1818. január 30-án született Görgey Artúr honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc fővezére. A forradalom előtt vegyésznek tanult, és ha nem jön közbe a forradalom, bizonyára szép karrierje lett volna a tudományos pályán is.
A szabadságharc után Ausztriába internálták, majd a kiegyezést követően tárhet csak vissza Magyarországra. Testvére, Görgey István házában élt 98 éves koráig.
A Manda archívumában van egy 1910-es felvétel, ahol az akkor is még meglehetősen vegyes megítélésű idős katonát láthatjuk. Huszárokat mutatnak, akik köszöntik a 92 éves, ősz hajú honvédtábornokot, majd Görgey egy dunai hajókázáson vesz részt.
Ez áll a videó alatt:
"Ez a felvétel lényegében kuriózum. Nem nagyon szoktak odafigyelni rá, pedig a magyar történelem egyik ikonikus alakja szerepel rajta idős korában, GÖRGEY ARTUR. A felvétel 1910-es, tehát 108 éves, úgy tessék megbecsülni..."
1818. január 30-án született Görgey Artúr honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc fővezére. A forradalom előtt vegyésznek tanult, és ha nem jön közbe a forradalom, bizonyára szép karrierje lett volna a tudományos pályán is.
A szabadságharc után Ausztriába internálták, majd a kiegyezést követően tárhet csak vissza Magyarországra. Testvére, Görgey István házában élt 98 éves koráig.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Igazgató bácsi, én most meg fogok halni?” – kérdezte egy alsó tagozatos kisfiú a pörbölyi iskola vezetőjétől a fémroncsok, a szirénák és a kiáltások közepette. A kérdés, amely a Tolnai Népújság tudósítása szerint a tragédia helyszínén hangzott el, egyetlen mondatba sűrítette a felfoghatatlant.
1993. február 12-én, egy fagyos, ködös péntek reggelen Pörböly határában egy pillanat alatt kialudt tizenegy gyermek élete, amikor az őket szállító iskolabusz egy vonattal ütközött. A balesetben a busz sofőrje is életét vesztette, a tragédia tizenkét áldozatot követelt.
Aznap reggel sűrű, párás köd ült a tájra, drámaian lecsökkentve a látótávolságot a nyékipusztai bekötőút vasúti átjárójában. A mentéshez riasztott pécsi helikopter sem tudott leszállni a sűrű pára miatt. A helyszínre érkezőket apokaliptikus kép fogadta: a Gemenc Volán Ikarus busza kettészakadt, hátsó része az árokba csapódott, míg az elejét a Kiskunhalas felől Bátaszék irányába tartó személyvonat mintegy százötven méteren tolta maga előtt a síneken. Az influenzajárvány miatt a buszon a szokásos hatvan helyett aznap csak huszonkilenc gyermek utazott.
A vasúti átjáró fénysorompója a baleset napján nem működött, mert hetekkel korábban, január végén valaki ellopta a berendezés akkumulátorát. A tolvajt sosem találták meg.
A MÁV a vasúti személyzetet írásban figyelmeztette a veszélyre, és a mozdonyvezetők számára kötelezően előírta, hogy a fedezetlen átjáró előtt 15 kilométer/órára csökkentsék a sebességet. A közúton közlekedők számára azonban a sötét jelzőlámpa semmilyen veszélyt nem jelzett a sűrű ködben.
A 7817-es számú személyvonat mozdonyvezetője a kötelező érvényű írásbeli rendelkezés ellenére nem lassított. A vizsgálat később megállapította, hogy a szerelvény közel 80 kilométer/órás sebességgel érkezett az átjáróhoz. A mozdonyvezető ugyan adott hangjelzést, de a fékezésre már nem maradt ideje. Egyik túlélő gyermek visszaemlékezése szerint az utolsó pillanatokban valaki felkiáltott a buszon: „Mi lesz most?! Itt a vonat!”
A tizennyolc sérült gyermeket több környező kórházba szállították, de a helyszínen nem állt rendelkezésre pontos utaslista, ami jelentősen megnehezítette a gyerekek azonosítását és a szülők értesítését. A helyszínen kilenc, a kórházba szállítás után pedig további két gyermek halt bele sérüléseibe. A buszt vezető férfi szintén a kórházban hunyt el.
A tragédiát követő nyomozás a buszvezető és a mozdonyvezető felelősségét is megállapította. Mivel a busz sofőrje elhunyt, csak a mozdonyvezető ellen indult eljárás.
