SZEMPONT
A Rovatból

A Ki nevet a végén minden, csak nem családi játék! - mondja Győri Zoltán társasjáték-szakértő

A Mit játsszunk! vlog alapítója mesélt a Covid hatásairól a társasájték műfajra, elmondta, miért számít elavultnak a Gazdálkodj okosan, és milyen veszélyeket rejthet egy ártalmatlannak tűnő játék.


Győri Zoli és felesége, Réka, a Mit játsszunk! vlog alapítói évtizedes barátaim. Nemrég Zoli a Brain Bar podcast sorozatának vendége volt, és úgy éreztem, végre itt a remek alkalom egy interjúra.

- Színészként és stand uposként ismertelek meg, többször fel is léptünk együtt. Aztán egyszer csak társasjáték vloggerként láttalak viszont. A kettő közti átmenetet viszont nem láttam. Hogy jött ez?

- A játék már akkor is fontos volt számomra amikor megismerkedtünk, bár nem olyan nagyságrendben, mint most. De egyre jobban érdekelt, és feltűnt, hogy nem igazán beszédtéma.

Nagyon sokan kérdezgették a véleményemet különböző társasjátékokról, és elhatároztam, hogy akkor erről fogok videókat készíteni, de egy kicsit másképp, mint mások. Van kapocs egyébként a humorral és a stand uppal is, a legelső videóink humoros tartalmak voltak (Pl. a „7 bosszantó játékos típus vagy a „7 furcsa eladó típus”, és ez a jó hangulat a videóinknak azóta is fontos része maradt. Később igény lett tematikus videókra, végigjátszásokra, játékszabály bemutató tartalmakra is, legújabb innovációink pedig a szakmai beszélgetések, amíg a Covid el nem választ. Igyekszem a lehető legtöbb oldalról körbejárni a társasjátékok világát, hogy minél több embernek mutathassuk meg ezt a csodás hobbit.

- Úgy látom, az utolsó tíz évben váltak nagyon népszerűvé a társasjáték klubok. Rengeteg művelődési házban, de akár kávézókban is működnek ilyenek. Mi lehet az oka ennek az új népszerűségnek?

- Sokan temették már ezt a műfajt a számítógépes játékok világában, de jó látni, hogy az embereknek igenis van igénye személyesen, digitális eszköz nélkül csatlakozni egymáshoz, akár egy játék keretein belül.

Tehát szerencsére esze ágában sincs kiveszni a társasjátékoknak, sőt, sok esetben nagyon ügyesen ötvözik őket a digitális eszközökkel.

Ilyenek pl. az applikációt használó társasjátékok. Emellett talán pont ezekben az egymástól kényszerű szeparáltságban, majd újratalálkozásokban telő napokban az embereknek még nagyobb igénye támadt az offline, személyesen együtt töltött minőségi időtöltésre, amik építik a kapcsolódásaikat és a társasjátékok tökéletesek erre is.

- Talán azért is népszerűek a társasjáték klubok, mert sokan ott találnak csak játékpartnereket. Egyedül nem nagyon lehet társasozni.

- Ezt cáfolnám, nagyon sok egyedül játszható játék van. Megtévesztő, hogy magyarul társasjátéknak hívjuk, angolul például „boardgame”, ami asztali játékot jelent. De egyre nagyobb az igény pl. a kétfős társasjátékokra is, amik csodásan építhetik pl. a párkapcsolati működést vagy a családon belüli dinamikát. Összességében egyre több játék jelenik meg itthon és világszerte, a játékos kedv felnőtt korban is egyre gyakoribb, ami nagyon örömteli.

Szerintem ezeknek a társasjáték kluboknak a legfontosabb szerepe, hogy naprakészen tartsák a játékosakat. Hogy megmutassák: létezik modern társasjáték, és milyen jó! A mai napig sok ismerősömön látom, hogy nekik a társasjáték még mindig a Monopoly, úgyhogy érdemes új dolgokra nyitogatni a szemeket.

- Azt látom a saját generációmon, hogy nagyon nagy nosztalgia él bennünk gyerekkorunk játékai iránt. Ilyen például a Police 07, aminek azóta kapható az eredeti változata is, a Scotland Yard. De kiadták újra az Ezüst tó kincsét is, és bevallom, én a Gazdálkodj okosant is szerettem. Miért számítanak ezek elavultnak?

