hirdetés

RÓKALAND

Horvátország ősszel is csábító! - végigettük Rijekát

Hal hallal és rákkal, na meg egy kis kagylóval. Fiumét sokan csak átutazásra használják, pedig a kikötőváros tele van élettel és ízekkel.

Link másolása

hirdetés

Valamiért Horvátország eddig kimaradt az életemből. Gyerekként nem utaztunk a szüleimmel külföldre, amikor pedig már magam utazhattam, mindig a repülővel könnyedén elérhető helyszínek közül válogattam.

Pedig Fiume itt van a szomszédban. Autóval 5-7 óra, vonattal pedig 10.

Ügyesen elcsípve a szezon utolsó járatainak egyikét, mi most ezt az utóbbi lehetőséget választottuk.

RegioJettel utaztunk éjszaka, így a 10 órás menetidő nagy részét konkrétan átaludtuk, és délelőtt már aktívan tudtuk járni a várost. (Bár szezonon kívül ez a vonal nem üzemel, érdemes lehet a RegioJet honlapját böngészni, mert több, más európai városba is eljuthatunk Budapestről, és a kényelmi szolgáltatásaiknak köszönhetően jóval pihentetőbb utunk lehet, mint egy hagyományos vonatkocsiban.)

Fiume (horvátul: Rijeka) Horvátország legfontosabb kikötője, és harmadik legnépesebb városa Zágráb és Split után. 2020-ban Európa kulturális fővárosa volt.

A magyarok szempontjából azért is fontos, mert a Monarchia idején ez volt a legnagyobb kikötője Magyarországnak. Ekkor élte fénykorát a város, számos épületet emeltek, és az infrastruktúrát is jelentősen fejlesztették. Ezeket a magyar emlékeket is érdemes meglátogatni egy városi séta során.

Furcsa rádöbbenni, hogy mennyire szépen megmaradtak itt Monarchia nyomai, miközben a mediterrán életérzés és az ipar is megérintette a várost.

Szállást 2 főre nagyjából 10.000 forint környékén már lehet foglalni egy éjszakára, de ha nagyobb keret van rá, csodaszép hotelek közül is válogathatunk.

hirdetés
Mi a Hotel Bonavia Plava Laguna 7. emeltén foglaltunk szállást, és a kilátás miatt ez egy hibátlan döntésnek bizonyult.

Az 1876-ban épült, de azóta teljesen felújított 4 csillagos hotel a Corso sétány mellett található, és a tengerhez is csak pár perc leérni.

Már az első napunkon ki is használtuk a part közelségét, és a kikötőtől nem messze fogyasztottuk el az ebédünket.

A tenger édes gyümölcsei

És itt történt meg a csoda, az élmény, ami teljesen megváltoztatta a tenger kincseihez való hozzáállásomat. Nem tudom, hogy hogyan kerülhettek el eddig az igazán ízletes, tengeri ételek, de ez után az ebéd után rá kellett jönnöm, hogy én még soha nem ettem igazán friss halat.

Mert az igazán friss hal, rák és kagyló édes, omlós és abbahagyhatatlan. Olyan, amilyet itt adnak. Olyan, ami köszönőviszonyban sincs egy fagyasztott darabbal. Olyan, ami mellé szinte mindegy, hogy mi a köret, mert magában is megállja a helyét.

Ha csak egy helyet ajánlhatnék Fiumében, ez lenne az. És ha szeretitek a halat, vagy szeretnétek megszeretni, akkor itt bátran vállaljatok be bármit.

Az előételek feléről azt sem tudtuk, hogy pontosan mi, mégis egymás kezéből kaptuk ki a kanalat és ájuldoztunk az ízeken és a friss hal minőségén.

A tulajdonos gyorsan lefektette a főbb szabályokat is: fokhagyma, olíva és friss hal. Ez a szentháromság. És valóban, olyan helyen nem jártunk, ahol ezek közül ne szerepelt volna valami az asztalon.

Itt kóstoltuk először a blitvát, ami mángold és főtt krumpli elegye. Remek köret egy friss hal mellé.

És itt ettem először buzarát, ami az egyik kedvencem lett, és ami egy állandó vágyakozást idézett elő bennem. (És ez a vágyakozás sajnos a hazatéréssel sem szűnt meg.)

De mi is az a buzara?

