Fordulat az építőiparban: olcsóbb lett a munkadíj, de a szakemberhiány továbbra is komoly kihívást jelent
Az építőipari munkadíjak csökkenése meglepetésként érhette az ingatlanfelújítást tervezőket:
A szakemberhiány azonban továbbra is komoly kihívást jelent – derült ki a Mapei Kft. friss országos kutatásából.
Munkadíjak csökkenése: mit jelent ez a gyakorlatban?
A februári adatok szerint az építőipari szakipari munkák átlagos négyzetméterára 9 495 forint volt, ami komoly enyhülést jelent az előző évhez képest. A visszaesés elsősorban a fővárosban és Közép-Magyarországon volt érzékelhető, míg vidéken inkább egyfajta árkiegyenlítődés zajlik. Észak-Magyarországon például továbbra is meghaladja a tízezer forintot az átlagos munkadíj, míg az Alföldön és a Dunántúlon az országos átlag alatt maradnak az árak.
„Az építőipari árak változása mögött elsősorban gazdasági kényszer húzódik meg, nem pedig árrésnövelés a cél” – mondta Markovich Béla a Mapei Kft. ügyvezetője.
Az áremelési szándék hátterében leginkább a tartós infláció (65%), az üzemanyagárak (22%), az anyagköltségek (17%), valamint a vállalkozások működési kiadásainak (16%) növekedése áll. A munkabérek emelkedése (12%) szintén hozzájárul a költségnyomáshoz. Ezzel szemben a piaci árakhoz való igazodás (4%) és az elmaradt korábbi áremelések pótlása (3%) csupán kisebb mértékben befolyásolják az árképzést.
A szakemberek 36 százaléka ugyanakkor nem tervez áremelést idén, 80 százalékuk ezt a fizetőképes kereslet hiányával és az ügyfelek árérzékenységével indokolja. A válaszadók 58 százaléka érzékeli úgy, hogy nőtt a verseny, illetve kiszámíthatatlan a gazdasági környezet, ami ugyancsak jelentősen befolyásolja az árazási döntéseiket is.
A visszafogott kereslet és a piaci bizonytalanság miatt sok vállalkozás inkább az árstabilitást tartja elsődleges szempontnak, és elkerüli az áremelés kockázatát, mivel attól tartanak, hogy a jelenlegi, rendkívül árérzékeny piacon a drágulással elveszíthetik megrendeléseiket.
Szakemberhiány: keletről nyugatra nő a várakozási idő
Hiába csökkentek az árak, a szakemberhiány továbbra is fennáll.
„Ez a várakozási idő már mind a szakemberek, mind pedig a megrendelők számára optimális, tervezhető” – mondta Markovich Béla. A szakember szerint a probléma ma már nem is a vállalási idők hosszában keresendő, hanem a visszaeső keresletben és a piaci bizonytalanságban.
A legrövidebb átfutási idő Nógrád megyében van (40 nap), míg Somogy megyében kell a legtovább várni (54 nap). A fővárosban az átlagos várakozási idő 47 nap.
A tendencia egyértelmű: keletről nyugatra haladva egyre hosszabb a várakozási idő. Míg Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon 42 napot kell várni, addig Nyugat-Dunántúlon már 54 napot. A Dél-Alföldön is viszonylag magas, 48 napos a várakozási idő, amit a térségben zajló nagyberuházások – például a szegedi BYD-gyár és a kecskeméti Mercedes-bővítés – is befolyásolnak.
Mely szakmákban a legrosszabb a helyzet?
A várakozási idők szakmánként is jelentősen eltérnek. A generálkivitelezőknél a leghosszabb, 63 napos az átlagos vállalási idő, őket a bádogosok (62 nap), az épületszigetelők (60 nap) és a kőművesek (57 nap) követik. Ezzel szemben az épületgépészek 42 napos vállalási idővel dolgoznak, míg az ácsoknál, villanyszerelőknél és víz- és gázszerelőknél az 50 nap körüli időszak számít átlagosnak.
A csökkenő lakáspiac és az állami beruházások alacsony szintje miatt azonban a nagyobb projektek vállalási ideje mérséklődött az elmúlt évben.
Lesz-e fordulat az építőiparban?
Bár az építőipari szakemberek 47 százaléka továbbra is borúlátó, ez az arány 11 százalékponttal alacsonyabb, mint egy éve. Javulást 24 százalék érzékel, ami 8 százalékpontos növekedés.
A piac tehát bizonytalan, de már nem olyan kilátástalan, mint korábban. A kérdés, hogy az alacsonyabb munkadíjak és a szakemberhiány stagnálása mellett hogyan alakul a kereslet – mert ha az tovább csökken, a szakemberek még nehezebb helyzetbe kerülhetnek.
„Bár továbbra is nehézségekkel küzd az ágazat, már pislákol a fény az alagút végén.
– vélekedik Markovich Béla. A cégvezető szerint a stabilizálódó alapanyagárak, az állami ösztönzők és a kereslet lassú élénkülése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakemberek megítélése pozitívabb irányba mozdult.