- Más korok, más igények, egyik sem jobb-rosszabb…más. A modern társasjáték általában rövid, nagyon ritkán megy negyed-fél óra fölé a játékidő. Emellett ügyesen kezelik a játékos számot, tehát kisebb és nagyobb társaságoknak is jó szórakozást nyújtanak, és a játékosoknak nagyobb döntési lehetősége van a játékok során, mint a retro darabokban. Ezek azonban nem fárasztó döntések, nem minden társasjáték nehéz, nem kell mindig bonyolult stratégiát megalkotnunk egy fárasztó munkanap után.

A legnagyobb ellenérv a régebbi játékokkal szemben, hogy a játékos nem nagyon hozott ezekben önálló döntést.

Például a Gazdálkodj okosanban: a játékos csak dob a kockával, és végrehajtja azt, amit a játék mond neki, tehát megtörténnek vele a dolgok, ahelyett hogy Ő határozná meg a játék menetét. Ami nem feltétlenül baj, de a modern közönség szeret nagyobb hatással lenni a játék világára.

Üdítő kivétel ez alól pl. a Police 07, ami egy aszimmetrikus, menekülős játék, ahol Doktor Faktor – vagy a Scotland Yardban Mr. X – menekül, és a többiek együtt játszanak. Klasszikus játéknak számít a Rizikó is, ami bizonyos szempontból a mai napig működik. De hogy is mondjam… Bárki használhat Ford T modellt, ám azóta megjelentek hasonló árban a Lexusok és Teslák is.

Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem tartom a retro játékokat rossz játékoknak. Ez nagyon interaktív műfaj, a játékos aktívan beleteszi magát ahhoz, hogy megszülessen a játékélmény.

Ezért úgy érzem, ha azt mondom, hogy egy játék „rossz”, azzal az ő játékélményét is minősítem, ami hiba lenne.

Szerencsére olyan széles a társasjátékos piac és annyi játék van ma már, hogy mindenki megtalálhatja a szívéhez közeli játékokat, legyen az modern vagy régi.

- Talán az is közrejátszott, hogy a nyolcvanas években olyan időket éltünk, amikor „játszottak velünk”. Az volt az alapélmény, hogy történnek velünk a dolgok, nincs döntésünk. Tehát a korszellemnek megfelelt ez a fajta játék típus.

- Abszolút, bár nem találtam erről szociológiai felmérést, hogy mennyire volt igényük az akkori játékosoknak a nagy döntésekre. Nagyon fontos volt az alacsony „belépési küszöb” is, tehát hogy a doboz kibontása után azonnal el tudjunk kezdeni játszani. A társasjátékoknak az egyik legnagyobb kihívása, hogy mielőtt még játszanánk, tanulni kell őket, és ez a játékszabály-böngészés sokaknak okozhat diszkomfortos élményt.

A számítógépes játékoknak vitathatatlan előnye, hogy azonnal játszol velük, hisz már a tutorial (tanító) pályát is játékkal töltöd. Azt hiszem, pont ezért nyert pl. idén a „MicroMacro Crime City” című játék Spiel des Jahres-díjat (Év Játéka német nagydíj), mert azonnal játszhatsz vele. Fél mondatban össze lehet foglalni a szabályát, egyszerűségében is briliáns, ilyen játékot pedig nagyon nehéz kitalálni.

- Vannak az ősi keleti társasjátékok, mint a sakk, a backgammon, a mahjong vagy a go. De mikor alakultak ki a mai értelemben vett, modern társasjátékok?

- Az 1900-as évek környékétől, a Monopoly őse például az 1920-as években jelent meg, és talán akkoriban vált a szórakozás eszközévé a társasjáték. Azt megelőzően a történelem során a játékok elsődleges célja nem a kikapcsolódás volt, hanem valamiféle tanítás, vagy filozófia átadása.

Remek példa erre a go, aminek a mai napig nagyon nagy hagyománya van Kínában, egyetemen tanítják. Vagy a Pachisi, illetve ahogy mi ismerjük, a „Ki nevet a végén?” (eredetileg egy indiai játék) ami ugyancsak nem a szórakozást célozta, hanem hogy helyzetbe hozza a játékosokat.