A Buzara egy horvát "technika" a tenger gyümölcseinek elkészítésére. Különösen Dalmáciára és az Isztria régiókra jellemző. Olívaolaj, bor, fokhagyma, friss fűszernövények (általában petrezselyem) és (néha) zsemlemorzsa keveréke. Ez az elkészítési mód ízletes mártást hoz létre, amely jellegzetes, friss és tiszta ízt és aromát kölcsönöz az ételnek, amely a tengerre emlékeztet. A tenger gyümölcsei közül leggyakrabban a scampit vagy a kagylót készítik el így, de a kis halakat is gyakran főzik ezzel a módszerrel.A buzara elkészíthető fehéren vagy pirosan, a mártás színére utalva. A fehér buzara fehérborból és a fent említett összes többi összetevőből készül, míg a vörös változat friss paradicsomot vagy paradicsomszószt is tartalmaz. Általában ropogós kenyérrel szolgálják fel, hogy felitathassuk a finom mártást.

Szóval az első ebédünk után biztosak lettünk benne, hogy ki kell használnunk a lehetőséget, hogy ilyen közel vagyunk a tengerhez.

És ha fürdeni nem is fogunk, nekiállhatunk felfalni a tenger összes gyümölcsét!

A vacsoránk helyszíne egy klasszikus, kockás terítős hely volt a belvárosban.

Itt is rábíztuk magunkat a felszolgálónkra, és azt ettük, amit ajánlott nekünk. Nem jártunk rosszul, bár egy picit szintén túlrendeltük magunkat.

A horvátoknál is szokás az, hogy a főételeket egymásra halmozzák, és hogy egy tésztás étel után még jön egy halas fogás, amit aztán megfejelhetünk egy desszerttel.

Itt kóstoltunk először surlicét, ami a horvátok egyik közkedvelt, friss tésztája. Ez a hosszúkás, belül lyukas tészta tényleg mindenhez megy. Húsos és zöldséges raguk mellé ugyanúgy jól esik, mint a paradicsomos vagy tejszínes tenger gyümölcsei alá.

Desszertek közül csak a fritulét kóstoltuk meg, ami a horvátok mini fánkja.

A piac

Ha valaki el szeretné kerülni a napi kétszeri éttermezést, és apartmanban foglal szállást, jó barátságot köthet a helyi piaccal.

A friss zöldségeket és gyümölcsöket is csodaszépnek találtuk, de a halpiac abszolút új élmény volt. Na itt lehet kísérletezni a különböző tengeri állatokkal.

Ha pedig mégis beülnénk valahova, a piac mellett kifejezetten olcsó éttermek sorakoznak.

Napi ajánlat, pörgős konyha, óriási adagok. Ebben a kategóriában sem csalódtunk.

És végre szarvasgomba is került a tányérunkra, amiről szintén híres ez a térség. Hihetetlen, de igaz, hogy egy egyszerű, "kifőzdeszerű" helyen is kerülhet ilyen luxus cikk a tányérra.

A vacsoránk aztán ismét elég extrára sikerült. A Conca D'oro tökéletes elegye a pizzériának, a kocsmának és a bisztró kategóriának.

Van, aki csak egy pohár gyöngyözőt dönt le itt magába, mások elé meg óriási húsos tál érkezik. Mi természetesen a tulajdonos tanácsára maradtunk a tengeri fogásoknál.

A polip carpaccio füstölögve érkezett az asztalunkra. És ez a füstös aroma szerencsére az étel ízében is megmutatkozott. Itt már tényleg szóhoz sem jutottunk, annyira sokat adott maga az étel, és az elkészítési mód különlegessége is.

A másik friss hal, ami ha jól emlékszem csak marinálva volt, passiógyümölcsöt is tartalmazott, és ettől igazán gyümölcsös és könnyed ízt kapott az egész tál. Most is a számban érzem az ízét, ha rágondolok.

De asztalra került egy fésűkagylós rizottó is. Természetesen szarvasgombával!

És egy mondhatni egyszerűbb fogás is érkezett: a tintahal főtt burgonyával.

Na ezen a ponton érzi az ember, hogy mennyire fontos a frissesség és a minőség. Mert ha ez nincs, akkor csak krumplit eszel hallal, de így egy tökéletes, sallangmentes ételt.

A következő napokban kicsit barangoltunk a szomszédos városok és szigetek között (erről majd egy másik cikkben mesélek!), és csak az utolsó vacsoránkat fogyasztottuk el Fiumében.

Ez az étterem, ahogy a többi is, vegyesen volt tele turistákkal és helyiekkel, úgyhogy úgy érzem, hogy jó helyeket találtunk meg az utazásunk során.

Itt is sorakoztak friss halak a hűtőpultban, ami arra ösztönzött minket, hogy maradjunk hűek az előző napokhoz, és búcsúzzunk méltóan a várostól.

Ismét egy fergeteges előételes tálat fogtunk ki. Ami akkor adag volt, hogy bőven elég lett volna vacsorára. És eszméletlenül puha kenyér is érkezett hozzá, így otthagyni nem tudtuk.

