Három artézi kútra építették rá: Nézz szét a legidősebb hazai, működő, vasbeton víztoronyban
Szeged egyik ikonikus építménye a régi víztorony. Messziről látszik az impozáns torony, amelynek környékén kellemes kis park, kávézó is található. A toronyba pedig fel lehet jutni - pontosabban jó sok lépcsőn felmászni. De érdemes megtenni az utat a tetején lévő erkélyig, mert útközben sok érdekességet is megtudhatunk a víztoronyról, a vízről, az építéséről, és jutalmul a kitartásunkért, csodás panorámában gyönyörködhetünk.
A szegedi Szent István téri víztorony már több mint 120 éve szolgálja a várost. A tornyot 2003 márciusában egyedi ipartörténeti műemlékké nyilvánították.
Képgaléria: Kilátás a toronyból (képekért kattinss a fotóra)
A 2000-es évek elején szakértők megállapították, hogy a betonszerkezetek állapota miatt elkerülhetetlenné vált a felújítás, melyet 2005-ben kezdtek meg, és egy évig tartott. A Torony Konzorcium a projekt során a tér teljes körű rehabilitációját is elvégezte. A víztorony napjainkban is látogatható, belül állandó és időszaki kiállításokat rendeznek, a kilátóból pedig Szeged panorámáját lehet megnézni.
Az épület 1904-ben készült el, azóta folyamatosan működik. Tervezője Zielinski Szilárd volt, a kivitelezést Freund Henrik és Fiai vállalták. A szecessziós homlokzat Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján készült.
Képgaléria: A víztorony (képekért kattinss a fotóra)
A torony története 1903 áprilisában indult, amikor a város pályázatot írt ki egy 1000 köbméteres víztorony megtervezésére. A beadási határidő május 27-e volt. A felhívás Tóth Mihály főmérnök elképzelésein alapult, de lehetőséget adott eltérő megoldásokra is. Végül Zielinski Szilárd és munkatársa, Jemnitz Zsigmond nyerte el a megbízást, mivel ők dolgoztak ki teljes körű tervet.
A torony a város vízellátási rendszerének kulcsfontosságú eleme lett. A 20. század elején Szeged a vízigény növekedésére válaszul kezdte el kiépíteni a vízvezeték-hálózatot, ennek részeként három fabéléses artézi kútra építették rá a tornyot. A terveket a Magyar Királyi Országos Vízépítési Igazgatóság is segítette.
A kivitelezés nem indult zökkenőmentesen. Több hónapos viták és fellebbezések hátráltatták a kezdést. Végül 1903 decemberében adták ki az építési engedélyt. A munka viszont a télbe csúszott, így az 1904. februári esőzés súlyos károkat okozott: a víz elöntötte a területet, tönkretéve az alapokat. A károkat a vállalkozónak kellett viselnie.
Az építkezést a rossz időjárás és a sztrájkok is hátráltatták, így csak november végére sikerült befejezni a tornyot. November 26-án töltötték fel először a medencét.
A torony teljes magassága zászlórúddal együtt 54,9 méter. Minden szerkezeti eleme vasbetonból készült, még a bejárati ajtó is, a kilincset kivéve.
A tartószerkezet két fő részből áll: az egyik az 1000 köbméteres tárolómedence, a másik a pillérekből és gerendákból álló tartórendszer. A belső csigalépcső áthalad a medencén, és felvezet a kilátóhoz. Az oszlopokat egy alaplemez köti össze, a medencét pedig egy 90 centi széles hőszigetelő folyosó veszi körbe.
Képgaléria: A kiállításról pár kép (képekért kattinss a fotóra)
Zielinski a vasbeton technológiát a párizsi világkiállításon ismerte meg, és ő honosította meg Magyarországon. Eleinte francia terveket használt, francia szakemberekkel dolgozott, majd a helyi munkások is elsajátították a módszert.
A Szent István téri víztorony az egyik legkorábbi vasbeton víztorony hazánkban, és még évtizedekkel később is példaként szolgált más építkezéseknél. Az 1959–60-as években jelentősebb homlokzati felújításon esett át, de szerkezete azóta is szinte változatlan. Ma is működik, és az ország legrégebbi, még üzemelő vasbeton víztornya.
(Állagmegóvási munkálatok miatt a Szent István téri víztorony átmenetileg nem fogad látogatókat 2025. szeptember 7-től, várhatóan 2025. november végéig (a munkálatok időtartama alatt).
Bővebb információk: ITT