Kínában a mai napig hagyomány, hogy ha meg akarják ismerni egymást, meghívják a másikat játszani.

Nagyon fontos mérföldkő volt, amikor 1978-ban megalapították a Spiel des Jahres német nagydíjat, én onnantól számolom az igazán modern társasjátékokat. Azóta egyre többen foglalkoznak társasjátékszerzéssel is.

– Te magad is társasjátékszerző vagy. Ez kicsit olyan, mint a vers, mindenki próbált életében verset írni, és mindenki próbált társasjátékot kitalálni. De, akárcsak a vers esetében, ez sem mindenkinek sikerül. Te hogy fogtál hozzá? Olyan játékot próbáltál kreálni, amit játékosként te is szeretsz, vagy egyszerűen jött egy ötlet, és az hozta magával a többit?

– Annak idején, amikor 2011 táján elkezdtünk a feleségemmel felnőttként újra társasjátékozni, eleinte csak ismerkedtem a műfajjal, majd hagytam jönni a kreatív ötleteket. A mai napig ezt tartom az üdvözítő módszernek. Ha valaki tapasztalt, van kreativitása és motivációja a tervezésre, akkor ezek előbb-utóbb, mint két kovakő, szikrát csiholnak. Emellett az „egy ötlet nem ötlet” elvén számos gondolatot érdemes papírra vetni és ami még fontosabb, utána élesben is sokat tesztelni (ismeretlenekkel is), így derül csak ki egy fejlesztés során, hogy egy játék valóban működőképes lesz-e a későbbiekben, és érdemes-e vele komolyan foglalkozni, kiadásig vinni.

– Kicsit beszélj a játékaidról.

– Az első megjelent társasjátékom 2018-ban az Igen? volt, ami egy „beszélgetés indító”, kommunikációs társasjáték. Itt eldöntendő kérdéseket kapnak a játékosok, majd mindenki egyszerre válaszol igennel vagy nemmel a húzott kérdésre, és utána a játékosoknak meg kell tippelnie a többiek válaszát.

Két játékmód van: az egyiknél egy dobókockával beállítjuk, hogy hány db „igen” válasz van az asztalon, a sajátomat is beleértve. És van a személyes mód, ahol megtippelhetem, hogy Te személy szerint mit válaszoltál.

2019-ben jelent meg ennek a játéknak egy új változata is: az Igen? És… , amely önállóan is játszható játék 1-6 főre, de ha valakinek megvan mindkettő, akkor akár 12 játékos is élvezheti egyszerre.

Az Igen alapjátékban olyan kérdéseket teszek fel főleg, amikre lehet, hogy holnap már másképp felelnél. Az Igen? És…-ben inkább múlttal kapcsolatos, egymást megismerő kérdések szerepelnek. Szívmelengető, amikor házaspárok jelzik, hogy játék közben nagyon sok meglepetés érte őket, netán

egész új dolgok derültek ki számukra arról az emberről, akivel hosszú évek óta élnek együtt.

A Mensa díjas, Év játéka díjra jelölt Spicy c. játékom pedig egy blöffölős kártyajáték, melyben füllentésre kényszerítem a játékosokat. A játékos a saját körében egy megkezdett szín alapján kártyát tesz, és állítást tesz a kártya színéről és számáról. A következő játékos megkérdőjelezheti ezt az állítást, de meg kell mondani, hogy szerinte melyik állítás nem stimmel: a szín vagy a szám. Ha tévedsz, én kapom a pontot, ha igazad van, te kapod a pontot.

A legfrissebb játékom a Máltai Szeretetszolgálattal karöltve megjelentetett Hogy folytatod?, amiben félkész mondatokat fejezünk be és válogatunk ki, így alkotva meg a saját „tételmondatunkat”. Ha igazán mély beszélgetésekre, önismereti utazásra vágysz, és nem ijedsz meg a lelki tartalmaktól egy játékban, akkor ez az egyszerű, de nagyszerű kártyajáték sok élményt hoz majd számodra.

– Nem olyan rég meghívtak a Brainbar podcastjába is. Ott milyen szemszögből beszéltetek a társasjátékokról?

