Barokk pompa, kocsmazaj és koponyák - megnéztük a Szépművészeti Múzeum új állandó kiállítását
Végre ismét állandó kiállításon láthatjuk Rubens, Van Dyck, Murillo és a barokk művészek gyönyörű remekműveit a Szépművészti Múzeumban. Nézd meg velünk az Európai művészet 1600-1700 című tárlatot. Mutatjuk a legszebb festményeket, amiket élőben is látnod kell!
A Szépmű új állandó kiállítását megújult terekben újrarendezve nyitották meg a Régi Képtár frissen felújított Városligeti-szárnyában. Számos alkotást restauráltak, de új szerzeményekkel és eddig raktárban tárolt műremekekkel is találkozhattunk.
A kiállítás tizenegy termét és tizenhat kabinetét több mint háromszáz festménnyel töltötték meg. A különböző szekciókban a 17. század szinte minden műfaja, iskolája és stílusirányzata képviselteti magát. Így az itáliai, spanyol, németalföldi és a brit barokk irányzatokról is átfogó képet kaphattunk.
A kiállítótérbe lépve kicsit el is vesztünk, mert a legtöbb teremből kétfelé is tovább lehet menni. Igazából nem annyira fontos a sorrend, de ha időrendben akarsz haladni, akkor érdemes kérni az információs pultnál kiegészítő térképet. A kirakott múzeumi térképek ugyanis még nem tartalmazzák a szárny új kiállítását.
A barokk stílus elnevezésének eredete máig vitatott: a barocco kifejezés talán abból a portugál szóból ered, amely szabálytalan alakú gyöngyszemet jelent. Eleinte kifejezetten rosszalló értelemben használták mindarra, ami a klasszicista formarend felől nézve szabálytalannak, bizarrnak vagy mértéktelennek tűnt. Csak a 19. század végén vált általánossá a barokk művészet a reneszánsztól és a klasszicizmustól lényegileg eltérő, önálló stílusként való elismerése.
A 17. század elején Európa minden sarkából Rómába sereglettek a művészek. Mindenki látni akarta az antik szobrászok mesterműveit, illetve Raffaello és Michelangelo alkotásait. Jónéhány növendéket azonban elcsábított a klasszikusoktól Caravaggio radikális és provokatív művészete.
Az alábbi képen látható Kártyázók tulajdonképpen csúcspontja és összegzése annak, amivé a fiatal északi művészek átformálták a caravaggiói örökséget. A festmény egy dekadens világot mutat meg, ahol az antik márványfaragványok kocsmapulttá züllöttek. Itt nincsenek pozitív erkölcsös hősök, csak furfangos csalók, hamiskártyások, jósok, tolvajok, kurtizánok és ostoba balekok.
Az új barokk kiállításon kapott állandó helyet Van Dyck nagy méretű festménye, Stuart Mária Henrietta esküvői portréja is. A rendkívül nagy értékű és jelentősségű festmény tavaly került a Szépmű birtokába. A kép érdekessége, hogy Van Dyck felnőtt kezeket rajzolt az akkor még csak 9 éves kislánynak, ezzel akarta idősebbnek láttatni a hercegnőt.
Van Dyck Házaspár portréján szintén a kezek az érdekesek: a festményen a jobb kezek úgy simulnak össze, hogy kiemelje az asszony értékes gyémánt jegygyűrűjét. Büszkeség, gyengédség, bizalom és gondoskodás sűrűsödik ebben az egyetlen gesztusban. Sőt az sem kizárt, hogy a pár idős kora ellenére a kép egy frissen kötött házasságnak állít emléket.
A következő termekben a flamand festészet aranykorára és a holland arany évszázad művészetére is láthattunk gyönyörű példákat. Illetve az olasz, francia és német területek érett barokk festészetének sokszínűségét is megcsodálhattuk.
A teremsor központi, legnagyobb kiállítóterében kapott helyet a világhírű spanyol gyűjtemény. Murillo hatalmas oltárképei mellett, itt végre szemtől szembe állhattunk az udvari portréfestészet kedves fő művével, Margarita Teresa infánsnő portréjával is.
IV. Fülöp spanyol király lányát a barokk udvari festő, Velázquez számtalanszor megfestette, de a király még több képet szeretett volna róla – különböző színű ruhákban. A zöld ruhás verziót Velázquez halála után leghűbb tanítványa és egyben veje készítette.
Engem személy szerint leginkább a németalföldi tájképek szekciója nyűgözött le. A függetlenségét kivívó fiatal köztársaság művészei törekedtek a hazai táj és légköri viszonyok pontos visszaadására. Tájképeik között találtunk homokdűnéket és befagyott kanálisokat is.
Ebben a teremben láthattam viszont az egyik kedvenc havas festményemet, Hendrick Avercamptól a Téli táj korcsolyázókkal-t. Ez a festmény nem csak kör alakja miatt különleges. Döntő pillanat volt az európai festészet történetében, amikor a 16. század során a művészek először mertek olyan képeket festeni, amiken nem voltak sem szentek, sem görög istenek. Avercamp volt az első holland mester, aki kizárólag téli tájakat festett, sok-sok apró figurával benépesítve. Minél tovább nézem e festményét is, annál több aranyos epizódot találok: egy paraszt fakutyán tolja feleségét és gyermekét, vagy az ügyetlen úr, akinek esés közben még a kalapja is lerepült.
További termekben megnézhettük a zsáner-, a csendélet- és a tájképfestészet remekműveit. E műfajok ugyanis a 17. századra önállóvá váltak. A kabinettermekben láttunk élő és élettelen állatok, virágok és félig pucolt citromok alatt roskadozó asztalokat, dohányfüstöt, kocsmazajt, templombelsőket, de emberi koponyákat is.
Gottfried Libalt gúlába rendezett koponyái meglehetősen szélsőséges példája a vanitas-csendéleteknek. A harminc éves háború elképesztő pusztítást végzett Németországban. Libalt festménye a sötét történelmi háttér előtt inkább tűnik reális emlékműnek, mint az emberi élet múlandóságáról szóló szokásos moralizálásnak.
A trompe-l’oeil, azaz a tárgyakat megtévesztő élethűséggel bemutató, emberi szemet becsapását célzó festmények az 1670-es években jelentek meg Itáliában. Erre az egyik legkülönlegesebb példa a kiállításon Carlo Leopoldo Sferini “műteremfalat” ábrázoló festménye, amin még a gyalult fenyődeszka erezetét és a tárgyak árnyékait is bámulatos valósághűséggel festette meg.
Nagyon tetszett, hogy néhány festmény mellé témában azonos szobrot, illetve iparművészeti tárgyat is kiállítottak, amivel tulajdonképpen műalkotás párokat hoztak létre.
Az új barokk állandó kiállítást azért is ajánlom, mert szerves folytatása az Európai művészet 1250-1600 című tárlatnak, így mostmár öt évszázad európai művészetéről kaphatunk átfogó képet a Szépműben a korai gótikától a barokk művészetig. (A felújítás utolsó lépéseként idén márciusban nyílik majd meg a 18. századi európai művészetet bemutató állandó kiállítás és az impozáns Barokk Csarnok.)
A tárlatot ajánlom akkor is, ha egyszerűen csak gyönyörű festményeket akarsz látni Rubenstől, Van Dycktól, Murillotól és a többi barokk művésztől. Ne felejts el maszkot vinni! Részletek a Szépművészeti Múzeum honlapján.
