SZEMPONT

„Ez egy közpénztemető, zsákutca Magyarország számára” – Győrffy Dóra közgazdászprofesszor az akkumulátoriparról

A hazai akkumlátorgyártásról tanulmányt író szakértő szerint nálunk kevés az energia, a víz, és hiányzik a kutatás-fejlesztés. A svédek is belevágnak, de ott egész más a helyzet.

Fischer Gábor cikke, Címlapkép: Szigetváry Zsolt, MTI - szmo.hu
2023. március 06.

Az akkumulátorgyárakról szóló vita az egyik legforróbb téma lett 2023 elejére. Győrffy Dóra ebben a tárgyban írt tanulmánya március közepén jelenik meg a Társadalmi Szemlében. A Harvardon és a CEU-n végzett, és jelenleg a Corvinus Egyetemen tanító közgazdászt és politológust arról kérdeztük, melyek a legfontosabb megállapításai a tanulmányának, és mi lehet a tágabb oka annak, hogy a kormány akkumulátorgyártó-nagyhatalomként képzeli el Magyarországot.

– Azt veszem észre, hogy világnézeti kérdéssé vált megint egy szakmai kérdés. Főként azok ellenzik az akkumulátorgyárakat, akik a kormánnyal szemben állnak, a kormánypártiak meg védik a beruházást.

– Igazából nem tudjuk, hogy ki áll az akkumulátorgyártás mellett. A közvéleménykutatások alapján azért jóval kevesebben állnak a program mellett, mint a kormány mellett. Például Debrecenben látható, hogy még a Fidesz saját szavazói sem támogatják. Nyilván a parlamenti vitákban ez így tükröződik, de én is azt gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos, hogy erről szakmai alapon beszéljünk, mert ennél kevés fontosabb ügy van ma Magyarországon, hiszen ez meghatározó módon befolyásolja a gazdaságszerkezet alakulását és a környezeti feltételeket, illetve Magyarország energiaszükségleteit.

– Most akkor szeressük vagy ne szeressük?

– Márciusban jelenik meg egy átfogó tanulmányom a Közgazdasági Szemlében. Tavaly júniusban kezdtem el ezt a témát alaposan kutatni, arra a következtetésre jutottam, hogy ez zsákutca Magyarország számára.

A közepes jövedelem csapdájába zárja be az országot, ugyanis Magyarországnak az akkumulátorgyártás területén nincs komparatív előnye.

Ez a tevékenység nem magyar technológiára épül, és a gyártáshoz szükséges feltételek nem állnak rendelkezésre Magyarországon: kevés az energia, a víz, és az alacsonyan képzett munkaerő. Ennek ellenére hatalmas állami forrásokat szánnak rá, egyrészt a közvetlen támogatások révén, másrészt pedig az infrastruktúra, különösen az energiahálózat fejlesztése kapcsán, tehát ez egy közpénztemető. A gyárak megkapják a szubvenciót azért, hogy munkahelyeket teremtsenek külföldi vendégmunkásoknak, utána fel kell építeni számukra az erőműveket, több ezer milliárdból, majd újabb több száz milliárdot kell költeni a hálózat kiépítésére, és igazából mindezért a haszon erősen kérdéses. Ugyanis a haszon soha nem a gyártásban van, hanem a kutatás-fejlesztésben, illetve a felhasználásban és az értékesítésben, ezt hívják mosolygörbének.

Mosolygörbe

Az üzleti menedzsment elméletben a mosolygörbe grafikusan ábrázolja, hogy a hozzáadott érték hogyan változik a termék piacra juttatásának különböző szakaszaiban. Az értéklánc két vége, a koncepció és a marketing, magasabb hozzáadott értéket ad a termékhez, mint az értéklánc középső része, ami a tulajdonképpeni gyártás. Ha ezt a jelenséget egy olyan grafikonon mutatjuk be, amelynek Y tengelye a hozzáadott érték és az X tengely az értéklánc (termelési szakasz), a kapott, U alakú görbe „mosolyként” jelenik meg.

Forrás: Wikipédia

Magában a gyártásban van a legkisebb hozzáadott érték. Annak érdekében terelik el a közcéloktól az állami forrásokat, a magyar adófizetők pénzét, hogy itt német, illetve kínai multinacionális vállalatoknak termeljenek profitot. Az ő számukra ez nyilván nagyon megéri, nem kérdés, hogy a német autógyárak nagyon örülnek, hogy közel lesznek az akkumulátorok, és a kínai akkumulátorgyárak pedig nagyon örülnek, hogy az EU-n belül egy ilyen kiváló hídfőállást tudnak teremteni.

Azonban azt gondolom, hogy Magyarország érdeke az lenne, hogy minél magasabb hozzáadott értékű tevékenységet folytasson, és ez biztos, hogy nem a gyártásban van, hanem a tudásintenzív ágazatokban.

Tavaly december 23-án a gyógyszeriparra vetettek ki különadót, ami különösen a Richtert érintette. Magyar, magas hozzáadott értéket előállító, magyar tulajdonú, magyar fejlesztésen alapuló, sikeres multinacionális cég adóiból fizetik ázsiai gyáraknak ezeket a szubvenciókat. Ennek alapján azt gondolom, hogy gazdaságstratégiailag és gazdaságszerkezetileg ez egy teljes tévút.

– Ez nem most kezdődött el, évek óta így történik.

– Valóban már régóta működnek Magyarországon koreai akkumulátorgyárak, de a CATL debreceni tervei nagyságrendi különbséget jelentenek. Egyébként az autógyártás az ennél magasabb hozzáadott értéket jelent, nagyon jó, hogy itt van a Suzuki, meg az Audi, meg a Mercedes, nem ez a probléma, hanem az,

hogy a legalacsonyabb szintű tevékenységeket próbálják ehhez még hozzátenni.

Ugyancsak nagyon károsnak tartanám, ha gumigyártó nagyhatalom szeretnénk lenni, de az akkumulátorgyártás is hasonló helyzetet teremt. 2021-ben és 2022-ben a külföldi működőtőke-beáramlás 60-70 százaléka a járműgyártásba és az akkumulátoriparba történt, ennek a nagyobb része az akkumulátorgyártás.

Tehát most már külföldi működő tőke szinte csak ezekbe a szektorokba áramlik, amit rendkívül károsnak tartok, miközben szolgáltatásokba, ami korábban meghatározó volt, nem jön,

pedig a szolgáltatásokban sokkal magasabb hozzáadott értékű tevékenységek folynak, mint a gyártásban.

– Ugyanakkor sok oktatási szakértők szerint az oktatáspolitika sem épp abba az irányba megy el, hogy itt magas hozzáadott értéket teremtsünk.

– Pontosan ez a kritika lényege, és ez nem politikai, hanem közgazdasági kritika. Például a CATL támogatását is beleszámolva, a már megítélt közvetlen és infrastrukturális támogatás körülbelül 700 milliárdos nagyságrend. Az akkumulátoripar megteremtése érdekében! Miközben az oktatásra nincs pénz, pedig a gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából egyszerűen nem lehet kérdés, hogy az oktatásra kell fordítani a forrásainkat. Ráadásul csak az akkumulátoripar miatt 50 százalékkal növekszik Magyarország energiaszükséglete. Magyarország energiaszegény ország, tehát több ezer milliárd kell ahhoz, hogy ezt az igényt kielégítse.

EU-források úgy tűnik, hogy nem érkeznek meg, nagyon drágán vesz fel Magyarország hiteleket, a lakosság az infláción keresztül finanszírozza az államháztartást, 18 százalékos az alapkamat, szűkösek az erőforrásaink. És ezt az irtózatosan szűk erőforrást beterelik egy olyan szektorba, ami biztosan nem fog felzárkózást eredményezni!

Nem igaz az az érv, hogy majd ez biztosítja a munkahelyeket, hiszen a munkahelyek többsége a szolgáltató szektorban van most is, és ott is marad. A GDP 70 százalékát a szolgáltató szektor állítja elő, az ipar az ott mozog 20-25 százalékon, és ez nem változott. De a magas hozzáadott értékű szolgáltató szektorhoz az oktatást kellene fejleszteni, onnan viszont elvesznek forrásokat.

– Egyre többet hallani azt a kifejezést, hogy az ország újraiparosítása, Orbán Viktor is újraiparosításról beszélt a parlamentben. Mi lehet emögött? Milyen megfontolás?

– 2010 után volt egy olyan elképzelés, hogy a piacokat vegyük magyar kézbe. Ezek nagyon-nagyon régi elképzelések. Ezek régi, avítt elképzelések arról, hogy érték csak az lehet, ami fizikailag fogható. Egy marxista elképzelés, nem tudom máshogy megfogalmazni, egy nagyon materialista felfogása a világnak, hogy érték csak az, ami fizikai, tehát a szellemi tevékenységnek nincs értéke. Nem tekintik értéknek az olyanokat, hogy imázs, trend, szoftver, melyek szellemi termékek, vagy a magas hozzáadott értékű szolgáltatásokat, mint a pénzügyek vagy az üzleti tanácsadás.

Szerintem ez egy ösztönös megrögzöttség, miközben a tudásalapú gazdaság már egyáltalán nem itt tart.

Az igaz persze, hogy a nyugati piac kiszolgáltatottá vált kínai gyártásnak, és ez nem teljesen normális. Például az, hogy Covid idején nem volt maszk, mert Európában már nem gyártanak maszkot. Ha emiatt egyfajta újraiparosítási program megjelenik nyugaton, azt inkább ipari reneszánsznak hívjuk, és nem újraiparosításnak. És inkább annak a felismerése, hogy vannak bizonyos termékek, melyeket nem lehet kiszervezni, mondjuk Kínának, nem lehet kiszervezni diktatúráknak, mert éppen az orosz-ukrán háború, illetve a Covid mutatja azt, hogy az ilyen típusú függőségekkel visszaélhetnek az autoriter rezsimek.

– Mi a különbség az ipari reneszánsz és az újraiparosítás között?

– Miközben Magyarországon erőltetik a feldolgozóipart, Európában bizonyos stratégiai területeken megpróbálnak autonóm ellátási láncokat kiépíteni. Valóban ide tartoznak az akkumulátorok, de ez azt jelenti, hogy igyekeznek megteremteni az európai értékláncot európai kutatás-fejlesztéssel. A most megjelenő akkumulátor-cikkem zárása a svéd akkumulátoripar leírása. Teljesen más szemlélettel működik a svéd akkumulátoripar, mint a magyar. Ők is stratégiai ágazatnak tekintik, de ott egy sokkal szélesebb körű összefogásra,

sokkal szélesebb társadalmi egyeztetésre és egy nagyon erős kutatás-fejlesztési bázisra építik, továbbá saját nyersanyagra és komparatív előnyökre támaszkodva jön létre.

Ráadásul elsősorban magánfinanszírozásból, minimális állami forrásból. Ugyanis az egy dolog, hogy szeretnénk egy ipart, az egy másik kérdés, hogy miből szeretnék. A különbség, ami az európai ipari reneszánsz és a hazai újraiparosítás között van az is, hogy itt az állam úgy érzi, hogy az ő feladata az, hogy ezt elvégezze. Hogy ő találja meg azokat a szektorokat, ahova be kell fektetni. A Közgazdasági Szemlében megjelenő cikkemben is ezt vezetem le, hogy ez a voluntarista szemlélet a klasszikus szocialista iparosítás politikájára emlékeztet.

A Nemzeti Akkumulátor Stratégiában Magyarország fő erőssége az akkumulátorgyártásban az, hogy a kormányzat ezt akarja, de ez nem egy komparatív előny vagy erősség. Svédországban az a komparatív előny, hogy nagyjából az értéklánc, a teljes kutatás-fejlesztés helyben van.

Van együttműködés, van nyersanyag, van egy olyan gyártási telephely, ahol 100 százalékban rendelkezésre áll a megújuló energia, és kevés víz kell a hűtéshez, mert a sarkkörön van a gyár, és egyébként nagyon nagy tapasztalatuk van az újrahasznosításban is. Ez egy teljesen más stratégia.

– Ha ön szerint nincsenek meg hozzá a megfelelő adottságaink, miért erőltetheti a politika nálunk épp azokat a beruházásokat, amelyek alacsonyabb hozzáadott értéket képviselnek?

– A politikai elem annyi, hogy a magasan képzett emberek kevésbé hajlamosak a kormánypártra szavazni, mint az alacsonyabban képzettek, a tavalyi választások során ez volt a legmeghatározóbb determinánsa annak, hogy ki hova szavaz. A képzettségi szint. Minden más demográfiai szempontot felülírt ez a tényező. A másik pedig az, hogy ebben a politikai rendszerben az állam szeret mindent kontrollálni, és valamilyen módon olyan befektetéseket vonzani, melyek politikailag nem veszélyesek.

Ezt úgy tudja megtenni, ha stratégiai megállapodást köt velük, és ennek a stratégiai megállapodásnak a része az, hogy óriási támogatást ad, és az történik a gazdaságban, amit a kormányzat szeretne.

Nyugati befektetések ilyen környezetben nem nagyon érkeznek. Nem azért jönnek ide keleti befektetések, mert annyira jó lenne a magyar befektetési környezet, hanem annyira előnyös megállapodást köt a kiválasztott befektetővel a kormányzat. Egy másik világban, másik típusú rendszerben nem az állam határozza meg azt, hogy milyen szektorokat kell fejleszteni, az állam csupán biztosítja azt az intézményi környezetet, és hozzájárul a minőségi munkaerő létrehozásához, fenntartásához. Ez minőségi oktatást és egészségügyet jelent, és a piaci szereplők találják meg azokat a réseket, amiben ők versenyezni tudnak. Ezek a sikeres vállalkozások napjainkban, a kelet-közép-európai térség többi országában is, az informatikában nőnek ki, és itt van még a gyógyszeripar, egészségipar, melyek mind magasan képzett munkavállalókat igényelnek.

– Azért azt nehéz elképzelni, hogy felelős, komoly emberek leülnek egy szobában, és megbeszélik, hogy figyeljetek, nekünk nem kell fejlettnek lenni, az a lényeg, hogy hatalmon maradjunk, ezért sorvasszuk el a magas képzettséget igénylő gazdasági szektorokat.

– Ezek zsigeri reflexek is lehetnek. Hiszen nem valami új tudományos eredmény, hogy magas hozzáadott értéket kell előállítani, de egyszerűen nincs személyes igényük, gyanakvóak a tudással szemben, és még a választói preferenciák is erre tolják a politikusokat. Nem is kell feltétlenül kimondani, ezt érzik. És akkor az oktatást ennyire páriaként kezelik, ahogy történik. Egyszerűen tényleg ledöbbentő nézni, ahogy a tanárokkal bánnak. Nyilván a tudásalapú gazdaság kifejlesztése egy hosszú távú elkötelezettséget igényel, és azoktól nagyon nehéz azt várni, akiknek hirtelen azonnali eredmények kellenek. Folyamatosan a következő időszak problémáját akarták megoldani, ezért aztán prioritásból mindig hátrébb sorolódott ez a terület. 2010-ben a foglalkoztatottságot akarták azonnal emelni, erre volt válasz a közmunka.

Folyamatosan rövid távú prioritások vannak, és van, amikor pénzügyi okokból vannak rövidtávú prioritások, akkor persze onnan vágnak, ahonnan lehet, ez pedig az oktatás, az egészségügy. És van, amikor hatalmi szempontból vannak rövid távú prioritások, azonnali sikerek kellenek, és akkor jól jönnek a bejelentések az óriásberuházásokról.

Ami szerintem kimondásra kerül, az a rövidtáv és a gazdasági kényszer. Ott van a Covid, a háború, satöbbi, így összeáll a kép anélkül, hogy egy nagyon cinikus, gonosz beszélgetést elképzelnénk.

– Déjà vu érzésem volt, amikor arról beszélt, hogy egy ideális helyzetben az államnak nem az lenne a feladata, hogy konkrétan megszabja, hogy ezt, meg azt fogunk termelni, hanem a környezetet kell megteremtenie... Mintha ‘88-’89-ben, a rendszerváltás előtti időszakban ugyanerről lett volna szó.

– A vas és acél országáról szól a Közgazdasági Szemle-cikkem, és ez nem egy túlzás! Ha Berend T. Iván ‘64-ben írt könyvét megnézem (Gazdaságpolitika az első ötéves terv megindításakor), vagy Kornai Jánosnak az Erőltetett vagy Harmonikus növekedését 1972-ből, ezek egy az egyben alkalmazhatóak. Én sem vagyok feldobva miatta.

– Az a rész ebből nekem egész kellemes, hogy mintha a fiatalságom jött volna vissza...

– Mások is mondták nekem, hogy visszatért a fiatalságuk...

– Azt mondja, hogy ez az erőltetett akkumulátor-iparosítás egy közepes fejlettségbe zárja be az országot, ráadásul ezekkel a nagy szubvenciókkal adófizetői pénzt vonunk el fontosabb állami feladatoktól. Hova lehetne eljutni, ha nem ezt a politikát folytatnák? Egyáltalán, lenne erre lehetőség?

– Igen, egy teljesen más stratégia is abszolút nyitva áll az ország előtt, csak nyilván nem azt fogja választani a kormány. Már arról beszélnek, hogy a GDP 5 százalékát akarják vállalati támogatásokra fordítani. Semmi keresnivalója nincsen a kormányzatnak ezeken a területeken.

Ott avatkozik be az állam, ahol nem kellene, és ott nem avatkozik bele, ahol kellene.

Az Európai Unióban a magyar költségvetés vállalati támogatásokra fordított aránya az egyik legnagyobb. Ezt a sok százmilliárdot, és a még ehhez szükséges energiafejlesztéseket, a sok ezer milliárdot az állam hagyományos feladataira kellene fordítani. Az oktatás, egészségügy, szociális ellátás, és ami az egészet keretbe rendezi, egy olyan intézményrendszerre, ami kiszámítható és hiteles, mert ez biztosítja a biztonságos környezetet a vállalkozók számára. És akkor ez az egész stratégia lehorgonyozható az európai és a nyugati integrációban, ami azt jelenti, hogy ki kell tűzni az euró bevezetését, és csatlakozni kell az Európai Ügyészséghez, ami még erősebben a kiszámíthatóságot biztosítja.

Az államnak pedig a saját feladataival kell foglalkozni, nem gazdasági vállalkozásokat folytatni.

A hitelességet vissza kellene szerezni, és az Európai Unió jogállamisági feltételeinek meg kellene felelni, nemcsak azért, mert ezt akarja az Európai Unió. Ez ugyanis rögtön egy kamatszint-csökkenést eredményezhet. Jelenleg minden negatív folyamat, például az, hogy a Huxit lehetőségéről kell beszélni, nagy mértékben rontja a várakozásokat, növeli a szakadékot a szövetségesekkel, aminek komoly pénzügyi költsége van. És az is komoly pénzügyi költség, hogy nem érkeznek meg az európai uniós források. Tehát egyáltalán nem igaz, hogy itt bármi is determinálva lenne. Az igaz, hogy a kormányzat nem hajlandó abba az irányba menni, amit a józan ész, és az ország érdeke diktál.

– Nem lehet, hogy busásan megtérülnek az iparra fordított támogatások?

– Végeztem megtérülési számításokat. A legjóindulatúbb számítások is körülbelül tíz évre hozzák ki, amíg nullára jön a költségvetés. Nem többletbe, csak nullára. Ebbe csak a szubvenciókat és a közvetlen infrastrukturális támogatásokat vettem bele, az erőművek és a kapcsolódó hálózat költségei nincsenek is benne. Persze lehet, hogy nem tökéletesek a számítások, mert alig van információ. Eddig semmilyen számítást nem láttunk erről. A Nemzeti Akkumulátor Stratégia, pénzügyi dolgokkal nem is foglalkozik. Nem is reflektálnak, hogy ez mennyibe kerül, és ennek milyen haszna lesz. Teljesen általános módon kijelenti, hogy sok akkumulátor kell, úgyhogy gyártsunk akkumulátort. Az, hogy ehhez rendelkezésre állnak-e a feltételek, vagy sem, azzal keveset foglalkozik, bár az akkumulátor stratégia is elismeri, hogy nincs kutatás-fejlesztés, nem állnak rendelkezésre a nyersanyagok, kevés az energia, a víz. És egyébként pedig a magyar beszállítók ebbe nem is tudnak bekapcsolódni.

– Mire lenne elegendő ez a pénz, ha nem az akkumulátoriparra fordítaná az állam?

– Abból a sok százmilliárdból, amit ezekre az akkumulátorgyárakra fordítanak, és abból a sok százmilliárdból, amit az erőművek építésére fordítanak, a gyárak szükségének kielégítésére, többszörösen rendbe lehetne tenni az oktatást. Például 400 milliárdra becsülik a tanárok béremelését. Nyugodtan lehetne itt kezdeni. Gondoljunk bele: itt van már a mesterséges intelligencia. De jelenleg egy lepusztult oktatási rendszerben a gyerekeink jövőjét ölik meg azzal, hogy erre nincs forrás, miközben soha meg nem térülő a beruházásba forgatják a pénzt.

– Lehet-e ebből egy Bős-Nagymaros?

– Sok kutatás-módszertani órát tanítok az egyetemen, és alapszabály nálam, hogy nem jósolunk, társadalomtudományi kérdés kapcsán ez általában nagyon rossz ötlet. Azt viszont gondolom, hogy nagyon-nagyon sok feszültség gyülemlett fel az országban, infláció van, a kormányzat nagyon szűk pénzügyi keretek között mozog. Mivel nem jönnek az EU-s források, brutálisan drága a külföldi hitelfelvétel.

Nagyon magasak a magyar kamatok, a kormány az infláció révén szedi be azokat a forrásokat, amiket majd odaad ezeknek az akkumulátorgyáraknak támogatásként azért, hogy idetelepítsék a környezetileg rendkívül megterhelő beruházásaikat,

melyek egyébként versenyeznek a lakosság infrastruktúra igényeivel. A víziközműveket a gyáraknak kiépítik, miközben a magyar víziközművek borzalmas állapotban vannak. Ha ezt belátja a lakosság, akkor azt gondolom, hogy az elégedetlenség növekedni fog, és amikor a saját bőrükön tapasztalják az emberek egyrészt az inflációt, másrészt pedig azt, hogy bármikor, bárhova bejelenthetnek egy újabb akkumulátorgyárat, hiszen a kormányzat olyan vonzó feltételeket teremtett ezeknek a gyáraknak a gigantikus szubvenciókkal, hogy nagyjából minden település akkumulátorgyár-veszélyben van, akkor ez így együtt eredményezhet egy olyan veszélyt, amit talán nem olyan könnyen győz le a propagandagépezet.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Vallomást tett a „Zsolti bácsi”-ügy koronatanúja, de az ügyészség arra kérte, ne hozza nyilvánosságra a nevet

Bangó Sándor vallomást tett az ügyészségen. A férfi a TikTokon közölte, hogy a hatóság a nyomozás érdekében arra kérte, ne beszéljen a történtekről.

KÉK HÍREK

Megdöbbentő videó: Így borult fel egy kavicsot szállító kamion az M7-esen

A kavicsot szállító kamion az oldalára borult, rakománya pedig beterítette a Budapest felé vezető oldalt. A borulást egy másik, a balesetben szintén érintett teherautó fedélzeti kamerája rögzítette.

KÉK HÍREK

Kényszerleszállást hajtott végre a Wizz Air Budapestről induló járata Berlinben

A Budapestről Koppenhágába tartó járat útját kellett megszakítani, mert egy utasnak sürgős orvosi ellátásra volt szüksége. A fedélzeti személyzet a landolásig ellátta a beteget, akit a leszállás után kórházba szállítottak.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi

Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. május 07.

Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.

Kapcsolódó

Megszűnik a Tények a TV2-n, vége a Naplónak is – jelentette be Vaszily Miklós

Vaszily Miklós, a TV2 vezérigazgatója megerősítette, hogy vége a Tényeknek. Közlése szerint a cél az, hogy „a tanulságok levonását követően”, „az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő hírszolgáltatást” nyújtsanak.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Őrizetbe vették a Nemzeti Vagyonkezelő volt főigazgatóját

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egykori főigazgatóját csütörtökön vették őrizetbe különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával. Az ügy egy 2014-es, 8,15 millió eurós kölcsön körül forog, amit egy soha meg nem valósult romániai naperőmű-projektre adtak.

KULT

Még be sem mutatták, de az HBO máris berendelte a Harry Potter második évadát

A könyvsorozat adaptációja még a karácsonyi premier előtt megkapta a zöld lámpát a folytatásra. A készítők a lendület fenntartásával indokolták a lépést, és egy új társ-showrunnert is kineveztek.

KULT

Hátsó kertből indult, mára az „ország legkedvesebb minifesztiválja lett” - Zalában bulizva segíthetsz az állatokon

Egy hátsókertes házibuliból két év alatt nőtt ki az "ország legkedvesebb fesztiválja" Zalában. A Pankkutya Fesztivál három nap alatt 40 fellépőt és 50 programot ígér, miközben minden profitját egy állatmenhelynek adja.

SZEMPONT

Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe

A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.

F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.

Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.

Kapcsolódó

Magyar Péter megszólalt sógora lemondásáról, pénteken bejelenti új igazságügyminiszter-jelöltjét

Megköszönte Melléthei-Barna Márton elkötelezettségét a hazája, a rendszerváltás és a TISZA közössége iránt. Meggyőződése, fantasztikus igazságügyi miniszter lett volna belőle, de tiszteli, hogy meghozta ezt a döntést.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Tiniként lebénult az arca, női cipőket árult, Magyarországon forgatta az első filmjét, és majdnem meghalt a motorján… kétszer is – George Clooney 65 éves

Egy jókora grizzly miatt érkezett a ’80-as évek elején hazánkba, de csalódnia kellett. Később Hollywood legnagyobb sztárja és legkelendőbb agglegénye lett… míg nem „szelídítették”.

KÉK HÍREK

Nyomozás indult a „fekete pufajkások” ellen az Orbán Viktor győri kampányeseményén történtek miatt

A rendőrség eljárást indított Pintér Bence győri polgármester feljelentése alapján ismeretlen tettesek ellen. Az ügy azokat a biztonságiakat érinti, akik Orbán Viktor márciusi kampányeseményén léptek fel a tüntetőkkel szemben.

KÉK HÍREK

Angolóráról rohant ki egy 15 éves budapesti diák, hogy megmentse egy férfi életét

A fiú a SzívCity alkalmazás riasztására hagyta el a tantermet, hogy egy közeli parkban segítsen egy eszméletlen férfin. A beteg keringése kétszer is összeomlott, de a fiú a mentők kiérkezéséig folytatta az újraélesztést.

SZEMPONT

Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett

Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.

M.M. / Fotó: Klubrádió/YouTube - szmo.hu
2026. május 07.

Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Kapcsolódó

Sulyok Tamás hónapok óta egyetlen kegyelmi kérvényről sem döntött

A Sándor-palota közlése szerint 2026 első negyedévében nem született döntés kegyelmi ügyekben. A lemondásra felszólított köztársasági elnök egyébként eddig rendkívül szigorú kegyelmezési gyakorlatot folytat.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Megtörtént az első letartóztatás” - Nagy Ervin feljelentése után házkutatást tartottak és elfogtak egy férfit

A TISZA Párt képviselője arról írt, hogy a Fejér vármegyei rendőrség gyanúsítottként hallgatott ki egy férfit. A politikus a választási kampányban tett feljelentést szavazatvásárlás gyanúja miatt.

KÖZÖSSÉG

128 millió forintot nyert pókeren egy magyar üzletember, az egészet eladományozza

Nagygyörgy Tibor nyerte meg kedden az EPT Monte-Carlo egyik pókerversenyét, 352 ezer euróval lett gazdagabb. A teljes összeget a hátrányos helyzetű gyerekeket támogató Biggeorge Alapítvány az Esélyekért kapja.

KÉK HÍREK

Sírva fakadt Curtis a bíróságon, amikor döntöttek a gyilkossággal vádolt testvére ügyében

A rapper és családja könnyekben tört ki a tárgyalóteremben, miután a bíróság döntést hozott. Az ügy most visszakerül a Fővárosi Törvényszékre, új eljárásban, egy másik bírói tanács előtt folytatódik a bizonyítás.

SZEMPONT

Urbán Ágnes: A TV2-t el fogják adni, Mészáros Lőrincnek nem érdeke tovább működtetni

A médiakutató szerint a kormánypárti médiarendszer a vártnál is gyorsabban és látványosabban omlik össze. Urbán Ágnes arra számít, hogy a Tv2-nél a Tények megszűnésénél jóval jelentősebb változások lesznek, a nyomtatott lapok pedig sorra eltűnnek majd.

Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 08.

A Tények megszűntetésének bejelentése sokakat váratlanul ért, és a hozzá fűzött magyarázat is furcsán hatott, ami szerint Vaszily Miklós egyszer csak rádöbbent a brand eróziójára, és ígéretet tett arra, hogy a tanulságok levonása után „az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő” hírszolgáltatást nyújtanak majd. A propaganda-híradó arcait, Marsi Anikót és Gönczi Gábort már a választások másnapján eltűntették a képernyőről, majd a Rogán Antalhoz közvetlenül kötődő hírigazgatót, Szalai Vivient is menesztették.

Megmenthető-e a csatorna úgy, hogy a tulajdonos személye nem változik? Miért omlik össze ennyire gyorsan a kormánypárti médiabirodalom? És mi lesz a következő nagy változás? Erről beszélgettünk Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.

— A TV2 megszünteti a Tényeket és átprofilírozza magát. Még a választások előtt beszéltünk arról, hogy egy esetleges változás után gyorsan össze fog dőlni a kormánypárti médiabirodalom. Úgy tűnik, igaza lett.

— Számítottam rá, hogy gyorsan történnek a dolgok, de arra nem, hogy ennyire gyorsan. Ez a tempó még az én várakozásaimat is felülmúlja.

Lehetett látni, hogy ez az egész kormánypárti médiabirodalom szakmailag és üzletileg is légvárra épült.

Ennek nem volt valós alapja, nem volt mögötte közönségigény. Ezért gondoltam azt, hogy a leggyorsabban fog összeomlani, ha egyszer elindul ez a dominó.

— Mi kényszeríti a TV2 vezetőit az előremenekülésre? Nyilván nem arról van szó, hogy már most el is fogyott a pénz. Látják, hogy az üzleti modelljük fenntarthatatlan?

— Abban az értelemben most fogyott el a pénz, hogy a folyamatos pénzforrás fogyott el. Látható, hogy vége van az állami bevételeknek. Ilyenkor egy olyan üzletember, akibe szorult némi racionalitás, nem akarja mindenáron az összes tartalékot felélni. Inkább gyorsan döntéseket hoz, hogy legyen erőforrása a teljes átstrukturálásra. Tényleg öngyilkos megoldás lett volna, ha semmit nem csinálnak, csak várják a csodát. Az nem lett volna reális forgatókönyv, hogy ölbe tett kézzel várnak, amíg az utolsó fillér el nem tűnik a bankszámlájukról. Itt most lépni kellett.

— Itt kétfajta tőkéről beszélhetünk: a pénzről és a bizalmi tőkéről. Olyan arcok tűntek el vagy léptek hátrébb, mint Marsi Anikó vagy Gönczi Gábor, de a vezetőség, például Vaszily Miklós, maradt. Tovább lehet vinni ezt a brandet, megmaradhat a TV2?

— Azért azt ne felejtsük el, hogy a TV2 elsősorban és alapvetően nem politikai termék, hanem egy kereskedelmi televízió. A műsorstruktúrájában nagyon erősen dominálnak a szórakoztató műsorok, és a legtöbb néző ezt várja el tőlük. Persze, mi tudjuk, hogy ki az a Vaszily Miklós, és gondolkozunk azon, hogy vajon egy ennyire meggyengült branddel mit lehet kezdeni.

Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik napi szinten nézik a TV2-t a különböző műsoraik miatt, nem annyira foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Nagy részüknek fogalmuk sincs, ki az a Vaszily Miklós, és fogalmuk sincs, hogy a TV2 Mészáros Lőrinchez köthető. A téma iránt érdeklődőknek, a tájékozottaknak ez talán fontos, de az átlag TV2-néző kevésbé van kihegyezve ezekre a kérdésekre.

— Minden kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy ki a TV2 valódi tulajdonosa?

— Én azt gondolom, hogy igen. Sőt, még ennél is tovább megyek:

szerintem a TV2-t el fogják adni.

Minden tudásunk szerint Mészáros Lőrincé a TV2, de erre valójában csak indirekt bizonyítékaink vannak, nem láttunk olyan céges papírt, amin ez 100%-ig rajta lenne. Gyakorlatilag tekinthetjük úgy, hogy övé a tévé. Őszintén szólva egyáltalán nem látom be, hogy Mészáros Lőrincnek milyen érdekeltsége lenne abban, hogy ezt tovább működtesse. Meg merem kockáztatni, hogy a TV2 esetében nagyon reális forgatókönyv most az új tulajdonos keresése. Ugyanakkor ha le tudná passzolni egy tulajdonosnak, akár egy külföldi befektetőnek, akkor elég jelentős bevételhez jutna, ami a családi kasszában valószínűleg jól jönne.

— A reklámpiacot eddig torzították az állami megrendelések. Ha ez megszűnik, a TV2 a nézettségével természetesen szerezhet bevételeket. De mennyire akarnak majd a cégek egy ilyen hírű televíziónál hirdetni? Vagy csak a nézettség számít, a pedigré nem?

— Nagyon nehéz ezt megmondani. Számítok arra, hogy valamennyire vissza fognak esni a klasszikus kereskedelmi bevételek is. Leginkább azért, mert hosszú ideje lehetett hallani olyan piaci pletykákat, hogy különböző nagyvállalatokhoz érkeztek üzenetek, hogy muszáj a Fidesz-közeli médiában hirdetni. Különösen abban az esetben, ha hirdetnek független médiában is, elvárás volt velük szemben, hogy a Fidesz-közeli médiában is hirdessenek. Nem nagyon volt olyan nagy cég, amelyik konfrontálódni akart volna a magyar kormánnyal. Amennyire én hallom, ezt az elvárást többé-kevésbé teljesítették is.

Azok, akik eddig csak kényszerből hirdettek a Fidesz-közeli médiában, és egyébként nem remélték ott a célcsoportjuk megtalálását, szerintem nagyon gyorsan le fogják állítani a költést.

De van egy csomó olyan cég a piacon, amelyiknek el kell érnie a társadalom széles rétegét: bankok, távközlési cégek, kiskereskedelmi láncok. Nem hiszem, hogy le akarnak mondani több százezer elért nézőről csak azért, mert a televízió tulajdonosi szerkezetének és múltjának rossz az optikája. De még egyszer hangsúlyozom, ez elsősorban kereskedelmi televízió, és a műsoridejének kilencven-egynéhány százalékában kifejezetten szórakoztató tartalmakat sugároz.

— Eközben felébredt a Gazdasági Versenyhivatal, és a Blikk felvásárlása kapcsán vizsgálódik. Mindezt egy olyan jogszabály ellenére, ami ezt elvileg nem tenné lehetővé. Vissza lehet ezt csinálni?

— Hogy vissza lehet-e csinálni, vagy hogy mi történhet, ennek a megbecslésére nem vállalkozom. Ez egy iszonyatosan izgalmas és furcsa jogi helyzet lesz. Nem vagyok jogász, így nem tudok forgatókönyveket felvázolni a kifutásáról. Az azonban biztos, és ez egy fontos adalék a jogi alaphoz, hogy született egy Európai Médiaszabadság Törvény, az EMFA (European Media Freedom Act), ami tavaly augusztus óta hatályos. Mivel ez jogi formáját tekintve egy rendelet, az uniós tagországokban közvetlenül hatályos. Abban a pillanatban, amikor hatályba lépett, automatikusan Magyarországon is hatályba lépett. Még úgy is, hogy a magyar jogalkotó nem implementálta, nem változtatott a magyar médiatörvényen, pedig kellett volna. A Ringier-Indamedia-deal októberben volt, tehát már bőven augusztus után, emiatt az EMFA megteremtette a jogalapot arra, hogy vizsgálatot lehessen indítani. Azt sejtem, hogy a GVH vagy tudta ezt eddig is, csak próbálta elkerülni, vagy mivel márciusban érkezett hozzájuk egy bejelentés, utólag döbbentek rá, hogy itt valóban van egy európai jogból származó jogalap, és nekik ezzel dolguk van. De nem látok bele, hogy melyik történt.

— Balásy Gyula nevét pár napja az is ismeri, aki eddig sosem hallott róla. Megdöbbentő volt látni azokat az ábrákat, amelyek bemutatták, hogy a cégei a magyar reklámpiac bevételének több mint a felét uralták az állami megrendelésekkel. Ez a tér most felszabadul?

— Az biztos, hogy a piac összemérete csökkenni fog, kisebb lesz a volumene, egész egyszerűen azért, mert ez az őrületes állami pénzforrás véget ért. Ugyanakkor fontos látni, hogy kereskedelmi cégek is szerződtek a Balásy-féle ügynökségekkel, pont azért, mert próbáltak igazodni. Éppen valamelyik nap jelentette be két cég, a Kifli és a Használtautó.hu, hogy szerződést is bontottak. Nem tudom pontosan, mennyi ilyen cég lehetett, de ezek most majd normálisan működő, korrekt ügynökségeket fognak keresni. Ilyen szempontból növekedhet a piac. Hosszabb távon, ahogy elkezd gyógyulni a magyar gazdaság, és beindulnak a fejlesztések, az szépen lassan beindíthatja a reklámpiaci költést is.

Az igazi, normális piaci alapon működő cégeknek sokkal jobb lesz, mert egy tisztességesebben és egészségesebben működő piacon fognak dolgozni.

De újraosztani a Balásy-cégek portfólióját nyilván nem lehet, hiszen annak nagy része állami pénzekről szólt.

— Eltűntek az óriási politikai propaganda-plakátok is az utcákról. Ez rengeteg felületet jelentett. Most több a plakáthely, mint amennyit a piac fel tud szívni?

— Valóban az a helyzet, hogy itt állnak üresen a plakáthelyek, és valószínűleg nincs kinek eladni őket. El tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet, hogy elkezdenek eltűnni az óriásplakátok, vagy legalábbis egy részük. Ennek lehet szabályozási oka is, például ha a Tisza Párt vagy az önkormányzatok településkép-védelmi szempontból szűkítik a számukat. De az is lehet, hogy egyszerűen kereslet nélkül maradnak a helyek, és a plakátcégek kénytelenek lesznek felszámolni őket. Az a benyomásom, hogy ilyen mennyiségben sima piaci, kereskedelmi hirdetők nem fognak óriásplakát-helyet vásárolni.

— Mi lesz a következő lépés? Beharangozták, hogy újabb és újabb pentitók fognak vallani.

— Hogy a szappanopera műfajban mi fog történni, ki fog legközelebb bemenni egy nagy adag papírzsebkendővel valamelyik stúdióba, azt abszolút nem látom. Viszont amire mindenképpen számítok, az az, hogy a KESMA, vagy ha úgy tetszik, a MediaWorks portfóliójában jelentős változások lesznek. Elsősorban és időben legelőször azt sejtem, hogy a nyomtatott lapokkal fog történni valami.

— A megyei lapokkal?

— Igen, például a megyei lapokkal, az országos terjesztésű napilapokkal. Ott van a Metropol, a bulvár, mint a Bors, vagy a Magyar Nemzet.

Nagyon sok nyomtatott lap meg fog szűnni.

A nyomtatott lapokkal az a baj, hogy ez egy nagyon drága műfaj. Egy online portált a töredékéből lehet üzemeltetni, nem is beszélve a különböző YouTube-csatornákról, beszélgetős műsorokról, amelyeknek elenyésző költségük van. Viszont egy nyomtatott napilap, részben a nyomtatás, de főleg a terjesztés miatt, tehát hogy fizikailag elvinni minden áldott nap az ország minden szegletébe, annyira drága történet, hogy ezt nem fogják tudni kigazdálkodni. Ha egy nagy piaci változásra kell előrejelzést tenni, akkor azt sejtem, hogy ezek fognak leghamarabb eltűnni.