KULT
A Rovatból

Nicolas Cage tette sztárrá, fél Hollywooddal randizott, és nem bízik azokban, akik sosem drogoztak – Johnny Depp 60 éves

Szegény gyerek- és tinédzserkor, kábítószer, pia, depresszió, dühkitörések: sötét helyről került a filmvilág csúcsára, hogy onnan jó meredeken bucskázzon le újra. Vajon van még a számára remény?


Hollywood egyik legnagyobb filmsztárja John Christopher Depp II néven született 1963. június 9-én a Kentucky állambeli Owensboróban, John és Betty Sue Depp gyermekeként. Depp édesapja építőmérnökként dolgozott, édesanyja pedig pincérnőként, illetve ő vezette a háztartást is. Négy gyermek közül Johnny volt a legfiatalabb, saját bevallása szerint pedig visszahúzódó volt és különc. Az apja munkája miatt gyakran költözött a família, végül a floridai Miramarban kötöttek ki, Johnny 7 éves korában. Nagyjából egy évig egy motelben éltek, amíg az apja munkát keresett.

Depp utálta az új otthonát, és a családi problémák okozta stressz miatt már 12 évesen elkezdett dohányozni, drogokkal kísérletezni, és önpusztító életmódba kezdett. „A pubertáskor nagyon homályos volt. Szó szerint bezártam magam egy szobába, és gitároztam” – emlékezett vissza.

1978-ban, Johnny 15 éves korában váltak el a szülei, s az ő feladata lett, hogy eljárjon az apja irodájába, és felvegye a heti gyerektartáspénzt. A család szétesése miatt Depp eléggé elhidegült az apjától. 16 éves volt, amikor otthagyta a középiskolát, és csatlakozott a Kids nevű zenekarhoz gitárosként. A csapat viszonylag rövid időn belül elég sikeres lett ahhoz, hogy olyan ismert formációk előzenekara legyen, mint pl. a Talking Heads vagy a The B-52’s, megélni azonban nem tudtak belőle. Volt, hogy Depp hónapokig egy barátja ’67-es Chevy Impalájában élt.

A bűvös 21-es szám

1983-ban, vagyis 20 évesen Johnny megismerkedett a nála 5 évvel idősebb sminkessel, Lori Allisonnal, akit még abban az évben feleségül is vett, s szintén ez volt az az év, amikor a zenekarával együtt Los Angelesbe költöztek a nagy siker és a befutás reményében. Még ekkoriban is igen kevés pénzből éltek, ezért egy telemarketing cégnél tollak eladásából tartották fenn magukat.

Egy évvel később azonban Depp úgy döntött, kipróbálja magát színészként, amikor a felesége, Lori bemutatta őt az exének, Nicolas Cage-nek, akinek a karrierje ekkoriban volt felívelőben, már túl volt a Lány a völgyből és a Rablóhal című filmeken.

Cage meglátta Deppben a lehetőséget, és összehozta őt egy dörzsölt hollywoodi ügynökkel. Néhány kisebb statisztaszerep után (amik olyan kicsik voltak, hogy az IMDb sem jegyi őket) pedig Johnny megkapta első igazi filmszerepét a Rémálom az Elm utcában (1984) című horrorfilmben, amiben kapott egy emlékezetes haláljelenetet is (ágy…vérszökőkút…mindannyian emlékszünk…).

1985-re a Kids felbomlott, nem sokkal később pedig Depp házassága is. Az Allisonnal való szakítása után összejött a színésznő Sherilyn Fenn-nel (Twin Peaks), akit a Dummies (1985) című rövidfilm forgatásán ismert meg. El is jegyezték egymást, de az esküvőre már nem került sor. A szakításuk után pedig Johnny megismerkedett Jennifer Grey-jel (Dirty Dancing), akinek szintén megkérte a kezét, ám az ő románcuk sem tartott sokáig.

Depp ekkor már komolyan elkezdett színészetet tanulni: először a Los Angeles-i Loft Studio óráin, majd egy magántanárnál. A leckék végül 1987-ben kifizetődtek, amikor ő ugorhatott be Jeff Yagher helyett a tinik közé beépített zsaru, Tommy Hanson szerepébe a 21 Jump Street című népszerű, kanadai gyártású tévésorozatban.

A széria pedig szinte azonnal sztárrá tette Deppet: egyik napról a másikra tinibálvány lett belőle, bár ő maga neheztelt erre a címkére.

A Telegraph-nak adott 2006-os interjújában elmondta, hogy úgy érezte, a sorozat előrehaladtával egyre inkább stagnált, egyhelyben toporgott. "Egyszerűen kezdett az egész egy akciódús konzervdobozzá válni. Csak gyártod, és elküldöd, ennyi" - mondta Depp, aki állítólag megpróbálta kirúgatni magát a produkcióból, egy ízben még a lakókocsiját is szétverte. Amikor 1989-ben lejárt a 21 Jump Street-es szerződése (közben kapott egy mellékszerepet Oliver Stone Oscar-díjas háborús filmjében, A szakaszban is), rögtön megragadta a lehetőséget, hogy kihívásokat keressen, és más szerepekben is kipróbálhassa magát.

Ollókkal a csúcsra

1990-ben Depp főszerepet játszott John Waters '50-es években játszódó zenés filmjében, a Cry-Babyben, ami kultikus siker lett, s ugyanebben az évben lehetőséget kapott arra is, hogy megmutassa színészi sokoldalúságát Tim Burton fantasyje, az Ollókezű Edward címszerepében, amelyben nem félt szépfiús imidzsét lecserélni egy szadomazo cuccokba bújt, hegekkel teli, csúnyácska, ám csupaszív androidra. A film nemcsak A-listás színészként tette ismertté Deppet, hanem több mint 86 millió dolláros bevételt is hozott a kasszáknál.

A siker után Johnny komolyabb, sötétebb, sajátos szerepeket keresett, távol tartotta magát a blockbusterektől, és következetesen olyan szerepeket választott, amelyek a kritikusokat és a közönséget egyaránt meglepik.

Az Ollókezű Edward felvételein ismerte meg Winona Rydert, akire már A rock ’n’ roll ördöge (1989) című film premierjén történt rövid találkozásuk alkalmával szemet vetett. A forgatáson kezdtek el randizni, és hamarosan hollywoodi álompárrá váltak. Öt hónappal az első randevújuk után el is jegyezték egymást. Szerelmük megerősítésére Depp még a "Winona Forever" feliratot is rátetováltatta a jobb karjára. 1993-ban azonban szétmentek, miután Ryder szülei megtiltották a lányuknak, hogy férjhez menjen.

A magánéletén kívül Depp továbbra is virágzott, kritikai elismerések sorát és egyre nagyobb népszerűséget szerzett alaposan megválogatott munkáival. A jelentősebb karakterei közé tartozott a Benny és Joon (1993) című filmben a mizantróp Sam, amiért Golden Globe-jelölést kapott (korábban az Ollókezű Edwardért is kijárt neki egy), vagy a Gilbert Grape (1993) címszereplője.

Vad évek

1993 augusztusában Depp és két üzlettársa megvásárolta a Los Angeles-i The Viper Room nevű klubot, amely azonnal a Sunset Strip legmenőbb szórakozóhelyévé vált. Johnny arra kezdte használni a klubot, hogy a vendégeket megismertesse újonnan alakult P nevű zenekarával, amellyel gyakran adott ott sikeres koncerteket.

Még ugyanezen év október 31-én került be a hely a köztudatba egy tragédia miatt, amikor a 23 éves elismert színész, River Phoenix a klub előtt kábítószer-túladagolás miatt rohamot kapott, néhány órával később pedig meghalt a kórházban.

Ekkoriban Depp is gyakran drogozott, és időnként mély depresszióba zuhant. „Nem bízom senkiben, aki soha nem volt önpusztító valamilyen módon. Egy kicsit meg kell ütnöd magad, hogy megtudd, ki vagy” – magyarázta egyszer a színész, aki ez idő tájt kezdett kapcsolatba a szupermodell Kate Moss-szal, akivel folyamatosan a bulvárlapok címlapján szerepeltek szenvedélyes és kiszámíthatatlan viselkedésükkel. 1994-ben történt pl. Depp hírhedt dühkitörése, amelynek során lezúzott egy New York-i hotelszobát az egyik veszekedésük során.

Érdekes módon azonban Johnny vad és botrányos magánélete, úgy tűnt, nincs hatással a karrierjére. 1994-ben például újra együtt dolgozott Tim Burtonnel az Ed Wood című életrajzi filmben, amely a hírhedt B-filmes rendezőről szólt. A film Deppnek a kritikusok elismerését és egy újabb Golden Globe-jelölést hozott, sokak szerint pedig megmentette a szakmai pályáját. Így a kilencvenes években tovább alakíthatta főként különc karaktereit, s olyan filmekben tűnt fel, mint a Halott ember (1995), a Don Juan DeMarco (1995), a Holtidő (1995) vagy a Fedőneve: Donnie Brasco (1997).

1998-ban aztán Depp szakított Kate Moss-szal, és elvállalta Hunter S. Thompson újságíró alteregójának szerepét Terry Gilliam Félelem és reszketés Las Vegasban című, később kultikussá vált mozgóképes őrületében. A forgatás alatt Depp szoros barátságot ápolt Thompsonnal, amely egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig tartott, s a színész finanszírozta a temetését is.

Kasszasikerekre készen

Az ezredforduló időszaka is bővelkedett a kiváló szerepekben és filmekben (A kilencedik kapu – 1999, Az Álmosvölgy legendája – 1999, Csokoládé – 2000, Betépve – 2001, A pokolból – 2001), 2003-ban azonban az addig főként kisebb, független vagy szerzői filmekből ismert színész úgy döntött, készen áll arra, hogy elvigyen a vállán egy nagyköltségvetésű hollywoodi blockbustert, ráadásul egy olyan műfajból, amellyel akkoriban nem mertek kísérletezni, mivel szinte minden korábbi próbálkozás megbukott.

A 2003-as A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka azonban hatalmas anyagi siker lett, Jack Sparrow kapitány szerepéért pedig Depp megkapta élete első Oscar-jelölését. Eddig további négy alkalommal bújt bele legismertebb karakterének bőrébe, és természetesen sikert sikerre halmozott vele.

Az Amerikai Filmakadémia pedig végre felfedezte magának Johnnyt, hiszen a következő években többször is beválogatták őt a legjobb férfi főszereplő kategóriájának nomináltjai közé: az Én, Pán Péterrel (2004) és a Sweeny Todd: A Fleet Street démoni borbélyával (2007) is.

A következő években pedig olyan további kasszasikerekben tűnt fel (a kalózos filmeken kívül), mint pl. a Charlie és a csokigyár (2005), a Közellenségek (2009), az Alice Csodaországban (2010) vagy Az utazó (2010). A The Numbers nevű filmes bevételi adatbázis szerint a Depp főszereplésével készült filmek együttesen kb. 8,3 milliárd dollárt hoztak a hazai és a nemzetközi jegypénztáraknál. Ha ehhez még hozzávesszük az egyéb szerepeit is, Depp a 12. helyen áll a valaha volt legtöbbet hozó színészek között.

Vanessával a Paradicsomban

Johnny 1998-ban, A kilencedik kapu című Roman Polanski-film forgatása közben Franciaországban megismerkedett Vanessa Paradis francia színésznővel, énekesnővel és modellel, s rögtön egymásba szerettek. Paradis még abban az évben teherbe esett az első gyermekükkel, Lily-Rose Melody Depp pedig 1999 májusában jött a világra. Három évvel később megszületett a második gyermekük, John Christopher Depp III nevű fiuk, aki apja és nagyapja születési nevét kapta, de a szülei csak Jacknek hívják.

Lily-Rose 15 évesen a Chanel modellje lett, majd követte apját a színészi pályán.

Első filmje a 2014-es Agyar volt, azóta pedig szerepelt többek között a Jógamániában (2016), a Planetáriumban (2016), A hűséges férfiben (2018), az V. Henrikben (2019), a Crisisben (2021), az Utazás a semmibe című sci-fiben, a Csendes éjben (2021), illetve főszerepet kapott Az idol című sorozatban, amely nemrég debütált az HBO Maxon.

Jack Depp ugyanakkor nagyrészt távol tartotta magát a nyilvánosságtól, de szoros kapcsolatban van a nővérével. Édesapja megjegyezte, hogy Jackben is ott a művészi hajlam, mivel saját zenekart alapított, és szerinte kiválóan rajzol.

Depp és Paradis szakításáról 2012-ben keringtek először pletykák, amelyeket a színész kezdetben tagadott, a képviselője azonban júniusban megerősítette a szakításuk hírét. Összesen 14 évig voltak együtt, de sosem házasodtak össze.

Lefelé a lejtőn

Sajnos Depp következő nagyobb költségvetésű vállalkozásai közel sem sikerültek olyan jól, mint a korábbi filmjei. 2012-ben ráadásul régi alkotótársával, Tim Burtonnel együtt bukott az Éjsötét árnyék című fantasyvel, 2013-ban pedig még nagyobbat hasalt A magányos lovas című Disney-filmmel. A 2015-ös Fekete misével egy kicsit visszaédesgette magához a kritikusokat, noha ez a gengszterfilm sem lett túl sikeres a kasszáknál. S bizony ugyanígy járt a Transzcendenssel (2015), a Mortdecaijal (2015) és az Alice Tükörországbannal (2016) is.

Ez időszakban pedig a magánéletétől is újra hangos volt a sajtó, méghozzá az Amber Hearddel való kapcsolatától, akivel 2012-es filmje, a Rumnapló forgatásán találkozott, amikor még együtt volt Paradis-val.

Mindenesetre Depp és Heard a köztük lévő 23 év korkülönbség ellenére nem zavartatták magukat, 2013 karácsonyán eljegyezték egymást, 2015 februárjában pedig kimondták egymásnak a boldogító igent. Majd egy év házasság után jött a botrány, amely majdnem teljesen tönkretette Deppet. Amber ugyanis beadta a válókeresetet, illetve távoltartási végzést is kért a színész ellen azzal a váddal, hogy verbálisan és fizikailag is bántalmazta őt. A feleknek sikerült megegyezniük néhány hónappal később, a válást pedig 2017 januárjában véglegesítették is. Majdnem két évvel később azonban Heard írt egy véleménycikket a Washington Postba, amelyben leírta a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalatait, amely miatt a színészt kirúgták (pontosabban visszalépésre kérték) a soron következő Legendás állatok-filmből, és sok más szereptől is elesett. Depp ezért néhány hónappal később 50 millió dolláros rágalmazási pert indított a volt felesége ellen, viszonzásként pedig Heard visszaperelte őt, szintén rágalmazásért.

A perük 2022. április 11-én startolt, és országos figyelmet keltett. Június 1-jén az esküdtszék végül Depp javára döntött, így Heardnek 15 millió dollár kártérítést kellett fizetnie. S bár Johnny végül bizonyítani tudta ártatlanságát, az évek óta tartó hercehurca alaposan rányomta a bélyegét a karrierjére. Hiszen, bár a 2010-es évek második felében újra ki tudott nyögni magából sikeres filmeket (Legendás állatok-filmek – 2016, 2018, A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja, Gyilkosság az Orient expresszen – 2017), Heard vádjai miatt persona non grata lett Hollywoodban, így azóta csak kisebb, sok vizet nem zavaró, független filmekben kapott szerepeket (Richard búcsút mond – 2018, Hazugságok városa – 2018, A barbárokra várva – 2019, Minamata – 2020). A következő 2-3 évben pedig nem is forgatott…

Van-e még remény?

Idén, Cannes-ban 2020 óta először lehetett Deppet látni egész estés filmben: a Jeanne du Barry – A szerető című kosztümös alkotásban XV. Lajos francia királyt alakítja.

A Croisette-en Deppet a rajongók meleg fogadtatásban részesítették, a film végén pedig állva tapsolták meg. A színész a fesztiválon az újságíróknak azt mondta, hogy bár továbbra is filmes munkákra vágyik, „nincs többé szüksége Hollywoodra", és elismerte, hogy a jogi csatározások alatt úgy érezte, bojkottálják őt.

S hogy mit hoz a jövő? Állítólag az 1997-es A halál ára után a második rendezésére készül, egy életrajzi filmet szeretne forgatni Amedeo Modigliani olasz festő és szobrászról, ráadásul Magyarországot szemelte ki a felvételek helyszínének. Ugyanakkor egészen frissek azok a híresztelések is, amelyek szerint talán hatodszorra is magára öltheti Jack Sparrow kalózhacukáját. Persze ez utóbbi ellentmond a fenti, Cannes-ban tett nyilatkozatának, de ha mégis igaznak bizonyul a hír, az azt jelenti, hogy az álomgyár visszafogadta kegyeibe a valaha volt egyik legnagyobb sztárját, aki amúgy továbbra sem szereti ezt a címként: „Nem tudok magamra hírességként gondolni. Túl furcsa. Ha választani kell aközött, hogy állandóan bámulnak, vagy hogy egy sötét szobában ülök egy székben, akkor inkább a sötét szobát választom.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk