KULT
A Rovatból

Művészetek Völgye: „Türelemmel fogadjuk a »régen minden jobb volt« típusú észrevételeket is”

Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgatót arról kérdeztük, honnan hová jutottak el az elmúlt 10 évben, amióta ő áll a stáb élén, majd az idei újdonságokon is végigmentünk vele.


Július 21-én indul a 32. Művészetek Völgye: 10 nap alatt összesen több mint 2200 programmal várják a látogatókat Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden.

Ezek között több újdonság is található, például a könnyűzenei produkciókat befogadó Lőtér, a Közlekedési Múzeum zenélő retró busza, valamint egy új színházi helyszín, ami a (szintén megmaradó) eddigivel szemközti templomban kapott helyet.

Az interjú egyik apropóját a fentiek adták, és mivel Oszkó-Jakab Natália vezetésével éppen 10 éve vette át a mostani stáb magja a fesztivál szervezését, erről is beszélgettünk.

– Honnan hová sikerült eljutni az elmúlt egy évtizedben?

– Akkoriban nehezebb időszakát élte az addigra már több mint két évtizedes dicső múlttal rendelkező Művészetek Völgye. Épp kisebb látogatottsággal, csekély jegybevétellel és főleg kapolcsi helyszínekkel működött, miközben a nehéz gazdasági időszakban egyre inkább megcsappant a támogatók köre is. Jellemző, hogy kis, A5-ös formátumú, fekete-fehér műsorfüzetre futotta csak, vagy jó példa az is, hogy néhány évre a csigabuszt sem engedhette meg magának a fesztivál. Az alap helyszínek maradtak meg, és épp azok a színházi, komolyzenei vagy jazz programok koptak ki, amelyeket a Művészetek Völgye alapértékeinek tekintünk. 2022-re már újra 120 ezren voltunk, és ezzel párhuzamosan 40 programhelyszínen osztozott három település.

Visszahoztuk és folyamatosan növeltük a színházi helyszínek számát, lett ismét szimfonikus koncert, sőt az Operaház is becsatlakozott produkciókkal. Meghonosítottuk az újcirkusz műfaját, de elhoztuk a Völgybe a kortárs táncot is. Az irodalomnak a Kaláka Versudvar mellett már a POKET is teret ad, sok különleges crossover produkció érkezik, vagy jön létre a Völgyben. Idén már több mint 2200 programmal várjuk a látogatókat, a Művészetek Völgye a hazai kultúra átfogó metszetét képes bemutatni.

Emellett a fesztiválnak egy kis udvarból, folyamatosan építve újra lett nagyobb könnyűzenei helyszíne is, a Panoráma Színpad, de reagálva a fiatalabb korosztályok igényeire is ez most már nem a fesztivál körforgásán kívül, Monostorapátiban, hanem Kapolcs egy arra alkalmas szélső területén helyezkedik el. Így jobban teljesíthető az a missziónk is, hogy a közönségünk a programjaink legváltozatosabb elemeit egyszerre érhessék el és láthassák, ne külön látogatói legyenek a napközbeni kulturális eseményeknek és az esti könnyűzenei koncerteknek, ahogy az évekig megfigyelhető volt.

Szintén fontos fegyvertény, hogy a fiatalok újra megtalálták magunknak a fesztivált: tavaly a látogatóinknak már igen jelentős hányada ebből a korosztályból került ki és tőlük is azt tapasztaljuk, hogy minden programunk irányában nyitottságot mutatnak.

A legnagyobb értéke a Völgynek viszont, melyre a 10 évem alatt a legbüszkébb vagyok, még mindig az, hogy meg tudott maradni az a szervező csapat és közösség, amit közösen formáltunk. Barátokként, a Völgy minden rezdülésére és egymásra hangolódva szervezzük évről évre ezt a fesztivált kétszázan, kialakult rendszer szerint. Ide mi is feltöltődni járunk és ez érződhet a fesztivál minden szegletén.

– Van-e bármi, amit hiányoltok a régebbi időkből, vagy minden szempontból jobbnak tartjátok a mostani Völgyet a ‘90-es, 2000-es évekhez képest?

– Eleve nem szeretjük ezt a szembeállítást, az utóbbi időkben túl gyakran, sokszor mesterségesen vált témává valamiféle régi és új Művészetek Völgye összehasonlítgatása. Eközben a fesztivál meghatározó eleme a programok és művészek, a jelentős arányban visszatérő közönség, a mindig velünk lévő helyiek, ezért önmagában a szervezőcsapatban több évtized után bekövetkező változásoktól nem lesz a mostani egy másik fesztivál, amit kényszeresen hasonlítgatni kéne egy korábbi verziójához.

Ráadásul a Művészetek Völgye az első két évtizedében is folyamatosan változott és fejlődött: könnyen lehet, hogy a kilencvenes évek eleje és a kétezres évek közepe között több vagy legalább annyi a különbség, mint a mostani és a tizenöt évvel ezelőtti fesztivál között. Mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy minden megőrizhető értéket megtartsunk, viszont kreatív, alkotó emberek vagyunk mi is, hozzátesszük a magunk részét is a Művészetek Völgyéhez, ahogy mindenki más is hozzáteszi.

