News here
hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Az iskolások kedvenc ragasztójának sikertörténete, ami egy magyar családhoz köthető

Az a bizonyos kenőfejes, ami a 90-es években oly sokunknak az egyik fő segédeszköze volt a technika és rajz órákon, és a mai napig az is, csak már más csomagolásban. Ez a Nebulo ragasztó, ami 100%-ban magyar és nagyon családi történet.

Link másolása

hirdetés
Mi is az a PandArte blog? Bánhidi Dóra több mint három éve a fejébe vette, hogy minden olyan dolgot megismertet a világgal, ami kreatív ötletből született. "Blogomon rengeteg hazai tervezőről, innovatív ötletről, helyről és designról írok, mert ezzel szeretném inspirálni az embereket arra, hogy megtalálják önmaguk 'ajándékát', vagyis azt, hogy ők miben a legkreatívabbak" - írja Dóra.

Hogy miért tetszik ennyire a Nebulo története? Mert a 80-as években, amikor még nem lehetett olyan könnyen és szabadon vállalkozni, a startup fogalma még nem is létezett és sokkal szűkösebbek voltak a lehetőségek, Lőrincz Miklós vegyészmérnök nagyon bátran és eltökélten mégis saját vállalkozásba kezdett! Egyszerűen nem tudott és nem is szeretett volna alkalmazkodni ahhoz, hogy nem a megfelelő tudású emberek ültek vezetői székekben, ambíciói és tehetsége viszont volt, így 1983-ban ( én abban az évben születtem ) úgy döntött, hogy GMK keretein belül saját vállalkozásba kezd. Kifejlesztett egy Magyarországon akkor még egyedi ragasztó receptet, saját maga épített egy ragasztó töltő gépet, majd elkezdte gyártani a Nebulo oldószermentes folyékony papírragasztót.

Bencével, Miklós egyik gyermekével beszélgettem erről a sikersztoriról és a Nebulo márkáról, ami a több mint 30 év alatt elképesztő fejlődéseken ment keresztül, és mára már sokkal több egy úttörő ragasztónál.

- Milyen termékek készültek eleinte?

- 1983-tól 1986-ig a ragasztó műanyag olajozóflakonba került töltésre, ez persze nem volt a legideálisabb a felhasználás szempontjából, így szinte egy időben az 1983-as indulással megkezdődött a csomagolás fejlesztése. 1986-ra készült el a kenőfejes kivitel 65 grammos kiszerelésben. A termék egyedülállónak számított a magyar piacon, így rövid idő alatt óriási népszerűségre tett szert a diákok és szüleik körében is.

Bal oldalt az a bizonyos olajozó flakonos megoldás. Középen az a Nebulo ragasztó, amiből mi is elhasználtunk jó pár dobozzal, amíg az iskolapadot koptattuk. Jobbra a mai, modern külső.

hirdetés

- Miért lett akkora siker a szülők körében?

- A Nebulo volt Magyarországon az első iskolai ragasztó, ami nem tartalmazott semmiféle egészségre káros anyagot, ruhából ki-, bőrről lemosható volt.

A gyermek, ha összekente a ruháit, meleg vízzel ki lehetett mosni és a ruha nem ment kárba, a szülők nagy-nagy örömére. Kenőfejének köszönhetően könnyen lehetett adagolni, majd elkenni a ragasztót.

(Én kiegészítésként hozzátenném, hogy nem bántotta az orrunkat sem, szemben a jó öreg csípős szagú és mérgező technokollal! )

- Ti, a gyerekek, mikor csatlakoztatok be a családi vállalkozásba?

- Tulajdonképpen kétszer. Első alkalommal egészen fiatalon, hiszen már 9-10 éves korunktól nyári szünetekben be-besegítettünk a termelésbe, vagy az autó készáruval megrakásába, ha azt a szükség megkívánta. Nem kellett messzire menni, mert családi vállalkozáshoz illően a családi házunk alsó szintjén folyt a termelés. Ez így is ment a 90-es évek végéig, majd szünet következett, bátyám is én is a saját utunkat jártuk. 2011-ben apu úgy döntött, hogy nyugdíjba megy. Felajánlotta nekünk a vállalkozás továbbvitelét, így Áronnal, a bátyámmal megalapítottuk a Nebu Trade Kft-t, ami 2012. január 01-től folytatatta a Nebulo ragasztók gyártását, és a márka építését.

Áron és Bence

- Milyen fontos fejlődéseken ment keresztül a Nebulo? Mik a vállalkozás mérföldkövei?

- Az első fontos mérföldköveket érintettük korábban.

1983-as indulás, 1986-ban a kenőfejes kivitel megjelenése, ami 1992-ben kiegészült a 45 grammos kiszereléssel. Ide lehet még sorolni az 1996-os műanyagos gép beszerzéseket, hiszen azóta minden műanyag csomagoló eszközt magunk gyártunk. Majd a 2011/2012-es generációváltás.

A generációváltást követően a mérföldkövek mondhatni elkezdtek sűrűsödni. 2012-ben egységes, új arculat született és bővült a ragasztó kínálatunk.

Ami még komoly lépés volt, hogy 2014-ben bemutattuk az első színező termékeket. Ez azért volt fontos, mert ezzel a

Nebulo megindult azon az úton, hogy egy ragasztó márkából iskolaszer márkává fejlődjön! 2018-ban új, modern telephelyet építettünk zöld mezős beruházással Nagytarcsán, illetve gyártó gép parkunkat bővítettük.

Tavaly újabb arculatváltás következett, amellyel megjelentünk a frankfurti Paperworld kiállításon, ahol sikerült lengyel viszonteladót találnunk, így megkezdődött a Nebulo termékek export értékesítése. Idén elindult a gyurmaragasztónk hazai gyártása, amit 5 éves előkészítő munka előzött meg, sok minden történt 2012 óta, de talán erre vagyok az legbüszkébb, hogy újabb terméket gyártunk idehaza.

- Miért éppen iskolaszerekkel bővült a kínálatotok?

- A Nebulo szó, így a márkánk kisdiákot jelent, ragasztóinkat is sokat használják az iskolában, ebben a célcsoportban ismert, ezért úgy döntöttünk, hogy a portfóliónkat iskolaszerekkel bővítjük, azzal a céllal, hogy a Nebulot ragasztó márkából iskolaszer márkává fejlesszük. E mellett szólt az is, hogy a piacon azt láttuk, hogy nagyon kevés a jó minőséget kínáló, de mégis kedvező áron elérhető, megfizethető márka/termék. Így azt gondoltuk, ha mi ezt tudjuk kínálni, az sikert hozhat az erős verseny ellenére.

2014-ben bevezettük a piacra első színező termékeinket, temperát, vízfestéket, színes ceruzát, zsírkrétát, olajpasztellt és filctollat. Ekkor jelent meg a csomagoláson a kis Nebulo figura, ami a 2019-es arculatváltásig minden színező termék csomagolásán visszaköszönt. Az első termékek sikert arattak, így azóta is ezen az úton haladunk, minden évben bővült iskolaszer kínálatunk. Mára a termékszortimentünkben megtalálható számos színes ceruza, grafit ceruzák, víz- és tempera festékek, ecsetek, filctollak, gyurmák, zsírkréták, ollók, körző, vonalzókészlet, hibajavító rollerek, szövegkiemelők, és természetesen a ragasztók.

Az idei évben is sok újdonság érkezik a szezonra: radírok, tolltartók és hegyező, cikkszámaink száma közelíti a 90-et. Azt gondolom, hogy mára elértük a célunkat, és elmondhatjuk, hogy a Nebulo iskolaszermárkává fejlődött!

- Minden gyártási folyamat itthon zajlik?

- A kenőfejes ragasztóink kezdetek óta itthon készülnek. Ahogy korábban említettem, 1996 óta a műanyag csomagoló eszközöket is saját fröccsöntő- és flakonfújó gépeinkkel gyártjuk. Idei évtől gyurmaragasztónkat is nagytarcsai üzemünkben állítjuk elő, nagy örömünkre, hiszen sok éves fejlesztés eredménye ez. Édesapánk több száz receptúrát kevert ki, mire elérkeztünk a végtermékhez, mert egy minőségileg kiváló árut szerettünk volna. A gyártósor egyedi gyártású, amelyet egy magyar cég fejlesztett ki kifejezetten erre a feladatra.

Ennyiféle terméket - ami ma megtalálható a kínálatban - itthon gyártani csak hatalmas beruházással lehetne, amire egy hozzánk hasonló családi vállalkozásnak nincsenek forrásai. Így a termékek bérgyártásban készülnek Kínában, Thaiföldön, Malajziában és Szerbiában. Ez egyébként az egész iskolaszer piacot jellemzi, szinte minden gyártó ugyanezt teszi, még a legnagyobb, leghíresebb világmárkák is így járnak el. Mindenkinek vannak saját gyártású termékei, és vannak amelyeket arra szakosodott más gyártókkal gyártat. Mi termékeink között is van sok olyan, ami olyan gyárban készül, ahol nálunk sokkal drágább, felénk pozícionált termékek is készülnek, tőlünk kvázi ugyanazt kapja a vásárló, csak jelentősen kedvezőbb áron és más csomagolásban.

A gyártókat nagy gondossággal választottuk ki, a legtöbb gyárban, ahol készülnek a termékeink jártunk. Termékeinket magyar, akkreditált laborban bevizsgáltattuk, hogy biztosak lehessünk abban, hogy megfelelnek az EU-s szabványoknak, gyermekekre káros anyagokat nem tartalmaznak.

Fontosnak tartjuk ugyanakkor a hazai gyártás folyamatos fejlesztését, ebben látjuk a jövőt, hisz ebben nőttünk fel.

Otthonról azt hoztuk, hogy a gyártással teremtünk igazi hozzáadott értéket, ott van mögötte a komplett értéklánc, a sok beszállító, akiknek szintén üzletet jelent, ha mi itthon gyártunk valamit.

Terveink között szerepel újabb termékek itthoni előállítása, ahogy a gyurmaragasztónk gyártását is „hazahoztuk” Malajziából. Ez persze sajnos lassú folyamat, mert hosszú fejlesztéssel és jelentős beruházással jár, de most is haladunk, vannak ötletek.

- Mik a nagy közönség kedvencek?

- Az összes termék a „saját gyermekünk”, így mit is mondhatnék, nem illik senkit kedvencként kiemelni.

Viccet félretéve, ha arra vonatkozik a kérdés, hogy nekünk mi a kedvenc termékünk, akkor arra azt mondhatom, hogy számunkra mindig azok a termékek lesznek a legkedvesebbek, amelyeket itthon, magunk gyártunk. Ezek közül pedig mindig ki fog emelkedni a kenőfejes ragasztó, hiszen azzal indult minden, úgy is szoktam hívni, hogy az „Ősnebulo”.

Ha a piacot nézzük, akkor mindenképpen kiemelendők a temperáink és a ragasztóstiftjeink. Import termékek közül ezekből érjük el a legmagasabb forgalmat, és azt gondolom ezeknek a legmagasabb a piaci részesedése is. Mindkét termékből nagyon sokat adunk el, ami annak köszönhető, hogy a termékek kiváló minőségűek kedvező ár mellett, indulásuk óta nagyon népszerűek.

- Mik a közeljövőbeli terveitek?

- Sok új termék érkezik a következő hetekben. Az előttünk álló nyár egyik legfontosabb feladata, hogy ezeket minél sikeresebben be tudjuk vezetni a piacra. Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen a világban kialakult helyzet miatt jelentős késéssel érkeznek be. Ettől független bizakodóak vagyunk, mert vannak köztük olyan kuriózum termékek, amiktől nagy sikert remélünk, izgatottan várjuk, hogy beérkezzenek végre.

Legfontosabb célként gyártókapacitásunk kihasználtságának növelését tűztük ki idei évre. Keressük az együttműködéseket, hogy más gyártóknak gyártsuk a saját márkájukkal az itthon gyártott termékeinket. Ez kiváló lehetőséget ad export forgalmunk növelésére. Egy holland cég részére már gyártottunk is gyurmaragasztót, egész áprilisban nekik termeltünk. Remélem sok hasonló együttműködést tudunk kialakítani a közeljövőben.

Ha szeretnél megismerni még több fiatal, magyar designert, akik szuper dolgokat alkotnak, keresd a PandArte blogot a Facebookon és az Instagramon!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
„Potyogtak a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat” – Espi útja Ózdról Afrikába
A Magyarországon született lány húszévesen, Afrikában tudta meg, ki ő igazán. Azóta úgy érzi, ő képviseli azokat, akik apja szülőföldjéről származnak. Mindent megtesz, hogy adhasson valami jót. 
Belicza Bea - szmo.hu
2022. június 12.


Link másolása

hirdetés

Nsosso Espérance Ózdon nőtt fel. Apja kongói, anyja magyar. Mindketten orvosok. A debreceni egyetem után ebben a borsodi városban kaptak munkát, így ott alapítottak családot.

„Láttam, hogy a lányoknak milyen szép hosszú hajuk van, be lehet fonni, meg van frufrujuk, az enyém meg égnek áll” – emlékezik nevetve a most harminc éves Espi.

Gyerekként tudta, hogy apja messziről jött, hallgattak afrikai zenéket, ettek afrikai ételeket, de alapvetően nem játszott szerepet az életében, hogy ő egy másik kontinensről származik.

„Szerencsés vagyok, engem soha nem bántottak a bőrszínem miatt. Nem esik rosszul, ha jobban megnéznek. Én is megnézem a fekete embereket. Egyszerűen azért, mert fehér emberek között élek. Amikor egy számunkra nem megszokott alakot látunk, megnézzük. Én próbálom nem sokáig, nem feltűnően nézni, és ha észreveszi, akkor rámosolygok inkább.”

Szerinte mások sem azért nézik meg például őt, mert rosszat akarnak, egyszerűen érdekes, más, mint amit megszoktak.

hirdetés

Sokan mondják neki, milyen szépen beszél magyarul.

„Azt szoktam válaszolni, hogy köszönöm, de nem az én érdemem, egyszerűen én is itt születtem.”

Úgy éli meg, hogy ő az afrikaiak egy képviselője. Szívesen elmondja a családja történetét és mindent, amit Afrikáról tud.

„Ezáltal terhet veszek le magamról és nem arra gondolok, hogy ne nézzél, hagyjál békén, miért utálsz.”

Espi szerint az a legfontosabb, hogy foglalkozzunk az identitás kérdésével. Ismer olyan félvéreket, akik Magyarországon születtek, azt mondják, magyarok. Más a bőrszínük, de lélekben magyarok.

„Ez is rendben van, mindenki maga dönti el. Van olyan felfogás is, hogy félig ez vagyok, félig az vagyok. Ha valaki fejében nincsenek elrendezve ezek a kérdések, akkor tudnak igazán zavaróak lenni a kíváncsi tekintetek, hiszen maga az ember sem tudja, hogy mit gondoljon magáról. Ami viszont nincs rendben az az, ha sértő szavak hangzanak el és tettekben is megnyilvánul a diszkrimináció. Sajnos többektől hallottam szomorú történeteket, amelyek azt mutatják, hogy az elfogadás terén még van mit fejlődnie a társadalomnak.”

Az Aspirinről kapta a becenevét apja

Édesapjára nagyon büszke. Nsosso Michel egy nagyon apró faluban született, és pici kora óta segíteni akart, gyógyítani. Ötévesen egy iskola előtt üldögélt mindig, és ott kezdődött - ahogy a lánya mondja – a szárnyalása.

„Egy tanár behívta, hogy inkább bent üldögéljen. És ő ott mindent magába szívott, a tudást, a szeretet, a törődést, a gondoskodást” – meséli Espi elcsukló hangon.

Az egykori iskola, ahonnan a kis Michel szárnyalni kezdett

Jól tanuló apja fiatal felnőttként ösztöndíjjal jött Magyarországra. Bukarestbe vagy Budapestre mehetett, a hangzás alapján döntött, utóbbi jobban tetszett neki.

Espi nagyapja nagyon akarta, hogy fia egyetemre járjon, és akkor talán még mélyebben hitték, hogy Európa egy álom, megváltoztatja az életüket.

Megszerezte a diplomát, az egyetemen pedig szerelmes lett és megházasodott. Ő nőgyógyászként, felesége gyermekorvosként dolgozik azóta is.

„Apának nagyon cuki beceneve volt: Aspro az Aspirinből. Ő tényleg kiskorától tudta, hogy orvos lesz.”

Az afrikaiak rendszerint sok nyelvet beszélnek, a törzsi nyelvek mellett a hivatalosakat is, nem volt gond a magyar.

„Pikk-pakk rájuk ragad, apa nagyon-nagyon szépen beszél magyarul. Két évig csak a nyelvet tanulta, utána vágott neki az egyetemnek.”

Apja ma már Franciaországban él. Michael azt mondja, mindig is érdekelte, milyen. Amikor megismerte, kiderült, ott a magyarnál felszereltebb, modernebb kórházak vannak, ráadásul nincs hálapénz.

"Egy beteg egyszer azt mondta, hogy azért nem foglalkoztam vele komolyan, mert kevés borravalót adott. Ez mélyen érintett, hiszen felesküdtem a beteggyógyításra. Olyan helyen szerettem volna dolgozni, ahol a munkáltató fizet a munkámért" - meséli Espi apja.

Amikor a gyerekei nagyobbak lettek, váltott. Immár 13 éve egy francia kisváros kórházában dolgozik. Kéthavonta jön Magyarországra, vagy a felesége látogatja meg kint.

Espi nagyon tiszteli apját azért, amin keresztülment a mostani életükért. "A több órás, mezítlábas gyaloglás az iskolába, az utcai közvilágításnál való tanulás, illetve a korgó gyomorral kelés és fekvés igen nagy kihívás elé állították. Kitartó és szorgalmas volt, ezért vallja, hogy a boldogulásához a tanuláson át vezet az út, Afrika felemelkedéséhez az oktatás a kulcs."

"Szeretem Magyaroszágot, ami diplomát, családot és otthont adott. Hálás vagyok" - mondja Michel. Szerinte érdemes minden nehézséget vállalni azért, hogy ma a lánya így meséljen róla.

Espi édesanyja sem látta évtizedekig, honnan jött a férje

Espi 20 évesen kapta élete legfontosabb ajándékát. Akkor vitte el apja a Kongói Köztársaságba, és szülőfalujába, Brazzavillebe.

„Onnantól megváltozott az életem. Felfedezhettem a másik részemet, az afrikai énemet. Ott éreztem meg, milyen fontos nekem a közösség.”

„Gyerekekkel, felnőttekkel táncolni, énekelni, folyton pezsegni, pörögni. Azt gondolom, hogy ez a véremben lehet valahol. Van egy kis depresszív vonalam, ami valószínűleg azért is jött elő, mert nem volt meg az életemben ez a rész.”

Afrika sok könnyet hozott. A reptéren még nem érzékenyült el a sok rokon láttán sem, később jött a zokogás, amikor egy furcsa tükörbe nézett.

„Potyogtam a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat. A szeme, a kisugárzása, a szelleme én voltam. Nagyon-nagyon sírtam. 8000 kilométert utaztam, és megláttam egy embert, akiben magamra ismerek. Csodálatos volt.”

A nagynénje szobájában rengeteg képet talált saját magáról.

„Kicsi koromtól követte, mi van velem. Most is libabőrös vagyok ettől.

Nem is ismertem személyesen, nem játszottunk együtt soha, és ő végig tudott rólam. Nagyon megható volt.”

Rántott húst és krumplipürét készített frissen megismert rokonainak

Szerinte azért várt az apja a nagy utazással, mert ehhez komoly lelki felkészülés kell.

„Kell egy nagy levegővétel, hogy most olyan helyre megyünk, ahol nem lehetnek elvárásaink. Különben nagyon sokkoló tud lenni, azt látni, hogy a rokonaim nyomorognak.”

Ő a szegénységet is máshogy látja már. Egy barátja, aki Burundiban is élt, azt mesélte, hogy neki ugyan voltak Afrikában pénzügyi problémái, de sokkal rosszabb, ahogy az emberek elszigetelődnek egymástól Európában, nem számíthatnak egymásra érzelmileg.

„Nem kell sajnálni az afrikaiakat. Nekik bizonyos szempontból rossz, de bizonyos szempontból nekünk is rossz.”

Espi szerint tanulhatunk az afrikaiaktól. Amerre ő járt, ott az emberek nem tévét néznek, hanem beszélgetnek egymással, és sokkal gyakrabban megérintik egymást, előfordul, hogy még a férfiak is kézen fogva járnak, és ebben nincs semmi furcsa.

Egy darabig szeretett volna kiköltözni, de aztán végiggondolta, hogy nehéz lenne hosszú távon távol lenni Magyarországtól, ahol a közvetlen családja, a barátai és kialakult élete van.

„Mivel orvos családból származom, egy darabig orvos akartam lenni, aztán tanár, de nem tudtam eldönteni, melyik legyen, így teljesen másik irányba mentem, nemzetközi igazgatást tanultam az egyetemen.”

- meséli.

21 évesen  kezdett el dolgozni a főként Kongóval foglalkozó Afrikáért Alapítványnál.

„Sokkal több afrikaival találkozhattam, tehettem az ottani gyerekekért, a fejlődésükért, oktatásukért. A rendezvényeken én vártam a legjobban, hogy végre táncolhassak, meg hallhassam a dobokat” – mondja nevetve.

Az alapítvánnyal eljutott a nagy Kongóba is, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, sőt Tanzániába és Kenyába is. Ezért nagyon hálás.

Pár éve több helyen is kipróbálta magát, dolgozott már közösségi házban, kávézóban, iskolában, gyerekotthonban is. A gyerekek különösen közel állnak hozzá, de minden korosztállyal szívesen foglalkozik.

„Az idősektől nagyon sokat tanulhatunk. Rengeteget ad a bölcsességük, a nyugalmuk. Ők még odafigyelnek egymásra, és ez a mostani rohanó életből hiányzik. Az egyik kedves barátnőm játékeseteket szervez fiataloknak, abban is segítek. Nagyon szeretem, hogy  nem muszáj elmenni bulizni, meg leinni magunkat ahhoz, hogy kellemes esténk legyen.”

A hivatását még keresi. Csak az biztos, hogy ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Nem olyan régen a Közel Afrikához Alapítványnál dolgozhatott, most pedig újra az Afrikáért Alapítványnál van rendezvényszervezőként és önkéntes koordinátorként.

Az egész családjának fontos, hogy másokon segíthessenek. Az apja elsősorban a munkájával ment életeket, de már Kongóban is aktívan segít.

„Ő egy nagyon ambiciózus ember, nagyon-nagyon sok mindent szeretett volna megteremteni nekünk. Először felépítette a család életét, meg a biztonságát, és csak ezután ment vissza Kongóba. Olyan 15 évig egyáltalán nem ment haza, de ma már évente két-háromszor utazik ki, sokat önkénteskedik” - mondja Espi.

A nagybátyja, tanár, ő egy kis iskolát épített Brazzavillében. „Titokban csinálta, nem is kért segítséget, amíg nem volt igazán nagy szüksége rá.”

„Amikor mondta, hogy nincsenek padok, az én kis szívem megdobbant és elkezdtem gyűjteni. 140 ezer forint jött össze magyar támogatásokból, ebből egy tantermet sikerült berendezni. Reményt adhattunk az iskola befejezésére.”

A munka befejezését apja és nagynénje finanszírozta.

Espi mindig is szociálisan érzékeny volt. Gyerekként társait korrepetálta angolból és magyarból. Fellépések, színdarabok szervezésével vette ki a részét a közösségépítésből. Pár éve egy barátjának nem volt pénze, Espi ekkor azt javasolta, tanítson neki franciát, mert annak a nyelvnek a megtanulását úgyis el akarta kezdeni. Később mások is csatlakoztak.

„Nem az volt a célom, hogy reményt adjak, de szerintem valamilyen szinten ez történt.”

Azt mondja, ez azért fontos neki, mert a neve kötelezi.

„Egészen kicsi koromtól mondogatta apa, hogy a nevem franciául reménységet jelent. Ez nagy felelősség. Úgy nőttem fel, hogy gyakorlatilag minden nap szembesítettek azzal, hogy reményt kell adjak. Mindegy, mit értettek ezalatt, akár azt, hogy viselkedjek jól vagy legyek sikeres. Én vidámságot és a változás, fejlődés lehetőségét szeretném elhozni az emberek életébe, szerintem erre vagyok én valamilyen remény.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Megint egy magyar csapat kápráztatta el a zsűrit a Britain’s Got Talentben
Emlékeztek még az Attraction sikerére? Most az akkori csapatkapitány fia indult el a versenyen a saját társulatával.

Link másolása

hirdetés

Az Attraction nevű árnyékszínházi társulat 2013-ban indult el a Britain’s Got Talent tehetségkutatóban. A Szűcs Zoltán vezette csapat óriási sikert aratott a közönség körében, és meg is nyerték a műsort.

Közel tíz évvel az Attraction sikere után idén újra feltűnt az árnyékszínház a műsorban:

Szűcs fia, Martin ugyanis most Attraction Junior nevű csapatával nevezett

- adta hírül a 24.hu.

A Metro beszámolója szerint a zsűri már előre le volt nyűgözve, Amanda Holden például szóhoz sem jutott. Simon Cowell megkérdezte tőlük, hogy szerintük ki a jobb, ők vagy az eredeti Attraction, amire Martin azt mondta, hogy ők, de a legjobbaktól tanultak.

A produkciójukban az iskolai zaklatás veszélyeire hívták fel a figyelmet.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Videó: Teljesen odáig volt a hollókői kutyatáncoltatótól az America’s Got Talent zsűrije
Berczes Christine Elisabeth és Meredith nevű kutyája négy igennel jutott tovább a tehetségkutató válogatóján.

Link másolása

hirdetés

Magyarország többszörösen díjnyertes dog dancer-e (kutyatáncoltatója) 4 igennel jutott tovább az America’s Got Talent válogatóján.

A Szépség és a Szörnyeteg kűr egyik részletét vitte a zsűri elé Magyarország leghíresebb dog dancer-e, akit Heidi Klum, Sofia Vergara és Howie Mandel is a közönséggel együtt állva tapsolt meg.

Berczes Christine Elisabeth Meredith nevű ausztrál juhászkutyájával ámulatba ejtette a zsűrit, akik az előadás során nem győztek csodálkozni, míg a közönség a könnyeit törölgette az élménytől.

Heidi Klum szerint a sztori az, ami megkülönböztette ezt más kutyás előadásoktól, míg Sofia Vergara a boldogsággal táncoló Meredith-t imádta legjobban.

hirdetés
„A kutyám nagyon élvezte a show-t, a közönség pedig nem akarta elengedni őt: sorba állva várták, hogy megsimogathassák. Örülünk a sikernek, de számomra az az igazi elismerés, ha még többen megismerik, elismerik ezt a sportot és kipróbálják a dog dancinget”

– mondta a Hollókőn élő kutyatenyésztő, aki nemcsak otthoni termében tart oktatást, hanem online is ad órákat, többek között Amerikában, Szlovéniában, Ausztriában élő gazdiknak és kutyusoknak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
Az ukrajnai frontról küldött videójában köszönte meg az MTA-tól kapott díját a kárpátaljai matematikus
Traski Viktor az ukrán hadsereg katonájaként harcol, ezért nem tudott jelen lenni az akadémiai ünnepségen.

Link másolása

hirdetés

Kelet-Ukrajnából, a frontról küldött videóban köszönte meg az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Arany János Fiatal Kutatói Díját a kitüntetett matematikus - számolt be róla az MTA.

Traski Viktor kárpátaljai magyar matematikus, az Ungvári Nemzeti Egyetem díjnyertes kutatója és oktatója az ukrán hadsereg katonájaként harcol, ezért nem tudott jelen lenni az MTA 195. közgyűlésén tartott Külső Tagok Fórumán, amelyet kedden tartottak.

Küldött viszont egy rövid videót, amelyben – miközben távoli robbanások zaja hallatszik – röviden ismertette kutatásait, majd reményét fejezte ki, hogy a járvánnyal és háborúval sújtott időszakot követően személyesen is be tud majd számolni eredményeiről az Akadémián.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: