„Segítesz nekem a fotófalnál?” – kérdezte tőlem a 11 éves Nimród, aki Pomázról érkezett édesanyjával a Múzeumok Éjszakájára a Néprajzi Múzeum új, városligeti épületébe, amely már egy hónapja várja látogatóit. Boldogan tettem eleget kérésének, és láthattam egy anya-fiú párost, akik eldöntötték, hogy aznap este megdöntik saját rekordjukat. Hiába, habzsolni kell az élvezetet. Mármint, hogy a lehető legtöbb múzeumot látogatják meg az éjszaka során. „Biztosan ez a legjobb taktika?” – kérdeztem, amire az volt a válasz, hogy szelfi biztosan készül!

Izgalmas az interaktivitás, és így ők is részesei lehetnek ennek a kavalkádnak.

És tényleg: rokonszenves volt, hogy Dr. Kemecsi Lajos főigazgató keresztül-kasul futotta az épületet, ami önmagában is komoly sportteljesítmény, és mindezek mellett mindenkihez volt egy kedves szava. Mondjuk, olyan tárlatvezetőkkel, mint Für Anikó színművésznő, lássuk be, nem volt nehéz dolga. Tény és való, hogy idén kitettek magukért a szervezők, hiszen 431 intézmény 2500 programja közül válogathattak az érdeklődök, és be kell vallanunk, egyik sem okozott csalódást. A kiemelt helyszín idén Szolnok volt, ahol a szervezők az óriási zivatarra is felkészültek, így amikor megjött az égi áldás, zökkenőmentesen oldották meg a látogatók összeterelését.

Ennek az éjszakának mégiscsak megvan a maga varázsa. És valóban: több százezren döntöttek úgy, hogy a pandémiát követően felkerekednek, és meglátogatják az ország múzeumait. Meleg ide vagy oda, az épületek hűsítő falai nagy vonzerőnek bizonyultak. Jómagam egy emblematikus helyszínt választottam kiindulási pontként: a Hősök terét.

Meglepetésemre hatalmas tömeg fogadott, és mikor a külföldi turistáktól érdeklődtem, hogy miért is vannak ennyien, rám csodálkoztak. A Múzeumok Éjszakája miatt, hangzott a válasz, mert ez valami más, valami különleges. És tényleg. Meglepetés volt számomra (kellemes), hogy több színész is szívügyének érezte az estét. Az Unikum Házban Csernák János Zwack Józsefet személyesítette meg tárlatvezetései alkalmával.

„Nagy kihívást jelentett számomra, de abszolút tudtam azonosulni a szereppel. Igaz, egy 90 éves úr bőrébe kellett bújnom, de a helyszín magával ragadó, és a sok csillogó szempár is, ami reám szegeződött.”

Az előadása mindenkit lenyűgözött, no meg az Unicum-kóstolás, ami azért kellő csáberő volt a húszas évei elejét taposó korosztálynak. És ha már fiatalok, Medveczky Balázs szerepeltetése is telitalálatnak bizonyult, aki egy limuzinnal kísérte végig egy játék nyerteseit az éjszaka folyamán.

„Az elmúlt időszakban ritkán jártam múzeumba, pedig annak idején rendszeres látogató voltam. Korholtam is magam, hogy ezekre több időt kellene szakítanom, mert emlékszem, gyermekkoromból mekkora örömöt jelentett például a Közlekedési Múzeumban a járművekre felülni és hajtányozni többedmagammal. Képes vagyok órákig elidőzni a tárgyak mellett, és csodálni a múltat. A jövőben, ha lesz időm, biztos, még több helyszínre ellátogatok majd” – mondta a Pepe és az Apatigris egyik főszereplője, aki azt is megjegyezte, hogy örömmel látja a családokat és a lelkes tekinteteket, annak ellenére, hogy a Kőbányai úton háromkilométeres sor gyűrűzött a tikkasztó melegben.

Utazótársaim közül Fanni a legbeszédesebb, aki az ELTE-n szerdán államvizsgázott anglisztika szakon, sikeresen. A gratulációkat követően kérnem sem kell, és ömlik belőle a szó.

– emel ki egy szempontot.

A többiek csak mosolyognak rajta, de látszik, hogy egyetértenek vele. Aztán elmerülünk a mostani udvarlási szokásokban, de a korabeli plakátoknál mindannyian csendben maradunk. Végül Zita töri meg a csendet (társaságunk egyik tagja), aki elmeséli, hogy négy gyermek édesanyja és az első alkalom, amikor senki sem csüng a nyakán és férjével, illetve barátnőivel közösen barangolhatnak a Múzeumok éjszakáján. Lett volna egy házibuli Zuglóban, de ők inkább a kultúrára szavaztak, a tartalmas együttlétre, mert ez tölti fel őket.

Aztán érdeklődőm, hogy merre tovább, mire mindannyian mosolyognak: „amerre visz az utunk”. Nyüzsög a város, pezseg az élet. Mindenki jól érzi magát. Egy picit másképp, mint a hétköznapokban. Az éjszaka valóban életre kelt a Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton, ahol az újragombolt hagyományok égisze alatt sikerült a fiatalokat is megszólítani.