KULT
A Rovatból

Herceg Erikára sikerült olyan ruhát adni, amitől néhány gyengébb idegzetű feminista agyvérzést kapna

Mihályfi Luca volt a legjobb, a Synergy a leszínesebb, Isky & Szkym a legerőtlenebb. Megnéztük az X-faktor első élő show-ját.


Évről évre egyre korábban indul a karácsonyi szezon. Megszoktuk, hogy már október elején kapni lehet adventi naptárat és mikuláscsomagot.

Miller Dávid azonban még ezt is tudta fokozni: már most beindította a karácsonyi ronda pulcsi versenyt egy cipzármintás szörnyűséggel, amit hozzá illő nadrággal tetézett.

Kocsmázáshoz semmi esetre sem ajánlatos öltözet, ha ebben a hacukában kezded el részegen keresni a kulcsodat, az utcán éjszakázol.

Herceg Erikára sikerült egy olyan ruhát adni, amitől néhány gyengébb idegzetű feminista és roggyant egészségű erkölcscsősz biztos agyvérzést kapna, de ettől függetlenül nagyon csinos volt.

A szokásos műsoridőt nyerő bazsalygás után ráfordultunk a szabályokra. Ebben nincs változás a korábbiakhoz képest: a mentorok 4 versenyzőt leültethetnek, ők biztosan tovább jutnak a következő adásba. A maradék 8 versenyző sorsáról pedig az istenadta nép dönthet. Négy tovább jut, négy azonban megy a levesbe. Amennyiben a 4 szék betelik, de a mentorok megint leültetnek valakit, szintén a nézők döntik el, hogy kinek kell felállnia.

Gáspár Laci eleresztett egy borzalmas szóviccet: Aki majd leülhet, mit fog mondani? Köszönöm széken.

Laci, kössünk egy egyezséget: én soha nem fogok énekelni, te pedig kérlek, ne próbálj viccelni! Mindenki jobban jár.

Beretka Ádám kezdett, akiről ByeAlex elmondta, hogy nehezen találták a közös hangot. Egy Beton.Hofi dallal készültek, mert Alex úgy érezte, ebben Ádám megmutathatja, mitől egyedi előadó.

Mit mondjak, nem hozta meg a kedvemet, hogy rohanjak Beton.Hofit hallgatni. Puskás Petinek sem tetszett, nem érezte átütőnek. Laci sem lelkesedett, Erikának viszont bejött.

Alex persze senkivel sem értett egyet, szerinte nagyon jó volt a feldolgozás, Ádám remekül megoldotta. A véleményeknek megfelelően Ádám két igent és két nemet kapott, tehát veszélyzónába került.

Ekkor következett egy kis intermezzo: Miller Dávid bejelentette, hogy Beretka Ádám produkciója volt az utolsó, amit az RTL Klubon láthattunk. Kicsit túlzásnak éreztem, annyira azért nem volt rossz, hogy rögtön meg is szűnjön a csatorna. Elvégre, ha a Barátok köztbe és a Való világba nem rokkant bele...

Persze valójában nem volt szó ilyesmiről, csupán az történt, hogy a csatorna 25 éves fennállása alkalmából a nevét RTL Klubról RTL-re változtatta – hogy szegény „klub” mit vétett, csak találgatni lehet.

Mondjuk kibírtam volna, ha Dávid nem említi meg, hogy 1997-ben mindössze 1 éves volt, és az X-Faktor idei versenyzői még meg sem születtek, mert hát én már nagyon is éltem akkor, és ki szereti, ha vénembernek titulálják?

„Nem túlzás azt állítani, hogy együtt nőttem fel ezzel a csatornával”, állapította meg Dávid, és valljuk meg, ez azért sok mindent megmagyaráz.

A tévétörténeti kitérő és a reklám után Gáspár Laci csapata következett Sophia Khannal, aki vitathatatlanul az idei mezőny legcukibb versenyzője. A korábban elhangzottakból egyenesen következett, hogy Sophia éneklése az első produkció, amit a megújult RTL-en láthattunk, és ha babonás lennék, most elkezdeném félteni a csatornát.

Sophie-t sajnos megette az élő show. Bátortalan volt és hamis, csupán feladatot oldott meg. Alex is erőtlennek nevezte. A mentor szerint a dalválasztással volt baj, tingli-tanglinak találta. Nem tudta megmutatni a német lány, mennyire tud énekelni.

Ennek ellenére csak Peti vette elő a szigorú arcát, így Szofi három igennel leülhetett.

Boros Marcell következett, akinek ismét meghallgathattuk amúgy valóban szomorú és tiszteletre méltó személyes történetét. De – mint már korábban is írtam – vannak kétségeim, tud-e többet, mást azon kívül, hogy saját rapszámaiban üzenget.

Az első élőadás alapján nem.

A mostani dala a hozzá legközelebb álló személyekhez szólt. Kétségtelenül tehetséges Marci, és nagyon megható volt a szöveg is, de nem tudom, mennyi van még benne. A mentorok állva tapsoltak, úgy értékelték, a versenyző sokat fejlődött magához képest. Így hát leülhetett.

Alex azt tanácsolta neki, hogy bármit is csinál az életben, a nyelvet ne engedje el, és írjon, akár dalszöveget, verset vagy könyvet.

Jött Bodrogi Enikő, és a Hogyan tudnék élni nélküled. Nagyon szépen énekelt, de valahogy furán, kicsit caramelesen hangsúlyozta a szavakat.

Laci ódákat zengett Enikő produkciójáról, csillagos ötöst adott rá, amivel Petit és Alexet is meglepte. Peti szerint – bár összességében tetszett neki – többször mellé ment, hamis volt. A viták ellenére négy igent kapott.

Váradi Ábel ByeAlex csapatából került végül Puskás Petihez. Az Ábel által képviselt stílus közel áll hozzám, de azért erős félsz volt bennem, vajon hány közönségszavazat érkezik erre az irányra. Nem volt elég tiszta az éneklés, de a színpadi jelenléttel nem volt baj. Sajnos Laci és Erika nem adott széket, ezért Ábel is a veszélyzónába került.

Helfy Alexa teljesítménye elég hullámzó volt idáig. Herceg Erika néhány nappal ezelőtt azt mondta nekem, úgy érezte, ennek a lányka szüksége van őrá, ezért hozta magával az élő show-ba.

Igaza lehetett, érzékelhetően összeszedte magát a 18 éves lány. A fiúk viszont vegyesen értékelték a produkciót. Peti ma szigorú fokozatra kapcsolt, Alexának sem adott széket, de ByeAlex megmentette a lányt, így leülhetett.

Sólyom Bernadett igazi meglepetése az évadnak, hiszen rapperként jutott tovább a válogatóból, aztán kiderült, hogy nagyon jól énekel is.

Ennek tükrében remek választás volt Cooliótól a Gangsta’s Paradise, hiszen minden erényét megmutathatta benne.

A mentorok egyedül az önbizalmat, az erőt keveselték, de így is négy igent ért a produkció. Bernadett sikerének egyedül Sophie nem örülhetett, hiszen az ő helyére ülhetett le.

Mihályfi Luca úgy énekelte el a Crazyt, ahogy kellett, ez a lány már nyugodtan felléphetne bárhol. A mentorok állva tapsoltak. Ahogy Alex fogalmazott: „Vannak helyzetek, amikor nincs miről beszélni.”

Nem volt kérdés, hogy le fog ülni, viszont meglepett, hogy a nézők Bodrogi Enikőt szerették a legkevésbé, neki kellett felállnia.

Isky és Szkym a negatív kritikák ellenére megakarta mutatni, hogy tudnak élni a lehetőséggel. Jelzem, nem tudtak. Találva éreztem magam, eléggé lehúztam őket a múlt héten, de hogy Edit Piafot idézzem,

Je Ne Regret Rien.

Nem igazán értem, mit látott bennük Alex. A mentorok is eléggé húzták a szájukat, nem kaptak széket.

Kiss Kevin hatalmas figura, de most először kevésbé tudott magával ragadni, mint máskor. Talán hiányzott a gitár a kezéből, vagy talán azért, mert magához képest nem mutatott igazán újat.

Peti később elárulta, hogy a srác gégegyulladással küzd, azért volt visszafogottabb. Bárhogy is, vitathatatlanul óriási tehetség, helyet is cserélhetett Alexával.

Serbán Szebasztián produkciójára mérsékelten sikerült figyelnem, annyira a díszlet hatása alá kerültem. Eleinte nem értettem, hogy jön Máté Péterhez a jéghegy. Talán a zátonyra futott kapcsolat metaforája?

Lassan esett csak le, hogy ez maga az összegyűrt szerelmeslevél akar lenni, és valószínűleg úgy érezték, önmagában nem elég giccses, ezért megfejelték azzal, hogy kivetítették rá a dalszöveget. A produkció megosztotta a mentorokat, annyira azonban nem, hogy Szebasztián ne cserélhessen helyet Marcellal.

Ma már többször volt szó rossz dalválasztásról. Ebben a külön versenyben a versenyt kétségtelenül Erika és a Synergy vitte el. A Pink Venom című K-pop sláger egy értelmezhetetlen katyvasz, körülbelül olyan érzés volt, mintha valaki összekeverne vattacukrot és medvecukrot némi sopszka salátával és egy kis pacallal, és mindent gurmet fogásként próbálná tálalni.

Most belegondolva a Pink Venom (Rózsaszín méreg) ilyen szempontból találó cím.

Egyébként a lányok tehetségesek, látszott, hogy sokat dolgoztak, de sajnos széket nem kaptak.

Mivel ők voltak az utolsó versenyzők, az már eldőlt, hogy Solyom Bernadett, Serbán Szebasztián, Mihályfi Lucs és Kiss Kevin tovább jutott.

A veszélyzónából Herceg Erika minden lánya megmenekült, rajta kívül Boros Marci jutott tovább. ByeAlex háromszoros győztes mentorként rögtön az első élő adásban elvesztett két versenyzőt. Erika pedig az egyetlen, aki teljes csapattal várhatja a következő fordulót. Én megmondtam: ez az év Erikáról szól.

A kiesők közül egyedül Ábelt sajnálom igazán, de azt is be kell vallanom, nehéz lenne megmondani, kit küldtem volna haza helyette. Bár most már talán kár is ezen agyalni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk