Gyerekhez kötni a lakástámogatást, olyan mintha a szerveinket kérnék
A Habitat for Humanity jelentése szerint a lakásvásárláskor a családnak is egyre mélyebbre kell nyúlnia a pénztárcájába, az otthonteremtési támogatások pedig csak tovább növelik a szegény és a gazdag fiatalok közti szakadékot. Egyre több fiatalnak nincs saját lakása, és Magyarországon is kialakult egy fiatal bérlői generáció, akik akár életük végéig albérletben fognak lakni. Lassan az állam körmére fog égni a szabályozás hiánya, az albérletpiac újraszabályozására lenne szükség, jelenleg viszont ezt a csoportot a lakáspolitikai intézkedések gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják - írja az Abcúg.
A riportot az alábiakban teljes terjedelmében közöljük.
Az elmúlt évek lakáspiaci változásai, a dráguló lakások és albérletek, az egyéb alternatívák teljes hiánya nehéz helyzetbe hozták az első lakásuk megszerzését tervező fiatalokat.
A lakásválság nem új jelenség, azonban az utóbbi időszakban azért lett közbeszéd tárgya, mert a középosztály is elkezdte a saját bőrén érezni.
A Habitat for Humanity Magyarország 2011 óta minden évben összeállítja éves jelentését a lakhatási szegénység magyarországi helyzetéről. Idén kiemelten foglalkoztak a fiatalok helyzetével, a jelentés erről szóló fejezetét szerdán mutatták be a “Neked honnan lesz lakásod?” – Fiatalok helyzete a lakáspiacon elnevezésű eseményükön, az ELTE BTK épületében. A beszélgetésre sok fiatal volt kíváncsi, azt azonban a szervezők már az elején leszögezték, hogy nem fognak tudni biztos receptet adni a lakáshoz jutáshoz.
Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója több megoldási javaslatot is felvázolt a hallgatóság előtt. Úgy gondolja, hogy
elfogadhatatlan az állam érvelése, miszerint azért nem avatkozik bele az albérletárak szabályozásába, mert azzal a szabad piacot korlátozná,
úgy látja, hogy az államnak lassan muszáj lesz elgondolkodnia azon, hogy mit lehet tenni az albérletpiacon.
A mamahotelben lakók, és akik életük végéig albérletbe kényszerülnek
A jelentés szerint a családi támogatással nem rendelkező, állami támogatáshoz hozzá nem férő, kevés saját forrással rendelkező fiataloknak nagyon nehéz megfelelő lakhatáshoz jutni. Nekik igen beszűkültek a lehetőségeik:
Vannak, akik a magas albérlet és lakásárak mellett nem tudnak lakást venni a fizetésükből, megjelent az úgynevezett bérlői generáció, akik közép- és hosszútávon albérletben fognak lakni.
A piaci ár alatt kiadott önkormányzati bérlakások alternatívaként szolgálhatnának, de elenyésző a száma azoknak az ingatlanoknak, amiket a fiatalok igénybe tudnak venni.
Vannak, akik nem anyagi jellegű családi támogatásokat vesznek igénybe, hanem például a szülőkkel való együttlakást választják.
A szegényebb fiataloknak sokszor súlyos kompromisszumokat kell kötniük, és túlzsúfolt, rossz állapotú, de arányaiban drága albérletbe kényszerülnek.
Vannak, akik munkásszállóra, átmeneti otthonba, hajléktalanszállóra szorulnak.
Az állami gondozott fiataloknak pedig egyre kisebb esélye van önálló lakhatáshoz jutni, és manapság egyre nagyobb arányban válnak hajléktalanná: a 29 év alatti hajléktalanok közel fele élt állami gondozásban.
Egyre későbbre tolódik a fiatalok önállósodása, egyre több fiatal marad a szülői házban, az úgynevezett mamahotelben. Az Eurostat adataiból kirajzolódik, hogy Európa jóléti államaiban sokkal kevesebb huszonéves lakik a szüleinél, mint Magyarországon.
A 18-34 év közötti magyar fiatalok 62,7 százaléka a szüleivel élt 2018-ban,
nemi bontásban megnézve, ebből a korosztályból a férfiak 69,1 százaléka, a nők 55,9 százaléka nem hagyta el a szülői házat. Ezzel az értékkel az uniós átlagot (2017-ben 48,1 százalékot) jóval megelőzzük, azonban még nem érjük el a dél-európai, mediterrán országok szintjét. Azonban még rosszabb a helyzet, ha csak az “idősebb fiatalok” helyzetét nézzük, az európai 28,5 százalékos átlaghoz képest, itthon a 25-34 éves korosztály 42,4 százaléka él a szülőkkel.
Magyarországon domináns a saját lakásban élők aránya, azonban jellemző tendencia, hogy egyre kevesebb fiatal él saját lakásban az idősebbekhez képest. A jelentés a KSH 1999-es adatait idézi, amikor a 35 éven aluli fiatalok 83,1 százaléka élt saját lakásban, ez az arány 2015-re 66,4 százalékra csökkent. Ezen tizenöt év alatt pedig háromszorosára nőtt azoknak az aránya, akik albérletben laknak. A lakáspiaci változások hatására természetesen az idősebbek között is csökkent a saját lakás aránya, azonban közel sem ilyen mértékben.
Mindez arra utal, hogy Magyarországon is kialakulóban van egy olyan úgynevezett bérlői generáció (angolul: generation rent), egy olyan fiatal korcsoport, aminek a tagjai nagyobb arányban élnek albérletben, ahol akár közép-és hosszútávon is bérlők maradnak.
A családnak is egyre mélyebbre kell nyúlni a pénztárcájába
A fiatalok saját lakáshoz jutását jelentősen meghatározza, hogy mennyire tudja őket támogatni a családjuk. Ennek a típusú támogatásnak a 2008-as válság előtt is jelentős szerepe volt a fiatalok lakáshoz jutásában, fontossága azonban a válságot követően tovább növekedett, hiszen a kieső hitelek helyébe részben a családi támogatás lépett. A családi háttér fontosságát mutatják a számok is, a KSH adatai szerint 2005 és 2015 között, a 35 év alatti fiatal lakásvásárlók 40,2 százaléka vett igénybe családi támogatást a lakásvásárláshoz.
A különböző hátterű fiatalok között mindez jelentős esélykülönbségekhez vezet a lakásvásárláskor. Azok, akik egyáltalán nem számíthatnak támogatásra, nagyobb összegű hitellel pótolták annak hiányát, végül pedig kisebb értékű lakást tudnak venni, általában nagyobb mértékű eladósodás árán.