A főfogásként érkező tintahal itt egyben volt megsütve. Az első két darabnál hirtelen nem értettük, hogy mi az a kis műanyagnak tűnő zsák benne, de miután rájöttünk, hogy csak a tinta tokja, már annak örültünk, hogy ez így mennyivel autentikusabb élmény volt.

Ha az ember a nyári melegben látogat el a tengerhez, nyilván inkább fürdeni és pihenni fog a tengerparton. De ha ősszel érkezik, több figyelmet fordíthat a kultúrára, a nagy kirándulásokra vagy éppen a gasztronómiára. Mi rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy végül nyárról őszre csúsztattuk a túránkat.

Horvátországról rengeteg információt olvashattok még ide kattintva. És higgyétek el, szezonon kívül is tele van élettel!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
RÓKALAND

Ilyen a vacsora Budapest legújabb, Michelin-csillagos éttermében - az Essênciában jártunk

Portugál és magyar kapcsolat a tányéron. Nem volt véletlen az a csillag!

Link másolása

hirdetés

Szeptember 2-án két újabb Michelin-csillagos étterme lett Magyarországnak: a Salt és az Essência. Utóbbival tettünk egy próbát most mi is.

A portugál származású Tiago Sabarigo neve már régóta hozzátartozik a budapesti gasztronómiához. Több mint négy évet töltött a Costes Downtownban, és Michelin-csillagot is szerzett az étteremnek, így nem csoda, hogy saját étterme is felkeltette a Michelin-ellenőrök figyelmét.

Essência Restaurant – Tiago & Éva.

Az étterem azonban nem egyéni vállalkozás. Felesége, Jenei Éva is kiveszi belőle a részét, és így ketten a magyar és a portugál ízekre éhes közönséget egyszerre szolgálják ki.

A portugál ízeket felsorakoztató menü az "Otthon" nevet kapta, míg a magyar az "Itthon" névre hallgat. A harmadik típusú menü pedig, amiben keverednek a portugál és a magyar ízek, a "Május 17.", ami első gyermekük születésének dátuma.

Az 5 fogásos menü 19900 forintba kerül. Alkoholmentes párosítással 24800 forint, borpárosítással pedig 31500 forint.

Ez egy Michelin-csillagos étteremnél elég jó ár, érdemes még most lecsapni rájuk, ha az ember tud asztalt foglalni hozzájuk...

hirdetés

Ha pedig vacsorára nem férnénk be, az ebéd menüárban még barátságosabb választás lehet. 2 fogás 4000 forint, 3 fogás 5500 forint.

Most pedig jöjjenek a nyálcsorgatásra alkalmas képek a menüinkről!

"Otthon" menü

Polip, beluga lencse, paradicsom salsa

Görögdinnye gazpacho

Tőkehal, burgonya ravioli, fokhagymás majonéz

Mangalica, őszibarack, édeskömény

“Papo de Anjo, ovos moles”, meggy

"Itthon" menü

Kacsamáj terrine, karamellizált hagyma, erdei gyümölcs

Hideg zöldborsó leves, tejföl, menta

Fürj, kukorica, radikkió

Marha, sztrapacska, kapor

Kókuszkocka, lime

Én a magyar menüt kóstoltam végig, és bár az ízek ismerősek voltak, mégis rengeteg újdonsággal találkoztam. A máj, a borsóleves és a kókuszkocka is teljesen más arcát mutatta, mint amit én eddig ismertem. Egy ízutazás volt ez, egy egész estés, romantikus program. És egy ilyen vacsorának pont ez a lényege.

De mielőtt valakiben felmerülne, hogy ezek a falatok nem laktatóak, ki kell emelnem, hogy dugig ettük magunkat.

Az 5 fogás előtt érkezik még két étvágygerjesztő falat. Aztán az előétel és a leves között isteni házi kenyér, olíva és algás vaj is kerül az asztalra. Majd a desszert előtt egy szorbét is kóstoltunk, és a desszert után még portugál krémest is kaptunk búcsúzóul. Aki ezzel nem lakik jól, az nem tudom, hogy milyen étrenden lehet...

Kiemelném még az isteni koktélos kínálatot is, és azt, hogy mi borokat is ittunk a menühöz.

Ha ti is fogyasztotok alkoholt, mindenképpen ezt a verziót ajánlom, mert remek párosítások vannak. És ha különböző menüt esztek, még az is egy érdekes momentum, hogy mennyire más italok kerülnek elétek a portugál és a magyar oldalról. Míg például én a desszertemhez aszút kaptam, a partnerem édes portóit szürcsölt.

Remek kiszolgálás, páratlan menü és kellemes hangulat. Ha egy falat Portugáliára vágytok, irány az Essência!

Cím:

Essência Restaurant - Tiago & Éva

V . kerület Budapest, Sas utca 17.

Foglalás:

https://essenciarestaurant.hu/foglalas

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
RÓKALAND

Budapesten az indiai csúcsgasztronómia! – megnyílt az ország legjobb indiai étterme

A Bombay Budapestbe nem falni kell járni (persze azt sem tilos), hanem belekóstolni az indiai konyha egyszerre házias és profin elkészített ízeibe. Teszteltük.
Csákvári Péter - szmo.hu
2021. szeptember 09.


Link másolása

hirdetés

Pontosan egy évtizeddel ezelőtt találkoztam először az indiai konyhával. Mármint úgy frankón, face-to-face, ahogy azt kell, nem úgy, ahogy egy kisvárosi kifőzde curry ajánlatában találkozik az ember. Egy gigászi óceánjárón dolgoztam szakácsként egy hadseregnyi indiaival együtt, elkerülhetetlen volt, hogy a kantinban is a mindennapi menünk részei legyenek a tikka massalák, curryk, tandoori csirkék.

De az igazi indiai konyha mégsem ott talált meg, hanem éjszakánként, amikor a konyhámba engedtem a műszakváltós kollégákat, akik a farzsebükben óriási rákokat csempésztek be (szigorúan tilos volt magadnak főzni a hajón), a raktárosokat, akik fűszereket hoztak, a mosogatókat, akik valahonnan szereztek friss naan kenyeret.

Éjjelente olyan curryket rántottak össze, hogy még az sem zavart, hogy kézzel ettük egy nagy lábasból a mosogató alatt, csendben, áhitattal. Azóta sem találtam meg egy indiai étteremben sem azokat az ízeket, amiket akkor ott. Eddig.

A Bombay Budapest az Október 6. utcában egy frissen nyitott, vagyis tulajdonképpen pre opening státuszban nyitva lévő bistro-fine szintre berendezkedett étterem, ami azért sem nyitott még meg teljesen mert a tulajdonosai a végtelenségig akarják tökéletesíteni előtte.

A négy indiai barát által megvalósított étterem ötlete egy máltai krikettmeccsen született. Arra jutottak, hogy Magyarországon - ahol egyébként élnek - nincs egy igazán elit indiai étterem sem, csak középkategóriásak és kifőzdék. Az étterem végül 3 évig készült, míg elnyerte mai formáját, ami egy eddig itthon még nem látott minőségű, ízig-vérig indiai bisztró lett. A szakácsokat Goáról hozták, ráadásul kétszer is, mert az első garnitúrával nem voltak elégedettek, így inkább újraszerveztek egy új csapatot nem spórolva idővel, pénzzel és energiával.

hirdetés

Ahogy belép az ember az ajtón rögtön látja, hogy itt emelték a tétet, ez nem a szokványos hangulat, igazából egy Michelin csillagos étterem belsejében is lehetnénk. Az étterem logója a fésűkagyló türkizkék alapon is luxus hangulatot áraszt, amit tovább emel az enteriőr anyaghasználata a rengeteg bársonnyal, arany borításokkal, és akkor még a kifutópálya világítású fekete csempés mosdókról még nem is beszéltem. Három különböző szint van, alul találunk egy szeparét is, két bár, és ami a legdurvább volt számomra, hogy nyitott a konyha, vagyis egy plexin látjuk a szakácsokat, ahogy pörgetik a speckó indiai kenyereket, és olyan gépeket, amikről fogalmunk sincs Európában, hogy mire jók, de jól néznek ki.

Azért is durva, hogy így bekukucskálhatunk, mert az indiai éttermek konyháira nem igazán jellemző a tisztaság, ami nem is feltétlenül az igénytelenség miatt van (az bárhol előfordulhat ugye), hanem mert tényleg olyan módszerekkel, és olyan alapanyagokkal dolgoznak, amik extrém rendetlenséget csinálnak. Itt azonban büszkén vállalják, hogy tisztaság van, bepillanthattunk a kétszintes modern konyhába is, ahol egyébként csak a mosogató magyar.

Az indiai étkezési kultúra ugye úgy van, hogy mindent az asztalra, és mindenki markol amiből szeretne, így mi is berendeltünk egy tonna ételt. Az étlapon találunk ismerős (már akinek ismerősek az indiai kaják) ételeket, meg olyanokat is, amik csak random betűknek tűnnek egymás mellé pakolva, de jól hangzanak az összetevői. Kezdésnek egy mango lassit adoptáltunk magunkba, ami az indiaiak klasszikus krémes-joghurtos itala, amit örökre tudnék inni, étkezés közben is segít elsimítani a brutál fűszeres fogásokat.

A seafood chowder-t gondolkodás nélkül bekértem indításnak, és egyáltalán nem bántam meg, mivel végre nem a klasszik tenger gyümölcsei mixet öntötték csak fel valamivel, hanem vagy háromféle kagylóhús – héjakkal és anélkül – és rák képviseltette magát a tányér alján, amit egy mesterien komponált fűszeres-paradicsomos krémlevessel öntöttek nyakon.

Jóllaktam – mondtam ezután, aztán már fedezhettem is fel tovább az asztalon lévő egzotikumokat, mint a banánlevélben főtt tamarindos tőkehalat, vagy a “puskaporos” mártással készült curry leveles rákfarkakat. Mindehhez a számomra a világon legjobban kedvelt kenyér típusait mártogattam mangó chutneyba, a frissen készült naan kenyeret, abból is a fokhagymásat először.

A főételek még csinosabb tálalóeszközökben érkeztek, rézláboskában a dal makhani, egy isteni feketelencsés étel, ami leírva egyszerűen hangzik, de megkóstolva valami olyasmit érzel, mint amikor a Remy ratatuille-t megkóstolta a mogorva ételkritikus, leszámítva a gyermekkori kötődést, kivéve persze, ha a nagyink zseni dal-okat főzött nekünk (nem, a lencsefőzelék nem ér).

A vajpuha Szent Jakab kagylókkal operáló curryvel folytattam szinte kivetkőzve magamból az izgatottságtól, hozzá kókuszos basmati rizst pakolva, és a legparádésabb ételkölteménnyel, amivel idén találkoztam: a kókuszos-mangós naan-al, ami gyakorlatilag sütinek is elment volna, de az indiai fűszersokk mellé irgalmatlanul befogadó lesz az ember az édesre még a főétel közben is.

A curry tánca a mangóval valami fenomenális találmány, pedig milyen nehéz lenne elképzelni a csirkepörköltét a baracklekvárral, ugye? Apropo csirke! A legmeglepőbb fogást nem is én rendeltem, mert túl egyszerűnek tűnt, de aztán nem tudtam vele leállni: a butter chicken burrattával (vajas csirke?) leírva azért is hangzott furán, mert a burratta egy eléggé olasz sajt ugyebár, a vajas csirkéből meg nem tudok semmit így levenni, de ami elénk került az egy igazán komplex csoda volt. Totál mindegy, hogy a burratta hol születik, eszeveszett jó kombónak bizonyult a vajpuha, vajas csirkével és a paradicsom currys-kesus szósszal. Alig találtam a szavakat tényleg (de megtaláltam!).

Biztos sokan vagytok, akik azt vallják, hogy nem szeretik az indiai ételeket, és biztos vagyok benne, hogy ezt azért teszik, mert nem találkoztak még kiemelkedő indiai ételekkel. Nem is hibáztatom őket, mert a Kárpát-medencében nem is igazán találunk ilyen éttermet.

A Bombay Budapest viszont egy kiemelkedő étterem, egy élmény kategóriába sorolandó vacsorahelyszín, ahova nem falni kell járni (de persze nem tilos), hanem belekóstolni az indiai konyha egyszerre házias és profin elkészített ízeibe. És az a naan kenyér, te jó ég!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
RÓKALAND

Ilyen volt az 5. Debrecziner Gourmet Fesztivál - 7 kedvenc kiállítónk a hétvégéről

Végre ismét egy gourmet fesztiválnak örülhettünk. Sajnos a budapesti rendezvény idén is elmaradt, de Debrecen kárpótolt minket.

Link másolása

hirdetés

2021-ben 5. alkalommal rendezték meg a Debrecziner Gourmet-t, és az érdeklődés iránta jól mutatta azt, hogy vidéken is van létjogosultsága egy ilyen rendezvénynek.

Az idei tematika a chili, a mangalica és a szilva volt, és a kiállítók rendkívül kreatívan nyúltak a témához.

Mivel lehetetlen lenne minden kiállítót górcső alá venni, így a saját listánkról válogatunk csak, és azokat a helyeket emelnénk ki, ahol mi ettük a legjobbakat.

BOTANIQ Turai Kastély - Tura

A két Michelin-csillagos Onyx étterem egykori séfje, Mészáros Ádám szépen csendben a BOTANIQ Turai Kastélyba igazolt. Így nem meglépő, hogy

a Debrecziner Gourmet egyik legnagyobb szenzációjának számított a kastély standja, és ők lettek az idei év közönségdíjas kiállítói.

Mi két fogást is kóstoltunk tőlük, egy előételt (sült mangalica pástétom, shitakee-fafül gombával, chilis szilva chutney-val) és egy desszertet (szilvás pite, vanília krém, fehér édes szarvasgombával).

hirdetés

Ha nem lett volna hibátlan az étel, csak Ádám neve miatt nem tettük volna a listánkra őket, de pontosan azt adták a kóstolófalatok, amire számítottunk.

Ha a legmagasabb gasztronómia érdekel, az új irány Tura! Már a kastély látványa is lenyűgöző, de minden bizonnyal az ételre sem lesz panasz.

A Leves Gasztroműhely - Miskolc

A legextrémebb fogást a miskolciak szállították nekünk: a Bao Burgert (pankós préselt mangalica sajt, édes savanyú szilva krém, arany cékla coleslaw mangóval, saláta levelek)

A mangalica sajt meredek választás, de az biztos, hogy ezzel sikerült kitűnniük a tömegből.

Ha Miskolcon is meglátogatnátok őket, reggelivel, levessel és napi menüvel várnak titeket.

IKON Restaurant - Debrecen

Az IKON 2019-ben az Anyukám Mondtával megosztva nyerte el a fesztivál közönségdíját, így valószínűnek tartom, hogy Thür Ádám főztje nem csak számomra kihagyhatatlan. Volt náluk szilvaleves, véreshurkával és mangalica debreceni páros is, de mi a csöves kukoricára mentünk rá.

Most mondhatnátok, hogy ezt "csak" egy cső kukorica, de az édes, füstölt chilis szósszal és a mádi érlelt sajttal ez egy rendkívül eredeti fogás lett. Konkrétan az egyik kedvencünk a fesztiválon.

És ezt a trükköt könnyen vihetjük is majd tovább a saját grillezős estünkre. Az ilyen praktikákért is érdemes gourmet fesztivált látogatni.

Duck You

Végre egy kacsás hely, a sok mangalica után!

A Gléda Vendéglő tulajdonosainak, Deli Jánosnak és Kerekes Sándornak vadonatúj koncepciója a "KacsaKocsi".

Mi a kacsa debrecenibe kóstoltunk bele (mangalica tokaszalonnával és házi szilvás mustárral, valamint kovászolt kenyérrel), és olyan szerencsénk volt, hogy aznap még egy mennyei lecsót is adtak hozzá.

A Duck You egyelőre a Tiszafüredi szabadstrandnál, a Halas téren tanyázik, de reméljük, hogy nemsokára közelebb gurul hozzánk...

Jardin Cukrászda - Debrecen

A Jardin egy kifejezetten francia desszerteket készítő cukrászda Debrecen belvárosában, amely 2021 elején nyitott. Nehéz volt tőlük választani, de végül a mangalica hájas mille feuille ribizlivel és dióval lett a befutó.

Mennyei manna volt! Az elmúlt egy éveben biztosan nem kóstoltam ennél finomabb süteményt, pedig sütök és kóstolok is eleget.

Ha Debrecenben jártok, ne hagyjátok ki őket!

Maszek

Ki kell emelnek egy "italozós" helyet is.

Ha debreceni lennék, én tuti a Maszekba járnék koktélozni. És kint a fesztiválon is bizonyítottak a srácok.

A "Szilvás Gombóc" nevű koktéljuk feledhetetlenre sikerült! (Monkey 47 Sloe Gin, chilis szilvapüré, friss citromlé, fahéjas porcukor, pirított zsemlemorzsa és szódavíz volt benne.)

Sárréti ChiliFarm

És ha már a chili volt a tematika, a Sárréti ChiliFarm standját is betámadtuk. Itt lehetett a lecsípősebb falatokat kóstolni, és a legjobb szuveníreket beszerezni.

Nézzetek rá a honlapjukra is, mert egy csomó új, izgalmas termékük is van most: chilifarm.hu/shop

 

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
RÓKALAND
A Rovatból
hirdetés

Ősz az Adrián – Abbázia, Učka és Krk

Horvátország a magyarok számára egyet jelent a nyaralással, pedig ősszel is lenyűgöző és izgalmas úti cél lehet.

Link másolása

hirdetés

Fiume után (amiről EBBEN a cikkben olvashattok) Abbázia, Učka és Krk felfedezése mellett döntöttük, és bár a tengerben egyszer sem mártóztunk meg, tartalmas és izgalmas napok vannak mögöttünk.

Abbázia, ami a Monarchia óta menő

Abbázia (horvátul Opatija) Fiumétól 8 km-re nyugatra, az Učka-hegység lábánál fekszik. A hegyek miatt télen is enyhe az éghajlat, és a nyári hűség is sokkal elviselhetőbb itt. A gyönyörű épületek mellett a parkokban rengeteg mediterrán növény is burjánzik. A pálmafák mellett a babér az úr.

Abbázia a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt, és szanatóriumait többnyire magyar orvosok vezették. Sokan jártak ide töltődni és gyógyulni, a babér és a tengervíz áldásos kombinációja miatt.

"Számomra a tenger, Fiume és Abbázia között, még mindig a “magyar tenger”, akkor is, ha tudom, hogy a történelem időközben odaadta az olaszoknak a Szentkorona Gyöngyét. Ez az öböl mélykék vizével az én külön, szerény és csöndes irredentám. Az egész világból ez az öböl az a hely, ahol a magyarnak közvetlen köze volt a tengerhez. Visszajárok ide, örülök, ha valamelyik fiumei őslakó magyarul felel kérdéseimre, szeretek sétálni Abbázia és Lovrana között, a babér illatú tengerparti sétaúton, ahol szüleink és nagyszüleink udvaroltak már egymásnak, s esténként szívesen átmegyek Voloscába, leülök a part menti kiskocsma előtt, megiszom egy negyed liter isztriai vörösbort, és drámai helyzeteken vagy más ilyen reménytelen feladatokon töröm fejem. Minden évben elmegyek ide, néha csak két, három napra."

Márai Sándor - Dráma Voloscában

hirdetés

Márainak abszolút igaza van, Abbáziában könnyedén megérinti az embert a magyar történelem, és közben mégis van benne valami egzotikum a tenger miatt.

Manapság Abbázia egyik jelképe az 1956-ban Zvonco Car szobrászművész alkotta szobor, a Leány sirállyal, mi is innen kezdtük meg sétánkat.

A lehető legszerencsétlenebb időben jártunk itt, hiszen konkrétan órákon keresztül szakadt az eső, de amikor elállt, friss és tiszta levegőt hagyott maga után. És ez a környék még esőfelhőkkel tarkítva is csodaszép!

Az ebédünket a Bistro Yacht Club Opatijában fogyasztottuk el.

Jól esett a borús idő elől ide menekülni, és áfonyalikőrt kortyolni, majd gazdag, szószos tésztát és buzarás polipot kanalazni.

Friss és finom itt is a tengeri étel (mint a környéken szinte bárhol egy jobb étteremben), és a kiszolgálás figyelmes. A tradicionálisabb és elegánsabbak közé sorolnám ezt a helyet, mégis baráti árakon dolgoznak, és abszolút komfortosan érezheti magát itt az ember.

Az ebédet egy nagyobb sétával vezettük le, és az egyik kötelező programot pipáltuk ki: a Lungomare sétányt.

Ezt a 12 km hosszú út, minden bizonnyal az Adria egyik legszebb tengerparti sétánya. Első része 1899-ben, majd a folytatása 1911-ben készült el. Végig gyönyörű épületek és burjánzó növények szegélyezik.

Csodálatos dolog, hogy a horvátok nem engedték ezt a szakaszt feldarabolni és tönkretenni, hogy megszakítás nélkül sétálhat itt végig a tenger mellett az ember.

A vacsoránk is egy fantasztikus helyen volt, a part mentén: az Ostaria Veranda.

Ez az a típusú étterem, amit Budapesten is a komolyabb bisztrók között tartanának számon.

Maga az étterem és a terasz berendezése is modern eleganciát sugallt, és a tálalás is egy másik dimenzió, mint amit eddig tapasztaltunk Horvátországból. Izgalmas kombinácók, amiknek a lelkét itt is a friss hal adja meg.

A hangulat alapján arra számítottunk, hogy apró fogások érkeznek majd, de úgy teleettük magunkat az elő- és főétellel, hogy a desszertnek már nem is maradt hely.

Ha erre jártok, mindenképpen foglaljatok asztalt, mert elég népszerű a hely, még hétköznapokon is.

Učka és a páratlan panoráma

Az Učka egy hegylánc Horvátország északnyugati részén, ami pont az Abbáziai riviéra mögött emelkedik, 20 km hosszúságban és 4-9 km szélességben.

Területe ma természetvédelmi park. A legmagasabb csúcsa a Vojak, 1396 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. Tetejére 1911-ben kőből kilátótornyot építettek. Innen az Isztriára, a Trieszti-öbölre, a Júlia-Alpokra és az Adria szigeteire nyílik kilátás.

Az "Učka 360 °" projekt részeként nyílt itt egy látogatóközpont is, amihez egy régi, gazdasági épületet újítottak fel a Park központjában.

A földszinten egy állandó múzeumi kiállítás kapott helyet, ami elég modern és interaktív ahhoz, hogy a család minden tagját lekösse.

A park és a környező terület természeti és kulturális értékei állnak a középpontjában, és egy esős vagy hidegebb napon remek program lehet ez is, ha a környéken jártok.

Nekünk konkrétan életmentő volt, mert hiába mentünk fel a kiálátóhoz, a felhők éppen eltakarták a lényeget, de a kiállításnak hála megcsodálhattuk a panorámát egy vetítés segítségével.

A látogatóközponttól nem messze van egy étterem, ahol MEDVEpörköltet is kínálnak!

Kétszemélyes csapatunk bátrabbik fele ki is próbálta, és bár nem lett a kedvence, azért elég extrém móka volt ez is.

Krk, a meseszép sziget

Krk Horvátország és az Adriai-tenger második legnagyobb szigete. Tengerpartjának hossza majdnem 200 km. Horvátország legnépesebb szigete a maga 68 településével.

Keleti partja a szárazföld felé néz, déli partja a Cres-sziget irányába. 1980 óta a Krki híd, a világ egyik leghosszabb (1430 méter) betonhídja köti össze a szigetet a szárazfölddel, Kraljevica települése mellett.

Őszintén szólva nem vártunk túl sokat ettől a szigettől, és talán pont ezért okozta az egyik legnagyobb meglepetést.

Rengeteg hangulatos partszakasza van, és mesébe illő települések váltják egymást. Ráadásul gasztronómiai szempontból is sok-sok finom falatot tartogat.
A sonka

A horvátok sonkája főként abban tér el a miénktől, hogy ők nem füstölik, csak szárítják. A tenger sós levegője természetesen sokat segít nekik ebbe.

A Kuca Krckog Prsuta Zuzic nevű helyre mindenképpen érdemes ellátogatni, ha az ember az igazi, Krk-i prosciuttora kíváncsi. Mert itt nem csak vásárolni és körbenézni lehet, hanem az üzem mellett van egy remek éttermük is.

Mi egy fantasztikus fügelikőr után előételes tálat és tésztás ételt is kóstoltunk. Szerencsére a sonka a gombás tésztáról sem maradhatott le. Soha sincs túl sok prosciutto!

Hibátlan élmény volt ez is.

A sajt

Mondjuk egy taktikai hibát ezen a ponton vétettünk... a sonka után azonnal sajtot kóstolni indultunk. És ezen a ponton be kellett bizonyítani magunknak, hogy ha nincs is hely a gyomorban, akkor is tud még enni az ember.

A Magriž egy családi vállalkozás a Kornić nevű kis faluban, akik főként juhsajttal és olívaolaj gyártásával foglalkoznak.

(Meg fantasztikus szárított fügéjük és narancsuk is van, aminek szintén nehéz ellenállni.)

A juhok jellemzőek erre a környékre, szépen ellegelgetnek a hol sziklás, hol zöldebb terepen, és remek alapanyagot biztosítanak ezekhez a fenséges sajtokhoz.

A rengeteg ízesítés mellett még palacsintába is készült egy krémes töltelék, ami végképp kivégzett minket.

És meg kell jegyeznem, hogy olyan tisztasággal, ami ebben az üzemben volt, nagyon rég nem találkoztam. Itt tényleg lehetett volna a padlóról is enni.

Jól jött ezután egy hosszú séta a tengerparton, majd Vrbnik-ben.

Vrbnik egy kicsi falu, de rengeteg szépséget rejt.

Itt van a világ legszűkebb utcája, és akkor is páratlan a panoráma, ha magára a falura nézünk, meg akkor is, ha a faluból csodáljuk a tengert.

Egyik jellegzetessége, a Horvátország szerte ismert, és számos díjat nyert Vrbnicka Zlahtina bor, amit mi is megkóstoltunk a kirándulásunk legszebb éttermében.

A legszebb vacsora

Horvátországban nem volt rossz éttermi élményünk. Lehet csak mi fogtuk ki, lehet, hogy pont jókat rendeltünk, de sehonnan nem távoztunk csalódottan. Azonban ami Vrbnikben várt minket, az vitt mindent.

Nada nevű étterem minden szeglete csoda. Ez az a hely, ahol órákat akarsz ücsörögni, és ahova biztosan vissza akarsz menni.

Van két lenyűgöző terasza, és a belső tér is kellemes és hangulatos. A személyzet mosolygós és segítőkész, és természetesen az ételek és a borok is fantasztikusak.

Én majd egy órán keresztül tisztítgattam itt magamnak egy óriási adag rákot, és szokásomtól eltérően, egy percig sem szállt meg a türelmetlenség. Jó itt ülni, inni, enni. Nem akar sietni az ember.

Csak nézd meg ez a naplementét, amit a teraszról kaptunk el. Ugye, hogy meseszép?

Hát utazz el a tengerhez ősszel és tavasszal is, mert szezonon kívül ez egy sokkal nyugodtabb és csendesebb, de egyáltalán nem unalmas világ!

Még több információ és kedvcsináló: croatia.hr

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: