Fortepan: sok kép mögött nem is sejtjük a történeteket
Ha valaki ma Magyarországon múlt századi fotókat keres, akkor szinte biztos, hogy először a Fortepanon kezd kutatni. Számtalan színvonalas összeállítást köszönhet az oldalnak a legtöbb hazai online híroldal. Mikor indult? Milyen céllal? Kik és miért tartják életben? Tamási Miklós, a Fortepan.hu egyik alapítója beszélt erről a szenvedélyes munkáról.
- Melyik fotó az archívum első képe, mit töltöttek fel először?
- Már meg is mutatom. Az egyes sorszámú fotón egy elsőáldozó látható. A kép Teleki téren készült 1961-ben. A kép érdekessége, hogy ugyanerről a kislányról szinte ugyanitt készült egy úttörő ruhás fotó is. Egyébként teljesen véletlen, hogy ez a kép viseli az egyes sorszámot.
A 00001-es képsorszámot viselő fotó - Forrás: Fortepan.hu
- Honnan származnak a Fortepan első képei?
- Amikor Szepessy Ákos barátommal 2010-ben belevágtunk, már több ezer képből állt az amatőr fotógyűjteményünk. 25 év alatt szedegettük össze lomtalanításokból, ócskapiacról, antikváriumból, ismerősöktől. Sok kép volt dobozokban, tasakokban, negatívokon.
- Beesnek néha az utcáról is emberek azzal, hogy itt egy doboz régi családi fotó?
- Igen, igen!
Hallják valahol, hogy van egy régi fotókkal foglalkozó társaság, és például amikor lakást vásárol valaki, és ott marad egy szekrény, benne fényképekkel, fölhívnak bennünket, hogy fogalmuk sincs, kié, de kölcsön, vagy akár örökbe ideadják.
Családi fotó - Forrás: Fortepan.hu/Magyar Bálint
- Ez egybevág az oldal filozófiájával, azzal, hogy bárki szabadon felhasználhassa a Fortepan képeit.
- Fontos, hogy ami itt van az én szobámban vagy mások szobájában, abból álljon össze a tartalom. Arra törekszünk, hogy a képek valóban jó helyre kerüljenek. És pörögjenek. A közös vizuális emlékezet a lényeg.
- Miért pont Fortepan lett az oldal neve, miért nem régi képek, régi fotók vagy mondjuk múltunk fotói?
- Először arra gondoltunk, legyen Régi képek vagy Archívfotó.hu. De az az igazság, hogy a legnagyobb mennyiségben az 1960-as, 1970-es évekből érkeznek be hozzánk képek. Akkoriban Magyarországon a leggyakoribb, legnépszerűbb nyersanyag a Forte váci fotógyár Fortepan márkanevű negatívja volt.
- Most már több mint ötvenezer fotó érhető el az oldalon. Kimondva elég nagy mennyiségnek tűnik.
- Pedig nem olyan sok. Gondoljon arra, hogy csak 1938-ban körülbelül félmillió kép készült. Az amatőr fotózás az 1930-as évektől tömegessé vált Magyarországon is, és ha arra törekednénk, hogy minden képet megmentsünk, ami azóta készült, milliárdos nagyságrendű képmennyiséget kellene feldolgozni. Ahhoz képest a mi 50 ezer fotónk szinte semmi.
De ha úgy nézzük, hogy ezt az 50 ezer képet háromszor, négyszer ennyiből válogattuk ki, tehát a kezünkön átment majd’ kétszázezer fotó, akkor arra már azt mondhatjuk, hogy egy kis szeletét láthattuk a 20. századi Magyarországnak.
Fotók válogatása - A képet Somfai Sándor készítette
Kisfiú fényképezőgéppel, 1933-ban - Forrás: Fortepan.hu/Gaál József
Kislány fényképez 1936-ban - Forrás: Fortepan.hu
- Mennyi képpel indultak 2010-ben?
- Mindössze ötezerrel. A Nemzeti Múzeum fotóarchívumában kétmillió kép található. Utólag csodálkozom is, hogy ennyivel el mertünk indulni. Ötezer kép nem sok.
A cél az volt, hogy lehetőleg az egész 20. századot lefedjék a fotók: legyen benne századfordulós anyag is, világháborús, meg két háború közti anyag, és jelenjen meg az 1956-os forradalom is.
- Melyik a leggyakoribb téma a képek között?
- Mivel a fotózás, különösen az amatőr fotózás az részben a turizmushoz köthető, elsősorban tájak és épületek szerepelnek a képeken. Számtalan szerző ugyanazt a helyszínt, beállítást, épületet vagy tájat fotózta le - nekünk ez is érdekes egyébként, például a Badacsony történetét látni 1900-tól 1990-ig.
- Mennyire kell megszállottnak lenni, hogy az ember egy ekkora léptékű munkába belevágjon?
-Sok a munka, de szeretjük csinálni. Bármivel foglalkozik az ember, azt kell, hogy élete nagy feladatának tartsa, fontos, hogy minden nap találjon benne valami lelkesítőt, valami inspiratívat, valamit, ami megmozgatja. Ebből a nézőpontból a fotózás sem rutinmunka; egy adott tekercsen például 36 különböző dolog lehet. Abból a 36-ból valószínűleg lesz legalább egy kocka, amely elgondolkodtat.
Nagy varázslat, ha az ember minden nap, vagy hetente kétszer, háromszor kap valamit csak úgy e-mail-en, vagy valaki azt mondja neki: „ez vagyok én, és ha van kedved, nézz bele, hogy éltünk régen Kaposváron vagy Celldömölkön”. Megtisztelő, bizalomra és kölcsönös tiszteletre épülő kapcsolat ez.
- De mi a legjobb a Fortepanban?
- Az, ha érzi az ember, hogy amit tesz, az másoknak is fontos: lökést adhat egy kutatási témához vagy ötletet ad, hogy hova kellene újra elmenni nyaralni, szóval megmozgatja a másikat. Ugyanakkor számtalan drámát is magába rejt ez a dolog, hiszen a mi 20. századunk évtizedenként hozott egy-egy olyan drámát, amit a fotográfusok is körbejártak. Még ha sokszor tompán vagy áttételesen is, de mégis felsejlik a fotók mögött egy-egy korszak kiszolgáltatottsága, rettenete.
Felvidéki magyarok kitelepítése 1947-ben az akkori Csehszlovákiából - Forrás: Fortepan.hu
- Pedig a fotók nagy része kifejezetten idillinek tűnik: farsangi mulatság, szüretre verbuválódott társaság, család csoportkép, kirándulás...
- Miközben a Fortepan próbálja őrizni a régi Magyarország mesebeliségét, és igyekszik megmutatni, hogy nem volt ez olyan rettenetes, sőt, tele volt kalandos és izgalmas helyekkel, tudjuk, hogy ezt a varázslatot sokan tragédiák soraként élték végig. Ez a kislány ebben az elsőáldozó fátyolban, majd úttörő egyenruhában itt a Teleki téren 1961-ben maga a történelem. A kislányt talán a nagymamája vitte el titokban a templomba, mint annyi más gyereket abban az időben.
- Rég elvesztett rokonokat vagy nagyszülőket, dédszülőket felismernek-e a Fortepan látogatói?
- Évente talán egy ilyen levél jön, nem ez a jellemző. Az ember inkább a természeti és épített környezetet ismeri fel: a tájat, az utcákat, a tereket, hegyeket, a vízesést. Érdekes egyébként, hogy új fotókkal, Google Street View-val visszaigazolhatók a régi képek, mivel egészen apró részletekből felismerhető egy helyszín. Például a házat már lebontották, az egykori utca is eltűnt, de valahol mondjuk megmaradt egy villamos távvezeték kampója és arról beazonosítható a régi fotókon szereplő helyszín.
Bár a Fortepan magyar indíttatású, és a történelmi Magyarországgal foglalkozó archívum, de elődeink is utaztak. Ezért ez aztán sok ezer különböző európai vagy Európán kívüli helyszínen készült fotót is tartalmaz a gyűjtemény. Nem cél, hogy mi ezeket levagdossuk róla, mert a világ az sokféle, Velence is érdekes, meg Stockholm, meg Moszkva is érdekes. Leegyszerűsítve: minden jó fotót beválogatunk.
Kirándulás a Normafára 1913-ban. Sejtette bárki is, hogy egy évvel később Magyarország hadban áll? - Forrás: Fortepan.hu
Mátrafüredi túra 1956-ban - Forrás: Fortepan.hu
- Mi számít jó fotónak?
- Én azt szoktam magamban mondani, hogy minden olyan képet, amire szeretnénk emlékezni, érdemes beválogatni. Ez nem feltétlenül pozitív kategória: szeretnénk, ha emlékeznénk 1944-re is, mert emlékeznünk kell. Nehéz eldönteni, milyen tartalmú fotókat tegyünk fel a Fortepanra.
Ezen kívül a minőség nagyon fontos: ne legyen életlen, karcos, homályos, ne legyen nézhetetlen. A rossz minőségű képeket akkor is kiszórjuk, ha mondjuk, Kosztolányi Dezső szerepel rajtuk.
Forrás: Fortepan Facebook-oldal
Debrecen bombázása 1944-ben - Forrás: Fortepan.hu/Natinal Archives
A Hattyú utca Budán, az első kerületben a bombázások után - Forrás: Fortepan.hu
- Havonta mennyien járnak a Fortepanon?
- Nem nagyon szoktuk a látogatottsági adatokat ellenőrizni, nem ezért csináljuk. A látogatók egyébként azért fontosak, mert egyrészt új dolgokat tudunk meg a képekről, másrészt a látogatók maguk is hozzájárulhatnak a gyűjtemény gyarapodásához. Ha például az olvasónak, aki ezt a cikket látja, hirtelen eszébe jut, hogy "jé, tulajdonképpen nagyapámnak is van negatívja". Aztán ha legközelebb fenn jár a padláson, vagy a komódban kutat, a kezébe akad egy a tasak, és elküldi nekünk.
- Mennyi időre kérik kölcsön szekennelésre a negatívokat?
- Egy-két hétre. Bár időnként megtörténik, hogy valaki azzal keres meg bennünket, hogy szeretne elválni valamitől, lezárni valamit, de szeretné a fotókat biztonságban tudni, ezért nekünk adja.
Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy ez a tökéletes megoldás. Egy-egy archív dolog, legyen az egy napló, egy fényképalbum, annak a családnak a szekrényében, fiókjában legyen, ahol az készült, mert egészen másképp tekintenek rá, mint mi.
- Ezen mit kell érteni?
- Nálunk ez egy sokkal személytelenebb dolog. Tehát, ha ide kerül hozzánk egy album, akkor ott már nem Frici bácsit látjuk, meg nem Magdi nénit, hanem egy férfit meg egy hölgyet, és teljesen más érzelmi kapcsolatom alakul ki ezzel a képpel, ezzel a két szereplővel, mint a rokonoknak. Ami egyébként fordítva is igaz. A rokonok pontosan tudják, hogy Frici bácsi egy gazember volt, hetente kétszer csalta meg a feleségét, nekünk meg egy tök rokonszenves bricsesznadrágos fickó, és föltesszük a képét. Tehát ez lehet jó is, mert nem bennünket terhel számtalan sztori az adott szereplőről.
Bricsesznadrágos férfiak; kirándulás 1934-ben - Forrás: Fortepan.hu
- Miért fontos megőrizni ezt a fajta múltat? Megkérdezheti egy laikus olvasó, hogy jó, jó, itt egy csomó régi kép, és akkor mi van?
- Egyre gyarapszik itthon az a kör, amelyik ha keres valamit a múltból, akkor kinyitja a Fortepant, és megnézi, hátha lát olyan fotót. Akik először járnak nálunk, nagy valószínűséggel először a szülővárosukat, illetve azt a helyet írják be a keresőbe, ahol gyermekek voltak.
És erre azért most már kezd egy kicsit jó lenni a Fortepan, nagyon sok helyszínről van képünk, még ha nem is pont abból az évtizedből, amikor a néző kisgyerek volt ott, de helytörténeti értéke van.
Hogy miért fontos ez? Erre egy mondatban nem tudok válaszolni. Nekem fontos, szeretem ezeket a képeket. Tele vannak meglepetésekkel, sejtelmes dolgokkal. Azt szeretnénk, hogy a mi munkánk jusson el azokhoz, akinek fontos, hogy egy-egy kockára rátaláljanak.
Ha érdekes volt az interjú, oszd meg másokkal is!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
