Lejárt a steril fehér falak kora, itt az új őrület, ami megnyugtatja az idegrendszeredet
Felejtse el a steril fehér falakat és a hűvös, érinthetetlen tereket. A hosszú évekig uralkodó minimalizmus csendben levonult a színről, és helyét egy sokkal emberibb, melegebb és személyesebb irányzat vette át, amely februárra végleg bebetonozta magát a lakberendezési trendek élvonalába. A „cozymaxxing” névre keresztelt mozgalom lényege, hogy otthonunkat tudatosan egyfajta szenzoros, személyes menedékké alakítsuk, ahol a nyugalom és a feltöltődés az elsődleges cél. Ez a fordulat nem csupán esztétikai váltás, hanem mélyebb érzelmi igényre adott válasz: a világ zajától való elvonulás és a biztonságot adó bekuckózás iránti vágyra.
„A háztulajdonosok ma olyan enteriőrökre vágynak, amelyek nyugalmat és regenerálódást adnak” – fogalmazza meg a Southern Livingben Emily Kantz színmarketing-vezető.
Ennek pillérei a meleg, rétegezett fények, a puha, tapintható textúrák, a személyes történetekkel bíró tárgyak, valamint az illatok és hangok tudatos használata. „A cozymaxxing nem a tökéletességről szól. Arról szól, hogy az idegrendszered bízzon a térben” – hangsúlyozza Sandra Barvaux, az Aera illatszakértője. A cél egy teljes, minden érzékszervre ható élmény megteremtése, amely segít lehorgonyozni a jelenben. A hangulatot pedig elsőként a színpaletta „melegítése” alapozza meg.
A februári trendek egyértelműen a meleg, földelt tónusokat, az úgynevezett „új neutrálisokat” helyezik előtérbe. A hűvös szürkék helyét puha barnák, zsálya- és erdőzöldek, tompa rozsdaszínek, a meleg bézs és taupe keverékét adó „putty”, a mély csokoládébarna és a derűs vajsárga veszik át, kontrasztként pedig a sötét antracit jelenik meg. „Úgy gondolom, idén erősebb, gazdagabb neutrálisokhoz vonzódunk, amelyek mélységet teremtenek” – mondja Joa Studholme, a Farrow & Ball színkurátora, míg Kristen Peña belsőépítész egyszerűen kijelenti: „A barna igazán visszatér.”
A színek azonban csak akkor kelnek igazán életre, ha tapintható textúrákkal párosulnak. A sima felületek helyett a limefesték és a vakolat rusztikussága, az erezett természetes kő, a karakteres, sötétebb tónusú fafelületek, valamint a gyapjú, a bouclé, a mohair és a len dominálnak. A textúra lett a luxus új nyelve, amely rétegzettséget és átélhetőséget ad a térnek. Ezt a hatást a fények teszik teljessé. A „nagy felső fény” korszaka lejárt; helyét a többkörös, meleg tónusú, tompítható világítás veszi át, amely az ambient (környezeti), accent (kiemelő) és task (funkcionális) fényforrások tudatos kombinációjára épül. A lágy, rétegezett fények kulcsfontosságúak a hívogató, intim hangulat megteremtésében.
A térszervezésben is a meghittség kerül előtérbe. A nagy, egybefüggő terek helyett vagy azokon belül egyre fontosabbá válnak a kisebb, funkcionális zugok, az úgynevezett „jewel-box” sarkok. Egy olvasósarok, egy dolgozószeglet vagy egy öltöző lehetőséget ad a merészebb színhasználatra és a nemesebb anyagok bevetésére, létrehozva az elmélyülés és a privát visszavonulás intim tereit. Ezt a személyességet a maximalizmus egy új, kurált változata teszi teljessé, ami nem a túlzsúfoltságról, hanem a „jelentéssel teli bőségről” szól. A működőképes maximalizmus alapszabálya, hogy két nagyon erős mintánál ne használjunk többet egy helyiségben; a gazdagságot inkább a különböző textúrák és anyagok rétegzésével érjük el. „A cél nem a több, hanem a jelentés – átgondolt bőséggel” – mondta Kate Hartman tervező.
Egy kisebb helyiség „színfürdetése” (color drenching), azaz falak, mennyezet és nyílászárók azonos színűre festése, vagy akár csak egyetlen földszínű hangsúlyfal azonnali melegséget hoz. A következő lépés a textúrák rétegzése: egy vastagabb függöny, egy gyapjúpléd, néhány hímzett párna, kézműves kerámiák és a személyes emléktárgyak vizuális és érzelmi kapaszkodókat nyújtanak. A szenzoros élményt pedig esti rutinokkal tehetjük teljessé, például meleg fényű lámpák felkapcsolásával és egy kellemes, vaníliás vagy pézsmás illat párologtatásával, ami jelzi az idegrendszernek, hogy ideje lelassulni.