És persze meghallgatjuk a fellépőink és a látogatóink ötleteit és igényeit is, valamint türelemmel fogadjuk a „régen minden jobb volt” típusú észrevételeket is. Amit tudunk, hasznosítunk belőlük, egyébként pedig igyekszünk megértőek lenni azokkal a panaszokkal is, amelyek valójában sokszor nem is nekünk szólnak, hanem esetleg a világ változásainak.

A Művészetek Völgyének annyira gazdag a múltja és a jelene egyaránt, hogy bárkinek bármiben hiányérzete van, szinte mindig konkrét példákkal tudjuk cáfolni – akár azt kifogásolja, hogy miért nincs most valami, ami régen volt, vagy hogy kerül most valami a Völgybe, ami régen nem volt.

Oszkó-Jakab Natália a fesztivál idei sajtótájékoztatóján

– Menjünk végig sorban az újdonságokon! A legnagyobb szabású debütáló helyszín a taliándörögdi Lőtér. Itt az elmúlt években a Nemzeti Színház, majd az Újszínház kitelepülése működött, miért lett most könnyűzenei irányvonala?

– Színházi helyszínekből is nyitunk újat, legfeljebb méretben igaz az állítás, hogy a Lőtér könnyűzenei színpada lesz idén a legnagyobb újdonság. Viszont műfaji adottság, hogy miközben az épített falusi környezetet a vizuális művészetek vagy a színházi műfaj tudja igazán tartalommal megtölteni, a könnyűzenének a tér a legfontosabb. A Lőtér a színházi produkcióknak tágas volt és kicsit kiesett a körforgásból, a könnyűzene számára viszont ideális, nem véletlen, hogy a múltban volt már itt máskor is könnyűzenei helyszín. Aki elég régóta látogatja a fesztivált, az jó másfél évtizede hallgathatta itt már akár a 30Y-t vagy a Csík Zenekart is, akik idén egyébként mind a Panoráma Színpad fellépői lesznek.

Igyekszünk továbbá a helyiek észrevételeire is minél inkább odafigyelni, márpedig a falvak lakosainak alapvető igénye, hogy az esetleg zajosabb zenei helyszínek inkább a települések szélére költözzenek és a belső területeken a csendesebb programok kapjanak teret.

Viszont ahogy említettük, a fiatalabb korosztály fesztivál iránti érdeklődése folyamatosan nő, elemi érdekünk, hogy bővítsük azoknak a helyszíneknek a számát és befogadóképességét, ahol a nap végén megtalálják az igényeik szerinti programokat, miután napközben felfedezték az egyes udvarokban elrejtett kulturális kincseket is.

Így kerülhető el az a felesleges zsúfoltságérzés, amelyet a Művészetek Völgyétől továbbra is távol szeretnénk tartani, még akkor is, ha mostanság sok fesztivál direkt ambicionálja.

– A Közlekedési Múzeum egy zenélő retró buszt indít, amelyen mindennap más előadó játszik majd. Honnan jött az ötlet, és mennyire lesz nehéz jegyet szerezni rá?

– Minden évben igyekszünk akár meglepő újdonságokat hozni a fesztiválra, egy ideje pedig már elkezdtük a közös gondolkodást a Közlekedési Múzeummal is, hogy mi lehet az a közös metszet, ami megkapó módon mutat meg programot és a múzeum sajátosságait a látogatóknak. Így adta magát a zenélő busz ötlete. Ahogy mondod is, ez egy zenélő retró busz lesz, mindennap más népszerű előadóval. A busz a taliándörögdi Lőtérről indul majd minden nap és ide is ér vissza. A Színház Színpadhoz hasonlóan itt is érkezési sorrendben kapnak majd sorszámot a fesztiválozók, így juthatnak fel a buszra.

– Dörögdön a már hagyományos Színház Színpadon kívül lesz egy másik is, a vele szemben lévő templomban. Miben tér el a kettő?

– A Színház Színpad Templom egy kisebb színházi helyszín lesz, amely lehetőséget biztosít az intimebb, a közönséggel még inkább együtt lélegző darabok bemutatására. A Színház Színpad előadásai nagyon népszerűek, minden előadás teltház előtt megy, ezért is szerettük volna bővíteni a színházrajongó közönség számára a lehetőségeket és magától értetődött, hogy azt egy közeli, a falu belső területéhez tartozó helyszínen tegyük meg.

– Miért költözött a Harcsa Veronika Udvar Kapolcs másik végébe, a Malompartra? Át lehet vinni ide az eddigi különleges atmoszférát?

– A Malompart a természetközeliségével tökéletesen hozza majd a megszokott és szeretett hangulatot. A Művészetek Völgye mindig bekapcsolódik a település szövetébe és ahogy a falu és lakói változnak, úgy van, hogy a Völgy egy-egy helyszíne is változik vagy költözik. Itt is ez történt, viszont így Kapolcs Tapolca felőli oldala is jobban be lesz kapcsolva a fesztivál vérkeringésébe.

Egyébként ne felejtsük el, hogy nem az első alkalom, hogy a jazz műfajának a Malompart lesz a fő helyszíne, mert több éven keresztül volt már így. Korábbi fesztivállátogatók láthatták itt akár Pege Aladárt, akár Sárik Péter másfél évtizeddel ezelőtti produkcióit, és örökké emlékezetes marad az is, hogy Orszácky Jackie a Malompart színpadán adta 2007-ben egyik utolsó koncertjét.

Bőven van tehát hagyomány, amire egy új, erős karakterű jazz helyszínt lehet építeni, egy egyébként már felújított, korszerű, de legalább annyira természetközeli környezetben.

– Családi KultúrTér néven a kisgyerekeseket is új helyszínnel várják. Milyen programok kapnak itt helyet?

– Bábelőadások, zenék és zenés mesék, kézműves foglalkozások, környezetvédelmi és természetismereti programok, játéksarok várja a gyerekeket az új családi helyszínen. Természetesen a Családi KultúrTér programjai úgy lettek kitalálva, hogy a szülők se unatkozzanak: számukra gyerekneveléssel és irodalommal kapcsolatos beszélgetésekkel, illetve koncertekkel készülnek. Egyébként a gyerekprogramokat

külön GyermekVölgy név alatt össze is gyűjtöttük a programfüzetben, segítve a családdal érkezőknek a programok közti tájékozódást.

– Miért nem szerepel az idei felhozatalban a VölgyImpró a BlueSpot zenekarral?

– Páratlan, de mégis tipikus jelensége a Művészetek Völgyének a Blue sPot zenekar, akik időről-időre néhány évre a teljes tíz nap programfolyamának részévé válnak, elindítanak újdonságokat, majd pár évig csak néhány fellépésre térnek vissza, de szinte biztosak lehetünk benne, hogy később valami újdonsággal majd újra megjelennek. Örömmel veszünk minden ilyen kreatív energiát, amelyek a legváltozatosabb irányból érkeznek, legyenek azok hagyományos kulturális intézmények, nevesebb művészek vagy lelkes és kellő szervezőképességgel rendelkező kreatív személyiségek.

Ne felejtsük el, hogy ez a zenekar indította el 2012-ben azt a Blue sPot Café nevű helyszínt, ami végül a Panoráma Színpaddá nőtte ki magát.

A mostani VölgyImprónak két évadon keresztül volt meg az az újdonságereje, ami kellően motiválni tudott minden résztvevőt. Az idei évi koncertfellépésük egyfajta erőgyűjtés ahhoz, hogy kitalálhassuk, jövőre miben és hogyan tudnának újra szerepet vállalni, ami nekik is megfelelően új kihívás és a fesztiválnak is újabb lendületet adhat.

– Már most bejelentettétek, hogy jövőre csatlakoztok a The Big Green nevű uniós környezetvédelmi-művészeti programhoz. Lesz ennek valami előjele az idei fesztiválon is?

– Igen, a Művészetek Zöldje udvaron 20 civil szervezet munkáját lehet megismerni és ott is már több művészeti ágazattal találkozni, belemerülni az ökoművészetbe és abba, hogyan csatlakozik össze művészet és környezetvédelem. Ilyenek például a Rock The Planet vagy a Bábozd Zöldre Egyesület programjai is, de a Szörnyek és sellők című zenés mesedarab is ezt a kettőt köti össze, ezt majd a Filmio Pajta Mozgóban lehet megtekinteni. Emellett a háttérben már az idei fesztiválon is készülünk, a The Big Green csapata végig jelen lesz, hogy inspirálódjanak.

– Sorolj fel egy-egy programot mindegyik művészeti ágból, amit semmiképp nem érdemes kihagyni!

– Nagyon nehéz egy-egy programot kiemelni, de szívemnek kedves a Duda Éva Társulat darabja, amelyet igazán különleges élmény lesz a csillagok alatt megnézni a Cirque du Tókertben. Ugyanitt ajánlom az Operaház darabjait, míg a Filmio Pajta Mozgóban a Némafilmhez filmzenét döntője ígérkezik izgalmasnak, ahol élőben kísérik majd zenészek a némafilmes vetítést. Nagyon szeretem a Kaláka Versudvar ökomenikus istentiszteletét is minden évben a zárónapon.

Az Analóg Udvarban ajánlom mindenkinek a fotós programokat, a kollódiumos fotókészítés például igazán speciális és maradandó élmény – szó szerint. Nagyon várom a Harcsa Veronika Udvar új helyszínét is, a kislányom pedig a Gyermekvölgyben felsorolt rengeteg program között már most próbálja kitalálni, hogy majd mire vigyem el. Ha valaki nehezen dönt a programok között, akkor érdemes kipróbálni a saját programtervezőnket, amely segít eligazodni a több, mint 2200 program között.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: