Iskolai szünetek és dolgozó szülő: mi a megoldás?
Emlékszem, milyen izgatottan vártam diákként a nyári szüneteket. Végre nem volt házi feladat, dolgozatírás. Volt helyette viszont strandolás, barátokkal lógás, családi nyaralások, nagymamázás, táborozás. Gyerekként valóban nagyszerű dolog a vakáció, azonban a szülőkre a hosszú óvodai és iskolai szünetekkel hatalmas szervezési és anyagi terhet rónak az intézmények.
Beszélhetnénk arról, hogy miért szükséges a nyári szünet, hogy a pedagógusoknak is, és a diákoknak is jár a pihenés a nagy melegben. Hogy év végére a kisdiákok elfáradnak, kimerülnek, szükségük van a feltöltődésre, családdal töltött időre.
A 2018-2019-es tanévben szeptember 3-án kezdődött el az oktatás, és június 14-ig tart. Összesen 181 tanítási nap van. Őszi, téli és tavaszi tanítási szünetekkel együtt évközben átlagosan 9-10 munkanapon nincs tanítás. A felsorolásban nem szerepelnek a rövidített napok, amikor korábban kell a gyerekekért menni, a közös barkácsdélutánok, iskolai családi napok, vásárok, versenyek, meccsek, előadások, szülői értekezletek, fogadóórák, amit a szülőknek attól függetlenül meg kell oldaniuk, hogy mindezeket munkaidőbe szervezik.
Tehát már tanév közben is több, mint 10 olyan nap van, amikor is vagy meg kell oldani a gyerekek felügyeletét, vagy részt kell venni egy iskolai programon.
A nyári szünet 55 munkanapig tart. Így Egy évben kijelenthetjük, hogy egy évben közel 70 olyan nap van, amikor nincs iskola, vagy iskolai program miatt a szülőknek szabadságot kell kivenniük.
Egy átlag dolgozó alap szabadsága 20 nap, ami az életkorral emelkedik, illetve a gyerekekre is jár 2 nap szabadság, így egy két gyermekes, 35 éves munkavállalónak 29 szabadnapja van összesen.
Könnyen kiszámolhatjuk, hogy a 29 szabadnap nem elég az iskolai szünetekre és elfoglaltságokra, ráadásul a szabadságoknál tekintettel kell lennünk a kollégákra is, nem mehet mindenki ugyan akkor szabadságra, vagy néhány hétnél hosszabb időre.
A mai nagyszülő generáció még javában dolgozik, gyakran kötöttebb munkarendben, mint gyermekeik, ráadásul gyakran távol élnek és ők már egy olyan generáció, akik a személyes töltődést, saját programokat is legalább olyan fontosnak tartják, mint az unokákkal töltött időt. Így manapság már nem megoldás hetekre a nagyszülőkre bízni a gyerekeket, sem az, hogy iskola után a nagymamánál várják meg a gyerekek, amíg szüleik hazaérkeznek.