A bíróság első fokon két évre, a Legfelsőbb Bíróság pedig jogerősen három év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A hazai vasúttörténetben ez volt az egyik első olyan eset, amikor vasúti átjáróban történt halálos baleset miatt egy mozdonyvezetőnek börtönbe kellett vonulnia.
A pörbölyi tragédia az egész országot megrendítette. „Kimondhatatlan fájdalom ért minket. Ezt a tragédiát ez a kis falu talán soha sem fogja kiheverni” – nyilatkozta Gayer János, a falu akkori polgármestere. Közadakozásból 18 millió forint gyűlt össze a gyászoló családok megsegítésére és az áldozatok temetésére. A sportvilág is megmozdult: egy székesfehérvári felkészülési torna győztese, a BVSC-Dreher a százezer forintos fődíjat, a döntős Videoton pedig a rendezvény teljes bevételét ajánlotta fel az érintetteknek. Az elhunyt gyermekeknek egységes síremléket állítottak, a baleset helyszínén pedig emlékmű őrzi az emléküket. A tragédia feldolgozására mentálhigiénés csoport is indult, de a közösségben a történtek sokáig tabutémának számítottak.
„Igazgató bácsi, én most meg fogok halni?” – kérdezte egy alsó tagozatos kisfiú a pörbölyi iskola vezetőjétől a fémroncsok, a szirénák és a kiáltások közepette. A kérdés, amely a Tolnai Népújság tudósítása szerint a tragédia helyszínén hangzott el, egyetlen mondatba sűrítette a felfoghatatlant.
1993. február 12-én, egy fagyos, ködös péntek reggelen Pörböly határában egy pillanat alatt kialudt tizenegy gyermek élete, amikor az őket szállító iskolabusz egy vonattal ütközött. A balesetben a busz sofőrje is életét vesztette, a tragédia tizenkét áldozatot követelt.
Aznap reggel sűrű, párás köd ült a tájra, drámaian lecsökkentve a látótávolságot a nyékipusztai bekötőút vasúti átjárójában. A mentéshez riasztott pécsi helikopter sem tudott leszállni a sűrű pára miatt. A helyszínre érkezőket apokaliptikus kép fogadta: a Gemenc Volán Ikarus busza kettészakadt, hátsó része az árokba csapódott, míg az elejét a Kiskunhalas felől Bátaszék irányába tartó személyvonat mintegy százötven méteren tolta maga előtt a síneken. Az influenzajárvány miatt a buszon a szokásos hatvan helyett aznap csak huszonkilenc gyermek utazott.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A fiatalon elhunyt Kesjár Csaba megérezte a versenypályán a közelgő tragédiát
64 éve született a magyar autóversenyző. Párja a tragédia után azt nyilatkozta, hogy a többi résztvevő Csaba halála után nem akart versenyezni, mindenki a szerette. A futamot le is fújták.
Annak idején, az 1980-as években egy egész korszak ígéretét hordozta Kesjár Csaba a magyar autósportban.
Tehetséges volt, ambíciózus, és oda kellett rá figyelni.
1962. február 9-én született, és csak huszonhat év adatott neki – mégis megmaradt több generáció emlékezetében.
A nyolcvanas években sokan nevezték őt „a reménység hercegének”. Nem véletlenül: egy évvel az első magyarországi Forma–1-es futam, az 1986-os Hungaroring-debütálás után már valós forgatókönyv volt, hogy magyar versenyző állhat rajthoz a királykategóriában. És abban az időben ez nem csupán álom volt, mert az ajtó már kinyílt.
A versenysport családi örökség volt
Kevesen tudják, hogy Kesjár Csaba szenvedélye a családi hagyományokból táplálkozott. Édesapja és nagyapja is versenyzett, vagyis a mozgás, a gépek világa, a pályák ritmusa ott volt a levegőben. Ő viszont nem csak vezetni tudott, hanem értette is, mitől él egy technika.
Talán ezért is beszéltek róla úgy a kortársak, mint aki nem pusztán gyors, hanem rendszerszinten gondolkodik, ami az autósportban aranyat ér.
Mérnöki fej, versenyzői szív
A történet gokarttal indult: 1977 és 1981 között gokartozott, és már itt kiderült, hogy tehetséges. A nemzetközi licencű kategóriában 1980-ban és 1981-ben magyar bajnoki címet szerzett – kétszer egymás után, ami a legjobb bizonyíték arra, hogy nem egyszeri, véletlen sikerről volt szó.
1982-ben már autóversenyzői igazolvánnyal folytatta, és onnantól az események szinte sűrűsödnek. Közben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett.
Formula Easter: 1982, 1983, 1984, 1985 – négyszeres magyar bajnok. 1985: abszolút magyar bajnok. 1986: hegyi bajnok.
Formula Ford: 1986-ban osztrák bajnok, ami különösen fontos állomás volt. Ebből már lehetett sejteni, hogy a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét a magyar versenyző.
1987-től 1988-ig a német Forma–3 bajnokságban versenyzett. 1987-ben a 9. helyen végzett, ami ebben a mezőnyben komoly teljesítmény, főleg úgy, hogy ő volt az, aki nem „készen” érkezett.
Kesjár Csaba lett volna az első magyar versenyző, aki Forma–1-ben szerepelhet
Az 1987-es Magyar Nagydíj hétvégéjén tesztelhette a Zakspeed csapat autóját, így ő lett az első magyar, aki F1-es autót vezetett. Egyetlen teszt is elég ahhoz, hogy egy ország sporttörténeti pillanatként emlékezzen rá.
Majd 1988. június 24-én a nürnbergi Norisringen történt meg az, amit egyetlen versenyző családja sem akar átélni: Kesjár Csaba az edzésen halálos balesetet szenvedett.
A magyar versenyző mintha megérezte volna végzetet
- erről Harle Tamás írt a Kesjár Csaba 60 – A teljes történet című könyvében. A kötetben a szerző felidézi, hogy
24 órával a tragédia előtt Kesjár Csaba a csapattársával bejárta a pályát, és a hírhedt kanyarban meg is állt.
A beszélgetés lényege – röviden – az volt, hogy ha hibázik, nagy baj lehet.
"A halálkanyarban - amelynél később az életét veszítette - megállította a tűzpiros Hondát és azt mondta társának, hogy ha eltéveszti a kanyart, akkor beleszáll a tóba"
-írja Harle Tamás.
"Csapattársa azt felelte, ha elvéti a kanyart, akkor ott a szalagkorlát, ami megfogja. Döbbenet, de 24 órával később éppen ez a korlát okozta Csaba halálát."
Azon a bizonyos napon a fiatal autóversenyző a piros–fehér–zöld festésű Dallarával féknyomok nélkül, nagy sebességgel csapódott a gumifalnak, majd az autó át is szakította a szalagkorlátot, és csak a fák alatt állt meg.
Nem tudott fékezni.
A korabeli beszámolók szerint édesapja épp a helyszínre tartott, de késett. Az edzésre már nem ért oda, a futamot akarta látni. A hírt – hogy a fia meghalt – a csapat magyar szerelője, Nagy Péter közölte vele.
Harle Tamás a Forbes-nak 2022-ben azt mondta, hogy alapvetően a Norisring pár évvel korábbi átépítése és az akkoriban lazább biztonsági szabályok miatt nem élte túl Kesjár az ütközést.
A lazán összerakott gumifal azonnal szétrebbent, és Kesjár autója lyukat fúrt a szalagkorlát két íve közé, amelynek felső része halálos ütést mért a fejére.
A mai előírások mellett, a pilóták fejét védő úgynevezett „glória” miatt nagy valószínűséggel túlélne egy ilyen balesetet.
Werner Imola, Kesjár Csaba párja a tragédia után azt nyilatkozta, hogy a többi versenyző Csaba halála után nem akart versenyezni, mindenki a szerette. A versenyt le is fújták.
Kesjár Csaba neve az 1980-as években azt jelentette, hogy Magyarországnak lehet saját F1-es versenyzője. Sajnos nem így lett.
De amit elért, az örökre beírta őt a magyar autósport történetébe.
Tömegsír igazolta a világ első feljegyzett tömegjárványát, amit sokan kamunak tartottak
A holttestek fogaiból kinyert DNS bizonyította, hogy a gyilkos kór a pestis volt, ami a kora középkor elején söpört végig a Bizánci Birodalomból indulva.
Egy római kori versenypálya mellett feltárt tömegsír tárja fel a világ legelső, feljegyzett világjárványának borzalmait.
A mai Jordánia területén talált, több mint 200 holttestet rejtő sír kézzelfogható bizonyítékot szolgáltat arra,
hogyan tarolta le a Justinianus-kori vagy Iusztinianoszi pestisjárvány a mediterrán városokat, és hogyan kényszerített egy mozgásban lévő, sokszínű népességet egyetlen, tragikus temetkezésbe.
Az amerikai vezetésű kutatócsoport eredményei szerint a sír egyetlen, katasztrofális esemény nyomait őrzi, nem pedig olyan temetőét, ami lassan, évtizedek alatt telt meg – írta a The Guardian.
A 6. és 8. század között tomboló pestisjárvány milliókat ölt meg a Bizánci Birodalomban.
A most vizsgált Dzserasz városa a járvány egyik epicentruma volt, egy nyüzsgő kereskedelmi központ, ahová a birodalom minden szegletéből érkeztek emberek.
A kutatók a holttestek fogaiból nyerték ki a DNS-t, amivel egyértelműen azonosították a gyilkos kórokozót, a Yersinia pestist.
„A korábbi beszámolók magát a kórokozót azonosították. A dzseraszi lelőhely ezt a genetikai jelzést emberi történetté formálja arról, kik haltak meg, és a város miként élte meg a válságot” – mondta Rays Jiang, a tanulmány vezető szerzője, a Dél-Floridai Egyetem docense.
A kutató szerint a lelet megmutatja, hogy a járványok nemcsak biológiai események, hanem társadalmi traumák is.
„Ez segít megérteni a pandémiákat a történelemben megélt egészségügyi eseményeket, amelyek így csak szövegekben feljegyzett járványkitörések.”
A tömegsírban férfiak, nők, idősek és fiatalok maradványait is megtalálták.
Az áldozatok sokfélesége azt mutatja, hogy a város lakossága rendkívül mobilis volt: rabszolgák, zsoldosok, kereskedők éltek és haltak meg itt egymás mellett. A járvány azonban csapdába ejtette őket, hasonlóan ahhoz, ahogy a Covid-19 idején leállt a világ. „Az emberek mozognak. Utaznak, sebezhetők, és normál esetben szétszóródnak, felbolydulnak. Itt a válság terelte őket össze” – tette hozzá Jiang.
A felfedezés egy régi tudományos vitára is pontot tehet.
„Egy egész filozófiai irányzat épült arra, amely szerint az első pandémia nem is történt meg”
– magyarázta a kutató.
A tagadók azzal érveltek, hogy sem a népszámlálási, sem a gazdasági adatok nem mutatnak összeomlást, és eddig nem került elő egyetlen tömegsír sem.
„Csakhogy az első pestisjárvány valójában könnyen kibogozható. Megvan a Yersinia pestis mint kórokozó; van egy tömegsír és vannak testek – bizonyítékaink vannak rá, hogy megtörtént”
– szögezte le Jiang.
Szerinte a történelem nem mindig látványos összeomlásokból áll. „Hogy a társadalom vagy az intézmények összeomlottak-e, az külön kérdés. Lehet, hogy egy betegség végigsöpör, anélkül hogy forradalomra, lázadásra vagy rezsimváltásra lenne szükség annak bizonyításához, hogy valóban végigsöpört.”
A Iusztinianoszi pestis (i. sz. 541–750) az első a három nagy, történetileg feljegyzett pestisjárvány közül, amelyet a Yersinia pestis baktérium okozott. A második a 14. századi Fekete Halál, a harmadik pedig a 19. század végén, 20. század elején Kínából kiinduló pandémia volt.
A Iusztinianosz-kori járvány a Bizánci Birodalom központjából, Konstantinápolyból terjedt el a birodalom kereskedelmi útvonalain keresztül, és a becslések szerint a Földközi-tenger térségének lakosságát akár 25–50%-kal is megtizedelhette.
A járvány nevét I. Iusztinianosz bizánci császárról kapta, aki maga is elkapta a betegséget, de túlélte.
A dzseraszi (Jerash) lelet azért is kiemelkedő, mert a mediterrán régióban eddig kevés közvetlen régészeti bizonyítékot találtak a járvány pusztítására. Míg Észak-Európában, például Angliában és Németországban már tártak fel a korszakhoz köthető pestises tömegsírokat, a birodalom központi területeiről hiányoztak a hasonló, egyértelmű leletek. A dzseraszi sír genetikai bizonyítékai megerősítik a korabeli írásos forrásokat, például Procopius történetíró leírásait, aki a járvány borzalmairól és a temetetlen holttestekről számolt be Konstantinápolyban. A felfedezés így segít összekapcsolni a történelmi szövegeket a kézzelfogható régészeti és biológiai valósággal.
Milliárdos gázsi és botrányok: Dieter Bohlen 72 évesen sem bír magával, most is felforgatja a német tévét
Dieter Bohlen a nyolcvanas évek európai pophangzásának egyik megteremtője, aki később producerként és a tévés tehetségkutatók kíméletlen, de vitathatatlanul szórakoztató zsűritagjaként is a csúcson tudott maradni.
A Pop-Titán 72 évesen is újraírja a saját legendáját: alig pár hete, december végén vette feleségül 18 éve tartó szerelmét, Carinát, tavasszal pedig megújult zsűrivel tér vissza a képernyőre a német tehetségkutatóban, a DSDS-ben – és azt ígéri, ezúttal semmit sem hagynak a régiben.
Dieter Bohlen 1954. február 7-én született Berne-ben. Bár egyetemi diplomát szerzett közgazdaságtanból, a zene már a hetvenes évektől kezdve mozgatta. Az igazi áttörés 1984-ben jött el, amikor Thomas Andersszel megalapította a Modern Talkingot.
A duó berobbant a köztudatba, és egymás után öt olyan slágert szállított, amely vezette a német slágerlistát: a „You’re My Heart, You’re My Soul”, a „You Can Win If You Want”, a „Cheri, Cheri Lady”, a „Brother Louie” és az „Atlantis Is Calling” örökre beírta magát a poptörténelembe. A formáció 1987-es első feloszlása után Bohlen producerként folytatta, és ő írta például Chris Norman 1986-os óriási slágerét, a „Midnight Lady”-t, ami szintén hat héten át vezette a német listákat.
2002-ben indult a Deutschland sucht den Superstar (DSDS), amelynek Bohlen évtizedekre a legfőbb arcává és zsűrielnökévé vált.
Egy rövid, 2021-es szünet után visszatért, idén tavasszal pedig a 22. évaddal folytatódik a történet, teljesen megújult zsűrivel. Bohlen mellett a rapper Bushido és az énekesnő Isi Glück foglal majd helyet. „Mindent megfordítottunk” – üzente Bohlen a visszatérés kapcsán. Az RTL csatorna szerint, amely a show-t gyártja, a koncepció egyértelmű. „Három erős karakter, három különböző világ, egyetlen zsűri” – fogalmazott Inga Leschek, az RTL programigazgatója. A feladatról Bushido is elmondta a véleményét: „Ez egy megtiszteltetés.”
A show üzleti szempontból is óriási jelenség. Az Ebiquity adatai szerint a DSDS 2018-ban 60,1 millió euró, azaz mai árfolyamon körülbelül 22,9 milliárd forint bruttó reklámbevételt termelt. A sajtóban megjelent, nem hivatalos értesülések szerint Bohlen gázsija a csúcson évente elérhette a 2,5 millió eurót (körülbelül 953 millió forintot). A 2023-as évadban komoly botrányt okozott, amikor az egyik versenyzőnek, Jill Lange-nak a következő kérdést tette fel:
„Csináltál valami normálisat is? Vagy csak leérettségiztél, és utána dugattad magad?” A jelenet nagy felháborodást keltett, és az RTL végül kivágta a vitatott részt az adásból.
A Modern Talking körüli vita sem csitul. Bohlen és Thomas Anders között évtizedek óta tart a vita arról, valójában ki is énekelte a legendás slágereket. „Minden dalt először én énekeltem fel, Thomas utánaénekelte” – nyilatkozta a Bildnek Dieter Bohlen. Anders ezt rendszeresen cáfolja, a kettejük közötti adok-kapok a német bulvársajtó visszatérő eleme.
Bohlen magánélete is fordulatot vett. December 31-én, a Maldív-szigeteken vette feleségül Carina Walzot, akivel 2006 óta alkotnak egy párt. Az érzelmes pillanatról később így mesélt: „Két percig csak sírtam” – mondta a Bildnek. A szertartást januárban Németországban, Nenndorf városában is hivatalossá tették egy polgári esküvővel, Carina pedig felvette a Bohlen vezetéknevet.
A Pop-Titán 72 évesen is újraírja a saját legendáját: alig pár hete, december végén vette feleségül 18 éve tartó szerelmét, Carinát, tavasszal pedig megújult zsűrivel tér vissza a képernyőre a német tehetségkutatóban, a DSDS-ben – és azt ígéri, ezúttal semmit sem hagynak a régiben.
Dieter Bohlen 1954. február 7-én született Berne-ben. Bár egyetemi diplomát szerzett közgazdaságtanból, a zene már a hetvenes évektől kezdve mozgatta. Az igazi áttörés 1984-ben jött el, amikor Thomas Andersszel megalapította a Modern Talkingot.
A duó berobbant a köztudatba, és egymás után öt olyan slágert szállított, amely vezette a német slágerlistát: a „You’re My Heart, You’re My Soul”, a „You Can Win If You Want”, a „Cheri, Cheri Lady”, a „Brother Louie” és az „Atlantis Is Calling” örökre beírta magát a poptörténelembe. A formáció 1987-es első feloszlása után Bohlen producerként folytatta, és ő írta például Chris Norman 1986-os óriási slágerét, a „Midnight Lady”-t, ami szintén hat héten át vezette a német listákat.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
