A tokió olimpia - mint általában az ötkarikás játékok - számos szép győzelmet, megható emberi pillanatokat, drámákat vagy épp hatalmas pecheket hozott. Azonban még egy ilyen nagy világversenyen is előfordul, hogy valaki egyszerűen nem tud beletörődni abba, hogy négy (esetünkben öt) év felkészülése semmissé válik a bírók döntése után, és meglehetősen hevesen reagál az eseményekre.

Így tett a francia színekben induló ökölvívó, Mourad Aliev is, akit a bíró szándékos fejelés miatt kizárt a brit Frazer Clarke elleni szupernehézsúlyú meccsen.

A lelátó felé azt kiabálta, hogy „Mindenki látta, hogy én nyertem!” - annak ellenére, hogy a koronavírus miatt köztudottan üres sportlétesítményekben rendezik az idei olimpiát. Aliev egy kis ideig vetélytársával is kakaskodott, de a bíró végül közbelépett.

Mintegy 20 percig ült a ring mellett, de ekkor - újságírói értesülések szerint - vécére kellett mennie, így felfüggesztette a tiltakozást.

This could be the first sit-down protest that includes a toilet break. Aliev nipped off for 10 minutes and has now returned. It’s the end of the session, so no-one really minds. pic.twitter.com/U8S7s7tmnj

hirdetés

— Mark Staniforth (@markstani1) August 1, 2021

A sztrájkot folytatta, de a bírókat nem hatotta meg, így a meccset Clarke nyerte. A brit a mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy már ötödször bunyózott Aliev ellen, és eddig öt hasonló sérülést szedett össze, egyiket sem ütés miatt. Hozzátette, nem így akart győzni, de a bíró is csak a munkáját végezte.

(Europsort)

A korábban távolugrásban világrekorddal aranyérmes Ekler Luca szombaton az ötödik helyen végzett 400 méteres síkfutásban a tokiói paralimpián. Ezen a távon eleve világcsúcstartóként indult, az 1:00.27 perces eddigi legjobb eredményt a lengyelországi Bydgoszczban rendezett Európa-bajnokságon futotta június elején. Eredménye egyben azt is jelentette, hogy Magyarország számára véget ért a 16. alkalommal megrendezett sportesemény.

Miután a nap folyamán korábban bronzérmet szerzett a kajakos Varga Katalin, kialakult a magyar érmesek listája is:

Bár az induló országok és a nemzeti csapatonként eltérő számú sportolók miatt nem feltétlenül releváns az összehasonlítás, de érdemes megjegyezni, hogy az augusztusban záruló "épek" olimpiáján ennél Magyarország 3 hellyel jobban zárva a 15. lett, de a paralimpián eggyel több aranyéremmel büszkélkedhettünk.

Történeti áttekintésben is büszkék lehetünk sportolóink teljesítményére: az 1960 óta zajló paralimpiákon 11 alkalommal szerzett érmet a magyar küldöttség, ebből most nyerte második legtöbb aranyérmét. De összességében is csak háromszor sikerült több érmet szereznie sérült honfitásainknak.

Magyarország legsikeresebb paralimpiája minden szempontból az 1984-es volt. Akkoriban még nem élt a szabály, hogy az olimpiát rendező ország rendezi a fogyatékkal élők játékát is, így Los Angeles helyett New York-ban tartották az az évi eseményt. Szerencsére a szocialista tábor bojkottja a paralimpiát nem érintette, így '84-ben 12 aranyérmet, 12 ezüstöt és 3 bronzot szereztünk. Ez akkor - csakúgy, mint idén - a 18. helyre volt elég az összetett éremtáblázaton.

A 19 éves pécsi versenyző - akinek nem fejlődött ki rendesen a jobb karja - a futamot 2:35.16 perccel nyerte meg. Ideje összesítésben a második legjobb volt a világcsúcstartó Sophie Pascoe-é mögött. Az új-zélandi 61 századdal úszott nála akkor gyorsabban, de a rekordja csaknem tíz másodperccel jobb.

Konkoly korábban ezüstérmes volt 400 méter gyorson, ötödik lett a sérültségi besorolás alapján 34 pontos 4x100 méteres női gyorsváltóval, a hatodik helyen végzett 100 méter háton és kilencedik lett 100 méter gyorson Tokióban.

A vegyes zónában azzal kezdte értékelését, hogy megint csak centikkel maradt le az aranyéremről, mint múlt szerdán, amikor a magyar csapat első érmét nyerte 400 méter gyorson. Ugyanakkor emiatt nem volt csalódott. Szerinte Pascoe az új-zélandiak Hosszú Katinkája.

Mint mondta, csak az utolsó 25 méteren látta meg, hogy közeledik Pascoe-hoz, de nem gondolta, hogy az első helyre oda lehet érni, csupán próbált minél közelebb kerülni hozzá. Az úszásával elégedett volt, nem talált kivetnivalót benne. Csütörtökön még 100 méter pillangón indul, ami a fő számai közé tartozik.

A 200 méter vegyes másik magyar indulója, a még csak 15 éves Payer Kata délelőtt a harmadik előfutamban hatodik, összesítésben pedig 16. lett 2:57.29 perccel.

A KL1-es - azaz a legkomolyabban sérülteket felsorakoztató - kategória győzelemre esélyes magyar indulója, aki 2019-ben világbajnokságot nyert Szegeden és kétszeres Európa-bajnok, már a csütörtöki előfutamban is nagyon meggyőzően evezett, saját futamát két bójasor különbséggel nyerve a legjobb időt lapátolta. A pénteki döntőben, melyet felhős időben, csaknem szélcsendben, időnként permetező esőben rendeztek a Sea Forest Kajak-Kenu Pályán, a brazil Carlos Luis Cardoso da Silva és a francia Rémy Boulle volt a legnagyobb ellenfele.

Kiss a 4-es pályán ment, mellette a hármason Juhász - aki nem sokkal korábban, a középfutamból egy szép győzelemmel harcolta ki a döntőbe jutást -, a másik oldalán, az 5-ösön pedig da Silva. Kiss Péter nagyszerűen jött el a rajttól, hamar jól látható előnyre tett szert, és nem is fáradt el, végül 45.447 másodperces eredménnyel egy bójasorral előzte meg a második helyezett Silvát (48.031). A harmadik helyen Bouille (48.917) ért célba.

Juhász Tamás, a BHSE 45 éves, motorbalesetes versenyzője, aki 2012-ben még kerekesszékes vívóként szerepelt a londoni paralimpián, előzőleg egy szép középfutamgyőzelemmel jutott be a döntőbe, ahol az értékes hatodik helyet harcolta ki.

A húszesztendős Kiss Erik (KL3), akinek az egyik lábszára vékonyabb, nagy küzdelemben vívta ki a döntőbe jutást, középfutamában sikerült elcsípnie a harmadik helyet, így készülhetett a nyolcas fináléra, melyben nyolcadikként ért céléba.

A nyitott gerinccel született, 43 éves Rozbora András (KL2) középfutamában ötödik lett, ezzel B-döntőbe jutott, ahol negyedikként - így összességében a 12. - helyen végzett.

Konkoly Zsófia aranyérmet nyert csütörtökön 100 méteres pillangóúszásban, az S9-es kategóriában a tokiói paralimpián.

A 19 éves pécsi versenyző - akinek nem fejlődött ki rendesen a jobb karja - a csütörtök délelőtti előfutamát megnyerte, és 1:07.05 perccel, a legjobb idővel került az esti döntőbe. Ott ötven méternél másodikként fordulva, nagyszerű hajrával, 1:06.55 perces paralimpiai rekorddal győzött.