Két koszos tekercs egy szekrény mélyén – Vaszary rejtett kincseiből nyílt kiállítás a Nemzeti Galériában
Vaszary János teljesen ismeretlen műveiből nyílt kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában. A Vaszary - Az ismeretlen ismerős című tárlaton mintegy hetven műből 24-et eddig nem csak a közönség, de a szakma sem ismerhetett.
Nem titok, hogy Vaszary-rajongó vagyok. Akárhányszor meglátom egy-egy színes, dinamikus festményét, egyszerűen mindig az az érzés jár át, hogy ott akarok lenni: benne a festményben. Szinte hallom a zene ritmusát, érzem a nap simogatását, és átélem a metropolisz lüktetését. Nagy izgalommal vártam a Galéria tárlatát, hiszen ez alkalommal olyan alkotásokban gyönyörködhetünk, amik több évtizeden keresztül elfeledve porosodtak a raktárok mélyén.
Nézd meg velünk a nemrég felbukkant kincseket, és elárulom azt is, honnan kerültek elő a lappangónak hitt alkotások!
Vaszary János (1867–1939) a 20. századi magyar művészet egyik legsokszínűbb alakja. (Nem csak átvitt értelemben, hanem szó szerint is.) Az 1890-es évek végén a szecesszió egyik első hazai képviselője volt, később az impresszionizmus, az expresszionizmus, majd az art deco stílusában is alkotott. Képeinek színessége, a formálás magabiztossága és ereje kora egyik legnagyobb hatású mesterévé tette őt művészként és tanárként is.
A kiállított festmények a teljes életmű szinte minden korszakát képviselik a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a párizsi art deco stílustól a Duna-korzó képeiig és a mediterrán hangulatú tengerparti jelenetekig.
De honnan kerültek elő a lappangónak hitt alkotások?
2012-ben a Liget Budapest Projekt keretében elindult egy új, korszerű múzeumépület és restaurálási, raktározási központ megvalósításának előkészítése. Ennek folyamán elkezdődött a Galériában őrzött teljes műtárgyanyag számbavétele. A munkálatok során 2016-ban az egyik raktár polcsora mögött egy falnak fordított, alacsony szekrényre bukkantak. A szekrényben két szennyezett vászontekercset találtak, amelyek pecséttel lezárt spárgával voltak átkötve, és a vásznakon halvány, kézzel írt "Vaszary" felirat állt.
A tekercsekből egyenként 20-20 Vaszary-olajfestmény került elő. A múzeum gyűjteményében lappangó művek teljesen ismeretlenek voltak, a művészettörténészek soha nem találkoztak velük korábban. Sehol sem reprodukálták őket, még Vaszary életében sem, így közvetlenül a művész műterméből, illetve hagyatékából kerülhettek a közgyűjteménybe.
A Galéria dolgozói tüzetesen átvizsgálták a rengeteg átvételi dokumentumot, melyek között egy kézzel írt, összesített listában végül megtalálták a keresett két tételt. A tekercseket tehát annak idején átvették, de valamilyen okból a többi hagyatéki képtől külön kezelték. Valószínűleg ki sem bontották a tekercseket, máshol raktározták őket, és mivel elkerültek a Vaszary-hagyaték többi darabjától, nem sorolták őket a törzsleltárba sem.
A Galéria új kamarakiállítása a megtalált képek közül a 24 legszebbet mutatja be Vaszary más, ritkán látható festményei mellett.
A kiállítótérbe lépve először Vaszary korai munkáiból láthattunk egy válogatást. A szekcióban szereplő képek közül új felfedezés a Tanulmány az esztergomi Szent Péter és Szent Pál-templom főoltárához, aminek nőalakja a mellette kiállított festményén is visszaköszön.
Vaszaryt minden bizonnyal megérintették modern francia képzőművészeti áramlatok. Erről tanúskodik a Kávéházi jelenet impressziószerű, könnyed formaalakítása.
Az első világháború megrázkódtatásai után Vaszary expresszív képeket festett. Ezeken úgynevezett fekete alapos technikát alkalmazott. Az újonnan felfedezett Fekvő női akt színei is szinte kivilágítanak a vastagon felvitt sötét alapozásról.
A kiállításon a személyes kedvencem a modern nőket ábrázoló szekció volt. A 20-as évek a modern nő színre lépésének és felszabadulásának kora volt: a tabuk ledőltek, szabad lett az erotika. Vaszary belemerült az éjszakai élet örömeibe, érdeklődéssel festette a lokálok, mulatók közkedvelt szereplőit. Festészetében megjelentek a meztelenségükben feltárulkozó, csábító női aktok.
A bibliai Salome történetét megidéző revüműsorok is többször megihlették. Ezek közül új felfedezés a Színpadi jelenet című festmény, amelyen merész, félig feketére festett kompozíciójával mutatja be a századforduló tipikus femme fatale karakterét.
Vaszary Magaslaton című festményének párdarabjaként is tekinthetünk arra az újonnan felfedezett olajfestményre, amin szintén egy pihenő női akt és szintén egy nagy méretű fekete váza szerepel. Erre is illene a "Magaslaton" cím, hiszen az emeleti lakás ablakából kitekintve modern, lapos tetejű épületek felső szintjei látszanak.
A Vaszary házaspár tavasztól őszig a Toroczkai Wigand Ede által tervezett tatai villában lakott, ahol a kertre nyíló teraszajtókat többnyire kitárták a virágos park felé. A most felfedezett festmények közül több is bepillantást enged a műteremház art deco stílusú enteriőrjébe. A csíkos huzatok, mintás függönyök, és a többi divatos berendezésitárgy harsány színei életörömöt és derűt sugároznak, akárcsak a művész virágcsendéletei.
Vaszary a tatai villa kertjében meztelenül napfürdőző fiatal nőket is megörökített. Alakjai nem törődnek a konvenciókkal, élvezik a nyári nap simogatását.
A Duna-korzós képek is nagy kedvenceim Vaszarytól. Mintha képeslapokat nézegetnék: panoráma a budai hegyekkel, a királyi várral, Halászbástyával, hidakkal és a Parlamenttel. A Budapest kálváriája című képsorozat viszont elég mellbevágó, ha jobban szemügyre vesszük. A tekercsekből előkerült változaton a Duna-korzó divatos közössége békésen sétálgat, az emberek arcát alig látni, háttal ülnek vagy elfordulnak, egymásra sem nagyon figyelnek. Abszurd módon még azt sem veszik észre, hogy köztük jár a kereszt alatt görnyedő Megváltó.
Az éjszakai fények a párizsi világkiállításon is egy különleges felfedezés.
A vászontekercsekben számos tengerparti témájú képet is felfedeztek. Vaszary rajongott a tengeri utazásokért. Hangulatteremtő képessége ezeken a képein is remekül tetten érhető. Ránézek a képre, és mintha ott lennénk a Tengerparti hotelszobában és érezném a sós levegő illatát.
Ebben a korszakában Vaszary festéstechnikája egyre letisztultabbá vált. A Csónakosok a tengerparton képén a partszakaszokat és a fürdőzőket már csak színes pöttyökkel és vonalakkal, dülöngélő hasábokkal jelezte.
A kiállítás lépcsős falmegoldása számomra kicsit zavaró volt. A szekciók címei így csak bizonyos szögekből látszanak, és elsőre nem egyértelmű, hol kezdődnek az egyes korszakokhoz tartozó festmények.
Pozitívum viszont, hogy az újonnan felfedezett festmények fekete képcédulákat és egyforma ezüst kereteket kaptak a könnyebb felismerhetőség jegyében, így ha kifejezetten azok miatt látogatsz el a kiállításra, egyszerűen beazonosíthatod őket.
A kiállítást 2023. január 15-ig nézheted meg a Magyar Nemzeti Galériában. Részletek a Galéria honlapján.
