SIKERSZTORIK
A Rovatból

Aki betanítja a négylábú színészeket

Halász Árpád 25 éve foglalkozik állatok kiképzésével, a Fehér Isten című filmben rekordnak számító 200 kutyát irányított.


Nem túl gyakori szakmát választottál magadnak, honnan jött a kutyák iránti érdeklődésed?

Így visszagondolva fogalmam sincs, miért akartam kutyakiképző lenni, engem tulajdonképpen csak az érdekelt, hogy legyen kutyám. A szüleim ezt sokáig nem engedték, mivel panelházban laktunk. Aztán 14 éves korom környékén elkezdett foglalkoztatni a motorozás, amitől anyámék még nagyobb frászt kaptak. Végül egy olyan választási lehetőséget kaptam tőlük, hogy vagy kutya, vagy motor. Az előbbit választottam, így lett az első kutyám egy kuvasz kan, a hetedik emeleten. Vele kezdtem el kutyaiskolába járni, ahol nagyon sokat tanultam a szakmáról. Pár év múlva már oktattam, és csak azért nem rögtön én lettem az iskola vezetője, miután a mesterem nyugdíjba ment, mert még nem voltam 18 éves. Így az egyik nálam idősebb tanítványom vette át a pozíciót, de 1991 óta, szóval lassan már 25 éve én vagyok a vezető.

IMG_3715k

Minden kutya alkalmas arra, hogy kiképezzék és filmekben szerepeljen, vagy kell hozzá bizonyos affinitás?

Nem az összes, ahogy az emberek között is vannak lámpalázasak, vagy olyanok, akik kevésbé bírják a kamerát. Minden szerephez ki kell választani a megfelelő egyedeket. Előfordul, hogy egy kutya csak bizonyos típusú jelenetekben állja meg a helyét, az igazán jó filmes kutyák viszont bármilyen szituációban és környezetben otthon érzik magukat. Például Ízisz, aki most itt van velem, tipikusan ilyen: neki aztán mindegy, milyenek a körülmények, csak a társaságomban lehessen és kapjon bőven jutalomfalatot... Kicsit érdekkutya is ebből a szempontból. (mosolyog)

IMG_3671

Fajtán múlik ez, vagy inkább csak a személyiségtől függ?

Valamennyire a fajtából is lehet következtetni, ki mire alkalmas, de én leginkább a személyiséget tartom mérvadónak. Hiába van például egy kinézetre megfelelő német juhászom, ha egyébként félénk, így nem sokra megyek vele. Illetve arra is figyelni kell, hogy a fekete kutyákat kevésbé szeretik a filmesek, mert nehéz őket jól megvilágítani, a világosabb színűek ebből a szempontból szerencsésebbek. De a keverékek is nagyon jók, hiszen szinte bármilyen szerepre lehet alkalmazni őket, kortól és műfajtól függetlenül: akár királyi kutyának a középkorban, akár csavargó utcai kutyának, vagy egy cuki otthoni házi kedvencnek napjainkban.

IMG_3666
Halász Árpád 1973-ban született, 1991 óta vezeti a Gödöllői Kutyasport Központot. Filmezéssel 1999 óta foglalkozik, az eltelt másfél évtizedben iskolája nemcsak országos, de világszinten is jelentős hírnévre tett szert a szakmában.

Olyan neves filmek és sorozatok állatszínészeinek betanításában működött közre, mint például az Anthony Hopkins-féle Rítus, az Asterix és Obelix, a Katedrális, a Hold hercegnő, vagy éppen a Jean Reno-féle Razzia. Mundruczó Kornél legújabb filmjében, a Fehér Istenben eddig példa nélkül álló módon 200 kutyát képzett ki munkatársaival – ezt a feladatot rajtuk kívül mindenki lehetetlennek tartotta.

Filozófiája az úgynevezett tükörmódszer, melynek lényege, hogy a kutyák saját értékeik alapján megmutatják, milyenek a gazdáik és miben kell még fejlődniük. A hozzá forduló kutyatulajdonosoknak ezért abban nyújt segítséget, hogy felismerjék ezeket a visszatükröződéseket, ami által maguk is jobb emberré válhatnak.

Az itt található kutyák a sajátjaid?

Jó részük az enyém, akiket többnyire menhelyekről vettem magamhoz. De sok olyan is van, akik szintén onnan származnak és egy-egy kölcsönkutyás tanfolyam után örökbe adjuk őket, ha akad rájuk megfelelő érdeklődő. Viszont ezekben az esetekben az a feltételünk, hogy ha adódik mondjuk egy forgatás, ahová passzolnak, visszakérhetjük őket annak az időtartamára. Összesen nagyjából 150 kutya áll ilyen módon rendelkezésünkre a sajátjaimmal együtt.

IMG_3658

Mennyivel volt nagyobb kihívás a Fehér Isten forgatása során egyszerre 200 kutyával dolgozni?

Már logisztikailag is irtó komoly feladat volt, hiszen csak a leszállításukhoz 15 teherautó kellett. Az összeválogatásuk sem volt egyszerű, figyelni kellett arra, hogy ne legyenek se túl kicsik (akiket a többiek eltaposhatnak), se túl fiatalok (akik még nem annyira alkalmasak az utasítások végrehajtására), se túl nagyok, mert nekik meg a szállításuk bonyolult. Ezen belül már mindegy volt, hogy milyen színűek vagy fajtájúak, csak az számított, hogy egészségesek legyenek. Ezután indulhattak a tréningek, ami szintén rengeteg energiát követelt az oktatóktól. Az ország több neves kutyaiskolájának vezetőjét hívtam el, hogy segítsenek be, mert a mi trénereink egyedül nem tudták volna megcsinálni. Vagyis meg tudtuk volna, de akkor a többi munkára nem maradt volna kapacitás, hiszen azért nem ez volt az egyetlen megbízásunk. Makóról, Szolnokról, Érdről, Tárnokról és Pécelről is jöttek többek között segítők.

IMG_3643

Mindenkinél nulláról indult a tréning, vagy van, aki már rendelkezett alapokkal?

A keménymag nagyjából 60 állatból állt, közülük a többség vagy a sajátom, vagy a trénereim kutyája volt. Ők voltak a legjobban képzettek, a kisebb létszámú jeleneteket és támadásokat velük hajtottuk végre. A fennmaradó részt pedig három menhelyről szedtük össze (Vácról, Gödöllőről és Budaörsről), mindegyikről 50 és 60 közötti példányt. Ők teljesen nulláról indultak, úgyhogy kezdésként fel kellett zárkóztatni őket a többiekhez.

IMG_3622

Mi az első lépés egy ilyen kiképzés során?

A legelső dolog a kapcsolatteremtés, hogy egyáltalán hajlandó legyen kommunikálni az emberrel. Már itt eldől, az adott állatban van-e potenciál az együttműködésre (tehát figyel a trénerre, elveszi a falatot és ilyesmi), vagy csak az érdekli, hogy minél hamarabb elszaladhasson. Sok választási lehetőségünk mondjuk nem volt, mivel eleve kevés menhely mutatott hajlandóságot az együttműködésre. Sajnos nem mindenhol olyan emberek dolgoznak, akik a szakmát képviselik, sokkal inkább olyanok, akiknek a tudása érzelmi alapokon nyugszik. Ha például azt látod, hogy egy hatalmas húsos tál közepén fekszik a kutya, amit csak azért adtak neki, hogy csendben maradjon, az nem annyira egészséges hozzáállás. Azt kéne elérni, hogy az állatok energiaszintje rendszeres testmozgásnak köszönhetően álljon be a normális szintre.

IMG_3568

Mundruczó Kornéltól milyen utasításokat kaptál és mennyire adott neked szabad kezet a forgatás során?

Ő azt várta el, hogy keverékek legyenek, vagy ha nem azok, csináljunk velük valamit, hogy annak tűnjenek. Magát a forgatókönyvet többször átdolgoztuk, tevékenyem részt vettem az alakításában. Sok jelenetnél eleve nekem kellett megterveznem, hogy az adott szituációból mit tudunk kihozni. A futásokon kívül rengeteg akciójelenet is készült, aminek végül csak a töredékét használtuk fel, a teljes anyag 6 óra hosszú lett. Hatalmas kihívást jelentett ez az egész, de Kornéllal abszolút kellemes volt együtt dolgozni, megtaláltuk az összhangot.

IMG_3608

Mennyi ideig tartott a forgatás?

Négy hónapunk volt a felkészülésre, ezalatt folyamatosan kooperáltunk a stábbal, hiszen nekik is meg kellett tanulniuk a kutyákkal való közös munka szabályait. A bánásmódon túl például azt is, hogy a kamerát milyen szögben tartsák ahhoz, hogy megfelelő képet adjon. Nagyon sokat tréningeztünk, amiről folyamatos videónapló készült. Ezután kezdődött a két hónapos forgatás, de a tréningeket továbbra is folytattuk, hiszen sok idő kellett hozzá, amíg mindenkiben rögzültek az új ismeretek.

IMG_3516

Teresa Millerrel, az amerikai trénerrel mi volt a munkamegosztás?

A dolog ott indult, hogy az egész világon sehol nem találtak olyan trénert, aki vállalta volna a 200 kutyával való munkát. Mindenhonnan olyan visszajelzések jöttek, hogy a maximum az 4-5 állat egyszerre, és aztán különféle összetett utómunkákkal lehetne megoldani a dolgot. Én voltam az egyetlen, aki azt mondta, hogy igen, ezt meg lehet csinálni. Kornél egyébként eleve külföldön kezdett el keresgélni, csak azután keresett meg engem, mikor már annyian ajánlottak, hogy világossá vált számára, ebben a műfajban megkerülhetetlen vagyok. Ugyanakkor mindenképp szükség volt rá, hogy a két főszereplő kutya és a többiek kiképzését elválasszuk egymástól. Mi vállaltuk az utóbbit, a főszereplőket pedig Teresa Millerre és csapatára bízták, akiknek szintén nagy nevük van a szakmában, például Rex felügyelőt is ők képezték ki.

IMG_3514
A Fehér Istenről:

„A legrégebbi szövetségek is felbomolhatnak. A hosszú békét is követheti háború. Az ember legjobb barátja a kutya, de ha rosszul bánik vele, a hű társ a gazdája ellen fordulhat. És mert erősebb, gyorsabb, vadabb nála, nagyon veszélyes ellenfél válhat belőle. Egy új rendelet szerint a korcsokat be kell jelenteni, minden példányt összeírnak, amelyik nem fajtiszta. Dániel viszont nem akar súlyos ebadót fizetni átmenetileg nála lakó lánya kedvencéért, Hágenért. A kislány hiába tiltakozik, kidobja a kutyát.

Míg Lili egyre kétségbeesettebben keresi az állatot, az egyre borzasztóbb helyekre sodródik. Egy kóbor falka tagja lesz, harci kutyává képezik ki, viadalokon fogadnak rá, majd a sintérek fogják el. Amikor az egyre dühösebb négylábúnak sikerül kiszabadulnia a rács mögül, társai követik, és elözönlik Budapest utcáit. Aki valaha ártott nekik, meglakol. De a régi gazdi nem adja fel. Ő szembe akar nézni egykori barátjával, még akkor is, ha az addigra félelmetes, pusztító fenevad lett.”

A film az idei Cannes-i fesztiválon megnyerte az Un Certain Regard kategória fődíját, ami a lehető legnagyobb elismerésnek számít, mivel nem a hivatalos versenyprogramban indult, így az Arany Pálmára nem volt esélye. A hazai mozik június 12-től játsszák.

IMG_3511

Miért volt szükség két főszereplő kutyára?

Nagyon sok volt a rájuk háruló feladat, valamelyikük az egyiket, valamelyikük meg a másikat tudta jobban végrehajtani. Így dolgozhattak váltásban, többet tudtak pihenni, emellett pedig azt sem kockáztattuk, hogy ha egyikük esetleg lebetegedett volna, az egész forgatásnak le kelljen állnia.

Ha egy kutyát kiképeznek, onnantól mindig emlékezni fog az elsajátított tudásra, vagy egy idő után halványulnak az ismeretei?

Olyan ez a dolog, mint a biciklizés: lehet, hogy ha valaki pár évig hanyagolja, utána nehezebb lesz ismét felülni rá. De az alapok mindig megmaradnak, és adott esetben könnyen fel lehet frissíteni őket.

IMG_3679

Hogy telik egy átlagos napotok itt az iskolában?

Folyamatosan forgatunk, nem telik el úgy nap, hogy ne lenne valami ezzel kapcsolatos feladatunk. Ha nem filmekben, akkor reklámokban, színházi előadásokon, vagy bárhol máshol. Fontos is, hogy a kutyáinknak mindig legyen dolga, hiszen akit kiképeztek, az onnantól igényli a rendszeres foglalkoztatást, kell neki ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen. Egyébként pedig nem csak a filmes megbízásokból áll a munkánk, rendes kutyaiskolaként is működünk, ahová bárki behozhatja a kedvencét kiképzésre, vagy csak egyszerűen különféle energialevezető foglalkozásokra.

IMG_3631

Van a filmben az a jelenet, amikor a kutyákat lelövik az Alagútban – ezt hogy oldottátok meg?

Mi egy amerikai állatvédő kódex szerint dolgozunk, aminek szigorú feltétele, hogy egyáltalán semmilyen trauma nem érheti az állatokat. Emiatt még a lövések hangjait is csak utómunkával adtuk hozzá, hiszen az alagút akusztikája rettentően felerősítette volna a zajt. A kutyákat síppal irányítottuk, illetve különféle kéz- és hangjelekkel kommunikáltunk velük, hogy mikor imitálják azt, mintha lelőtték volna őket. Egyébként maga Mundruczó is teljesen el volt képedve, mikor meglátta a felvételeket, mondván „ilyet tényleg lehet?”

IMG_3534

Létezik szerinted valamiféle határ azzal kapcsolatosan, mire lehet képes egy kutya?

Van egy fizikai határ, illetve egy szellemi is, de mindkettő folyamatosan tolódik ki, illetve nem is egyenletes minden állatnál. Szerintem leginkább az adott kutya habitusától függ, hogy mire képes. Például egy komondortól nem várhatok el gyors „halált”, hiszen nem olyan a testfelépítése, ő inkább egy szép lassú haláltusa imitálására megfelelő.

IMG_3663

Ez a 200 fős forgatás gondolom azért mindenképp egyfajta szakmai csúcs neked. Merre lehet még innen továbblépni, egyáltalán célod-e, hogy egy ennél is nagyobb dobással állj elő?

Nekem igazából nem volt célom, hogy ezzel az egésszel bárkit lefőzzek. Egyszerűen jött egy megkeresés, aminek igyekeztünk legjobb tudásunk szerint eleget tenni. Az, hogy most ettől zeng a világsajtó és ez adja meg az egész film sava-borsát, csak egy járulékos dolog. Egyébként nem is biztos, hogy feltétlenül a létszámon múlik, egy-egy feladat mennyire nagyszabású. Én kutyák mellett még rengeteg más állattal is foglalkozom, most például sok egyéb munka mellett épp egy bikát képzek ki egy filmhez – ami hasonlóan extrém feladat, hiába nem 200 kutyáról van szó, „mindössze” egy 800 kilós bikáról.

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az egész világ a magyar sportoló zsákolásán ámul, még az NBA is felkereste
Tóth Bercel akrobatikus kosárlabdázó lenyűgöző zsákolása hatalmasat ment a közösségi médiában. Még több tízmilliós követőbázissal rendelkező oldalak is továbbosztották, most elmondta, mekkora munka volt ebben a néhány pillanatban.


Csak pár másodperc az egész mutatvány, mégis évek kitartó munkája van benne. Erről beszél Tóth Bercel akrobatikus kosárlabdázó, akinek egyik videója nagyon komoly megtekintésszámokat produkált a közösségi médiában. A vírusvideóban az akrobatikus sportoló egy hátraszaltós zsákolást mutat be.

Bercel most a zsákolás hátteréről elmondta az Instagramon, hogy az országos bajnokság utolsó fordulójában sikerült összehoznia, és az erről készült felvétel akkorát ment, hogy 3 nap alatt 30 millióan látták az eredetit.

Később még az NBA hivatalos Instagram-fiókja is felkereste őt, hogy kirakhatják-e a videóját, de más, több tízmilliós oldalak is érdeklődtek.

Az akrobatikus kosaras ugyanakkor hozzátette,

ebben a zsákolásban hat és fél év konzisztencia és kemény munka van, és a kis Bercel most biztosan büszke lenne rá.

Az algoritmus-kompatibilissé tett eredménybeszámolóját a kommentek között sokan elkezdték ekézni, mert szerintük nagyképűnek tűnik miatta.

„Visszanéztem párszor ezt a videót amióta kitettem, és hát máshogy érződött, amikor csináltam... Nem akartam nagyképűnek tűnni ezzel, csak meg szerettem volna osztani az örömöket amik a napokban értek! Remélem, összességében ez jött le belőle!” – reagált Bercel, aki elmondta,

a következő cél, hogy egy videója 100 millió emberhez eljusson.

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Hétévesen ötjegyű számokat szoroznak össze fejben: a Kis Zseni módszerével már óvodásként megszeretik a gyerekek a matematikát
A tanfolyam nemcsak villámgyors számolási készséget ad, hanem olyan alapokat is, amit később az élet bármely területén kamatoztatni tudnak. Megnéztük az egyik órát.


„Rakjatok el mindent, csak a tolltartó és az abakusz marad elöl!” – mondja Móni néni, azaz Pintér Mónika a teremben lévő 10 év körüli gyerekeknek.

Az, hogy nem hagyományos iskolában vagyunk, az alacsony csoportlétszám (mindössze 8 fő) mellett azonnal nyilvánvalóvá válik abból is, hogy a következő pillanatban megszólal a Shakirától a Waka Waka, amire mindenki felpattan és táncolni kezd.

Ezzel a bemelegítéssel kezdődnek a Kis Zseni foglalkozások, ahová akár már óvodás kortól kezdve is lehet járni. Elsőre indokolatlannak tűnhet, hogy a délutáni játszóterezés helyett bárki ilyesmire íratja be a gyerekét, de mint a fentiekből is látszik, közel sem unalmas magolásról van szó.

Mindkét agyféltekét egyszerre mozgatják meg

A Kis Zseni egy nemzetközi franchise-rendszer, amit eredetileg egy szerb édesapa fejlesztett ki a saját gyerekének. Magyarországra egy ismerőse hozta be, Tréfás-Szilágyi Judit pedig először szülőként, a gödöllői iskola elindításával kapcsolódott be a hálózatba. Végül a Covid-időszak alatt, 2021-ben átvette a teljes magyarországi hálózat tulajdonjogát.

Bár a névben szerepel az „iskola” szó, a képzések többnyire nem klasszikus oktatási intézményekben zajlanak, inkább lakásokban vagy üzlethelyiségekben, amiket tanteremnek rendeznek be.

A hálózat mára 40 helyszínen van jelen Magyarországon, lefedve a legtöbb nagyvárost és számos budapesti kerületet. Országosan körülbelül 3000 gyerek látogatja a heti egyszeri, 2 óra 15 perces foglalkozásokat. A havi tandíj országszerte jellemzően 25-30 ezer forint között mozog. Az oktatói gárda – köztük Mónika is – másodállásban, a közoktatásban végzett főállása mellett tanít a hálózatban.

A programba való bekerüléshez nincs szükség különleges matematikai tehetségre vagy előzetes vizsgára, a tanfolyam nyitott mindenki előtt. Judit elmondása szerint az egyetlen alapkövetelmény magának az abakusznak a működési logikája: az eszközön van egy keresztvonal, alatta négy golyó, felül pedig egy. Utóbbi ötöt ér, tehát hiába egy golyó van felül, ha lehúzod, az nem egy lesz, hanem öt. Ezt kell megértenie mindenkinek, de szinte sosincs belőle probléma.

A módszer legfontosabb eleme a mentális aritmetika, ami a fizikai eszköz nélküli, tisztán fejben történő számolást jelenti. Lényege, hogy a gyerekek a képzés előrehaladtával fokozatosan elhagyják az abakusz tényleges használatát, csak maguk elé képzelik a golyókat és pálcikákat, majd azokat a gondolataikban mozgatva végzik el a műveleteket.

Ez összehangolja a logikáért felelős bal, valamint a képekért és vizualitásért felelős jobb agyféltekét, ami nemcsak villámgyors számolási készséget ad, de alapjaiban fejleszti a fotografikus memóriát és a mély fókuszálást is – olyan mentális alapot nyújtva, amit a gyerekek később az élet bármely területén kamatoztatni tudnak.

Ha arra van igény, a fogócska is belefér

A képzés egy tudatosan felépített struktúrára épül:

  • Numicon (3–5 éveseknek): Az Oxfordban kifejlesztett, 6 fős csoportokban zajló módszer segít hidat képezni az óvoda és az iskola között a számképek és mennyiségek játékos elsajátításával. A kis táblácskákkal végzett munka fejleszti a kicsik térlátását és érzékszerveit.
  • Kis Zseni alapprogram (5 éves kortól): Ide lépnek át a gyerekek a mennyiségfogalom megszerzése után. Kortól függetlenül mindenkinek az összeadás-kivonással kell kezdenie. Mónika elmondása szerint itt a megszokottól eltérően balról jobbra haladva számolnak az abakuszon, a szabályokat pedig mesékkel és családi történetekkel teszik befogadhatóvá.
  • Haladó program és Marvel: Az alapképzés 10 hónapja után következik a szorzás és osztás, míg a Marvel nevű kiegészítő képzésben az ábécé nagybetűi mellett a környező világot (űr, csillagászat, vizek élővilága) fedezik fel a gyerekek.

A foglalkozások első fele mindig a koncentrációról és a gyorsaságról szól: a gyerekek a kivetítőn alig egy másodpercre felvillanó számokat adják össze fejben, először ötöt, majd tizet, tizenötöt, a legügyesebbek pedig akár huszat is.

A második rész elején az írásos feladatoké a főszerep. Minden alkalommal más feladatlapokkal dolgoznak, ami a folyamatos gyakorlásnak köszönhetően a többségnek már nagyon gyorsan megy. Ezután térnek át a kifejezetten a Kis Zseni számára kifejlesztett speciális tankönyvekre, amelyekben a korosztálynak megfelelő vizuális feladatok, vonalvezetési és írásgyakorlatok, valamint számolási feladatok találhatók.

Az óra fontos része a táblai munka is: minden órán mindenkinek ki kell jönnie feladatokat megoldani, de ezt szemlátomást senki nem bánja. Bár a légkör alapvetően vidám, kötetlen és sokszor zajos, a gyerekek pontosan tudják, mikor kell fókuszálniuk. A foglalkozást egy szünet is megszakítja, ami alatt a gyerekek ehetnek, beszélgethetnek, játszhatnak vagy mesét nézhetnek.

A tanárok folyamatosan figyelik a csoport aktuális állapotát: ha a gyerekek a rossz idő vagy a fáradtság miatt enerváltak, rugalmasan alakítják a programot, és olyan feladatokat adnak nekik, amelyek feldobják őket és fenntartják a motivációjukat. Vagy akár félretesznek mindent és spontán fogócskát hirdetnek, ahogy Móni néni is tette ottjártunkkor.

A motivációt bónuszkártyákkal is segítik: akik jól teljesítenek, egy foglalkozás során akár három ilyet is kaphatnak, majd ha elég összegyűlik, beválthatják különféle ajándékokra a teremben lévő vitrinből.

Mire iskolába mennek, már tízezres számkörben osztanak és szoroznak

A tanfolyam rendkívül látványos fejlődést hoz a gyerekek kognitív készségeiben. Judit tapasztalatai szerint az 5–6 éves óvodások a képzés elején még csak 0-tól 9-ig ismerik a számokat, a 10 hónapos alaptanfolyam végére viszont már folyékonyan számolnak a százas számkörben.

Azok a gyerekek, akik hosszabb ideig maradnak, egészen rendkívüli szinteket érhetnek el. Judit a saját gyermekeit hozza fel példaként: a kisebbik négy és fél évesen kezdett, és hat-hét éves korára már simán a tízezres számkörben osztott és szorozott.

Mónika tapasztalatai szerint az abakusz használata közvetlenül fejleszti a gyerekek képességeit:

„Segíti a fotografikus memóriát, a koncentrációt, a koordinációt, a logikus gondolkodást, ami nagyon fontos az életben is: hogy máshogy lássák a dolgokat, és meg tudjanak oldani bizonyos problémákat.”

Judit megerősíti, hogy a módszer hatása messze túlmutat a matematikán, hiszen a memória javítása közvetve segít a vers- és szövegtanulásban, valamint az idegen nyelvek elsajátításában is.

Emellett kiemeli az önállóságot is, mint fontos eredményt: a szülőnek nem kell a gyerek fölött ülnie tanulás közben. Az óvodásoknak pedig segíti az iskolára való hangolódást: fegyelemre, szabályrendszerre szoktatta őket, amivel sokkal könnyebb lesz az első osztály.

Mónika rendkívül büszke a diákok teljesítményére és elhivatottságára, különösen az évente megrendezett országos mentális aritmetika versenyeken, ahol az ő csoportjából legutóbb mind a négy induló gyerek dobogós helyezést ért el.

Korábban több nemzetközi szinten is sikeres, a szó szoros értelmében vett zseni kikerült a hálózatból, a módszer jelenlegi fő eredménye viszont inkább a biztos iskolai alapok megteremtése és a tantárgyi felzárkóztatás.

Judit és Mónika is határozott nemmel válaszolnak arra a kérdésre, hogy a Kis Zseni kizárólag a tehetősek kiváltsága-e. Mint mondják, Újpesten is jellemző, hogy a családok összefogással teremtik elő a tandíjat, mert a szülők meg akarják adni a gyermeküknek azt a pluszt, amit ők esetleg nem kaptak meg.

A hivatalos oktatási rendszer és a pedagógusok fogadtatása ugyanakkor megosztott. Vannak óvónők és fejlesztők, akik elismerik a módszert, de akadnak olyan tanárok is, akik elutasítják, mert attól tartanak, hogy összezavarja a gyereket az állami iskolai módszertan mellett. Judit saját gyerekeinek példájával cáfolja ezt a félelmet:

„Most már a hetediket és az ötödiket végzik, soha nem volt problémájuk a matematikával, nem kellett nekik segíteni. Mindig elsők az osztályban a feladatmegoldásban, gyorsaságban is. Biztos vagyok benne, hogy ez minden gyerek életéhez hozzáad.”

Mónika – aki maga is a közoktatásban dolgozik főállásban – szintén egyértelmű előnyöket lát a módszerben, és úgy véli, a tanfolyam segít a gyerekeknek a mindennapi elvárások kezelésében is:

„Sokkal jobban alkalmazkodnak a rendhez, a padban üléshez, megtanulnak egy bizonyos fajta fegyelmet. Nem az a lényeg, hogy zseniket képezzünk, hanem hogy a gyerekek azon kívül, hogy jól érzik magukat, átlássák a dolgokat és sokkal könnyebben tudjanak boldogulni, ne stresszeljenek be.”

Bár a hálózat üzletileg is sikeres, Judit számára a legnagyobb visszaigazolást az jelenti, hogy a 10 hónapos képzéssel a gyerekek „olyan magabiztos matematikai alapot kapnak, amivel tényleg szárnyalnak az iskolában”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
„A gyerekeket egész félévben motiválta, hogy a legjobban teljesítőket elvisszük a 15 kilométerre lévő Mekibe”
A Tanulj, Tesó! Alapítvány két borsodi településen támogat mélyszegénységben élő iskolásokat változatos módszerekkel. Munkájuknak köszönhetően drasztikusan csökkent a lemorzsolódás, sőt olyan is van, aki miattuk döntött a továbbtanulás mellett.


Kicsengettek a pénteki utolsó óráról az ormosbányai Hosztják Albert Általános Iskolában, a diákok egy része azonban még nem megy haza. Néhányan csoportokba verődve a folyosón hallgatnak zenét – jó hangosan, ahogy az ebben az életkorban megszokott –, de emellett két tanteremben is serény munka folyik.

Az egyik helyen a nagyjából féltucatnyi résztvevő carbonara spagettit főz Birinyi Zsuzsanna tanárnő segítségével, néhány teremmel arrébb pedig valamivel többen egy hosszú asztalt körbeülve épp papír reliefet készítenek ragasztásos, rétegzéses technikával, az iskolában pedagógiai asszisztensként dolgozó Fekete Erika irányítása alatt.

A rajz és vizuális kultúra, valamint a kukta szakkör is a Tanulj, Tesó! Alapítvány támogatásának köszönhetően valósul meg hétről hétre, de a szervezet ennél jóval többet nyújt az iskolának. Egymásra találásuk gyakorlatilag a véletlen műve volt.

Nem biztos, hogy egy egyhetes tábor többet ad, mint amennyi kárt okoz

Juhász Gábor már tizenéve tervezgette, hogy rászoruló gyerekek táboroztatásával szeretne visszaadni valamit a társadalomnak. A megvalósítás útjára azután lépett, hogy 2019-ben egy borsodi családi nyaralás alkalmával közvetlenül szembesült a régió mélyszegénységével.

Egyetemi évfolyamtársával, Vida Gáborral ezt követően határozták el, hogy megszervezik az első vízitúrát. Ekkor még nem gondolkodtak alapítványi keretekben, csupán egyetlen hétre akartak kiszakítani a nélkülözésből olyan fiatalokat, akik egyébként sosem járnak nyaralni.

Azonban mielőtt elkezdték volna a szervezést, a Covid kitörése krízishelyzetet teremtett a szegregátumokban: a szülők, akik gyakran Budapesten, építkezéseken dolgoztak feketén, azonnal elveszítették a munkájukat és jövedelem nélkül maradtak. Gáborék kézzelfogható segítséget akartak nyújtani, ezért az Age of Hope alapítványhoz csatlakozva élelmiszer- és tisztítószer-szállítmányokat vittek Borsodba.

Ezen az adományturnén kerültek kapcsolatba a szendrői Abigél Iskolával, melynek 25 diákját 2020 nyarán elvitték egy egyhetes vízitúrára a Dunakanyarba. A 15-18 év közötti fiatalok közül 23 ekkor hagyta el először a megyét. Bár a gyerekek kezdeti viselkedése – a szemetelés és az éjszakai hangoskodás – nem kevés nevelési küzdelmet igényelt, a tábor mély nyomot hagyott a szervezőkben és a résztvevőkben is.

Gáborban ugyanakkor komoly dilemmák fogalmazódtak meg az időszakos segítségnyújtás hatékonyságáról. Úgy érezte, az évi egy hét gondoskodás után a gyerekeket visszalökni a valóságukba akár káros is lehet, hiszen a megszerzett élmények után még nehezebb megélniük a mindennapi éhezést.

Ekkor formálódott meg a cél: olyan tartós programrendszert kiépíteni, ami segít a fiataloknak ténylegesen kitörni a nyomorból. Mivel az Abigél Iskolával hosszú távon nem egyeztek a céljaik, a transzparencia és a hatékonyság érdekében 2021-ben megalapították saját szervezetüket, a Tanulj, Tesó! Alapítványt, amelynek bázisa a szendrői Apáczai Csere János Általános Iskola mellett az ormosbányai Hosztják Albert Általános Iskola lett.

Az utóbbival való partnerségük egy véletlen megkeresésen keresztül indult el: az iskola éppen egy EU-s projekt keretében kapott belépőket a Nyíregyházi Állatparkba, de nem volt pénzük az útiköltségre.

„A gyerekeinknek semmilyen lehetőségük nincsen, ha mi nem teremtjük meg nekik valahogy. Itt nincs osztálypénz, 100 forintot sem lehet begyűjteni tőlük semmire” – mondja Folyaminé Tomori Tünde igazgatónő. Juhász Gábor ekkor látatlanban 100 ezer forintot utalt át az utazás megszervezésére. Ez a gesztus alapozta meg a hosszú távú együttműködést.

„Alig ismertük egymást, és ennyire megbízott bennem, ezt soha nem fogom elfelejteni. Mivel kémia szakos vagyok, azt szoktam mondani, hogy Gáborral katalizáljuk egymást. Ő kitalál valamit, én rögtön továbbgondolom, hogyan tudjuk megoldani.”

Amikor a 15 kilométerre lévő Meki meglátogatása is egész félévben képes motiválni

Az igazgatónő elmondása szerint az alapítványi jelenlét teljesen megváltoztatta az iskola lehetőségeit: „Nem túlzás, hogy szárnyakat kaptunk tőlük. Bár sok mindent csináltunk korábban is, de most kinyílt a világ előttünk: a nyári táborokkal, az adományokkal, a mentorprogrammal, a szakkörökkel, a sokféle szabadidős programmal.”

A leginkább kézzelfogható eredmény a lemorzsolódás szinte teljes felszámolása, ami az ormosbányai iskolában korábban rendkívül kritikus szinten állt. A tankerületnél félévente nézik, ki az, aki 3,5-ös átlag alatt van, vagy egy félév alatt 1,1-et ront az átlagán. Ő már lemorzsolódással érintett gyereknek számít.

Ezek az adatok Ormosbányán néhány év alatt 49%-ról 3% körüli értékre csökkentek, amin még a Miskolci Tankerületi Központ is annyira meglepődött, hogy tavaly felkérték Tündét, mutassa be az alapítvánnyal való együttműködést: vajon melyik része az, ami ehhez hozzájárulhatott.

Tünde szerint a siker főként a délutáni szakkörök (jelenleg rajz-, természet-, kukta- és sportszakkör), illetve a trükkös motivációs módszerek szerves összekapcsolásának köszönhető. Az alapítvány által finanszírozott foglalkozások látogatásának szigorú feltételei vannak: a gyerekektől alacsony hiányzást és megfelelő magatartási szintet követelnek meg.

Emellett a féléves tanulmányi versenyek nem az abszolút jegyeket, hanem a szorgalmat és az előző félévhez képesti javulást díjazzák, így a gyengébb tanulók is motiváltak maradnak.

A győzteseket élményprogramokra viszik, például moziba és falmászásra Miskolcon, vagy épp barlangtúrára. Sőt, mint azt Gábor elmesélte, az első félévben a mindössze 15 kilométerre lévő kazincbarcikai McDonald’s-ba vitték a nyerteseket, ahol a 25 gyerekből 23 még soha életében nem járt – ez a kis utazás egy egész féléven keresztül képes volt motiválni őket.

Az alapítvány támogatása kiterjed az iskola fizikai infrastruktúrájára és az eszközhiány enyhítésére is. Ugrószekrényeket, zsámolyokat, csocsóasztalt hoztak az iskolába, valamint a Furbify közvetítésével egy laptoppályázatot is megvalósítottak, ahol a diákok tanulmányi és közösségi munka alapján saját számítógépet kaphattak örökbe.

Az egész éves jelenlét mellett továbbra is szerveznek nyári táborokat a Szentendrei-szigetre, hogy „legyen egy hét, amikor a gyerekek nem túlélnek, hanem élnek.” A táboroztatásra már külön önkéntesbázis alakult ki lelkes egyetemistákból, akik a programok megszervezését, illetve a dokumentálást is teljesen magukra vállalták.

Élmények mellett jövőt is adnak

Az igazgatónő szerint a délutáni szakkörök finanszírozása létfontosságú, mivel a tantestület súlyos létszámhiánnyal küzd (13 álláshelyből csak 11-et tudnak betölteni), és a pedagógusok óraszáma elérte a jogszabályi limitet. Ráadásul a térségben a szakemberhiány mellett a gyerekek sajátos nevelési igénye is komoly kihívás elé állítja a tanárokat.

„Nem olyan könnyű nálunk dolgozni. Volt olyan, hogy két hét alatt három énektanár mondta, hogy ő ezt nem csinálja. A gyerekek mindent levesznek, nagyon érzékenyek arra, ki hogyan viszonyul hozzájuk: szeretik-e őket, vagy csak úgy tesznek. Itt nem lehet félgőzzel: vagy a szívedet-lelkedet adod, vagy nem fogadnak el. De nagyon szeretetteljesek, mi imádjuk őket.”

Az alapítvány a tantestület mentális egészségére is figyel, coach-ot, tantestületi tréningeket és jógaórákat szerveznek a kiégés ellen. A gyerekek mindennapi egyéni problémáit is azonnal kezelik, legyen szó ugrásszerűen fejlődő tehetségekről vagy alapvető szükségletekről.

Tünde külön megemlített egy fiatal atlétát, Gyulát, aki lyukas nadrágban indult az első versenyén: az alapítvány azonnal komplett Nike felszerelést vásárolt neki, hogy ne érezze magát hátrányban. Amikor télen a korcsolyázáskor a gyerekeknek se kesztyűje, se sapkája nem volt, adományból azonnal felruházták őket.

Továbbtanulás terén is értek már el áttörést: egy BorsodChemnél tett vegyipari gyárlátogatás és az azt követő „Mi leszek, ha nagy leszek?” rajzpályázat után az egyik diák, Alex elhatározta, hogy vegyész lesz. Ma már a kazincbarcikai Irinyi János Technikumban tanul vegyész szakon, és bekerült a Miskolci Egyetem Varázslatos Nyári Kémiatáborába is.

A Tanulj, Tesó! modelljének legfőbb ereje nem a pénzben, hanem a személyes jelenlétben és az elhivatottságban rejlik: Gábor az ideje egyharmadát áldozza erre, majdhogynem heti szinten utazik órákat a budapesti agglomerációból Ormosbányára.

Ez a rendkívüli elkötelezettség mutatkozott meg akkor is, amikor az említett tehetséges atléta fiú vármegyei döntője egybeesett az iskola szlovákiai Határtalanul tanulmányi kirándulásával: Gábor autóval elvitte őt a miskolci versenyre, majd este saját maga szállította a csoport után Rimaszombatra, amit sem az iskola, sem a szülők nem tudtak volna megoldani.

A szoros személyes figyelem az alapja az alapítvány legjelentősebb eredményének, a középiskolai mentorprogramnak is. Korábban az általános iskolát elvégző 14 helyi diákból az első középiskolai év végére 13 lemorzsolódott Kazincbarcikán a hozott minták hiánya, az önbizalomhiány és a beilleszkedési nehézségek miatt. Erre a problémára reagálva az alapítvány intenzív mentorálást indított.

Szeptemberben Gábor egy hétre odaköltözik a régióba, iskola után a McDonald’s-ban gyűjti össze a diákokat, hogy kibeszéljék a sikereket és a nehézségeket. Emellett ruhaadománnyal is támogatja őket, hogy az új környezetben ne legyenek kitéve atrocitásoknak a szakadt kinézetük miatt. A program első évében 14 diákból 12 sikeresen elvégezte a tanévet.

Nem lehet mindenkinek egy Gábora

Az alapítvány jelenleg annak az iskolával szemben lévő romos épületnek a felújításán dolgozik, amit ingyen adott nekik használatba az önkormányzat, hogy közösségi térré alakítsák. Céges és magánadományokból, lépésről lépésre haladnak, a nyílászárókat épp az ottjártunk előtti napon cserélték újakra.

A cél egy olyan délutáni bázis létrehozása, ahová átköltöztethetik a szakköröket, és ami a tervek szerint nyáron is nyitva lesz. Ha minden jól megy, a működtetésére rövidesen felveszik az első fizetett, teljes állású munkavállalójukat. Kiemelt szerepet kap majd az uzsonnáztatás, hogy a gyerekek ne éhesen feküdjenek le este aludni, és itt indul el a szociális mosoda projekt is, aminek segítségével a szülőket szeretnék bevonni.

Tünde azt meséli, a településen sok nagycsalád másfél szobás, félkomfortos házakban lakik. A téli hónapokban a fűtetlen, áram nélküli házak miatt a gyerekek ruháit nem tudják kimosni, ami az iskolai kiközösítésükhöz és az oktatásból való kimaradásukhoz vezet.

A mosási lehetőség mellett filmklubokkal és közös főzésekkel próbálnák meg a társadalom peremére szorult szülőket visszaintegrálni a közösségbe, megelőzve, hogy a hatóságok kiemeljék a gyerekeiket a családból.

A szociális mosodába nagyteljesítményű mosógépre és szárítógépre van szükség, ezekre egy képaukcióval szeretnék összegyűjteni a pénzt. Az árverésre bocsátott műveket a rajz- és vizuális kultúra, valamint a kézműves szakkörökbe járó gyerekek készítették, licitálni május 30-án délután 4 óráig lehet rájuk. Aznap ünneplik a Tanulj, Tesó! 5. születésnapját a budapesti Dugattyúsban egy kiállítással összekötve, ahová több fiatal művészt is elhoznak.

Ahogy az alapítvány által elért példaértékű eredményeket, illetve az elérzékenyült igazgatónőt hallgattam („Sose tudom Gábornak elégszer elmondani, mennyire hálás vagyok, hogy a Jóisten ide vezérelte hozzánk…"), csak egyetlen kényelmetlen gondolat merült fel bennem:

vajon hány iskola lehet még Magyarországon, ahol ugyanilyen óriási sikert lehetne elérni egy hasonló programmal, csak épp nekik nincs egy Gáboruk, aki időt és pénzt nem kímélve beleállna?

Reméljük, előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy rendszerszintű megoldás is szülessen erre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Így működik egy telt házas meccsnap a kulisszák mögött – interjú Kósa Izabellával, a Groupama Aréna bankettvezetőjével
Milyen munka zajlik egy telt házas meccsnap vagy koncert mögött, és hogyan lehet fiatal női vezetőként helytállni ebben a folyamatosan pörgő világban? Kósa Izabella mesélt a Groupama Aréna kulisszái mögött szerzett tapasztalatairól, vezetői szemléletéről és a csapatmunka fontosságáról.


A stadionok világa kívülről legtöbbször a gólokról, a koncertekről és a telt házas estékről szól. A háttérben azonban egy teljesen másik világ működik: emberek százai dolgoznak összehangoltan azon, hogy minden időben, pontosan és gördülékenyen történjen. Ebben a pörgő, sokszor láthatatlan közegben építette fel karrierjét Kósa Izabella is, aki tíz év alatt jutott el a diákmunkás felszolgálói pozíciótól a Groupama Aréna bankettvezetői székéig.

A beszélgetésből nemcsak az derül ki, hogyan működik egy nagyszabású rendezvény a kulisszák mögött, hanem az is, milyen vezetői szemlélet kell ahhoz, hogy valaki fiatal nőként akár 150–200 ember munkáját koordinálja egy ilyen intenzív környezetben.

- Hogyan indult a pályád a vendéglátás világában, és hogyan vezetett az utad a Groupama Arénáig, majd a bankettvezetői pozícióig?

- Kósa Izabella: A pályafutásom tulajdonképpen egy közös álomból indult: a barátnőmmel szerettünk volna nyitni egy cukrászdát. Ennek érdekében elvégeztem egy vendéglátásszervező képzést. A tanfolyam során az egyik osztálytársam szólt, hogy a Groupama Arénában diákmunkára keresnek felszolgálókat, így kerültem kapcsolatba a stadionnal.

Az első pillanattól kezdve igyekeztem minden feladatból kivenni a részem. Ha mosogatni kellett, mosogattam. Ha takarítani kellett, takarítottam. Részt vettem minden rendezvény előkészítésében és lebonyolításában.

Az évek során fokozatosan végigjártam a ranglétrát, közben számos belső képzésen vettem részt, és folyamatosan fejlesztettem magam szakmailag.

Ennek az útnak az eredményeként ma már bankettvezetőként dolgozom.

Milyen fontos döntések, kihívások vagy fordulópontok vezettek odáig, hogy 10 év alatt tanulóból vezetővé válj ebben a rendkívül pörgős és nagy felelősséggel járó világban?

- Kósa Izabella: A legfontosabb döntésem az volt, hogy minden lehetőséget megragadtam a tanulásra és a fejlődésre. Soha nem tekintettem egyetlen feladatot sem túl kicsinek vagy nem hozzám tartozónak. Úgy gondolom, hogy a vezetői szerep alapja az, hogy az ember pontosan ismerje a csapat minden munkafolyamatát, és személyesen is megtapasztalja azokat.

Az elmúlt 12 év során számos kihívással találkoztam, de minden helyzetből igyekeztem tanulni. A kitartás, az alázat, a megbízhatóság és a problémamegoldó szemlélet nagy szerepet játszott abban, hogy eljuthattam idáig. Fontos fordulópont volt, amikor egyre nagyobb felelősséget bíztak rám, és bebizonyíthattam, hogy nyomás alatt is hatékonyan tudok dolgozni és csapatot irányítani.

- Hogyan néz ki egy átlagos napod a Groupama Arénában – és mennyire létezik egyáltalán „átlagos” nap a vendéglátás és rendezvényszervezés világában?

- Kósa Izabella: A vendéglátásban és rendezvényszervezésben valójában nincs két egyforma nap, de a reggelek általában hasonlóan indulnak: eligazítom a csapatot, kiosztom a feladatokat, és áttekintjük az aznapi teendőket.

A munkaköröm ma már nemcsak a bankettvezetést foglalja magában, hanem a rendezvényszervezést is. A napi feladataim közé tartozik az e-mailek kezelése, ajánlatok készítése, egyeztetés a konyhával, a heti beosztások elkészítése, valamint a következő rendezvényekhez szükséges rendelések leadása.

Ha az irodai feladatok engedik, aktívan részt veszek a csapat munkájában is. Ugyanúgy segítek a pultépítésben, a takarításban vagy akár a mosogatásban is.

Fontos számomra, hogy vezetőként ne csak irányítsak, hanem a gyakorlatban is jelen legyek a csapat mellett.

A stadion világában ráadásul a legjobban működő vezetők általában azok, akik pontosan tudják, milyen munka zajlik a háttérben – és szükség esetén ugyanúgy beállnak dolgozni a többiek mellé.

- Egy telt házas meccsnap vagy nagyszabású rendezvény kívülről látványos élmény, de mi zajlik ilyenkor a kulisszák mögött? Mi az, amit a vendégek és a nézők szinte soha nem látnak?

- Kósa Izabella: Egy sikeres meccsnap vagy rendezvény mögött rengeteg ember összehangolt munkája áll.

A vendégek általában csak a kész eredményt látják, de a háttérben órákon, sőt napokon át tartó precíz szervezés zajlik.

A technikai csapat, a takarítók, a teremberendezők, a konyha és a vendéglátás munkatársai folyamatosan együtt dolgoznak. A legfontosabb, hogy ne különálló egységekként működjünk, hanem egy közös célért dolgozó csapatként. Sokszor váratlan helyzeteket is azonnal meg kell oldani, ezért elengedhetetlen a gyors reagálás, a rugalmasság és az egymás iránti bizalom. A vendégek ebből szinte semmit nem érzékelnek, és éppen ez a jól végzett munka egyik legjobb visszajelzése.

- Volt olyan váratlan vagy kaotikus helyzet, amit vezetőként az utolsó pillanatban kellett megoldanod? Mit tanultál ezekből a szituációkból?

- Kósa Izabella: Az elmúlt tizenkét év során számtalan olyan helyzettel találkoztam, amikor az utolsó pillanatban kellett megoldást találni egy váratlan problémára. A vendéglátásban és rendezvényszervezésben ez szinte a mindennapok része.

A legfontosabb tanulság számomra az, hogy ha olyan csapat vesz körül, amelynek tagjaira minden körülmények között lehet számítani, akkor nincs olyan probléma, amit ne tudnánk közösen megoldani. A bizalom, az összetartás és a gyors reagálás minden nehéz helyzeten átsegít bennünket.

- Mi volt eddig a legemlékezetesebb rendezvény vagy esemény, amin dolgoztál a Groupama Arénában, és miért maradt ennyire meghatározó élmény számodra?

- Ez nehéz kérdés, hiszen

az elmúlt évek során számos emlékezetes eseményen dolgozhattam, legyen szó Bajnokok Ligája-mérkőzésekről vagy Magyar Kupa-döntőről.

Ha azonban egy igazán meghatározó élményt kellene kiemelnem, az mindenképpen az első koncertünk lenne.

Ez teljesen új kihívásokat hozott, hiszen a koncertszervezés sok tekintetben eltér a megszokott sport- és céges rendezvényektől. Rengeteg előkészítő munka és összehangolt csapatmunka állt mögötte. Büszke vagyok arra, hogy minden terület kiválóan együttműködött, és az esemény végül az elvárásainkat is felülmúlta. Ez a siker megerősített bennünket abban, hogy új helyzetekben is képesek vagyunk magas színvonalon teljesíteni.

- Fiatal női vezetőként milyen érzés akár 150–200 ember munkáját koordinálni? Találkoztál olyan helyzettel, amikor különösen bizonyítanod kellett a rátermettségedet?

- A szervezőkészség és a logisztikai gondolkodás mindig is az erősségeim közé tartozott. Huszonegy éves korom óta dolgozom a Groupama Arénában, így tulajdonképpen együtt fejlődtem a stadionnal és a csapattal. Soha nem éreztem úgy, hogy külön bizonyítanom kellene a rátermettségemet. Úgy gondolom, a kollégák bizalmát azzal nyertem el, hogy soha semmilyen feladatra nem mondtam nemet, és mindig ott segítettem, ahol a legnagyobb szükség volt rám.

Emlékezetes eset volt, amikor egy 1000 fős rendezvényen meghibásodott a mosogatógép. Mivel a rendezvénytérben minden emberre szükség volt, úgy láttam, a legtöbbet azzal tudok segíteni, ha beállok a mosogatóba.

Feltűrtem az ingujjamat, és kézzel mosogattam a rendezvény végéig. Számomra a vezetés azt jelenti, hogy nincs olyan feladat, amelyet ne vállalnék el a csapat érdekében. Talán ez az a hozzáállás, amely miatt a kollégáim mindig partnerként és vezetőként is elfogadtak.

- Hogyan lehet egyszerre határozottan, mégis empatikusan vezetni egy ekkora csapatot, sokszor komoly nyomás és gyors döntési helyzetek közepette?

- Kósa Izabella: A csapatom tudja, hogy bármilyen nehézség esetén számíthat rám. Fontos számomra, hogy a kollégáim érezzék: nemcsak vezetőként, hanem emberileg is ott vagyok mellettük. Természetesen vannak stresszes helyzetek, amikor gyors döntéseket kell hozni, és ilyenkor előfordul, hogy határozottabban kell fellépnem. Ugyanakkor mindig arra törekszem, hogy igazságosan és tisztelettel kezeljem az embereket.

Gyakran mondom a csapatomnak, hogy szó nélkül tűzbe tenném értük a kezemet, de ugyanezt az elkötelezettséget várom el tőlük is. Ha valamilyen problémát meg kell beszélnünk, azt őszintén és nyíltan tesszük. Nem marad bennünk sértettség, lezárjuk a helyzetet, és megyünk tovább.

- Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valakiből jó vezető váljon ebben a sokszor láthatatlan, mégis kulcsfontosságú háttérmunkára épülő szakmában?

- Kósa Izabella: Szerintem egy jó vezető legfontosabb tulajdonságai az alázat, a következetesség és az emberek iránti tisztelet. Fontos, hogy ne csak irányítsa a csapatot, hanem pontosan értse és ismerje azt a munkát is, amit a kollégái nap mint nap elvégeznek.

A jó vezető képes gyors döntéseket hozni, felelősséget vállalni, és akkor is megőrizni a nyugalmát, amikor nagy a nyomás.

Emellett elengedhetetlen a kommunikáció, a szervezőkészség és az, hogy a csapat érezze: számíthat rá. Véleményem szerint a legjobb vezetők azok, akik példát mutatnak, és nem kérnek olyat a kollégáiktól, amit ők maguk ne tennének meg.

- Mit javasolnál azoknak a fiataloknak, akik erre a pályára szeretnének lépni?

- Kósa Izabella: Azt tanácsolom, hogy legyenek nyitottak a tanulásra, és ne féljenek a kemény munkától. A vendéglátás és rendezvényszervezés egy rendkívül izgalmas, ugyanakkor sok kitartást és rugalmasságot igénylő szakma. Érdemes minden lehetőséget megragadni, tapasztalatot szerezni, és nem csak a látványos feladatokra koncentrálni. Sokszor éppen a háttérben végzett munka adja a legértékesebb tudást.

Ha valaki szorgalmas, alázatos, és valóban szereti ezt a hivatást, akkor ebben a szakmában rengeteg fejlődési és előrelépési lehetőség vár rá.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk