Amit nem tanítanak az iskolában, pedig szükség lesz rá később – avagy mit tanuljanak a gyerekek?
Most, hogy látom, miket tanulnak a saját gyerekeim, illetve visszagondolván arra, hogy én miket tanultam általános iskolában, azt kell mondjam, rendkívül hasznos volna az oktatás gyakorlatiasabbá tétele itthon is. Finn példákról már hallottunk, ahol eltörölték a házi feladatot, rengeteg az interaktív, gyakorlati foglalkozás és a gyerekek imádnak iskolába járni.
Végeláthatatlan sort tudnék írni arról, mely dolgokat nem tanítottak meg velem sem annak idején, amelyekre pedig határozottan szükségem lett volna. Az rendben van, hogy ezeket a tudományokat később megtanította maga az élet (vagy pár nagyon húzós pénzekbe kerülő tanfolyam), de milyen egyszerű lett volna már kisdiákként ezekre szert tenni.
Aláírom, nagyon fontos a Pitagorasz-tétel, meg unásig átvenni, min agyalt a költő, amikor már egy hete a mamára gondolt és közben meg-megállt, persze fontos az is, hogy a víz az H2O, de – akár vitaindítóként is – jöjjön itt pár olyan dolog, amelyeket szerintem nagyon klasszul el lehetne rejteni a tananyagban.
Alapvető sütés-főzés:
Teljesen átlagos városi lányként belépvén a felnőtt életbe kegyetlen profin tudtam zacskós levest készíteni. Víz felforral, por beleönt, tíz perc malmozás, kavarintás, kész. Főzeléket úgy öt évvel később mertem először készíteni, pörköltet még később. A rántotta ment még olyan flottul, mint a zacskós leves, illetve fel tudtam rakni a kávét is. Viszont talán láttátok a filmet, amelyben egyetemistáktól kérdezgettek a főzésről, és a rántás-habarás szavakkal senki nem volt tisztában, a “hogyan készül a spaghetti?” kérdésre pedig az a válasz jött, hogy “végy egy olasz éttermet és nyiss be a kapuján”. Azon már csak a fejem fogtam, hogy zömmel azt sem tudták, a rántani való húst mibe és milyen sorrendben illik beleforgatni. Micsoda buli lenne már tanórán pogácsát sütni, kelt tésztából süteményt, kenyeret készíteni, vagy az iskolaudvaron nekiesni egy bográcsgulyásnak úgy, hogy az alapanyagokat is a gyerekek dolgozzák fel és készítik elő.
Alap varrási ismeretek:
Elő a cérnával, a tűvel, a gombbal és tessék felvarrni. Végy egy lyukas zoknit, amiben krumpliként lóg ki a lábujjad és nosza, összevarrni. Én nem akarok általánosítani, de szerintem vannak manapság olyan kamaszok, akiknek végzetes kihívást jelentene az, ha a kezükbe kapnának egy guriga cérnát és egy tűt, arról nem beszélve, hogy kiváncsi vagyok, a gyűszűt vajon ki tudná beazonosítani.
Növénytermesztés, majd a saját terményből befőzés, savanyítás:
Az általános iskola, ahová én jártam, egy egyetemhez tartozó tagintézmény volt, így mi látogathattunk kiskertet. Anno megtanultuk a növények keresztezését, kapáltunk, gyomláltunk, de nagyon amatőr módon. Olyanok voltak ezek az órák, mint holmi csapatépítő: több volt a nevetés és a bénázás, mint maga a tanulás, viszont pont ezért emlékszem sok mindenre a mai napig. A saját termény feldolgozása már a következő lépcsőfok: micsoda örök életre szóló tudomány volna már iskolás korban megtanulni lekvárt főzni, vagy eltenni a csalamádét?
Nem hiszem el, hogy az iskolák udvarán nem férne el egy kiskert. Fűszernövényekkel, zöldségekkel, akár egy kis szőlővel. Helyhiányos iskoláknál kisebb balkonládás megoldással a fűszernövényes ötlet igazán megvalósítható akár a tanterem egyik sarkában. Lehetne őket gondozni, locsolgatni, olvasni róluk, na meg elfogyasztani-felhasználni, ahogyan fentebb írtam.
Kresz, balesetmegelőzés, egészségügyi alapismeretek:
Ezt nem szabad, hovatovább nagyon hibás rábízni a gépjárművezetési órákra. Én 24 évesen szereztem jogosítványt, de vallom, hogy annyi olyan információt hallottam azokon az órákon életemben először, amiket szerintem egy utcán kerékpározó 12 évesnek is létfontosságú és balesetmegelőző hatású lenne.
A téma tökéletes vitaindító avagy ötletbörze. Mondd, szerinted milyen tantárgyak lennének fontosak a mai oktatásba csempészve?
A címkép illusztráció. Forrás: Pixabay
