A kutyádnak készültek ezek a ínycsiklandó sütik, de te is megeheted őket
Kíváncsian nyitunk be a Villányi úti kutyapékségbe. Kíváncsian, és némi előítélettel: biztosan lesz majd itt háromféle, sütemény alakúra elkészített "kutyasüti", rengeteg csomagolt kutyakaja, meg néhány vicces alakú keksz, aztán ennyi. Mindez elnevezve kutyapékségnek.
Hát... egy kicsit több minden tárult a szemünk elé. Az üzlet és az ötlet egyik gazdájával, Jókai Tímeával kezet fogva pillantgatok körbe, és annyi dolgot látok, hogy elsőre fel sem fogok mindent.
Kiszúrom, hogy vannak szezonális csemegék is: karácsonyi gömb, candy cane... a kutyamacaron sajnos most elfogyott, de egyébként van az is, magyarázza Timi, szép színesek, krémsajttal töltve.
A színeket cékla, tökmag, kurkuma, áfonya vagy mogyoróvaj kölcsönzi nekik. Minden ilyen, semmiben sincs mesterséges anyag.
Timi hat éve olvasta, hogy Franciaországban nyitott egy kutyapékség, s azonnal szöget ütött a fejébe a gondolat: neki is lesz egy ilyene itthon! Édesanyjával vágott bele a nem kicsi és nem kockázatmentes vállalkozásba.
Megkezdődött a vég nélküli kérdezősködés, egyeztetés az állatorvosokkal, az összetevők arányainak próbálgatása, kísérletezés és rettenetes felfordulás a konyhában. Mesterséges színezékek és tartósítószerek kizárva - emiatt az eltarthatóság is elsődleges kérdéssé vált, hiszen így rettentő gyorsan penészedni kezdenek a hozzávalók.
Eleinte sok minden került a kukába.
A kísérleti alanyok: Agima és Nelson, a két belga juhász. Bár ők mindent megesznek és semmire sem allergiásak, így végül is nem voltak mérvadóak. A haverok segítségével aztán sikerült szert tenni néhány válogatósabb tesztvendégre. Ebből már ki lehetett indulni. Lassan kialakult az ötlet, hogyan kezdjenek, mivel induljanak.
Jöhetett a temérdek engedélyeztetés. Ez a rész fél évig tartott, főként azért, mert a kutyapékség fogalma annyira újdonságnak számított, hogy nem tudták, hova sorolják be.
A 19. kerületi műhelyükben az összetevők tárolásától kezdve az utolsó szem szezámmagig mindent a végletekig terjedő pontossággal kellett végezni és lepapírozni. Nem volt "körülbelül", nem volt "nagyjából", nem volt "majd meglátjuk".
És végre! Megnyílhatott... a webshop. Jobb óvatosnak lenni és kevesebbet kockáztatni az elején.
A webshop bejött, tavaly szeptemberben megnyitották a pesti üzletet, egy évre rá pedig a budait, ahol most mi is állunk.
Azon gondolkodom, milyen mértékig van szükség egy kutyapékségre, ha csak a kutyát nézzük. Vajon a kutya mennyire válogat a "mindegy, csak ehető legyen" és a "minőségi, természetes" között? Hát, kiderült, hogy elég sok van, amelyik válogat. Nem csak hiperszenzitív lelkű, kutyaimádó fanatikusok lépnek be a Flash ajtaján, hanem tanácstalan gazdik is, akiknek kutyájuk alig eszik meg valamit, esetleg allergiás tüneteket produkál mondjuk a csirkétől.
Itt pedig megoldást találnak a gondjukra. Nyugodtan lehet kóstoltatni az ebekkel, ki vannak rakva tálkákban a falatok. És igen, persze, vannak olyan gazdik is, akik azért jönnek ide, mert a legjobbat akarják hűséges barátjuknak, vagy azért, mert állati jól néznek ki a kaják.
Azt mondják az itt látottakra: még ők is megennék, nemhogy a kutya. Sőt... van, aki meg is eszi. Vesz egy adag kekszet a kutyának, és egy adagot magának. De van olyan is, akinek nincs kutyája, csak magának vesz kekszet! Na, ez a nem mindegy!
Mert bizony, ezek emberi fogyasztásra is tökéletesen alkalmas élelmiszerek. Timi mostani kedvence a mézeskalácsos keksz, azt a műhelyben is állandóan majszolja.
Körbenézek a helyiség egyik sarkában: itt menő pulcsikat, bögréket, pórázokat, sőt ékszereket is látok. Még úgy is használnám őket, hogy nincs kutyám. A westie kutyás cuccok megvásárlásával jótékonykodni is lehet. A pulton névre szóló bilétát is gravíroztathatunk.
Mindeközben Zoé, az örökbe fogadott, fiatal border collie keverék rendületlenül pakolgatja a lábam elé gumikarikáját.
Komoly kihívás beszélgetés közben úgy elrúgni, hogy ne fogja meg azonnal. Timi nevetve meséli: sokszor megkérdezik a vendégek, hogy kutyát szabad-e behozni. Szép is lenne, ha nem lehetne! Mellesleg az ajtón kilépve, rögtön jobbra van egy kis kert, ahova jó időben csapatostul szoktak átvonulni a négylábúak az üzletből. Ide kutyamedencét is tervez az ötfős csapat.
Igazi kutyamennyország, ahol az ember is megnyugszik és állandóan mosolyog. Zoé hirtelen vakkant párat: egy úr lép be az ajtón. Nem zavarunk tovább, elköszönünk, hadd menjen jól a blöki-bolt.
Már nagyon szeretnék egy kutyust...
Ha ismerőseidnek is ajánlanád, kattints a megosztásra!