– Az egyik nagyon izgalmas téma az az analóg jelenlét volt, ami a Covid alatt különösen hangsúlyossá vált. Csodálatos volt, hogy amikor 2020 márciusában a pandémia miatt lezárták az országot, karácsonyt megszégyenítő érdeklődés támadt a társasjátékok iránt.

Az e-kereskedelemben is több, mint 50%-al nőtt meg a kereslet a játékos termékekre, ami nagyon izgalmas adat.

Azt gondolom, hogy a digitális téren kívüli, személyes, hús-vér találkozások iránti vágy, a vágyakozásunk a kapcsolódásra ebben mutatkozott meg talán az egyik legjobban: játszani szerettünk volna, hasznos és szórakozással teli időt tölteni együtt. Ennek az egyik legfajsúlyosabb megnyilvánulása a társasjáték.

– Nem akarom lelőni az egész podcastot, de azért még egy érdekes témára rákérdeznék belőle: a társasjátékok veszélyes oldalára. Milyen veszélyei lehetnek egy társasjátéknak?

– Gondolom, nem kell bemutatnom az olvasóknak azt a szituációt, amikor karácsonykor leül a család társasozni, és hamarosan finoman szólva sem „karácsonyi” hangulat alakul ki. Ilyenkor általában az történik, hogy nem az alkalomhoz illő játékot választottunk, és a feszültség veszekedésbe torkollik.

Számomra például a már említett Ki nevet a végén? minden, csak nem családi játék. Mi a játékos alapélménye? Az, hogy „haladnék én, próbálnék nyerni, végre elindulhatok, erre jössz Te, rám lépsz és visszaküldesz a starthoz…”. Boldog karácsonyt!

Ugyanilyen probléma, amikor a monopóliumra törekvő, többieket kiszorító játékra ráírják, hogy családi. Az minden, csak nem családi, ami nem baj, csak ne árulják így. Tehát az elsődleges probléma szerintem az, hogy bár sokakban megvan a vágy a játékra, még nem ismerik a modern társasjátékokat, ezért a régi negatív élményeik hatására inkább neki sem állnak a közös társasozásnak. Mi nap, mint nap dolgozunk azért a Mit Játsszunk? vlogon, hogy ez változzon, és minél több szuper játékot mutathassunk be az embereknek.

Szoktam viccesen mondani, hogy „mutasd meg a játékpolcodat, megmondom, ki vagy”, de persze ez nem ilyen fekete vagy fehér, sokfélék vagyunk, sokféle játékot szeretünk. Nem lesz mindenkinek minden társasjáték jó élmény, ezért is fontos mindenfélét kipróbálni, videókat nézni, informálódni mielőtt választunk.Mi pont tegnap játszottunk Rékával, a feleségemmel egy ügyességi, konfrontatív játékkal, ami Őt nagyon felidegesítette, utána elbeszélgettünk arról, hogy miért, mi volt az az emlék, amit felhozott.

A játék ugyanis sokszor olyan, mint egy masszázs.

Végignyomkodnak, és lehet, hogy találnak egy görcsöt. Olykor egy játékos élmény felszínre hozhat valami fájdalmas emléket is, mint a kiesés vagy a legyőzöttség érzése... A játék története szerint kiestél, „meghaltál”, „nélküled megy tovább a játék”, ami még egy rövid játék esetén is erős üzenet lehet. Fontos, hogy beszéljünk ezekről, és engedjük meg magunknak a játék önismereti és társismereti élményét is, mert a szórakoztatás, tanítás és relaxálás mellett ez is egy hasznos dolog lehet az életünkben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Ha ilyen nagyvadak kitálalnak, Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint valaha is feltételeztük
Megnyílt a rés a pajzson, a hatóságoknak most kell lépniük – mondja a Transparency International jogi igazgatója. Szerinte Balásy a NER legmagasabb köreivel bizniszelt, és vádalkuképes, az ilyen arcokon keresztül meg lehet fogni a főszereplőket is.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 05.



Balásy Gyula, a gyűlöletplakátokat készítő céghálózat tulajdonosa, a NER egyik legbefolyásosabb vállalkozója, váratlanul bejelentette, hogy önként és ingyen átadja az államnak a teljes médiacégeit magába foglaló cégbirodalmát. A lépésre a Tisza Párt elnöke úgy reagált, semmi sem lesz elfelejtve, szerinte a Fidesz „plakátosa” ezzel a lépéssel csak a felelősség alól próbálja felmenteni magát.

Balásy Gyula bejelentése egy vádalkuval felérő felajánlkozás? Miért omlik össze ennyire gyorsan a NER, és ez a folyamat eljuthat-e egészen Orbán Viktorig? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International jogi igazgatójával.

— Mit láttunk?

— Ezt sem alul-, sem túlértékelni nem szabad. Jól érzékelhetően, most már kézzelfoghatóan omlik a NER. Várható volt, hogy ha a politikai felépítmény összecsuklik, ahogy a választás eredményeinek hatására össze is csuklott, akkor a NER által pénzen vett vagy félelemből, fenyegetésből épített lojalitás is össze fog omlani, el fog porladni. Ennek a porladásnak vagyunk most a tanúi. Hogy Balásy Gyula pontosan mit adott át, tehát mi az, amit ő úgymond visszaszolgáltat, azt majd az új kormánynak alaposan fel kell mérnie. Hiszen ő cégekről, céges vagyonról beszélt, de mi van azokban a cégekben közpénz-kihelyezés nélkül? Például miért nem hallottunk az ő magánvagyonáról? Tudvalevő, hogy a valószínűleg a hatvanpusztai birtokkal vetekedő méretű építkezése nem két fillérbe került. Gondolom, a magánvagyon is ugyanúgy ezekből a gyanús céges pénzmozgásokból keletkezett, úgyhogy azt is nyugodtan adja vissza. Külön problémának érzem, bár talán ennek még nincs itt a helye, hogy erre a nyilatkozatra nem a rendőrség kihallgatószobájában került sor.

Ez az ember valószínűleg vádalkuképes, és nem szabad lebecsülni a vádalku jelentőségét, forrásértékét, mert most van az a helyzet, hogy tőle lehetne megtudni, hogyan történtek a NER-es kifizetések.

Feltételezzük, hogy ő és sok hozzá hasonló NER-lovag alapvetően, a nem csekély mértékű és összegű sáp lehúzása után csak parkolóhelye volt a pénzeknek. Rajtuk keresztül kellett valahogy megoldani a névleg nem gazdagodó, vagy nem látványosan, vagy nem egy bizonyos szinten túl gazdagodó figuráknak, Rogánnak, Orbán Viktornak a kifizetését, Tiborcz Istvánnak a részesedését, tehát az elsődleges haszonhúzók gazdagítását. Valószínűleg Balásy Gyula most abban a helyzetben van, hogy ezt elmondaná egy vádalku keretében, mielőtt még bárki rákapcsolódik a nyilatkozata után. Persze a vádalku alatt nem büntetlenséget értünk, hanem azt a haszonelvű, pragmatikus hozzáállást, hogy a kis hal megúszhatja enyhébb büntetéssel, ha nemcsak átadja a lopott holmit, de meg is mondja, hogy hol van a nagy hal, és az hogyan jutott a pénzhez.

Az ilyen arcokon keresztül – és Balásy Gyula azért elég magasan volt ebben a pénzügyi erősorrendben, központi helyen, ő Rogán Antallal bizniszelt, – meg lehet fogni Rogán Antalt.

Róla eddig azt feltételeztem, hogy csak a letelepedési kötvényeken keresztül lehet közvetlenül megfogni, hiszen az az, amit a nevére vett, kitalált, engedélyezett és működtetett. Azt gondoltam, Balásy Gyula egy szilárdabb elem az építményben, de valószínűleg ő az a vakolat a falon, ami most le fog hullani. Ne felejtsük el, hogy a Nemzeti Kommunikációs Hivatalnak elnevezett kifizetőhely közbeszerzésein, keretmegállapodások útján, verseny nélkül, egyszemélyes bizniszként a cégeinek 74%-os részesedéssel 360 milliárdot meghaladó bevétele volt csak 2024 végéig.

— Ez maga volt a felajánlkozás a vádalkura?

— Igen, ezért mondom, hogy ez vádalkuképes. A leghiggadtabb, legszikárabb szakmai, kriminalisztikai megfontolás is azt diktálja, hogy most kell szorítani. Mert most jutott el valamiért odáig, hogy hajlandó beszélni, pozíciókat feladni, előnyökről lemondani.

Ha ezt a hatóság azzal nyugtázza, hogy köszönjük ezt a nagylelkű felajánlást, akkor ezt elbaltázzák.

Ez az ember most fogható, most ki kell használni a beszédkészségét és az együttműködésre mutatott hajlandóságát.

— A beszélgetésben megrendültséget, félelmet lehetett látni Balásy Gyula arcán. Mintha komolyan félne valamitől, és ez a felajánlkozás lenne számára a kisebbik rossz.

— Ez egy tévéstúdió-helyzet volt, tehát nem olyan drámai, nem olyan megrettentő a számára, mintha ez tényleg egy hatósági kihallgatás lenne. Nem tudom, mennyi a személyiségében a teatralitás, de az biztos, hogy egészen másfajta embert láttunk, mint akit egy balatoni alkalommal a 444 próbált kamera- és mikrofonvégre kapni. Akkor a luxusautóiról kérdezgették egy veteránautó-versenyen, és ő flegmán, de profizmussal mondogatta, hogy „úgy gondolja, hogy én gazdag vagyok? Hát én nem tudom.” Ott profin adta elő ezt a nyegle, nemtörődömséget. Hogy most mennyi volt a színészet és mennyi a valós megrendülés, ezt nem tudjuk. Az ilyen megrendülések, összeomlások a rendőrségi-ügyészségi kihallgatáson jobban megszokottak és hitelesebbek. Egy tévéstúdióban nem kevés hatásvadász elem lehet ebben.

De a tény, hogy elment oda, megtette ezt a felajánlást és nyilvánosságra hozta, az jelzi: itt most megnyílt a rés a pajzson, és most kell azonnal benyomulni ebbe a résbe.

Ez olyan, mint amikor a hadászatban az ellenséges front felbomlik. Olyankor a győzelem záloga, hogy a front réseibe gyorsan mozgó, nagy tűzerejű élcsapatokat kell bedobni, akik az áttörést kiszélesítik, és mélységben zavart tudnak kelteni. Megzavarják az ellátási láncokat, az utánpótlást, a logisztikát, pánikot keltenek a hátországban, és továbbviharzanak. Majd jön a gyalogság, amelyik elvégzi az aprómunkát, begyűjti, akit kell, felszámolja a megmaradt ellenállási gócokat. De most itt ütéshelyzet van, ezt nem szabad a hatóságoknak kihagyniuk.

— Miért tette ezt pont most? Aki elsőként „coming outol”, jobb pozícióba kerül, mint aki a tülekedésben vesz részt?

— Ez valószínűleg benne van. Vagy, amit nem tudunk, hogy megszorongatták esetleg a NER még működő helyeiről. Lehet, hogy azt mondták neki: „figyelj, te most be vagy áldozva, elvesszük a pénzedet, mert kell nekünk a lelépéshez, és a tiéd a legkönnyebben mobilizálható.” Nincs benne nagy alkalmazotti létszámmal meg eszközparkkal dolgozó építőipar vagy szállodaipar, csak reklámcég. Nem tudjuk, mi történt a túloldalon.

A magánvéleményem az, hogy valószínűleg ezzel ő a túlélésre játszik, és üzenni akar a Rogánéknak:

most visszaadom az államnak azt, amit el akartok tőlem venni, engem nem tudtok ezzel sarokba szorítani.

— Az a kérdés, hogy mit adott vissza az államnak? 80 milliárdos értéket emlegetett, de nem hiszem, hogy ennyit érnének most ezek a cégek.

— Itt megint a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti dilemmáról van szó.

— Tehát mit kapott az állam most valójában?

— Azt majd fel kell mérni. És azt is, hogy ez milyen formában történik. Ajándékozási szerződés lesz? Tulajdonról lemondó nyilatkozat? A szerződéslistát is átadja, vagy csak a cégjegyzékszámot? Ezt mind ismerni kellene. De ez így most egyelőre csak annyi, mintha valaki coming outolt volna, és ezt egy médián keresztül teszi meg, nem a rendőrségen. Előre menekül.

— Május negyedike van még csak. Lesz itt nagy tülekedés a hónapban?

— Arra számítok, hogy tovább fog olvadni a NER. Nap mint nap látjuk: a Nemzeti Tőkeholding megerősítette az értesüléseinket, miszerint nem 1300, hanem 2600 milliárd forint került a magántőkealapokhoz közpénzből. Az MFB Investment fellebbezett a pernyerésünk után, de aztán elkezdte kiadni az adatokat a Tiborczhoz köthető magántőkealapok konkrét MFB Invest-támogatása ügyében. Szóval a NER már tényleg porlad.

— Mennyi idő alatt lehet eljutni Orbán Viktorig?

— Ez a nem tudom hány milliárd forintos kérdés.

De ha ilyen nagyvadak kitálalnak, akkor Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint amit valaha is feltételeztünk.

Balásy Gyula sokat tudhat. Ő a legmagasabb körökkel közvetlenül bizniszelt. Ő nem a harmadik beszállítónak a tizenkettedik alvállalkozója, hanem a NER egyik prominens, oszlopos tagja. Minden egyes alkalommal, amikor mi tenderbajnok-vizsgálatot végeztünk, a közbeszerzésekből legmagasabb arányban és legnagyobb összegben részesülő NER-es vállalkozók között is dobogós volt. Mindig ott volt Mészáros Lőrinc, Szíjj László és a többiek mellett, mögött. Vagy az első három egyike volt, vagy a negyedik.

— Kiért kell jobban aggódnunk most: Balásy Gyuláért, az ő testi épségéért, vagy a NER prominenseiért, akik veszélybe kerültek ezáltal?

— Mindenki, aki ebben közvetlenül érintett, aggódjon saját magáért. Mi egyedül azért aggódunk, hogy a rendőrség és az ügyészség nem fog elég gyorsan lépni.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor Balásynak: A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod, kinek csorgattál vissza
A kegyelmi ügyet kirobbantó jogász szerint Balásy Gyula cégfelajánlása még csak legfeljebb enyhítő körülmény. Szerinte Schadl Györgynek sem éri már meg hallgatni.


A Vidéki Prókátor néven ismert jogász Balásy Gyulának üzent annak nagy port kavart interjúja után. Ahogy megírtuk, a vállalkozó a Kontroll műsorában bejelentette: az államnak ajánlja fel médiavásárló, kommunikációs és rendezvényszervező cégcsoportját, valamint a kapcsolódó vagyoni jogokat. A vállalkozó a cégek értékét legalább 80 milliárd forintra becsülte, és beszélt egy 100 milliárdos szerződésállományról is.

A kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd szerint a gesztus súlyát nagyban befolyásolja, hogy milyen helyzetben tette azt a vállalkozó.

„Na, Gyulám, ez eddig legfeljebb csak enyhítő körülmény, melynek a súlya attól függ, hogy mennyire volt önkéntes, vagyis a körülmények által ki nem kényszerített a felajánlás, illetve, egyszerűbben fogalmazva, hogy mennyire vagy most szarban, amikor megtetted”

– írta Facebook-oldalán.

Szerinte egy valódi egyezséghez sokkal több kell, és az együttműködésnek komoly feltételei vannak.

„A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod és bizonyítod, hogy ki(k)nek és mennyit kellett visszacsorgatni. Ha ezt megteszed, tényleg lényegesen javulhatnak a kilátásaid.”

A „visszacsorgatás” témájánál maradva kitér Schadl Györgyre is. A Prókátor úgy véli, a végrehajtói kar volt elnökének sem éri már meg hallgatnia. Ironikusan azt is megjegyzi: „A kollégái már amúgy is rohadt hálásak lesznek neki az államosításért.”

Balásy Gyula a kormányközeli üzleti körök egyik legismertebb alakja. Cégei rendszeresen nyertek el nagy értékű állami megbízásokat. A nevéhez kötődik például a „Tisza-adós” nemzeti konzultáció nyomtatása több mint 400 millió forintért, a kampány reklámozására pedig további bruttó 8,29 milliárd forint jutott a cégeinek. A Külgazdasági és Külügyminisztérium is rendelt tőle közel egymilliárd forintért zászlókat és molinókat, a MÁV pedig a vasúttársaság negatív megítélésének javítására szerződött vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Fotógaléria: Ellepték a mémek az internetet a Balásy-interjú után
A tegnap nyilvánosságra került interjú után elszabadultak a mémgyárak. Jobbnál jobb alkotások látnak napvilágot.


Egyetlen interjú, egy elcsukló hang és egy nyilvános, könnyes bejelentés elég volt ahhoz, hogy május 4-én este a kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb alakja és cégbirodalma mémmé váljon az interneten. Balásy Gyula, akinek cégei az elmúlt évtizedben szinte az összes nagy állami kommunikációs tendert elnyerték, a Kontroll című online műsorban közölte, hogy önként és ingyenesen felajánlja az államnak teljes médiaportfólióját.

Az interjú után az internetet elárasztották a mémek. Lilu műsorvezető Instagram-sztorija önmagában is szállóigévé vált:

„Haver, te nem felajánlod a vagyonod, hanem visszaadod.”

A választások előtt nagyot ment az a kalendár, amiben napról napra gyűjtötték az újabb és újabb napvilágra került NER és kormányhoz köthető visszaéléseket, most hasonló módon elkezdődött egy ilyen gyűjtés.

Összeszedtünk egy kis válogatást a legjobbakból:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Molnár Áron Balásy Gyulának: Nem hitted volna, hogy ennyire gyorsan szembejön a valóság és a törvény
A színész-aktivista szerint Balásy Gyula interjúja nem a bűnbánatról, hanem a számonkéréstől való félelemről szól. Úgy véli, a vállalkozó soha nem szólalt volna meg, ha a Fidesz nyeri a választást és folytathatná a közpénzek elköltését.


Molnár Áron sem hagyta szó nélkül Balásy Gyula Kontroll-interjújáról, amelyben a vállalkozó könnyeivel küszködve jelentette be, hogy lemondott valamennyi rendezvényszervező, kommunikációs és médiacégében lévő tulajdonrészéről, és azokat átadja az állam részére. A színész-aktivista Facebook-posztban reagált, egy erős morális állítással indítva: „A könny felszárad, a bűnök nem. Gyula, Gyula.”

Molnár szerint Balásy az interjúban bagatellizálta a cégei által elnyert megbízások számát, majd szembesíti ezzel az állításával.

„A »pár közbeszerzés«, amiről az interjúdban beszélsz, amit nyertetek, csak az egyik cégedben 751 közbeszerzés.”

A színész szerint Balásyék cégei a magyar embereket csapták be, miközben évekig terjesztették a Fidesz megtévesztő kampányát, „mérgezve ezzel a köztereket, a magyarok elméjét és lelkét.” Konkrét példaként említi a „Stop Soros” és az „Állítsuk meg Brüsszelt” szlogeneket.

„Rogán Antal egyik fő katonája voltál a hazugsággyárban.

Mindezt közpénzből, a mi adófizetői forintjainkból. Nem, nem Gyula. Ez nem úgy van, hogy most te elsírod a bánatod. Hány magyar ember, gyerek, család sírt és szakadt szét a hazugságaitok miatt, míg te csak gazdagodtál és szartál arra, hogy mit okozol a magyar társadalomban” – üzente a vállalkozónak.

Molnár szerint az interjúnak egyetlen oka volt:

„Félsz a tetteid következményeitől! Soha nem szólaltál volna meg, soha nem sírtál volna, ha a Fidesz győz. Maradt volna az arrogáns, pökhendi stílusod és ugyanúgy loptál volna tovább.”

Molnár Áron a családra való hivatkozást is visszautasítja. Szerinte Balásynak erre gondolnia kellett volna akkor, amikor a magyar családoknak próbálták átformálni a gondolkodását a kormányzati üzenetekkel.

„Az igazság az, hogy azért szólaltál most meg, mert zárolták a bankszámláidat. Mert nem sikerült külföldre menekíteni a pénzeiteket.”

Úgy véli, Balásy nem számított arra, hogy a valóság és a törvény ilyen gyorsan utoléri. Posztjában figyelmeztette a következményekre is:

„Minden tettedért felelned kell és nincs az a könny, amely jóváteszi azt a pusztítást és bűnt, amit okoztatok a magyar társadalomban mentálisan. Következmények Gyula.. következmények.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk