, ezt nem nagyon lehet megúszni, de nyerj belőlük is motivációt és soha ne veszítsd szem elől hova akarsz eljutni!
2. A vlogger, aki a legjobban tud motiválni: Székely Martin | MartinVlogol
„Az inspiráció az, hogy látom, milyen messze lehet eljutni ebben a szakmában és érzem, hogy tényleg jó úton haladok afelé, aki mindig is lenni szerettem volna.” 
- Mikor kezdtél el vlogger lenni? Egyszer csak jött egy sugallat, hogy vlogger leszel, vagy ez folyamatosan alakult ki benned?
- Gyerekkorom óta vonzott a média és a szereplés, már kiskoromban is jártam színészkedni, táncolni és énekelni. Több énekes-táncos fellépésem volt Pápa környékén, illetve volt, hogy Erdélyben léptem fel az akkori musicalstúdióval. Mivel akkoriban nem hittem magamban és a visszajelzések sem hoztak igazi önbizalmat, úgy éreztem, ez nem az én területem. Hiba volt, de mégis visszatértem. Próbálkoztam tehetségkutatóban, ami miatt rengeteg fájdalom ért. Ezen is túltettem magam. Szépen-lassan jöttek televíziós sorozatbeli felkérések, szerepeltem az RTL Klub Barátok közt, illetve a TV2 Magánnyomozók és Detektív BT. című sorozatában is. Itt már éreztem, hogy jó úton vagyok. Amikor láttam, hogy mennyien valósítják meg önmagukat az interneten, tudtam, hogy nekem is ez az utam, csupán gyűjtenem kell egy vlogger felszerelésre. 2016 júniusában meg is vettem az első kamerámat és július közepén már ki is raktam az első videómat, ami szerencsére sikeres lett. Nagyon féltem, hogy újabb elutasítás és csalódás lesz a vége, de szerencsére, ezúttal nem így történt, sőt.
- Honnan indultál? Mit csináltál előtte, és mi adta az inspirációt ahhoz, amit most csinálsz? Voltak előtted vlogger példaképek esetleg?
- Lényegében, mesébe illő eddig a történetem. Adott egy szegény családból származó gyerek, aki próbál kitörni a reménytelenségből. Nem sokan hittek bennem, vagy legalábbis nem akartak. Példaképek az életemben főleg ismert és elismert személyiségek, többek között Zac Efron, Taylor Swift, Shawn Mendes vagy éppen egy vlogger, Cameron Dallas, aki szintén a kamerájával/telefonjával indította be a karrierjét és mára már 20,6 millió követője van Instagramon. Az inspiráció egyértelműen az, hogy látom, milyen messze lehet eljutni ebben a szakmában és érzem, hogy tényleg jó úton haladok afelé, aki mindig is lenni szerettem volna. Természetesen, elgondolkodom sokszor, hogy biztos jó-e az, amit csinálok, hiszen tanárnak tanulok, és már tanítok is. Emiatt nagyon sok dolgot tabuként kell kezelnem és nem feltétlen oszthatok meg mindent a közösségi médiában – ha pedig igen, akkor vállalnom kell a következményeit annak, hogy támadás érhet. Ez egy nagyon kemény terület, de igyekszem újat teremteni és megmutatni, hogy egy személyiség valójában nem feltétlen egy utat rejthet csak.
- Milyen felkéréseket kapsz általában? Mi az, amit szívesen vállalsz?
- Szerencsére olyan cégek keresnek meg, akik azzal foglalkoznak, ami engem valóban érdekel. Ezek a területek általában oktatás, motiváció, technika, divat, zene, sport és férfi szépségápolás. Ezeket nagyon szívesen elvállalom, ha teljesen beleillenek a profilomba, illetve van idő 100%-os munkát kiadnom a kezemből. Több felkérésre is nemet mondtam már, mert tudom, hogy nem rövidtávú sikert tervezek. Tavaly együtt dolgozhattam többek között az e-Palatáblával, a MySchool-lal, az HBO GO-val, a Vodafone Vloggersulival, az MTV Hungary-vel, a Griff Squash és Fitness Club-bal vagy éppen a Palatinus Stranddal. Ezekre mind-mind büszke vagyok, hiszen mindegyiket teljes hitelességgel tudtam átadni a nézőimnek.
- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?
- Azt nem mondanám, hogy már ebből élek, de a tanítással együtt igen, már meg tudok élni a hobbijaimból, hiszen a tanítás is a hobbim. 1,5 évig egyébként semmi pénzt nem kerestem se a YouTube-bal, se az Instagram-ommal. YouTube-ra igyekszem heti 1 videót kitenni, de az egyetem, tanítás és edzés miatt ez sajnos nem mindig sikerül, a nézőimet viszont imádom, hiszen megértik. Megosztom velük Instagram-on azt, hogy miért nem sikerül azon a héten éppen tartalmat feltöltenem a YT-ra. Instagramra éppen ezért mindennap töltök fel storyt, és majdnem mindennap teszek ki egy képet/videót valamilyen üzenettel alatta, hogy át tudjam adni mindazt, ami bennem van. Ehhez tényleg nagy elhivatottság, kitartás és rengeteg őszinte megnyilvánulás kell.
Idő kellett ahhoz, míg az emberek felfedezték a videóimat, vagy eljutott a valódi üzenet. Úgy érzem, még mindig nem tudtam megmutatni azt, aki valójában vagyok, még mindig sokan csak egy „tipikus bullshit motivációs speaker”-nek tartanak, de nincs ezzel baj, ez egy újabb kihívás az életemben.
- Vloggerként hogyan látod ezt a területet, milyen bevételekre lehet számítani kezdőként, illetve egy olyannak, aki már régóta benne van a szakmában?
- Ha tömegtartalmat gyárt valaki és a cégek csak a számokat látják a csatorna mögött, akkor már az elején lehet szép kis bevételekre szert tenni, azonban, nekem inkább a lassú építés a célom, mint a hirtelen jött-ment siker. Vannak olyan ismerőseim, akik teljes mértékben ebből élnek, ők már évek óta ezzel foglalkoznak, rájuk büszke vagyok, hiszen az elején nekik sem hozott semmiféle bevételt, csak hobbiként videóztak, most pedig a megérdemelt – és a szerencse miatt is – munka gyümölcsét élvezhetik.
- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik vloggerek szeretnének lenni?
- Bár, ez is csak üres beszédnek hangozhat, hiszen én voltam a legszkeptikusabb ezzel az egész közösségi médiával kapcsolatban, mégis azt mondom: legyél kitartó, egyedi és ne add fel, mert nem tudhatod, melyik pillanatban akadnak rá egy videódra és onnan megváltozhat akár az egész életed is. Időbe fog telni, de ha hiszel benne és tényleg olyat adsz az embereknek, amire szükség van (legyen az tényleg bármi, hiszen az biztos, hogy manapság mindenféle tartalomra igény van), akkor előbb-utóbb be fog jönni. Sok sikert!
3. Aki önbizalmat ad és teljesen átváltoztat: Berényi Betti | Átváltoztatunk - portfólió fotózás
„Igazán örülök, amikor megmutathatom valakinek azt az énjét, amit addig kevésbé tapasztalt. Sokan csodálkozással kiáltanak fel, hogy „De gyönyörű vagyok!” vagy „Te jó ég, ez tényleg én vagyok?” 
- A profilod a fotózás, de nem is akármilyen. Azt vállalod, hogy átváltoztatod az embereket profi sminkessel, fodrásszal, és azzal, hogy olyan fotókat készítesz róluk, melyek a magazinok címlapjára is illenének. Hogyan találtad ki ezt a komplex szolgáltatást és mikor kezdtél el fotózni?
- Fejben tulajdonképpen már nagyon régen. Huszonöt éves koromtól modellkedtem alkotótáborokban fotóművészeknek és fotózást tanulni vágyó, vagy ismereteiket bővíteni vágyó amatőr és profi fotósoknak. Nagyon sajátságos hangulata volt, több hetes nyári táborokban időnként a természettel szinte eggyé válva, vagy valami absztrakt ötlet alapján, vagy csendélet részeként igyekeztünk a művészeti vezető „munkatársaiként” megvalósítani az elképzeléseket.
Közben mintegy a munka velejárójaként hallottuk az instrukciókat, mire figyeljenek a fotósok, mik az előnyök, hátrányok, buktatók és mit hogy érdemes megvalósítani. Benne voltunk egy helyzetben, amit a kompozíció részeként éltünk meg, és amit utána viszontláttunk a résztvevők fotóit látva az esti közös képelemzéseken. Nagyon érdekes volt, ahogy képet kaptunk arról mi is, hogy mennyire mást lehet ugyanabból a helyzetből, pózból, kompozícióból, fényekből, még akár azonos technikai felszerelésből is kihozni, hiszen a közös gyakorlat során a beállítás ugyanaz volt, mégis nagyon különböző képek készültek. Egyre nagyobb gyakorlatom lett abban, hogy elképzeljem, hogy az adott pózt, helyzetet én hogy látnám, mit fotóznék belőle, ha a kamera mögött lennék.
A művészeti alkotótáborokban és utána fotós tanulmányaim alatt is egyre jobban megfogalmazódott bennem, hogy én melyik részével szeretnék foglalkozni a modellfotózásnak. Munkáim során elkezdtem kitapasztalni, hogy bizonyos beállítások kinek állnak jól, milyen fények milyen hangulatot hoznak, hogy lehet úgy megmozdítani a modellt, hogy az a legjobb legyen, és hogy néha milyen picin múlik az, hogy egy képnek mi lesz az üzenete.
Fontos a megfelelően megválasztott és kialakított smink és frizura, ami már eleve sokat dob. Két profi sminkmesterrel dolgozom, mindkettőnek nagy gyakorlata van ezen a területen is. Kiválasztjuk a legelőnyösebb ruhákat, elkezdjük a fotózást, közben folyamatosan mutatom a modellek számára legelőnyösebb pózokat, ügyelve arra, hogy a legjobb fényekkel csináljam a képeket.
Sok önbizalom-hiányos emberrel találkozunk, akik teljesen másnak látják magukat. Igazán örülök, amikor megmutathatom valakinek azt az énjét, amit addig kevésbé tapasztalt. Már amikor a kamera nyers képén viszontlátják magukat, sokan csodálkozással kiáltanak fel, hogy „De gyönyörű vagyok!” vagy „Te jó ég, ez tényleg én vagyok?”
- Főként nők jelentkeznek a fotózásra, vagy férfiak is ugyanolyan számban?
- Elsősorban nők minden korosztályból, de férfiak is megtalálhatók a modelljeink között. Ezen kívül kismama, családi, barátnős, anya-lánya fotózások is jellemzőek, időnként akár házi kedvenceikkel együtt.
- Mi a fő indíttatása azoknak, akik igénybe veszik a szolgáltatásodat? Maguknak, párjuknak, vagy esetleg más célra készülnek a képek?
- Megajándékozzák magukat vagy párjukat, sokszor önbizalom növelés céljából. Nők csináltatnak sorozatot magukról, amivel a párjukat lepik meg névnapi, szülinapi, évfordulós ajándékként vagy egyéb ünnepekre. Férfiak adják a fotózást ajándékba kedvesüknek, illetve sokszor szülők vagy rokonok tinédzser lányuknak.
- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?
- Nagyjából két-három év, és persze a vállalkozás fejlesztése a mai napig is tart.
- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik a fotós szenvedélyükből szeretnének megélni?
- Elsősorban azt, hogy ne hallgassanak azokra az ismerősökre, rokonokra, akik le akarják őket beszélni arról, hogy azzal foglalkozzanak, ami a szívüknek a legkedvesebb. Akár szeretetből, akár biztonságra törekvésből és féltésből sok ellenlábasuk lesz. Azt a belső hangot kövessék, ami a szívükből jön. Ne maradjanak sokáig az elmélet síkján, ne csak tervezgessenek, tervezgessenek… hanem kezdjék el felépíteni a vállalkozásukat, keressék meg a megfelelő partnereket, akikkel együtt tudnak dolgozni, és ha nehézségek adódnak is, ne hátráljanak meg. Tűzzenek ki egy célt, és csak azt tartsák szem előtt, ne hagyják magukat eltéríteni.
Dorka, Martin és Betti élő példák arra, hogy a hobbi igenis válhat fő bevételszerző forrássá, ha egy egyedi termékkel tudsz előállni, mely sokak számára hasznos lehet. Emellett a kitartásodra is nagy szükség van, számítanod kell arra, hogy az elején még nem lesz a hobbidból bevétel. A munkád édes gyümölcse viszont 2-3 év múlva már beérhet, és ezzel akár hírnévre is szert tehetsz.
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
